Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Szalézi házak / Magyar Tartomány

Óbuda, Szent Alajos Rendház

Szalézi.HU - Óbuda, Szent Alajos Rendház Szalézi.HU - Óbuda, Szent Alajos Rendház
Cím: 1032 Budapest, Bécsi út 175.
E-mail: -
Telefon: 1/368 6027
Honlap: ugrás az oldalra
Alapítás: 1920

Óbuda volt a szaléziak 1920-as letelepedésekor a főváros egyik legszegényebb része. A Szent Alajos Ház alapítója, Fischer Ágoston egyházmegyés pap tragikus balesete után két évvel Csernoch János bíboros-prímás a gazdátlan otthont a szalézi atyákra bízta. Ez volt az első szalézi rendház Budapesten. A II. világháború alatt számos zsidó és menekült lengyel szalézi atya talált menedéket az Intézetben.

1951-ben a szerzeteseknek el kellett hagyniuk az ingatlanokat, melyek csak 1991-ben kerültek ismét a rend tulajdonába. 1992-ben kezdtek hozzá az újjáépítéshez: a Bécsi út 175. számú telken 1000 négyzetméter alapterületű, háromszintes új rendház épült, melyben 13 összkomfortos szoba, közösségi-, étkezési-, előadói- és könyvtárterem kapott helyet, számtalan kulturális program helyszíne. A belső udvarban labdarugó-, kosárlabdapálya és füves-homokos játszótér létesült. 1994-ben, Krisztus Király ünnepén szentelték fel az új Segítő Szűz Mária kápolnát, melynek helyén eredetileg kocsiszín volt . 2002-ben került ismét szalézi tulajdonba a volt Szent Alajos Ház, ahol jelenleg oratórium működik.

Az óbudai rendház és kápolna különleges helyet foglal el a magyar szalézi életben: az egész tartomány féltő szeretettel, egyfajta mintaként tekint a házban folyó munkára. Itt van a központ, a tartományfőnökség, itt laknak a szerzetesnövendékek, itt formálódik a társaság jövője. A közösség alapvetően két ok miatt nagyon sokszínű: egyrészt az ide járó hívek nagyon különböző kulturális és anyagi körülmények közül jönnek, másrészt ebben a rendházban négy nemzet fiai– magyar olasz, indiai, vietnami – szerzetes kispapok és papok élnek együtt. Ezt a sokféle, látszólag össze nem illő embertömeget formálja közösséggé a hit és a Don Boscó-i lelkület.

Az egységesnek látszó óbudai rendház valójában több, külön funkciójú és irányítású részből áll: a szerzetesek tanulmányi- és rendháza, a kápolna és közössége, az oratórium és a kollégium.

A szerzetesek rendháza és a kispapok, szerzetes növendékek tanulmányi háza egy belső, meghatározott rend szerint szükségszerűen „befelé élve” működik. A létszám és a személyek viszonylag gyakran változnak. A kápolnába járó hívek közössége, a gyerekek rajtuk keresztül tapasztalják meg a lelkiséget.

Az igazgató, Tran Si Nghi Ferenc atya Vietnamból érkezett misszionárius, így foglalja össze lelkipásztori feladataikat: Naponta kétszer együtt imádkozunk magunk és az óbudai közösségek, hívek lelki üdvéért, hitbéli fejlődéséért. Munkánkat Bosco atyánk iránymutatása és folyamatos jelenléte mellett végezzük. Havonta egy alkalommal lelki napot tartunk, hogy minél jobban tudjuk szolgálni Istent és a szalézi hivatásunkat. Imádkozunk, hogy észrevegyük, mit kell tovább adnunk a gyerekeknek és a fiataloknak, akik hozzánk járnak, bíznak bennünk. Rendszeresen tartunk szentgyónást, hisszük, hogy ezzel valódi lelki segítséget nyújtunk közösségünk tagjainak és azoknak is, akik betérnek hozzánk. Minden hónap első péntekjén egész napos szentségimádás tartunk, és minden első vasárnap délután 5 órától szentségimádás keretében együtt imádkozunk új szalézi hivatásokért. Kérjük Istentől, hogy adjon nekünk munkásokat, mert az aratnivaló, bizony sok, a munkás kevés.

A vasárnapi szentmisék rendje hosszú évek alatt alakult ki úgy, hogy mindenki megtalálja a maga korosztályának és ezzel szűkebb közösségének szóló istentiszteletet. Ezen belül is külön „fogalom” a 9-es gyerekmise, amelyre a város távolabbi részeiből is érkeznek családok. Itt nem szégyen, ha egy gyerek mocorog. Az itt eltöltött idő során vannak, akiket „megfertőz” a szaléziság, és maradnak, beépülnek a közösségbe. Ez azért is fontos, mert az atyák és a templomhoz kötődők véleménye és szándéka szerint nem elég csak vasárnap egy órát a templomban eltölteni. Az Egyház a kápolnaközösségen keresztül válik érzékelhetővé, személyessé. A felnövekvő fiataloknak is szükségük van egy nekik szóló szentmisére, ahol a gitáros zene, a prédikáció bekapcsolja őket a közösségbe, ami azután meg tudja tartani őket zűrzavaros élethelyzeteik folyamán. Ezt felismerve egy éve vasárnap esténként 6 órakor kezdődik az ifjúsági mise.

A kápolnába járók a lelki programokon– szentségimádás, imaórák– történő részvétel mellett hitbeli tudásukat is bővíthetik a biblia óra vagy a Szellemi Műhely látogatásával. Ezek mellett a különböző szabadidős együttlétek is segítik a kötődést. A kisgyerekes anyukákat várja a Baba-mama klub, az idősebbek a Nyugdíjas klubban találkozhatnak rendszeresen. Heti két alkalommal van fociedzés is a gyerekeknek, az oratórium keretében pedig sokféle program várja a fiatalokat.

A megélt hit sok fiatalban és felnőttben is nagyobb elköteleződésre sarkal, így az animátorok és a szalézi munkatársak csoportja is működik. A szerzetesekkel és önkéntesekkel együtt szervezik a táborokat, a családoknak és a különböző korú gyerekeknek lehetőséget adva a hasznos és értékes időtöltésre, az örömhír megismerésére és a szalézi lelkület megtapasztalására.


Igazgató-kápolnaigazgató: P. Tran Si Nghi Ferenc SDB