Győrben született, 1941-ben lépett a Don Bosco Szalézi Társaságba, 1950-ben szentelték pappá Rómában. Kiváló képességekkel rendelkezett, ezért elöljárói Rómába küldték, ahol a Gregoriana Egyetemen szerzett doktori címet. Több nyelven beszélt, ezért  a fiatal szaléziak képzésével bízták meg. Olaszországban a Padua közelében lévő teológián volt tanár, majd 1960-tól haláláig Németországban, Benediktbeuernben volt a szalézi egyetem teológiaprofesszora.

A teológia kiváló mestere volt, de szívesen vállalt lelkipásztori munkát is a környékbeli német falvakban. Az európai szórványban működő magyar lelkészeknek is szívesen látott kisegítő lelkésze volt. Az Istentől kapott kiváló talentumait lelkigyakorlatok és előadások tartásával gyümölcsöztette. Szívesen volt rendtársai és barátai társaságában. Ahol megfordult, mindenhol derűs hangulatot keltett.

Élete utolsó éveit hosszú, fájdalmas betegség tette érdemszerzővé. Lelke azonban derűs és erős maradt. Teste Benediktbeuernben a kolostor melletti temetőben várja a feltámadást.