Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A legfőbb szerzetesi előljárók úniójának 75. közgyűlése

A legfőbb szerzetesi előljárók úniójának 75. közgyűlése

A legfőbb szerzetesi előljárók úniójának 75. közgyűlése

2010-06-02 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

PICT0041_editedRómában a Salesianumban május 26-28. között zajlik a jeles esemény. A közgyűlés mottója: "Az Istennek szentelt élet és Európa kihívásai. A helyzet és a következmények. " Az ülés célja, hogy megvizsgálják a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és vallási helyzetet, amelyben szentelt személyek élnek Európában.
Az Istennek szentelt élet Európában már az előző ülésen is központi téma volt, de továbbra is szükségesnek látták az érvelést és a vizsgálatot, hogy válaszoljanak a problémákra, amelyek fenyegetik a megszentelt élet létét azokon a helyeken, ahol megszületett, és ahonnan elterjedt az egész világon.  Ez okból az idei második közgyűlésen novemberben továbbra is ugyezzel a témával foglalkoznak majd.
A közgyűlést az unió elnöke,  don Pascual Chávez szalézi rendfőnök nyitotta meg, utalva a pápa szavaira, amit a torinói lepel kapcsán mondott: - Isten elrejtése része a mai ember spiritualitásának ... korunk egyre inkább Nagyszombattá válik: ezen a napon „a sötétség próbára tesz mindenkit, és ez különösen számunkra, hívők számára nagy kihívás.”
A második napon Mauro Magattinak, a Milánói Katolikus Egyetem szociológia docensének előadásában elhangzott: Az Európában jelenleg zajló folyamatok valószínűleg az egész földön megismétlődnek majd bizonyos időn belül.  Napjainkban Európa az egyik legfontosabb hely a világon, ahol a kísérletezésnek csak az ég szab határt. Elemezni kell az európai kihívásokat, hogy meg lehessen birkózni velük. A kontinens ki van szolgáltatva a
"techno-nihilista kapitalizmus”-nak. Ezt a nihilizmust a következő tényezők kombinációja idézi elő: a pénz a csere egyetemes eszközévé vált, a korlátok fokozatos felszámolása, a technológia és a kollektív képzelet robbanása a jelenség, amely az "összehasonlíthatóság rendszerét", vagy a pápa szavaival a " a relativizmus diktatúráját" eredményezi, amely megszüntet minden egyéni sajátosságot. Ebben az összefüggésben Európának szüksége van arra, hogy ismét megtalálja identitását és visszafordítsa a korábbi trendet, amely a szakrálist és a vallásit a magánéletre korlátozza, valamint eljusson arra a felismerésre, hogy a vallás a szabadság területe az egész társadalom számára. Annak a titka, hogy legyőzhessük a nihilista nézeteket, amelyek áthatják Európát, abban a felismerésben rejlik, hogy nem lehet testvérként élni Isten nélkül. A professzor jól megalapozott optimizmussal kijelentette, hogy a szerzetesrendek lehetnek az előfeltétele Európa "újjászületésének".
Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szentkeresztre készül a "kis csapat"

Szentkeresztre készül a "kis csapat"

Szentkeresztre készül a "kis csapat"

2010-06-22 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ahogy már hírül adtuk, az európai Szalézi Ifjúsági Mozgalom (MGS olaszul vagy SYM angolul) Magyarországon, Péliföld-szentkereszten tartja következő közgyűlését november 26-28. között.

Az újonnan megválasztott veztőség tagjai most Milanóban üléseztek először. A tanácskozásnak két fő pontja volt: az európai Szalézi Ifjúsági Mozgalom közgyűlése és a 2011. évi Világifjúsági Találkozó. Az új vezetőség - vagy a "kis csapat", ahogy kedvesen nevezik - tagjai David Viagulasamy (európai koordinátor, Franciaország) Antonija Klobucar (horvát), Karolina Kiepas (lengyel), Borja Perez (spanyol), Michele Zecchin (olasz), P. Pavol Boka (Szlovákia) Sr. M. Angeles Diaz (Spanyolország), a nemrég nálunk járt P. Dominic Sequeira és Sr. Runita Borja a rend ifjúságpasztorációs tanácsából.
Péliföldszentkeresztre mintegy 50 fiatalt, szalézit és nővért várnak különböző európai országokból. A tárgyalások mellett lesz vita, tapasztalatok megosztása és a jövőbeli események tervezése, teret kap a szalézi ifjúsági lelkiség és a személyes kapcsolat az Istennel való mindennapi életben.
A madridi Világifjúsági Találkozón is részt vesznek majd a Szalézi Ifjúsági Mozgalomhoz tartozó fiatalok különböző európai országokból - mintegy 4000 résztvevőt várnak, de számítani lehet 5-6000 fiatalra is, akiket a madridi és a környékbeli szalézi házakban szállásolnak majd el. Rajtuk kívül a spanyol szaléziaknak gondoskodniuk kell Szalézi Ifjúsági Mozgalom tagjairól, akik a találkozó előtt egy héttel érkeznek. A Szalézi Ifjúsági Mozgalom Ifjúsági Fesztiválja augusztus 17-én kerül megrendezésre az Atocha központban.
"Isten segítsége, Don Bosco és Mazzarello anya jóindulatú tekintete kísér" - mondta Michele Zecchin Olaszországból. - "Biztosak vagyunk a  Szalézi Ifjúsági Mozgalom jövőjében Európában, a közgyűlésen résztvevő fiatalok megtelnek majd örömmel, lelkesedéssel, a személyes formálódás és a kölcsönös növekedés érdekében, hogy hazatérve "elvigyük az üdvösséget a fiataloknak", ahogy ezt a mi szent alapítónk mindig is tette, és amire minket is megkért. "

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Európa harangjai az emberi jogok védelmében

Olaszország - Európa harangjai az emberi jogok védelmében

Olaszország - Európa harangjai az emberi jogok védelmében

2010-12-09 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5873_December 10-én, az emberi jogok nemzetközi napján az olaszországi Arroneben nemzetközi összefogást hirdetnek: a Keresztelő Szent János templom régi, tekintélyes harangtornyától, amelyet "Az emberi jogok harangjának" is neveznek, indul a "Szóljanak Európa harangjai az emberi jogok védelmében" című projekt. A gondolat az "Arronei harangozók" elnevezésű csoporttól ered, akik az emberi jogok terjesztését tűzték ki célul, és üzeneteikben minden évben az Egyesült Nemzetek Szervezetének nyilatkozatákeból vett témákat javasolnak. Az idei javasolt téma a diszkrimináció.

Az Egyesült Nemzetek főtitkára szerint egyetlen nemzet sem védett a diszkriminációval szemben. Minden nép történelmében jelentkezik az intézményesített rasszizmus, az etnikai konfliktusok, az intolerancia és az elutasítás vagy más népek identitásának megtagadása. A diszkrimináció a kiszolgáltatott személyek vagy csoportok felé irányul. Célja lehetnek a fogyatékkal élők, nők és lányok, a szegények, bevándorlók, a kissebségben élő lakosság vagy bárki, akiről érzékelhető, hogy más. Ezek az emberek gyakran ki vannak zárva saját környezetük gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életéből.  A szélsőségesek kihasználják az irántuk érzett előítéletet, ezért virágzik egyes országokban az idegengyűlölet és a szélsőséges politika.

A "Szóljanak Európa harangjai az emberi jogok védelmében" című projektnek jelképes értékét fokozza az, hogy a harangozók 50-ik nemzeti találkozóján 2010 augusztusában Arroneben a helyi ősi harangot Renato Boccardo Spoleto-Norcia érseke "Az emberi jogok harangja" elnevezéssel ruházta fel.

Az Olasz Köztársaság elnőke, Giorgio Napolitano felhívta a média figyelmét a kezdeményezésre és különleges jelentőséget tulajdonított neki.

Többet tudhatunk meg róla a www.campanariarrone.it honlapon.

 

ANS-Arrone/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Koszovó – Értékek mozaikja - Fenyőtobozokkal a Guinness rekordig

Koszovó – Értékek mozaikja - Fenyőtobozokkal a Guinness rekordig

Koszovó – Értékek mozaikja - Fenyőtobozokkal a Guinness rekordig

2015-11-04 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Új távlatokat kínál Dominik Querimi szalézi pap és iskolaigazgató a koszovói gyerekeknek a gnjilanei Don Bosco Katolikus Iskolaközpontban. Aligha lenne lehetséges mindezt megvalósítani a Németországból érkező anyagi támogatás nélkül, de egy különleges kezdeményezéssel elérte, hogy felfigyeljenek a szaléziak munkájára. Fontos célja, hogy felszámolják a vallási előítéleteket.

 

 

„Vegye le a keresztet” – mondja Dominik atya mosolyogva. Egy kis réten tucatnyi tizenéves játszik hangosan, őket nézi. Kosárlabdáznak és kiabálnak valamit albánul. „Gyakran hallottam ezt a javaslatot. Bizonyára sok nehézséget megspórolnánk magunknak” - folytatja elgondolkodva, és óvatosan kicsúsztatja a nyakában lógó kis keresztet az ujjai közül. „De én nem tehetem, mert amit itt csinálunk, ahhoz bizalomra és őszinteségre van szükség. Nem tudom titokban tartani, hogy pap vagyok. A szüleimnek is megígértem, hogy semmi nem teszek titokban.”

 

Dominik atya reggel a bejáratnál várja a diákok érkezését. Busszal vagy gyalog jönnek Gnjilanéből és a környékről. A városnak mintegy 90.000 lakosa van,  90 százalékuk muszlim. Mielőtt a 43 éves szalézi tovább mondaná, néhány diák kirohan az iskola épületéből és feléje fut. Azonnal széles mosoly virul ki az arcán. „Don Dominik” - ahogy mindannyian hívják, a kezét hanyagul a csípőjére teszi és albánul viccelődik velük. Otthonosan viselkedik, amikor a fiatalokkal foglalkozik. Ilyenkor nem érez semmit a gyakran ismétlődő problémákból, nehézségekből és zaklatásból, amelyekkel a szalézi papnak, de a tanítványainak is szembe kell nézni.

 

Katolikus iskola egy muzulmán országban

 

Az együttélést mindig feszültség jellemzi. Koszovóban többnyire muzulmánok élnek - mintegy 95 százalék, a hivatalos adatok szerint. A kereszt és a katolikus „Don Bosco Központ” sokak számára visszatartó erejű. „Sok szülő semmiképpen nem akarta hozzánk küldeni a gyermekeit” - mondja Dominik atya. Mindig is voltak kudarcok: „Egy délután - meséli a koszovói születésű atya – egyszerre kereken 20 gyermek kimaradt a sport csoportunkból.”

 

Az iskolának csak két osztálya van. Egy imám a mecsetben a központ ellen emelte fel a hangját és azt tanácsolta a szülőknek, hogy ne küldjék ide a gyermekeiket, mert az rossz hatással lenne rájuk. „Valójában azonban soha nem volt itt senki, hogy megnézze, tulajdonképpen hogyan is dolgozunk” - mondja Dominik atya. „Mindenkit meghívtam, hogy jöjjenek el, és felkértem őket, hogy mondják meg, mit csinálok rosszul, és mi nem jó a mi projektünkben és az iskolánkban, de nem jött el senki.”

 

Sokáig gondolkodott azon, hogyan tudná a gnjilanéi iskolaközpontra, amely a Pristinától (Koszovó fővárosa) mintegy 45 km-re levő városban található, felhívni a helyi emberek figyelmét. Hogyan tudná valami módon rávenni őket, hogy eljöjjenek a központba. Végül megérlelődött benne egy terv, és elkezdte gyűjteni az iskola udvarán található szinte megszámlálhatatlan kis barna fenyőtobozt. Aztán megtisztította őket, és így, szép tisztán vászonzsákokba válogatta és elraktározta. Több mint 50.000 fenyőtoboz jött össze ilyen módon.

 

 

Úton a világrekord felé

 

Végül, amikor befejeződtek az építési munkálatok az iskola aulájában, a szalézi atya néhány diákkal elkezdett dolgozni: kereken 90 négyzetméternyi falfelületre fenyőtobozokból egy hatalmas mozaikot készítettek, amelyen Teréz anya, Don Bosco és az albán nemzeti hős, Szkander bég portréja látható. Dominik atya számára fontos volt, hogy megmutassa a diákoknak, hogy ami látszólag apróság, mint egy fenyőtoboz, abból lehet valami nagy is. Így alakult ki fokozatosan az új aulában összesen 51.865 fenyőtobozból egy hatalmas mű, amelyet Dominik atya és a diákok hamarosan csak az „értékek mozaikjának” neveztek.

 

Két barátot annyira lenyűgözött az alkotás, hogy javasolták a munkát a Guinness Rekordok Könyvébe. „Felhívtak telefonon - mondja Dominik atya nevetve - és eleinte meg akartak győzni arról, hogy fenyőtobozokból egyáltalán nem lehet mozaikot készíteni. Végül megállapodtak abban, hogy az legfeljebb 25 négyzetméter nagyságú lehet, de mi már elkészültünk majdnem 80 négyzetméternyivel.”

 

 

Miután elküldték a fotókat, és megtörtént az ellenőrizés, csak néhány nap telt el, és Dominik atya a kezében tartotta a visszaigazolást a rekordról. „Attól a pillanattól kezdve sok minden megváltozott” - emlékezik vissza. „Hirtelen az emberek bejöttek a központba és meghívást kaptam különböző rendezvényekre. Most számukra én voltam »a gnjilanéi, aki Guinness rekordot állított fel« és minden nap látogatói csoportok jöttek a központba. Hivatalosan persze csak azért, hogy megnézzék a mozaikot, de valójában sokan örültek annak, hogy van egy ürügy, hogy megnézzék, hogyan dolgozunk a diákokkal és megtekintsék az intézményünket.”

 

Az iskola most jobban rögzült Gnjilane köztudatában és van már néhány új osztály is. „Nem szabad elvárni, hogy egy ilyen iskola az első naptól fogva tele lesz” - magyarázza a Renovabis projektfelelőse, Herbert Schedler. Ő már hosszú évek óta dolgozik a Katolikus Egyház kelet-európai alapjánál, és már néhány partnert elkísért hasonló iskolák és képzési központok építése során Kelet-Európában.

 

„Általában eltart néhány évig, amíg az emberek legyőzik félelmeiket, aggodalmaikat és előítéleteiket.” Hogy ezek után elfogadják ezeket a kezdeményezéseket, ezt mutatják olyan projektek, mint a Don Bosco Központ Pristinában, ahol a túljelentkezés jelenleg olyan nagy, hogy sok diákot el kellett utasítani és egy újabb szárny építésén gondolkodnak. A gnjilanéi iskola bejárásakor Schedlert lenyűgözte, amit tapasztalt: „Valóban biztató látni, hogy az iskola hogyan fejlődik és mennyi személyes energiát fektetnek bele a tanulók és a helyi felelősök.”

 

 

Segítség Németországból

 

Az iskola bejárása után még sokáig beszélgettek, áttanulmányozták az elszámolást és a finanszírozási modelleket a következő tanévre. „Segítség nélkül, különösen a Németországból kapott segítség nélkül az iskolát valószínűleg be kellett volna zárnunk” - magyarázza Dominik atya. Újra és újra ránéz és óvatosan megigazítja a kis keresztet nyakában. Utal arra, mit jelent neki a kereszt és egyértelművé teszi, hogy miért nem tudja semmilyen körülmények között letenni: „Nélküle biztos be kellett volna zárnunk az iskolát.”

 

Renovabis

 

A Renovabis 2014-ben 43 koszovói pap számára 30.960 € összegű személyes segélyt hagyott jóvá. Dominik Querimi szalézi atya az egyik közülük. Összességében mintegy 1,8 millió euró támogatást nyújtott a Renovabis papoknak, diakónusoknak és szerzeteseknek Közép- és Kelet-Európában. A templomok rekonstrukciója és a papképzés az egykori kommunista országokban továbbra is nagy jelentőséggel bír.

 

  

Fotók: Renovabis, Facebook

 

www.katholisch.de - Simon Korbella/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Veterán autók javítására képeznek szakembereket a szaléziak

Olaszország - Veterán autók javítására képeznek szakembereket a szaléziak

Olaszország - Veterán autók javítására képeznek szakembereket a szaléziak

2015-11-04 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az Olasz Autóklub (ACI) és a Szalézi Művek Nemzeti Központja november 3-án bemutattak egy új képzési projektet, amely a veterán autók javítására szakosodott.

 

 

A szaléziak, együttműködve az ACI Storico és az ACI Vallelunga szervezetekkel létrehozták a „Veterán autók restaurátorai” projektet, amely során veterán gépjárművek javítására szakosodott szakembereket képeznek, ezzel kielégítve az igényt, és megvédve az autózási hagyományokat az országban. A program válaszul jött létre az egyre növekvő keresletre a klasszikus, veterán gépjárművek megőrzésére és karbantartására szakosodott vállalkozások iránt.

 

Azzal, hogy a fiataloknak egy kiváló, speciális oktatási háttérrel biztosítanak munkát, garantálni kívánják a jövőt a veterán autózás számára is. Az ACI és a CNOS-FAP kifejlesztettek egy hároméves szakmai továbbképzést, amelynek célja, hogy az iskolai szakképzés után egy speciális képzésben résztvevő fiatalok 300 órás továbbképzés során elsajátítsák a veterán autók javítását, helyreállítását. Ez utóbbira közvetlenül az iparág karosszéria és gépjavító műhelyeiben lesz lehetőségük, így a fiatalok a képzés végén már némi gyakorlattal is rendelkeznek majd. A tanfolyamok szeptembertől indulnak a római Teresa Gerini Szalézi Intézetben, de a projektet meg lehet ismételni más városokban is.

 

Ez a kezdeményezés egy új modellel kísérletezik: az oktatás, a kereslet és a munkaerő kínálat közötti kölcsönhatás kiaknázásával. A szakmai gyakorlat az ACI minősített műhelyeiben zajlik majd, amelyek rendelkezésre állnak egész Olaszország területén. Az Olasz Autóklub 110 éve van jelen az üzleti életben, és azóta biztosítja tevékenységeivel az autózóknak a rendszeres szolgáltatásokat. Az Olasz Autóklub elnöke, Angelo Sticchi Damiani kifejtette, hogy az ACI égisze alatt futó veterán autók rajongói klubjának is rendszeres minőségi szolgáltatásokat kívánnak biztosítani, egyben garantálni a gyűjtők védelmét és továbbvinni a nagy olasz autós hagyományokat. Ezzel az együttműködéssel biztosítani kívánják a műhelyeik számára a szakértőket, a már megszerzett tudás átadását, és egyben támogatják a fiatalok foglalkoztatását is.

 

„Olaszországban mintegy 8000, veterán autókat javító szakműhely létezik - mondta a CNOS-FAP országos titkára az autóipar terén, Matthew D'Andrea -, de a szakmunkások generációváltása miatt nem garantált a jövő, hiszen az ilyen munkához magas szintű szakmai tapasztalat szükséges, viszont szinte teljesen hiányzik a konkrét szakmai képzést. A projekt célja, hogy áthidalja ezt a szakadékot, és létrehozza a veterán autók szakértőinek egy új generációját, új foglalkoztatási lehetőségeket teremtve a fiataloknak.”

 

 

www.auto.it/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ausztria – Meg akarok tanulni németül!

Ausztria – Meg akarok tanulni németül!

Ausztria – Meg akarok tanulni németül!

2015-11-10 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A bécsi Szaléziánumban harmincöt 16-30 év közötti menedékkérő tanulja intenzív nyelvtanfolyamon hetente négy alkalommal a német nyelvet. Negyven önkéntes kíséri őket, akik között vannak némettanárok és egyetemisták, akik különböző tudományágakban végzik tanulmányaikat.

 

 

A résztvevők főként Szíriából érkeztek és nagyon motiváltak. A 17 éves Mahmúd azt mondta: „Nem tudtam befejezni az iskolát Szíriában. Már három hónapja vagyok Ausztriában és szeretnék gyorsan megtanulni németül, hogy befejezzem a félbehagyott középiskolai tanulmányaimat, mert orvosnak szeretnék tanulni. A német kurzus újdonság a „Don Bosco für Flüchtlinge“ (Don Bosco a menekültekért) szalézi mű kínálatában, amelyet önkéntesek együttműködésével szeptemberben indítottak a Don Bosco Szaléziak.

  

Mivel a kurzus igen népszerű és nagy a kereslet, november 16-án egy további intenzív német nyelvtanfolyam indul, amelyhez még több önkéntest keresnek, akik hetente egy alkalommal segítenének a fiatal menedékkérőknek, hogy mielőbb megtanuljanak németül. „Le vagyok nyűgözve, hogy milyen gyorsan tanulnak és mennyire érdeklődőek” - mondja Krisztina, önkéntes egyetemi hallgató az első segítő alkalom után.

 

A nyelvi kurzusok mellett a Don Bosco a menekültekért csapat segít a menedékkérőknek kitölteni különböző hivatalos papírokat. Ez a tanácsadással egybekötött szolgáltatás minden kedden működik a Hagenmüllergasse 33. szám alatti központ bejáratnál, ahol fárszi és arab önkéntes tolmácsok is jelen vannak.

 

Hónapok óta minden hétfőn este mintegy 40 kísérő nélkül érkezett kiskorú menekült látogatja a „Sale für Alle“ szalézi ifjúsági központot. Ők Erdbergben, az egykori vámiskola épületében kialakított menekülttáborban élnek. Az önkéntesek foci, röplabda, csocsó és cirkusziskolai szabadidős foglalkozásokat kínálnak nekik. A szaléziak gondjaira bízott neuerdbergi plébánia helyiségeiben október közepe óta él egy négytagú család Iránból. Hívek felújítottak számukra a lakást és segítő szándékkal kísérik a család életét.

 

 

www.donbosco.at/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / 140 éve kezdődött a szalézi missziós kaland

140 éve kezdődött a szalézi missziós kaland

140 éve kezdődött a szalézi missziós kaland

2015-11-11 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Don Bosco már fiatalként vágyakozott arra, hogy misszionárius legyen. Don Cafasso, aki elkísérő őt hivatása érlelődésének útján, leállította, azt mondta neki, hogy ez nem az ő küldetése. De Don Bosco mindig szem előtt tartotta és a szívében hordozta ezt a gondolatot, mígnem rájött, hogy ez az ő fiainak az útja. 1875. november 11-én elindította az első csoport szalézi misszionáriust, és ettől az első expedíciótól kezdve 2015. szeptember 27-ig 146 alkalommal indult szalézi szerzetesek csoportja missziós szolgálatra. Röviddel a szalézi misszionáriusok első csoportjának indulása után a Segítő Szűz Mária Leányai is elindultak a missziós területekre, és napjainkban már világiak is követik őket.

 

 

A szaléziak missziós kalandja  140 éve, 1875-ben Argentínában kezdődött. Felelevenítjük a közvetlen előzményeket és az első misszionáriusok csoportjának indulását:

 

Buenos Aires érseke 1874. december végén kifejezett kéréssel fordult Don Boscóhoz. (…) A levél két kérdést tartalmazott: vállalják-e Buenos Airesben egy olasz emigránsok által lakott plébánia vezetését, és San Nicolásban egy fiú kollégiumot, amelyet nemrég adtak át rendeltetésének. San Nicolás Buenos Airesben az érsekség területén egy jelentős központ volt.

Don Bosco válaszolt, és argentínai tervét három pontban foglalta össze:

1. Buenos Airesbe küld néhány szalézit, akik kiépítenek Dél-Amerikában egy szalézi bázist. Fő feladatuk a „különösen szegény és elhagyatott ifjúság gondozása: hitoktatás, iskolák és oratóriumok” lenne;

2. a szaléziak átvennék a San Nicolás mű vezetését is;

3. a szaléziak ebből a két központból lehetőséget kaphatnának arra is, hogy „máshová is kiküldhessék” őket.

A harmadik pontban Don Bosco elrejtette az igazi tervét: „Elérni minél előbb a bennszülöttekhez”. (…)

1875. január 27-én Don Boscót értesítette az argentin konzul, hogy a feltételeket elfogadták.

„Don Bosco minden feltűnés nélkül egy meglepetést tartogatott a ház számára” − meséli Don Ceria. Január 29-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén (…) a figyelmes gyülekezet előtt Don Bosco bejelentette, hogy a Szentatya beleegyezésével a szaléziak első misszionárius csoportja hamarosan elindul Argentínába. Ez a bejelentés senkiben nem okozott aggodalmat a sok bizonytalanság ellenére sem, pedig mindenkit váratlanul ért. Inkább végtelen lelkesedést váltott ki a növendékek és a szaléziak soraiban.

 „Új, közös lelkesedő érzés alakult ki a növendékek és a szaléziak között. Nagyon sok új hivatás is ekkor született. Sokan kérték felvételüket a Szalézi Társaságba. A missziós lelkület mindenkit magával ragadott.” (…)

Don Bosco február 5-én (…) körlevélben kért önkénteseket, hogy írásban jelentkezzenek erre a nagy feladatra. Az utazás dátumát október hónapra tűzték ki. Mindenütt óriási volt a lelkesedés, és majdnem minden szalézi jelentkezett. Az „elkezdődött egy új történet” kifejezés egyáltalán nem volt túlzás.

 

 

A csoport vezetője: egy izmos fiú

 

Don Bosco összesen tizenegy misszionárius csoportot indított útnak. Egyik sem volt olyan lendületes, mint ez az első. Minden apró részletet kidolgoztak annak érdekében, hogy a szaléziakat mint jó barátokat fogadják.

Don Bosco kapcsolatot vett fel Buenos Airesben minden számottevő személyiséggel. Az úthoz szükséges gyakorlati dolgok beszerzéséhez kérte a munkatársak segítségét. Don Bosco maga is meglepődött a nagyvonalú segítségen.

A misszionáriusok rokonsága is kitett magáért, szinte lehetőségeiken felül adakoztak. Azok közül, akik a felhívására válaszoltak, Don Bosco kiválasztott hat felszentelt papot és négy kisegítő testvért. A misszionárius csoport vezetője Giovanni Cagliero lett, aki gyermekkorában már álmodott két rézbőrű indiánról. Harminchét éves volt, izmos és jókedvű pap lett belőle, értelmes és kezdeményező, és úgy látszott, teljesen felkészült arra, hogy Dél-Amerikában uralkodni tud az adott helyzeten. Szinte lehetetlenség volt elképzelni, milyen nagy űrt hagy maga után az Oratóriumban. Teológiai doktor volt, tanította a szalézi kispapokat, egy kiváló zeneszerző is lett belőle, sok kényes ügyet intézett, és ő volt sok rendház lelki igazgatója. Az ő küldetése nagyon súlyos veszteség lenne.

Figyelemre méltó Don Bosco módszere, ahogyan tudtára adta neki, hogy rá esett a választása. Olvassuk Don Ceriát:

„Miután elgondolkodott és csendesen magába szállt, egy márciusi napon így szólt Don Bosco Don Caglieróhoz:

− Az a szándékom, hogy a misszionáriusokkal együtt elküldök Dél-Amerikába egy tapasztalt szalézi papot is a régiek közül, akinek az lenne a feladata, hogy ott maradjon legalább három hónapig mellettük, és segítsen nekik a letelepedés első idejében. Nem lenne jó, ha hirtelen magukra hagynánk őket. Egy olyan tanácsadó kellene, akiben megbíznak, és biztosan eredményes lenne. Semmi esetre sem szabad őket azonnal magukra hagyni.

Don Cagliero válaszolt:

− Ha Don Bosco nem talál mást, és rám gondolna, én természetesen indulásra kész vagyok.

− Jól van - mondta Don Bosco.

Senki nem beszélt többet erről, de amikor közeledett az indulás ideje, Don Bosco így szólt hozzá:

− Áll még az ígéreted, hogy Dél-Amerikába mész? Nem vicceltél?

− Ön jól tudja, hogy Don Boscóval ilyesmit nem teszek.

− Akkor jól van, készülődj, elérkezett az idő.

Don Cagliero felkészült, pár nap alatt mindent elintézett.”

Így, ezzel az egyszerű módszerrel küldte missziós útjára az első szalézit. Csak három hónapot terveztek a letelepedés első gondjainak megoldására, de mindent összeadva legalább 30 év lett belőle.

Egy másik értékes pap a misszionárius csoportban Don Fagnano volt. Keménykötésű ember, aki valamikor Garibaldi hadseregében szolgált. A másik négy pap: Cassinis, Tomatis, Baccino és Allavena. A négy kisegítő testvér: Scalvini asztalosmester, Gioia szakács és cipész, Molinari karmester, és Belmonte adminisztrátor.

 

Húsz emlékeztető ceruzával írva

 

A nyarat a spanyol nyelv tanulására fordították.

Októberben Cagliero vezetésével Rómába utaztak, hogy útjukra IX. Piusz áldását kérjék. A pápa a kihallgatási terembe érkezve felkiáltott: „Itt van egy szegény öregember. Hol vannak az én kis misszionáriusaim? Ti vagytok tehát Don Bosco fiai, és Argentínába utaztok, és ott hirdetitek majd Isten igéjét? Ez határtalan lehetőség. Terjesszétek a jó hírt a bennszülöttek között. Azt szeretném, ha soraitok megkétszereződne! Nagy szükség van rá, mert nagy aratás vár rátok.”

Torinóba visszatérve Don Ceria így kommentálta a misszionáriusok küldetését: „Torino távoli szegény negyedében a misszióba induló szaléziak híre hőskölteménybe illő eseménynek számított. A szülőket is nagylelkű adakozóknak tekintették, akik hozzájárultak a bátor kezdeményezéshez. A hozzátartozók, ismerősök és szomszédok látták a családokban a missziókba készülőket, minden igyekezettel azon voltak, hogy legalább néhány szót váltsanak velük.”

November 11-én a Segítő Szűz Mária kegytemplomban Don Bosco ünnepélyes keretek között búcsúzott el tőlük. A templom teljesen megtelt. A vesperás után Don Bosco a hozzátartozóknak és az összes jelenlévőnek felvázolta a missziós tevékenység első feladatát Argentínában. Kezdetben az olasz kivándorlók lelkipásztorai lesznek:

„Szeretném nagy igyekezettel figyelmetekbe ajánlani sok ott élő olasz család siralmas helyzetét. Sok olyan fiatalt és felnőttet gondoztok az első időkben, akik analfabéták, és a legelemibb vallási ismereteket sem tudták még elsajátítani. Menjetek és keressétek fel ezeket a szegény testvéreinket, akiket a nyomor és az ínség kényszerített idegen földre...”

A későbbiekben kezdik majd el Patagónia megtérítését.

„Így egy jelentős tevékenységet kezdhetünk el, de nem olyan formában, hogy azonnal hatalmas területet fogunk megtéríteni. Végül is nem tudhatjuk, hogy nem ez a missziós küldetés lesz-e az evangéliumi mustármag hatalmas fává növekedése? Azt sem tud-hatjuk, hogy a kezdet nem lesz-e eredménytelen!”

A szertartás végén Don Bosco megölelte a rokonokat is. Óriási volt a lelkesedés és az ujjongás. Amikor a misszionáriusok a templom hajóján át a kijárathoz közeledtek, ott volt az egész Oratórium, az összes barát és ismerős. Mindenki ott szorongott mellettük. Don Bosco utolsóként érkezett a templom kapujához. Megható volt a látvány: a tér dugig volt emberekkel, hosszú kocsisor várta a misszionáriusokat, fáklyák világították meg az éjszaka sötétjét. Don Lemoyne ott állt Don Bosco mellett, és a fülébe súgta:

 Don Bosco, most kezdődik megvalósulni az Inde gloria mea (Innen indul ki a dicsőségem)!

− Valóban így van − válaszolta Don Bosco megilletődve.

Vannak pillanatok, amikor a valóságérzetet el lehet veszíteni. Don Bosco azonban két lábbal állt a földön. Pár hónappal korábban ezt mondta: „Jelent-e valamit a mi Oratóriumunk Valdoccóban? Csak egy atom. Mégis óriási feladata van. Innen, erről a jelentéktelen helyről akarunk a világ minden szögletébe embereket küldeni. Ó, Isten jósága!”

 

Minden misszionáriusnak adott Don Bosco egy lapot, amelyen „20 speciális gondolat” volt, melyeket ő maga vetett papírra ceruzával a vonaton utazás közben. Ez volt igazán az „esszencia”, amit a szalézi misszionáriusoknak ajánlott. Idézzük az öt legjelentősebbet:

1. Lelkeket keressetek, ne javakat, ne rangot és kitüntetést.

5. Különös gondotok legyen a betegekre, a gyerekekre, az idősekre és a szegényekre, így nyeritek el Isten áldását és az emberek jóindulatát.

12. Tegyetek meg mindent, hogy a világ észrevegye, hogy szegények vagytok az öltözetben, ételben és lakásban. Így lesztek Isten előtt gazdagok, és így nyeritek meg az emberek szívét.

13. Szeressétek egymást, adjatok jó tanácsokat egymásnak, figyelmeztessétek egymást, ne legyetek irigyek és haragtartók, az egyik sikere legyen mindenkié, az egyik gondja és szenvedése legyen mindenkié, közös erővel legyetek azon, hogy legalább enyhítsetek rajta.

20. A fáradozásban és a szenvedésekben nem szabad elfelejteni, hogy a mennyben nagy jutalom vár ránk. Ámen.

November 11-én Don Bosco elkísérte a misszionáriusokat Genovába, ahonnan 14-én, egy francia hajó, a Savoie vitte őket Dél- Amerikába. Egy szemtanú szerint Don Bosco arcát pír borította a megindultságtól.

A kezdet nehéznek látszott. Don Caglierónál volt egy cédula, amelyet Don Bosco nyújtott át neki:

„Tegyetek meg mindent, amit tudtok: Isten befejezi, amire mi képtelenek vagyunk. Vessétek bizalmatokat az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusba, kérjétek a Segítő Szűz Mária áldását és megtapasztaljátok majd, mit jelent a csoda.”

 

Szaléziak.HU

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Az irgalmasság útjain

Olaszország – Az irgalmasság útjain

Olaszország – Az irgalmasság útjain

2015-11-11 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

„Az irgalmasság útjain” a közép-olaszországi szaléziak kezdeményezése, mint a rendkívüli jubileumi év része, amelyet Ferenc pápa hirdetett meg, és amely 2015. december 8. és 2016. november 20. között zarándokok tömegeit vonzza majd Rómába a világ minden tájáról.

 

 

A szalézi házak Rómában ebben az időszakban megnyitják kapuikat a 16-30 éves fiatalok csoportjai előtt és egy többnapos tapasztalatot kínálnak nekik, amelynek témája a jubileum témája, vagyis az irgalmasság. Amellett, hogy Róma utcáin zarándokolnak, a városban tartózkodásuk idején megtapasztalhatják majd az igazi irgalmasságot, kapcsolatba kerülve a szegénység néhány formájával találkozásokon, tanúságtételeken vagy az irgalmasság művein keresztül.

 

A napokat egy csapat lelkes szerzetes és fiatal készíti elő, akik alig várják, hogy más fiatalok szolgálatára lehessenek. Az eseménynaptár decemberben indul, és legalább 2016 szeptemberéig fog tartani. Lesz néhány hosszabb (4-6 napos) alkalom, és más, rövidebb a hétvégéken.

 

Regisztrálni nagyon egyszerűen lehet, egy e-mail elküldésével a giubileodellamisericordia@donbosco.it e-mail címre. A regisztrációnál kiemelt időszak lesz november 15-ig, amikor a szalézi házak és a Segítő Szűz Mária Leányainak házaiból jelentkező csoportok regisztrálhatnak. Ezt követően, regisztráció nyitott lesz mindenki előtt, aki szeretne részt venni az eseményeken.

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A kezdeti képzés formációs felelőseinek találkozója

A kezdeti képzés formációs felelőseinek találkozója

A kezdeti képzés formációs felelőseinek találkozója

2015-11-14 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A horvátországi Plitvice lelkipásztori központjában rendezték meg november 2-6. között a Közép- és Észak-Európai Szalézi Régióba tartozó tartományok formációs felelőseinek találkozóját, ahol tizenhárom ország tizenhét tartományának képviselői vettek részt: Lengyelország, Horvátország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Ausztria, Németország, Belgium Franciaország, Egyesült Királyság, Írország és Ukrajna küldte el megbízottait. A Magyar Szalézi Tartományt Vitális Gábor tartományi vikárius képviselte.

 

 

A találkozót Ivo Coelho atya, egyetemes formációs felelős és a formációs csoport régi tagja, Chrys Saldanha, valamint Zenon Klawikowski vezették. Az elmélkedések vezérgondolata „A formátorok együttműködése a kezdeti képzés területén” volt. A résztvevőket a horvát tartományfőnök, Pejo Orkić atya üdvözölte, a kellemes tartózkodásról a pasztorális központ vezetője, Josip Bunić atya gondoskodott.

 

A több említésre méltó előadás közül érdemes kiemelni Vitalis Gábor atya értekezését, aki rámutatott azokra a pontokra Ferenc pápa „Laudato Si” enciklikájában, amelyek különösen fontosak a szerzetesek képzése szempontjából, és alkalmazhatóak a szalézi tanulmányi közösségek életben.

 

A találkozón a következő témákat dolgozták fel: az élet, mint imádság (Ivo atya), a folyamatos képzés, az igazgatók képzése,  a prenoviciátus (Chrys atya); az asszisztenseink elvárásai, misszionáriusok pedagógiai gyakorlaton Európában, a szerzetes testvérek különleges képzése (Zenon atya). Chrys Saldanha hosszasan taglalta az oktatási gyakorlatot a prenoviciátusokban, és meghívta a résztvevőket, hogy járuljanak hozzá a régiónak a 27. Egyetemes Káptalan határozatai alapján kidolgozásra kerülő hatéves képzési projektje kialakításához.

 

Minden előadást csoportmunka követett, amely során a megbízottak megosztották egymással tapasztalataikat és egymást gazdagították, kiemelve a hasonlóságokat és különbségeket, hiszen a körülmények, amelyek között a jövőbeli szaléziak képzése folyik, valóban egyediek, mint életviteli, mint kulturális, mint vallási szempontból.

 

A találkozó keretében november 5-én egy nagyon vonzó napirendi pontként látogatást tettek a Plitvicei-tavaknál. Miután egy vetítésen vettek részt a turisztikai központban, a találkozó résztvevői túrázni mentek az igazán csodálatos természeti szépségű nemzeti parkban. Mindenki el volt ragadtatva a látottakkal, és fáradhatatlanul keresték azokat a helyeket, ahová csak a legkitartóbbak juthatnak el.

 

A találkozó jellemzője volt a gazdag imádságos animáció, a különösen gondosan előkészített szentmise, az elmélkedés és a zsolozsma, valamint a "jó éjszakát" üzenetek, amelyekkel befejezték a napot, és amelyek során részletesebben és kötetlenebbül előkerültek a szerzetesi élet részletei egyes tartományokban.

 

Az ülés végén Ivo Coelho atya megköszönte a házigazdáknak a vendéglátást és a résztvevőknek a nagylelkű és konstruktív együttműködés, a tapasztalatcserét és javaslatokat, amelyekkel  a jelenlegi képzési gyakorlatot nem csak ebben a régióban gazdagítják, hanem máshol is, szem előtt tartva, hogy a következő találkozón Franciaországban vagy Szlovéniában a régióhoz csatlakoznak majd a Földközi-tengeri régió tartományainak képviselői, amely magában foglalja a többi európai országok szalézi tartományait.

 

donbosco.hr/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Argentína – Képzeld magad a másik cipőjébe, mint Boldog Artemide Zatti

Argentína – Képzeld magad a másik cipőjébe, mint Boldog Artemide Zatti

Argentína – Képzeld magad a másik cipőjébe, mint Boldog Artemide Zatti

2015-11-15 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

November 13-án emlékezett az egyház Boldog Artemide Zatti szalézi testvérre, aki egész életét a leginkább rászorultak gondozására áldozta. Hűen a tartomány védnökéhez, a szaléziak Argentína északi tartományában továbbra is támogatják az integrációs értékekeit, és igyekeznek eltávolítani az összes akadályt a fogyatékkal élő emberek elől.

 

 

November 9-én például San Luisban, a Don Bosco Intézetben a hatóságok és a terület szakértői előadást tartottak az iskola tanulóinak a társadalmi integrációról.

 

Gaston Hissa, a San Luis tartomány egészségügyért és társadalmi integrációért felelős minisztere azt mondta: „Az iskolákban elterjedt egy olyan irányelv, amely közvetíti az elfogadással kapcsolatos értékeket.” Kifejtette, hogy ebben az esetben a programnak az a célja, hogy közvetlen tapasztalatok alapján egy napra a fogyatékkal élők védelmére és segítésére irányítsák a figyelmet. „A cél az, hogy a diákok a fogyatékkal élők perspektívájából szemléljék az életterüket, és derítsék fel, hogy a város vagy városrész, amelyben élnek, mutat-e megértést és figyel-e azokra, akik valamilyen fogyatékkal élnek.”

 

A nyitó ülésén a szakemberek a minisztériumból megkértek három diákot, hogy önként töltsék a nap egy részét bekötött szemmel, majd írják le tapasztalataikat társaiknak. Azt mondták: „Amikor találkozunk egy vak emberrel, mindig be kell mutatkoznunk és meg kell kérdeznünk őket, hogy van-e szükségük segítségre.” Ezek után felsoroltak néhány példát, hogy hogyan kell kommunikálni azzal, aki nem lát, vagy tolószékben ül. Felhívták a figyelmet arra, hogy ha valaki egy tolószékben ül, le kell hajolni az ő szintjére, és nem őt kényszeríteni rá, hogy felfelé nézzen minden alkalommal, ha beszélgetni szeretne. 

 

Általában azt hangsúlyozták, hogy bele kell bújni a más ember cipőjébe, ha meg akarják ismerni a fizikai, kulturális és kommunikációs akadályokat, amelyek megnehezítik az életüket, és meg kell szüntetni ezeket az akadályokat.

 

ANS - San Luis/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Maribor - Felszentelték az első Bosco Szent János templomot Szlovéniában

Maribor - Felszentelték az első Bosco Szent János templomot Szlovéniában

Maribor - Felszentelték az első Bosco Szent János templomot Szlovéniában

2015-11-16 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A szlovéniai Mariborban november 15-én  Ángel Fernández Artime rendfőnök, Don Bosco tizedik utóda felszentelte az első Bosco Szent János templomot Szlovéniában.

 

 

A tágas templom, amely része egy nagyobb építészeti komplexumnak, a maribori Don Bosco Központnak, november 15-én fogadta be először a hívőket. Ami a közelmúltig még szinte megvalósíthatatlan álomnak tűnt, most valósággá vált. Miután az előző rendfőnök, Pascual Chávez 2011 őszén megáldotta az építkezési munkálatok megkezdését Mariborban, a szalézi közösség 2013 őszén a központ felépülését ünnepelhette. Ezt követően a Bosco Szent János plébánia és a szalézi ifjúsági központ tevékenységei ide tevődtek át.  A szalézi tartomány vezetése idén úgy döntött, hogy a maribori Don Bosco Központot kibővítik egy templommal. Így Bosco Szent János születésének 200. évfordulója alkalmából Maribor és Szlovénia gazdagodott egy templommal, amelyet a fiatalok szentjének ajánlottak. Ez az álom Don Bosco halálának 100-ik évfordulója (1988) óta, tehát majdnem harminc éve szunnyadt a szlovén szaléziak szívében.

 

Az ünnepi hálaadó szentmise köszöntőjében Janez Potočnik tartományfőnök így emlékezett vissza:

 

„1986. november 30-án, Szent András apostolnak, a maribori érsekség védőszentjének ünnepén az akkori püspök, Franc Kramberger megalapította a Bosco Szent János plébániát és átadta a  szaléziaknak. Ezekben a napokban így már belépünk a maribori szalézi jelenlét 30. évébe. Szerzetesi küldetésünket éveken keresztül a Dragonijevi 6. szám alatti épületben végeztük.

Az ifjúság szentjének tiszteletére már 1988-ban akartunk egy templomot építeni, amikor Don Bosco halálának századik évfordulójáról emlékeztünk meg.

Sajnos a Don Bosco Központ tervezésének első néhány évében számos nehézséggel szembesültünk. Végtelen hosszú bürokratikus eljárások vártak ránk, és különböző bonyodalmak. Sok rendtárs, aki Mariborban dolgozott, végtelen erőfeszítéseket fektetett ebbe a munkába. Elkészíttették az első vázlatos terveket, és fokozatosan megszerezték a szükséges földterületet. Az első telket a központ jelenlegi helyén 1995-ben vásárolták meg.

Szent II. János Pál pápa 1999 szeptemberében, második maribori látogatása alkalmával, amikor A. M. Slomšeket boldoggá avatta, megáldotta a Don Bosco Központ, és egyben a szentély alapkövét.

2003 őszén Maribor önkormányzata elfogadta a tervezett építkezés építési tervét, 2008. június 1-én pedig a DANS építész iroda tervét, amelyet aztán megbízás követett és  a projekt dokumentációjának előkészítése, amely alapján 2011. április 1-én megkaptuk az építési engedélyt.

És elkezdtük építkezni: a nagyon nehéz időkben, az érsekségben jelentkező gazdasági és pénzügyi válság közepette. „

 

Az ünnepen a rendfőnökön és a szlovén szalézi szerzeteseken kívül részt vett számos pap és világi hívő Szlovénia különböző részeiről, az építési iroda képviselői és az építési vállalkozók és kézművesek is.  A rendfőnök mellett több különleges vendég is megjelent: Alojzij Cvikl maribori érsek, Andrej Glavan Novo Mesto-i püspök és Stanislav Hočevar belgrádi szalézi érsek, Marjan Jezernik apát és Franc Kramberger Maribor emeritusz érseke, valamint a svájci Beromünster missziós prokuratória ügyvivője,Toni Rogger. Jelen voltak a környező szalézi tartományok tartományfőnökei ill. képviselői is: Pejo Orkić Horvátországból, Flavio Depaula Magyarországról és Josef Keller Ausztriából. Eljöttek az összes még élő korábbi tartományfőnökök is: Rudi Borštnik, Anton Košir, Lojze Dobravec, Alojzij Slavko Snoj. Megjelentek a polgári hatóságok képviselői is: Zdravko Luketic, Maribor alpolgármestere és Teodor Lorenčič, a Maribori Egyetem főtitkára.

 

Az éneket az ifjúsági kórus szolgáltatta, amelynek tagjai 16 ifjúsági kórus tagjaiból verbuválódtak más-más városokból és plébániákról. A kórust Jaka Jerina vezette, aki erre az alkalomra komponálta az 5. ifjúsági miséjét. Az éneket a Szalézi Ifjúsági Mozgalom és a rakovniki zeneiskola húsztagú zenekara kísérte.

 

Potočnik tartományfőnök röviden bemutatta az új templom néhány elemét.

 

„A templom bejáratánál egy hársfa áll, amelynek megvan a maga üzenete: a tulajdonos, akitől a szaléziak a telket megvették, elmondta, hogy ezt a hársfát az apja ültette a második világháború után, köszönetül, hogy a fia szerencsésen visszatért a német fogságból.

A templom tornyának téglaborításán hét kereszt látható, szimbolikus szent szám, amely jelzi, hogy ez egy szent hely, hogy Isten templomában járunk, és hogy itt a hívők a szentségekhez járulhatnak. A szentély fölött magasodó torony elmondja, hogyan a végtelen és a véges egybeforr, és ezzel egyidejűleg arra hív, hogy vágyakozzunk a végtelenre.

A tabernákulum nagyon értékes, mert egy különleges relikviát tartalmaz: a triptichon formájú  tabernákulum jobb oldali fülkéjébe a torinói Segítő Szűz Mária bazilika tabernákulumának eredeti, első ajtaja van beleépítve 1865-ből, amelyet még Bosco Szent János építtetett.  Ezt bizonyítják az eredeti iratok és a pecsét az ajtón. Amikor a XX. század 20-as éveiben a bazilikát felújították, a tabernákulum ajtaját a szlovén szaléziaknak adományozták, akik ekkor a rakovniki Segítő Szűz Mária templom építésének vége felé jártak. Az ajtót sokáig őrizték Rakovnikon, különböző raktárakban, annak érdekében, hogy végre a megfelelő helyre kerülhessen a maribori templomban, mint a kapcsolatnak a jele Don Bosco torinói főtemplomával.

A szentélyt szobrok díszítik: a feltámadt Krisztus, Don Bosco Savio Domonkossal és egy hárfázó angyal – a svájci szaléziak ajándéka, akik segítették a templom építését. Igen értékes az antik Mária-szobor is, amely a veržeji szalézi közösség ajándéka.

A templomot több száz agyag lámpa világítja meg, amelyek szintén a veržeji szalézi közösségből érkeztek, nevezetesen a DUO kézműves központ fazekas műhelyéből.”

 

Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök, aki háromnapos látogatáson időzött a Szent Cirill és Metód Szlovén Szalézi Tartományban, beszédében hangsúlyozta, hogy arra kell törekedni, hogy egy élő szentélyt építsünk a szívekben, hogy az új Don Bosco templom az imádság helye legyen, ahol keresik Istent és a kölcsönös találkozásokat, különösen a fiatalok számára, és legyen a remény jele Maribor és az egész szlovén egyház számára.

 

 

donbosco.si/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Franciaország - Szalézi reménnyel válaszolnak a gyűlöletre

Franciaország - Szalézi reménnyel válaszolnak a gyűlöletre

Franciaország - Szalézi reménnyel válaszolnak a gyűlöletre

2015-11-16 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A terrorista robbantások ellenére a Szalézi Ifjúsági Mozgalom Franciaország és Dél-Belgium fiataljait képviselő vezetői úgy döntöttek, hogy nem hátrálnak meg és megtartják betervezett találkozójukat.

