Az olasz Dolomitokban, Fiera di Primiero-ban született. Apja orvos, nagy tiszteletnek örvendett. Két papfia közül az egyik a kisnövésű de nagyon intelligens Aurelio. Az iskolában fiatalon megtanul németül. Nagybácsija 1887-ben elviszi Torinóba és Don Bosco-ra bízza. Egész életére élénk emléke marad róla. Elvégzi a noviciátust, Foglizzóban 1891-ben tesz fogadalmat. Trentóban szentelik pappá 1897-ben. A német nyelvterületről jönnek a fiúk, akiket Don Bosco vonz. Ezekhez osztják be a fiatal papot, majd Wernsee-ben novíciusmester, tartományi ekonómus Bécsben. Hosszan működik az Osztrák-Magyar Rendtartományban. Rövid időre Rákospalotán is kap beosztást, de 1933-ban Torinóba rendelik. Ott és a környéken marad haláláig különféle megbízatásban. Utolsó éveiben a Segítő Szűz Bazilika fáradhatatlan gyóntatója. Mindenütt a Szalézi Társaság és az ifjúság ügye hevítette, szegényen élt, gyermeki ragaszkodást mutatott a Segítő Szűz iránt.