Budapest-Angyalföldön született. A középiskolát Cavagliában fejezi be; 1911-ben tett fogadalmat Lombriascóban. 1914-16-ban Szentkereszten. A teológiát Oswecimben kezdi, Torinóban fejezi be. Ivreában szentelték 1920-ban. Itthon a bontakozó szalézi élet fellendítője. Sokat fáradozik a Don Bosco Nyomdáért, ipari tanulók hitoktatója. Nagy kapacitású határozott ember. Szívügye a jó sajtó terjesztése. Fordit, ír, prédikál. Felelősségteljesen vezeti a rendtársakat, a házakat s a legnehezebb és zűrzavaros hónapokban az egész Tartomány ügyeit is intézi. Don Bosco vidámságával mindig és mindenütt emberi kapcsolatokat épít. Így él, dolgozik és szenved. Nagyméretű kezdeményezéseinek egyik tanúja a szombathelyi Szent Quirin templom. 

A nagy tehetséggel megáldott Ádám atyát elöljárói mindig kiemelt beosztással bízták meg. Magyarország német megszállása idején az akkor még Rákospalotához tartozó Clarisseum igazgatója volt, ahol bátran küzdött az emberi jogokért, kiállt az üldözöttek mellett. Mentette a zsidókat, támogatta őket, sokszor szót emelt az érdekükben, és ezért bizony nem egyszer az életével játszott. Mind a 40-es, mind az 50-es években is szenvedélyesen kiállt az emberi jogok védelmében és félelmet nem ismerve összetartotta, támogatta az üldözött, földönfutó szaléziakat. Eljárt a fiatalok érdekében, és elérte, hogy néhány megyés püspök befogadja az egyházmegyei szemináriumba a szalézi kispapokat. De mindezzel nem elégedett meg: továbbra is személyes kapcsolatot tartott fenn velük, és anyagiakkal is támogatta kispapjait. Sok szalézi nagyban neki köszönhette, hogy megmaradt szalézinak.

Emberi nagyságát kimutatta akkor is, amikor hivatásáért üldözték. A Rákosi-korszakban koncepciós per áldozata lett: 1952-ben letartóztatták, koholt vádak alapján több szalézival együtt elítélték. 15 év börtönbüntetést kapott. 1952. július 28-tól 1956. szeptember 14-ig politikai fogoly volt.1956 szeptemberében amnesztiát kapott, kiszabadult. Testileg egy összetört ember jött ki a börtönből, de lelkesedése töretlen maradt.

A korforduló számára is nehéz időket tartogatott, de nem verte le a börtönben töltött keserves idő. A reménytelenség ellenére is remélt. Készült a szabad szalézi életre. Ismeretségei révén megtalálta a módját, hogy megírja a Szalézi Társaság, a Magyar Rendtartomány történetét. Megelégedett egy szerény lakással. Remeteségében a szalézi irodalmat fordította magyarra az utókor számára. Amikor tehette, látogatásaival sok szétszóródott rendtárs számára igyekezett vigaszt és bátorítást nyújtani.

Méltán tekinthető Ádám László fő művének a Szombathelyen általa építtetett szalézi, Szent Kvirin-templom, melynek kriptájában 1977. június 13-án bekövetkezett halála után helyezték örök nyugalomra.