 

 

Bár Holland francia elnök rendkívüli helyzetet rendelt el az országban, a francia fiatalok pénteki vérengzések ellenére úgy döntöttek, hogy nem engedik, hogy a félelem legyőzze őket, a gyűlöletre szalézi reménnyel és örömmel válaszolnak. November 15-én összejöttek Párizsban, a várakozásoknak megfelelően, és elkezdték tervezni a tevékenységeket a következő Ifjúsági Világtalálkozóra. A csoportot Vincent Grodziski szalézi atya, tartományi vikárius vezette, aki egyben a tartomány ifjúságpasztorációs felelőse is.

 

ANS-Párizs/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A 2016. évi strenna plakátja

A 2016. évi strenna plakátja

A 2016. évi strenna plakátja

2015-11-18 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Nem kell ahhoz szakértőnek lenni, hogy értelmezzük a 2016. évi strenna plakátját, mindenki megértheti: „Éljük meg Jézussal együtt a Szentlélek kalandját!” - ez önmagáért beszél. Hagyjuk, hogy szóljon mindarról, amit a kép felidéz bennünk!

 

 

Francesco Cereda, rendfőnöki vikárius néhány ötlettel szolgál arról, milyen jelképek jelennek meg a plakáton:

 

A háttérben a castelnuovói Don Bosco-bazilika látszik, ami arra emlékeztet bennünket, hogy nemrég volt rendalapító Atyánk születésének kétszázadik évfordulója. Ez az esemény jól elő lett készítve, és nagy lelkesedéssel ünnepelték mindenhol, különösen a szalézi helyeken. Az ezzel kapcsolatos emlékek bőséges karizmatikus gyümölcsöket kell hogy hozzanak. Nem fog gyorsan feledésbe merülni, hiszen a legfontosabb aspektusait életben kell tartani.

 

Utunk a Becchi-beli szerény kezdeteknél folytatódik, ahonnan egy emberfolyam indul. Sokan vannak - a Szalézi Család, fiatalok és laikusok. Együtt utazunk, és ezért boldogok vagyunk. Az utazás jelképe felidézi a strenna szavait: „Éljük meg együtt ...” A bicentenáriumi év után megerősödött a karizmatikus önazonosságunk, ezért markánsabban jelentkezik az együvétartozás érzése. Ez egy ünnepi utazás. Útközben találkozunk másokkal és ezek a találkozások ösztönöznek bennünket utunkon. Mások nélkül nem lenne utazás.

 

Jézussal járunk, Ő az utazás célja. Mindannyian felé vesszük az irányt. Jézus a vezérünk is az úton. Megmutatja nekünk az utat, mert ő maga az út. El is mondja magáról: „Én vagyok az út.” Maga az utazás is az egyik dolog, amit maga Jézus hozott. Ő a mi társunk az úton, mint ahogy az emmauszi tanítványoknál volt. Egy barátságos útitárs, különösen a fiatalok számára. Egyik kezével Jézus egy fiatalt hív, hogy járjon vele az úton, kövesse őt. A másikkal pedig támogatást nyújt. Ez a szeretet egy kifejezése. Ő „a kegyelem arca.”

 

Jézussal járni kaland. A Szentlélek kalandja. Ezért hívja Jézus a fiatalembert: „Gyere, kövess engem.” Erre mondhatunk igent, vagy nemet. Nem tudjuk, hogy Jézus követése hová vezet minket. A Lélek, aki a belső tanítónk, elhozza nekünk Jézus meghívását, hogy legyünk a tanítványai, és rávesz bennünket, hogy elfogadjuk. A Lélek diszkrét és csendes. Eltűnik, hogy utat adjon Jézusnak. Nem tudjuk, hogy „honnan jön és hová megy, mert ott fúj, ahol akar.” Lehelete észrevehetetlen, de életet ad. A Lélek láthatatlan, de jelen van.

 

Az utazás Jézussal, ami a Szentlélek kalandja, elvezet egy találkozáshoz vele. A plakáton egy fiatal férfi találkozását látjuk Jézussal. A fiatalember Don Bosco szellemét hordozza a szívében. A felkészülés alatt a bicentebnáriumra meghívást kaptunk, hogy induljunk el Don Boscótól. Most arra köteleződünk el, hogy „újra kezdjük Jézustól”, a mi jellegzetes szalézi módunkon. A központi hely és az elsőbbség egyértelműen az Úr Jézust illeti - követjük Krisztust Don Bosco nyomában.

 

A plakát a spanyol művész, David González Arjona munkája az Artia Comunicacióntól, és hét nyelven áll rendelkezésre az sdb.org központi szalézi honlapról.

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Venezuela - Reményteljes várakozásban

Venezuela - Reményteljes várakozásban

Venezuela - Reményteljes várakozásban

2010-12-10 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5879_A legutóbbi üzenetben, amely El Molineteből érkezett, arról tudósítanak, hogy az árvíz sújtotta területen rekedt szaléziak és a fiatalok jól vannak. December 7-én helikopteren hatszoros fordulóval elszállították a Don Bosco Központban rekedt embereket és egyetemistákat El Molinete templomába, ahol biztonságban vannak. A Don Bosco Központ második emeletén maradt a szalézi közösség öt tagja, négy technikus és két fiatal. Elegendő ivóvizet és élelmiszert tudtak felhalmozni arra az esetre, ha hosszabb ideig lesznek elszigetelve a külvilágtól, mivel az utakat több helyen is elpusztította az ár. Luciano Stefani tartományfőnök az utolsó fordulóval hagyta el az intézetet, majd december 9-én egy élelmiszer szállítmánnyal visszatért, hogy felmérje a károkat, szemrevételezze az indián gyerekek és fiatalok megsegítésére alapított iskolát és a hozzá tartozó földeket ért veszteségeket.

Az ár lassan apadni kezdett, de ígéretet kaptak az államtól, hogy ha ismét növekedni kezd a víz szintje, néhány helyen megnyitják a Manuelote gátat, így vállalva szolidaritást a vidék legjobban sújtott részével. A szaléziak sok segítséget kaptak az egyszerű emberektől, az államtól, a helyi szervektől, a rendőrségtől, Maracaibo érsekségtől és a jótevőktől. Ubaldo Santana érseke élelmiszer szállítmányt indított el a szaléziaknak vízi úton, de az El Limón folyó erős áramlatai miatt az erőfeszítések nem jártak sikerrel.

A helyzet nagyon komoly. Az intézet teljes berendezése elpusztult, és most az a fő feladat, hogy ismét helyreállítsák az elektromos vezetékeket és saját maguk biztosítsák az ivóvíz utánpótlását.

 

ANS-Caracas/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Benediktbeuern - Önkéntesség szalézi módra

Benediktbeuern - Önkéntesség szalézi módra

Benediktbeuern - Önkéntesség szalézi módra

2015-11-19 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Szalézi Ifjúsági Mozgalom néhány tagja Claudius Misquitta atya vezetésével 2015. november 11-én találkozott Benediktbeuernben a Don Bosco Volunteers Program vezetőjével, Francesco Bagiolinival, aki bemutatta nekik az önkéntes programjukat. Sikerült egy kicsit bele is látni az önkéntesek munkájába a Benedikbeuernben működő Akcióközpontban, ahol önkéntes fiatalok tevékenykednek.

 

 

A németországi szaléziak által működtetett Don Bosco Volunteers Program (Don Bosco Önkéntesei Program) már 2008 óta lehetőséget nyújt a 18 és 28 év közötti fiatalok számára, hogy külföldi tapasztalatot szerezve új kapcsolatokra tegyenek szert, szélesítsék látókörüket, illetve nyelvet tanuljanak.

 

A program lényege, hogy a résztvevők 12 hónapon keresztül valamelyik külföldi szalézi ház munkáját segítik, gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak. Évente körülbelül 60 fiatal kap lehetőséget az önkéntességre, amit egy felkészítő év előz meg. A négylépcsős tréning magában foglal három hétvégét és egy kéthetes nyári gyakorlatot valamelyik német szalézi háznál.

 

A három hétvége során a jelentkezők megismerkednek egymással, tisztázzák indítékaikat, a fiatal megtalálja saját szellemi beállítottságát, konfliktuskezelést tanulnak, megismerkednek a leendő fogadó ország kultúrájával, valamint mélyebb betekintést nyernek Don Bosco életébe is. A jelentkezés előfeltételei közé nem tartozik Don Bosco ismerete, de pont ezért fektetnek rá hangsúlyt a tréning alatt, hiszen önkéntes munkájuk során ezt a lelkiséget kell közvetíteniük a gyerekek felé. E mellett ez egy remek lehetőség, hogy még több fiatal váljon a Szalézi Család részévé. A nyári gyakorlat pedig tényleges betekintést ad a következő év rájuk váró feladataiba.

 

Minden egyes projekthez tartozik egy felelős, illetve egy mentor, akik segítenek az önkénteseknek kiválasztani a számukra legmegfelelőbb munkát, intézik a biztosításokat, vízumot, lefoglalják a repülőjegyet, de lelki támaszt is nyújtanak. Ha valaki az önkéntes éve alatt bármilyen problémával küzd, a mentorok mindig rendelkezésére állnak és igyekeznek a segítségükre lenni.

 

Az önkéntesek 12 hónapig nem jöhetnek haza. Fél év után összegyűlik az összes önkéntes, aki abban az országban tevékenykedik,, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, élményeiket és előretekintsenek a következő 6 hónapra. Fontos megemlíteni, hogy az Önkéntes Program célja nem a nyelvtanulás, a jelentkezőknek, mielőtt kiutaznak, már ismerniük kell az adott ország nyelvét.

 

Az önkéntesség nem ér véget a 12 hónap után. Minden évben szerveznek találkozókat az egykori önkénteseknek, akik át tudják adni más fiataloknak a tapasztalataikat.

 

Ha új programot szeretnének indítani, nagyon fontos az adott országban, területen lévő tartományfőnökkel való kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás.

 

A program Magyarországon is nagyon hasznos volna, de érdemes lenne először önkénteseket fogadni, lehetőséget adni számukra, és csak utána, egy tartalmas képzés után kiküldeni a magyar fiatalokat külföldre.

 

 

Szalim/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Egyesült Királyság - A Bosco Szent János Iskolaközpont hivatalos megnyitója

Egyesült Királyság - A Bosco Szent János Iskolaközpont hivatalos megnyitója

Egyesült Királyság - A Bosco Szent János Iskolaközpont hivatalos megnyitója

2015-11-24 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Peter Smith,  Southwark érseke november 13-án Martin Coyle szalézi tartományfőnök és számos meghívott jelenlétében ünnepélyesen megnyitotta és megáldotta a Bosco Szent János Iskolaközpont új épületét.

 

 

A három szalézi, akiket Don Bosco arra választott ki, hogy a rendet a szigetországban elsőkként képviseljék, 1887-ben intett búcsút Torinóban a rendalapítónak, majd megkezdték úttörő utazásukat az ismeretlenbe, és november 16-án érkeztek meg London Battersea negyedébe. Don Bosco szerette volna bővíteni munkáját angol nyelvterületen, épp ezért kapóra jött neki Butt püspök fölkérése, hogy küldjön szaléziakat Battersea-be. A felkérést de Stacpoole grófnő indítványozta, aki anyagi támogatást is biztosított a szerzeteseknek. Egyikük sem gondolta volna, hogy 128 évvel később, több mint 140 meghívott vendég jelenlétében megnyitják és megáldják ezt a csodálatos, új iskolaépületet, amely biztosítja a helyi szalézi misszió jövőjét.

 

„Nagy örömömre szolgál, hogy a hivatalos megnyitóval az új iskola épületének projektje elérte csúcspontját. Ez különböző csoportok sok-sok hónapnyi szeretettel és hittel végzett munkájának eredménye, ami elsősorban arra irányult, hogy a legjobb lehetőségeket biztosítsák a helyi és környékbeli fiataloknak. Az ötletet terv követte, majd az első kapavágást sok munka, amíg elkészült ez a csodálatos, új otthon a Bosco Szent János Iskolaközpont tanulói és dolgozói számára. Aki most használja ezt a helyet, az felelősséggel tartozik azért, hogy legtöbbet hozza ki ebből a kiváltságosaknak készült ajándékból, de olyan módon, hogy gondolnak azokra is, akik majd utánuk használni fogják. Isten áldja meg mindazokat, akik tanulni vagy dolgozni fognak itt, és mindenkit, aki ide ellátogat” – mondta a megnyitón Peter Smith érsek.

 

Az iskola hivatalos megnyitó ünnepségen részt vett a tervezőiroda csapata is. A terveket a tanári kar és az iskola vezetésével együttműködve dolgozták ki az építészek. A iskola része egy nagyobb projektnek, amely magában foglal egy közösségi házat és egy szalézi rendházat is.

 

Az épületen a letisztult külső és a tágas belső tér harmonikus egységben van, és tükrözi azt a széles merítést, ami az itt tanuló diákokat jellemzi. Az egyszerű vonalvezetés lehetővé teszi a nemes építőanyagok használatát. Az újonnan megnyitott épületben sokféle tevékenységre van lehetőség. A hagyományos oktatást magas szinten biztosító szaktantermek mellett helyet kaptak itt a különböző sportok és művészetek iránt érdeklődő fiatalok igényeit kielégítő létesítmények, az autista diákok sikeres oktatására kialakított speciális környezet, de van könyvtár, kávézó és színházterem is. Az iskola belső terét a nagy tetőablakon át természetes fény önti el.

 

www.salesians.org.uk/Szaléziak.HU

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Margit mama, a keresztény édesanyák példaképe

Margit mama, a keresztény édesanyák példaképe

Margit mama, a keresztény édesanyák példaképe

2015-11-25 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Margit mama, azaz Margherita Occhiena volt Don Bosco édesanyja, aki 1856. november 25-én, 68 éves korában tért meg Teremtőjéhez. Halálának napján a Szalézi Családban a szaléziak elhunyt szüleiért imádkoznak az egész világon.

 

 

II. János Pál pápa szerint az első hittankönyv a kicsinyek számára maga az édesanya, illetve a szülők. Tegyük fel a kérdést: Milyen tankönyv állt a Szalézi Társaság alapítója, Bosco Szent János előtt?

 

 

André Fossard, francia filozófus és újságíró II. János Pál pápa hitét „bölcsőbeli hitnek” nevezi. Ez elmondható Bosco Szent Jánosról is, akit édesanyja, „Margit mama”, már születésekor a Boldogságos Szűznek ajánlott. Ez az egyszerű, de lélekben gazdag, természetes bölcsességgel megáldott parasztasszony nemcsak édesanyja, hanem nevelője is volt a XIX. század legnagyobb nevelőjének, Bosco Szent Jánosnak.

 

Nem rendkívüli módon, hanem a legnagyobb egyszerűséggel tette mindezt; a hit és a kegyelem irányításával.

 

Margitot minden ismerőse „a keresztény anyák példaképének és gyöngyének” nevezte.

A keresztény anyai szeretet mindig megtalálja a nevelésben a helyes utat és módot, és a saját jó példájának bizonyító ereje is megszeretteti gyermekével azt, amit szóval tanít.

 

Férje halála után nagyon kedvező házassági ajánlatot kapott, de ő erről hallani sem akart. Minden gondolata a gyermekeié volt, akiket hithű katolikusoknak és becsületes állampolgárnak akart nevelni.

Hogyan is tette?

Tudta, hogy gyermekeinek nevelését már egészen kicsi korban el kell kezdeni. Ennek pedig az a feltétele, hogy nagyon rá kell figyelni a gyermekre. Meglátni benne a jó és helytelen tulajdonságokat, vagy az olyan képességeket, amelyekből esetleg rossz jellembeli tulajdonságok fejlődhetnek ki.

 

Észrevette, hogy a kis Jancsiban nagy nyíltság, őszinteség, ítéletei megalkotásában pedig önállóság és elhatározásában állhatatosság van. Ebből az utóbbiból könnyen válhat nyakasság.

Éppen ezért az okos édesanya feltétlen engedelmességre szorította, és nem engedte önzését kifejlődni. Sőt, úgy nevelte, hogy minden parancsának önként vesse alá magát. Nem kényeztette, hanem a szeretet keménységével fogta.

 

Margit mama életében nem fogunk rendkívüli dolgokat találni, csak egy egyszerű asszonyt, aki állhatatos volt a jó gyakorlásában, aki gondosan nevelte fiait, megadással tűrte az élet csapásait és a legnagyobb határozottságai teljesítette kötelességeit.

 

Nem volt gazdag, de szíve királynői szív volt. A világi tudományokban sem volt jártas, de el volt telve Isten szeretetével és gyermekei lelkét megmentette a kárhozattól. Egyszerű asszony volt, nem törődött a külsőségekkel, a szórakozással, de gyermekeit becsületes embereknek, jó keresztényeknek nevelte. Nem alkotott világraszóló dolgokat, de az emberiség egyik legnagyobb jótevőjével ajándékozta meg a világot. Nem akart hódítani, de megnyerte magának mindenki szívét, mert igazi anya volt.

 

Élete egy tiszta kis patak folyásához hasonlítható, amely halkan fut medrében és éltető vízzel üdíti fel a partján élő növényeket és virágokat, majd csöndben eltűnik a nagy folyam hullámai között. Idős korából, amikor napjai már lassan-lassan közeledtek az örök pihenéshez, nemcsak a maga erényeinek színpompás csokrát hagyta ránk a kedves Margit mama, hanem számtalan más virág magját is elvetette, melyek csak halála után kezdtek kikelni, illatozni és fenséges gyümölcsöt teremni.

 

Jézus, add, hogy mint Margit mama, mi is tudjuk, hogyan tanítsuk meg gyermekeinknek és minden gyermeknek, hogy szeressék Istent, aki lát minket, és irányítja életünket!

 

 

Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Barcelona - Az Európai Szalézi Ifjúsági Mozgalom találkozója

Barcelona - Az Európai Szalézi Ifjúsági Mozgalom találkozója

Barcelona - Az Európai Szalézi Ifjúsági Mozgalom találkozója

2015-11-25 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Idén tizenegyedik alkalommal gyűltek össze az európai országokban jelenlevő Szalézi Ifjúsági Mozgalom vezetői november 20-22. között Barcelonába, hogy megtartsák az éves közgyűlésüket. Magyarországról egy ötfős csapat vett részt a találkozón.

 

 

Claudius Misqiutta atya és Gamon Ewa nővér vezetésével Marsiczki Roland és Szlávik Adél, mint a Szalézi Ifjúsági Mozgalom tagjai vettek részt az összejövetelen, valamint Csány Márton, aki 2013 óta az Európai Szalézi Ifjúsági Mozgalom elnöke.

 

A résztvevők beszámolóját olvashatják:

 

A kontinensről 45 fiatal és szalézi vett részt az eseményen 13 európai nországból. Megismerkedhettünk az új szalézi felelősökkel: Thatireddy Vijaya atyával és Lolia Annie nővérrel. A program péntek este kezdődött szentségimádással, melynek keretein belül megismerkedhettünk az idei témával „Joy and hope” (öröm és remény). Ezt a témát jártuk körbe a hétvége folyamán. A komoly beszélgetések, imák és szentmisék mellett természetesen a szalézi vidámság is jelen volt a közös játékokban. A szentségimádás után megismerkedhettünk a „Maria Auxiliadora” spanyol tartomány tartományfőnökével, Cristóbal López atyával, aki egész hétvégén ott volt velünk.

 

Barcelonában a Martí Codolar nevű szalézi házban volt a szállásunk, itt zajlott a teljes program. Ez a ház arról híres, hogy itt készült egy ismert fotó Don Boscóról 1886-ban. A fotón Don Bosco egy karosszékben ül, körülötte fiatalok, szalézi atyák, Don Rua és maga Martí Codolar is szerepel a képen, aki később egész birtokát a Szalézi Családra hagyta, azóta munkálkodnak itt a szaléziak.

 

Péntek este már elkezdődött a munka, kiscsoportokba vonultunk és a nyár legnagyobb eseményének a SYM Don Bosco 2015 élményeit osztottuk meg egymással.

 

A szombati napon elkezdődött a téma kifejtése. Az egyéni elmélkedés gondolkodás után csoportokban összeszedtük, hogy mit jelent számunkra a szalézi öröm és remény. A délutánt a régiók külön-külön töltötték, mi magyarok a horvát, szlovén, szlovák és lengyel küldöttekkel vagyunk egy régióban és így dolgoztunk a Szalézi Ifjúsági Mozgalom közös nagy eseményén a 2017-es Conforntón. Ötleteltünk, gondolkoztunk, hogy mire van szükség a találkozón.

 

Az ötletelés után fontos döntést kellett meghoznia minden régiónak, a koordinációs csoportot 3 évente újra kell választani és most volt itt az alkalom a váltásra. A közép-európai régió küldöttje Blažka Merkac szlovén fiatal lett, aki minket is képvisel az új tanácsban.

 

A sok munka és megosztás mellett szombat este a helyi fiatalok szerveztek számunkra egy kis „Barcelona-by-night” programot, ellátogattunk az első szalézi házba, ahol Don Bosco is járt, majd a belvárosban ismerkedtünk a várossal.

 

A vasárnapot közös szentmisével kezdtük, majd ismét a közös munkáé volt a főszerep, valamint a búcsúzásé, hiszen elbúcsúzott a 2013-ban megválasztott koordinációs csoport és hivatalosan helyükbe lépett az új.

 

A képzeletbeli Szalim csomagunk a hétvégén megtelt rengeteg szeretettel, figyelmességgel és tapasztalattal. A helyi önkéntes csapat nagyon kitett magáért minden percben ott voltak velünk és figyelmességükkel még emlékezetesebb maradt a találkozó.

Az országok képviselői a beszélgetések során megismerhettük egymás programjait, tanulhattunk egymástól, így a jövőben a közös munka sem okoz majd nehézséget. Bár a találkozónak vége, most kezdődik az igazi munka, közösen készülünk ki-ki a maga

hazájában a nyári Ifjúsági Világtalálkozóra, melyre Krakkóban kerül sor.

 

Európa különböző országaiból érkeztünk, nem mindenkivel találkozunk nap, mint nap, de tudjuk, hogy Don Bosco összeköt minket, így közösen dolgozhatunk a szalézi fiatalokért.

 

 

Szlávik Adél/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Család a nőkkel elkövetett erőszak ellen

A Szalézi Család a nőkkel elkövetett erőszak ellen

A Szalézi Család a nőkkel elkövetett erőszak ellen

2015-11-26 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

November 25-ét az ENSZ közgyűlése 1999-ben a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává nyilvánította, és felkérte a kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy e napon szervezzenek olyan programokat, amelyek felhívják erre a figyelmet, és ösztönözzék az embereket, hogy a munka és a tudatosság növelésével vessenek véget világszerte a nőkkel szemben megnyilvánuló erőszaknak.

 

 

A társadalom és az Egyház nem lenne ugyanaz a nők közreműködése nélkül; de ez a hozzájárulás csak akkor lehetséges, ha a nők valóban elismertek és jogaikat védelmezik.

 

Sajnos azonban a nők elleni erőszak mindennapi valóság a világ minden részén. Ez látható a férfiaknak testvéreik, lányaik és barátnőik ellen elkövetett fizikai, szexuális vagy lelki erőszakos cselekedeteiből, ami éles ellentétben áll a szerető és védelmező hivatással, amely minden ember sajátja.

 

A Szalézi Családot, Don Boscótól elindulva, „nem lehet megérteni Margit mama nélkül”, mint ahogy ezt Ferenc pápa mondta torinói látogatásakor tavaly júniusban. Ez a szerzetesi család határozottan és elkötelezetten kiáll a nők védelme, fejlesztése és jogaik tényleges gyakorlása mellett.

 

Sierra Leonében, például a szaléziak egy menedéket működtetnek olyan lányoknak, akik erőszak áldozatai voltak. A lányok védelem alatt állnak, és együtt igyekeznek feldolgozni a traumát, ami érte őket, hogy újrakezdjék az életüket.

 

Indiában, a Segítő Szűz Mária katekista nővérei (SMI - a Szalézi Család 17. csoportja) a rendőrséggel közösen razziákat tartanak a kalkuttai bordélyházakban, hogy kiszabadítsák a nőket és lányokat kizsákmányolóik karmai közül.

 

A szaléziak és a Segítő Szűz Mária Leányai hangja az ENSZ intézményeihez is elér, hogy alakítsanak ki partnerséget, együttműködve más intézményekkel, és együtt vegyék fel a harcot ez a társadalmi csapás ellen.

 

Figyelmeztetnek arra, hogy a nők oktatásának halma van arra, hogy megtörje az erőszak és a jogok megtagadásának ördögi körét. A Szalézi Család különböző ágazatai gyakran azért dolgoznak világszerte, hogy támogassák a nők oktatását, a nők helytállását az üzleti életben, tevékenységeket és konferenciákat szerveznek, hogy a nők tisztában legyenek jogaikkal, nőket képeznek ki a helyi közösségek vezetőinek, és így tovább.

 

A Szalézi Család, közösségben az egész Egyházzal, „hálát ad az összes és minden egyes asszonyért: az édesanyákért, a leányokért, a feleségekért, az Istennek szentelt szüzekért; az asszonyokért, akik odaadták magukat oly sok ingyenes szeretetet váró embernek; az asszonyokért, akik a családban őrzik az emberi személyt, az emberi közösség alapvető jelét; az asszonyokért, akik hivatásukat teljesítik, s akikre gyakran nehezedik szociális felelősség; az „erős” és „gyönge” asszonyokért – valamennyiükért. Hálát ad azért, hogy Isten szívéből nőiességük teljes szépségében és gazdagságában erednek…”(Mulieris dignitatem, No. 31)

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ausztria – Hívj meg vacsorára egy menekültet!

Ausztria – Hívj meg vacsorára egy menekültet!

Ausztria – Hívj meg vacsorára egy menekültet!

2015-12-01 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

„Ahogy több mint 2000 évvel ezelőtt Mária és József, ma is sok ember keres szállást, egy kis melegséget és kedvességet Európa városaiban. Advent a találkozás és a szeretetteljes egymás felé fordulás ideje. Egy meghívás egy őszinte gesztus, és valószínűleg nincs természetesebb módja annak, hogy beszélgetésbe elegyedjünk valakivel, mint egy közös étkezés. Tehát: hívj meg egy menekültet vacsorára!”

 

 

A szaléziak és önkéntesek által szeptemberben indult Don Bosco a Menekültekért kezdeményezés ezzel a meghívással fordult az osztrák főváros lakosságához. Vállalták, hogy megteremtik a kapcsolatot a felhívásra jelentkező vendéglátó házigazdák és azok a menekültek között, akik részt vesznek a német nyelvtanfolyamokon a bécsi Szaléziánumban. A meghívottak magukkal hozhatják gyermekeiket, vagy egy másik személyt az ünnepi étkezésre.

 

A vendéglátók jelentkezhetnek on-line is, de mindenképpen ki kell tölteniük egy űrlapot, amelyen többek között a találkozás pontos helye és időpontja is szerepel. A meghívás 2015. december 7-22. között egy választott napra szólhat. A szalézi központ önkéntesei néhány nappal a megadott időpont előtt jelentkeznek a vendéglátóknál, hogy tájékoztassák őket a vendég nevéről és telefonszámáról. Azt ajánlják, hogy röviden vegyék fel a kapcsolatot a vendégükkel, hogy minden rendben menjen.

 

A megadott időpontban a házigazdák és a vendég találkoznak, beszélgetnek egymással és együtt fogyasztják el a vacsorát – lehetőleg a vendéglátó otthonában.  Természetesen főzhetnek is együtt. Ha az étkezés nem otthon, hanem egy étteremben történik, arra kérik a vendéglátókat, hogy a vendéget utána hívják meg az otthonukba. Ha nehezen tudják megérteni egymást a nyelvi akadályok miatt, akkor nézhetnek például fotókat, játszhatnak társasjátékot, vagy valamilyen memória játékot... További kötelezettségeik nincsenek, teljesen rajtuk múlik, hogy szeretnék-e továbbra is tartani a kapcsolatot a vendégükkel, vagy sem.

 

A bécsi Don Bosco a Menekültekért központ köszöni mindenkinek a személyes elkötelezettséget. Kezdeményezésüket már eddig is sokan üdvözölték és máshol is meg szeretnék szervezni.

 

 

fluechtlinge.donbosco.at/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma – Isten szolgája Giuseppe Guarino bíboros boldoggáavatási eljárása

Róma – Isten szolgája Giuseppe Guarino bíboros boldoggáavatási eljárása

Róma – Isten szolgája Giuseppe Guarino bíboros boldoggáavatási eljárása

2015-12-02 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Szalézi Család szentek családja, ezt mintegy igazolva november 26-án a rendfőnök, Ángel Fernández Artime megadta az engedélyt, hogy Isten szolgája, Giuseppe Guarino bíboros boldoggáavatási eljárását a Szalézi Családon belül folytassák le.

 

 

Az engedélyt azt követően adta meg, miután Maria Cerullo nővér, a Szent Család Apostolnői elöljárója benyújtott kérelmét, hogy alapítójuk Giuseppe Guarino bíboros ügyét vegyék fel a Szalézi Család listájára, számolt be a Szalézi Család egyetemes posztulátora, Pierluigi Cameroni atya.

 

A Szent Család Apostolnői pápai jogú női szerzetes intézmény 1984-ben, kilencedikként lett a Szalézi Család jelenleg 30 csoportot számláló tagja.

 

Giuseppe Guarino Montedoróban (Caltanisetta) született  1827. március 6-án. Az agrigentói szemináriumban tanult és 1849-ben szentelték pappá. 1871-ben Szirakúza érseke lett, ahol meghódította az emberek szívét és felélesztette a buzgó, vallásos életet. 1875-ben Piusz pápa rábízta Messina főegyházmegyét, amelyet 22 évig szolgált.

 

Átszervezte a szemináriumot és a t3erületén működő férfi és női szerzetesrendeket aktív és gyümölcsöző együttműködésre szólította fel. Ezen kívül 1889-ben egy új szerzetesi családot alapított: a Szent Család Kis Szolgálóit (mai nevükön Apostolnői), azt a küldetést bízva rájuk, hogy dolgozzanak a fiatalok vallási és társadalmi fejlődésén és ezen belül támogassák a családokat.

 

Különösen aktív volt a jótékonyság terén, ami 1885 és 1887 között elérte a hősiesség fokát, amikor himlő és kolera járványok sújtották Messinát, majd 1894-ben, amikor földrengés pusztított a városban, felajánlotta életét Istennek, hogy a károk és az áldozatok száma korlátozott lehet. 1893. január 18-án, a konzisztóriumon XIII. Leó pápa érsekké nevezte ki. 1897. szeptember 21-én halt meg Messinában.

 

Guarino bíboros mindig is csodálta Don Boscót, és támogatta a munkáját, annak ellenére, hogy csak levelezésen keresztül voltak kapcsolatban. Don Boscótól „szalézi munkatárs” kinevezést kapott.  Egyik életrajzírója ezt írta róla: „Úgy tűnt, hogy el van telve Don Bosco szellemével. Nyájas és szelíd volt mindenkivel.” Arra kérte Don Boscót, küldjön szaléziakat Messinába, hogy dolgozzanak a fiatalokkal. Kérését Don Rua teljesítette 1893-ban.

 

Guarino bíboros boldoggáavatási ügyében jelenleg folyik a munka a Positio super virtutibus megfogalmazásán. Ő a 29-ik Isten szolgája, akinek boldoggá és szentté avatását kíséri az egyetemes posztulátor.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Több mint 5000 külföldi kiskorú tűnik el nyomtalanul

Olaszország - Több mint 5000 külföldi kiskorú tűnik el nyomtalanul

Olaszország - Több mint 5000 külföldi kiskorú tűnik el nyomtalanul

2015-12-04 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Jelenleg több mint 15.000 a kísérő nélküli kiskorú Olaszországban. Közülük 5588-an eltűntek, nyomot sem hagyva maguk után, és nem kaptak védelmet azoktól, akik felelősek értük. Az adatokat Caritas római központja hozta nyilvánosságra „Nehéz kihívások, amelyekkel a kísérő nélküli kiskorúak szembesülnek” címmel.

 

 

„Mi jelenleg még nem tudunk védelmet és személyes útmutatást adni mindenkinek. Csak minden ötödik kísérő nélküli kiskorú tartózkodik egy, a menedékkérők és menekültek védelmi rendszeréhez tartozó központban” – mondta Giancarlo Perego, a Migráns Alapítvány igazgatója az Avvenire lapnak. Ez azt jelenti, hogy mintegy tízezer kísérő nélküli kiskorú van elhelyezve a legtöbb esetben gyenge épületekben, nem megfelelő körülmények között.

 

A legnagyobb számú kísérő nélküli kiskorú Olaszországban egyiptomi - 2047, akik közül szinte felének (1182) nyoma veszett. A második legnagyobb csoport az albánok - 1159, akik közül 72-en eltűntek. Eritreai a harmadik csoport - 1130, és van még 1465 más helyekről érkező, akiket nem lehet nyomon követni.

 

A kísérő nélküli külföldi kiskorúakkal folytatott beszélgetések nyomán, akiket Rómában gondoznak, a dokumentáció rávilágít a gyerekek várakozásaira, és a valóságra, amellyel szembe kell nézniük. Nincsenek tisztában a jogi és bürokratikus akadályokkal. Azt remélik, hogy rövid idő alatt találnak munkát, és kifizetik a nagy adósságokat, amelyekbe azért verték magukat, hogy eljussanak Olaszországba, de nem ritka, hogy a végén a fekete piacon kötnek ki, gyakran gyermekmunkát végeznek vagy kisebb bűncselekményeket követnek el. Sőt, mivel semmilyen formában nem végeznek munkát, akaratuktól függetlenül kizsákmányolják őket, ami megnehezíti számukra, hogy iskolába járjanak. Az oktatás hiánya és az olasz nyelv nem megfelelő ismerete csak tetézi a kísérő nélküli kiskorúak problémáit Olaszországban. 

 

A Caritas dosszié arra hív, hogy létesítsenek forrásokat, amelyek elősegítik az integrációt és teremtsenek feltételeket, amelyek ösztönzőleg hatnak és egyben olyan lehetőségeket teremtenek, amelyek a bevándorló gyerekeknek és a befogadó társadalomnak is a javára válik.”

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Muzslya – Kövér László avatta fel az új tornatermet

Muzslya – Kövér László avatta fel az új tornatermet

Muzslya – Kövér László avatta fel az új tornatermet

2015-12-05 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ünnepélyesen felavatták december 5-én a szaléziak által vezetett muzslyai Emmausz Kollégium új tornatermét. A szalagot Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke vágta el, a tornatermet Német László nagybecskereki megyéspüspök szentelte fel és áldotta meg.

 

 

Mint mondta, a létesítmény felépítése egyfajta koronája a szalézi rend ötvenéves muzslyai munkájának. „Ez a tornaterem biztos, hogy nem csak a kollégistáknak fog szolgálni, hanem egész Muzslya közösségének. Tudom, hogy a szaléziak itt egy egész széleskörű munkát folytatnak a fiatalokkal – és nem csak fiatalokkal.”

 

A lehetőségeket tekintve komoly ajándéknak nevezte Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt a tornatermet, amely a szórványban élő magyar középiskolások számára épült magyar támogatással. Az Emmausz Kollégium tornatermének átadóján a házelnök kiemelte, hogy a terem nemcsak a testedzés helye lesz, hanem közösségi tér is, amelyben a fiatalok találkozhatnak azokkal, „akikkel együvé tartoznak”.

 

Kövér László emlékeztetett arra, hogy éppen 11 évvel ezelőtt tartották meg Magyarországon azt a népszavazást, amelyen elutasították a kettős állampolgárság lehetőségét. Úgy fogalmazott, „ha tizenegy esztendővel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy 2015. december 5-én együtt leszünk egy olyan tornaterem átadásán, amelyhez hozzájárult a magyar állam, kevesen hitték volna el, mert abban az időben szinte végzetesen erőt vett rajtunk a hitetlenség és a reménytelenség. Önnön nagyszerűségünkben, emberségünkben, bátorságunkban és összetartozás-tudatunkban veszítettük el a reményünket, és nem hittünk abban, hogy ebből fel lehet állni.”

 

Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy 2010 után a magyar kormány új fejezetet tudott nyitni a nemzetpolitikában: az Alaptörvényben rögzítette, hogy a mindenkori magyar kormánynak kötelessége felelősséget vállalni a szétszakított nemzetrészekért, megteremtette az egyszerűsített honosítási eljárás lehetőségét, szavazati jogot adott a kettős állampolgároknak, az idei évtől pedig már nemcsak szimbolikusan, hanem a gyakorlatban, gazdaságilag is támogatja a külhoni magyarságot. Hozzátette: sok időnek kell még eltelnie, hogy már szinte senki ne gondolkodjon az elvándorláson, és a szülőföldön maradás legyen a természetes választás, de az első lépések már megtörténtek.

 

„Merítsünk erőt abból, hogy majdnem száz év után, szétszakítottságunkban, halálraítéltségünkben is, nemhogy létezünk, hanem úgy tűnik, hogy a környező nemzetek, országok szempontjából még pozitív példa is tudunk lenni, az összetartozásunkat, életerőnket figyelembe véve is” - fogalmazott Kövér László.

 

A Emmausz fiúkollégium 13 éve épült meg a muzslyai katolikus templom udvarában. A nagybecskereki magyar diákok majdnem a fele itt, vagy a nagybecskereki Boldogasszony leánykollégiumban lakik. A muzslyai kollégium a bánáti szórványmagyarság egyik központjává vált az utóbbi években, bár sokan attól féltek, hogy nem lesz majd elég továbbtanuló magyar fiatal Bánátban.

 

A kollégium számára a tornaterem egy áldás és a 62 kollégista fiú hasznára válik – mondta az intézmény vezetője, Kalapis Sztoján szalézi szerzetes.  „A szívünk vágya az volt, hogy már legyen egy olyan hely, a fiúk számára, ahol a fölösleges energiát tudják kihasználni – jó értelemben – hogy jobban tudjanak tanulni is.”

 

Muzslya és a szomszédos Nagybecskerek a Bánság két legnagyobb, magyar többségű települése, a szórványmagyarság bástyájának és kulturális központjának is nevezik, a Kárpát-medencében ennél délebbre már nincsen magyar nyelvű középiskolai oktatás.

 

 

MTI/pannonrtv.com/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Rinaldi Fülöp, akinek csak a hangja volt más

Rinaldi Fülöp, akinek csak a hangja volt más

Rinaldi Fülöp, akinek csak a hangja volt más

2015-12-05 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Don Bosco harmadik utóda egy kis észak-olaszországi faluban, Lu Monferratóban született 1856-ban, mélyen vallásos földműves család nyolcadik gyermekeként. Már gyermekként megismerkedett a szalézi rend alapítójával, aki nagy hatással volt rá.

 

 

A szimpátia kölcsönösnek bizonyult, Bosco Szent János is megjegyezte magának a fiút. Fülöp tíz éves korában szalézi növendék lett, ám az egyik nevelő kérkedő, bántó viselkedése miatt elhagyta a kollégiumot, és visszatért családjához. Végül Don Bosco kitartó bátorítása és kérése eredményeként tért vissza már felnőttként, és indult el maga is a szerzetesi hivatás felé.

 

Szerzetesi pályája nehezen indult. Sok akadályt kellett leküzdenie. 21 évesen újra be kellett ülnie az iskolapadba, hogy lemaradásait pótolja, és elkezdhesse szemináriumi tanulmányait. Emellett szinte állandó kételyek gyötörték. Kezdeti bizonytalansága ellenére végül mégis kiváló szalézi és karizmatikus adottságokkal rendelkező vezető egyéniség lett. 1882. december 23-án szentelték pappá. Don Bosco már egy évvel később igazgatóvá nevezte ki a rend egy újonnan nyitott házába, ahol ún. késői hivatásokkal foglalkoztak. Innen Torinóba került, ahol öt éven át az alapító közvetlen közelében élhetett.

 

Don Bosco halála után, 1889-ben az alapító utóda Fülöpöt Spanyolországba helyezte. Előbb a rend Barcelona melletti házának igazgatója, majd a dinamikus fejlődésnek indult és önállóvá vált spanyol tartomány első tartományfőnöke lett. Soha nem tanult meg jól spanyolul, de úgy szerette az országot, mintha saját hazája lett volna. Kitartó munkája nyomán számos új házat nyitottak, a hivatások száma látványosan emelkedett, és a közösségek lelkisége is elmélyült.

 

Mindössze 45 éves volt, amikor 1901-ben kinevezték a rend központi vikáriusává. A nagy felelősséggel járó, többnyire irodai munka mellett továbbra is törekedett lelkipásztor maradni. Kiváló adottsága volt a nők között végzett apostoli munkához, ami nem jelentette azt, hogy csak nőkkel foglalkozott volna. Támogatta a szalézi rend női ágának (Segítő Szűz Mária Leányai) tevékenységét, 1917-ben pedig egy eredeti, új közösséget alapított olyan lányokból, akik az Istennek szentelt életet a világban szerették volna megélni. Ez a közösség később Don Bosco Önkéntesei VDB (Volontarie di Don Bosco) néven az Egyház egyik első ún. világi intézménye lett.

 

Rinaldi Fülöp 1907 és 1917 között Valdoccóban a Don Bosco nővérek igazgatója volt. Különösen sokat fáradozott az oratóriumot látogató lányok lelki és emberi formálásával. Közülük hárman (Luigina Carpanera, Maria Verzotti és Francesca Riccardi) azt a vágyukat fejezték ki, hogy életüket egészen Istennek szentelhessék, de a „Világban” maradhassanak. 1917. május 20.-án Don Rinaldi javasolta, hogy egyesüljenek e célért. Ebből a sajátos evangéliumi életformát kezdeményező kis csoportból ered a VDB, Don Bosco Önkénteseinek világi Intézménye, jóval megelőzve korát. Ugyanis csak 1947. február 2.-án XII. Piusz pápa Provida Mater Ecclesia címmel kiadott apostoli konstitúciójával ismerte el az Egyház hivatalosan is a világi intézmények jogi státuszát, végleges jóváhagyást pedig csak 1978. augusztus 5-én VI. Pál pápától kapott a VDB Intézménye. Ma az Intézmény tagjai mind az öt kontinensen élnek és tevékenykednek a keresztény élet kovászaként a világban. Apostolkodásukban Don Bosco lelkiségét követve előnyben részesítik az ifjúságot, a szegényeket és a missziók ügyét. Hazánkban az Intézmény 1981 óta működik.

 

1922. április 24-én Rinaldi Fülöpöt rendfőnökké választották. A rend elöljárójaként sokat tett a szalézi missziók ügyéért, és az egész rend további dinamikus fejlődéséért. Ő gyűjtötte össze, és adta tovább rendkívül érthető formában Don Bosco pedagógiai módszerének legfontosabb elemeit. Különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a rend tagjai hűen kövessék alapítójuk lelkiségét. Kortársa, Don Francesia azt mondta róla: „Don Rinaldinak csak Don Bosco hangja hiányzik: minden más már megvan!” – olyan sokat foglalkozott Don Bosco lelkiségével és stílusával.  

 

1929-ben még megélte Don Bosco ünnepélyes boldoggá avatásának napját. Ez alkalomból szintén az ő kezdeményezésére állították fel Torinóban Don Bosco szobrát is. 1931. december 5-én halt meg.

 

1990. április 29-én II. János Pál pápa avatta boldoggá. Ünnepe: december 5.

 

 

Szaléziak.HU

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Peru - XIX. Szalézi Zenei Fesztivál

Peru - XIX. Szalézi Zenei Fesztivál

Peru - XIX. Szalézi Zenei Fesztivál

2010-12-10 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5880_8098Néhány  éves szünet után december első napjaiban a limai Szalézi Szent Ferenc Intézetben ismét megtartották a nagy múltra visszatekintő zenei rendezvényt, amely először 1973-ban zajlott Limában. A Szalézi Zenei Fesztivált Martín Quijano atya, az intézet rektora szervezte meg. Többen azok közül, akik régebben részt vettek a rendezvényen, jól megállták a helyüket a hivatásos zenészek világában és mára már szép zenei pályafutást tudhatnak maguk mögött.

A fesztivált Sakihama Miyashiro SDB és  Prof Claudia García Alcántara nyitotta meg, akik az első fesztivál megszervezésében is részt vállaltak 1973-ban. Az esemény újraélesztésének célja az volt, hogy méltó emléket állítsanak az intézet feledhetetlen zenetanárának, Luis Collantes Márqueznek, akinek a színvonalas zenei oktatást és művészeti vezetést köszönhetik.

A fesztiválon 23 énekes vett részt két kategóriában - elemisták és középiskolások. Az énekeseket egy hasonló korú társaikból verbuválódott  27 tagú zenekar kísérte.

A záró esten Peru több közismert híressége is fellépett. A díjkiosztón a rendezvény szervezője meghívott mindenkit a következő, XX. Szalézi Zenei Fesztiválra, amit 2011-ben tartanak majd meg Peruban.

 

ANS-Lima/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe - a szalézi oratórium születése

Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe - a szalézi oratórium születése

Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe - a szalézi oratórium születése

2015-12-08 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Mária fogantatásától kezdve mentes volt az áteredő bűntől – ezt ünnepeljük december 8-án, a szeplőtelen fogantatás ünnepén. Ez az ünnep a szaléziak számára kétszeresen is jelentős, hiszen 1841-ben ezen a napon Torinóban, az Assisi Szent Ferenc-templom sekrestyéjében megszületett Don Bosco nagy műve: az oratórium.

 

 

A szeplőtelen fogantatás ünnepe arról szól, hogy Gábor angyal hírül adja Máriának Jézus születését. „Kegyelemmel teljes” – mondta az angyal Máriának, és ezt mondjuk mi is az Üdvözlégy Mária imádságban. Ez a kifejezés hordozza magában a legtömörebb módon ennek az ünnepnek a tartalmát: Mária teljesen tiszta és bűntelen volt, ezért lehetett Isten Fiának az édesanyja.

 

Ez az ünnep tulajdonképpen a megváltás kezdetét jelzi, és talán jelképes is, hogy pont ezen a napon kezdte el Don Bosco világra szóló művét, az oratóriumot, így a Szalézi Családban erről is megemlékezünk. Don Bosco segített az árváknak, utcagyerekeknek, még a börtönviselt fiúknak is, hogy megszabaduljanak bűneiktől és becsületes, tisztességes emberek és jó keresztények legyenek.

 

Don Bosco fiatal papként sorra látogatta a torinói börtönöket és járta a város utcáit. Megismerte a városszéli nyomorúságot is, ami nagyon megviselte a lelkét. Serdülő fiúk kóboroltak az utcákon, csapatokba verődve, képzettség és foglalkozás nélkül, elvadultan, züllötten, készen a legrosszabbra is. A borzalmas állapotokat látva úgy érezte, hogy valamit tennie kell a fiatalokért. Megpróbált a közelükbe férkőzni, de bizalmatlanul, megvetően szitkozódva visszahúzódtak tőle. Don Bosco tudta, hogy ezeknek a fiataloknak iskolára és a nekik megfelelő munkára van szükségük, hogy biztos jövőjük legyen. El kell jutniuk Istenhez, hogy felfedezzék emberi méltóságukat.

 

Egy egész életre szóló döntés fogalmazódott meg Don Boscóban: „Az ifjúság megmentője akarok lenni!” Csak még azt nem tudta, hogyan, mi módon kezdjen hozzá? 

A történelmi fordulópont 1941. december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén jött el.

 

Don Bosco világraszóló művét egy találkozás indította el, ami Torinóban, az Assisi Szent Ferenc-templom sekrestyéjében zajlott le, ahonnan a sekrestyés egy kőműves inast próbált kitessékelni. Don Bosco meghiúsította ezt, barátjának nevezve a megszeppent kisfiút. Elvitte misére, majd hittanra kezdte tanítani a 16 éves, árva kőművesinast, Bartolomeo Garellit. Ezt a napot tekintjük a szalézi oratórium „születésnapjának”.

 

Az egész történetet Don Bosco leírta visszaemlékezéseiben, az Oratóriumi emlékiratokban.

 

Minden egy „Üdvözlény Máriával” kezdődött. Az első tanítványhoz mások is csatlakoztak. A fiú a következő héten kilenc társát hozta magával; március 25-én már harmincan voltak, akik mise után meghallgatták a fiatal pap tanítását. Don Bosco játékkal, zenéléssel, színjátszással, hitoktatással és imával magához vonzotta a fiúkat, tanítójuk és egyben apjuk lett. Megtapasztalta, hogy amikor a fiatalok rátalálnak egy jóságos kézre, amely gondot visel rájuk, velük van és segít nekik, akkor becsületes útra térnek, jó keresztények és derék állampolgárok lesznek.

 

 

Bővebben olvashatnak erről az eseményről (is) Don Bosco életrajzi regényeiben, valamint a Bosco János: Oratóriumi emlékiratok - A Szalézi Szent Ferenc oratórium emlékiratai 1815-1855-ig című kiadványban (Don Bosco Kiadó, 2012).

 

Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Azt mondom Bosco Szent János él!

Róma - Azt mondom Bosco Szent János él!

Róma - Azt mondom Bosco Szent János él!

2015-12-08 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Don Bosco születésének bicentenáriumi éve a kegyelem, az ünneplés és a megújult elköteleződés éve volt, hogy a fiatalokkal és a fiatalokért élünk. És ma Don Bosco tizedik utóda, Ángel Fernández Artime ezekkel a szavakkal mutatja be a Szalézi Családnak a bicentenáriumi videót: „Én mondom nektek, Bosco Szent János él!”

 

 

Don Bosco még ma is él, mindenhol a világon, ahol a fiataloknak szükségük van valakire, hogy oktassa őket, és ezt kedvesen, szeretettel tegye. Szalézi mindaz, akinek a szíve a szegény fiatalok életének ritmusára dobog, és aki Krisztusban a fiatalokat látja, és Krisztust őbennük.

