Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Elhunyt szaléziak / Magyar Tartomány

Czenki József

1915-1976
szalézi szerzetes pap
alála:Tököl 1976.05.29.

Ostffyasszonyfa községben született. Mint fiúgyermek, két leánytestvére mellett ő volt szülei reménye. A jó eszű és szorgalmas gyerek Pápán a Bencés gimnáziumban végzett. Érettségi után az életbe induló ifjú lelkében a papi hivatás kezdett csirázni. A manrézai lelkigyakorlatra igyekezett, amikor a Gondviselés egy szalézi atyával hozta össze. Tőle kapott első tájékoztatást a szalézi életről. Szülei megdöbbenve nézték fiuk terveit, aki kapcsolatot keresett a szombathelyi Intézettel. A szülői beleegyezés után, 1935 nyarán aspiránsként vonult be Szombathelyre. A következő évben noviciátusba indult. 1937-ben tett fogadalmat. Három évet töltött Mezőnyárádon és Szentkereszten. 1940-ben Torinóba indult a teológiára, de a háború miatt itthon fejezte be. 1944-ben szentelték Esztergomban. A háború átvonulásáig szüleinél maradt. Óbudán kapott házgondnoki beosztást. Állatokat tart, gondoz, kaszál, kapál, hogy meglegyen a betevő falat. 1948-ban Ceglédre szólítják, ahol új szalézi munkatér van kilátásban. Éveken átdolgozik lehetetlenné vált körülmények és gáncsoskodók ármánykodása között. A tizennégy évi munka és másfél évi börtön nem töri meg. 1969-ben átmegy a szombathely egyházmegyébe. Boba plébánosa lesz. Hamarosan észlelhető munkájának eredménye. Lelkigyakorlatokat tart, rendbe hozza a templomot. Hívei lelkesen segítik, a fiatalság is hallgat rá. Búcsús zarándoklatokat szervez, boldog és fáradhatatlan lélekkel viseli hívei gond ját. Ellenségei itt is le akarják állítani. Erkölcsi vádat emelnek ellene. Jön a hatósági eljárás, a kihallgatások végtelen sora, igazságtalan meghurcolás, elitélés, börtön. Előtte is, a börtönben is többször szorult kórházi kezelésre. Lelke töretlen, de fizikailag aggasztó állapotban volt. Utolsó betegségében így búcsúzik: „Megyek híven és szívesen a kereszthordozó Krisztus nyomába...”. Három hónap múlva szabadult volna börtönéből, de a halál ezt az időt nem várta ki.