Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Isten Szolgái / Szalézi Szentség

Isten Szolgája Almeida Lustosa Antonio (de)

Isten Szolgája Almeida Lustosa Antonio (de)

(1886-1974)
püspök

Brazíliában született gazdálkodó szülők gyermekeként. Nehézség nélkül alakult hivatása. 13 éves papi szolgálat után szentelték püspökké. Szeretett és tisztelt főpásztor volt. Három egyházmegyében is teljesített szolgálatot. Megszervezte az egyházi élet kibontakozását. Ő maga is gyakorlati ember volt: teológus, filozófus, életrajzíró, irodalmár, agrármérnök és botanikus. Tehetségét népe szolgálatába állította és lehetővé tette nekik az ég felé vezető biztos utat.

 

Antonio de Almeida Lustosa 1886. február 11-én született a brazil Minas Gerais államban, egy Sáo Joáo dél Rei-i földműves családban. Szülei áldozatos lelkületre és a munka értékelésére tanították.

A szaléziak néhány évvel korábban nyitották meg Don Bosco kollégiumukat Cachoreira do Campo-ban, ahova Antonio tizenhat éves korában belép. Két évvel később elhatározza, hogy szalézi szerzetes lesz. Intellektuális képességeivel és buzgó vallási életével kitűnik a többiek közül. 26 éves korában pappá szentelték, és kiválasztották a novíciusok tanárának. Lavrinhasban igazgatónak nevezték ki, ahol a szalézi jelöltek képzésével, továbbá teológia- és filozófiatanítással bízták meg. Ezenkívül a szalézi apostolság szerzeteseit is képezte, velük együtt szervezve a plébániák és a közeli oratóriumok életét.

1925-ben felajánlották neki Uberaba, egy munkások és bányászok lakta egyházmegye püspöki címét. Azt szerette volna, hogy február 11-én szenteljék fel, azon a napon, amikor a Szűzanya megjelent az életében. A szemináriumot gyakorlatilag üresen találta. Egy évvel később már harminc szeminarista vette körül a gimnáziumban. Foglalkozott a társadalom peremére szoruló emberekkel, és lehetőségeihez képest sürgette a társadalmi igazságosság létrejöttét.

Még négy év sem telt el, amikor egy nagyobb, és több nehézséggel járó székhelyre, Corumbába, Mato Grossóba helyezték át.

Alig két évvel később Belém do Pará érsekének nevezték ki, a hatalmas Norte-i egyházmegyébe. Itt tíz évig dolgozott, mindig nagylelkűen, felajánlva áldozatait.

1941-ben egy másik fontos székhelyre, Ceará állam fővárosába, Fortalezába helyezték át. Itt 22 éven keresztül adja tudásának legjavát, intenzíven megélve Don Bosco mottóját: „Da mihis animas”. A társadalmi igazságosság püspökének tartották. Rájött, hogy az evangelizáció első lépéseként a legszegényebb emberek és családok méltóságát kell visszaadni. Arra is gondolt, hogy orvosi rendelőket nyisson, továbbá létrehozta a Szent József Kórházat, ingyenes népiskolákat és munkásköröket. A szegények számára ingyen levest biztosított, és megalapította az Érsekség Szociális Szolgáltatásait.

A lelkek gondozásáról sem felejtkezett meg soha, létrehozta a Pre-szemináriumot, a „Fatimái Madonna” Szentélyt, és a „Ceara-i Nagyboldogasszony” rádióállomást. A parasztcsaládok segítésére megalapította a „Józsefek” Kongregációját, akik mostanra már Brazília több államában is jelen vannak.

Don Boscóhoz hasonlóan Lustosa atya is termékeny író volt, több műfajban is: teológia, filozófia, lelki tanulmányok, szentek élete, irodalom, geológia, botanika. Művészi téren is nagyon tehetséges volt: a fortalezai katedrális üvegablakai az ő munkáját dicsérik.

1963-ban, 38 év aktív püspöki munka után visszavonult a carpinai szalézi házba, ahol életének utolsó tizenegy évét töltötte, és ahol 1974. augusztus 14-én meghalt. Holtteste a fortalezai katedrálisban nyugszik.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 1993. AUGUSZTUS 14. AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS LEZÁRÁSA: 2001. AUGUSZTUS 14. AZ EGYHÁZMEGYEI DOKUMENTUMOK ELISMERÉSE: 2003. MÁJUS 23.