 

Ez a bicentenárium öröksége, és ez az üzenet ezen a napon, amikor elkezdjük az irgalmasság szentévét. A szalézi rendfőnök felidézi az elkötelezett emberek hatalmas mozgalmát, akik a fiatalok megváltásáért tevékenykednek.

 

A nálunk is ismert, hírneves szalézi író, Bruno Ferrero, a Bollettino Salesiano szerkesztője így ír róla:

 

„A dicső múltat, vagy egy egyszerű, félig eltemetett emléket nem egy dátumra való megemlékezés idézi fel, hanem egy dinamikus és létfontosságú jövő próféciája.

 

A videó Don Bosco szívdobogásával kezdődik, hogy megmutassa, hogy ez a nagy szív ma is, továbbra is dobog: ma is ezer és ezer férfi és női szalézi szerzetes továbbra is Don Bosco szíve, aki tevékeny, és elköteleződik minden fiatal és rászoruló mellett. Bárhol van egy szalézi, Don Bosco él.

 

Egy nehéz időszakban élünk, amelyet sötét fenyegetések árnyékolnak be. Egy ellenséges tengerrel hasonlítanám össze, amely előfutára szörnyű viharoknak. Egy olyan társadalom a miénk, amely kétségekkel és bizonytalansággal szembesül, amelynek jobban, mint valaha, szüksége van Don Boscóra. A világnak most jobban, mint bármikor, szüksége van olyan szaléziakra, akik továbbra is színekkel és melegséggel töltik ki azt a nyers vázlatot, amelyet Don Bosco készített.

 

Amint azt a rendfőnök megemlíti, Don Bosco álmában egy tutajon találta magát a viharos tengeren, annak érdekében, hogy megmentse a fiatalokat. 200 év után, a szaléziak még mindig ugyanúgy, félelem nélkül teszik ugyanezt. Don Bosco nem múlt, hanem a jelen és a jövő.”

 

 

A bicentenáriumi videó több nyelven feliratozva megtekinthető az ANS Youtube csatornáján.

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Ifjúsági Mozgalom is készül Krakkóba

A Szalézi Ifjúsági Mozgalom is készül Krakkóba

A Szalézi Ifjúsági Mozgalom is készül Krakkóba

2015-12-10 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Alig néhány hónappal Don Bosco születése bicentenáriumi évének lezárása után a Szalézi Ifjúsági Mozgalom is készül Krakkóba, a 31. Ifjúsági Világtalálkozóra, amelyre a jövő nyáron kerül sor. Az elmúlt hetekben három fontos lépést tettek ebben az irányban.

 

 

Barcelonában, november 20-22. között zajlott az Európai SYM találkozó és éves közgyűlés. Wojtech Krawczyk atya, krakkói szalézi ifjúsági megbízott beszélt a résztvevőknek a folyamatban lévő előkészületekről a következő Ifjúsági Világtalálkozóra, amelyre 2016. július 26-31. között kerül sor Lengyelország ősi fővárosában.Az Európai SYM újonnan megválasztott „kis csapata”, és ebben Blažka Szlovéniából, Carina Ausztriából és Anne-Firenze Franciaországból már készen állnak rá, hogy elkezdjék a felkészülést a júliusi nagy eseményre, és remélhetőleg a Szalézi Ifjúsági Mozgalom tagjai közül sokan csatlakoznak majd hozzájuk.

 

November 25- 29. között Wadowice (Szent János Pál pápa szülőhelye) és Krakkó adott helyett az Ifjúsági Világtalálkozó előkészítő ülésének, a fő szervező Világiak Pápai Tanácsa ifjúsági tagozata vezetésével. A tucatnyi nemzetközi küldött között jelen voltak a Don Bosco Szaléziak, valamint a Don Bosco Nővérek ifjúságpasztorációs bizottságának tagjai is. Értékes lehetőség volt ez, hogy felülvizsgálják az előkészítő munka helyzetét, értékeljék az önkéntesek lenyűgöző mozgósítását, és ellátogassanak azokra a helyekre, amelyek otthont adnak a közös ünnepségeknek e fontos Ifjúsági Világtalálkozón. „Boldogok az irgalmasok”- ez az a boldogságmondás, amely végigkíséri majd a fiatal zarándokok útját ezen a találkozón, amelyre az irgalmasság rendkívüli szentévében kerül sor. Ez a címe a 2016. Ifjúsági Világnap   hivatalos himnuszának is, ami már meg lehet hallgatni a hivatalos YouTube-csatornán.

 

December 1-jén elindult a SYM weboldal a krakkói IVT-re, a krakow2016sym.pl/, és már négy nyelven érhető el: lengyel, angol, olasz és spanyol. A weboldalon hamarosan számos információt el lehet majd érni.

 

A magyar Szalézi ifjúsági Mozgalom is indít szervezett csoportot a krakkói Ifjúsági Világtalálkozóra. Az erre vonatkozó részletekről a későbbiekben informálódhatnak majd az érdekeltek.

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Család – Don Bosco volt növendékei ígérettel erősítik meg elköteleződésüket

Szalézi Család – Don Bosco volt növendékei ígérettel erősítik meg elköteleződésüket

Szalézi Család – Don Bosco volt növendékei ígérettel erősítik meg elköteleződésüket

2015-12-15 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A volt szalézi növendékek statútumának új eleme az ima-ígéret, amelyet Don Bosco Volt Növendékeinek Világszövetsége októberben lezajlott ötödik közgyűlésén fogadtak el. A volt növendékek a Szalézi Család egyik legnépesebb ága, számuk nehezen meghatározható, de közel százezer szervezett tagról beszélhetünk.

 

 

Az ima-ígéret egy képlet, amellyel Don Bosco volt növendéke kifejezi szándékát, hogy „meg kívánja élni laikus hivatását a társadalomban és az Egyházban minden időben, és hogy Don Bosco jelenvalóvá teszi, bárhol legyen is.” (részlet az alapokmányból). Ez a szintézise Don Bosco volt növendékei önazonosságának, küldetésük és jövőképük a társadalomban.

 

Don Bosco volt növendékei mindazok, akik oratóriumot, iskolát, vagy bármilyen más szalézi művet látogattak és abban Don Bosco megelőző módszerének elvei szerint nyertek felkészítést az életre (Szervezeti Szabályzat 11. a). A mozgalom „történelmi emléke“ visszanyúlik 1870. június 24-re, amikor a „régi növendékek“ egy csoportja Carlo Gastini vezetésével kávéscsészéket hozott Don Boscónak ajándékba a névnapjára. Senki sem gondolt akkor hagyományteremtésre, még kevésbé, hogy megjegyezze egy nagyarányú mozgalom születési dátumát. Don Bosco volt, aki ezt észrevette, és azt akarta, hogy folytatódjon, egy egész napot szánva az ünneplésre és egy ebédmeghívással viszonozta az ajándékokat. Az első „testvéri agape“ 1874. július 19-én történt, és elkezdődött az évenkénti találkozás szokása, amely máig él a szalézi házakban.

 

1884-ben a „régi növendékek“ csoportja (több, mint 300-an) elnyerte a maga első szervezeti felépítését. Vállalták, hogy megőrzik a kapott nevelést, folytatják munkát a szükségben levő fiatalok javáért, ápolják a tagok közti barátságot és szolidaritást. Az első alapokmányt Torinóban fogalmazták meg 1911. december 8-án, az első nemzetközi kongresszus alkalmával, boldog Rinaldi Fülöp biztatására. 1920. május 23-án, a volt növendékektől Don Boscónak szánt emlékmű felavatásakor, véglegesítették a máig érvényes szervezeti szabályzatot. Ezen a találkozón elhatározták, hogy beveszik az egyesületbe a nem keresztény vallások volt növendékeit is, kiküszöbölve minden megkülönböztetést és elkülönítést, és hogy a mozgalom és az egyesület dicsőségének tekintik a testvéri köteléket és az egység érzetét.

 

A volt növendékek legfényesebb példái Boldog Alberto Marvelli, mérnök Riminiből, Isten szolgája Nino Petyx Randazzóból és Salvo d’Acquisto Nápolyból.

 

 

A volt növendékek alapokmánya kimondja: „ha egy volt diák szabadon dönt, hogy elkötelezi magát, leteszi az ima-ígéretet.” Ez nyilvánosan történik, megfelelő ünneplés mellett, a Szövetség, az Egyház és a társadalom képviselőinek jelenlétében, akik tanúi lesznek annak, hogy a döntésnek, amely Don Bosco küldetése mellett szól a leghátrányosabb helyzetű fiatalok felé.

 

Az ima-ígérettel a volt növendékek be kívánják jelenteni a világnak a döntést, hogy erősítsék a közösség egységét az Egyházban és a társadalomban, hogy a szolidaritás építői és mérnökei lesznek.

 

A rendfőnök, Fr Ángel Fernández Artime, előadásában kifejtette: „Megnöveltétek a kötelezettségvállalást és az összetartozás érzését, és azt mondanám, megszenteltétek ezzel az ima-ígérettel. A tagok letehetik külön-külön, az üléseken is, de különösen ajánlott a nyilvánosság előtt, amikor egy múltbeli tanuló úgy dönt, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel és a szervezetben való tagságával éli meg küldetését.

 

Az ima-ígéret azzal kezdődik, hogy Don Bosco közbenjárására kéri a Szentháromságot, hogy hallgassa meg a volt növendékek imáját. Ezután következik a hálaadás. A Szövetség hálánk élő emlékműve Istennek és Don Boscónak a kapott oktatásért.”

 

Aztán a volt növendékek kérései és ígéretei következnek - hogy harcolnak az igazságtalanság, a felületesség és a közöny ellen; hogy megvédik a társadalmi, politikai és gazdasági kötelezettségvállalást, az értékeket, amelyeket Don Bosco tanításából tanultak, különösen az életet, a szabadságot és az igazságot.

 

A volt növendék szilárdan elkötelezi magát, hogy „a föld sója és a világ világossága” legyen. És végül azzal zárul, hogy kéri Don Boscót, hogy vigyázzon a Szalézi Családra, szeretteinkre és minden volt növendékre a világon.

 

A volt növendékek ígéretének szövege elérhető az sdb.org honlapon.

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Dél-Szudán - A legfiatalabb ország a világon, amelyet már két éve háború sújt

Dél-Szudán - A legfiatalabb ország a világon, amelyet már két éve háború sújt

Dél-Szudán - A legfiatalabb ország a világon, amelyet már két éve háború sújt

2015-12-16 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Két éve dúl a háború Dél-Szudánban. A források szűkössége és az erős intézmények hiánya a világ legfiatalabb országát egy olyan konfliktusba sodorta, hogy az emberek kezdik elveszíteni a reményt.

 

 

2013. december 15-én fegyveres összetűzések voltak Mumuki térségben, a fővárostól, Jubától délre, az Elnöki Gárda és a Szudáni Népi Felszabadítás Hadserege között. Tíz nappal később a dél-szudáni elnök, Salva Kir bejelentette a puccskísérletet, amit egykori alelnöke, Riek Machar vezetett, és a helyzet ellenőrzés alatt áll. Ennek ellenére kijárási tilalom volt az országban. Azonban nem csak hogy a helyzet nem volt ellenőrzés alatt, de az erőszak kezdett terjedni az egész országban.

 

A dél-szudáni emberek túlnyomó többsége a 2011-es népszavazáskor egy független ország mellett döntött. Most, két évvel a konfliktus kezdete óta az ország még mindig szenved a súlyos háborútól. Az ország mintegy 10 millió lakosából a konfliktus során már több mint 50.000 halálesetet történt, 645.000 a menekültek száma és 1,6 millió személy kényszerült elhagyni otthonát. A lakosság több mint 20% -ának el kellett hagynia az otthonát, vagy külföldre kellett szöknie, vagy keresni egy biztonságos helyet, mint a Gumbo szalézi misszió a fővárosban, Jubában. Tovább ront a helyzeten a két év intenzív háború által okozott súlyos élelmiszerválság.

 

A legutóbbi, augusztus 26-án kötött béke-megállapodás ellenére, amikor a szembenálló felek megállapodtak az ellenségeskedések beszüntetéséről és megalakult a nemzeti egységkormány, amely képviseli az összes összetevőjét a bonyolult politikai mozaiknak Dél-Szudánban, az erőszak még nem ért véget. Egy héttel ezelőtt a kormány csapatai és a lázadók még mindig harcoltak Yambio város közelében.

 

A szaléziak 1982-ben érkeztek Dél-Szudánba, és igyekeznek megbirkózni a helyzettel a négy városban, ahol jelen vannak. Ezek: Juba, a főváros; Maridi, Wau és Tonj. A szaléziak Jubában különösen intenzív módon tapasztalják meg a konfliktust. A háborús cselekmények kezdetétől fogva megnyitották kapuikat mindazok előtt, akik náluk kerestek biztonságos menedéket. Jelenleg több mint 2000 ember talált menedéket a szalézi épületekben, és naponta 500 kitelepített gyermek és fiatal vesz részt az órákon az iskolában, amelyet a szalézi nekik nyitottak.

 

ANS - Juba/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India – Szaléziak az árvízkárosultakért

India – Szaléziak az árvízkárosultakért

India – Szaléziak az árvízkárosultakért

2015-12-16 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

- A mentési műveletek már december 3-án reggel megkezdődtek, amint rájöttünk a pusztítás súlyosságára – mondja Raphael Jayapalan atya, Chennai tartományfőnöke, méltatva a "Don Bosco Flood Relief" (DBFR) tevékenységét. Ezt a szalézi mentőcsapatot azért hozták létre, hogy segítséget nyújtson az árvíz sújtotta lakosságnak.

 

 

Minden ifjúsági központ segítő központtá alakult, és gyakorlatilag minden szalézi mű át lett alakítva menedékhellyé az árvízkárosultaknak. Egyéb szalézi intézmények és szervezetek azzal vannak elfoglalva, hogy élelmiszer csomagokat készítsenek és kielégítsenek az egyéb alapvető szükségleteket.

 

Számítanak a helyi Szalézi Ifjúsági Mozgalom mintegy 140 fiataljának együttműködésére is, akiket Mani Lazar szalézi atya irányít. A fiatalokból szervezett motoros csapat tagjai sok helyre eljutnak a segélycsomagokkal. A Don Bosco nővérek is kiveszik részüket a munkából, akik a szalézi tartományi központban, illetve különféle orvosi területen dolgoznak. A DBFR támogatást nyújt az árvíz által leginkább érintett embereknek, akik elhagyottabb területeken várják a segítséget. Ezek közül 60-an a Cuddalore körül található falvakban, Chingelpetben 8-an, Thiruvallurban 12-en, Kancheepuramban 7-en, 26-an  pedig  Chennai nyomornegyedében élnek.

 

Az elmúlt három napon ez a remek csapat szétosztott mintegy 124.000 elsősegély csomagot, amelyek előfőzött ételt és gyertyát tartalmaznak.

 

A gyógyászati téren a DBFR tagjai azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a járványok kialakulását. A Don Bosco Egmore szalézi szerzetesei, együttműködve más intézményekkel, 11 táborban nyújtanak orvosi és egyéb segítséget.

 

A Don Bosco Kommunikációs és Művészeti Intézet (DBICA) azon fáradozik, hogy a #donboscofloodrelief hashtag alatt felhívják a közösségi média figyelmét a szalézi segélyakciókra.

 

A jövőbeni műveletek érdekében a DBFR felelősei együttműködési felhívást tettek közzé a Don Bosco Network intézményei felé.

 

 

ANS – C

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Vietnam - Napi evangélium a szaléziaktól

Vietnam - Napi evangélium a szaléziaktól

Vietnam - Napi evangélium a szaléziaktól

2015-12-17 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Több mint 30 szalézi szerzetes vesz részt abban a közös internetes szolgálatban, amelyet Vietnám-Mongólia Szalézi Tartomány tömegtájékoztatási delegátusa, Peter Chinh indított el Napi evangélium elnevezéssel. A loichua.donboscoviet.net szalézi weboldal mára már talán az egyik legkövetkezetesebb szalézi erőfeszítés ebben a régióban, amely arra irányul, hogy előmozdítsa Isten Igéjének szeretetét.

 

 

- Kezdetben a szerzetesek egy kis csoportja osztotta meg rendszeresen elmélkedéseit a vasárnapi szentírási szakaszokról a tartományi honlapon. Később továbbfejlesztettük az ötletet, és létrehoztunk egy független weboldalt, amelyet csak Isten Igéjének szenteltünk Napi evangélium címmel. A csoportot Phuoc atya koordinálja. A napi evangéliumról a dalati posztnovíciátus egyik csoportja elmélkedik, míg a fiatal papok egy csoportja gondoskodik a vasárnapi evangéliummal kapcsolatos elmélkedésekről.

 

A „Napi evangélium” honlap missziós célja az, hogy elősegítse a szaléziak szeretetét Isten iránt Isten Igéjének olvasásán és elmélkedéseken keresztül; emellett természetesen céljuk Isten Igéjének terjesztése is.

 

Jelenleg mintegy 30 szalézi vesz részt az online szolgálatban: 10 fiatal pap és mintegy 20 posztnovícius. A Szalézi Család más tagjai eddig még nem kapcsolódtak bele a munkába. Néhány szerzetes pap vasárnaponként látja el a szolgálatot, a fiatal testvérek, akik még formációban vannak, havonta egyszer, vagy minden második hónapban kerülnek sorra. Van még néhány különleges alkalom is nagyobb liturgikus ünnepeken vagy szentek ünnepein.

 

Tartományi szinten létezik egy mozgalom Isten Igéjének imádságos olvasására, bár nem túl következetesen végzik. Előfordul, hogy a formációs szektor nem segíti a szentírási részletek előkészítését, de Don Bosco születésének bicentenáriumi évében a tartományban minden rendtárs kapott szentírási anyagot.

 

Azt szeretnék, ha a Loi Chua (Napi evangélium) honlapnak naponta több ezer látogatója lenne, és szeretnék egy nap közzé tenni Morand Wirth atya „Biblia Don Boscóval” című könyvének fordítását vietnámiul.

 

Az Ausztrália-Ázsia szalézi régió néhány más szalézi tartományában is dolgoznak olyan csoportok, mint a vietnami Napi evangélium csapata, mint például a koreai napi evangélium és elmélkedés megosztó (ibosco.net), vagy a thai vasárnapi evangéliumi videómegosztó (Banchong atya). Reméljük, hogy Isten Igéjének következetes, imádságos olvasása sok gyümölcsöt fog teremni minden a régió minden tartományában.

 

 

www.bosco.link/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Madagaszkár - A legszegényebbek azok, akiknek nincs Istenük

Madagaszkár - A legszegényebbek azok, akiknek nincs Istenük

Madagaszkár - A legszegényebbek azok, akiknek nincs Istenük

2015-12-17 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

- Az apám szalézi diák volt, aki gyerekkorom óta mindig beszélt nekem Don Boscóról. Csak tíz éves voltam, amikor beírattak a pedarai szalézi iskolába. A tanárok megszerettették velünk a matematikát, a latint, az olaszt és költőket, mint Dante ... Lassan érlelődött bennem a vágy, hogy utánozzam őket, vagy inkább utánozzam azt, akit példaként felmutattak előttünk - Don Boscót – mondja Rosario Vella, Ambanja szalézi püspöke, aki egy interjúban mesélt első kapcsolatáról a szaléziakkal.

 

 

Meséljen a hivatásáról...

 

Fiatalkori eszményeimben mindig volt egy vágy, hogy segítsek azoknak, akik szegények, elfeledettek vagy szomorúak voltak. Amikor elkezdtem fontolgatni, mit kezdjek az életemmel, két lehetőség merült fel.

 

„Orvos lehetnék, és gondoskodnék a szegényekről, azokról, akikre senki más nem vigyáz, az emberekről, akiket elfelejtett a társadalom. Vagy lehetnék politikus, mert a politikusok megváltoztathatják a társadalom struktúráit és segíthetnek a rászorulókon.”

 

Elgondolkodtam: „De kik a szegények? Szegények azok, akik nem rendelkeznek otthonnal, vagy ruhával, vagy nincs mit enniük?” Nem, ezek nem. Mert ha nincs házunk, ruhánk, vagy kenyerünk, még mindig ott van az emberek szeretete, akik életük egy részét képezik. A legszegényebbek azok, akiknek nincs Istenük, mert ha nincs Istenük, akkor semmijük sincs. A szívük teljesen üres, és az életük értelmetlen.

 

Így elhatároztam, hogy pap leszek, és mint Don Bosco, keresem a legszegényebbeket és legelhagyatottabbakat.

 

Milyen az Egyház helyzete Madagaszkáron, és mit tesznek a szaléziak?

 

A madagaszkári emberek fiatalok: 60% a lakosságnak húsz év alatti. Sajnos Madagaszkáron a fiatalok semmi sem érnek. Olyanok, mint egy termék, vagy áru. Nehéz találni olyan fiatal madagaszkárit, aki bizalommal és lelkesedéssel néz szembe a jövővel: nincs munka, a korrupció szárnyal, a bizonytalanság és a bűnözés jelenti a mindennapi kenyeret. Az iskolai helyzet egy oktatási és szociális katasztrófa. A fiatalok el vannak felejtve, és keményen kell harcolniuk, hogy legyen jövőjük.

 

Az Egyház helyzete sem a legjobb. Csak példaként: Ambanja egyházmegyében nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy megfeleljünk a fiatalok igényeinek és elvárásainak. Oktatással felkészítjük őket a jövőre, ami a legnagyobb erőssége az embernek, aki valódi előrelépést keres. Ezért is erősítjük és fejlesztjük az iskolákat, az általános iskolától az egyetemig. Az  iskolákban nem csak arra igyekszünk, hogy átadják a kultúrát, hanem mindenekelőtt hogy formáljuk a lelkiismeretünket.

 

A teljes interjú elérhető ITT olasz nyelven.

 

 

ANS – Ambanja/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A szalézi rend 156. születésnapja

A szalézi rend 156. születésnapja

A szalézi rend 156. születésnapja

2015-12-18 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Don Bosco által alapított szerzetesrend 1859. december 18-án született Torino Valdocco nevű külvárosában, Szalézi Szent Ferenc Jámbor Társasága néven, a genfi püspök tiszteletére, akit nagyrabecsülése jeléül patrónusukká választott. Don Bosco akkor 44 éves volt, az első szaléziak pedig csak 17-en voltak, fiatal papok és papnövendékek.

 

 

Don Bosco egy szerzetesrend megalapítását tervezte, és igen nagy gondot fordított arra, hogy kik legyenek az új tagok. Ugyanis felnőtt munkatársai egyik a másik után elhagyták, ami nagy fájdalmat okozott neki. Azonban nem felejtette el, hogy a követendő utat a Szűzanya megmutatta neki már gyermekkori álmában: a pásztorok a nyájból kerüljenek ki.

 

Michele Rua 1855 márciusában tette le első fogadalmát, pár hónappal később követte Don Alasonatti. 1856-ban Giovanni B. Francesia következett, közülük azonban senki sem gondolt arra, hogy egy „kongregáció” tagja legyen. Csak arra gondoltak, hogy szorosan kötődjenek Don Boscóhoz és segítsenek neki.

 

1859-ig senki sem jogosította fel Don Boscót, hogy egy „szerzetesi kongregáció vezetőjének” mondja magát. Szép számú papnövendék volt körülötte, akik tőle kapták meg a reverendát, de ez is csak azért volt lehetséges, mert a torinói érsek látta, hogy az „oratórium munkájában” előnyös, hogy Don Boscónak vannak jó segítőtársai.

 

Don Bosco szép csendben kezdte el a rendi szabályzat megírását 1855-ben. Szem előtt tartotta a saját tapasztalatát, azokat a „szabályzatokat”, amelyeket ő írt az oratórium számára, kikérte mások tanácsát, tanulmányozta a régi szerzetesrendek szabályait és tüzetesen megvizsgálta a legújabb kongregációk irányvonalait. 1857-ben elkészült a szalézi tevékenység első írásos megfogalmazása, amelyet Szabályoknak vagy Szabályzatoknak neveztek. Ezekben a Szabályzatokban nem volt semmi kolostori. Egy szerzetesi társaságról van szó, papokról és laikusokról, akik fogadalommal kötelezik el magukat, és a szegény ifjúság megmentésén fáradoznak. Az állam szemében polgárok maradtak.

 

1859. december 9-én Don Bosco úgy látta, elérkezett az idő, és nyíltan beszélni kell egy szerzetes kongregációról. A szobájába összegyűlt „szaléziak” (tizenkilenc) előtt felvázolta a részleteket és adott nekik egy hét gondolkodási időt.

A „belépési konferencián”, amelyet december 18-án tartottak, csak ketten hiányoztak a tizenkilencből, akik még az előző megbeszélésen ott voltak. Az összegyűltek társaságot vagy kongregációt óhajtottak alapítani. Egyhangúlag kérték Don Boscót, a kezdeményezőt és szorgalmazót, legyen a főelöljáró. Megalakult a kongregáció.

 

A megalakulása után a Szalézi Társaság igen gyorsan növekedésnek indult, 1863-ban 39, az alapító halálakor, 1888-ban pedig már 768 tagja volt.

 

 

 

www.misionessalesianas.org/Teresio Bosco – Don Bosco új életrajza/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A szalézi rendfőnök videó üzenete 2015 karácsonyára

A szalézi rendfőnök videó üzenete 2015 karácsonyára

A szalézi rendfőnök videó üzenete 2015 karácsonyára

2015-12-25 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök videó üzenetben köszöntötte a Szalézi Család tagjait 2015 karácsonyán.   „ Boldog vagyok, hogy el tudlak érni benneteket a világ legtávolabbi részein is” – mondta.   Majd videó üzenetében a rendfőnök így folytatja: „Az irgalmasság éve emlékeztet minket arra, hogyan kell ünnepelni a karácsonyt, de mindenekelőtt az Atya gyengédségére. Isten feltétel nélküli szereti minden gyermekét, bárhol is legyenek a világban.”   ANS – Róma/Szaléziak.HU
Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Spanyolország - Folynak az előkészületek az Ifjúsági Világtalálkozóra

Spanyolország - Folynak az előkészületek az Ifjúsági Világtalálkozóra

Spanyolország - Folynak az előkészületek az Ifjúsági Világtalálkozóra

2010-12-12 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5876_A spanyol szalézi tömegtájékoztatási csapat, élén Javier Valiente tömegtájékoztatási megbízottal feltette a kérdést a spanyolországi Szalézi Ifjúsági Mozgalomnak: "Mondjátok el nekünk, hogyan készítitek elő a madridi Ifjúsági Világtalálkozót?"
Természetesen elsősorban a szaléziak részvételére voltak kíváncsiak. - Tudni szeretnénk, mit tesz a Szalézi Ifjúsági Mozgalom minden országban, a terveikre, tevékenységeikre, utazásaikra vagyunk kíváncsiak...mindenre, ami a Szalézi Családot és a médiát érdekelheti - mondta Javier Valiente.

Már jóval a találkozó előtt megkezdődtek az olasz és spanyol Szalézi Ifjúsági Mozgalom vezetőinek közös előkészületei, ahol főleg a találkozó lelkiségi és logisztikai oldalát alapozták meg. Lehetővé tették, hogy egy külön e-mail címen keresztül érkezzenek a hírek és a fotók, amik a Szalézi Ifjúsági Mozgalommal és az Ifjúsági Világtalálkozóval kapcsolatosak. Ezeket folyamatosan továbbítják a spanyol médiáknak, hogy felkeltsék az érdeklődést.

Fabio Attard, egyetemes szalézi ifjúságpasztorációs megbízott és Eric Jacquinet, a Világiak Pápai Tanácsa ifjúsági szekciójának vezetője teológiai és szalézi nézőpontból elemezték a 2011. évi Ifjúsági Világtalálkozó témáit.

A madridi Ifjúsági Világtalálkozó fontos témaként szerepelt a Szalézi Ifjúsági Mozgalom európai vezetőinek november végén Péliföldszentkereszten megtartott találkozóján is.

Az Ifjúsági Világtalálkozó keresztje és az ikon már megkezdte útját a spanyol plébániákon. December 1-én a puertollanói Segítő Szűz szalézi plébánián állomásoztak, ahol fiatalok, a ház igazgatója és Antonio Algora püspök fogadták.

ANS-Madrid/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Paraguay – Szaléziak és fiatalok az árvízkárosultakért

Paraguay – Szaléziak és fiatalok  az árvízkárosultakért

Paraguay – Szaléziak és fiatalok az árvízkárosultakért

2016-01-04 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Több mint százezer embernek kellett elhagynia otthonát az El Nino természeti jelenség okozta áradások miatt Paraguayban, Argentínában, Uruguayban és Brazíliában – jelentették a helyi hatóságok december utolsó napjaiban.  A Szalézi Család tagjai, és különösen a fiatalok különböző kezdeményezésekkel támogatják a természeti katasztrófa következményeitől szenvedő családokat.

 

 

A négy ország egymással határos vidékein az utóbbi napokban heves esőzések voltak, amelyek elsősorban Paraguayban jártak súlyos következményekkel, ahol az ország nevét viselő folyó megáradása miatt mintegy 90 ezer embert kellett evakuálni a főváros, Asucnión környékéről. Közülük a legtöbben a Paraguay partján viskókban és rossz állapotú házakban élő szegény családok tagjai. A paraguayi kormány Asunciónban és az ország hét másik régiójában szükségállapotot hirdetett a természeti csapás miatt.

 

A Szalézi Család Paraguayban, vállvetve Don Bosco fiaival szolidaritási napot szervezett december 30-án a María Auxiliadora de Asunción kegyhelyen: tizenkét óra megszakítás nélküli adománygyűjtésbe kezdtek, amit a fiatal szalézi önkéntesek koordináltak. Az Año Nuevo Solidario kezdeményezést a Szalézi Ifjúsági Mozgalom és más ifjúsági szervezetek összefoggásával szervezték meg, és nagy sikerrel zártak. Gyűjtöttek tartós élelmiszert, ivóvizet, gyermek ruházatot, a személyes higiénia ellátására szükséges termékeket, gyógyszereket, takarókat és matracokat.

 

Más szalézi kezdeményezések is indultak az árvízkárosultak megsegítésére:

 

Salesianito se mueve elnevezéssel kampány indult a Jézus Szíve Iskolában, hogy adományokat gyűjtsenek az árvízkárosultaknak. A kampányba bekapcsolódtak a diákok, a tanárok, a diákközpont lakói, a diákegyesület tagjai, a szülők és az iskola öregdiákjai is.

 

 

A Monsignor Lasagna Iskolában is gyűjtenek adományokat. A Juan Bosco Központ kulturális irodája az iskola öregdiákjai között indított gyűjtést, akik ételadományokat ajánlottak fel az érintett családoknak.

 

 

misionessalesianas.org/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szalézi imaszándékok a 2016. évre

Szalézi imaszándékok a 2016. évre

Szalézi imaszándékok a 2016. évre

2016-01-05 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Don Bosco Szaléziak és a Szalézi Család tagjai közösen imádkoznak a szalézi missziós imaszándékokra, hiszen az elkötelezett munka mellett elengedhetetlen a lelki támogatás is. Januárban, Don Bosco hónapjában különösen kiemelten imádkozzunk Don Bosco minden mai fiáért.

 

 

JANUÁR

Hogy az Úr ösztönözze és segítse közösségeinket a közel-keleti menekültek befogadásában, akik a régióból menekülő tömegekkel együtt érkeznek.

 

FEBRUÁR

Hogy megszűnjenek a különböző dél-ázsiai keresztény felekezetek közötti viszályok, és megmutatkozzék Jézus egyetlen, valódi arca.

 

MÁRCIUS

Hogy a Szalézi Család erős és termékeny keresztény családok ösztönző forrása legyen a világ minden pontján.

 

ÁPRILIS

Hogy az afrikai és madagaszkári oratóriumaink és ifjúsági központjaink a misszió és az első evangelizáció valódi színterei legyenek.

 

MÁJUS

Óceánia minden közösségéért (Ausztrália, Új-Zéland, Szamoa, Fidzsi-szigetek, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek), hogy a rózsafüzér közös imádkozása az Evangélium örömét hozza el műveink, fiataljaink és világi segítőink életébe.

 

JÚNIUS

Hogy Társaságunk formációs házai minden nap Jézus Szent Szíve szerint működjenek.

 

JÚLIUS

Hogy a latin-amerikai, valamint a karibi iskoláink és egyetemeink egyre inkább az Evangélium hirdetésének központjaivá váljanak.

 

AUGUSZTUS

Hogy missziós csoportjaink és a missziós önkéntesség tovább növekedjen a kelet-ázsiai régió minden tartományában.

 

SZEPTEMBER

Hogy a 147. szalézi missziós küldetés fölélessze a missziós lelkületet és hivatásunk lendületét az egész Szalézi Családban.

 

OKTÓBER

Hogy minden szalézi szerzetes újra rádöbbenjen az evangelizáció örömére és felelősségére.

 

NOVEMBER

Hogy a dél-amerikai régióban fel tudjuk ismerni plébániáinkon a népi jámborság Szentlélektől érkező evangelizációs erejét, hogy mindig közel legyünk az egyszerű és szegény emberekhez.

 

DECEMBER

Hogy az Európa Terv megszilárduljon és gyümölcsözővé váljon az Észak- és Közép-Európai Régió minden tartományában.

 

Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, az isteni irgalmasság hirdetője

Don Bosco, az isteni irgalmasság hirdetője

Don Bosco, az isteni irgalmasság hirdetője

2016-01-05 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Ferenc pápa által meghirdetett irgalmasság szentévének kezdetén vagyunk, és a Szalézi Család méltán érezheti a felhívást, hogy még mélyebben megélje ezt: hiszen Don Bosco mindig különös figyelemmel fordult Isten irgalmasságának témája felé, így mint fiatal pap, 1846-ban kiadott egy 111 oldalas könyvecskét, amelynek címe Az isteni irgalmasság áhítatgyakorlata. Ez egyike volt a legelső kiadványainak, és igen érdekes története van.

 

 

Minden Barolo őrgrófnéval kezdődött

 

Giulia Colbert di Barolo őrgrófnét (1785-1864) Ferenc pápa 2015 májusában nyilvánította tiszteletre méltóvá. Ő személy szerint különös odaadással fordult Isten irgalmassága felé, tiszteletét imák és elmélkedések formájában bevezette a Valdoccóban általa alapított Szent Anna és Szent Magdolna házban, de nem elégedett meg ennyivel. Azt kívánta elérni, hogy ez az áhítatgyakorlat elterjedjen máshol is, különösen a plébániákon, a nép között, amihez a Szentszék hozzájárulását kérte. A pápa nem csak a hozzájárulását adta, de különböző búcsúkegyelmeket is engedélyezett azoknak, akik odaadóan végezték ezt az áhítatgyakorlatot. Ezen a ponton tehát az volt még hátra, hogy megfelelő módon ki legyen adva, a nyilvánosság számára elérhetővé kellett tenni az áhítatgyakorlatot.

 

1846 nyarán Don Boscót a kimerültség a sír szélére sodorta és kénytelen volt visszavonulni édesanyjához, Margit mamához Becchibe, gyógyulni és lábadozni. Majd "kirúgták" a lelkészi szolgálatból amit Barolo őrgrófnénál végzett, mivel súlyos csalódást okozott a közismert jótevőnek azzal, hogy nem akarta pártfogoltjait elhagyni és csak neki dolgozni. Ezek után Don Bosco kibérelte a Pinardi-házat, és szeretett "fiaival" oda költözött.

 

Ekkor lépett közbe a híres hazafi, Silvio Pellico, a őrgrófné titkár-könyvtárosa, nagy csodálója és Don Bosco barátja, aki néhány versét megzenésítette. Azt mondják a szalézi források, hogy Pellico nagy merészséggel azt javasolta a őrgrófnénak, kérje Don Boscót, írja meg az említett kiadványt. Mit tett a őrgrófné? Elfogadta a javaslatot, bár nem túl lelkesen. Ki tudja? Talán próbára akarta tenni. És Don Bosco ráállt.

 

A téma, ami közel állt a szívéhez

 

Isten irgalmának témája közel állt Don Bosco spirituális érdeklődéséhez, amely még a chieri szemináriumban, de különösen a torinói konviktusban alakult ki. Csak két évvel korábban fejezte be a képzést, amelyet honfitársa, Cafasso Szent József vezetett, aki mindössze négy évvel volt idősebb nála, de a lelkivezetője volt, aki prédikált a papi lelkigyakorlatokon és fél tucat más alapító lelkiatyja is volt, akik közül néhányan szentek lettek. Nos Cafasso, bár kora kultúrájának fia volt – követte az előírásokat és a "tégy jót, hogy megmenekülj Isten büntetésétől és kiérdemeld a mennyországot" logikáját – nem mulasztott el egy lehetőséget sem, hogy tanításaiban, prédikációiban beszéljen Isten irgalmasságáról. Hogy is ne tette volna, hiszen folyamatosan elkötelezetten kiállt a bűnbánat szentsége mellett és vigasztalta a halálraítélteket? Különösen azért, mert ez a megbocsátó áhítat a megváltás színezetét hozta a janzenizmus lelkipásztori szigora idején, amely az eleve elrendelést vallotta.

 

Don Bosco november elején tért vissza és állt munkába, miután az áhítatgyakorlatot jóváhagyta Rómában a pápa, és javasolta az elterjesztését egész Piemontban. Olyan szövegek segítségével, amelyeket jól ismert, mert akkoriban könnyen megtalálhatóak voltak a konviktus könyvtárban, egy kiadványt írt a szóbanforgó ájtatosságról és saját költségén megjelentette a szép, 111 oldalas, apróbetűs könyvecskét, amelynek Az isteni irgalmasság áhítatgyakorlata címet adta. A saját nevét azonban – gyöngéd figyelemből – nem szedette rá, s így elküldte ajándékba Barolo őrgrófnénak.

Nincs dokumentálva, de az ésszerűség és a hála úgy diktálja, hogy ez egyben tisztelgés volt Barolo őrgrófné előtt is, aki az ügy pártolója és támogatója volt: de ugyanez az ésszerűség és a hála vezérelhette az őrgrófnét is, aki híres volt nagylelkűségéről, hogy a névtelenség leple alatt hozzájáruljon a kiadás költségeihez.

 

Nincs elegendő hely itt arra, hogy közöltjük Don Bosco „klasszikusának” teljes tartalmát, az elmélkedéseket és imádságokat, csak rá szeretnénk mutatni arra, hogy míg Ferenc pápa hajlik arra, hogy teológiai szempontokat szem előtt tartva hangsúlyozza, hogy Isten irgalma ingyenes, Don Bosco a pedagógiai szempontokat tartja szem előtt és megmagyarázza az emberi igényt az ilyen kegyelem iránt. Az ő alapelve ez: „mindenkinek élnie kell Isten irgalmasságával a maga és minden ember számára, mert mindannyian bűnösök vagyunk [...] mindannyian rászorulunk a megbocsátásra és a kegyelemre [...] mindenki meghívatott az üdvösségre.”

 

Jelentős tény az is, hogy a hét minden egyes napjának végén Don Bosco megjelöli az irgalmasság gyakorlásának lehetőségeit: tettekre hív mindenkit, hogy bocsássanak meg azoknak, akik megbántották őket, valamilyen önmegtagadással érdemeljék ki Isten irgalmát a bűnösök számára, adjanak alamizsnát vagy ezt imádsággal, illetve valamilyen felajánlással váltsák ki, stb. Az áhítatgyakorlat utolsó napján van egy szimpatikus felhívás, talán utalva Barolo őrgrófnéra, hogy mondjanak el „legalább egy Üdvözlégy Máriát azért a személyért, aki támogatta ezt az áhítatgyakorlatot!”

 

Egy egész fejezetet nyithatnánk Don Bosco nevelési gyakorlatáról, arról, hogyan tanította a fiatalokat és az embereket arra, hogy bízzanak az isteni irgalmasságban.

 

  

Francesco Motto/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Egyiptom – Adunk egy kis reményt

Egyiptom – Adunk egy kis reményt

Egyiptom – Adunk egy kis reményt

2016-01-07 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Dany Kerio szalézi atya szíriai, és a Zaytoun szalézi ház igazgatója Kairóban. Nicoletta Volpi készített vele interjút, amelyet a Közép-Olaszország Szalézi Tartomány honlapján olvashatnak. Az alábbiakban részleteket közlünk belőle.

 

 

Mit csinálnak a szaléziak Zaytounban?

 

Egy kis reményt adunk - ez az első. Dolgozunk árvákkal, egyiptomi utcagyerekekkel és dél-szudáni menekültekkel. Igyekszünk befogadni őket, adni nekik egy helyet, ahol élhetnek, hogy együtt lehessünk velük. (...) Ezek az emberek rendkívül szegények, az egyiptomiak és a szudániak is. Nyújtunk nekik valamennyi anyagi segítséget hogy ki tudják fizetni a lakbért, hogy gyógyszert tudjanak venni, vagy egészségügyi ellátást biztosítsanak...és adunk nekik egy kis munkát.

 

Hogyan segíti elő az integrációt a fiatal egyiptomiak és a fiatal dél-szudániak között, akik az oratóriumot látogatják?

 

(...) El szeretném mesélni egy két évvel ezelőtti élményemet. Sok fiatal volt, akik részt akartak venni a nyári táborban, de csak 100 helyünk volt, ezért úgy döntöttünk, hogy ötven szudánit és ötven egyiptomit veszünk fel. Azt mondtam az egyik a szudáni fiúnak, hogy a következő évben egy külön tábort indítunk a szudániak és egy másikat az egyiptomiak számára, hogy több lehetőséget biztosítsunk a szudániaknak. De a fiú azt válaszolta: "Nem, nem, nem, nem, Abuna! A szám nem számít. Az benne az igazán szép, hogy együtt lehetünk!

 

Hogyan töltik a karácsonyt Zaytounban?

 

Ez egy kicsit nehéz, mert december 25-én van karácsony a szudániaknak, akik mind latin rítus szerinti katolikusok, és január 7-én van karácsony az egyiptomiaknak, akik kopt ortodoxok. (...) Ezért mindent külön ünnepelünk... Például, december 27-én tartunk egy ünnepet a szudáni családokkal. Aztán december 31-én van az ünnepe az egyiptomi keresztény családoknak. Január 7-én és 8-án lesz egy színdarab az egyiptomi utcagyerekeknek, akik többnyire ortodoxok. Ez azt jelenti, hogy a karácsonyt két vagy három alkalommal is megünnepeljük.

 

A tartomány missziós tapasztalatai szerint a jövő nyáron a Zaytoun házba is jönnek fiatal önkéntesek. Mi lesz a feladatuk, mit fognak csinálni?

 

Tanúságot tesznek! Jól emlékszem, amikor 2003-ban Irakban voltam, ott háború dúlt, Szíria azonban egy békés, fejlődő ország volt. Amikor az irakiak, különösen a fiatalok (és néhány pap is) elmenekültek Irakból és látták, hogy a papok Szíriában jómódúak és békében élnek, odajöttek hozzánk, csodálkozva néztek és megkérdezték: "Mi a csudáért hagytátok el az országotokat? Miért? " És amikor ugyanezt megkérdeztük magunktól, hogy miért jöttünk, az volt a válasz: hogy megtaláljuk az életünk értelmét.

Egyiptom egy szegény ország. Nem azt mondom, hogy olyan, mint Irakban 2003-ban, de még mindig hiányzik sok mindent. Amikor látják, hogy fiatal, szép, tehetséges európaiak úgy döntenek, hogy ide jönnek missziós tapasztalatokat szerezni, elkerülhetetlenül felmerül bennük a kérdés: "Miért csinálják? Ki fizeti őket? Mit nyerhetnek vele?" Ez a tanúságtétel legjobb módja, még akkor is, ha nem tesznek semmi különöset... A jelenlétük is elég.

 

ANS – Kairó/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India – Elindították a kandhamali vértanúk boldoggá avatási ügyét

India – Elindították a kandhamali vértanúk boldoggá avatási ügyét

India – Elindították a kandhamali vértanúk boldoggá avatási ügyét

2016-01-08 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Oswald Gracias bíboros, Mumbai érseke és az Indiai Katolikus Püspöki Konferencia (CBCI) elnöke kedvező választ adott arra a kérésre, hogy megkezdjék az úgynevezett „kandhamali vértanúk” boldoggá avatási eljárását. Ezeket a keresztényeket 2008-ben ölték meg Orissában, egy elvetemült mészárlási kampányban, amelyet a vallási gyűlölet motivált.

 

 

„Beszéltem a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusával Rómában, és hajlandó vagyok beszélni személyesen Ferenc pápával arról az erőszakról, amit Kandhamalban követtek el ezeken a mártírokon” – mondta a bíboros a Fides Hírügynökségnek.

 

„Az ügy megnyitása büszkeséggel tölti el az áldozatok rokonait, és az egész Egyházat. Nem feledkeztünk el a férfiakról, nőkről és gyermekekről, akik mártírhalált haltak a hitük miatt (...) Még ha rettenetes módon meg is ölték őket, haláluk új életet és új hitet hozott. Ez teszi a az áldozatok rokonait büszkévé” - mondta John Barwa, Cuttack-Bhubaneswar érseke, aki a kinevezett bíboros, aki vezeti majd a kandhamali vértanúk boldoggá avatásának folyamatát.

 

A támadásokra a keresztények ellen 2008-ban került sor, Swami Lakshmanananda, a Vishna Hindu Parishad hindu nacionalista csoport vezetője meggyilkolását követően – ezt a gyilkosságot állítólag a maoista gerillák követték el. A gyilkosság utáni napokon következett a megtorlás. Egyebek mellett bomba robbant az ottani egyházmegye lelkészi központjában - a helyszínen tartózkodó papokat összeverték -, és kifosztottak egy árvaházat is, melynek felügyelőjét, miközben a gyerekeket igyekezett menteni, élve elégették. Mintegy 90 keresztényt öltek meg, több mint 56.000 ember volt kénytelen elhagyni otthonát, mintegy 6500 lakás és 395 templom elpusztult, lerombolt kórházak, árvaházak, iskolák, zárdák… Több mint tízezer ember hagyta ott otthonát, és menekült a közeli erdőkbe, és sokan máig sem mertek hazatérni.

 

A szaléziaknak három művük van az indiai Orissa államban: a Kuarmunda és Jharsuguda, és 2013 óta Muniguda is. Itt újra megnyitották a keresztény missziót, amelyet leromboltak és megsemmisítettek a 2008-ban lezajlott erőszakhullám idején.

 

 

ANS – Kandhamal/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India – Földrengés sújtotta Északkelet-Indiát

India – Földrengés sújtotta Északkelet-Indiát

India – Földrengés sújtotta Északkelet-Indiát

2016-01-07 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Pusztító földrengés rázta meg India északkeleti részét január 4-én. A földrengés epicentruma a Dimapur Szalézi Tartomány területén volt, amelyhez számos szalézi jelenlét tartozik iskolák, ifjúsági központok és plébániák formájában. A Szalézi Család több csoportja is működik ebben a régióban.

 

 

 

A Richter-skála szerinti 6,8-as erősségű földmozgás epicentruma Manipur szövetségi államban volt, de a rengést érezni lehetett a szomszédos Mianmar, Banglades, Nyugat-Bengália Indiával határos területein is. A földrengést 20 kisebb utórengés követte.

 

A földrengés számos házat megrongált, és több épületet összedöntött Manipur székhelyén. A rengés által érintett területen sokan laknak kisebb, nehezen megközelíthető és rossz infrastruktúrával rendelkező településeken, és ezek nagy részéről még nem érkeztek információk a pusztítás mértékéről.

 

Nestor Guria szalézi atya, az indiai Dimapur Szalézi Szent Ferenc Tartományának tartományfőnöke (IND) azt mondta, hogy bár számos szalézi intézmény van a régióban, mind a rendtársak, mind a diákok és a Szalézi Család tagjai biztonságban vannak. Az első jelentések szerint csak kis repedés volt látható egy templom falán Tamenglongban - a földrengés epicentrumában, ahol egy szalézi plébánia és iskola működik. A földrengés sújtotta területen vannak a szomszédos Silchar (INS) és Guwahati (ING) tartományok is, ahol számos szalézi intézmény található, amelyek közül több is kisebb károkat szenvedett.

 

 

George Menamparampil atya, dél-ázsiai missziós prokurátor Újdelhiből jelezte, hogy nem indítottak mentő akciót, mivel a kormány a Manipurban a szövetségi kormány támogatásával kezelni tudja a helyzetet.

 

A földrengés helyi idő szerint 4 óra 35 perckor pattant ki 32 kilométerre Manipur északkeleti indiai állam fővárosától, Imphaltól. Ez a térség a Himalája azon részéhez tartozik, amelyet az Amerikai Földtani Intézet (USGS) a Föld egyik szeizmikusan legveszélyesebb területeként tart nyilván. Ez földrengés volt a legerősebb 1950 óta.

 

 

ANS – DimapurSzaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Angola – Az angolai fiatalok szalézi vértanújára emlékeztek

Angola – Az angolai fiatalok szalézi vértanújára emlékeztek

Angola – Az angolai fiatalok szalézi vértanújára emlékeztek

2016-01-08 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Nagyon ritkán hallani olyan emberről, aki életét adja másokért. A média nagyobb érdeklődést tanúsít a botrányok iránt, különösen, ha papokról van szó. Mégis, 25 évvel ezelőtt, Marco Aurelio Fonseca atya, egy egyszerű pap, akinek a szíve telve volt Istennel és szeretettel az afrikai föld iránt, életét adta a fiatalokért.

 

 

Fonseca atya halálának 25. évfordulóján a helyi püspök egy olyan szentbeszédet mondott az emlékére, amely akár a szalézi misszionáriusok programja lehetne. Azt mondta: "Ennek a szalézinak a vére és a halott fiatalok vére által házasság pecsételődött meg a szaléziak és Angola fiataljai között."

