Dunaföldváron született. Példás életű plébánosa irányította Don Boscóhoz. Nyergesújfalun egy éves tartózkodás után felvételét kérte a Rendbe. 1930-ban tett fogadalmat. Az 500 fiút számláló esztergomtábori Fiúnevelőben a gyakorlati éveit végző kispap csak megerősödött hivatásában. 1936-ban Rómába kerül a Gergely egyetemre. 1939-ben szentelték. Szentkereszten, mint tanár és házgondnok működött. 1950 után az esztergomi főegyházmegyei Hatóság Nagysáp lelki gondozását bízta rá. Az iskolai hitoktatást mindig pontosan tartotta. Híveinek igazi lelkipásztora volt. Bármilyen munkába beállt. Szerették mindenütt, ahol csak megfordult. Jámborságát az Oltáriszentség tisztelete jellemezte. Mindennel törődött csak éppen egészségi állapotával nem. Utolsó tette a szentkereszti búcsú megrendezése volt. Ez nagyon kifárasztotta. A következő napon vendégét buszhoz kísérte. A megállóból nagy nehezen hazacammogott. Alig tért vissza, rosszul érezte magát. Egy pohár vizet kért, de már holtan rogyott össze. Teljes váratlanul épp akkor kopogott be egy káplán, aki feloldozásban részesítette.