Alagon született. Szegény, félárva gyermekből lett Don Bosco Szent János fia. Első találkozása a szaléziakkal életdöntő volt számára. 
Az akkor nyílt mezőnyárádi noviciátusban kezdte a szalézi életet. 1938-ban tett fogadalmat. Kispap korában Újpest, Gyula, Esztergomtábor, Rákospalota közösségeit ismerte meg. Szentkereszten végezte a teológiát. 1947-ben szentelték pappá.
A feloszlatás után segédmunkás és sekrestyés volt. 1956-ban jutott édesanyjával Ausztriába. Klagenfurtban magyar lelkész, majd hitoktató egy ideiglenes magyar iskolában. Később átköltözött Grazba s elvállalta a környéken élő magyarok lelkigondozását. 1960–1995 között a stájerországi magyarok lelkésze volt . Szent Pál szavaihoz alkalmazkodott: „Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére” (Rom. 15, 2). Mindenben sorsközösséget vállalt idegenbe szakadt magyar honfitársaival, és ha kellett, egyházi fórumokon is bátran kiállt mellettük.