  

25 évvel halála után az emberek még mindig szeretettel és reménnyel emlékeznek Fonseca atyára. Az évfordulón Calulo minden lakója összegyűlt, és elmentek a sírjára. Mintegy 10 kilométert kellett gyalogolniuk, mialatt daloltak, imádkoztak és emlékeztek rá. Az egyik jelenlévő ezt mondta: "25 évvel ezelőtt Fonseca atya visszatérőben volt néhány fiatallal. Ez a háború alatt történt. Egyszerre meghallották egy autó zaját, és néhány fegyveres férfi feléjük lőtt. Közvetlenül az atya holtteste mellett egy másik fiatal férfi holttestét is megtaláltak."

 

Marco Aurelio atya ügyét már előterjesztették a Vatikánban, hogy megvitassák a boldoggá avatás lehetőségét. Persze, ez nem volt a hit iránti gyűlöletből elkövetett gyilkosság, ezért nem lesz könnyű megállapítani a vértanúságot, de az emberek szívében az atya teljesítette egy misszionárius legfontosabb feladatát: tanúságot tett Isten irgalmáról és életét adta másokért.

 

 

ANS – Calulo/Szaléziak.HU

 

 

 

Marco Aurelio Fonseca szalézi misszionárius

(1949-1991)

 

Marco Aurelio atya 1949-ben született Concepción de Naranjóban, Costa Ricában. Már gyermekkorától érezte a vágyat, hogy az Úrnak szentelje magát. 1963-1968 között járt a szalézi iskolába, végül 1969-ban belépett a szalézi noviciátusba San Salvadorban. 1976 januárjában tette le szerzetesi örökfogadalmát, majd Guatemalában küldték. Február 4-én erős földrengés pusztított az országban és Marco Aurelio nagylelkűen a károsultak segítségére sietett. 1981. augusztus 1-én szentelték pappá.

Misszionáriusi álma vált valóra, amikor 1983-ban Angolába küldték. Néhány hónapig Brazíliában tanulta a portugál nyelvet, majd 1984. január 20-án érkezett meg Luandába. 1986-ban kinevezték Dondóba lelkésznek. 1987-ben Calulóba küldték, ahol ekonómus volt és társ-alapítója az új missziónak, amelynek a haláláig igazgatója volt. Ez összesen hét évnyi intenzív misszionáriusi élet: három Luanda egyházmegyében, és négy Ridondóban, Kuanza Sul régióban.

Angolában ekkor még dúlt a polgárháború. Fonseca atya véletlen géppisztolytűz áldozata lett a visszaúton a misszióba, miután elkísérte az egyik fiatalt a novíciátusba.

Ez 1991. január 4-én történt. 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Haiti – Hat évvel a földrengés után a szalézi munka továbbra is eredményes

Haiti – Hat évvel a földrengés után a szalézi munka továbbra is eredményes

Haiti – Hat évvel a földrengés után a szalézi munka továbbra is eredményes

2016-01-13 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

2010. január 12-én örökre megváltozott Haiti története. Helyi idő szerint 16 óra 53 perckor a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengés rázta meg a földet, amelynek epicentruma 15 kilométerre volt a fővárostól, Port-au-Prince-tól. Beletelt néhány másodpercbe, míg a rengést követő óriási porfelhőtől láthatóvá váltak az összeomlott épületek. Ma, hála a szolidaritásnak és a kapott támogatásnak, a szaléziak továbbra is elkötelezetten tevékenykednek az országban.

 

 

 

A földrengés halált és pusztulást hozott. Összeomlottak az iskolák és a kórházak, több ezer menekült, számtalan árván maradt gyermek, több mint 350.000 sérült ember... A szalézi misszionáriusok, aki közel 80 éve szolgálják a haiti népet, folytatták a munkát az iskolák, képzési központok és az infrastruktúra újjáépítésén a szegények számára. A világ minden tájáról érkező segélyekkel képesek voltak megjavítani a sérült épületeket és újakat építeni, de a legfontosabb, hogy lehetőséget adtak a fiataloknak, hogy oktatásban legyen részük.

 

Sajnos, mindazok ellenére, amit tettek, még mindig több mint 170 000 ember él sátrakban, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők számára kiépített táborokban, és egy millió ember él olyan épületekben, amelyek nem biztonságosak. Ráadásul, gyermekek ezrei még mindig nem járnak iskolába.

 

Hat évvel a földrengés után a szalézi misszionáriusok Haitiben 30.000 fiatallal dolgoznak 10 közösségben. Bohnen atya Kis Iskolájában több mint 20.000 gyermek kap naponta oktatást és egy tányér ételt. A Timkatec iskolának mintegy 800 tanulója van. A Mezőgazdasági Iskolában Cap-Haitenben 350 fiatal tanul. Több mint 1000 gyerek tanul Gressierben a nagy oktatási központban. Fort-Libertében mintegy 170 kiskorú kap alapfokú oktatást és 160 fiatal tanul ápolónak. Nem feledkezhetünk meg a kiskorú utcagyerekekről sem, akiknek a szalézi misszionáriusok a Lakay központban viselik gondját, Les Cayes-ben pedig új műhelyeket építenek a fiatalok számára és hamarosan befejezik az új általános iskolát. Cité Soleil-ben, a főváros egyik legnagyobb barakk negyedében a szaléziak egy óvodát és egy általános iskolát működtetnek. 

A Szalézi Társaság és a Szalézi Missziós Iroda Madridban köszöni az adományozó jótevők támogatását, és a szalézi misszionáriusok ez alatt a hat év alatt végzett munkáját.

 

A földrengés hatodik évfordulóján szentmisét mutattak be az ENAM szalézi házban, közvetlenül azon a helyen, ahol a földrengés kétszáz áldozata Bohnen atya Kis Iskolájából el van temetve. A szentmisén Sylvain Ducange atya, Haiti szalézi tartományfőnöke elnökölt. A szertartáson részt vettek a szalézi szerzetesek és a szalézi nővérek, valamint a post-novíciusok, jelöltek és novíciusok, az iskola vezetése, tanárai és alkalmazottai.

 

A szentbeszédet Jean Sylvain Jeannot tartományi vikárius mondta, utána pedig szimbolikusan virágszirmokat a helyre, ahol a diákok vannak eltemetve. "Bár Haiti hat évvel a földrengés  után még mindig szenved az utóhatásaitól, ez nem jelenti azt, hogy Isten elhagyott minket. Ő egy irgalmas Isten. Ő az, aki lehetővé teszi számunkra, hogy ma itt lehetünk. Ő az, aki tanít minket, hogy mondjunk imát mindazokért, akik eltűntek azon a január 12-én, különösen a szeretteinkért. Semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. "

 

Az ünnepség sok emléket szakított föl: emlékeztek a sok diákra, akik az összedőlt iskola romjai alatt veszítették életüket, a néhai szalézi testvérre Hubert Sanonra, és a három fiatal szalézi egyetemistára, akik ekkor meghaltak.

 

A mise után a szaléziak a Quisqueya Egyetemre mentek, ahol a helyiségben, melyet a katasztrófában elhunyt diákok emlékének szenteltek, elimádkozták a reggeli dicséretet minden egyetemi hallgatóért, akik meghaltak itt, főleg a szalézi diákokért: Wilfrid Atismé, Valsaint Vilbrun és Pierre Richard Renéért. 

 

ANS - Port-au-Prince/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szentföld - Megszentségtelenítették a szalézi temetőt

Szentföld - Megszentségtelenítették a szalézi temetőt

Szentföld - Megszentségtelenítették a szalézi temetőt

2016-01-13 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Vandálok törtek be a temetőbe, amely 500 méterre található a Beit Gemal szalézi kolostortól, ahol szétzúztak és felborítottak több keresztet. Az esetért senki sem vállalt felelősséget – jelentette január 9-én a jeruzsálemi latin pátriárkátus média irodája.

 

 

 

Ilario Martinelli atya, a Beit Gemal szalézi ház igazgatója a CMC televíziónak elmondta, hogy karácsony előtt két nappal vették észre, hogy a temetőben hat keresztet ledöntöttek, illetve eltörtek, de az ünnepek miatt csak most hozták nyilvánosságra az esetet.  

 

Nem ez az első alkalom, hogy hasonló vandalizmus követtek itt el. Az első eset 1981. szeptember 27-én történt, amikor ismeretlen tettesek több mint 30 fakeresztet törtek össze és gyújtottak fel ugyanebben a régi temetőben. Kilenc évvel ezelőtt bombát helyeztek el a közelben, 2014 márciusában pedig a vandálok célpontja a Deir Rafat kolostor volt Bét Semes közelében, ahol a Palesztinai Miasszonyunk-szentély található. Akkor héber nyelven istenkáromló szöveget írtak az apácakolostor falára.

 - El tudják képzelni, hogy mit érzünk. Imádkozunk Istenhez. Nem ártottunk senkinek. Nem ezt érdemeltük. A halottaink nem ezt érdemelték – mondta Antonio Scudu szalézi atya, korábbi igazgató.

- Az események után, amelyek az elmúlt néhány napban történtek, minden, amit tenni akarunk, az, hogy imára hívjuk az embereket. Mondjanak el egy imát a megbékélésért és a megbocsátásért, ahogy a szentektől tanultuk, akiknek helyeit őrizzük: István első vértanútól és Tiszteletreméltó Simone Srugi szalézitól.

 

A szaléziak 125 éves jelenlétük alatt, amióta Bet Gemalban vannak, sok különböző szolgáltatást ajánlottak fel a közösségnek. Jó szomszédi viszonyokat ápolnak és néhány év óta újra felfedezték az izraeliekkel való találkozás különleges karizmáját. Minden szombaton több száz ember jön ide, zsidók és szélsőséges ortodoxok is, hogy megcsodálják a festményeket és a mozaikokat és ellátogassanak a templomba, ahol Szent István diakónus sírját megtalálták.

 

Ilario Martinelli szalézi igazgató atya meg akarja őrizni ezt a békés egymás mellett élést, amely az évek során növekedett és virágzott.

 

- Kapcsolatunk Izraellel nem csak ideiglenes: általában azok, akik eljönnek, hogy meglátogassanak bennünket, visszatérnek, és mindig úgy beszélnek erről, mint a béke helyéről, egy békés helyről. Azért jönnek ide, hogy mély lélegzetet vegyenek, hogy tartsanak egy kis szünetet, nyugalomban és mély örömben – mondja a szalézi igazgató.

 

 

A jeruzsálemi latin patriarchátus közleményében elítélte a temető megszentségtelenítését és kérte a rendőrséget és az illetékes izraeli hatóságokat, hogy minél gyorsabban derítsenek fényt az esetre. A közlemény szerint a jeruzsálemi pátriárka reméli, hogy több erőfeszítést fognak tenni, hogy az ország minden lakóját megtanítsák a kölcsönös tiszteletre, annak ellenére, hogy különböző vallási háttérrel rendelkeznek.

 

 

CNA/cmc-terrasanta.com/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Dél-Szudán - Szaléziak az oktatásért és a kultúráért

Dél-Szudán - Szaléziak az oktatásért és a kultúráért

Dél-Szudán - Szaléziak az oktatásért és a kultúráért

2016-01-14 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Hatvan általános iskolát építettek a szalézi misszionáriusok a dél-szudáni egyházmegyékben, és ezzel lehetőséget adtak mintegy 13.500 gyermeknek, hogy iskolába járhasson. Most egy új mezőgazdasági projektet indítanak, hogy megtanítsák az embereket, hogyan kell művelni a földet, amely igen termékeny. Mindez két szalézi misszionárius, Vincenzo Donati atya és Giacomo Comino szalézi testvér Dél-Szudánban végzett munkáját dicséri.

 

 

 

Comino testvér nemrég Rómában járt, és beszélt arról, hogyan kezdődött az iskolák projektje:

 

Ez a projekt már a kezdet kezdetén több nehézséget rejtett magában. Sokan szkeptikusak voltak, de az akkori rendfőnök, Pascual Chávez 2013-ban zöld jelzést adott nekünk az indulásra. Idén nyáron Colle Don Boscón, a fiatalok találkozóján volt szerencsém személyesen tájékoztatni arról, hogy eddig már 60 iskola készült el.

 

Úgy döntöttünk, hogy iskolákat építünk, mivel amikor 2011-ben Dél-Szudán függetlenné vált, csupán egy halom törmelék volt az egész ország. Minden infrastruktúra, a kórházak, templomok, iskolák és szociális művek majdnem teljesen megsemmisültek. Mivel a kormány képtelen volt, hogy megoldja a problémát, úgy gondoltuk, hogy a legjobb módja annak, hogy segítsük ezt a fiatal nemzetet, az oktatás, ami mindennek az alapja. Dél-Szudán függetlenné válásakor a gyermekek 70% -a nem járt iskolába.

 

Egyetlen modellt dolgoztunk ki valamennyi iskola számára: négy tanterem és egy irodahelyiség a tanároknak. Arra kértük a helyi közösségeket, hogy ők gondoskodjanak az iskola bebútorozásáról. Nagy segítséget kaptunk Dél-Koreából, ahol 30 évig szolgáltam misszionáriusként. A Missziós Iroda is felkarolta a programunkat, és kampányt indított, hogy segítséget és adományokat gyűjtsön. Eddig hatvan iskola épült fel, de az iskolaépítő program még a mai napig folytatódik tovább. Ezek az iskolák nem a Szalézi Társaság tulajdonában vannak, hanem közvetlenül az egyházmegyék működtetik őket.

 

Hogy működik az iskola projekt?

 

Két szakértő segítségével ellenőrzéseket végzünk és értékeljük a helyeket, ahol meg kell építeni egy új iskolát. Az építőanyag - vas, fa, beton – Ugandából érkezik, és körülbelül négy hónapig tart, amíg felépül egy iskola. Jelenleg 13.500 gyermek jár az iskoláinkba és köztük terjesztjük el Don Bosco lelkiségét. 

 

Vannak új tervek is a jövőre nézve?

 

Dél-Szudán egyik nagy problémája a mezőgazdaság. A zöldség, gyümölcs és gabona 80% -át  Ugandából importálják, ahol ugyanaz a típusú föld található, mint ami az ország déli részén van. Úgy gondoltuk, hogy ha a fiatalok megtanulják, hogy műveljék a földjüket, ennek hasznát veszik majd, ha felnőnek. A projekt idén indul. Létrehozunk egy mezőgazdasági iskolát. Most azért jöttem Olaszországba, hogy megpróbáljam megtalálni az anyagi forrásokat és mezőgazdasági eszközöket, és talán még egy-két mezőgazdasági szakembert is, akik eljönnének Dél-Szudánba, hogy elemezzék a termőföldet, stb.

 

A dél-szudáni kormány adott 2500 hektárnyi területet, és itt fogjuk megvalósítani a mezőgazdasági iskolát. Ez modellként szolgálhat, megmutathatja az embereknek, hogy a földjük gazdag és sok élelmiszert lehet rajta termeszteni. Az ENSZ néhány hónappal ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy Dél-Szudánban mintegy 4 millió embert fenyeget az éhezés.

 

Mindez arról szól, hogy ki kell alakítani egy gondolkodásmódot, amellyel arra csábítjuk az embereket, hogy műveljék meg a földet. Ez egy jó válasz lehet azok számára is, akik az éhség miatt választják a kivándorolást. Ha tisztában lesznek azzal, hogy ha megművelik a földeket, és megtermelik az élelmiszert, amire szükségük van, függetlenekké válhatnak anélkül, hogy másfelé tekingetnének. Az étel itt van, a lábuk alatt. 

      

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Ünnepelt Macerata 120 éves szalézi intézete

Olaszország  - Ünnepelt Macerata 120 éves szalézi intézete

Olaszország - Ünnepelt Macerata 120 éves szalézi intézete

2010-12-14 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

6_5881A Közép-Olaszország Szalézi Tartomány (ICC ) területén levő városban december 8-án Tarcisio Bertone szalézi bíboros, vatikáni államtitkár részt vett a helyi Szent József Szalézi Intézet alapításának 120. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségeken.

Bertone bíboros vezetésével szentmisét mutattak be, melyen Claudio Giuliodori, Macerata Tolentino-Recanati-Cingoli-Treia püspöke, Francesco Giovanni, Brugnaro és Camerino-San Severin érseke és Dalmazio Maggi, az intézet rektora koncelebrált. A bíboros a szentmise után találkozott a maceratai szalézi intézet fiataljaival.

 

ANS-Macerata/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - A Szalézi Család Lelkiségi Napjai 2016-ban

Róma - A Szalézi Család Lelkiségi Napjai 2016-ban

Róma - A Szalézi Család Lelkiségi Napjai 2016-ban

2016-01-15 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Don Bosco nagy lelki családja minden az év elején összejön a római szalézi rendfőnökségen, hogy visszatekintsenek az előző évre, megosszák tapasztalataikat és megtervezzék a folytatást: ez a találkozó a Szalézi Család Lelkiségi Napjai elnevezést viseli, és idén rendezik meg harmincnegyedik alkalommal, január 14-17. között. 

 

 

A napoknak idén mintegy 370 résztvevője van, akik a Szalézi Családhoz tartozó 30 csoport közül 21 képviseletében érkeztek. A szalézi rendfőnök, Ángel Fernández Artime atya és az Egyetemes Tanács tagjai jelen lesznek a találkozó mind a négy napján csakúgy, mint egyes csoportok elöljárói és vezetői. Jelezte részvételét a Segítő Szűz Mária Leányai egyetemes elöljárója, Yvonne Reungoat generális anya; Terézia Furuki Ryoko anya, az Irgalmas Jézus Nővérei elöljárója és Darwin Petit, a Don Bosco Önkéntesek vezetője is.

 

A program szentmisével kezdődött, amelyen Pierluigi Cameroni, a Segítő Szűz Mária Egyesület (ADMA) lelkivezetője elnökölt. A résztvevőket a rendfőnök és a Szalézi Család megbízottja világ-szinten, Eusebio Muñoz atya köszöntötte. Az első előadást Renato és Maria Benedetta Michelazzo Cursi, egy fiatal házaspár vezette, akik aktív lelkipásztori munkát végeznek a fiatalok között.

 

Az első napot annak a gondolatnak szentelik a résztvevők, mit jelent, hogy zarándokok vagyunk egy kalandos utazáson. A szónok Francesco Di Natale szalézi atya, a pasztorálteológia tanára, aki az adott témát antropológiai, bibliai, teológiai és egyházi szempontból járja körbe.

 

Az első nap estéjén a rendfőnök bemutatja a 2016. évi „strennát” (jelmondat, vezérgondolat), ami egyben a lelkiségi napok témája is, majd hagyományos szalézi „jóéjszakáéttal” zárja a napot.

  

A második napon a rendfőnök kifejti az idei strenna üzenetét, majd Maria Ko FMA nővér, egyetemi tanár tart előadást Máriáról, mint a Szentlélk által vezérelt zarándok egyház ikonjáról. Délután Bruno Ferrero atya, hírneves szalézi író Don Bosco alakját fogja vizsgálni, mint a modern élet vezetőjét. Ezt követi majd egy kerekasztal-beszélgetés a szalézi szentség három modelljéről: Alberto Marvelli, Joseph Quadrio atya és Margit mama életéről és tanúságtételéről.

 

A szombat délelőtt a megosztásé lesz: tanúságtételek hangzanak el a belső lelki életről. A délelőtt folyamán Rossano Sala szalézi atya vezeti a beszélgetést a hit közösségi megtapasztalásáról. A délután fő napirendi pontja egy imádságos ünnepség lesz a rendkívüli jubileumi szentév témájára, amelyet csoportos munka követ majd. 

 

Vasárnap lehetőség lesz összefoglalni az elmúlt napok tapasztalatait, majd a rendfőnök záróbeszédében néhány iránymutatást ad a Szalézi Családnak.

 

"Mi egy karizmatikus családhoz tartozunk, amely egy érdekes zarándokutazáson vesz részt... Tisztában vagyunk azzal a gazdag örökséggel, amelyet kaptunk. Ezeken a lelkiségi napokon hálát adunk Istennek és a sok embernek, akik ilyen mérhetetlen nagy örökséget hagytak ránk" - mondta Eusebio Muñoz atya, a Szalézi Család megbízottja.

 

A Szalézi Család Lelkiségi Napjain elhangzó előadások anyagai rendelkezésre állnak az  sdb.org központi szalézi honlapon.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Mesekönyv a vándorlók és menekültek világnapjára

Mesekönyv a vándorlók és menekültek világnapjára

Mesekönyv a vándorlók és menekültek világnapjára

2016-01-18 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az elvándorlók és menekültek 102. világnapja január 17-én, vasárnap van. Ez egy lehetőség, hogy felelevenítsük azokat a drámai helyzeteket, amelyek miatt sok férfi és nő kénytelen elhagyni hazáját, hogy, összhangban a pápa üzenetével, keressen egy olyan választ, amelyet az irgalom diktál.

 

 

- A migránsok a mi fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek, amelytől távol áll a szegénység, éhség, kizsákmányolás, a föld erőforrásainak igazságtalan elosztása, mert ezeket egyenlőképpen kellene elosztani mindenki között. Talán nem mindenkinek a vágya, hogy javítson saját életkörülményein, hogy tisztességes és törvényes jólétet teremtsen magának, amelyet aztán meg kell osztania szeretteivel? - hangsúlyozta a Szentatya üzenetében, amelyet erre az alkalomra adott ki.

 

Tekintettel a világnapra, a torinói Missioni Don Bosco Szövetség és a Nemzetközi Önkéntes Fejlesztési Szolgálat (VIS) ismét útnak indítja a "StopTratta" kampányt, azzal a céllal, hogy a szalézi közösségek segítségével, akik a migránsok kiindulásának helyein működnek, informálják az embereket a valós helyzetről.

 

Az egyesület egy illusztrált mesekönyvet adott ki, amelynek címe "L'Orizzonte alle spalle" (A látóhatár mögött), amelynek a főszereplői valódi emberek, ugyanazok a személyek, akikkel az önkéntesek és a szociális munkások Olaszországban, Szicíliában személyesen találkoztak néhány nappal azután, hogy megtették a rettenetes utat a sivatagon és a Földközi-tengeren át.

 

- Meghallgattuk őket, és úgy döntöttünk, hogy elmondjuk a történetüket egy mese formájában, hogy a felnőttek és a gyerekek is megértsék, mennyire nehéz elhagyni a földet, ahol addig éltek és szembesülni a nehézségekkel az utazás során. Sokan nem tudják, hogyan kell túlélni a sivatagban, vagy nem tudnak úszni. Csak menekülnek, a háború, vagy a nyomor elől - magyarázza a kezdeményezés felelőse.

  

A mesekönyv ajánlott ára 10 €, és megrendelhető a VIS, illetve a kampány és a Missioni Don Bosco honlapján keresztül.

 

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Nigéria – Leégett a szalézi iskola kollégiuma

Nigéria – Leégett a szalézi iskola kollégiuma

Nigéria – Leégett a szalézi iskola kollégiuma

2016-01-19 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A nigériai Onitshában működő szalézi iskola diákszállója hamuvá égett a pusztító tűzben január 12-én. Szerencsére az incidens a napközben történt, így a diákok nem tartózkodtak a kollégiumban. Ugyanakkor az anyagi kár hatalmas, minden elveszett, beleértve a diákok személyes tulajdonát is.

 

 

A tűzoltóság megérkezett, de már késő volt. Úgy tűnik, hogy a tüzet rövidzárlat okozta. Szakértők most végzik az értékelést, hogy átfogó jelentést készítsenek. A kormányzati hatóságokat tájékoztatták az eseményről és a tanítást valószínűleg körülbelül egy hónapig felfüggesztik.

 

"Hálát adunk Istennek, hogy nem kell gyászolni, hogy nem vesztettünk el egyetlen életet sem" - mondta Jorge Crisafulli atya, az angol nyelvterületen működő szalézi tartomány tartományfőnöke Nyugat-Afrikában.

 

Az épület falai meggyengültek a nagy hőtől. Csak akkor leszünk abban a helyzetben, hogy döntsünk róla, hogyan tudjuk a legjobban segíteni a szalézi közösséget, ha elkészül a becslés a károkról, és előterjesztik a szálló újjáépítésének vagy javításának költségeit. Jelenleg a tartomány nem rendelkezik olyan anyagi forrásokkal, amelyeket ilyen nagyságrendű katasztrófák esetére tartalékolnánk, és a közösség is szegény, a kollégiumban a környező területen élő legszegényebb fiatalok laktak. "Természetesen, a szülők és a tanári kar is megpróbál segíteni, de nem várhatjuk el, hogy egyedül, saját forrásokból képesek legyenek felújítani az épületet" – mondta el Crisafulli atya.

 

"Imádkozzatok értünk!" - tette hozzá.

 

 

ANS – Onitsha/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Angola – A szaléziak újjáépítik a templomokat

Angola – A szaléziak újjáépítik a templomokat

Angola – A szaléziak újjáépítik a templomokat

2016-01-19 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A háború, ami 1975-2002-ig tartott Angolában, sok épület pusztulását okozta, de a legnagyobb baj az, hogy a család és az élet értéke a minimumra csökkent. A háború óta az Egyház és a Szalézi Társaság nagyban kiveszi részét az ország újjáépítésében és a fiatalok életében, sok oktatási programon keresztül.

 

 

A templomok újjáépítése az egyik jele annak az emberi, anyagi, strukturális, oktatási, családi és szellemi újjáépítésnek, amely az országban zajlik. Amikor 2002-ben a háború véget ért, számos szolgáltatás rekonstrukciója nagy lelkesedéssel indult. A szaléziak támogatást kaptak az iskolák, szakképzési központok, klinikák, hidak és az infrastruktúra újjáépítésére, de nem kaptak pénzt a templomok rekonstrukciójára.

 

A lakosság támogatásával, saját eszközeikkel, és segítséggel, amit a szalézi rendtől kaptak, megkezdődött a templomok újjáépítésének fontos feladata is.

 

A mai napig a következő templomokat sikerült újjáépíteni: „Nuestra Senora de la Paz”  Cangambában, amelyet átadtak az egyházmegyének; a „San Jose” Cangumbéban; a „Santa Ana” Cangongában; a „Cristo Rey” Chicalában; és a „Nuestra Senora de la Reconciliación”  Luenában.

 

Néhány nagyobb templomot is megalapoztak már, mint a "San Benito" Sangondóban és a "San Carlos Lwanga" Calunjinjiben. Ezen kívül a helyi közösségek több tucat kisebb-nagyobb kápolnát is felépítettek vagy felújítottak.

 

A szaléziak Angolában most azt remélik, hogy továbbra is folytathatják a templomok újjáépítését, hiszen az egyházat azok az emberek alkotják, akik hitben és szeretetben élnek, és ez az erőfeszítés méltó helyet kínál a hívő közösségeknek, ahol hálát adhatnak Istennek és meghallgathatják a szavát.

 

ANS – Luanda/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Oratoristák látogatása a fiatalkorúak börtönében

Olaszország - Oratoristák látogatása a fiatalkorúak börtönében

Olaszország - Oratoristák látogatása a fiatalkorúak börtönében

2016-01-20 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az irgalmasság testi cselekedetei közül az egyik a börtönben levők látogatása. Emiatt az irgalmasság szentévében egy csoport fiatal San Dona di Piave szalézi oratóriumából meglátogatott néhány azonos korú fiatalt, akik a trevisói Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének fogvatartottjai.

 

 

Hányféle módon lehet az ember fiatal? És mindenekfelett, hogyan lehet megkülönböztetni, hogy kik a jók és kik nem? Az arcunkra van írva? Tizenhat „egyszerű fiatal” az oratóriumból elment meglátogatni tizenöt másik „egyszerű fiatalt”. Úgy volt, hogy ez is egy egyszerű délutáni megosztás lesz, de valójában néhány nagy felfedezéshez vezetett - mondta az oratórium egyik vezetője, aki részt vett a kezdeményezésen.

 

"Minden, amit magunkkal vittünk, néhány társasjáték volt és egy kis vidámság, ami megtalálható minden szalézi oratóriumban" - mondta a látogatás kezdeményezője, Lorenzo Piola atya. "Don Bosco megelőző nevelési módszere, amely ismert az egész világon, a torinói börtönökben tett látogatásai eredményeként született meg."

 

A tanárok, önkéntesek és börtönőrök jelen voltak a látogatás során, de a hangulat mindig nyugodt maradt. Julia, aki egy középiskola végzős diákja, ezt mondta: "Lehetetlennek tűnt, hogy a velem egykorú emberek már börtönben vannak. Aztán, amikor láttam őket pingpongozni pontosan úgy, mint ahogy mi az oratóriumban játszunk, minden félelmem eltűnt és az egész délután alatt egyszer sem kérdeztem magamtól, hogy vajon milyen bűncselekményt követhettek el. Itt két világ találkozott, és felfedeztük, hogy igazán nem is vagyunk olyan távol egymástól. (...) Semmi sem történik véletlenül, és a személyes történetünk befolyásolja a döntéseinket. Ki tudja, mi okozta náluk, hogy a végén ott kötöttek ki, ahol most vannak…"

 

Az ilyen kezdeményezések nevelési hatékonysága mindig a látogatók hozzáállásától függ, de úgy tűnik, a San Dona-i fiatalok megtalálták a megfelelő stílust, olyannyira, hogy a fiatal fogvatartottak azt mondták Marco Di Benedetto atyának, a börtönkáplánnak: "Hívja ezeket, hogy jöjjenek el újra."

 

 

ANS – Treviso/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Peru – Szalézi alternatíva az erőszakkal szemben

Peru – Szalézi alternatíva az erőszakkal szemben

Peru – Szalézi alternatíva az erőszakkal szemben

2016-01-21 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A szaléziak lelkipásztori tevékenységei közül bizonyára az egyik legnehezebb és legveszélyesebb Callaóban, a Puerto Nuevo-nak nevezett körzetben működő San Juan Bosco oratóriumban zajlik, hiszen ez az oratórium mindössze 50 méterre található Latin-Amerika egyik legnagyobb kikötőjétől. Puerto Nuevo-ban igen magas az ólomszennyezettség, ami oda vezet, hogy az itt élő gyermekeknek jelentős tanulási problémáik vannak. Emiatt indították el az úgynevezett "Niños de Plomo" (az ólom gyermekei) projektet.

 

 

Nemrég a perui kormány a kikötőben rendkívüli állapotot hirdetett, és ezt az övezetet veszélyes zónának nyilvánította, ahol ellenőrizetlenül dúl az erőszak, a halál és a kábítószer-kereskedelem. Ami a helyzetet még nehezebbé és aggasztóbbá teszi, az a több tucatnyi banda, akik lopnak, kábítószerrel kereskednek és egy kis pénzért gyilkolnak is. A gyerekek persze mindebből nem értenek semmit…

 

A San Juan Bosco oratórium építése Puerto Nuevo-ban már befejeződött, a háromemeletes épület célja, hogy szolgálja a körzetében élő fiatalokat. Ebben az áldatlan helyzetben az emberek többsége számára ez a hely az együttműködés, a ragaszkodás és a szeretet helye, ahol a gyermekek és a fiatalok jól érzik magukat és a barátaikkal lehetnek. A fiúk és a lányok az oratóriumban képzési programon vesznek részt, amelyet a "Don Bosco-Peru", és a "Don Bosco Nel Mondo" alapítványok támogatásával valósítanak meg.

 

Miután az egész 2015. év során intenzíven dolgoztak, a fiatalok, akik az oratóriumba járnak, mára már befejezték a képzést, és az alapítványok vezetőinek bemutatták a különböző területeken elért eredményeiket. Mintegy 120 gyermek vett részt az oratóriumi képzéseken, ahol matematikai logikát, szövegértést és számítástechnikát, a műhelyekben zenét, táncot és kommunikációt tanultak. Mindezeket a tanfolyamokat olyan személyek vezetik, akiket speciálisan arra képeztek ki, hogy kielégítsék az oratóriumba járó fiatalok igényeit. Jelenleg hét szakember vezeti a műhelyfoglalkozásokat, de az oratóriumban egy pszichológus is működik, aki az összes oktatási tevékenységet követi.

 

Az elért eredményeket jellemzően szalézi módon zenével, színjátszással, táncokkal és énekekkel fejezték ki, amelyek során a fiatalok be tudták mutatni, hogy mit tanultak a projekt során.

 

 

ANS – Callao/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ukrajna - Szaléziak a lövészárkokban

Ukrajna - Szaléziak a lövészárkokban

Ukrajna - Szaléziak a lövészárkokban

2016-01-22 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A háborús körülmények között, amelyek már 2014 áprilisa óta tartanak Ukrajnában, felmerült az igény olyan katonai lelkészek iránt, akik védik az állam egységét. Két szalézi pap, Hrygoriy Shved és Oleh Ladniuk az ukrán fegyveres erők keretein belül látnak el szolgálatot, és jelenleg is részt vesznek a terrorizmus elleni műveletekben (ATO) Kelet-Ukrajnában.

 

 

A két szalézi a elment a katonákkal a frontra is, és velük töltött egy kis időt, lelki útmutatást és pszichológiai támogatást adva, különösen akkor, amikor a legnagyobb volt a feszültség. 2014 szeptemberében és decemberében Shved atya önkéntesként szolgált a háborúban és meg is sebesült.

 

"Nem csak hogy dolgozunk a fiatalokkal, de együtt aggódunk és szenvedünk is velük" - mondta. Amikor a hazafias tiltakozó mozgalom, az "Euromaidan" gyülekezett Kijevben, és hallottam a hírt azokról a fiatalok, akik meghaltak, én is ott akartam lenni. (...) Sikerült elérnem, hogy néhány napira Kijevbe mehessek, és én is ott voltam a Majdanon, közvetlenül a vérengzések után. Nehéz pillanatok voltak, úgy tűnt, hogy mindennek vége. Láttunk a fiatalok koporsóit, akiket megöltek. Megtartottuk a temetési szertartásokat, megáldottuk az áldozatokat és rájöttem, hogy az a küldetésünk, hogy együtt legyünk ezekkel a fiatalokkal és támogassuk őket.

 

Amikor hallottam, hogy van lehetőség, hogy elmenjek önkéntesnek, rögtön eszembe jutott a Majdan. Ki tudja, mit gondolnak a fiatalok ilyen körülmények között, ezekben az utolsó pillanatokban ... Talán néhányan szeretnének gyónni, vagy néhány szót váltani valakivel, barátok között lenni, lehet, hogy nem egy katonatiszt, hanem egy pap támogatására van szükségük. Ezért döntöttem úgy, hogy elmegyek, abban a hitben, hogy az én jelenlétem is hasznos lehetek a fronton."

 

Ladniuk atya a karácsonyi és a húsvéti időszakban szolgált katonai lelkészként. Azt mondja: "A katonai lelkész közvetlen feladata a papi szolgálat: meghallgatni a gyónásokat, misézni, temetni, és persze lelkileg támogatni a katonákat. Itt a háborús övezetben pszichológusokra van szükség. Depresszió, szomorúság és fájdalom gyakori vendége a lelkünknek, különösen most, a háború idején. Mi, papok pszichológiai segítséget és erkölcsi támogatást nyújtunk az imádsággal. A pap mesterévé válik annak, hogyan ne veszítsen erejéből. Segít a katonáknak, hogy elkerüljék a hibákat (...). A gyűlölet és a gyilkosság nem hozhat békét az embereknek. Amikor beszélgetek a katonákkal, mindig arra kérem őket, hogy ne süllyedjenek le azoknak a szintjére, akik támadnak és kiprovokálják az agressziót. De persze ez elég nehéz."

 

A háborús övezetekben is óriási az igény a katonai lelkészekre. A két szalézi szolgálatáért Szvjatoszlav Shevchuk kijevi nagyérsektől, az ukrán görögkatolikus egyház vezetőjétől "Katonai lelkészi kereszt" díjban részesült, Shved atya pedig megkapta Ukrajna fegyveres erőinek érdemrendjét is, amelyet Viktor Muzhenko vezérezredes, Ukrajna hadseregének vezérkari főnöke adott át.

 

ANS – Lviv/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Laura Vicuña nevével fémjelezve

Laura Vicuña nevével fémjelezve

Laura Vicuña nevével fémjelezve

2016-01-22 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Boldog Laura Vicuña „Patagónia kis szentje” a veszélyben lévő családok és a fiatalok védőszentje, emléknapja január 22-én van. Laura 1891-ben született Santiago de Chilében és 1904-ben hunyt el Junín de los Andesben (Argentína). A Segítő Szűz Mária Leányai kollégiumában meghatározó élmény volt számára az együttélés a nővérekkel. Rövid, de áldozatos élete remek példája a tisztaságnak és az önfeláldozó gyermeki szeretetnek, éppen ezért az Egyház példaképként állítja őt a gyermekek és a serdülők elé.

 

 

Laura Vicuña nevét első alkalommal 1948-ban választotta a Segítő Szűz Mária Leányai egyik rendháza Playasban (Ecuador), majd hamarosan, 1949-ben a következő is megnyílt Camposban (Brazília). A Don Bosco Nővérek közösségei, rendházai, intézményei közül 2014-ben már 63 viselte a chilei kislány nevét, többek között Vietnamban és Szamoa szigetén is.

 

A legtöbb rendházat, összesen 26-ot az amerikai kontinensen neveztek el Lauráról (a legtöbb, 7 Brazíliában, 4 pedig Chilében). A Segítő Szűz Mária Leányai egyik tartománya is az ő nevét viseli, mégpedig a manausi (Brazília), amelyet 1961-ben jegyeztek be kánonilag.

 

Olaszországban, a Torino melletti Rivaltában avatták fel 1965-ben a Laura Vicuña Központot több ezer fiatal jelenlétében. Itt tartották 1970-ben az Ifjúsági Játékok röplabda és kosárlabda mérkőzéseit. 2003-ban az Associazione Don Bosco Onlus nonprofit szervezet kibővítette és kialakította az Oasi Laura Vicuña sportközpontot a fiatalok számára.

 

A világ számos helyén viseli utca, vagy tér Laura Vicuña nevét, emellett általános- és középiskolák és óvodák is – mint például Magyarországon, Mogyoródon (1994), és léteznek nonprofit szervezetek és alapítványok is, amelyek az ő nevét viselik.

 

Bahía Blancában (Argetína) a Don Bosco Nővérek formációs házát nevezték el Laura Vicuñáról, de Bolíviában, Corumbában van például Laura Vicuña Hotel is.

 

A nemzetközi VIDES szervezet olaszországi székhelyét, Modicában (Szicília) pedig egy nagy ifjúsági központot is róla neveztek el.

 

Vannak olyan befogadó-állomások is szerte a világon, amelyek a chilei kislány nevét viselik, például:

- Kongó: Lubumbashi – a Casa Laura Vicuña egy menedék, amely otthont ad mintegy 30 árva gyermeknek;

- Kelet-Timor: Laga, Baucau;

- Mozambik: Inhambane-Inharrime;

- Benin: Cotonou (AFO) - a Laura Vicuña menedék a Zogbo kerületben található, ahol olyan  fiúk és lányok képzését végzik, akik a gyermekkereskedelem áldozatai ("Vidomegon"). Itt a Don Bosco nővérek mintegy 55, 6-17 éves kor közötti lányt fogadnak be, hogy megkönnyítsék a visszailleszkedésüket a családba.

 

A Don Bosco Nővérek Chilei Tartományában ALVI (Laura Vicuña Barátai) néven működik egy baráti kör a fiatalok számára, amely a Nostra Signora del Santo Rosario (ARO) tartományból indult ki, a chilei és az argentin tartomány egységes lelkipásztori munkájának eredményeként. Ez a szervezet megkönnyíti a gyermekek és a serdülők találkozását azzal az ifjúsági lelkiséggel, amelyet Laura testesít meg.

 

 

 

www.cgfmanet.org/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Argentína - Boldog Laura Vicuña ereklyéje Bahia Blancában

Argentína - Boldog Laura Vicuña ereklyéje Bahia Blancában

Argentína - Boldog Laura Vicuña ereklyéje Bahia Blancában

2016-01-26 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Több mint egy évszázaddal mennybeli születése után Boldog Laura Vicuña továbbra is tud újdonságokkal szolgálni. 2010-ben fény derült rá, milyen volt Laura valójában, mivel addig hagyományosan európai kislányként ábrázolták, de egy hosszú vizsgálat után kiderült, hogy nézett ki valójában. 2016. január 22-én, liturgikus ünnepének napján pedig Boldog Laura ereklyetartóját kihelyezték a Bahia Blanca-i Santa Teresita templomban.

 

 

Boldog Laura Vicuña tizenkét éves korában hunyt el. Ez a kislány nagyon jól értette a titkot, amiről gyakran megfeledkeznek a mai társadalomban: az imádságot. Azt szokta mondani: "Számomra egy és ugyanaz, dolgozni, vagy imádkozni, imádkozni vagy játszani, imádkozni, vagy aludni. Amikor azt teszem, amit mondanak nekem, akkor azt csinálom, amit Isten akar hogy tegyek, és ez az, amit tenni akarok. Ez a legjobb imádság." A Isten és a Szűzanya iránti szeretete arra vezette őt, hogy elősegítse anyja megtérését. "Laurita - mondta az egyik nővér – megújította élete felajánlását anyja megtéréséért." "Igen, anya - mondta Laura az anyjának -  azért halok meg, mert arra kértem Jézust, hogy hagyjon meghalni. Majdnem két évvel ezelőtt felajánlottam az életemet érted, a megtérésed kegyelméért. Ó, anya! Mielőtt meghalok, részem lesz-e az örömbe, hogy lássam, hogy bűnbánatot tartasz?"

 

2016. január 22-én Boldog Laura ereklyéjét elhelyezték a Santa Teresita plébániatemplomban, Bahia Blancában. Az ünnepi szentmisét Carlos Azpiroz Costa OP koadjutor érsek mutatta be, amelynek során méltatta Laura Vicuña alakját, amely modellként szolgálhat sok családnak és főleg a lányoknak.

 

Boldog Laura Vicuña ereklyéje Boldog Ceferino Namuncurá és Boldog Artemide Zatti ereklyéivel együtt lesz kiállítva, ahol mostantól a szalézi szentek sorában őt is tisztelhetik.

 

 

ANS - Bahia Blanca/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, a védőszent, aki sokak ízlésének megfelel

Don Bosco, a védőszent, aki sokak ízlésének megfelel

Don Bosco, a védőszent, aki sokak ízlésének megfelel

2016-01-26 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A fiatalok, bűvészek és művészek, és még sokan mások vallják a szalézi rend alapítóját védőszentjüknek. Vajon mi a közös egy bűvészben, egy katonában és egy színészben? A közös bennük az, hogy ha egy barátot akarnak maguknak a mennyben, akkor Bosco Szent Jánoshoz fordulnak, mert ő a védőszentje azoknak, akik ezeket a foglalkozásokat űzik, valamint a kiadóknak, az inasoknak, a szakmunkástanulóknak, a cirkuszi- és a filmművészeknek.

 

 

 

Ahhoz, hogy valaki jól elsajátítson egyes trükköket és ügyesen bűvészkedjen, jó készség kell, de azért előfordulhat, hogy az égiektől sem árt egy kis segítség. Ebben az esetben nem tehetünk jobbat, mint hogy Bosco Szent Jánosra támaszkodunk, aki bűvészkedett és zsonglőr mutatványokat adott elő annak érdekében, hogy szórakoztassa és nevelje a fiatalokat.

 

Spanyolországban 1953-ban a bűvészek és illuzionisták Don Bosco oltalma alá helyezték magukat, őt választották védőszentjüknek. "Te, aki bűvész voltál, és nemes munkád által szent lettél, segíts, hogy a munka, amit én csinálok, legalább csillapítani tudja a könnyeket" – ez a része annak a régi imádságnak, amellyel Harry Potter elődei fordultak égi pártfogójukhoz.

 

A spanyol hadsereg különleges erőinek katonái is Don Boscót tisztelik védőszentjükként - áll egy nyilatkozatban, amit az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció engedélyével a katonai ordinárius adott ki.

 

Don Bosco 1946 óta a védnöke katolikus könyvkiadóknak, és 1958-ban Olaszországban az inasok védőszentjévé nyilvánították. Spanyolországban ő a védőszentje az ipari tanulóknak is. A világi foglalkozások mennyei pártfogóinak egyes listái Don Boscót jelölik a szinkronszínészek védőszentjének, valamint a börtönlelkészeknek és a cirkuszi dolgozóknak is ő a patrónusa.

 

A filmrendezőknek azt ajánlják, hogy ha jól akarnak választani, akkor forduljanak Don Boscóhoz, akit hagyományosan a hetedik művészet védőszentjének tartanak. Így Spanyolországban, a Filmakadémia Goya díját, a régi Színészek Szindikátusának hagyományait követve Bosco Szent János ünnepe körüli időszakban osztják ki.

 

De Don Bosco talán mégis azzal a címmel dicsekedne a legboldogabban, amelyet II. János Pál pápa 1989. január 24-én adott neki, amikor az "Ifjúság Atyja és Mestere" címmel ruházta fel, halála centenáriumának záró ünnepségén. Ez az a titulus, amely meghatározza Bosco Szent Jánost, és ez lett számos nevelőnek az életprogramja is, akik a fiatalok szentjének karizmájával dolgoznak.

 

 

ANS-Madrid/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Japán - 50 éves a szalézi iskola Yokohamában

Japán - 50 éves a szalézi iskola Yokohamában

Japán - 50 éves a szalézi iskola Yokohamában

2010-12-14 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5884_8099Két ünnepet is tartottak a közelmúltban a szaléziak yokohamai iskolájában, fennállásának 50. évfordulója kapcsán: az egyik  megemlékezésen a volt diákok és a meghívott vendégek vettek részt, a másikon az intézet jelenlegi tanulói, akik száma meghaladja az ezret.
A szalézi tartomány prefektusa, Shigefumi Matsuzawa gratulált a szaléziaknak és az iskola személyzetének a szakmai hozzáértéshez, amivel az iskolát működtetik. A szentmisét Raphael Umemura Masahiro püspök mutatta be, amelyen az "anyukák kórusa" énekelt. A püspök szentbeszédében megelégedését fejezte ki, hogy az egyházmegyéjében egy szalézi iskola működik.

Alberto Bottari De Castello érsek Szent György lovagkeresztet adományozott Thomas Norihisa Maedanak, aki életének utóbbi 40 évét a szaléziakkal töltötte, nagylelkűen felkínálva segítségét, különösen a jelöltekkel foglalkozott.

Az iskola 1960-ban nyitotta meg kapuit Meguróban, Tokyóban, majd átköltözött Kawasakiban, leküzdve az összes nehézséget és megújulást hozva az egész régió számára. 1968-ban felépítették a bölcsödét, ahol jelenleg 220 kisgyermeknek adnak helyet. Az 1970-es években felépült a Saginuma templom, és hamarosan plébániai rangot kapott. A templomot kétszer is kibővítették, és azóta mintegy 2200 lelket számláló plébániává nőtte ki magát. A szaléziak és a nővérek számára épült szállót 1974-ben ünnepi oratóriummal egybekötött jelöltházzá alakították. 1995-ben az iskolát a Yokohamától 5 kilométerre levő Tsuzuki új külvárosba telepítették, de a plébánia és a bölcsöde Saginumában maradt.

A Yokohamában található iskola szavatolja a vallásos nevelést, de diákjai kiváló tanulmányi eredményeivel is méltán büszkélkedik: számos volt diákjuk Japán legrangosabb egyetemeinek hallgatója lett.

 

ANS-Yokohama/szaleziak.hu

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / USA - Ki mondja, hogy nem lehetsz szent?

USA - Ki mondja, hogy nem lehetsz szent?

USA - Ki mondja, hogy nem lehetsz szent?

2016-01-27 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Két amerikai szalézi szerzetesnövendék a hip-hop zenét használja fel az evangélium terjesztésére a fiatalok körében. Steve DeMaio testvér és Steve Eguino testvér, más néven a Bosco Boys, a Te Deum Ministries és az Array of Hope szervezetek segítségével egy dalt vettek fel "Ki mondja, hogy nem lehetsz Szent" címmel.

 

 

A fiatal szalézi szerzetesek formációs tanulmányaikat végzik, hogy szalézi papok legyenek. Mindketten a zene lelkes szerelmesei, és az a céljuk, hogy a zenét használják fel arra, hogy megosszák az evangéliumot és hitüket a fiatalok és a családok között.

 

A duó video-klipjén keresztül megmutatja, hogy mit is jelent szentnek lenni a mai világban. New York utcáit járják, és azt kérdezik: "Ki mondta, hogy te nem lehetsz szent?" - és így mutatnak rá a lényegre, hogy a mindennapi élet is lehet a szentség útja. "Tarts ki, érd el, amit akarsz. Ha úgy érzed, hogy padlón vagy, akkor meg kell újulnod" - énekelik. "Az élet egy utazás, ne legyél csak átutazó." Majd később azt mondják: "Létezik mindennapi szentség. Tudom, és be is tudom bizonyítani. Iskolába jársz, templomba jársz, vacsorát főzöl...ez visz fel. Tanár vagy, anya vagy - ez visz fel. "

 

Miután felteszik a papi gallért, csatlakoznak a gyerekekhez, kosárlabdáznak, mint ők és együtt énekelik: "Szent akarok lenni".

 

Az együttes fellépéseket tart iskolákban, főiskolákon, ahol nem csak énekelnek, hanem a hitükről, Istenről és a fiatalokat érdeklő aktuális témákról beszélnek. Steve Eguino testvért tavaly a fiatalok megválasztották az év katolikus hipszterének.

 

A Te Deum Ministries egy vallási szervezet, amely a kultúra bomlásával és a spiritualitás hiányával foglalkozik, tartalmakat hoznak létre tinédzserek, fiatal felnőttek és családok számára. Az Array of Hope egy csoport, amely koncerteket, zenés darabokat és előadásokat szervez, beleértve a Bosco Boys együttes fellépéseit is. 

