Ácson született, buzgó keresztény családban. Miután megismerte Don Boscót, 18 éves korában fedezte fel szerzetesi hivatását, és döntött a szaléziak mellett. Szombathelyi rendházban volt jelölt, majd 1933-ban kérte felvételét a szalézi noviciátusba. Első fogadalomtétele után Szombathelyen és Gyulán tevékenykedett, közben többször is katonai szolgálatot kellett teljesítenie. 1940-ben örökfogadalommal kötelezte el magát Don Bosco útján végleg az Úr Isten szolgálatára. A háború őt sem kímélte: ismét katonai szolgálatra rendelték, a Don-kanyarba. 1943. augusztus 20-tól hazakerül, és óbudai rendházunk kántoraként szolgál. A mindenki által nagyra becsült és szeretett Karcsi bácsi így 1943-tól haláláig lakója óbudai házunknak. Mivel kántori, kórusvezetői szolgálatot teljesített, a rendek feloszlatása után is itt maradhatott, és énekével, zenéjével, életével dicsérte az Urat. 1990-ben, amikor a szaléziak visszatértek, lelkesen és alázatosan kapcsolódott be a közösség életébe. Hosszú éveken át emelte az istentiszteletek áhítatát egyéni, képzett és gondozott hangjával, és az orgona búgó, dicsőséges szavával.