Perenyén született 1919. szeptember 15-én, Gyulán volt növendék, majd Szentkereszten novícius. 1936-ban tett fogadalmat. Budapesten, 1947. június 22-én szentelték pappá.
1947-1949 Szombathelyen iskolai hitoktató, majd 1949-1950 Nyergesújfalun hittanár. A szerzetesrendek feloszlatása után 1950-ben az Esztergomi Főegyházmegye papja lett, majd „ideiglenesen” a Székesfehérvári Egyházmegye szolgálatában vállalt szolgálatot. 1954-ben Tordason lelkész majd 1964-ben plébánosi kinevezést kapott. Itt fejtette ki lelkipásztori, művészi és kulturális talentumát valóságos remeteként. Történelmi gyűjteményét iskolák, üzemi dolgozók, közéleti személységek, külföldi akadémikusok, múzeumi szakértők látogatták. Gödöllő városa díszpolgárrá avatta. Kórházban fejezte be napjait 1995. november 29-én.

Csupor Zoltán Mihály hosszú élete folyamán egy több ezer darabból álló művelődéstörténeti gyűjteményt hozott létre, melyet a tordasi templom falához épített kis szobákban és folyosókon tárolt. Lelkesen fogadta az iskolásokat, érdeklődőket, derűs, történetekben és legendákban gazdag tárlatvezetését hallgatva, demonstrációs trükkjein ámulva egy elvarázsolt labirintusban érezhette magát a látogató. Szalézi szerzetesként nagy szeretettel és eredményességgel végezte tanítói munkáját, óráihoz szemléltető eszközöket készített a diákoknak, amire egyházi felettesei is felfigyeltek. 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása után Csupor Zoltánt is megfosztották a tanítás lehetőségétől, de legalább papi szolgálatban maradhatott. Tordasra került, amelynek világhírű szülötte Sajnovics János jezsuita tudós, nyelvész és csillagász. Csupor Zoltán gyűjtő- és kutatómunkája kezdetben Sajnovics tevékenységéhez kötődött: megszerezte a tudós híres művének, a magyar és a lapp nyelv rokonságát bizonyító Demonstratio…-nak eredeti kiadását (1770), Sajnovics társának, Hell Miksának a csillagászati évkönyvét 1791-ből, értékes régi térképekre tett szert. Majd egyik téma hozta a másikat, és egyre bővült a gyűjtőkör. Gyűjteményének volt néhány dualizmus kori darabja, melyeket kölcsönkért a gödöllői múzeum az Erzsébet királynénak emléket állító kiállításra.
Csupor atya és Gödöllő közötti jó kapcsolat eredményeképpen 1987-ben a város életjáradéki szerződést kötött Csupor Zoltánnal, akinek 1995-ben bekövetkezett halála után a Gödöllői Városi Múzeumba került a több ezer darabból álló gyűjtemény. A múzeum helytörténeti állandó kiállításán egy kisebb reprezentatív válogatás látható a gazdag anyagból.