 

www.catholicherald.co.uk/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ausztrália - Menekültből szalézi szerzetes

Ausztrália - Menekültből szalézi szerzetes

Ausztrália - Menekültből szalézi szerzetes

2016-01-28 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Thuy Nguyen Keresztelő János szalézi testvér tizenöt éves korában menekült el hazájából, Vietnamból egy törékeny bárkán. Három évig egy malajziai menekülttáborban élt, hogy végül eljuthasson Ausztráliába. Mindeközben érlelődött hivatása, míg végül csatlakozott a Don Bosco Szaléziakhoz.

 

 

 

"Amikor nyolcéves voltam, apám elvitt a nagybátyám házába vidéken, mert megtudta, hogy a nagybátyám a halászhajóján el akarja hagyni Vietnamot. A nagybátyám azt mondta, hogy még túl fiatal vagyok, hogy egyedül induljak útnak, és hazaküldött. Két-három hét múlva érkezett a szörnyű hír, hogy a nagybátyám hajója elsüllyedt. A baleset, amelyben meghaltam volna, megerősített abban, hogy Isten védett meg, és hálát adok Istennek, hogy éltet a mai napig " – így kezdi Thuy Nguyen szalézi testvér az élettörténetét.

 

 

"Amikor körülbelül tizenegy éves voltam, apám elvitt egy rendházba Saigonban, hogy csatlakozzak hozzájuk. Nagyon féltem még a gondolatától is annak, hogy elhagyjam a családomat. Szerencsére, miután beszélgetett a papokkal, apám hazavitt.

 

Amikor tizenöt éves voltam apám megkérdezte, nem akarok-e elmenekülni az országból egy az egyik nagybátyám hajóján. Megpróbáltam, és végül három próbálkozás után sikerült elmenekülnöm Vietnamból. 1987 novemberében a nagybátyám családjával - 54 fő, összezsúfolva egy kis fa horgászcsónakon (2 x 3 méteres) – elhagytuk a hazánkat. Egy malajziai menekülttáborban töltött hét után a szívemet elöntötték a legszomorúbb érzések. Sírtam, és a könnyek folyamatosan a szemembe tolultak, amikor megírtam az első levelemet vissza, Vietnamba.

 

A táborban volt egy katolikus és egy buddhista templom, valamint más egyházak és különböző vallások képviselői is. Nagybátyám családjával és is elmentem a tábori templomba. Egy nap, a szentmise után a nagybátyám mindannyiunkat megkérdezte, hogy nem akarunk-e csatlakozni a vietnami ifjúsági csoporthoz. Vonakodva bár, de beleegyeztem. Közel három év alatt, amit a táborban töltöttem, sok barátot szereztem. Az ifjúsági csoport csodálatos környezet volt számomra, tele örömmel, még a mi menekült életünkben is. Az életem tele volt örömmel és nevetéssel, ami reményt és erőt adott. Ily módon sikerült legyőznöm a menekültek életének minden nehézségét.

 

Nagyon szerettem azokat az önkéntes vezetőket, akik segítettek vezetni a tábort és a programokat. Számomra ők hősök voltak, örökre a szívemben hordozom őket. Ifjúsági vezetőnek lenni, vagy az ifjúsággal foglalkozni nem való mindenkinek. Ha valaki vezető lesz, akkor a fiatalok példaképévé válik és megváltoztathatja az életüket, mint ahogy azok a vezetők a menekülttáborban segítettek nekem megváltoztatni az életemet.

 

Három évvel később, 1990-ben megérkeztem Ausztráliába, kiváló tapasztalatokkal, amelyeket a menekülttábor ifjúsági csoportjában szereztem. Ugyanakkor szerettem volna tenni valamit annak érdekében, hogy visszaadjam azt, amit kaptam az ifjúsági csoporttól. Szóval, csatlakoztam a helyi vietnami Eucharisztikus Ifjúsági Egyesülethez (Toma Thien) Keysboroughban (Victoria), és így telt el újabb 10 év.

 

Az egész 1998-as évben gondolkodtam az életemen, és folyamatosan kértem Istent, hogy mutassa meg, mi kellene lennem. Az eredmény az lett, hogy csatlakoztam a Don Bosco Szaléziakhoz, akik a fiatalokkal, különösen a szegényekkel és az elhagyatottakkal foglalkoznak. Már több mint 30 éves voltam, és biztos voltam benne, hogy Isten mindig mellettem állt az utamon.

 

Teljes szívemből szeretném megosztani mindezt veletek, és azt akarom, hogy mindig tartsatok a szemetek előtt egy dolgot - ha bármit megtehettek, hogy segítsetek a fiataloknak, akár egy kis dolgot is, akkor már vezetők vagytok, akinek hatalma van, hogy megváltoztassa valakinek az életét. És mint vezetőknek, nekem és neked is egy nagy-nagy vezetőnk van, Jézus.”

 

Thuy Nguyen 2011. január 31-én tette le szerzetesi örökfogadalmát North Brunswickban, Ausztráliában – az ő hosszú útja befejeződött. Erre az ünnepi eseményre sok régi barátja eljött, hogy újra találkozzon vele. Megható pillanatok voltak. 

Miután több évig dolgozott, mint asszisztens az Ifjúsági Központban, Thuy befejezte posztgraduális képzését információs technológiából és egy Glenorchyban, Hobart egyik legszegényebb területén található nagy szalézi iskola informatikai csapatának a tagja lett. 2013-ban elöljárói Thuy-t New South Walesbe irányították, ahol ő a szerzetesi közösség legfiatalabb tagja. Úgy érzi, Isten mindig mellette állt.

 

 

ANS – Sydney/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök üzenete a Szalézi Családnak Don Bosco ünnepére

A rendfőnök üzenete a Szalézi Családnak Don Bosco ünnepére

A rendfőnök üzenete a Szalézi Családnak Don Bosco ünnepére

2016-01-31 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A szalézi rendfőnök, Ángel Fernández Artime atya most Sierra Leonéban tesz látogatást, és néhány órán belül ő is csatlakozik az ország szalézi szerzeteseihez és fiataljaihoz Bosco Szent János ünnepén. Bár távol van, a média segítségével kívánja megerősíteni a kommunikációs köteléket a Szalézi Családon belüli Don Bosco ünnepe alkalmából.

 

 

A rendfőnök videó-üzenetét számos nyelvre, így magyarra is lefordították, és elérhető az ANS Nemzetközi Szalézi Hírügynökség YouTube-csatornáján, valamint az sdb.org honlapon.

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Don Bosco ünnep Valdoccóban

Olaszország - Don Bosco ünnep Valdoccóban

Olaszország - Don Bosco ünnep Valdoccóban

2016-02-02 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Torino Valdocco negyedében, a Segítő Szűz Mária-bazilikában, a szalézi rend főtemplomában január 31-én, Bosco Szent János égi születésnapjának ünnepén egymást váltották a szentmisék. Az óriási szentélyt minden alkalommal megtöltötték a hívek, fiatalok és idősek egyaránt, akik eljöttek, hogy a szaléziakkal együtt ünnepeljék Torino nagy szentjét, az ifjúság Atyját és Mesterét. 

 

 

Az szentmisén, amelyet reggel Bruno Ferrero atya, a nagy szalézi mesemondó mutatott be a bazilikában, egy verset idézett, amely így szól: "Don Bosco él. Ne mondd nekem, hogy Don Bosco meghalt. Ő ott van az utcákon, a külvárosban és az iskolákban. Ahol van egy fiatal, Don Bosco ott van. " 

 

Aztán egy későbbi szentmisén Nosiglia torinói érsek arról beszélt, milyen mélységesen irgalmas ember volt Don Bosco, mert ő egy olyan szent, aki az életét annak szentelte, hogy megmentse a rászorulókat. A nagyszámú hívő előtt az érsek kifejezte örömét, hogy Don Bosco égi születésnapján mutat be szentmisét Valdoccóban. "Bosco Szent János ünnepe – mondta Nosiglia érsek szentbeszédében – egy olyan atyára emlékeztet bennünket, aki mindig kimutatta megbecsülését és szeretetét, különösen a fiatal fogvatartottak iránt. Számunkra ő egy igaz és őszinte barát, aki a mennyből véd minket és reményt ad nekünk, hogy félelem nélkül szembesüljünk a jövővel. "

 

A torinói érsek Don Boscót az irgalmasság szentjeként határozta meg, mert gondját viselte a fiataloknak, akik támogatásra, szeretetre és az atyai odafigyelésre szorultak. " Don Bosco ünnepe örömforrás - mondta Nosiglia érsek -, úgy érezzük, hogy az elhagyott fiatalok nagy szentje megvéd és elkísér bennünket. Don Bosco arra hív, hogy bízzunk az Úrban."

 

Az Eucharisztián Nosiglia érsekkel ötven más pap koncelebrálta, köztük a rendfőnök vikáriusa, Francesco Cereda is. A több ezer hívő betöltötte az egész Segítő Szűz Mária bazilikát.

 

A mise előtt az érsek meglátogatta a fiatalkorúak torinói "Ferrante Aporti" börtönét, és ez alkalommal emlékeztette a fiatal fogvatartottakat az üzenetre, amit Jézus mondott: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél! "

 

Délután Francesco Cereda rendfőnöki vikárius mutatott be szentmisét a Segítő Szűz Mária bazilikában, mert a rendfőnök, Don Artime ebben az évben úgy döntött, hogy ezt az ünnepet a "másik Valdoccóban", Sierra Leonéban tölti, mintegy emlékeztetőül arra, hogy "ahol van egy fiatal, ott van Don Bosco."

 

 

Fotók: Andrea Cherchi

 

ANS – Torino/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ausztria – Az utcagyerekek napja

Ausztria – Az utcagyerekek napja

Ausztria – Az utcagyerekek napja

2016-02-03 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az utcagyerekek napja alkalmából január 31-én a Jugend Eine Welt osztrák civil szervezet meghívására Lothar Wagner szalézi testvér a Freetown-i (Sierra Leone) Don Bosco Fambul igazgatója tartott előadást a bécsi Salesianumban. A szervezet, amely támogatja a Don Bosco projekteket a világ minden táján, sokkal nagyobb védelmet követel a menekült kiskorúaknak Európában, különösen Törökországban és Görögországban, ahová a legtöbb menekült érkezik.

 

 

A szervezetet rendkívül aggasztja a gyermekek számának növekedése az olyan nagyvárosokban, mint Athén és Isztambul, akik koldulnak az utcán, vagy valamit árulnak, mint például kendőket, sőt, részt vesznek akár a prostitúcióban is. Különösen a kísérő nélküli kiskorú menekültek nagy kockázattal néznek szembe egyedül az utcán, és gyakran az emberkereskedelem áldozataivá válnak – ez a probléma még rosszabb lehet, ha egyre több és több európai ország zárja le határait a bevándorlók előtt, akik nem olyan országokból jönnek ahol háborús konfliktus zajlik. A jobb védelmen kívül a fiatalokat jobban kell tájékoztatni a valós helyzetről az európai országokban és a rájuk leselkedő veszélyekről - ezt az információt meg kell adni már a származási országukban.

 

Lothar Wagner szalézi testvér, a Freetown-i (Sierra Leone) Don Bosco Fambul igazgatója megerősítette, hogy sok fiatal afrikainak van téves elképzelése a olyan gazdag országokról, mint Ausztria. A testvér úgy véli, hogy sok fiatal bevándorló Nyugat-Afrikából megpróbál tavaszra Európába jönni, mivel nincs semmi vesztenivalója. "A családok már döntöttek arról, ki megy, és több ezer fiatal már összecsomagolt" -  mondta Wagner testvér.

 

A Jugend Eine Welt meghívására több osztrák tartományba, valamint Svájcba, Liechtensteinbe, Németországba és Dél-Tirolba utazott az elmúlt két hétben, és előadásokat tartott a helyzetről Sierra Leoneban a borzalmas Ebola-járvány után. Leírta a lenyűgöző munkát, amit a Don Bosco Fambulban végeznek az utcagyerekkel és bírálta a nemzetközi szervezeteket és az ENSZ intézményeit azért, ahogyan kezelik a válságot Sierra Leoneban, amely még korántsem ért véget. Sok gyermek és fiatal már átélte a traumát és szocio-terápiás támogatásra van szüksége, amely nem áll rendelkezésre.

 

Wagner testvér elítélte a nemzetközi kereskedelmi politika és a fejlesztési támogatások negatív hatását, amelyek túl gyakran figyelmen kívül hagyják a szegény emberek szükségleteit, és tönkreteszik a helyi piacokat. Szimpatikus, egyszerű és szenvedélyes szavakkal írta le, mennyi erőfeszítést tesznek áldatlan körülmények között, hogy javítsanak a gyermekek életén.

 

A Jugend Eine Welt már sok éve támogatja Don Bosco Fambult. A felek megerősítették, hogy segítenek finanszírozni az új terápiás központot, ahol a traumatizált gyermekek, köztük az erőszak és az emberkereskedelem áldozatai kaphatnak szakmai segítséget.

 

További információk megtalálhatók a www.tagderstrassenkinder.at honlapon.

 

 

ANS – Bécs/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India - Kisgyermekek nagylelkűsége

India - Kisgyermekek nagylelkűsége

India - Kisgyermekek nagylelkűsége

2016-02-04 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Még a kisgyermekek is képesek nagy gesztusokra: a ​​gyerekek, akik látogatják az Emberi Jogok Klubját az indiai Andhra Pradesh és Telangana államokban úgy döntöttek, hogy megtakarított pénzükből támogatják társaikat Chennaiban, akiket árvíz sújtott tavaly decemberben.

 

 

Ennek a kezdeményezésnek az elindítói azok a fiatalok, akik a szaléziak indiai társadalmi kezdeményezése, a PARA (People's Action For Rural Awakening - Népi Akció a Vidék Fejlesztésére) által támogatott Emberi Jogok Klubjának tagjai.

 

Az egyik rendszeres ülés során a gyermekek klubja Kazipetben úgy döntött, hogy segítenek egy diáktársukon, aki napokig nem járt iskolába, mert nem volt, aki ápolja a beteg édesanyját. Később, a sok gyermekre gondolva, akik szenvednek az árvíz következményeitől Chennaiban, ami szintén befolyásolta a részvételüket az iskolai tevékenységekben, úgy döntöttek, hogy adománygyűjtésbe kezdenek számukra - nem külső adománygyűjtésbe, hanem egymás között, a saját megtakarításaikból és zsebpénzükből adnak. Amint vállalták ezt az elkötelezettséget, az emberi jogok hálózatán keresztül azonnal el is terjedt a két állam minden iskolájában.

 

Ez a szolidáris elkötelezettség a fiatalok részéről 150.000 rúpiát (2000 €) eredményezett. Ráadásul, a kezdeményezésben részt vettek a PARA alkalmazottai is, akik erre a célra a fizetésük 10% -át adományozták - így a teljes összeg 175.000 rúpiára emelkedett.

 

A gyermekek három képviselője, valamint három tanár elmentek Chennaiba, és átadták az iskolai egyenruhákat, könyveket és tanszereket, melyeket különböző iskoláknak adományoztak Chennaiban, valamint három nagy teljesítményű számítógépet a süketek és vakok iskolájának Nungambakamban.

 

 

ANS – Kazipet/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ecuador – Futóversennyel ünnepeltek

Ecuador – Futóversennyel ünnepeltek

Ecuador – Futóversennyel ünnepeltek

2016-02-04 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Lelkesedés és öröm töltötte el január 31-én azt a 6000 futót, akik részt vettek az első Don Bosco 8K futóversenyen, amelyet a Szalézi Műszaki Főiskola szervezett az ecuadori Cuencában. Ezzel a sporteseménnyel ünnepelték Don Bosco ünnepét, egyben az intézmény alapításának 80 éves évfordulóját.

 

 

A hideg ellenére több ezer sportoló gyűlt össze kora reggel a versenyt megelőző bemelegítésen Cuencában, a Felipe Segundo sugárút és a Don Bosco út metszéspontjánál, ahol a futóverseny kezdete és a cél is volt. A reggel 8 órakor kezdődő verseny útvonalán is több ezer ember tolongott azzal a kizárólagos céllal, hogy ösztönözzék a résztvevőket. 

 

Pablo Flores, a verseny igazgatója elmondta, remélik, hogy ez csak a kezdet, a futóversennyel a városban hagyományt kívánnak teremteni. A következő versenyre még több magánvállalkozó és sportkör támogatását várják.  

 

Santiago Pinos, az egyetem rektora elmondta, hogy ez a verseny volt a legjobb módja, hogy megünnepeljék az iskola és az egész Szalézi Család születésnapját. "Don Boscót ünnepeljük, akire jellemző az élet üzenete, akinek fontos volt az egészség és a vidámság. Maga az esemény volt a fontos, nem a győztes, és hogy minél többeket bekapcsoljunk ebbe a szalézi áramkörbe egy szalézi sporteseménnyel, és reméljük, hogy továbbra is élvezzük majd a diákok és a város lakóinak támogatását" - mondta. 

 

A verseny győztese az általános kategóriában, amelyen a diákok különböző korosztályai mellett a szülők, tanárok és öregdiákok is nevezhettek, Byron Alvarado lett, aki 25 perc 26 másodperc alatt futotta le a távot. A különböző kategóriák minden győztese egy szimbolikus Don Bosco szobrot vehetett át.

 

Az ünneplés ezzel nem ért véget, egészen február 3-ig folytatódott különböző kulturális és sporteseményekkel az egyetemi kampuszon.

 

 

www.eltiempo.com.ec/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Valsalice – Ahol Don Boscót eltemették

Valsalice – Ahol Don Boscót eltemették

Valsalice – Ahol Don Boscót eltemették

2016-02-04 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Mivel a torinó városi tanács nem adott engedélyt, hogy Don Boscót a Segítő Szűz Mária-bazilikában temessék el, 1888. február 4-én a testét a valsalicei szalézi házba szállították, és ott temették el.

 

 Azonnal Don Bosco halála után felmerült temetésének a problémája. Azt akarta, hogy temessék el a Segítő Szűz Mária-bazilikában, de az önkormányzati rendelkezések komoly nehézségeket állítottak a szándék elé. A szaléziak Francesco Crispi miniszterhez folyamodtak, aki azt javasolta, hogy a valsalicei Missziós Szemináriumban temessék el, mert Valsalice már külvárosi területnek számít, amelyre nem vonatkoztak a temetési rendszabályok.

 

Don Bosco 1887-ben Valsalicében töltötte a vakációt. Ekkor határozta el a főkáptalan, hogy megszünteti a nemesifjak konviktusát, ami addig a valsalicei intézetben működött, s helyükbe a szalézi papnövendékeket telepíti be, akik eddig az Oratóriumban, majd San Beningnóban tanultak. Az ülés berekesztése után Giulio Barberis igazgató bátorította a már igen rossz egészségi állapotban levő Don Boscót, hogy ha kispapjai ismét Torinóban lesznek, gyakrabban jöjjön majd őket meglátogatni.

 

– Majd eljövök – válaszolta Don Bosco komoly és elgondolkodó tekintettel -, majd eljövök, s magam fogok őrt állni ennek a háznak a bejáratánál – azzal odaállt az ablakhoz, s hosszasan, merően nézett a lépcsőfeljáratra, amely a felső kertet összekötötte a bejárattal, ahol leendő sírhelyét sejtette. Barberis csak öt hónap múlva értette meg, mit is jelentett Don Boscónak ez a mondata.

 

A temetési szertartás február 2-án volt a kegytemplomban, a koporsót néhány nap múlva, amikor a hirtelen kialakított sírhely elkészült, átszállították Valsalicébe és eltemették.  A sírhely pont azon a helyen volt, amelyet Don Bosco oly merően nézett az igazgatóval lezajlott beszélgetés alatt.

 

A sebtében kialakított, egyszerű sírt aztán Don Bosco csodálói és jótevői díszes sírkápolnává alakították: Carlo Maurizio Vigna építész készítette a terveket, az építőanyagot és a kézierőt a Buzzetti cég adta, a Piéta festményt Rollini készítette, az üvegablakokat a torinói Barbetta cég, a 24 márvány ablakkeretet pedig a Repetto di Lavagna cég ajánlotta fel, a mellszobor a terasz bejáratánál a Villata család adománya. A sírkápolnát 1889. június 22-én szentelték fel.

 

A kis mauzóleum alsó szintje tartalmazta Don Bosco földi maradványait, a felső a kis kápolnát. Itt a márvány oltár mögötti félköríves apszist Giuseppe Rollininek, az iskola egykori diákjának freskója díszíti. A széles lépcsőn az udvar oszlopcsarnokába lehet jutni.

1907 elején, amikor megkezdték Don Bosco boldoggá és szentté avatásának eljárását, tovább szépítették a sírt. Márvánnyal és stukkóval díszítették, az alsó kápolnát Francesco Chiapasco korai keresztény mozaikokat idéző, arany hátterű, virágos dekorációval látta el. Figyelemre méltó a kápolna kalászokkal és szőlőfürtökkel díszített kovácsoltvas kapuja, amelyet a szalézi iskola tanulói készítettek.

 

Összesen 41 évig őrizte a kis mauzóleum a fiatalok szentjének földi maradványai. A sírt először 1917-ben nyitották meg, amikor hitelesen megtörtént a holttest azonosságának megállapítása. Miután a szent földi maradványait 1929-ben, a boldoggá avatáskor a Segítő Szűz Mária-bazilikába szállították, a helyére Pietro Piai szobrász egy fekvő Don Bosco domborművet készített. Alá egy emléktábla került, amelyen a következő felirat olvasható latinul:

„Itt nyugodott Krisztus békéjében Bosco János, az árvák atyja, született Castelnuovo d’Astiban 1815. augusztus 16-án, elhunyt Torinóban 1888. január 31-én.”

 

Don Bosco halála után az ő közbenjárására az Úr továbbra is művelte a csodákat Valsalicében. A zarándoklatok a sírjához, a nevének segítségül hívása, képecskéi és ereklyéi által sok-sok ember gyógyult meg gyógyíthatatlan betegségből.

 

 

www.liceovalsalice.it/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma – Gyerekszoba a legfiatalabbaknak

Róma – Gyerekszoba a legfiatalabbaknak

Róma – Gyerekszoba a legfiatalabbaknak

2016-02-04 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Borgo Ragazzi Don Bosco szalézi házban január 31-én ünnepélyesen megáldották a „babaszobát” – ahogy Giuseppe Marciante püspök nevezte - amely gyerekek befogadására szolgál a szentmise alatt.

 

 

Ez egy barátságos helyiség a fiatalabb gyermekek számára, ahol ők is "részt vesz a szentmisén" a koruknak megfelelő legalkalmasabb módon.

 

A szoba egy régi raktárból alakították ki, amelyet már nem használnak. Mivel nagyon sok kisgyermekes család látogatja a szentmiséket, különösen vasárnap reggel, és ez meglehetősen nagy nyüzsgést eredményez, néhány helyi család úgy döntött, hogy létrehoznak egy helyet, ahol a gyerekek nem csak játszhatnak, hanem követhetik az evangéliumot néhány rekreációs és kreatív tevékenységgel, amelyeket a szüleik készítenek számukra, akik különböző tevékenységeket is felkínálnak nekik, mint a rajz, a poszterek kidolgozása és egyéb játékos foglalkozás. Tehát, köszönhetően néhány szülő munkájának, a raktárból egy barátságos, meleg szoba vált, amely készen áll, hogy befogadja a gyerekeket a szentmise alatt.

 

A helyiséget január 31-én, Don Bosco ünnepén Giuseppe Marciante püspök áldotta meg. Várakozásaik szerint a gyerekszobát már következő vasárnap birtokba vehetik a legkisebbek.

 

 

ANS-Róma/borgodonbosco.it/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Tablettel a szalézi iskolába

Olaszország - Tablettel a szalézi iskolába

Olaszország - Tablettel a szalézi iskolába

2016-02-05 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Hogy elősegítse a fiai tanulmányait, Don Bosco a saját korának minden eszközét felhasználta, és megtett mindent, hogy a tanítványai az élvonalba kerüljenek a technikai tudás szempontjából. Találékonyságának örökösei, Olaszország szalézi intézetei ma is élharcosai a műszaki fejlődésnek, és jelentőségteljes előmozdítói az iskolák digitalizálásának.

 

 

A tabletek és digitális eszközök használatának az iskolában számos előnye van: gazdasági, mert ezeket az eszközöket évekig lehet használni, míg a könyveket a tanárok választása szerint kell megvásárolni; didaktikus, mert a gyerekek számára vonzóbb digitális módon tanulni és ezzel megtanulják azokat a mintákat, amelyek alapvetően használatosak minden munkahelyen; végül egészségi is, mert a gyerekeknek már nem kell nehéz könyvekkel és szótárakkal teli hátizsákkal járni iskolába.

 

Az olasz szaléziak vezető helyen vannak a kísérleti digitális oktatás terén, amelyben élen jár a Sesto San Giovanniban található Opere Sociali Don Bosco (Don Bosco Szociális Művei), amelyet 1948-ban azért alapítottak, hogy a helyi ipar számára jól szakképzett fiatal munkaerőt neveljenek. Ez a komplex most teljesen fel van újítva, nagyobb volumenű oktatási lehetőségekkel, a tanulók különböző korszerű eszközöket használnak, amelyek teljesen a kor követelményei szerint újítottak fel.

 

A Sesto San Giovanniban található Szalézi Művek valójában a iCNOS projekt sarokköve. Ez egy program, amely 2011-ben indult, alig több, mint egy évvel az első iPad bemutatása után, és arra irányult, hogy bevezessék a tabletet a tantermekbe és a szalézi intézmények padjaiba.

 

Ma az iCNOS projekt 26 szalézi oktatási központban fut Olaszországban, hála az "Apple" és a "Rekordata" technológiai szponzor cégeknek, amelyek az iPadeket és más digitális eszközöket a diákok rendelkezésére bocsátották. Összesen több mint 2100 diák és 600 tanár vesz részt egy új és innovatív jellegű oktatásban, amely a maga végtelen lehetőségeivel a hipertext és a multidiszciplináris kapcsolatok terén sokkal nagyobb mértékben vonja be és teszi nyitottá a gyerekeket a tanulásra.

 

 

ANS - Sesto San Giovanni/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Elefántcsontpart - Félelmek között

Elefántcsontpart - Félelmek között

Elefántcsontpart - Félelmek között

2010-12-14 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5882_A vitatott kimenetelű elefántcsontparti elnökválasztás és az elmúlt napok politikai bizonytalansága azoknak az ártatlan embereknek az életébe kerül, akiknek nem kellett volna meghalni - mondják a szaléziak az elefántcsontparti Abidjánban, a nemrég polgárháború által sújtott nyugat-afrikai országban. A kijárási tilalom ellenére megpróbálnak segíteni a betegeken, akik segítségre szorulnak, de erőfeszítéseiket nem mindig kíséri siker. Már így is három ember meghalt a szalézi plébániához tartozók közül. A szaléziak így számolnak be az eseményekről:

A helyzet az egész Abidjánban nagyon kritikus. Az emberek arra várnak, hogy visszatérhessenek a munkahelyeikre és dolgozhassanak. Semmi sem működik: az iskolák be vannak zárva, a kórházakban nem tudják biztosítani a szükséges kezeléseket, az utcák nem biztonságosak.

A politikusok abbahagyták a média-háborút, amit a szavazatokért folytattak, de úgy tűnik, a választások kétes eredményei után semmi sem változott, folytatódik a "válság utáni válság". Az emberek továbbra is békések és megpróbálnak minél kevésbé aggódni, de a félelem lassan beleivódik a szívükbe. Az elmúlt napokban az országos televízió még rá is tett erre egy lapáttal, hiszen sorozatban horrort, a libériai háborúról, a ruandai és biafrai népirtásról sugároztak filmeket. A szaléziak felteszik a kérdést: Mi van az egész mögött?

A Don Bosco Nővérek novíciátusa egy hete "számüzetésbe" vonult Gánába.  Marie Claire nővér, a nőkért dolgozó központ igazgatója  nem tudott beletörődni a hangulatba és vasárnap Beninbe menekült. Ez az új hét friss félelmekkel kezdődik, amelyeket nehéz leírni...Azt mondták, az iskolák ismét megnyílnak, de lehet, hogy jobb volna, ha minél jobban felkészülnénk a karácsonyi ünnepekre. A szalézi plébánián ismét megkezdődtek a szentmisék, amelyeket nagyon sokan látogatnak. Két találkozót is megtartottak már a felnőtt katekumeneknek a Mária Dominika és a Don Bosco  közösségekből. Időközben el kellene kezdeni a városi karácsonyi ünnepségek megszervezését, de nincs semmi jele a karácsonynak. A korábbi években ilyenkor már az ablakok tele voltak koszorúkkal és játékokkal...Az idén milyen lesz a karácsonyunk? - teszik fel a kérdést a szaléziak Abidjanból.

 

ANS-Abidjan/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India – A becchi ház Guwahatiban

India – A becchi ház Guwahatiban

India – A becchi ház Guwahatiban

2016-02-08 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Don Bosco Szaléziak guwahati közössége a város Panbazar körzetében található tartományi központ keretein belül felépítette a szalézi rend alapítójának, Bosco Szent Jánosnak a Torino melletti Becchiben található gyermekkori házát.

 

 

Az épületet a szent ünnepén, január 31-én Guwahati érseke, John Moolachira áldotta meg és Porcu Mario atya, 97 éves olasz szalézi nyitotta meg. Az „álmok házának” megnyitóján az idős szalézi, aki egyben a maligaoni Don Bosco iskola alapítója és igazgatója volt, elmondta: „Nagyon boldog vagyok, hogy a szobám ablakából láthatom azt a házat, ahol a fiatal Bosco Jancsi a gyermekkorát töltötte.” 

 

A házat CM Jose fiatal művész építette. Az ötlet Thomas Vattathara atyától, a Guwahati szalézi tartomány tartományfőnökétől származik, aki elmondta, hogy az épületet 40 festménnyel díszítették, amelyeken Don Bosco életének egyes szakaszait mutatják be, hogy a mai fiatalok is el tudják képzelni Don Bosco vízióját az életről és a nevelésről. Remélik, hogy ez a folyamat megihleti őket, hogy ők is merjenek nagyot álmodni.

 

A Don Bosco Szaléziaknak az a terve, hogy a házban múzeumot rendeznek be, amely vonzza majd a látogatókat, elsősorban a fiatalok számára lesz kihagyhatatlan.

 

 

ANS/donboscoindia.com /Szaléziak.HU   

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Muzslya - Szalagavató bál a szalézi kollégiumban

Muzslya - Szalagavató bál a szalézi kollégiumban

Muzslya - Szalagavató bál a szalézi kollégiumban

2016-02-08 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Kétszáz éves hagyományt élesztettek újra február 6-án a bánáti (Szerbia) magyar katolikus kollégiumokban: szalagavató bált szerveztek a szaléziak muzslyai Emmausz Kollégiumának tornatermében a muzslyai fiúkollégium és a nagybecskereki leánykollégium végzősei számára.

 

 

A bált hálaadó szentmise előzte meg, amely keretében Kalapis Sztoján szalézi atya megáldotta a feltűzendő szalagokat.

 

Koncz Julianna, a nagybecskereki Boldogasszony Iskolanővérek Leánykollégiumának vezetője így nyilatkozott a Pannon Híradónak: „A díszes ruha, az ünnepi hangulat egy sajátos varázslatos környezetet teremt számukra, ami maradandóvá teszik nekik ezt az érzést. Amire vissza tudnak később emlékezni. Én nagyon örülök, hogy ezt itt meg tudtuk csinálni Bánátban, mert szüksége van rá a fiataloknak.”

 

A szalagavató bál megszervezésének a kezdeményezője Kalapis Stojan szalézi atya, az Emmausz Fiúkollégium vezetője elmondta: „Az idén tíz pár volt. A leánykollégiummal együtt szerveztük meg. Tíz kollégistánk van, akik végzősök és ugyanúgy lányok is, akik végzősök. Úgyhogy szép csoport jött össze.”

 

A nagybecskereki leánykollégium 1995-től fogadja a továbbtanuló fiatalokat, a muzslyai Emmausz fiúkollégiumot pedig 2002-ben nyitották meg. A két intézményben közel 120 Nagybecskereken tanuló magyar középiskolás lakik.

 

Szilágyi Adorján, érettségiző Ürményházáról kiemelte: „Stojan atyának nagyon hálásak lehetünk, hogy elindította ezt az egészet, hogy kollégiumot építtetett, és hogy itt lakhattunk ez a négy év alatt, mert magyarul továbbtanulni legközelebb Nagybecskereken lehetett.”

 

„Számomra ez az este nagyon fontos, mivel sokat készültünk rá és gondolom, hogy ennyi törekvés után kifizetődik ilyen szép estén itt lenni. A többieknek is nagyon szép esemény lesz.” - mondta Gyarmati Anita, érettségiző, Nagykikindáról.

 

Az eseményen felolvasták Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntő levelét, amelyben a magyar kormány nevében elismeréssel szólt a kollégiumvezetők áldásos tevékenységéről, amit a magyar szórvány megmentése érdekéből végeznek.

A többi között a következő áll a levélben: "Kedves Végzős Diákok! Ti, a Boldogasszony Iskolanővérek és az Emmausz Kollégium diákjai nemcsak egy épület, de egy közösség tagjai voltatok az elmúlt években. Egy olyan nagy családé, amelyben megkaptátok a szükséges hátteret: nemcsak a testi, de a lelki táplálékot is. A fiúkollégium egyik diákja így nyilatkozott nevelőiről: "néha szigorúan, de mindig következetesen és nagy szeretettel neveltek". Úgy vélem, ebben a leírásban minden benne van, ami magyarázatot ad arra, hogy miként lesz egy intézményből valódi otthon, annak lakóiból családtagok, barátok, testvérek. A két kollégium úgy neveli életre az ide került fiatalokat, hogy azt a szeretet erejével teszi. A Magyar Kormány nevében szeretném kifejezni elismerésemet mindazért az áldozatos tevékenységért, amit Mária Julianna nővér, Stojan atya és munkatársaik folytatnak fiataljaink lelki épülése érdekében, s különösen azért a misszióért, amit a magyar szórvány megmentése érdekében magukra vállaltak."

 

pannonrtv.com/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ausztria – Fiatalok az önkéntesség útján

Ausztria – Fiatalok az önkéntesség útján

Ausztria – Fiatalok az önkéntesség útján

2016-02-08 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Tizennyolc fiatal osztrák önkéntes vette át Peter Obermüller szalézi tartományfőnöktől „az elköteleződés keresztjét” Bécsben január 31-én. A fiatalok egy teljes évet fognak eltölteni önkéntesként iskolákban, ifjúsági központokban, szakiskolákban, valamint az utcagyerekekkel Kamerunban, a Kongói Köztársaságban, Ecuadorban, Etiópiában, Ghánában, Indiában és Malawiban.

 

 

A „Volontariat bewegt” (Az önkéntességi megmozgat) programot a szaléziak és a Jugend Eine Welt osztrák akciócsoportja közösen szervezik Ausztriában. Ez a program felkínálja a lehetőséget a 18-35 közötti fiataloknak, hogy részt vegyenek egy gyermek- vagy ifjúsági szociális projektben  Afrikában, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyet a Don Bosco Szaléziak vagy a Segítő Szűz Mária Leányai vezetnek. Egy évig együtt élnek és dolgoznak a szerzetesekkel és a helyiekkel, megismernek más népeket és országokat és fontos tapasztalatokra tesznek szert. Lehetőségük van ilyen módon letölteni az alternatív polgári szolgálatot is, ami szintén egy évig tart.

  

A fiatal önkéntesek a bécsi Salesianumban szentmisével ünnepelték önkéntes szolgálatuk megkezdését. Félreérthetetlen volt a sok jelenlevő lelkesedése, köztük a sok baráttal és családtagokkal.

 "Azért vállaltam, hogy önkéntes leszek, mert szeretnék megismerni más kultúrákat és számomra szórakoztató dolgozni a gyerekekkel. Már előre örülök a tapasztalatoknak, amit majd gyűjteni fogok ebben az évben" – mondja a 17 éves Anna Baumgartinger Klaus, aki egy indiai, utcagyerekekkel foglalkozó projektben dolgozik majd Vijayawadában. Ugyanebben a projektben lesz Simon Hutter (19) is, itt tölti majd alternatív polgári szolgálatát. Meg akarja ismerni a világot, segíteni másoknak és növekedni a kihívások által.

 

A 17 éves Magdalena Wieser úgy döntött, hogy az iskola befejezése után egy évig valami értelmes dologgal akar foglalkozni, az embereken segíteni, és nagyon örül ennek az önkéntes évnek, amit a Kongói Köztársaságban fog eltölteni.

 

Tobias Klaffenböck (19) egy utcagyerekekkel foglalkozó projektben fog segítnei Ecuadorban. Már egy ideje dolgozott, mint ifjúsági röplabda edző és ifjúsági csoportvezető és szeret a gyermekekkel foglalkozni. Úgy fogalmazott, hogy semmi nem teheti olyan boldoggá, mint egy gyermek öröme, egy egyszerű mosolyba csomagolva.

 

Az intenzív, hathónapos felkészülési idő végén az is okot adott az ünneplésre, hogy javultak a jogi feltételek, amelyek mellett a fiatal önkénteseket külföldre küldhetik. Január 1-én ugyanis hatályba lépett az önkéntesekre vonatkozó törvény felülvizsgált változata, amely szerint a külföldön dolgozó önkéntesek, amíg be nem töltik a 24. életévüket, mostantól családi pótlékra jogosultak és egy kis zsebpénzt is kapnak a bevetés idejére.

 

Minden fiatalt arra kérnek, hogy a külföldön töltött önkéntes idő alatt kreatív módon is foglalkozzanak a témával.  Sandra Kempten fotográfus például embereket fényképezett az önkéntesként Lesothóban töltött év alatt. A színes, vidám képek, amelyek az ünnepség után kerültek bemutatásra "Fashion Lesotho"címmel, segítenek legyőzni a sztereotípiákat.

  

A külföldön töltött önkéntes év iránt érdeklődő fiatalokat rendszeresen informálják a szervezet dolgozói.  A következő alkalommal például Innsbruckban február 6-án, Linzben pedig február 13-án tartanak információs szakmai napot.

 

 

www.volontariat.at/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szaléziak az emberkereskedelem ellen

Szaléziak az emberkereskedelem ellen

Szaléziak az emberkereskedelem ellen

2016-02-09 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az egyház 2016. február 8-án második alkalommal ünnepelte az emberkereskedelem elleni világnapot. Szombaton, február 6-án a szaléziak két jelentős eseménnyel hívták fel a figyelmet erre az égető kérdésre.   A ghánai Temában a rendfőnök, Ángel Fernández Artime találkozott gyermekkereskedelem áldozataival a szalézi gyermekvédelmi központban. "A kezeddel nem állíthatod meg a szelet" - mondja egy afrikai közmondás. De hallhatod a szelet és értelmezheted az idők jeleit, amikor az evangélium arra hív bennünket, hogy legyünk irgalmasak, mint az Atya, azok iránt, akik az emberkereskedelem áldozataivá váltak.

 

 

Nem messze a fővárostól, Accrától, Ashaiman közelében, Temában található a szaléziak gyermekvédelmi központja. A központ 2014-ben kezdte meg működését, miután a rendfőnök felhívást intézett a szaléziak felé, hogy szenteljék magukat a "leginkább rászoruló fiataloknak, akik fájdalmas sírásukkal kihívást jelentenek számunkra."  Az indulása óta a központban 153 gyermek és tizenéves fordult meg. A rendfőnök találkozott 26-al közülük. A többiek már visszatértek otthonaikba, vagy nevelő családoknál élnek, akik vigyáznak rájuk. A központ minden lakója egy rendszeres oktatási programban vesz részt.

 

A téma jelenleg is aktuális, ezért javában folyik a figyelemfelkeltő és tájékoztató kampány az illegális migráció kockázatairól. A kampány során interjúkat is bemutatnak azokkal, akik túlélték az utazást, és már visszatértek közösségeikbe, valamint videó és rádiós kampányt folytatnak, szalagcímek jelennek meg az újságokban, fórumokat, filmvetítéseket, vitákat szerveznek a vidéki területeken, stb. A tartomány Tervezési és Fejlesztési Hivatala és a Don Bosco Ifjúsági Hálózat, együttműködésben a VIS-szel és a torinói Missioni Don Bosco szervezetekkel több ezer fiatalt érnek el, felhívva a figyelmüket a csalások számos formájára, az emberkereskedelemre és a kizsákmányolásra azokkal szemben, akik ilyen utakra merészkednek, és ezzel egyidőben tájékoztatást adnak a Ghánában létező fejlesztési lehetőségekről.

 

A rendfőnök számára nagyon megindító volt a találkozó a fiatalokkal. Beszélve egy kislányról, akivel találkozott Temában, Artime atya ezt írta: "A szívem elolvadt, amikor megtudtam, hogy egy rajtaütéskor mentették meg, ahol arra szánták, hogy ’felhasználják’, elvegyék az életét (szegény!), és kivegyék a létfontosságú szerveit."

  

Ugyanezen a napon Rómában, a Don Bosco-építette Sacro Cuore szalézi templomban este 20-22 óra között imavirrasztást tartottak, amelyet Guerino di Tora, Róma segédpüspöke, az Olasz Püspöki Konferencia migránsokkal foglalkozó bizottságának elnöke vezetett. Imádkoztak, énekeltek és meghallgattak néhány tanúságtételt, majd elzarándokoltak a Termini pályaudvar közelében levő Irgalmasság Házának Szent Kapujához a Via Marsalán, ahol hangsúlyozták a bűnbánat, a megtisztulás és az irgalmasság szükségességét és megújították elkötelezettségüket a mai rabszolgaság eltörlése iránt.

 

A zarándoklat célja az volt, hogy felhívják a figyelmet és kifejezzék az együttérzést az emberkereskedelem szenvedő áldozatai iránt. Keresztet, Szent Bakhita Josephina képét és láncokat hordozva vonultak végig Rómának ezen az igen forgalmas részén, ezekkel az erőteljes szimbólumokkal emlékeztetve az embereket az emberkereskedelem áldozataira, tudatosítva mindenkiben a valóságot.

 

 

ANS-Tema/www.donbosco.it/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Egy belga szalézi, mint az irgalmasság misszionáriusa

Róma - Egy belga szalézi, mint az irgalmasság misszionáriusa

Róma - Egy belga szalézi, mint az irgalmasság misszionáriusa

2016-02-11 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ferenc pápa február 9-én, kedden délután az Apostoli Palota Kelemen termében az irgalmasság szentéve alkalmából találkozott azzal a közel ezer misszionárius pappal, akiknek átadta a megbízatásukat, és elküldte őket szolgálatra a világ minden tájára az Irgalmasság Atyja nevében. Köztük volt Albert Sabbe belga szalézi atya is.

 

 

Az egyes missziós atyákat a saját püspökeik terjesztették fel erre a küldetésre, de közülük sokan maguk ajánlkoztak fel az egyéves rendkívüli szolgálatra. Hamvazószerdán a misszionáriusok együtt mutatták be a szentmisét a pápával és megkapták tőle a megbízást. Az irgalmasság misszionáriusainak feladatai közé tartozik a gyóntatás, és olyan bűnöket is feloldozhatnak, amelyek súlyuknál fogva az apostoli Szentszéknek fenntartott bűnöknek számítanak.

 

Az egyik ilyen kiválasztott pap egy belga szalézi, Albert Sabbe atya, akinek ebben az évben az lesz a feladata, hogy „Isten irgalmának élő jele” legyen. Sabbe atya jelenleg Belgiumban dolgozik, miután misszionáriusként több mint 30 évig a Kongói Demokratikus Köztársaságban szolgált.

 

Elmesélte, hogyan választották erre a különleges feladatra: „Luc Van Looy szalézi püspök megkért, hogy négy másik egyházmegyés pappal együtt én is fogadjam el Ferenc pápa meghívását. Megindított ez a kérés. Két nappal később elmondtam a közösségemnek, hogy egy évig ezt a szolgálatot fogom ellátni.”

 

Sabbe atya hat éve tért vissza Belgiumba egészségügyi problémák miatt, ennek ellenére továbbra is végzi papi szolgálatát, mint kórházlelkész a Sint-Denijs-Westrem kórházban és minden évben hat hétig Lourdes-ba költözik, hogy gyóntassa a zarándokokat. Úgy hiszi, ez a lehetőség Isten ajándéka számára. „Ha valaki jön hozzám gyónni, érzem a felelősségét annak, hogy átadjam neki Isten bocsánatát. Meghallgatom sokak gyónását, amikor Lourdes-ban vagyok és látom az emberek nagy örömét, amikor érzik, hogy Isten szereti őket.”

 

„Sajnos - teszi hozzá - különösen Észak-Európában az emberek nem mennek gyónni, mert úgy találják, hogy nagyon nehéz megvallani a bűneiket; így megértem sok ember mély szomorúságának okát.”

 

Mint szalézi, Sabbe atya úgy érzi, különösen közel áll Don Boscóhoz, aki a gyónás szentségében egy biztonságos utat látott a fiatalok szentsége felé. „A gyóntatás nagyon boldoggá tesz. Meggyőződésem, hogy ha valaki elhatározza, hogy elmegy gyónni, és kéri Isten irgalmát, akkor a Szűzanya mindig elkíséri. Ezért a gyónása végén, ha feloldozást adok, először is arra kérem a személyt, hogy imádkozzon egy Üdvözlégy Máriát, hogy megköszönje Máriának az ajándékot, amit kapott azzal, hogy elvezette ehhez a szentséghez.”

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ausztria - Nyelvkurzusok a menekülteknek a linzi szalézi plébánián

Ausztria - Nyelvkurzusok a menekülteknek a linzi szalézi plébánián

Ausztria - Nyelvkurzusok a menekülteknek a linzi szalézi plébánián

2016-02-15 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Siegi Mitteregger szalézi atya a szaléziak St. Severin plébániájáról Linzben beszámolót írt arról, hogyan dolgoznak a menekültekkel. „Beláttuk, hogy a plébániánk a menekültek számára befogadó szállásnak nem alkalmas, de nyelvkurzusok tartására igen.”

 

 

Linzben ideiglenesen egy üres gyárcsarnokban szállásoltak el 400 menekültet. A szaléziak kiürítették a plébánia ruharaktárát, ahol a korábbi gyűjtésből származó holmit tárolták, és elvitték a helyi Vöröskereszt önkénteseinek, hogy osszák szét a rászorulóknak. A plébánia területén élő két szír hívőt megkérték, hogy segítsenek tolmácsolni. A rendőrség a sportpálya közepén egy sátorvárost alakított ki 200 háborús menekült számára, ami a szalézi plébánia területén van. További menekülteket osztottak szét az iskolákban és Linz környékén. Milyen kihívások!

 

"Beláttuk - írja az atya -, hogy a plébániánk befogadó szállásnak a menekültek számára nem alkalmas, de nyelvkurzusok tartására igen. Ezért elindítottunk egy nagyszabású adománygyűjtő kampányt, és nyelvtanárok után néztünk. Kerestünk segédanyagot és oktatási programot, együttműködve az Arcobaleno Szövetséggel, amely hivatalos német tanfolyamokat tart. A mi német nyelvtanfolyamaink két hónapig tartanak, az oktatás heti két alkalommal egy egész délelőttön át folyik.

 

A legtöbben Szíriából és néhány szomszédos háborús övezetből indultak el erre az életveszélyes útra, miután a harcok során elpusztultak otthonaik, munkahelyeik. Főleg férfiak 20 és 60 között, de van közöttük néhány nő is.

 

Voltak olyanok, akik a tanítás közben távoztak tőlünk: két szír jelentkezett, hogy nem jönnek többet, mert beiratkoztak a linzi egyetemre, mint regisztrált hallgatók, egy pedig mint vendég előadó globális gazdaságtanból, aki már tartott előadásokat korábban Damaszkuszban is. Mások számítógépes szakemberek voltak, akik Szíriában cégvezetőként dolgoztak. A legtöbbjüknek volt tanult szakmája."

 

2016. január végéig a Szent Severin plébánián 13 önkéntes tanár már nyolc németnyelvtanfolyamot tartott meg. A haladó tanfolyamon különböző közérdekű témákat is bevettek a tananyagba, mint például: „Értékek Ausztriában” vagy „Az osztrák osztályzási és oktatási rendszer”, továbbá gyakorolták velük a hulladék szelektív gyűjtését és a jövőbeli eredményesebb álláskeresés érdekében életrajzok és pályázati levelek írását németül. Végül, hogy álláskereséskor hivatalosan is bizonyítani tudják, hogy részt vettek német nyelvkurzuson, azok, akik a teljes időben részt vettek a tanfolyamon, részvételi oklevelet kaptak.

 

 

www.donbosco.at/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma – Egységben a szalézi rend ifjúsági és missziós munkája

Róma – Egységben a szalézi rend ifjúsági és missziós munkája

Róma – Egységben a szalézi rend ifjúsági és missziós munkája

2016-02-16 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A szalézi rend minden régiójában közös találkozókat szerveztek az Ifjúságpasztorációs és Missziós Bizottságok. A hetedik ilyen találkozójára február 9-12. között került sor a rend római központjában. Az ülésen részt vett 33 képviselő az Észak- és Közép-Európa Régióból. A Magyar Szalézi Tartományt Misquitta Claudius atya és Derossi Raja atya képviselték.

 

 

A két bizottság közös központi témája a missziós önkéntesség volt, elsősorban ennek a beiktatása a tartományok lelkipásztori terveibe, együtt az önkéntesek elkísérésével, képzésével és motiválásával és a különböző lehetőségek felkutatása minden tartományban.

