Rábapordányban született, 1934-ben lépett be a szalézi rend noviciátusába. Péliföldszentkereszten és Esztergomban tanult. Elöljárói felfigyeltek tehetségére és Torinóba, a szalézi rend egyetemére küldték, tanulmányai folytatására. A háború közepén,    1943-ban szentelték pappá Olaszországban. Hazatérve Gyulán, majd Budapesten működött. 1950-ig Péliföldszentkereszten teológiai tanár. 1950 után a győri egyházmegyében kapott beosztást, majd 1951. október 29-én átvette a mosonmagyaróvári kápolnánk vezetését. Az egyetlen szalézi volt, aki a rendek feloszlatása után szalézi templomot vezethetett. Az újjáéledő Magyar Szalézi Tartomány munkájából is kivette részét. Mivel járatos volt az olasz és a német nyelvben, a rend iratait fordította. Több éven keresztül a tartomány tanácsosa volt, valamint ellátta Tartományi Káptalan regulátori tisztét. Rendtársai tisztelték, szerették. Többször szándékozott visszatérni a rendi közösséghez, de nem tudott megválni a mosonmagyaróvári kápolnától és kedves híveitől.