 

A misszionárius animálás delegátusainak (DIAM)  két fő célja volt. Az első, hogy támogassák a DIAM munkáját a régióban, a második pedig, hogy tanulmányozzák a DIAM kézikönyvét és javaslatokat adjanak a jövőbeli fejlődésre és az azt követő végrehajtási szakaszra, amelyre világszerte sor kerül.

 

A maguk részéről, az ifjúságpasztorációs bizottságok küldötteinek fő célja az volt, hogy felmérjék az ifjúságpasztoráció referenciakeretének szocializálási szintjét. Rámutattak, hogy számos gazdagító folyamat indult a tartományokban, és felhívták a figyelmet a kihívásokra, amelyek a különböző mentalitású és kultúrájú közegekben lépnek fel a tervezés és megvalósítás során, valamint számba vették a lehetőségeket, hogy bevonják a tartományi tanácsokat és a laikusokat a szöveg tanulmányozásába.

 

Vizsgálták a család témáját is Európában Gustavo Cavagnari segítségével. Értékes és részletes előadása után kiterjedt vita alakult ki a nevelési és lelkipásztori kihívásokról, amelyekkel a család Európában szembesül. Úgy találták, hogy a családpasztorációnak sok teendője lesz az új generációk jövőjével kapcsolatban. Nem gondolhatunk a családpasztorációra kontextus nélkül, anélkül, hogy kezdeményeznénk az egész egyházi, kulturális és gazdasági helyzet ismételt megértését.

 

Széleskörű vita folyt a „Tartományi Ifjúságpasztorációs Küldöttek Iskolájáról” is, valamint az Ifjúságpasztorációs Bizottság részéről bemutatott Család- és Ifjúságpasztorációs Kongresszusról és lelkivezetésről szóló szemináriumokról, amit a rend Ifjúságpasztorációs Dikasztériuma mutatott be. Végül, néhány információt kínáltak a krakkói Ifjúsági Világtalálkozóról.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Németország – Az Európában szolgáló szalézi misszionáriusok harmadik találkozója

Németország – Az Európában szolgáló szalézi misszionáriusok harmadik találkozója

Németország – Az Európában szolgáló szalézi misszionáriusok harmadik találkozója

2016-02-18 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A találkozóra, amelyet rend missziós irodája szervezett, február 13-17 között került sor Münchenben, Bajorországban. A kétévente megrendezésre kerülő ülés 51 résztvevője között voltak a hazánkban szolgáló misszionáriusok is. Jelen volt Guillermo Basañes atya, a rend missziós ügyeinek megbízottja csapatával, valamint Tadeusz Rozmus atya, a közép- és észak-európai szalézi régió tanácsosa is. Az összejövetel témája: „Újjáéleszteni a szalézi karizmát Európában”.

 

 

Az első munkanapon az előző rendfőnök, Pascual Chávez beszámolt az Európa Tervről a 26. Egyetemes Káptalan fényében, és a helyzetről a mai Európában. Hangsúlyozta, hogy a fő cél feléleszteni a szalézi karizmát a kontinensen, aminek három fő módja van: a karizma endogén revitalizációja a rendtársakban és a közösségekben; a szalézi közösségek átstrukturálása a tartományokban; és misszionáriusok küldése, akik jól felkészültek nyelvi és kulturális szempontból, valamint a missziós munka terén.

 

Délután Martín Lasarte atya, a missziós ügyek tanácsának tagja bibliai témájú előadással segített a résztvevőknek ”Pál, Isten projektjének misszionáriusa Európa számára” címmel, amely során bemutatta a hat tulajdonságot, amelyekkel egy misszionárius rendelkezik (1Thessz 2,1-12).

 

A második napon Martin Uffing verbita atya, aki rendje "Roscommon Consensus” projektjének felelőse, amely 1990-ben indult, megosztotta a kihívásokat, amelyekkel a verbita misszionáriusok szembesültek és különleges hozzájárulásukat a verbita misszió és karizma növekedéséhez Európában. Tapasztalataik, amelyeket 25 éves tevékenységük alatt gyűjtöttek, nagyon hasznosak voltak a vita során a találkozón.

 

A harmadik napon Alfred Maravilla atya, a missziós ügyek tanácsának másik tagja beszámolt az európai szekularizáció jellegzetességeiről, a kihívásokról a szalézi élet szempontjából és az evangélium hirdetésének lehetőségeiről az európai fiatalok körében ma.

 

Minden előadást megosztás követett kisebb csoportokban, majd közös vita. Az ülés előtt a résztvevő misszionáriusok és az érintett tartományi tanácsok egy előkészített kérdőívet kaptak, hogy felfedjék a program előnyeit és hátrányait és a további tennivalókat.

 

A találkozó zárásaként Basañes atya hangsúlyozta a feladatot, amelyet a misszionáriusoknak és a tartományoknak teljesíteni kell, beazonosította a célkitűzéseket az elkövetkező évekre a következő ülésig, amelyet 2018-ban tartanak meg Santiago de Compostelában, Spanyolországban.

 

ANS – München/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma – Ülésezik a Szalézi Munkatársak Világtanácsa

Róma – Ülésezik a Szalézi Munkatársak Világtanácsa

Róma – Ülésezik a Szalézi Munkatársak Világtanácsa

2016-02-19 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A római rendfőnökségen ülésezik február 16-20. között a Szalézi Munkatársak Világtanácsa, a Szalézi Munkatársak Egyesületének legfőbb szerve. A magyar szalézi munkatársakat a munkatársi régió vezetője, a szlovák Stanislav Veselský képviseli.

 

 

A feszített program magában foglalja többek között azoknak a dokumentumoknak a jóváhagyását, amelyeket az egyesület már korábban előkészített: Formációs irányelvek (az előző kiadás 1996-ban volt); az Apostoli élet szabályzatának hivatalos magyarázata; Vezetési irányelvek és a következő három évre szóló stratégiai terv.

 

A résztvevők egyike, Philip Yu szalézi munkatárs, a Világtanács tagja a kelet-ázsiai-óceániai térségben, azt mondta: „A kora reggeli találkozó csúcspontja 17-én, szerdán a találkozó volt a rendfőnökkel. Türelmesen végighallgatta a Világtanács minden tagjának rövid összefoglalóját, majd felkínált néhány irányelvet, összhangban azokkal, amelyeket Noémi Bertola (a szalézi munkatársak koordinátora világ szinten) tervezetében szerepeltek. A felsorolt ​​pontok között kihangsúlyozta a formációs szakaszt, hangsúlyozva, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden egyes alkalommal új dolgokat kell megtanulnunk, hanem elmélyíteni azt, ami már ott van. Nem elég ismerni az Apostoli élet szabályzatát, meg is kell tanulni azt, hogy értékelhessük.”

 

Délután a tevékenységek a Formációs irányelvek jóváhagyásával folytatódtak. Leslye Sándigo nővér, a Segítő Szűz Mária Leányai küldötte világ szinten, bemutatta a dokumentum alapjait és alkalmazási körét, amely két év alatt készült el.

 

A szöveg iránymutatásokat tartalmaz a folyamatos képzéshez és a vezetéshez, részletezve mindazt, amit az emberi, keresztény és szalézi dimenziónak a formáció mind a négy szakaszában tartalmaznia kell.

 

 ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Sierra Leone - Busz az utcagyerekeknek

Sierra Leone - Busz az utcagyerekeknek

Sierra Leone - Busz az utcagyerekeknek

2010-12-14 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5887_8103Freetown érseke áldotta meg a “Don Bosco Mobil” névre keresztelt buszt, amely a Don Bosco Fambul szalézi projekten belül a város külterületein élő utcagyerekeknek élelmet, ruhát, egészségügyi ellátást és oktatást nyújt majd. A jól képzett személyzet mellett a busz jól fel van szerelve az elsősegély nyújtásához szükséges eszközökkel, sportszerekkel, játékokkal és filmvetítővel. A projekt célja a leginkább veszélyeztetett gyermekek és fiatalok számára az egészségügyi ellátáson kívül információkat nyújtani a higiéniai és egészségügyi védelem terén (HIV / AIDS ...), valamint szociális és lelkipásztori tevékenységet folytatni közöttük.

A "Don Bosco Fambul" szociális és lelkipásztori munkatársai több területen is együttműködnek a kórházakkal, családsegítő szolgálatokkal, rendőrséggel. A busz minden nap ellátogat az öt leghátrányosabb helyzetű területre: Susan`s Bay, Cline Town, Mabella, Hagan utca, Guardia utca.
A projektnek négy szakasza van: segítség az egyénnek, családsegítés, lelkipásztori munka és együttműködés más intézményekkel, állami szervekkel. A Don Bosco Fambul más fontos és sikeres projekteket is kínál. Egy projektet vezetnek az utcagyerek számára, egy szakképzési projektet, egy ifjúsági központot, egy ifjúsági szolgálatot és egy kísérő programot a nehéz idők leküzdésére.

ANS-Freetown/szaleziak.hu
Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Vándor József ismét közelebb a boldoggá avatáshoz

Róma - Vándor József ismét közelebb a boldoggá avatáshoz

Róma - Vándor József ismét közelebb a boldoggá avatáshoz

2016-02-20 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Cameroni Pierluigi szalézi posztulátor értesítést adott ki arról, hogy Isten Szolgálja Vándor (Wech) József boldoggá avatási eljárása újabb szakaszába lépett: Rómában a teológusok bizottsága pozitívan döntött, arról hogy Isten Szolgálja Vándor (Wech) József hősies fokon  gyakorolta a keresztény erényeket. A dorogi születésű kubai szalézi misszionárius boldoggá avatásához most már csak egy csoda kell.

 

A teológusok bizottsága 2016. február 18-án kilencből kilenc szavazattal pozitiv döntést hozott Isten szolgája, Vándor (Wech) József (1909-1979) szalézi szerzetes ügyében. A döntés szerint az Egyház és a Szalézi Társaság számára válságos időszakban Kubában tevékenykedő misszionárius életszentségének híre megalapozott, bizonyítható, hogy élete során hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. 

Vándor József szalézi atya Magyarországon, Dorogon született 1909. október 29-én.  Bizalmasan bevallotta plébánosának, hogy pap és misszionárius szeretne lenni, aki elvitte őt a péliföldszentkereszti Szalézi Intézetbe. Itt kezdte meg  szerzetesi formációját és elvégezte a noviciátust, majd 1928-ban letette az első fogadalmát.

 

Nyolc évvel később, 1936. július 5-én, Torinóban pappá szentelték, majd visszatért Magyarországra, hogy szeretteivel ünneplje meg ezt az eseményt. Ugyanebben az évben Kubába küldték misszionáriusnak, és ezzel végre megvalósult álma,  mit gyermekkora óta féltve őrzött a szívében.

Kuba földjén negyven éven keresztül csakis a jócselekedeteknek és a lelkek üdvösségének szentelte magát. Személyisége, lelkisége és lelkipásztori kreativitása mély nyomot hagyott Santa Clara egyházmegyéjében. Azért jött ide 1954. december 9-én, hogy létrehozza a Rosa Pérez Velasco Művészeti és Szakképző Iskolát, és hogy a Kármel-hegyi Boldogasszony-templom közösségének lelkipásztoraként tevékenykedjen. Vándor atya szelídsége, bölcs önzetlensége, a lelkek megmentése iránti elköteleződése Szalézi Szent Ferenchez tette hasonlóvá; míg apostoli lelkesedése, a legszegényebbek szeretete, hittel teli lelke, vidámsága és szeretetteljes módszerei Don Boscót idézik. Santa Clarában hunyt el 1979. október 8-án.

A „Positio” relátora Zdzisław Kijas minorita atya, az összeállítás közreműködője dr. Lodovica Maria Zanet volt. Külön kiemelendő Raffaele Giordano szalézi atya, vice-posztulátor munkája. Rá bízták Vándor atya boldoggá avatási ügyének egyházmegyei szakaszát, ő pedig élete végéig, nagy odaadással ennek is szentelte magát.

A „Positio” – amely szigorú és aprólékos előírások szerint mutatja be az Isten szolgája hősi erényeit bizonyító teljes anyagot – strukturális elemei a következők: a relátor rövid ismertetője; „Informatio”, vagyis a teológiai rész, amely bizonyítja, hogy Isten szolgája minden keresztény erényt hősies fokon gyakorolt; „Summarium”, amely a tanúvallomásokat és az eljárás dokumentumait tartalmazza, valamint a részletes életrajz.

 

Imádkozzunk Istenhez és kérjük Vándor József közbenjárását!

 

Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Dél-afrikai Köztársaság – LoveMatters program a Bosco Központban

Dél-afrikai Köztársaság – LoveMatters program a Bosco Központban

Dél-afrikai Köztársaság – LoveMatters program a Bosco Központban

2016-02-21 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A „LoveMatters” (szerelmi ügyek) a szaléziak, Don Bosco nővérek és önkéntesek által vezetett, 13-19 éves fiatalok számára kidolgozott, életmódra és szexualitásra irányuló oktatási programja, amelynek célja, hogy csökkentsék a HIV/AIDS fertőzések tragikus arányát Dél-Afrikában.

 

 

Legutóbb, február 8-10. között a Morekolodi Katolikus Általános Iskola mintegy 80 diákja vett részt a programban a dél-afrikai Johannesburgban található Bosco Ifjúsági Központban.

 

A Don Bosco Szaléziak három helyszínen, a Segítő Szűz Mária Leányai pedig két helyszínen tartanak rendszeresen LoveMatters kurzusokat, amelyeknek vezérgondolatai: önmegtartóztatás, hűség és erkölcsösség (nem „biztonságos szex”). Olyan fiataloknak és kortárs csoportvezetőknek is kínálnak tanfolyamokat az önbecsülés és önértékelés terén, akik majd visszatérnek a közösségeikbe és viselkedésükkel, valamint személyes fejlődésükkel elősegítik a kommunikációt kortársaikkal. Arra hívják fel a fiatalok figyelmét, hogy várjanak a nemi élettel a házasságkötésig és az a céljuk, hogy megmentsenek legalább néhány fiatalt a HIV/AIDS fertőzéstől.

  

A program vezetői segítik a serdülőket, hogy megismerjék és megértésék a szexet, mint Isten ajándékát, és szerepét a házasságon belül annak érdekében, hogy házasságkötésük után egészséges, boldog nemi életet éljenek. Az önmegtartóztatás és a hűség előmozdításával és a biztonságos szex hangsúlyozásával erősítik a harcot a HIV/AIDS ellen, ami az afrikai országokban különösen elterjedt. Pontos információkkal lerombolják a betegség köré fölépült mítoszt és ösztönözik a felelős szexuális magatartást a tizenévesek körében.

 

A LoveMatters kurzuson a fiatalok megtapasztalják, hogy lehet „nem”-et is mondani a negatív nyomásra, ami rájuk nehezedik, hogy biztonságos és olcsó módot ismernek meg az AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek, valamint az idő előtti terhesség megelőzésére.

 

A programnak, amelyet a visszajelzések alapján és a változó körülményekhez igazítva folyamatosan fejlesztenek, igen jó visszhangja van. Remélik, hogy növelni fogja a fiatalok elkötelezettségét a valódi értékek iránt és szilárdabb alapokat nyújt a jövőbeli házasságuknak, hatásos üzenetével megváltoztatja az önbecsülésüket, valamint csökken a szexuálisan aktív tizenévesek száma és visszaszorul a nemi úton terjedő betegségek térhódítása.

 

 

www.salesians.org.za/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szíria - Valami szörnyű történik Aleppóban...

Szíria - Valami szörnyű történik Aleppóban...

Szíria - Valami szörnyű történik Aleppóban...

2016-02-21 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

„A helyzet Aleppóban? Eléggé zavaros. A halál mindenütt jelen van, senki sem érti, hogy mi történik, és nem tudjuk, hogy kikben bízhatunk. A fiatalokkal egy jelenetet szerettünk volna bemutatni, hogy megünnepeljük Don Bosco ünnepét, de abba kellett hagynunk a próbákat, mert többen közülük meghaltak a bombázások során” – mondja Luciano Buratti atya megtört hangon. Ő az egyik a három szalézi közül, akik Szíriában, az aleppói szalézi házban élnek.  

 

 

Három éve folyamatosan harcolnak a városban. „Minden este bombák robbannak a környéken, és minden nap hallunk valakiről, aki elvesztette egy családtagját vagy a szeretteit” -  folytatja Buratti atya, míg a háttérben hallani a fiatalok játékának zaját, akik az oratórium udvarán szórakoznak.

 

Amikor a szalézi ház különleges helyzetéről kérdezik, azt mondja: „A közösség úgy döntött, hogy folytatja a tevékenységét, mintha semmi sem történt volna; igyekszünk még az általános káosz közepette is biztosítani a családoknak egy helyet, ahol belélegezhetik a biztonság és a harmónia levegőjét. Ezért a tevékenységek mind a plébánián, mind az oratóriumban rendesen követik egymást, mint a harcok előtt. Ez egyike azon kevés struktúráknak, amelyek még  valamilyen szinten normálisan működnek.”

 

A keresztények számára különösen nehéz elfogadni az itt uralkodó körülményeket. Sokan próbálnak menekülni, és azok, akiknek volt pénzük, hogy elhagyhassák Szíriát, már megtették. A többiek menedéket keresnek a biztonságosabbnak hitt városokban, de sokan, akiknek erre sincs lehetőségük, maradnak Aleppóban.

 

„Sok tennivalónk van. Megnövekedett azoknak az embereknek a beáramlása, akik vallási szolgáltatásokat kérve jönnek a plébániára, keresik Istent és egy kis kényelmet - folytatja a szalézi. Hála Istennek, mi, szaléziak jól vagyunk, és egy kis segítséget is kaptunk, amit el tudunk osztani a plébánia területén élő mintegy 200 család között, akik mindenüket elvesztették.”

 

Jelenleg a becslések szerint körülbelül kétmillió ember él ebben a városban, amely ősi szimbóluma a békés együttélésnek a keresztények és a muzulmánok között. Most már csak abban reménykednek, hogy túlélik.

 

Az aleppói szalézi közösség két művet vezet: az egyiket Aleppóban, Szent György védnöksége alatt, a másikat pedig Kafrounban, amelyet Bosco Szent Jánosról neveztek el, saját oratóriummal, menedékkel és plébániával. Igyekeznek, hogy minden normálisan működjön annak érdekében, hogy szolgálja az embereket.

 

 

ANS – Aleppo/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Elhunyt Umberto Eco, volt szalézi növendék

Róma - Elhunyt Umberto Eco, volt szalézi növendék

Róma - Elhunyt Umberto Eco, volt szalézi növendék

2016-02-22 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Pénteken este nyolcvannégy éves korában elhunyt Umberto Eco olasz író, filozófus, esztéta, irodalomtörténész, a modern olasz irodalom egyik nagy alakja.  Eco szalézi nevelést kapott, sok művében hivatkozott a szaléziakra és Don Boscóra. Egy interjúban emlékezett a jó időkre, amelyeket a szaléziaknál töltött, és határozottan emlékezett Don Celire, a szalézira, aki megtanította, hogyan kell egy hangszeren játszani.

 

 

Ez nagy gondolkodó azt mondta, hogy Don Bosco legnagyobb eredménye az oratórium volt. „Az oratórium Don Bosco legnagyobb találmánya. Don Bosco kitalálta, majd exportálták a plébániák hálózatába és a Katolikus Akcióba, de a mag ott van. Ez a ragyogó reformer látta, hogy az ipari társadalomhoz szükségszerűen új módszerek tartoznak, először a fiataloknak majd a felnőtteknek, és feltalálta a szalézi oratóriumot: egy tökéletes gépet minden kommunikációs csatorna számára, a játékoktól a zenéig, a színháztól a sajtóig.”

 

Umberto Eco1932. január 5-én született Piemontban, Alessandria városban, abban a Genova, Milánó és Torino alkotta háromszögben. Mint gyerek költözött édesanyjával, Giovannával Nizza Monferratóba, egy kis faluba a piemonti hegyekben a második világháború alatt. Itt, a Don Bosco oratóriumban találkozott a fiatal Umberto Eco a szaléziakkal, klarinétozni tanult, és több mint 30 év után itt játszódik egy fejezete a "Foucault-inga"című regényének.

 

Eco szalézi oktatásban részesült, és a személyes meggyőződése ellenére, áthaladt a szalézi közegen. Át volt itatva Don Bosco és a szaléziak módszerével és mindig szeretettel és hálával beszélt róluk. Nyugodj békében, Umberto Eco!

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Montenegró - Szent kapu nyílt a szalézi templomban

Montenegró - Szent kapu nyílt a szalézi templomban

Montenegró - Szent kapu nyílt a szalézi templomban

2016-02-24 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A montenegrói Podgoricában található Jézus Szíve plébániatemplomban nyitották meg február 21-én a szent kaput.  Ez az egyetlen katolikus plébánia a montenegrói fővárosban, amelyet 1966-ban a szlovéniai szaléziakra bíztak.

 

 

Az ünnepélyes megnyitón és az utána következő szentmisén Zef Gashi, Bar szalézi érsekek elnökölt. Őt a három szalézi kísérte, akik a plébánián, az ifjúsági központban és a kis iskolában szolgálnak, valamint a ferences papok Tuzi város plébániájáról, amely a legközelebbi a fővárosban.

 

A szentmisén hívők tömege volt jelen. A gyülekezet jobbára a Malesorikból, az albán katolikus kisebbségből tevődik össze, a Horvátországból érkezett munkások családjaiból, akik a régi Jugoszlávia idején költöztek ide, valamint az üzleti élet néhány képviselőjéből és ezek családjaiból.

 

Homíliájában Gashi érsek felolvasott néhány szakaszt a Misericordiae Vultus jubileumi bullából, és kifejtette a rendkívüli jubileumi szentév és a szent kapu jelentőségét. „Ha a hívek megnyitják a szívüket és a lelküket az isteni irgalmasság elől, az Úr eljön, és a javukra fog tenni, és az egész katolikus közösség javára ezen a területen, amely ortodox többségű, és közel van a muszlim közösséghez” - mondta az érsek.

 

A kis szalézi közösség nem csak azzal vesz részt az irgalmasság jubileumi szentévében, hogy az ő templomukban van a szent kapu, hanem más különböző kezdeményezésekkel is. A szaléziak Podgoricában lelki és gyakorlati segítséget nyújtanak a legszegényebb családoknak. Nem csak a fővárosban látják el a hívek lelki gondozását, hanem a szomszédos falvakban is,  és felkészítik őket a szentségekre.

 

Az ifjúsági központ minden nap tele van fiatalokkal. A vezetők nagylelkűen felajánlják idejüket, játékokat szerveznek, és iskola után segítik a gyerekeket a tanulásban is. A kis Don Bosco Iskolában nyelvoktatás folyik, és számítástechnikai tanfolyamokat tartanak. Ez volt az egyik első magániskola Montenegróban és fontos oktatási szerepe van. Elősegíti a szalézi karizma terjedését.

 

„Ez a föld, amelyet olyan nehezen lehetett a múltban megművelni, most lassan a Jó Hír termékeny és barátságos helye lesz. Ez nyilvánvaló, ha az ember látja a hívek számának növekedését és a szalézi központ élénkségét. Reméljük, hogy az irgalmasság évében további Istennek tetsző gyümölcsök fognak teremni itt” - mondta Marko Suhoveršnik atya, a szlovén tartomány missziós animációjának küldötte.

 

 

ANS – Podgorica/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Don Bosco távolról szemlélve

Róma - Don Bosco távolról szemlélve

Róma - Don Bosco távolról szemlélve

2016-02-25 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A közelről szemlélt Don Bosco jól ismert: sokat írt magáról és több ezer oldalnyit írtak róla a tanúk, akik ismerték, többnyire szaléziak. De hogy látták őt a szalézi házakon kívül, élete utolsó tíz évében, és mit írtak róla a zsinat után?

 

 

Ez a kérdés volt annak a nemzetközi konferenciának a témája, amelyet Torinóban tartottak meg tavaly, és amelynek címe: „Don Bosco észlelése a szalézi körökön kívül 1879-1965”. A konferenciát a Szalézi Történész Egyesület (ACSSA) szervezte Don Bosco születése bicentenáriumi évének végén. A válaszokat Francesco Motto szalézi történész, a Szalézi Történeti Intézet igazgatója foglalta össze.

  

A konferencián összetett választ kaptunk. Minden korszak a saját szemszögéből értelmezi a történelmi tényeket, válaszul a saját kérdéseire, és ez így van Don Bosco esetében is, akit az egyes országokban a saját szempontjaik szerint értelmeztek.

 

Például a „szociális kérdés” szempontjából, ami a fél Európát foglalkoztatta a századfordulón, a katolikus világot úttörőnek látták a keresztény társadalmi cselekvés terén. Indiában, népszerű „világi” teológiája miatt Don Boscót egyes oktatási környezetekben üdvözölték az ország északkeleti, de déli területein is. A katolikus Fülöp-szigeteken iskolákat, klubokat és klinikákat szenteltek Don Boscónak. A buddhista Thaiföldön néhány iskolában hirdették nevelési módszerét.

 

A szekuláris Franciaországban, ahol a törvények egyház és vallási kongregáció ellenesek, Don Bosco ünnepelték és csodálták, a közhangulat egy új Páli Szent Vincét, egy új Szalézi Szent Ferencet ismert fel benne.

 

Brazíliában, ahol arról folyt a vita, hol legyen a szövetségi főváros, és különböző politikai nézetek csaptak össze, az lett a kiválasztott terület, amelyet Don Bosco 70 évvel korábban megálmodott. Szlovéniában pedig azért küzdöttek a szaléziak, hogy bebizonyítsák, hogy Don Bosco nagy értékű munkája elsődlegesen nem helyreállító, hanem megelőző.

  

A múlt század közepéig Don Bosco megszokott, populáris megfogalmazású ikonját szívesen fogadták mindenütt. Nagyon szerető és nagyon szerethető szentnek látták. Alakja nagyon közel állt az emberekhez, a családokhoz és a helyi közösségekhez, része volt a huszadik század első felében uralkodó kulturális, vallási, társadalmi, oktatási és missziós földrajznak. Alakját a történetírás elkövetkező évtizedeiben módosították ugyan, de mindig is egy emberarcú, barátságos nevelő volt, egy nemzetközileg elismert olasz szent.

 

 

ANS-Rendfőnökség/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Kambodzsa – Kerékpárok a rászoruló diákoknak

Kambodzsa – Kerékpárok a rászoruló diákoknak

Kambodzsa – Kerékpárok a rászoruló diákoknak

2016-02-25 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Joseph Sinnott, egy szalézi középiskola tanulója egy projektet állított össze, amely során a kambodzsai szalézi diákok számára gyűjtenek és javítanak kerékpárokat. A tavalyi év végén 39 kerékpárt osztottak szét a szaléziak vezette Don Bosco Gyermek Alap által támogatott diákok között Kambodzsában. Ez a szervezet segítséget nyújt a 6-15 év közötti szegény fiataloknak, akik vagy nem tudnak iskolába járni, vagy a szegénység miatt maradtak ki az iskolából.

 

 

A diákokat, akik a kerékpárokat megkapták, a kambodzsai Kep, Kampot és Takeo tartományokban működő négy szalézi iskolából választották ki. Szalézi önkéntesek látogattak az iskolákba, hogy megtudják, kik azok a gyerekek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre a közlekedési eszközre. Sok gyermek él az ország távoli területein és nagy távolságokat kell megtenniük, hogy oktatásban részesülhessenek. Az adományozott kerékpárok biztosítják, hogy a tanulók gyorsabban és hatékonyabban elérjék az iskolát.

 

„Egy olyan országban, ahol a gyermekeknek kevesebb, mint a fele fejezi be az általános iskolát, a Don Bosco Gyermek Alap megalakulása óta 1992-ben, több mint 50.000 gyermek részesült támogatásban a szükséges elemi oktatás befejezéséhez” – mondta el Mark Hyde atya, a Szalézi Missziós Iroda, a szalézi rend fejlesztési ágának ügyvezető igazgatója az USA-ban. „Ez az adományozás nagyszerű példája annak, hogyan segíthet hozzá az oktatáshoz egy szalézi diák az Egyesült Államokban egy diákot a világ másik oldalán.”

 

A kerékpár szállítmány tartalmazott tartalék alkatrészeket, és gumiabroncsokat a kerékpárokhoz, pumpákat, valamint nyolc zsák takarót a diákok számára. A Don Bosco Gyermek Alap programjain keresztül a fiatalok nem csak a tanulás folytatásához kapnak támogatást, hanem havi támogatásban is részesülnek csomagok formájában. A szociális munkások biztosítják, hogy a fiatalok fejlődjenek és továbbra is az iskolában maradjanak, azokat pedig, akik kiemelt készségekkel rendelkeznek, tovább támogatják és ösztönözik, hogy folytassa a tanulást az egyetemi tanfolyamokon.

 

Ma közel egynegyede a 15 éves kor feletti kambodzsaiaknak írástudatlan. Ahhoz, hogy a fiatalok nagyobb lehetőséget kapjanak, a szalézi misszionáriusok 45 iskolát működtetnek az ország szegény, vidéki falvaiban a Szalézi Missziós Iroda és az Oktatási Minisztérium közötti partnerségnek köszönhetően. A szalézi misszionáriusok hét szakképző központot is működtetnek, ahol a legszükségesebb szakismereteket oktatják.

 

 

ANS - Phnom Penh/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Az idők változnak, az érzések nem

Az idők változnak, az érzések nem

Az idők változnak, az érzések nem

2010-12-14 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

nativity2.0A karácsony közeledtével világszerte végtelen sok formában jelenik meg Jézus születésének története. A számtalan érdekes ötlet között minden bizonnyal a legszellemesebb és legújszerűbb az a digitális változat, amely az egyik leggyakrabban nézett videó a YouTube videómegosztó csatornán az elmúlt napokban.

A portugál Excentric Digital Power cég rövid filmje, melynek címe "Karácsony 2.0 - A születés digitális története" (Christmas 2.0 - The digital Story of Nativity) a mai világban használatos digitális technológiákat és eszközöket alkalmazva meséli el Jézus születését az angyali üdvözlettől egészen  vízkeresztig. Ezek a digitális alkalmazások ma már emberek milliói számára természetesek és a mindennapi élet részei szerte a világon.

Gábriel arkangyal szöveges üzenet formájában közli Máriával az angyali üdvözletet, Mária és József e-maileznek egymásnak, örömeiket, aggodalmaikat és a Jézus születéséről készült fényképalbumot a Twitteren és a Facebookon osztják meg, a háromkirályok az Amazon.com-on vásárolják meg az ajándékokat, a barlanghoz egy GPS vezérlésű üstökös segítségével jutnak el és a vízkeresztről készült videót feltöltik a YouTube-ra.

Ez csak néhány azon szórakoztató ötletek közül, melyeket a portugál cég arra használt fel, hogy Jézus születésének örömhírét korszerűvé és ezáltal vonzóvá tegye a fiatal korsztály számára. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a videót eddig több mint 170.000-szer nézték meg.

"Az idők változnak, az érzések nem" - ez a videó záró gondolata. És ez valóban igaz lehet! A digitális kor nyelvezetén és kommunikációs stílusában elmesélt karácsonyi történet ilyen módon a mai fiatalok számára is érthető és elfogadható. Ők, akik minden nap elmerülnek ebben a digitális világban, egy számukra érdekes és vonzó módon ismerhetik meg  Mária és József tapasztalatait, osztozhatnak keresésükben, kommunikációjukban és találkozásaikban.

A videó könnyen érthető minden internet-felhasználó számára  portugál és angol nyelven a YouTube vdieómegosztón "Christmas 2.0 - The digital Story of Nativity" címmel.

Boldog digitális karácsonyt! - üzeni az Excentric Digital Power.

 

ANS-Róma/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Üzenet a szalézi munkatársaknak

Róma - Üzenet a szalézi munkatársaknak

Róma - Üzenet a szalézi munkatársaknak

2016-02-26 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az ülés végén, amit a közelmúltban tartottak Rómában, a Szalézi Munkatársak Világtanácsa üzenetet küldött a szalézi munkatársaknak az egész világon.

 

 

A szalézi munkatársak új világtanácsa első alkalommal találkozott Rómában, az irgalmasság szentévében, és köszönetét fejezte ki Istennek Don Boscóért, a Szentlélek ajándékáért, a Szalézi Család atyjáért. Karizmájának apostoli energiája elterjedt az egész világon, meghívva férfiakat és nőket, papokat és világiakat, hogy éljék meg hivatásukat, együttműködve ugyanazon küldetésben a legszegényebb fiatalok szolgálatára. Örülünk, hogy tanúi lehetünk annak a lelkipásztori szeretetnek, amely élteti a szalézi munkatársakat világszerte és ezekben a napokban a legtestvériesebb módon osztoztunk ebben az örömben.

 

1. A rendfőnök és a generális anya jelenléte a munka kezdetén igazolja az Egyesület jelentőségét a Szalézi Családon és az Egyházon belül. Bátorítanak és meghívnak bennünket, hogy hittel éljük meg mindennapi életünket, és mindig legyünk elkötelezettek társadalmi és politikai téren - egyre jobban elkötelezettek. Mi vagyunk, a többi egyházi és társadalmi erőkkel együtt, azok, akik mélyreható változásokat fognak előidézni, hogy a világunk a béke és a hiteles testvériség világa lehessen.

 

2. Ezért a munkánk néhány dokumentum kidolgozására és jóváhagyására fókuszált, amelyeket alapvetőnek tartunk az Egyesület jövője szempontjából. Követve Alapítónk eredeti megérzéseit és az ösztönzéseket, amelyek aláhúzzák az Apostoli élet szabályzatának új projektjét, újra megfogalmaztuk a formációra vonatkozó iránymutatásokat. Állítjuk, hogy a formáció a kulcsa minden komoly és mélyreható változásnak és növekedésnek a személyek és a struktúrák terén. Hogy teljes legyen a munka, amely új, reményteli távlatokat nyit, sok idő, munka és nagy elkötelezettség szükséges. A formációs irányelvekkel együtt összeállítottuk és jóváhagytuk az animálás és a vezetés kritériumait és a Világtanács kézikönyvét. Egy másik eszköz, amely minden bizonnyal hasznos lesz, és amelynek el kell kísérnie bennünket az évek során, az AÉSZ új kommentárjai. Meggyőződésünk, hogy a Szentlélek megvilágította számunkra, hogy az Egyesületnek az elkövetkező években mennyiségi és minőségi szempontból is a növekedés útját kell követnie.

 

3. A Világtanács ülése arra is jó alkalom volt a tanácsosok számára, hogy jobban megismerjék egymást, hogy megosszák egyedi tapasztalataikat, nagylelkű szolgálatuk örömeit és támogassák egymást a nehéz helyzetekben. Minden kontinensnek, minden régiónak megvan a maga története. Annak ellenére, hogy azonos irányban haladunk, az idő és a helyzetek különböznek. Egyesít minket a karizmánk, a szeretetünk Don Bosco iránt és az akarat, hogy lelkesen és nagylelkűen szolgáljuk a fiatalokat.

 

4. Tudatában vagyunk annak, hogy nagy kihívások előtt állunk. Az erőszak, a háborúk, a fiatalok munkanélkülisége, és a problémák a családokban (és a családra vonatkozóan), az etika és a társadalmi igazságszolgáltatás nem hagy minket hidegen. Ennek minden része olyan formációt követel, amely sokkal gondosabban meg van tervezve és végrehajtva, valamint a jelentősebb egyházi és társadalmi láthatóságot. Nem vagyunk nézők, hanem azok, akik miközben a mai világ történelmét hozzák létre, erősek a saját meggyőződéseikbe. Annak érdekében, hogy a leghatékonyabban tudjunk cselekedni a saját kulturális környezetünkben, kompetenseknek kell lennünk, és jártasak a kommunikációban.

 

5. Annak érdekében, hogy megfeleljünk ezeknek a kihívásoknak, együtt kell dolgoznunk. Elengedhetetlen számunkra, hogy a cél elérése érdekében növekedjen bennünk az Egyesülethez tartozás érzése. Az együvé tartozás konkrétan abban nyilvánul meg, hogy ugyanabban a szellemben élünk, hogy azonos céljaink vannak és egyformán veszünk részt a gazdasági szolidaritásban.

 

6. Ezek a kihívások problémák, ez igaz, de ezek is a növekedés lehetőségét rejtik magukban csakúgy, mint annak a lehetőségét, hogy fellendítsük az Egyesületünk életét. Mivel a hit cselekedetek nélkül halott, aktívan kívánunk válaszolni ezekre a kihívásokra, kifejlesztve egy hároméves cselekvési tervet.

 

Kedves szalézi munkatársak!                                                                                                                                                                                                                         

 

Amikor beléptünk a Szent Péter-bazilika szent kapuján, imádkoztunk mindnyájatokért és az egész Egyesületért. Hívtuk a Szentlelket, hogy legyen velünk utunkon. Biztosak vagyunk az Ő jelenlétében, mint Mária anyai jelenlétében és Don Bosco, Mazzarello anya, és a Szalézi Család összes szentjeinek jelenlétében.

 

A feladat, ami most ránk vár, nem könnyű, de felélénkít és megerősít minket. Elődeink tudták, hogyan kell elvégezni ezt a küldetést. Ma a világ kovászának és sójának kell lennünk, hogy hozzáadva közös történelmünkhöz, megadjuk az ízét, amikor a 140. évfordulóját készülünk megünnepelni.

 

 

A Világtanács

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szíria – Szentségimádás Aleppóval

Szíria – Szentségimádás Aleppóval

Szíria – Szentségimádás Aleppóval

2016-02-26 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Aleppóban, a városban, amelyik szimbolizálja a háborút Szíriában, folytatódnak az összecsapások és a merényletek. A fiatalok, akik az oratóriumba járnak, arra kérték a szaléziakat és minden keresztényt, akiket megkímélt a háború pokla, hogy hétfőn este töltsenek egy órát szentségimádással, imádkozva a békéért Szíriában. Georges Fattal atyának, a szalézi ház igazgatójának üzenetét olvashatják.

 

 

Aleppo város be van kerítve. Nem lehet szabadon belépni, vagy elhagyni. Bombák és rakéták hullnak naponta a város egész környékén.

 

„Épp most látogattam meg olyan embereket, akiket megcsonkított egy bomba, amely a házaikban robbant fel” - mondja Georges Fattal atya, az aleppói szalézi ház igazgatója. „Néhányan elvesztették szemük világát, mások a kezüket. Veszélyes kimenni az utcára, de az otthonod csendjében is meghalhatsz.”

 

Szerencsére a szalézi mű a város egyik olyan részében található, amelyet a legkevésbé sújt az erőszak. Sok fiatal látogatja, akik egy kis békéért és normális életért jönnek ide. „Ez az oratórium mindig is sok fiatalt vonzott és sok hivatást adott az egyháznak és a szaléziaknak. Most jönnek a város más területeiről is, mert sok templom már elpusztult.”

 

A segítség is szerepet játszik az oratórium népszerűségében, ideértve az anyagi segítséget, melyet a szalézi közösség nyújt. „Hála a rendnek és néhány jótevőnek, abban a helyzetben vagyunk, hogy segíthetjük az oratóriumba járó 700 fiatal családját is. Néhány nappal ezelőtt szétosztottunk 800 pár cipőt és ezekben a napokban, mint mindig a hónap vége felé, élelmiszert és gazdasági segítséget osztunk. Az árak már az egekbe szöktek a háború kezdete óta.”

 

Az itteni szaléziak nagyon elkötelezettek, mindent megtesznek a fiatalokért: „Megpróbáljuk a fiatalok szolgálatának áldozni magunkat, hogy egy kis mosolyt adjunk nekik ezekben a fájdalmas időkben” - mondja az igazgató. A fiatalok felismerik ezt az elkötelezettséget, és ők az elsők, akik hisznek benne, hogy képesek ellenállni a csüggedésnek. „Holnap és szombaton egy nagy show műsort állítunk színpadra, írta Pier Jabloyan szalézi atya. Arról szól, hogy jogunk van egy kis fényre ebben a sötétségben. Megkérdeztük a fiatalokat, hogy a bombázás kockázata ellenére is folytatni akarják-e a show-t és ők voltak azok, akik ragaszkodtak hozzá, hogy folytassák.”

 

Együtt, a fiatalok és a szaléziak a háború valóságát egy lehetőséggé változtatják arra, hogy elmélyítsék hitüket. „Csütörtökön délután találkoztunk az egyetem hallgatóival, hogy arról beszéljünk, mi jót hozott nekünk a háború. Meg vagyunk győződve róla, ahogy Szent Pál mondta, hogy minden dolog a javára válik azoknak, akik Istent szeretik.”

 

Ugyanebben a szellemben Fattal atya azon dolgozik, hogy az irgalmasság jubileumi szentévét valósággá tegye Aleppo fiataljai számára. „Ebben az elképzelhetetlen helyzetben meg akarjuk mutatni nekik a megbocsátást és az irgalmat, hogy érezzék, az Egyház törődik minden gyermekével.”

 

Egy felhívással zárja sorait: „Hétfőnként egy óra szentségimádást tartunk a békéét, délután 18-19 óra között. Kérünk benneteket, ha lehetséges, ugyanebben az időpontban csatlakozzatok hozzánk, legyetek velünk lelki közösségben. Hiszünk az ima erejében!”

 

 

ANS – Aleppo/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Önkéntes Missziós Szolgálat

A Szalézi Önkéntes Missziós Szolgálat

A Szalézi Önkéntes Missziós Szolgálat

2016-02-27 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A missziós tűz, amelyet Don Bosco gyújtott az oratóriumában, ma is ég. A szaléziak felkínálják a lehetőséget a fiataloknak, hogy nagy eszméket valósítsanak meg, nagylelkűségüket egyenesen a szolidaritás nagyszerű projektjei felé irányítják és missziós küldetést kínálnak fel nekik. Ez a Szalézi Önkéntes Missziós Szolgálat lényege.

 

 

Az utóbbi években, különösen a 24. Egyetemes Káptalan után, a szalézi rend kihangsúlyozza azokat lelkipásztori, oktatási, szakképzési és missziós lehetőségeket, amelyeket az önkéntes szolgálat kínál. Ezért a rend ifjúságpasztorációs és missziós részlege előmozdítja a tartományokban az önkéntesség fejlesztését, ami nagy ajándék a fiataloknak, a rendnek, és a világ átalakulása szempontjából is jelentős.

 

Különböző önkéntes szolgálatok léteznek a civil társadalomban csakúgy, mint a szalézi küldetésben: egyesek inkább azok képezésére összpontosítanak, akik végezni fogják a feladatokat, az elköteleződés érlelésére; mások inkább az önkéntesség szociális vagy missziós dimenzióját hangsúlyozzák. Vannak különböző típusú önkéntes szolgálatok. Néhány csak egy rövid ideig tart, de szisztematikus beavatkozásokat és nagyon intenzív élményeket nyújt, mások hosszú távon számítanak az önkéntesekre. Az önkéntesek zöme más országokban végez szolgálatot, de van olyan is, aki a saját országában teszi ezt.

 

A Szalézi Önkéntes Missziós Szolgálat a szalézi lelkiség szerinti önkéntes szolgálat, anélkül, hogy az önkéntesség más formáinak értékét vitatná:

 

- Önkéntes szolgálat: ez nem tévesztendő össze az oktatási vagy más humanitárius együttműködéssel, amelyek szintén fontosak a küldetés szempontjából. Az önkéntes szolgálatot szabadon végzik, mint a szolidaritás jogi aktusát és ingyenesen, de világi szakmai dimenzióval, amely feltételezi a kompetenciát és a felkészítést.

 

- Missziós: ez nem azt jelenti, hogy elsősorban csak az evangélium közvetlen hirdetésére vagy a direkt lelkipásztori munkára összpontosít, amely alapvető és fontos, ha van rá lehetőség. A fogalom a motivációt és a tanúságtevő életet fejezi ki. Az önkéntes, keresztény hite által vezetve, szakmai szolgálatán keresztül vesz részt az evangelizációs folyamatban. Valójában, ez növekedés az örömteli szentség értékes útján.

 

- Szalézi: ez a karizmatikus jellemzője a mi önkéntes szolgálatunknak: a közelség a fiatalok világához, az oktatáshoz; és mindent az oratóriumi szív és a családias szellem mozgat, amely lehetővé teszi az egyénnek, hogy része legyen egy nevelői közösségnek, egy nevelő-lelkipásztori projektben.

 

Az önkéntes szolgálat gazdagítja a szalézi küldetést, új lelkesedést és új távlatokat nyitva felfrissíti a lelkipásztori szolgálatot. Valójában ez a növekedés különleges eszköze, amely hozzásegíti a fiatalokat a belső formálódáshoz és a személyes élettervük kialakításához, valamint a hivatásuk felfedezéséhez. Ténylegesen a Szalézi Önkéntes Missziós Szolgálat értékes és gyakorlati segítség a szalézi küldetés megvalósításához, valamint értékes lehetőség a fiatalok számára, hogy növekedjenek a hitben.

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Guatemala – A gazdag ember üdvösségének kulcsa a szegény ember, aki az ajtaja előtt ül

Guatemala – A gazdag ember üdvösségének kulcsa a szegény ember, aki az ajtaja előtt ül

Guatemala – A gazdag ember üdvösségének kulcsa a szegény ember, aki az ajtaja előtt ül

2016-02-29 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Giampiero De Nardi, szalézi misszionárius San Benito Peténben február 23-án a Guatemalavárosban levő Svájci-Amerikai Iskolába ment, hogy élelmiszer adományokat gyűjtsön a gyerekek étkeztetéséhez: több mint 350 kg rizs, bab, tej- és fehérje alapú ital gyűlt össze. Valóságos manna az égből, ami legalább hat hónapig elég lesz az új menza működtetéséhez. Erről írt levelében az ANS-nak:

 

 

„Mint mindig, az Úrnak most is sikerül megnyitnia az utat sok ember szívéhez. Jó volt találkozni a gyerekekkel, akik a szüleikkel együtt gyűjtötték össze az élelmiszert. Kérdéseket tettek fel a misszióval és a misszionáriusi munkámmal kapcsolatban, és kíváncsian hallgatták a történeteket a San Benitó-i gyerekekről. Az osztályokban, ahová betértem, a gyerekek szó szerint rám ugrottak, majdnem megfojtottak, és szorítottak, mintha én is valami rendkívüli lennék, mert eljöttem egy távoli országból, hogy gondját viseljem az itteni szegény gyerekeknek. Valóban, a gyerekek Isten országának igazi örökösei, ahogy Jézus mondta…

 

A Svájci-Amerikai Iskola nagyon értékes intézmény Guatemalában. Örömmel láttam, hogy próbálják meg a gyermekeket és a fiatalokat a megosztásra nevelni.

 

Ez emlékeztet a példabeszédre Lázárról és a gazdag emberről, amit éppen a napokban olvastunk. Lázár a Jézus idejében élt szegényeket, és minden idők szegényeit képviseli. A szegényeket, akiknek nincsenek anyagi forrásaik, nincsenek jogaik, tele vannak sebekkel és senki sincs, hogy üdvözölje őket, csak a kutyák jönnek és nyalogatják a sebeiket. Ferenc pápa kiemelte az evangéliumból ezt a részt, és azt mondta, hogy a gazdag embert megbetegítette a világiasság. És a világiasság átalakítja a lelket, kiprovokálja, hogy ne figyeljenek a valóságra, egy mesterséges világban éljenek... A világiasság elaltatja a lelket.

 

És azon a szegény emberen keresztül Isten segít a gazdag embernek, hogy az ő nevét is beírják az élet könyvébe. De a gazdag ember nem fogadja el a szegény ember segítségét és zárva tartja az ajtaját. A helyzet, ami a példabeszéd elején le van írva, hű tükre annak, ami gyakran előfordul a mai világban! A gazdag ember üdvösségének kulcsa a szegény ember, aki az ajtaja előtt ül! Isten a szegény ember személyében jön hozzánk, leül az ajtónk elé és várja tőlünk a nagylelkű választ.

 

Mindenkinek áldott nagyböjtöt kívánok abban a reményben, hogy ezek a gyerekek, akik azt akarták, hogy a nevük be legyen írva az élet könyvébe, arra ösztönözzenek minket, hogy kövessük a példájukat, és elkötelezzük magunkat a sok szegény Lázár mellett, akik mindenhol ott vannak az egész világon.”

 

 

ANS - Guatemala/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Novíciusok a periférián

Olaszország – Novíciusok a periférián

Olaszország – Novíciusok a periférián

2016-02-29 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Amikor Don Bosco megérkezett Torinóba, mestere, Don Cafasso végigvezette az utcákon, hogy megmutassa neki a valóságot. Don Bosco látta az igazi nyomorúságot: a szolgaságot, a börtönt, a halálraítélt embereket, a kizsákmányolt gyermekeket, elhagyott fiatalokat szülők nélkül, otthon nélkül, oktatás és vallás nélkül. Ma, több mint száz éve, Don Bosco fiai tovább élik a fiatalok drámáját, de adnak rá néhány választ is. Genzano di Roma szalézi szerzetes-növendékei a mai kor Don Boscói szeretnének lenni.

 

 

A Versiglia Szent Alajos Szalézi Intézet a Róma melletti Genzanóban egyike a nemzetközi noviciátusoknak, amely fogadja a szalézi novíciusokat a világ minden tájáról. Itt készülnek a szalézi életre a magyar jelöltek is.

 

„Genzanóban tanulunk, dolgozunk, imádkozunk és megismerjük a szalézi rendet, tanulmányozva és utánozva Don Boscót” - mondja Damián Moragues spanyol szalézi atya, aki az újoncok novíciusmestere.

 

„Az egyik leginkább megbecsült tevékenység a heti jelenlét a Borgo Ragazzi Don Bosco házban Róma peremkerületében, a Via Prenestinán” – teszi hozzá Damián atya, elénk tárva a fiatalok mindennapi életét és munkájukat a periférián, Ferenc pápa ajánlását követve.

 

Genzanóban jelenleg 15 novícius tanul: 5 Olaszországból, 6 Horvátországból, 2 magyar, 1 portugál és 1 spanyol, a madridi tartományból. A szalézi növendékeknek képzésük ebben a fázisában lehetőségük van arra, hogy megkezdjék a valódi szalézi szerzetesi élet megtapasztalását. Ennek megfelelően, a közösség tagjainak példát kell mutatni életükkel, amelynek alapja a hit, és táplálója az ima, ahol az evangélikus egyszerűség, az öröm, a barátság és a kölcsönös tisztelet megteremti a bizalom és fogékonyság légkörét.

 

Az irgalmasság éve során a fiatal szaléziak azon dolgoznak, hogy meghallják az Egyház hívását, amely, ahogy Ferenc pápa mondja „arra hivatott, hogy menjen előre, hogy elmenjen a perifériákra, nem csak földrajzi, hanem egzisztenciális értelemben is: a bűn, a fájdalom, az igazságtalanság, a tudatlanság, a vallástalanság, a gondolkodás és az összes szenvedés perifériájára.”

 

 

ANS – Genzano di Roma/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma – Film készült Isten atlétájáról

Róma – Film készült Isten atlétájáról

Róma – Film készült Isten atlétájáról

2016-02-29 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Isten Szolgája Nino Baglieri életét „Isten atlétája” címmel megfilmesítették. A filmnek, amely kifejezi az életnek ezt a rendkívüli üzenetét és a maga nemében egy kis filmes remekmű, február 27-én volt a ősbemutatója szülőfalujában, a szicíliai Modicában, a Szent Péter-templomban. A bemutató után az olasz Mária Rádió élőben közvetített beszélgetést Nino Baglieri szülőházából, amelyen részt vett Nino testvére, Rosetta Baglieri, a film rendezője, Armando Bellocchi és a filmben őt megszemélyesítő helyi fiatalember, Gabriele Di Rosa is. A film mozibemutatója március 2-án lesz a modicai Savio Domonkos Oratóriumhoz tartozó Don Bosco Filmszínházban, Nino  Baglieri halálának kilencedik évfordulóján, néhány lépésnyire a háztól, ahol élt.

 

  

Nino Baglieri 1951-ben született az itáliai Modicában. Az általános iskola elvégzése után kőművesnek tanult, de tizenhét éves korában, 1968. március 6-án leesett egy állványzatról, ahol dolgozott, és teljesen megbénult. Az orvosok a kegyes eutanáziát javasolták, de édesanyja ellenállt, és Istenben bízva bátran vállalta, hogy egy életen át gondozza magatehetetlen fiát. Nino két évet töltött különböző kórházakban a gyógyulást keresve, míg végül kimondták, hogy a nyakától lefelé visszafordíthatatlanul megbénult, a fején kívül nem mozog semmilyen testrésze.

 

Visszatért szülővárosába, ahol hosszú éveket töltött keserűségben, magányban, szenvedésben és kétségbeesésben, Istent okolva a sorsáért. Életének ebben az első időszakában a fizikai gyógyulás reményébe kapaszkodott, de egy teljesen váratlan válaszra talált. 1978 nagypéntekén egy lelkigyakorlatos csoport imádkozott érte, és Nino úgy érezte, átalakuláson ment végbe: ismét megtalálta Istent. Bár a teste nem gyógyult meg, de Igent mondott az Úrnak, felvette keresztjét és felajánlotta neki szenvedéseit. Ettől kezdve az öröm és a remény forrása lett mindenki számára, aki találkozott vele. „A testem gyógyulását akartam, és helyette az Úr egy nagyobb örömben részesített: a lelki gyógyulás kegyelmében.”  Olvasni kezdte a Bibliát és a szentek életét, segített a szomszéd gyerekeknek megoldani a házi feladataikat, megtanult szájjal írni. Leírta emlékiratait, levelezést folytatott, telefonon tartotta a kapcsolatot az emberekkel a világ minden részéről. A betegeket meggyőzték és megnyugtatták szavai, örömmel és reménnyel teli tanúságtételei.

 

Nino csak a fejét tudta mozgatni, de a tollat a szájában tartva írt a szenvedéséről, a hitéről és a reményről. Több ezer emberrel tartotta a kapcsolatot mindenhol a világban, több mint hétezer levélre válaszolt tanácsokat adott és vigaszt nyújtott másoknak, akik szenvedtek, ahogy ő. Kiadott két könyvet, A szenvedéstől az örömig és a Zarándokúton a fény felé. Sógora, Paolo kíséretében beutazta Olaszországot és külföldön is terjesztette Krisztus irgalmának és szeretetének üzenetét. Lehetőséget kapott, hogy műveit felolvassa a modicai majd a ragusai rádióban. Szavai sokak szívéhez eéjutottak. Telefonon és levélben keresték, de számos látogatója is akadt. Szülővárosában, Modicában sok barátja volt, fiatal és öreg egyaránt. Ezek az emberek Ninóból merítettek lelki nyugalmat.

 

1982-ben, szerencsétlenségének évfordulóján a Szalézi Család tagjává vált, mint szalézi munkatárs, majd 2004-ben végleges elhatározást tett és belépett Don Bosco Önkéntesei közé.

 

Nino Baglieri 2007. március 2-án hunyt el, barátai és családja körében. Halálos ágyán így írt: „Most már nincs szükségem semmire, sem ágyra, sem tolószékre, sem arra, hogy valaki tologasson. Most szabad vagyok, tudok menni és el tudok futni oda, ahová akarok.”

Halálának évfordulóján, március 2-án Giuseppe Ruta, a szicíliai szaléziak tartományfőnöke mutat be szentmisét Nino Baglieri emlékére, aki 39 évig élt ágyhoz kötve. "Élete felhívás a mai fiatalok számára, hogy vegyék komolyan az életet, még akkor is, ha nehéz, mert kereszt nélkül nincs szentség. Az életet el kell fogadni úgy, ahogy van, mert az a fontos, hogy célba érjünk, a pedig Isten" - írta Pascual Chávez előző rendfőnök.  

 

 

 

 

www.avvenire.it/ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szíria – A Színek Ura – musical a reményről

Szíria – A Színek Ura – musical a reményről

Szíria – A Színek Ura – musical a reményről

2016-03-02 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az aleppói oratórium mintegy 70 fiatalja február 26-27-én bemutatta „A Színek Ura” című musicalt. A darab szerzői Pier Jabloyan szalézi atya és Majed Zrek szalézi munkatárs, akik művüket Bosco Szent Jánosnak ajánlották. A darab egy történetet mond el egy városról, amely megtapasztalt egy nagy és rettenetes háborút, amely arra kényszerítette a lakosokat, hogy becsukják a szemüket, hogy ne lássák a sok szörnyűséget, ami történt. Egészen addig, amíg meg nem érkezik a Színek Ura.

 

 

 

Ebben a városban az emberek sötét szemüveget tettek fel, hogy tompítsák a színeket, amelyek szenvedést és szomorúságot okoznak: a pirosat, ami egyébként a szerelem színe, de most csak vért és halált jelent; a sárgát, ami egykor a fényről szólt, de most már csak az erőszakról és a terrorizmusról; a zöldet, ami az élet színe volt, de most az erőszakot és az élelmiszerhiányt jelenti. Ennek eredményeként a fiatalok nem ismerték a színeket, mert mindig sötét szemüveget hordtak.

 

Mindaddig, amíg a Színek Ura meg nem jelenik előttük: élénk színekbe öltözve, aki nem visel szemüveget, és botrányt csinál a városban, ezért meg büntetik és elzavarják. Beszédet mond, és megkísérli megváltoztatni az emberek szívét. Egy Lucio nevű fiatal férfi, aki az élete értelmét kereste, meghallotta, és ő volt az első, aki levette a sötét szemüveget, és olyannak látta a Színek Urát, amilyen valójában volt. Hívni kezdte az egész várost, hogy változtassák meg a látásmódjukat és nézzenek szembe azzal, aki színeivel értelmet ad az egész életüknek.

 

Ez a musical, mély üzenetével erős jelzést küld Aleppo lakosságának, akik már annyi atrocitást láttak, hogy fennáll a veszélye annak, hogy becsukják a szemüket, hogy szemüveget viseljenek, amely közömbössé teszi őket a gonosz iránt, amely befolyásol másokat.

 

„A mi keresztény életünkben a Színek Ura Krisztus, egyedül Ő ad értelmet és helyreállítja a háború miatt elhalványult színeket. Itt, Aleppóban minden a halálról szól, de mi az életről szeretnénk beszélni” - mondja Jabloyan atya.

 

Ennek a musicalnek a bemutatása ezekben a nehéz, háborús időkben visszaigazolása annak, hogy az aleppói szalézi oratórium fiataljaiban is éppen úgy él a vágy, mint minden ifjú emberben, hogy megéljék a szalézi lelkiséget, a feltámadás és az öröm lelkiségét, és ne adják meg magukat a gonosznak.

 

 

Szinte hihetetlen, hogy ezek a fotók Szíriából, pontosabban Aleppóból érkeztek, a városból, amelyet magára hagyott a világ a halál és a pusztulás karjaiban... A fiatalok egy musicalt mutattak be, amely az életükről szól. Mert az élet erősebb a halálnál.

 

  

Fotók: www.facebook.com/DonBoscoAleppo

 

ANS – Aleppo/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco, az irgalmasság szentje

Don Bosco, az irgalmasság szentje

Don Bosco, az irgalmasság szentje

2016-03-03 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Don Bosco irgalmas szíve otthonná vált több ezer fiatal számára, akik részesülnek az általa alapított szerzetesrend, a Don Bosco Szaléziak nevelési, lelkipásztori és lelkiségi tevékenységeiben.

 

  

A szentek emlékeztetnek bennünket Isten irgalmára, hiszen egész életükben azért küzdenek, hogy megismerjék Isten irgalmának mélységeit. Olyan emberek ők, akik felismerték bűnösségüket, megértették Isten irgalmát és arra törekednek, hogy imával, bűnbánattal és igaz élettel felszámolják bűnös hajlamaikat. Egységben élnek az Egyházzal, amely Isten kegyelmének eszköze, és magukhoz veszik a szentségeket, amelyek szintén Isten kegyelmének eszközei, például hatékonyan használják a kiengesztelődés szentségét (gyónás) a keresztény életükben történő napi haladás érdekében. Amellett, hogy maguk is szentté válnak, jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy segítsenek másoknak, hogy higgyenek Isten irgalmában és elvezessék az embereket a szentségekhez. Életük és szolgálatuk példa értékű, és sok évszázadon át továbbra is inspirál bennünket.

  

Az egyik ilyen példa Bosco Szent János (Don Bosco), az ifjúság atyja és mestere. Napi szinten lelkipásztori tevékenységének jó részét annak szentelte, hogy a fiatalok gyónását meghallgassa. Megtapasztalta mindazokat a testet és a lelket érintő veszélyeket, amelyek korának fiataljaira leselkedtek. Ma azt mondanánk róla, hogy ő maga is halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, a mélyszegénység áldozata volt, mivel sokszor nem álltak rendelkezésére az alapvető életszükségletek, mint az élelmiszer, szállás és oktatás. De ahelyett, hogy csalódottá vált volna a zord életkörülmények miatt, elhatározta, hogy pap lesz, és megmenti az olyan szegény gyermekeket és fiatalokat, amilyen ő maga is volt.

 

Fiatal papként Don Bosco nem használta ki a felkínált lehetőségeket a kényelmes életre, de elfogadta a sok nehézséget, hogy az elhagyott fiatalokkal dolgozhasson. Mottója: „Lelkeket adj, a többit vedd el” mindent megmagyaráz. Csak azzal törődött, hogy a lelkeket elvezesse Krisztushoz, és kész volt lemondani mindenről, hogy lelkeket mentsen Istennek. Az irgalom és könyörület erényei vezették, hogy elérje a fiatalokat, akik hasonló problémákkal küzdöttek, mint ő a saját gyerekkorában. Az első számú kedvezményezettjei a fiatal foglyok voltak a börtönökben, az inasok az építkezéseken és az üzemekben, elhagyott utcagyerekek és hasonlók.

 

Dolgozva a fiatalokkal, különösen azokkal, akik veszélyeztetettek voltak és nehézségekkel küzdöttek, folyamatosan az irgalom és könyörület tetteit gyakorolta. A szegény és elhagyott fiúk látványa megindította a szívét. Azzal, hogy szeretetet adott nekik, ő maga is nagy szeretetet és ragaszkodást kapott tőlük, ami arra késztette, hogy azt mondja: „Értetek élek, értetek dolgozom, értetek kész vagyok az életemet is odaadni.” Az önátadásnak ilyen hangsúlyos formája csak akkor lehetséges, ha az ember a Jó Pásztor szíve szerinti életet él, aki feltétel nélkül az életét adta a juhaiért, különösen az elveszettekért.

 

Az irgalmasság erénye, amely arra ihlette Don Boscót, hogy elkezdje szolgálatát a szegény fiúk között, arra is inspirálta, hogy megfogalmazza nevelési elveit, amelyek középpontjában a az irgalom és keresztény együttérzés állt. Megelőző nevelési módszerének középpontjába az egyént helyezte. Három alappillére: az értelem, a vallás és a szeretetreméltóság, amelyek segítségével felismeri annak a személynek – a fiatalnak – az értékét és méltóságát, akit szolgál. A fiatalok szolgálata a vallásból indul ki, és ebben is végződik, ez motiválja, hogy teljesen a rászorulóknak adja magát és a kedvezményezettet is meghívja Isten szeretetének és irgalmának megtapasztalására. A szeretetreméltóság az, amely felhív az irgalmasság gyakorlására a fiatalok felé. „Nem elég, hogy szeressük a fiatalokat, tudniuk is kell, hogy szeretik őket” – szokta mondani Don Bosco.

 

A gyakorlatban ez az istentől való, szerető nevelési módszer a szentségeket használja fel a jobb eredmény elérése érdekében. A fiatal kész arra, hogy higgyen Isten irgalmasságában, és abban, hogy ha a szentségeket naponta használja, az a saját szellemi és emberi növekedése, érettsége javára válik. A kiengesztelődés szentségének sűrű gyakorlásával a fiatal személy arra van meghívva, hogy vizsgálja felül az életét és tegye meg a szükséges változásokat, hogy jobb ember legyen Isten és az emberek előtt. Don Bosco nevelési célja az, hogy a fiatal „jó állampolgár legyen az égben és a földön”. Egy tisztességes állampolgár a földön minden bizonnyal biztosítja magának a helyet a mennyben. Ennek az összetett erőfeszítésnek a mozgatója a vallás és a keresztény szeretet.

 

  

www.arasulazar.org/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A Szalézi Társaság nyilatkozata a jemeni terrortámadásban elhurcolt szalézi atyáról

A Szalézi Társaság nyilatkozata a jemeni terrortámadásban elhurcolt szalézi atyáról

A Szalézi Társaság nyilatkozata a jemeni terrortámadásban elhurcolt szalézi atyáról

2016-03-06 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Március 4-én fegyveresek lemészárolták a – Kalkuttai Teréz anya által alapított – Szeretet Misszionáriusai kongregáció négy tagját ádeni kolostorukban. A nővérek mellett a közösség tíz munkatársa is életét vesztette, de a merénylők valószínűleg fogva tartják Tom Uzhunnalil indiai szalézi szerzetest, aki a kolostorban élt, és a rajtaütés perceiben a kápolnában imádkozott.

 

 

A tartományfőnök vikáriusa, Francesco Cereda hivatalos nyilatkozatot adott ki a szalézi rend nevében Tom Uzhunnalil atyával kapcsolatban, aki azután költözött a kolostorba, hogy múlt szeptemberben az általa vezetett ádeni Szent Család-templomot kifosztották és felgyújtották ismeretlen fegyveresek.

 

„A helyzet még mindig bizonytalan, és nem tudunk konkrét részleteket arról, hogy mi történt a rendtársunkkal és hol van most.

 

Azonban állandó kapcsolatban vagyunk a helyi hatóságokkal és a tartományi referenssel (Bangalore-India), hogy friss híreket kapjunk az ügyről folyó vizsgálatról, abban a reményben, hogy rendtársunkat hamarosan ismét a közösségünkben tudjuk majd.

 

Bensőséges és mély imádságban könyörgünk Tom Uzhunnalil atyáért abban a reményben, hogy hamarosan ismét velünk lesz, hogy továbbra is végezhesse értékes missziós szolgálatát.

 

Emlékezünk a Szeretet Misszionáriusai Nővérekre és a világiakra, akiknek az életét rövidre szabta az értelmetlen erőszak, azzal a Krisztusba vetett reménnyel, hogy minden csepp kiontott vér a béke gyümölcsének magja az emberek számára, akiket szolgáltak.

 

Mint Don Bosco és Teréz anya, akik életüket a legkisebbek és a legszegényebbek szolgálatának szentelték a saját szentségük útján, így a mi jelenlétünk a helyeken, amelyeket viszályok és szegénység jellemez, tanúskodik arról, hogy hiszünk abban a keresztény üzenetben, hogy minden kereszt után jön a feltámadás.”

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Stefano Ferrando érsek közelebb a boldoggá avatáshoz

Stefano Ferrando érsek közelebb a boldoggá avatáshoz

Stefano Ferrando érsek közelebb a boldoggá avatáshoz

2016-03-07 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ferenc pápa március 3-án délután magánkihallgatáson fogadta Angelo Amato szalézi bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát. Az audiencián a pápa többek között jóváhagyta Stefano Ferrando szalézi érsek hősies erényeinek elismerésére vonatkozó dekrétum kihirdetését is.

 

 

Isten Szolgája Stefano Ferrando az indiai Shillong szalézi püspöke volt és a Mária Keresztények Segítsége Missziós Nővérek (MSMHC – „ferrandínák”) alapítója. Pierluigi Cameroni szalézi egyetemes posztulátor kiemelte, hogy a Positio mély és kritikus módon mutatja be a dokumentumokat és tanúvallomásokat, amelyek bizonyítják Isten Szolgájának hősies erényeit.

 

Stefano Ferrando 1895-ben született Rossiglionéban, Genova tartományban. Kisgyermek korától a szaléziak iskolájába jár Fossanóban, majd később Torinóban és lenyűgözi Don Bosco élete. 1912-ben szerzetesi fogadalmat tesz, de tanulmányait erőszakkal megszakította az I. világháború kitörése, amelyben tisztként szolgált tiszt és ezüst érdemrendet is kapott.

 

1923-ban, teológiai tanulmányainak befejezése után pappá szentelik és misszióba küldik Északkelet Indiába,  a Tibettel, Kínával és Burmával határos Assam területre. Ő lett az egyik nagy úttörője a szalézi missziós tevékenységnek a régióban.

 

Tíz éven keresztül a novíciusok tanára és a filozófiai és teológiai tanszék igazgatója, közben a szalézi fiatalokkal járja az elszórt falvakat a dombok között és vasárnapi oratóriumot szervez a gyerekeknek.

 

Nagyon meglepődik, amikor XI. Piusz pápa 1934-ben kinevezi Krishnagar püspökének. Ünnepélyes püspökké szentelésére egy évvel később, 1935-ben került sor Shillongban. Megcsókolja a földet, és a Megfeszített Jézusra bízza a sorsát.

 

Harmincöt éven át volt Shillong a központja minden gyümölcsöző apostoli és evangelizáló akciójának. Folyamatosan úton van, folyamatosan végzi lelkipásztori munkáját, amelyet a szalézi stílusjellemez: öröm, egyszerűség és közvetlen viszony az emberekkel. Odafigyel a gyerekekre, a szegényekre és a szükséget szenvedőkre és mindenkihez barátságosan közeledik.

 

Indiai katekista lányok csoportjából 1942-ben megalapítja a Mária Keresztények Segítsége Missziós Nővéreit, akiknek Jézus, Szűz Mária, Don Bosco, a missziók és a szegény emberek szeretetét tanítja.

 

1969-ben benyújtja lemondását és visszatér Olaszországba. Az idős misszionárius a Genova-Quarto szalézi intézetbe vonult vissza, ahol 1978-ban meghalt.

 

1970-ben a következőket írta: „Itt, Olaszországban gyakran megkérdezik tőlem, hogy hogy otthagytam Assamot, 47 missziós munka után. A válaszom: mert végre eljött az a nap, amire 47 éve vágytam; az indiai egyház magától is képes működni!”

 

ANS-Vatikán/Dal Covolo-Mocci: Szentek a szalézi családban (Don Bosco 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / "Gyertek és meglátjátok!" - hamarosan video csatorna a szalézi hivatásokról

"Gyertek és meglátjátok!" - hamarosan video csatorna a szalézi hivatásokról

"Gyertek és meglátjátok!" - hamarosan video csatorna a szalézi hivatásokról

2010-12-16 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5901_A YouTube-on egy új csatorna nyílik, amely a Szalézi Család tagjainak hivatás-történeteit mutatja majd be. A rend tömegtájékoztatási bizottságának támogatását élvező projekt a 2011. évi strenna témáját bemutató videót követi, amelyben a Szalézi Család különböző csoportjainak tagjai egyszerű és közvetlen módon írják le hivatásuk történetét.

Néhány videót a torinói Crocetta - Don Bosco Nemzetközi Intézet teológia hallgatói már elkészítettek. Ők a Missioni Don Bosco média központban töltötték gyakorlatuk egy részét. Hogy minél több anyag álljon rendelkezésre, az ANS felhívást intézett minden tudósítója felé, hogy küldjenek a témába illő filmrészleteket. A remények szerint az elkövetkező hónapokban beérkező anyagokból a Szalézi Családhoz tartozó mind a 28 csoport tagjainak tanúságtételét be tudják majd mutatni.

A csatorna neve "Venite e Vedrete2011" rövidesen megnyílik. A rövid beszámolók az eredeti nyelven hamarosan megtalálhatóak lesznek az sdb.org honlap külön oldalán.

 

ANS-Róma/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Imádkozzunk a nőkért!

Imádkozzunk a nőkért!

Imádkozzunk a nőkért!

2016-03-09 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Kislányok milliói élik a gyermekkorukat arról álmodva, hogy egyszer Hófehérke, Hamupipőke vagy Csipkerózsika lesz belőlük - tündérmesék gyönyörű és vidám hercegnői, szép hosszú ruhákban, akiket megmentett egy jóképű herceg. Azonban vannak más gyerekek, lányok és nők a világon, akik nem álmodnak arról, hogy egyszer hercegnők lesznek. Egyszerűen nem álmodnak, mert a valóság egészen más. Az ő életük kemény és nehéz.

 

 

Az adatok a nők helyzetéről ebben az évszázadban továbbra is kongatják az emberiség történetének vészharangját. Mert vannak a világon olyan helyek, ahol nőnek születni több mint valószínűleg azt jelenti, hogy szegénységben fogják leélni az életüket. A világ tíz szegénye közül hét nő. Legalább minden harmadik nő áldozata volt fizikai vagy szexuális erőszaknak olyan személy részéről, aki közel állnak hozzá. 60 millió gyermek nem jár iskolába. 500 millió nő nem tud írni és olvasni. Világszerte a nők mintegy 50% -ának nincs fizetett állása.

 

Március 8-án ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot, ami még egy lehetőség arra, hogy emlékezzünk a nehéz valóságra, amit nők és lányok milliói elszenvednek a világ minden táján. Ne feledkezzünk meg azokról a kislányokról, akik nem álmodnak arról, hogy tündérmesék hercegnői lesznek, de akiknek keményen meg kell küzdeniük azért, hogy iskolába járhassanak, és azonos lehetőségeik legyenek, mint fiútestvéreiknek. Ferenc pápa hangja világos és egyértelmű volt, amikor felszólalt a nők érdekében: „Sokkal többet kell tennünk a nőkért, ha azt akarjuk, hogy megerősödjön a kölcsönös kapcsolat a férfiak és a nők között.”

 

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy nők milliói élnek örömteli életet, mint anyák, feleségek, élettársak, dolgozó nők és megszentelt életet élők. Emlékezzünk meg róluk is, és köszöntsük őket, ahogy Ferenc pápa ismételten emlékeztet minket: „A nőknek többet kell szólni és hallhatóbbnak kell lenni a világban és az Egyházban.”

 

Mondjunk egy különleges imát a Szalézi Család összes női tagjáért, akik dolgoznak az egész világon a fiatalok javára!

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szíria – Aleppói romok között

Szíria – Aleppói romok között

Szíria – Aleppói romok között

2016-03-10 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Pier Jabloyan szíriai szalézi atya, aki az aleppói rendház szalézi közösségének tagja, megdöbbentő felsorolást tárt elénk az aleppói templomok állapotáról, hogy felébressze az emberiség lelkiismeretét.

 

 

1. Szent Vartan- templom – örmény – Almidan negyed - teljesen elpusztult.

2. Az ortodox örmények temploma - Szulejmán Al Halaby negyed - teljesen megsemmisült.

3. A protestánsok temploma – Kaisarihe negyed - teljesen megsemmisült.

4. Miasszonyunk templom - a bizánci katolikusok temploma - Shekh Maksud kerület - teljesen megsemmisült.

5. Szűz Mária templom - maroniták – Hamidie kerület – súlyosan megrongálódott, a tűzvonalban található.

6. Szent György-templom – bizánci ortodox templom – Hamidie kerület - súlyosan megrongálódott, a tűzvonalban található.

7. Szent Illés-templom - maronita - El Jdaide kerület - súlyosan megrongálódott, a tűzvonalban van.

8. A Negyven Mártír-templom - ortodox örmények - El Jdaide kerület - súlyosan megrongálódott, a tűzvonalban van.

9. Szt Assia El Hakim – szír katolikusok - El Jdaide kerület - súlyosan megrongálódott, a tűzvonalban van.

10. Szűz Mária-templom – bizánci ortodox - El Jdaide kerület - súlyosan megrongálódott, a tűzvonalban van.

11. A Madonna-temploma - bizánci katolikusok - El Jdaide kerület – súlyosan megrongálódott.

12. Szűz Mennybemenetele-templom - szír katolikus - El Al Itfaeih Kadime kerület – súlyosan megrongálódott.

13. Szent Dimitri-templom - bizánci katolikusok - El Jabrie kerület – súlyosan megrongálódott.

14. A keresztény temető - Shekh Maksud kerület - teljes megsemmisült.

15. Keresztény régészeti feltárások Aleppo külterületén - (St. Maroun konvent, St. Simon, a Mishbak templom ... stb.) teljesen megsemmisültek.

 

A 3 millió lakosú Aleppó a világ egyik legszebb városa volt, pezsgése, hangulata, üzletei Isztambulra emlékeztették a látogatókat.

 

... És mi lesz ezután?!

Gondolj ránk, Uram…

 

 

Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Törökország – Don Bosco Iskola, ahol a menekültek tanulni tanulnak

Törökország – Don Bosco Iskola, ahol a menekültek tanulni tanulnak

Törökország – Don Bosco Iskola, ahol a menekültek tanulni tanulnak

2016-03-11 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Isztambulban, a menekült gyerekek számára létesített Don Bosco Iskolában a gyerekek repülőgépeket és háborús jeleneteket rajzolnak, utánozzák a gépfegyvertűz és a robbanó bombák hangját. Amit a két szalézi atya, Andrés Calleja és Jacky Doyen az „ő” menekült gyermekeikről mesél, az talán erőszakosnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, mi mindent éltek át, nem csodálkozhatunk rajta.

 

 

A két szalézi az isztambuli Don Bosco Iskolában él és dolgozik: évek óta sok gyermek és fiatal jár ide a menekültek családjaiból. A legtöbben jelenleg Szíriából és Irakból jönnek, de vannak Afganisztánból, Marokkóból, Iránból és Pakisztánból is. Itt nem kérdezik tőlük, milyen vallásúak, a politikai meggyőződésükről sem érdeklődnek, és senkit nem utasítanak el.

 

Sok család keres menedéket Törökországban. A nagy része a menekülteknek a határ menti régiókban várakozik, de jó néhány család Isztambulban keres menedéket. A szaléziak Isztambulban már néhány éve felvették a versenyt azzal a kihívással, hogy a menekült gyermekeknek egy félig szabályozott környezetet kínáljanak fel. Ebből a célból átépítettek egy szomszédos plébániát és a Karitász központot, hogy többszáz menekült gyermek számára iskolát nyissanak, és a menekültekkel foglalkozzanak.

 

A fő céljuk, hogy a gyerekeket távol tartsák az utcától. A családok általában nagyon szegények. A legtöbben egyszobás lakásban laknak, a szülőknek egész nap dolgozniuk kell, ezért a szalézi iskola nélkül a gyerekek annak a veszélynek lennének kitéve, hogy naphosszat az utcán csatangoljanak.

 

A gyerekek szülei tudják, hogy ez egy katolikus iskola, és hogy minden tanítási napot „Mi Atyánkkal” kezdenek, de ez senki számára nem jelent gondot. A legtöbb gyermek korábban alig, vagy egyáltalán nem járt iskolába, ez különösen érvényes az utóbbi időben a háborús területekről érkező menekültekre. „Néha még a 17-18 éves fiatalok sem tudnak írni. Annyi traumát éltek át, hogy egyáltalán nem képesek összpontosítani. Előbb meg kell tanulniuk, hogyan kell tanulni” – mondja Andrés atya.

 

A gyerekek hétfőtől szombatig olyan alaptantárgyakat tanulnak, mint az olvasás, írás, matematika és földrajz. A legfontosabb az angol – a teljes oktatás angolul folyik, mivel a legtöbb szülő egy angol nyelvterülethez tartozó országba szeretne költözni.

 

Amellett, hogy a gyermekeknek oktatást és szabadidős tevékenységeket kínálnak fel, segítenek nekik leküzdeni a meneküléssel járó traumát is. Ezen túlmenően, a szaléziak megpróbálnak segíteni a menekülteknek a mindennapi kihívásokban is, mint pl. a bürokratikus problémák és vészhelyzetekben egy biztos pontot kínálnak nekik.

 

Az osztrák Jugend Eine Welt segélyszervezet évek óta segíti az isztambuli Don Bosco Iskolát, és amióta folyamatos a menekültválság, tovább fokozódik a segítség is. A legfontosabb – mondják az isztambuli szaléziak –, hogy sose vesszék el a humorérzéküket, és hogy mindig kövessék Jézust.

 

 

www.jugendeinewelt.at/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - ANS: a kommunikáció szalézi hídja

Róma - ANS: a kommunikáció szalézi hídja

Róma - ANS: a kommunikáció szalézi hídja

2016-03-15 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Nemzetközi Szalézi Hírügynökség (ANS) március 15-én működésbe hozta teljesen új honlapját. A hírügynökség fő feladata a szalézi hírek, információk gyűjtése és terjesztése, a szalézi rend tagjainak és különböző részlegeinek összekötése egymással, valamint hogy felhívja a figyelmet a Szalézi Társaságra és a Szalézi Családra az egész világon.

 

 

Az új honlap elindítása fontos lépés a szolgáltatás megújítása terén, amelyet a hírügynökség nyújt azoknak az embereknek, akik érdeklődnek Don Bosco és az ő karizmája iránt, és a Társaság vezetőinek, akik számára az ANS a hivatalos kommunikációs csatorna.

 

Ellopjuk a pápa munkáját!

 

Március 13-án ünnepeltük Ferenc pápa pápaságának három évét. Ő valóban méltó a "pontifex", a hídépítő névhez; egy kimagasló közösségi ember, egy olyan társadalomban, amely arra törekszik, hogy falakat építsen és megosztottságot hozzon létre.

 

Az ANS új honlapja egy online kommunikációs híd, amelynek célja, hogy javítsa, frissítse és egyszerűbbé tegye az információk bemutatásának módját.

 

• Ablak a Szalézi Társaságra

 

A honlapnak az a küldetése, hogy egy online ablak legyen, amelyen keresztül látható a rend küldetése a világban.

 

Ránagyítva a szaléziakra világszerte

 

Az ANS lehetővé teszi mindenki számára, hogy megismerje és tanulmányozza a rend életét, az egyház és a fiatalok számára végzett a szolgálatát. Mindenekelőtt, lehetőséget ad arra, hogy megismertessük magunkat, mint szaléziak, akik a fiatalokkal dolgoznak különböző helyzetekben, ahol csak jelen vannak.

 

• A megosztás szolgáltatása

 

Amint a rendfőnök azt mondja, ANS "lehetővé teszi számunkra, hogy megosszuk a jó dolgokat, amiket teszünk", és felfedjük a tényeket és karizmánk gazdagságát, ahogy mind az öt kontinensen megélik azt.

 

Az ANS-on keresztül tájékoztatni fogjuk Önöket eredményeinkről, kezdeményezéseinkről és a projektekről, amelyeket a rend tagjai végeznek a fiatalok körében. A hírügynökség napról-napra bemutatja a szalézi élet gazdagságát a mai világban.

 

• Egy hírportál, amely különbözik másoktól

 

Egy olyan világban, ahol a média főleg arra törekszik, hogy a rossz híreknek, botrányoknak és a fájdalomnak adjon hangot, azt akarjuk, hogy a mi honlapunkon keresztül, amennyire csak lehetséges, és ismételten minden nap a jó hír hordozói legyünk, hogy a világ, amelyben élünk, tele van olyan emberekkel, akik másokért élnek mások, hogy az öt kontinensen a férfiak és a nők a fiatalokkal együtt azon fáradoznak, hogy a világ egy jobb hely legyen.

 

Korunk honlapja

 

Az új honlap lehetővé teszi számunkra, hogy bővítsük az információs szolgáltatásokat, beintegrálva új szekciókat és alkalmazásokat, hogy a kommunikáció jobban megfeleljen a kornak, amelyben élünk.

 

 

A rendfőnök, Ángel Fernández Artime, határozottan támogatta ezt a megújulási projektet. Az új honlap továbbra is a szokásos címen: www.infoans.org érhető el. Linux platformon van kifejlesztve, a rend irányelvei szerint, amelyek előnyben részesítik a "nyílt forráskódú" forrásokat, és lehetővé teszik a folyamatos innovációt és a fejlesztést.

 

Az új honlapon még jobban előtérbe került a tartalmak megosztása, és ezek terjesztése a közösségi hálózatokon, mint a Facebook ,  Twitter , Flickr  és  a YouTube, és létrehoztak egy interaktív kommunikációs teret, amelyet a tömegtájékoztatásért felelős küldöttek, azok az emberek, akik a médiában dolgoznak és a szaléziak támogatói mind az öt kontinensen el tudnak érni.

 

 

ANS-Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Írország – Don Bosco szelíd módján

Írország – Don Bosco szelíd módján

Írország – Don Bosco szelíd módján

2016-03-17 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A „Don Bosco Care” (Don Bosco Gondozó) az írországi Dublinban működő szaléziak és önkéntesek-vezette jótékonysági szolgálat, amely biztonságos, gyógyító otthont kínál olyan gyerekeknek, akik nem élhetnek a saját családjukban.

 

 

A Don Bosco Care szolgálatot Val Collier és Vincent Diffley szalézi atyák alapították 1978-ban, válaszul arra a sürgető tényre, hogy egyre több fiatal találja magát az utcán egészen ifjú korban. „Amikor elkezdtük, azt gondoltuk, hogy legfeljebb tíz évig fogjuk ezt csinálni, de a dolgok másképp alakultak” – mondja Val atya. „Az1980-as évek nagyon lehangoló évek voltak. A recesszió miatt a fiatalok nagyon nehezen találtak munkát és sokat szenvedtek. Nem gondoltuk, hogy a család olyan nagy válságba kerülhet, ami bekövetkezett. Sok gyermeknek nem viselték gondját a saját családjukban, különböző bűncselekmények áldozataivá váltak és állami gondozásba kellett őket venni. Így a mi munkánk kiterebélyesedett.”

 

Egy házzal kezdték, amelyet 1978-ban a dublini érsekségtől kaptak, most pedig a Don Bosco Care hét házzal működik egész Nyugat-Dublin területén, és a volt gondozottaknak is kínálnak egy utógondozó foglalkoztató klubot, hogy továbbra is tartsák velük a kapcsolatot, és segítsék őket, mint egy igazi jó család, hiszen a szülők alkoholizmussal vagy drogfüggőséggel küzdenek, és nem adják meg a gyermekeiknek mindazt a törődést és figyelmet, amire szükségük volna.   

 

„A Don Bosco Care-ben nagyon nagy hangsúlyt helyezünk a tanulásra” - mondja a szolgálat vezérigazgatója, Brian Hogan. „Az a különbség Don Bosco Care és egyéb szervezetek között, hogy mi igen nagy törekvést és igyekezetet várunk el a fiataloktól, akikkel dolgozunk. Miközben elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, a mércénk igen magas. A gondozott fiataloknak ugyanolyan joguk van az oktatáshoz, mint bármely más fiatalnak, és mi ugyanolyan lelkesen biztatjuk őket, mint ahogy egy jó szülő teszi. Erősen hiszem, hogy ha egy fiatal személy kereső tevékenységet folytat a nappali órákban, vagy nappali rendszerű oktatásban vesz részt, sokkal jobb esélye van arra, hogy elkerülje a kábítószer-használatot és a bűnözést.”

 

A szolgálat mentális problémákkal, egészségügyi gondokkal, függőséggel és tanulási nehézségekkel küszködő fiatalokkal dolgozik. Val atya szerint a legtöbben közülük sok traumát és visszaélést tapasztaltak az életükben, és nagy kihívás számukra, hogy felépítsék az önbecsülésüket és új kapcsolatokat építsenek.

„Elég sok sikert értünk el az évek során – teszi hozzá az atya. - A fiatalok letelepedtek, munkahelyet találtak, házasságot kötöttek és saját családot alapítottak. Néhányan közülük tovább tanultak és nagyon jól alakult az életük.”

 

Val atya szerint a szolgáltatás a modern terápiás megközelítéssel ötvözte Don Bosco módszerét. „Ha csak egy szóval jellemezhetném mindezt, akkor ez a szelídség. Don Bosco nagyon szelíd módon közelítette meg a fiatalokat.”

 

Ez az érzelmi és gyakorlati támogatás nem marad abba, ha a fiatalok függetlenné válnak. A Don Bosco Care házon kívüli utógondozó szolgálatként mintegy 50 fiatalból álló közösséget támogat tanácsadói segítségnyújtással.

 

Jamie most 23 éves és 15 éves volt, amikor a nevelőszülőktől idekerült. „Tizennyolc éves koromig laktam a Don Boscóban, de aztán egyenesen az utógondozóba kerültem” - mondja. „Diszlexiás voltam, és ők segítettek megtanulni írni és olvasni. Dühkitöréseim voltak, és ők segítettek nekem visszafogni magam. Most a foglalkoztató klubba jöttem, és focizni. Van egy négyhónapos gyerekem a barátnőmmel, és a klub segít legyőzni a gondokat és barátokat szerezni. Itt arról is beszélhetek, hogy mi folyik az életemben. Amikor stresszes vagyok, le tudom vezetni, és amikor focizok, ki tudom engedni magamból a stresszt” – mondja Jamie.  

„Ez megváltoztatott. Édesanyám elhunyt körülbelül három évvel ezelőtt, és rossz útra tévedtem, de a klub visszahúzott és segített nekem a gondjaimban. Nem akarok többet rossz úton járni. Még soha sem volt bajom a törvénnyel, és azt akarom, hogy ez így is maradjon. Ez olyan, mint egy család. Nem volt családom, nem volt senkim, akivel beszélhettem volna, de tudom, hogy bármikor felhívhatok telefonon valakit a személyzetből, aki segít nekem.”

 

Val atya szerint a kapcsolatok kiépítése nagyon fontos a fiatalok számára, és a személyzet célja, hogy egyfajta családi vagy közösségi hátteret biztosítson számukra. 

„Akikkel mi foglalkozunk, azok a leghátrányosabb helyzetű fiatalok az országban” - teszi hozzá az atya. „Nagyon negatív élményeik voltak a családjukban. A szüleik, akiknek gondot kellett volna viselni róluk, cserben hagyták őket, és talán anélkül, hogy tudnának róla, a bizalom eltűnt. Amikor bejönnek hozzánk, tele vannak fájdalommal és le vannak törve. Az életük csupa zűrzavar, és nem tudják, hova fordulhatnak. Tehát, egy hatalmas feladat áll előttünk, hogy újjáépítsük az életüket, szeretettel, ügyelve arra, hogy otthon és biztonságban érezzék magukat, és a gondozók minden alkalommal egy pozitív üzenetet közvetítenek feléjük."

 

"A mi lelkiségünk arról szól, hogy pozitív üzeneteket közvetítünk a fiatalok felé, mert ez megváltoztatja az életüket, ha kinyílnak és elmondják a történetüket. Jól érzik magukat itt, mert elfogadták őket és gondoskodnak róluk, talán visszatérnek az iskolába és jobban teljesítenek. Láttunk olyan fiatalok, akik a tanulással megváltoztatták az életüket és megvalósították a legvadabb álmaikat. Ez a mi jutalmunk, ha ezek a fiatalok érett, boldog emberekké válnak.”

 

 

 

irishcatholic.ie/Szaléziak.HU

 

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Kongói Demokratikus Köztársaság – Rádió a fiataloknak

Kongói Demokratikus Köztársaság – Rádió a fiataloknak

Kongói Demokratikus Köztársaság – Rádió a fiataloknak

2016-03-18 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Körülbelül két évvel ezelőtt indították a szaléziak a Kongói Demokratikus Köztársaságban a Radio Don Bosco Kongo (RDB) rádióállomást Lubumbashiban. Ez egy ingyenes, katolikus ihletésű, non-profit, nevelő szándékú rádió. A rádióállomás születését a keresztény üzenet és az Egyházi Tanítóhivatal megnyilvánulásai ihlették, amelyek arra ösztönöznek, hogy járuljanak hozzá a lakosság emberi és keresztény fejlődéséhez és növekedéshez, különösen a fiatalok körében.

 

 

Az állomást Don Bosco karizmájának üzenete inspirálta, hogy „jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat” neveljen, és azokra a kérdésekre összpontosít, amelyek a legfontosabbak a kongói fiatalok számára. A Radio Don Bosco csapata teljes egészében olyan fiatalokból áll, akik nemrég fejezték be egyetemi tanulmányaikat, ami segíti a rádiót, hogy innovatív és kreatív programokat sugározzon.

 

A Radio Don Bosco minden évben választ egy témát, amelyet műsoraiban körüljár. Ebben az évben a hangsúly a békére nevelésen van. 2016 végén elnöki és parlamenti választásokat tartanak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. „Jó ötletnek tűnt, hogy felkészítsük a fiatalokat, hogy bizalommal, éretten és felelősséggel nézzenek a választások elé” - mondta Wilfried Mushagalusa szalézi atya, a rádióállomás főigazgatója.

 

A Kongói Demokratikus Köztársaság történelme azt mutatja, hogy a múltban a fiatalokat ügyesen manipuláltak, és ezért könnyű célponttá váltak. A békére nevelés tehát elsőrangú megelőző intézkedés, hogy a jövőben ez ne történjen meg.

 

A csapat minden tagjának legjobb szándékai ellenére a Radio Don Bosco számára rossz idők járják. Januárban villám csapott az épületbe és megsérült sok berendezés, különösen az adó szenvedett nagyobb károkat. Megjavították, de újra eltört és most szükségük van egy új készülékre.

 

A Kongói Demokratikus Köztársaság kommunikációs minisztere tavaly a Radio Don Bosco munkáját pozitívan értékelte, szerinte ez az egyik legfontosabb rádióállomás a régióban, igazi eszköze az evangelizálásnak és az emberi érlelődésnek a fiatalok számára.

 

 

ANS – Lubumbashi/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Újabb videó a szalézi rendfőnöktől

Újabb videó a szalézi rendfőnöktől

Újabb videó a szalézi rendfőnöktől

2016-03-21 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A szalézi rendfőnök, Ángel Fernández Artime negyedévenként videó-üzenetben szól rendtársaihoz a szalézi világ legkülönbözőbb helyein, és a Szalézi Családhoz. Legújabb, márciusi üzenetét már magyar felirattal is megtekinthetjük az ANS videó csatornáján.

 

 

A legfontosabb kérdés, amelyről a rendfőnök a legutóbbi, „Kedves rendtársak” megszólítással kezdődő videójában szól, először is a szíriai helyzet. Felszólít mindenkit, hogy ne feledkezzenek meg a szenvedő emberekről, és a szaléziak elköteleződéséről, hogy a háború romjai közé is örömet vigyenek. Szól arról is, mennyire fontos kommunikálni a jót és felelősségteljesen tenni ezt. Végül pedig jókívánságait küldi az ANS Nemzetközi Szalézi Hírügynökségnek honlapjának megújulása alkalmából.

 

Ángel Fernández Artime így kezdi mondanivalóját: „Kedves rendtársaim, én tényleg nem szeretném, ha megfeledkeznénk testvéreinkről, a fiatalokról és családokról, akik Szíriában annyira szenvednek.” Felidézi az aleppói fiatalok felhívását, hogy egy órát hetente töltsünk szentségimádással a békéért Szíriában.

 

A rendfőnök ezek után meghív bennünket, hogy „ismertessük meg a világ minden részével a  jót, amit a Szalézi Családban teszünk”, és hogy ezt „nagy felelősséggel” tegyük. A szalézi kommunikációról szólva utal az ANS új honlapjára: „Ez nagyon jó hír, ami segítséget nyújt majd az oktatás és az evangelizáció világában.”

 

Üzenetét azzal zárja, hogy a remény üzenete megérdemli, hogy lássák és hallják.

 

A videó jelenleg 10 különböző nyelvű felirattal tekinthető meg az ANS YouTube-csatornáján, többek között magyarul is.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Koszovó - Egy szalézi boldogsága

Koszovó - Egy szalézi boldogsága

Koszovó - Egy szalézi boldogsága

2016-03-23 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A boldogság már egy ideje rendszeres beszédtéma a koszovói Gjilanban (Gnjilane). És anélkül, hogy nagyképűek lennénk, ennek a boldogságnak az egyik oka a szalézi közösség jelenléte a városban. Giuseppe Liano, egy fiatal guatemalai szalézi misszionárius szerzetesnövendék beszámolóját olvashatjuk.

 

 

Sok fiatal jön hozzám és azt kérdezik: "Miért vagy olyan boldog minden nap?" Mosolygok, és egy másik kérdéssel válaszolok: "És miért ne lennék?" És míg gondolkodnak a válaszon, elmondom nekik: "Boldog vagyok, mert itt vagyok veled!" Nem azért mondom, hogy ugrassam őket: valóban ez az én hivatásom legmélyebb öröme.

 

Az első, aki ezzel a kérdéssel fordult felém, egy 15 éves lány volt. "Miért vagy olyan pozitív minden nap?" - kérdezte, és a kérdése meglepett (...) Ezután, magamba nézve azt mondtam neki, hogy több okom is volna rá, hogy ne legyek boldog: a hideg, a honvágy, néhány szezonális betegség, a nehéz nyelv ... de én nem ebből a nézőpontból nézve élem az életem, hanem Isten szemével nézve. Tehát ahelyett, hogy bánkódnék sok minden miatt, örülök, hogy felkelhetek reggel, tudván, hogy az Úr megadja nekem a lehetőséget, hogy találkozzak a fiatalokkal és köszöntsem őket.

 

Két héttel ezelőtt vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem a fiatalokat, mi az, ami igazán boldoggá teszi őket. Az egyik lány azt mondta, hogy lehetetlen boldognak lenni. Válaszát azon alapozta, hogy szükség van az „önmegvalósításra” (ez a nyugati fogyasztói filozófiából jön) és mivel az anyagi források hiánya látszólag lehetetlenné teszi ennek az elérését, ezért ő meg volt győződve arról, hogy lehetetlen, hogy boldog legyen.

 

Elkezdtünk beszélgetni róla. Abban igaza van, hogy a boldogság egy hosszú út eredménye. De nem vette észre, hogy a boldogság az út mentén is megtalálható. Barátok, nevetés, az eső és a csokoládé...ez mind boldogság. A gyerekek öröme, egy vicces megjegyzés, vagy egy tréfa. A boldogság: hálásan létezni és élni. A boldogság, ha mindent Isten kezébe teszünk, és minden nap megéljük az ő szeretetének ajándékát.

  

Mi tesz boldoggá? A tudat, hogy szalézi vagyok, Isten szeretetének jele és hordozójaként teljesen elkötelezett a fiatalok iránt. Örülök, ha a játszótéren vagyok és megoszthatom a szívemet ezekkel a fiatalokkal. Örülök, ha azokkal vagyok, akiket szeretek, amikor beszélgetünk, és együtt vagyunk. És ezt próbálom csinálni minden nap: a fiatalok elé menni, bár időnként a belső ellenállás igen erős lehet.

 

És Ön? Ki, vagy mi teszi igazán boldoggá?

 

 

 

ANS – Gjilan/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A szalézi rendfőnök imafelhívása a békéért és Uzhunnalil atyáért

A szalézi rendfőnök imafelhívása a békéért és Uzhunnalil atyáért

A szalézi rendfőnök imafelhívása a békéért és Uzhunnalil atyáért

2016-03-23 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az ANS szalézi hírügynöksége YouTube videó-csatornájára feltöltött videóban a szalézi rendfőnök, Ángel Fernández Artime, felhívást tett közzé, amelyben arra hívja az egész Szalézi Családot, hogy nagycsütörtökön imádkozzanak a békéért, egy külön szándékra Tom Uzhunnalil szalézi atyáért, akit Jemenben elraboltak.

 

 

Nagycsütörtök kulcsfontosságú pillanata a liturgikus évnek. Nagycsütörtökön Jézus megalapította az Eucharisztiát és a papságot, megkezdte szenvedését, és teljesen átadta magát az Atya akaratának. Ezért az Egyház mindig virrasztással és az intenzív ima pillanatival ünnepel ezen a napon.

 

Éppen ezért, nézve a sok szenvedést a világban, ahol „olyan sok különböző vallású és felekezetű ember igazi vértanúságot szenved”, Artime rendfőnök atya hív mindenkit, hogy  „töltsön el egy időt nagyon intenzív imában nagycsütörtökön este, amikor elkísérjük Jézust a a Getszemáni kertbe, a fájdalom és a magány útján.”

 

„Őszintén remélem, hogy a Szalézi Család az egész világon, és a fiataljaink különböző helyeken és különböző időpontokban egyesülnek ebben az imában a békéért” – teszi hozzá videó-üzenetében Artime atya.

 

Az egész Szalézi Társaság nevében szólva a rendfőnök „kifejezi közelségét és szolidaritását”  Uzhunnalil atya családjának, biztosítova őket, hogy szorosan nyomon követi a fájdalmas ügyet, kérve az Urat, hogy adjon Tom atyának „mély békét, amelyet megtapasztalhat bízva az Úr Jézusban.”

 

A rendfőnök felhívása megtekinthető több mint 20 nyelven – köztük magyarul is -  a ANS YouTube videó-csatornáján.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Spanyolország – Szalézi húsvét a fiatalokkal

Spanyolország – Szalézi húsvét a fiatalokkal

Spanyolország – Szalézi húsvét a fiatalokkal

2016-03-28 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Összesen mintegy 1700 fiatal ünnepelte idén a szaléziakkal a húsvétot és az azt megelőző napokat a két spanyol szalézi tartományban. A szaléziak Spanyolország különböző helyein különböző korú fiatalokkal együtt készültek március 24-től, vagyis nagycsütörtöktől Krisztus feltámadásának ünnepére.

 

A madridi központú Nagy Szent János Szalézi Tartomány ebben az évben a "Jézus, és senki más" vezérgondolatot választotta a nagyhét központi gondolatának.  Castrelóban különösen jelentős volt a fiatalos húsvétja, hiszen a 12 éves korú serdülőktől egészen az egyetemi hallgatókig részt vettek az ünnepi eseményeken; az ifjúsággal ünnepeltek három másik helyszínen - Arevalo, La Adrada és Mohernando - is. A fiatalok és családok húsvétját ünnepelték Mohernandóban és Somaloban; a hegyvidéken a húsvétot a misszionárius önkéntesekkel ünnepelték; azok számára pedig, akik a nagyhetet zarándoklattal egybekötve kívánták megélni, Camino de Santiagóban tartottak közös programokat.

  

A Sevilla székhelyű Mária Keresztények Segítsége Szalézi Tartományban az irgalmasság évével összefüggő "Fogadj gyengédséget" mottóval várták a fiatalokat közös húsvéti ünneplésre több spanyol városban. Alcoy, Alicante, Antequera, Burriana, Cartagena, El Campello, Elche, Ibi, La Orotava, Puebla de la Calzada, Sanlucar la Mayor, Torrelles de Llobregat, Valencia és Zaragoza adott helyet a szaléziak ifjúsági húsvétjának. Ugyanezeken a helyeken március 12-13-án a serdülőkből álló „Savio Domonkos barátai” csoportoknak tartottak húsvéti felkészülési napokat .

 

Megélni a húsvétot azt jelenti, megtapasztalni Istent, aki szeretett és aki továbbra is szeret minket – mondják a spanyol szaléziak.

 

 

ANS – Madrid/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök ünnepe

A rendfőnök ünnepe

A rendfőnök ünnepe

2010-06-24 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

chKeresztelő Szent János ünnepén Bosco Szent János utódát ünnepelték a római rendfőnökségen, tisztelettel adózva a jelenlegi rendfőnöknek, aki kilencedikként követi a nagy rendalapítót a szaléziak élén.
Az ünnepi szentmise kezdetén Adriano Bregolin vikárius az egész rend és a Szalézi Család nevében köszöntötte don Chávezt és megköszönte elkötelezettségét és erőfeszítéseit. A rendfőnök az ünnep kapcsán hangsúlyozta, hogy Keresztelő Szent János volt az, aki rámutatott Krisztusra: "Íme az isten Báránya!" - ugyanezt a feladatot vállalta odaadással Don Bosco is, és  a mai szaléziaktól is ugyanezt kéri.
A rendfőnök beszélt mindarról, amit az elmúlt évben a rend élén átélt, amikor az alapítás 150. évfordulóját ünnepelték. Elmondta, hogy a sok gond mellett, ami az egyházat sújtja, don Rua volt számára a hivatkozási pont, aki mindig tudta, hogyan kell szembenézni a problémákkal és vonzó módon megjeleníteni az alapító dinamikus karizmáját. Jóéjszakátjában don Chávez köszönetet mondott a jelenlevőknek és mindazoknak, akik e-mailben küldték el neki jókívánságaikat, amit nem a saját egyéni karizmájának, hanem annak tudott be, hogy egy olyan karizmatikus személy utóda, mint amilyen Don Bosco volt.
Ez az ünnep egyben jelezte az Egyetemes Tanács plenáris ülése első részének végét, és a vasárnap, június 27-én kezdődő lelkigyakorlat kezdetét is.
Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India – Nem erősítették meg az elhurcolt szalézi pap halálhírét

India – Nem erősítették meg az elhurcolt szalézi pap halálhírét

India – Nem erősítették meg az elhurcolt szalézi pap halálhírét

2016-03-28 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Nem erősítették meg a Jemenben elhurcolt szalézi atya keresztre feszítéséről szóló híreket - Ivo Coelho, a szalézi rend formációs felelőse facebook profilján rávilágított: annak ellenére, hogy a médiában számos helyen közölték, hogy Tom Uzhunnalil szalézi atyát  nagypénteken keresztre feszítették, még mindig van remény, hogy éltben van, mivel sem az atya eredeti tartományában, az indiai Bangaloréban, sem a szalézi rendfőnökségen Rómában nem kaptak semmilyen híreket róla.

 

 

Idézve a Kathpress osztrák hírügynökség cáfolatát Coelho atya megjegyzi, hogy a híroldalak és az újságok hivatkoztak Christoph Schönborn bíboros megjegyzésére Tom atya kegyetlen kivégzéséről, de tény, hogy a bíboros azóta azt mondta, lehet, hogy tévedett, és hogy még van remény, hogy Tom atya életben van.

 

Paul Hinder, a régióért felelős püspök a KNA német katolikus hírügynökség kérdésére adott óvatosan optimista válasza szerint okkal feltételezhető, hogy a szerzetes pap él, és még az emberrablók kezében van. „Nincs okunk feltételezni, hogy Tom Uzhunnalil atyát ténylegesen keresztre feszítették Jemeben, mert még mindig bizonytalan hírek keringenek a kérdésben.” A jelentéseket az állítólagos kivégzéséről nem tudták megerősíteni, tovább folynak az erőfeszítések, hogy megtalálják és kiszabadítsák.

 

Christoph Schönborn bíboros is reménykedve válaszolt a "Kathpress"-nek: "Még van remény" - mondta vasárnap, miután beszélt az arab világ püspökével.

 

Az információ Tom atya állítólagos keresztre feszítéséről a Teréz anya nővéreivel szoros kapcsolatban levő "Corpus Christi Dubai" imaközösségtől ered. A közösség arab honlapján számoltak be a keresztre feszítéséről, hivatkozva az indiai Bangalore katolikus érsekétől, Bernard Morastól kapott információkra.

 

Az indiai Tom Uzhunnalil szalézi atyát március 4-én hurcolták el, amikor megtámadtak egy keresztény nyugdíjas otthont Jemenben, azóta nincs hír róla. A támadás során a feltételezhetően iszlamista támadók megöltek 16 embert, köztük négyet Teréz anya nővérei közül. A múlt héten röppent fel a szociális hálózatokon a spekuláció, mely szerint lehet, hogy Uzhunnalil atyát nagypénteken kivégzik. Hiteles forrása a hírnek nincs.

 

Az "Indian Express" újság vasárnapi online kiadásában idézi a szalézi rend indiai szóvivője, Mathew Valarkot nyilatkoztát, amely szerint még nem erősítették meg, hogy az ISIS áll az emberrablás mögött. India külügyminisztere, Sushama Swaraj szombaton a Twitteren azt írta, hogy a kormány megtesz mindent, hogy kiszabadítsák Uzhunnalil atyát.

 

A manoramaonline.com angol kiadása szerint az elhurcolt pap családtagjai aggódnak a felröppent álhír miatt, de semmilyen információt nem kaptak sem a központi kormányzattól, sem az egyháztól, ami Tom atya halálhírét megerősítette volna. A család és a szalézi rendtársak Isten irgalmasságában bízva imádkoznak érte, hogy biztonságban visszatérjen szerettei körébe.

 

 

www.kathpress.at/english.manoramaonline.com/Szaléziak.HU 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - A rendfőnökség újabb hivatalos közleménye Tom Uzhunnalil atyával kapcsolatban

Róma - A rendfőnökség újabb hivatalos közleménye Tom Uzhunnalil atyával kapcsolatban

Róma - A rendfőnökség újabb hivatalos közleménye Tom Uzhunnalil atyával kapcsolatban

2016-03-29 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Filiberto González Plasencia, a szalézi rend tömegtájékoztatási megbízottja március 29-én hivatalosan megerősítette, hogy jelen pillanatban nincs újabb fejlemény a március 4-én Jemenben elhurcolt Tom Uzhunnalil szalézi atya ügyében.

 

 

- Várjuk a híreket és reméljük, hogy pozitív hírek lesznek – írja Filiberto atya. – Azoktól várjuk a híreket, akik közelebbről követik az eseményeket: az indiai kormánytól, Dél-Arábia apostoli vikáriusától és Bangalore szalézi tartományfőnökétől.

 

A Szalézi Társaság továbbra is szolidáris és imában követi a helyzetet.

 

P. Filiberto Gonzalez Plasencia SDB

a tömegtájékoztatási ügyek egyetemes tanácsosa

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Egyes jelek határozottan arra utalnak, hogy Tom Uzhunnalil atya még mindig életben van

Róma - Egyes jelek határozottan arra utalnak, hogy Tom Uzhunnalil atya még mindig életben van

Róma - Egyes jelek határozottan arra utalnak, hogy Tom Uzhunnalil atya még mindig életben van

2016-03-30 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Annak fényében, hogy számos szóbeszéd és híresztelés kering a neten a Jemenben elhurcolt Tom Uzhunnalil szalézi atya jelenlegi helyzetéről, az ANS megkérte Mathew Valarkote atyát, Bangalore Szalézi Tartomány titkárát, akihez a jemeni szalézi misszió felügyelete tartozik, hogy adjon mérvadó és hiteles választ a felmerülő kérdésekre.

 

 

Van-e Tom atya helyzetére vonatkozó új információ?

 

Paul Hinder püspök, Dél-Arábia apostoli vikáriusa szerint, aki számunkra az elsődleges információforrás, határozott jelek arra utalnak, hogy Tom Uzhunnalil atya, akit március 4-én Jemenben elraboltak, még mindig életben van, és nincs semmi okunk rá, hogy az ellenkezőjét feltételezzük.

 

Az ön birtokában levő információk szerint mit tesznek Tom atya kiszabadításáért?

 

Az indiai külügyminisztérium kapcsolatban van az ádeni hatóságokkal, akik közvetlenül foglalkoznak az üggyel. Sushma Swaraj indiai külügyminiszter szombaton a Twitteren azt írta, hogy a minisztérium megtesz mindent, hogy kiszabadítsák Uzhunnalil atyát. Megkaptuk annak a levélnek a másolatát is, amelyet március 22-én írt Shri Jose K. Mani, parlamenti képviselőnek, és amelyben tájékoztatta őt, hogy mi mindent tesz a külügyminisztérium azért, hogy biztosítsa Tom atya szabadon bocsátását.

 

Paul Hinder püspök atya is gondos figyelemmel kíséri a helyzetet. Még mindig bizakodó és a diplomáciai csatornákon keresztül mindent megtesz, ami csak lehetséges, Tom atya biztonságáért.

 

Mi Bangalore Szalézi Tartomány álláspontja a sok "ellenőrizetlen híreszteléssel" kapcsolatban, ami a közösségi médiában kering?

 

Tisztában vagyunk azzal, hogy a közösségi média nem tartozik felügyeletünk alá. Igyekeztünk megakadályozni a szabályozatlan, hamis üzeneteket, és cáfolatokat tettünk közzé, de nagyon kevés sikerrel. Felhívásokat intéztünk a nyilvánossághoz, hogy tartózkodjanak az álhírek terjesztésétől, mivel azok veszélyeztetik a folyamatban lévő erőfeszítéseket, hogy megmentsük a túszul ejtett atya életét. Ezekben a nehéz napokban bennünket mindig nagyon megráz, hogy minden alkalommal foglalkoznunk kell akár az országon belül, akár külföldön napvilágra kerülő friss pletykákkal, híresztelésekkel.

 

Hogy birkóznak meg Tom atya rokonai a helyzettel, várva a kiadatását?

 

Folyamatosan kapcsolatban állunk Tom atya testvéreivel és közeli hozzátartozóival. Természetesen nagyon idegesek és aggódnak, különösen, ha találkoznak az alaptalan szóbeszéddel, ellentétes és ellentmondásos álhírekkel, amelyek jelenleg keringenek a közösségi médiában és a mainstream médiában. Megnyugtattuk őket, hogy semmilyen erőfeszítéstől nem riadunk vissza, hogy biztosítsuk a szabadon bocsátását.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Előbb tedd közzé, később kérj elnézést

Előbb tedd közzé, később kérj elnézést

Előbb tedd közzé, később kérj elnézést

2016-03-31 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az elmúlt hétvégén a médiában több száz hír látott napvilágot az elhurcolt szalézi misszionárius állítólagos haláláról. Minden információ alapja egy homília volt, amelyben a szerzetes halála biztos tényként lett feltüntetve.

 

 

A hír megjelent az interneten, és egész hétvégén terjedt a médiában. Sajnos ez anélkül történt, hogy hivatalos forrásból ellenőrizték volna, és néhány óra múlva már elterjedt mind az öt kontinensen. Ezt ismételték a Facebookon és a Twitteren és néhány televíziós csatorna hivatalosan is bejelentette a terroristák kezében lévő pap halálát.

 

 Úgy tűnik, hogy ezeket a kommunikátorokat jobban érdekelte, hogy kiemeljék a helyzet látványos természetét, ebben az esetben azt, hogy „egy papot meggyilkoltak nagypénteken, épp úgy, mint Krisztust”, mint hogy eljussanak az igazsághoz. Az ilyen típusú információnak az a következménye, hogy időzített bombává válhat, amely először zavart okoz a közösségi hálón, majd félelmet az emberek között, különösen azért, mert úgy tűnt, hogy az üzenet megbízható emberektől jött, akik közel álltak a helyzethez.

 

A közösségi hálózatok dinamikájában mindannyian főszereplők vagyunk az információk terjesztésében. Egy történet útja mindannyiunkon múlik. Néha elég egy „like”, hogy minden barátunk azonnal értesítést kapjon róla, hogy találtunk valamit, ami számunkra fontos. Ezért célszerű néhány óvintézkedést tenni, mielőtt hitelt adunk mindennek, ami megjelenik az oldalon, de mindenekelőtt, mielőtt az információkat megosztanánk a „barátainkkal” a hálózaton. Kommunikációs szakértők azt javasolják, hogy figyeljünk az információk valódiságára, és ellenőrizzük első kézből, pláne, ha egy személy méltósága, és még inkább, ha az élete függ a hírektől. Ha kétségeink támadnak, ne osszuk meg az üzenetet.

  

Mielőtt megosztanánk egy bizonyos hírt az oldalunkon, tisztában kell lennünk a következményekkel, amelyeket az „ismerőseink hálózata” számára maga után von az állásfoglalásunk egy adott eset kapcsán. Ha azt akarjuk, hogy szavahihető és megbízható embernek tekintsenek, nem a zavar és kétségbeesés logikáját kell követnünk, és még kevésbé a félelemkeltést az emberek között. Mint az információk létrehozóinak és terjesztőinek, mindig az a célunk, hogy a tisztelet és az igazság logikáját kövessük. Ahogy a Szentatya mondta: „Ahhoz, hogy béke legyen egy közösségben, egy családban, egy országban, a világon, így kell elkezdenünk: az Úrral kell élnünk. Ahol jelen van az Úr, ott … testvériség van. Kérjük ezt az Úrtól: soha ne öljük meg testvérünket szavainkkal.”

 

 

ANS szerkesztői üzenet/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Németország - Angela Merkel meglátogatta a berlini Don Bosco Központot

Németország - Angela Merkel meglátogatta a berlini Don Bosco Központot

Németország - Angela Merkel meglátogatta a berlini Don Bosco Központot

2016-03-31 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

"A legnagyobb tisztelettel adózok" mindazok iránt, akik a Don Bosco Központban (Don-Bosco-Zentrum) dolgoznak, mondta Angela Merkel német kancellár a berlini szalézi műben március 22-án tett látogatása során.

 

 

"Ez egy olyan dolog, amit nem tudunk törvénnyel szabályozni" - mondta több mint 80 újságíró előtt. "Elérhetővé tudunk tenni egy alap támogatást, de figyelembe venni minden élethelyzetet egy olyan szolgáltatás, amire a politika önmagában nem képes. Ehhez emberekre van szüksége, olyanokra, akiknek nagy szívük van. "

 

A kancellár meglátogatta a Don Bosco Központban működő "Manege gGmbH" művet, amely 2005 óta aktív a szociális munka és a szakképzés területén, és segítséget nyújt a rászorulóknak. Ezt a munkát közösen végzik a Don Bosco Szaléziak és a Szent Mária Magdolna Postel nővérek.

 

Jelenleg körülbelül 300 16 és 25 év közötti fiatalt gondoznak itt, akik veszélynek vannak kitéve, hogy a társadalom kirekessze őket. Nagyon bonyolult élethelyzetekből érkeznek, támogatást és lehetőségeket találnak itt.

 

Sokan közülük nagyon izgatottan várták a kancellár érkezését. Jennifer 23 éves, van egy 5 éves fia és 5 hónapos terhes. Ő is segítséget kap a "Manege"-ben, és részt vesz egy fix napi programban. A kancellár meghallgatta az ő, és két másik fiatal történetét is. "Nagyszerűnek tartottam, ahogy figyelmesen hallgatott minket" - mondta Jennifer később.

 

Ezt követően a kancellár meglátogatott több részleget: a festő, fémfeldolgozó és fafeldolgozó műhelyeket, valamint a konyhát. A központ segít a fiataloknak gyakornoki helyeket találni cégeknél, felzárkóztató órákat és segítséget is biztosít, különösen matematikából és német nyelvből. Ennek eredményeként sok fiatal sikeresen elvégzi tanulmányait és gyakornoki helyet talál.

 

A látogatás után, amely tovább tartott a vártnál, a kancellár beszélt újságírókkal. Azt mondta, hogy "nagyon boldog", hogy megismerte azt a fajta segítséget, amit a " Manege " kínál, mert nem könnyű az állam számára, hogy segítsen a 18 és 25 év közötti felnőtt fiataloknak, akik nehéz élethelyzetben vannak. Ők túl öregek a "klasszikus szociális segítségnyújtáshoz".

 

"Csodálatos volt látni, mennyi energiát fektetnek bele a segítők, hogy megtanítsák ezeket a fiatalokat mindenre, aminek gyakorlati értéke van és elméleti szempontból szükséges" – vonta le a német kancellár a következtetést, ismételt megbecsülését fejezve ki a mintegy 50 fő iránt, akik a " Manege"-ben dolgoznak.

 

 

ANS – Berlin/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szudán - Embertelen életek

Szudán -  Embertelen életek

Szudán - Embertelen életek

2016-04-02 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Évekkel ezelőtt Szudán a címlapokra került egy fotónak köszönhetően, amely elnyerte a Pulitzer-díjat. A Kevin Carter nevű nagy fotós lefényképezett egy kislányt, és a fotónak azt a címet adta: "A kislány és a keselyű." Tény, hogy a fényképen egy keselyű ült a kislány mögött, mintha arra várna, hogy meghaljon, és mielőbb megehesse. A kép bejárta a világot, megtapsolták a tartalmát és a sokatmondó jelentését. De van egy üzenet, amelyet a világ ma még nem ismer - tenni valamit, hogy millió gyermek élete megváltozzon, kiváltani őket az embertelenné váló szegénységből.

 

 

Teresa Roszkowska nővér, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményéből levelében küldött egy üzenetet, ami nem Pulitzer-díjas fotó, de híven tükrözi emberek millióinak életét Szudánban.

 

"A kartúmi iskolánkban 400 gyerek van - mondja Roszkowska nővér - 120 óvodás és 280 a felsőbb osztályokban. 80% -a ezeknek a gyerekeknek a háború áldozata Dél-Szudánban. Sokan mély sebeket hordoznak, ijedtek, betegek, és mindenekelőtt nagyon éhesek. Segítünk nekik, ahogy tudunk. "

 

A Don Bosco Nővérek szudáni munkája jó példa a munkára a legszegényebbek között. Ez egy nagy szolgálat, és hogy még mindig működik, az a jótevőknek köszönhető a világ minden tájáról. "Minden gyermeknek van iskolai egyenruhája és meleg ételt kap minden nap. A beteg gyerekeket orvoshoz visszük. Látogatások történtek a család él nagyon nehéz körülmények között, különösen a fiatal anyák. Néhány nagyon szegény család él közel a nővérek közösségéhez, nekik naponta segítünk, és valaki a közösségből visz nekik enni."

 

Mielőtt a tanítás megkezdődne, a gyerekek 15 percet tornáznak a zene ritmusára. A gyakorlatok segítenek nekik kikapcsolódni és megnyugodni. Ez a sérült gyermekek szívének egy lassú, gyógyító folyamata. Pénteken és vasárnap, több mint 300 gyerek megy az oratóriumba, ahol játszanak, filmet néznek, vagy csak jól érzik magukat. Néhány fürdenek, mások kimossák a ruháikat, mert ahol élnek, nincs víz. A végén imádkozunk és adunk nekik, amit az isteni gondviselés küld: kekszet, édességet és szappant.

 

Teresa nővér ezt írja levelében: "Ennyire sok szegénység és szenvedés látványa könnyeket csak a szemünkbe és szomorúsággal tölti el a szívünket."

 

 

ANS – Khartoum/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India - Az indiai püspökök a kormány segítségét kérik

India - Az indiai püspökök a kormány segítségét kérik

India - Az indiai püspökök a kormány segítségét kérik

2016-04-02 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Tovább folytatódnak a Tom Uzhunnalil atya szabadon bocsátására irányuló nemzetközi diplomáciai erőfeszítések. Az Indiai Katolikus Püspöki Konferencia (CBCI) a múlt keddi levelében konkrét felhívást küldött az indiai kormánynak, hogy tegyen meg mindent, ami lehetséges, a fogva tartott szalézi atya szabadon bocsátásáért. Ugyanebben a levélben a főpapok megerősítik, hogy diplomáciai csatornákon keresztül a Szentszék is dolgozik az ügyön.

 

 

A püspöki kar és az indiai kormány állandó és szoros kapcsolatban áll és a püspökök kifejezték hálájukat azért, ami már megtörtént. "Hálásak vagyunk, hogy az indiai kormány, különösen Sushma Swaraj külügyminiszter, komoly és őszinte erőfeszítéseket tesz, hogy kövesse Tom atya megtalálásának és szabadon bocsátásának folyamatát."

 

Ugyanakkor azonban a püspökök megjegyezték, hogy nincs "pontos válasz" sem az emberrablás módjáról, sem az emberrablók kilétéről.

 

Elítélve a "hátborzongató híreket", amelyek keringenek a médiában, és amelyek növelik a szorongást az elrabolt pap családtagjai között, az indiai püspökök kijelentik, hogy "az ország érdeke lenne, hogy ellenőrizzék ezeknek a kellemetlen pletykáknak a valódiságát."

 

A külügyminiszteren kívül a miniszterelnök, Narenda Modi és a belügyminiszter, Rajnath Singh is sürgette, hogy foganatosítsanak "sürgős intézkedéseket Tom atya biztonságáért".

 

A főpapok üzenete arról is beszámol, hogy a Vatikán diplomáciai csatornákon keresztül fokozza az ügyben tett erőfeszítéseket.

 

A püspökök azt is bejelentették, hogy a Külügyminisztérium hivatalosan megígért egy találkozót Swaraj miniszterrel a leginkább alkalmas időben, hogy megosszák a "rendelkezésre álló és lényeges információkat" az elrabolt misszionárius ügyében.

 

 

ANS - New Delhi/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Brazília - "Irgalmasság tábor" a szalézi egyetemen

Brazília - "Irgalmasság tábor" a szalézi egyetemen

Brazília - "Irgalmasság tábor" a szalézi egyetemen

2016-04-02 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Egy tanulmány szerint, Brazíliában 1000 lakosra mindössze 28 egyetemi hallgató jut. A hallgatók száma itt lényegesen kisebb, mint más egyetemeken Latin-Amerikában. De a legaggasztóbb dolog az, hogy száz egyetemi hallgató közül csak ötvenen fejezik be tanulmányaikat. Ez arra késztette Aldo Guadagni cikkírót, hogy feltegye a kérdést: "Kit érdekel a mai fiatalok jövőbeli foglalkoztatottsága ebben a nehéz, globalizált világban?" A szaléziak pedig azt kérdezik: "Kit érdekel a vallási dimenzió az egyetemeken?" Kevés egyetemnek van bátorsága ahhoz, hogy megélje a vallási dimenziót. Az Unisalesiano Araçatuba szalézi egyetem az irgalmasság évében megpróbálják megélni azt, találkozókat szervezve az egyetemisták számára, amelyeket "Irgalmasság tábor"-nak (Campamento de la Misericordia) neveztek el.

 

 

A táborba nem csak az egyetemi hallgatókat hívták meg, hanem a tanárokat és a vendégeket is, akik az egyetemi városba látogatnak. A találkozón jellemző volt az interakció és a dinamizmus, amit igazoltak a fesztelen beszélgetések, a nevetés és egy általános családias légkör.

 

Az egyetemi hallgatók, oktatók és a vendégek március 19-én este 20.30 körül kezdtek érkezni a campusra, ahol a fedett csarnokban folyt a program. Az első előadást a lelkipásztori munkatársak éneke, majd zenés animáció vezette be. Wilson atya gyönyörű előadást tartott, melynek témája: "Legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas." A résztvevőket felkérték, hogy fejezzék ki az Atyaisten irgalmasságát. Az előadás során sok fiatal kihasználta a lehetőséget a gyónásra.

 

Az Irgalmasság tábor számos intenzív pillanattal folytatódott, amikor a fiatalok mélyen megtapasztalhatták Isten szeretetét az egyetemi környezetben, ahol gyakran nehéz elfogadni a keresztény üzenetet az ellenmondó vagy ellentétes fogalmak jelenléte miatt.

 

Sok keresztény szimbólumot jelenítettek meg. Ezek egyike volt az "Agape vacsora", amely emlékeztetett az Eucharisztia alapítására és a keresztény szeretet-életre.

 

A testnevelési kurzus vezetői és résztvevői játékos pillanatokat csempésztek a táborba, és a szó szoros értelmében felrázták a résztvevőket. Az egyik felkínált tevékenység volt a kincsvadászat az egyetemi campus körül. Jó volt látni a résztvevőket, akik csapatokra osztva igyekeztek megfelelni a kihívásoknak és megtalálni a nyomokat. Közel 1.30-ig tartott a sok aktivitás, amit végül hajnalig tartó szentségimádásban vezettek le énekkel és imával. A csúcspontja ennek a bensőséges eseménynek a hálaadás volt Istennek a legértékesebb ajándékáért, az életért.

 

Másnap reggel a fiataloknak lehetőségük volt még jobban elmélyíteni hitüket az ünnepi szentmisén, amelyet João Neto atya mutatott be. Szentbeszédében az atya kérte a résztvevőket, hogy legyenek Isten tanítványai, aki szeretetből önmagát adta oda a kereszten. "Maga az Isten volt az, aki fájdalma és szenvedése árán megszerezte nekünk az üdvösséget."

 

Végül minden fiatal kapott egy skapulárét, kiemelve néhány feladatot, amit el kell végezni, ha teljes egészében meg akarják élni az irgalmasság évét.

 

"A lényeg, hogy az egyetemi élet - mondta a pápa üzenetében az egyetemistáknak - álljon tanulásból, kemény munkából és szelíd gondolatokból, amelyek feltárják az ember törekvését az igazság, a jóság és a szépség felé. (...) Ne elégedjetek meg részigazságokkal, vagy megnyugtató illúziókkal. "

 

 

ANS – Araçatuba/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India - Tom atya biztonságban van - biztosította a püspökök küldöttségét az indiai külügyminiszter

India - Tom atya biztonságban van - biztosította a püspökök küldöttségét az indiai külügyminiszter

India - Tom atya biztonságban van - biztosította a püspökök küldöttségét az indiai külügyminiszter

2016-04-04 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az indiai külügyminiszter, Sushma Swaraj április 2-án, szombaton fogadta az Indiai Katolikus Püspöki Konferencia (CBCI) küldöttségét, hogy tájékoztassa a püspököket Tom Uzhunnalil atya, az indiai Bangalore Szalézi Tartomány papjának helyzetéről, akit március 4-én a Szeretet Misszionáriusai ádeni háza ellen végrehajtott támadás során elhurcoltak Jemenben. Közben ma, április 4-én, pontosan egy hónappal a mészárlás és Tom atya elrablása után a bangalorei szaléziak és az érsekség kezdeményezésére imavirrasztást hirdettek a székesegyházban és szentmisét mutatnak be a szalézi atya visszatéréséért. Bernard Moras, Bangalore érseke, aki a szentmisét bemutatja, felszólította a híveket, hogy mindenki vegyen részt a szentmisén és a virrasztáson.

 

 

"Az Indiai Katolikus Püspöki Konferencia küldöttsége kifejezte az indiai katolikus egyház mély aggodalmát és szorongását Tom atya sorsáért, akinek tartózkodási helye még 29 nappal a szomorú esemény után sem ismert" - mondták a kiadott nyilatkozatban az indiai püspökök.

 

"A küldöttség határozottan kérte a minisztert, hogy derítsen fényt a rejtélyes emberrablásra és fedje fel az igazságot Tom atya jelenlegi állapotát illetően, különösen most, amikor vad pletykák terjedtek el a sorsáról itthon és külföldön.

 

Sushma Swaraj asszony határozottan biztosította a küldöttséget, hogy Tom Uzhunnalil atya biztonságban van, és a kormány minden lehetséges eszközzel igyekszik elérni a gyors és biztonságos kiaszabadítását. A miniszter továbbá azt mondta, hogy a tárgyalások részletei és technikai körülményei most még nem kerülhetnek nyilvánosságra, mivel ez veszélyeztetné magát a szabadítási folyamatot" - közlik a nyilatkozatban, amelyet Msgr. Joseph Chinnayyan, az Indiai Katolikus Püspöki Konferencia titkára hitelesített aláírásával.

 

Sushma Swaraj asszony megosztotta a küldöttséggel azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Külügyminisztérium és személyesen ő tett, hogy Rema nővérnek, a terrortámadás egyetlen túlélőjének egy biztonságos csatornát teremtsenek. A miniszter azt is elmondta, hogy a vad pletykák arról, hogy Tom atyának bármilyen baja esett, teljesen alaptalanok.

 

A küldöttség tagjai kifejezték az egész indiai egyház őszinte háláját mindazokért a lépésekért, amelyeket az indiai kormány és különösen a külügyminiszter megtett, hogy nyomon kövesse és megmentse Tom Uzhunnalil atyát az emberrablók karmaiból.

 

 

ANS – Bangalore/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / 125 éve született Boldog Laura Vicuña, a tisztaság vértanúja

125 éve született Boldog Laura Vicuña, a tisztaság vértanúja

125 éve született Boldog Laura Vicuña, a tisztaság vértanúja

2016-04-05 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ne feledkezzünk meg róla, hogy ma van 125 éve annak, hogy megszületett Boldog Laura Vicuña, Junin de los Andes eucharisztikus virágszála, akinek – ahogyan azt sírján olvassuk – egész élete a gyermeki tisztaság, áldozatkészség és szeretet egyetlen dicshimnusza volt.

 

 

Laura Vicuña 1891. április 5-én született Santiago de Chilében. Apai ágon az ország egyik legrangosabb családjának sarja volt. Ugyanebből a családból származott Santiago de Chile első érseke, Emmanuel Vicuña is. Laura apja, Domenico Vicuña a chilei hadsereg magas rangú tisztje, anyja az egyszerű családból származó Mercedes Pino volt. A kislányt május 24-én keresztelték, apja családja azonban tüntetőleg távol maradt a szertartásról, mivel  elfogadhatatlannak tartották a rangon aluli házasságot. Így Laurát sem ismerték el egyenrangú családtagként.

A kislány születése idején az országban a politikai helyzet is különösen feszült volt. A korábbi elnök, Balmaceda hatalmának megdöntése után híveit halálra vagy börtönbüntetésre ítélték. Laura édesapja az elnök legközelebbi munkatársai közé tartozott, így családjával együtt el kellett menekülnie az országból. Az argentin határ közelében váratlanul meghalt.

Nem sokkal ezután megszületett fiatalabb lánya, Julia Amanda. Mercedes asszony egyedül maradt a két kislánnyal, minden megélhetési lehetőség, vagy a fővárosba való visszatérés reménye nélkül. Átmenetileg a szalézi nővérek házában talált menedékre.

 

1899-ben Argentínába vándorolt. Junin de los Andes-ben megismerkedett egy helyi farmerrel, akivel élettársi kapcsolatot létesített. Manuel Mora nem gondolt házasságra, de a kislányok eltartásában segítette az asszonyt, akit ez némileg megnyugtatott.

1900-ban az édesanya mindkét lányt a szalézi nővérek felügyeletére bízta. Laura az új környezetben külsőleg és belsőleg egyaránt gyorsan és látványosan fejlődött. Bájos kislány, jó tanuló és vallásos gyermek volt, akit Isten, és az Ő határtalan, lángoló szeretete ösztönösen magával ragadott.

 

1901. június 2-án járult az első szentáldozáshoz, a következő évben pedig a bérmálás  szentségében is részesült. Laura boldog volt, egyetlen dolog bántotta csak: anyja rendezetlen élettársi viszonya és mostohaapja iránt érzett ellenszenve. Megérezte, hogy Mora gonosz ember, és állandóan azért imádkozott, hogy anyja szakítson vele.

 

A nyári szünidő idején, amikor otthon tartózkodott, Mora erőszakoskodni kezdett vele, majd határozott ellenállását látva ütlegelni kezdte, azzal fenyegetve, hogy egyszer úgyis az övé lesz. Laura a nővéreknél keresett menedéket, kérte, hogy vegyék fel a rendbe. A nővérek azonban elutasították kérését, egyfelől fiatal kora, másfelől anyja rendezetlen élete miatt. Laura ezután gyóntatója, Crestanello atya engedélyével Savio Domonkos példáját követve, a következő hármas elhatározást tette:

1. Istenem, egész életemben Téged akarlak szeretni és szolgálni. Ezért felajánlom Neked lelkemet, szívemet, egész létemet.

2. Inkább meghalok, mint hogy Téged valamilyen bűnnel megbántsalak. Ezért mindent kerülni fogok, ami engem Tőled eltávolíthat.

3. Elhatározom, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy az emberek megismerjenek és szeressenek Téged. Engesztelni szeretnélek Téged mindazokért a bűnökért, amelyeket az emberek, különösen a hozzám legközelebb állók, nap mint nap elkövetnek.

 

Nem sokkal ezután felajánlotta fiatal életét anyja megtéréséért. 1902. december 8-án felvételt nyert a Mária Gyermekei nevű egyletbe.

Isten elfogadta Laura áldozatát. 1902 végén megbetegedett. Az orvosok nem tudták azonosítani a betegséget. Utasításaikat és az orvosi kezeléseket Laura minden meggyőződés nélkül követte. Betegsége miatt el kellett hagynia a kollégiumot. Ettől kezdve anyja bérelt lakásában lakott. Egy nap megjelent náluk Mora, aki, hogy Laurát megalázza, erőszakoskodni kezdett az anyjával. Mercedes asszony védekezett, rimánkodott. Hangos kiabálását végül valaki meghallotta, és segítségére siettek. Laura könyörgött anyjának, hogy szakítson élettársával, az asszony azonban vak és tehetetlen volt.

1904. január 18-án Laura felvette a betegek szentségét. Négy nappal később magához hívta édesanyját, és feltárta előtte titkát: „Anya, én meghalok. Magam kértem ezt a kegyelmet

Jézustól, és Ő meghallgatott engem. Majdnem két éve, hogy felajánlottam Neki az életemet a Te megtérésedért. Anya, halálom előtt ugye nem tagadod meg tőlem azt az örömet, hogy tudjam, megbántad bűnödet?”. Ez a békés és bizalomteli vallomás mélyen megrendítette az édesanyát. Soha nem tudta, mennyire szereti őt a lánya. Áldozatától megindultan most megfogadta, hogy megtér és meggyónja bűneit. Ezzel a kis Laura küldetése beteljesedett.

Beléphetett Urának örömébe.

Laura Vicuña január 22-én halt meg, ajkán ezekkel a szavakkal: „Köszönöm Neked, Jézusom…”

Mercedes asszony a lánya lelke üdvéért bemutatott szentmisén életgyónást végzett és szentáldozáshoz járult. Mora későbbi zaklatásai ellenére ettől kezdve hű maradt lányának tett ígéretéhez. 1929-ben halt meg. Laura testvére, Julia Amanda Vicuña 87 évet élt, 1981-ben halt meg.

 

II. János Pál pápa Don Bosco halálának 100. évfordulóján, 1988-ban iktatta a boldogok sorába a szalézi rend volt növendékét, a mindössze 13 évet élt Laura Vicunát. Colle Don Boscóban elhangzott beszédében többek között e szavakkal méltatta érdemeit: „A ma boldoggá avatott Laura a szalézi rend női ágának növendékeként jutott el az életszentség magaslataira, és így Don Bosco örökségében sajátos hely illeti meg. (…)

Junin de los Andes eucharisztikus virágszála ő, akinek – ahogyan azt sírján olvassuk – egész élete a gyermeki tisztaság, áldozatkészség és szeretet egyetlen dicshimnusza volt.

Fiatal kora ellenére Laura tökéletesen megértette, hogy az élet értelme az, hogy Krisztust megismerjük és szeressük. „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.

De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre”. (1Jn 2, 15-17). Laura tehát megértette, hogy egyedül az örök élet az, ami számít, mindaz pedig, ami a világban van és a világból való, mulandó.

 

 

 

 

Életrajz: www.keresztenyelet.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Jövőre Mária Keresztények Segítsége Kongresszus

Jövőre Mária Keresztények Segítsége Kongresszus

Jövőre Mária Keresztények Segítsége Kongresszus

2010-12-19 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5914_2011. augusztus 3-6. között tartják meg a lengyelországi Częstochowában a VI. Nemzetközi Mária Keresztények Segítsége Kongresszust, melyet a Segítő Szűz Mária Egyesület, vagyis az ADMA szervez. A kongresszus nyitott az egész Szalézi Család számára, és az a célja, hogy előmozdítsa és elterjessze a Mária tiszteletet, az élet,a család és a nevelés értékeit. A jelentkezés a kongresszusra hivatalosan megkezdődött.
Az ADMA egy nemzetközi egyesület, melynek tagjai rendszeres időközökben tartják kongresszusaikat az egész világon. 1988-ban, Don Bosco halála centenáriumának évében Torino-Valdoccóban voltak, 1995-ben a bolíviai Cochabambában, 1999-ben Sevillában (Spanyolország), 2003-ban ismét Torinóban, 2007-ben pedig Mexikóvárosban találkoztak.
A jövő évi, hatodik kongresszus mottója  a "Totus tuus", ami utalás II. János Pál pápa nagy Mária-tiszteletére, amelynek értelmében az ADMA tagjai megújítják Máriához tartözásukat, ami megihleti őket munkájuk során.

Az egész Szalézi Családban nagyon élénk a Mária-tisztelet, különösen az alapító, Bosco Szent János nyomán a Segítő Szűz Mária tisztelete, ezért ez a kongresszus nyitott a Szalézi Család minden ágának tagjai számára. A nemzetközi kongresszus előkészítése megkezdődött, amiről Roberto Carelli az ADMA honlapjáról letölthető havi on-line hírlevelében számol be.

ANS-Róma/szaleziak.hu

Az ADMA

A Don Bosco által a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye előtt 3 évvel alapított Egyesület a maga 35 000-es tagságával ma az egyik legnépesebb csoportja a Szalézi Családnak. Torino érseke, monsignore Riccardi, hagyta jóvá 1869-ben.
Don Bosco az ADMA tagoktól megkívánja nem csak az életszentséget és az imádságot, hanem a konkrét elkötelezettséget az apostolkodás terén. Az ő szemében az igazi tisztelet az "utánzás". Így a Segítő Szűz Mária tisztelete jelenti az ő életének utánzását, Fiának odaadó szeretetét, minden gyermekének - akiket Jézus neki a kereszten átadott - gondviselését, továbbá gondot viselni azokról is, akiket Ő kezdett elkísérni a Cönákulumba. A szalézi stílusban ez a "hagyományos" tisztelet egy erős apostoli ismertető jegyet vesz fel, midőn "segítségére" siet a keresztényeknek, főleg ha a hitük veszélyben forog. Előmozdítani az ADMA-t, azt jelent, hogy felkínálni egy egyszerű és gyakorlati megszentelődési és apostolkodási utat és előmozdítani a Segítő Szűz Mária tiszteletét, mint az ő Jézus és az Egyház iránt elkötelezett életének az utánzását.

BS 2001/1-FS Julio Olarte

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A Via Lucis szalézi története

A Via Lucis szalézi története

A Via Lucis szalézi története

2016-04-06 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1988 nyarán Sabino Palumbieri szalézi atya, aki a római Pápai Szalézi Egyetem filozófiai antropológia professzora volt, javasolta egy sor új állomás létrehozását, amelyek a feltámadás utáni eseményeket követik egészen a Szentlélek kiáradásáig, hogy kihangsúlyozzák a keresztény üdvösségtörténet pozitív, reményteli aspektusát, amely, bár nem hiányzik a keresztútból, de elfedi a szenvedés igen erőteljes megjelenítése.

 

 

 

A hagyományos keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők- egyedül, vagy közösségben - fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. A keresztút ott végződik, hogy Jézust a sírba teszik. A húsvéti misztérium fényében azonban ez hiányosnak tűnik, ezért néhol, mint tizenötödik állomást, hozzáadják Jézus feltámadását is.

 

 Az ötletet a Via Lucis ábrázolásáról egy ősi felirat ihlette, amelyet a San Callisto katakombák falán találtak. A felirat Szent Pálnak a korintusiaknak írt első leveléből származik, válaszul a jelentésre, hogy a közösség egyes tagjai tagadják a feltámadást.

 

A levél részlete (1Kor 15,3-8):

„Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.”

 

Palumbieri atya ebből a feliratból kiindulva más eseményekkel társította, amelyek a feltámadás után zajlottak le és összeállított 14 újabb állomást.

 

Nagyon hamar, Giovanni Dragoni volt szalézi növendék művészien fába faragta Palumbieri atya 14 állomását, és ezt az első ismert Via Lucist 1994 húsvétján áldották meg a Bosco Szent János-bazilikában, Colle Don Boscón. Dragoni fémből is megformázta az állomásokat, ezek Rómában a San Callisto katakombák felé vezető régi római út mentén találhatók.

 

A Via Lucis első nagyobb nyilvános ünneplése 1990-ben volt, ami után nagyobb érdeklődéssel fordultak felé.

 

2002-ben a Szentszék kihirdette A népi jámborság és liturgia direktóriumát, amelyben így méltatja a Via Lucist (forrás: uj.katolikus.hu):

 

A Feltámadás, Fény útja, „Via lucis”

 

 

Napjainkban, egyes vidékeken Via lucis néven, új jámborsági gyakorlat kezd elterjedni. A hívek, a keresztút módjára, miközben körmenetben haladnak, számba veszik azokat a jézusi megnyilvánulásokat - a Parusia reményében, a Feltámadástól a Menybemenetelig -, melyekben a megígért Szentlélekre váró tanítványainak megmutatta dicsőségét (vö. Jn 14,26; 16,13-15; Lk 24,49), felszította hitüket, beteljesítette az Isten országáról szóló tanítást, s utólag kijelölte az Egyház hierarchikus és szakramentális felépítését.

 

A Fény útja jámborsági gyakorlaton keresztül a hívek megemlékeznek a hit központi eseményéről - Krisztus feltámadásáról - és tanítványi mivoltukról, amint a keresztség húsvéti szentségében a bűn sötétségéből a kegyelem fényébe jutottak (Kol 1,13; Ef 5,8).

 

A hívek részvételét a húsvéti esemény első mozzanatában a keresztút - a Szenvedéstörténeten keresztül - évszázadokon át közvetítette, és hozzájárult ahhoz, hogy tartalma megszilárduljon az emberek tudatában. Ennek analógiájára napjainkban a hívek életfelfogásában, azzal a feltétellel, hogy hű marad az evangéliumi szöveghez, A Fény útja válhat Urunk húsvétja második mozzanatának, a feltámadásnak hatékony közvetítőjévé.

 

A Fény útja ezenkívül a hit pedagógiája szerepét is betöltheti, hisz, ahogy mondani szokás, „a kereszt által a világosságra”. Valójában a körmenet metaforájával, A Fény útja, a fájdalom valóságának megállapításától, amely Isten tervében nem jelenti az élet végállomását, elvezet az ember igaz célja elérésének reményéhez: a megszabaduláshoz, az örömhöz, a békéhez, amelyek alapvetően húsvéti értékek.

S végül A Fény útja, egy olyan társadalomban, amely a szorongást és a megsemmisülést hirdetve magán hordozza „a halál kultúrájának” jelét, ösztönzést adhat, hogy létrejöjjön „az élet kultúrája”, egy kultúráé, ami nyitott a hit bizonyosságaira és a remény várására.

 

 

www.bosco.link/ Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Felavatták Margit mama új szobrát

Olaszország - Felavatták Margit mama új szobrát

Olaszország - Felavatták Margit mama új szobrát

2016-04-06 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Capriglióban, Occhiena Margit szülőhelyén április 3-án felavatták és megáldották Don Bosco édesanyának életnagyságú szobrát.

 

  

Riccardo Cordero szobrászművész alkotását a Margit mamáról elnevezett múzeum elé helyezték. A 175 cm magas és körülbelül 172 kg súlyú szobor bronzból készült.

A szobrot Occgiena Margit 228-ik születésnapja alkalmából állították Capriglio polgárai tiszteletből. Az ünnepi szentmisét Mario Pertile atya, Colle Don Bosco szalézi szerzetesi közösségének igazgatója mutatta be, majd megáldotta a szobrot. Az ünnepségen Don Bosco születésének bicentenáriumára alakult Don Bosco zenekar játszott.

 

Tiszteletreméltó Occhiena Margit, Don Bosco édesanyja 1788. április 1-én született Capriglióban, 20 km-re Astitól. Margit szülei, Ochiena Menyhért és Bossone Dominika egyszerű földművesek voltak. Öt fivére és három nővére közül ő harmadiknak jött a világra.

 

Margit mama életében nem találunk rendkívüli dolgokat, ő csak egy egyszerű asszony, aki állhatatos volt a jó gyakorlásában, gondosan nevelte fiait, megadással tűrte az élet csapásait és a legnagyobb határozottságai teljesítette kötelességeit. A világi tudományokban nem volt jártas, de el volt telve Isten szeretetével és gyermekei lelkét megmentette a kárhozattól. Egyszerű asszony volt, nem törődött a külsőségekkel, a szórakozással, de gyermekeit becsületes embereknek, jó keresztényeknek nevelte. Nem alkotott világraszóló dolgokat, de az emberiség egyik legnagyobb jótevőjével ajándékozta meg a világot. Nem akart hódítani, de megnyerte magának mindenki szívét, mert igazi anya volt.

 

Margit mama nem csak az Alapító édesanyja, és első munkatársa, hanem bizonyos értelemben az egész szalézi szerzetesi család „anyja” is. Ott találjuk őt a szalézi karizma, a nevelési módszer, sőt, a Társaság kialakulásának gyökereinél. Margit asszony elsősorban fia nevelésén keresztül, később pedig oratóriumi tevékenységével − munkája, jelenléte, bölcs éleslátása által − előkészítője volt a Szalézi Társaság megalapításának, és így aktívan közreműködött létrejöttében. Személye erőteljes példakép a mai édesanyák számára, és kiemelkedik a papi édesanyák példái közül.

 

Régi vágya teljesült az egész Szalézi Családnak, amikor 1995-ben megindult Occhiena Margit boldoggá avatási ügye. 2006. október 23-án tiszteletreméltónak nyilvánították.

 

 

ANS-Capriglio/Szaléziak.HU

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Tényőről Indiába - 110 éve született Varga Bertalan szalézi misszionárius

Tényőről Indiába - 110 éve született Varga Bertalan szalézi misszionárius

Tényőről Indiába - 110 éve született Varga Bertalan szalézi misszionárius

2016-04-06 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Varga Bertalan a Győr melletti Tényőn látta meg a napvilágot 110 éve, 1906. április 6-án, Varga József és Bedő Júlia negyedik gyermekeként. A családban öt gyermek cseperedett felnőtté. Már nagyon fiatalon kiderült, hogy Bertalannak egy súlyos szív- vagy tüdőbetegsége van, és az orvosok akkor azt mondták, hogy Isten neki e földön csak néhány évet szánt. Akkor fogadta meg, hogy ezt a rövid kis időt Isten szolgálatának szenteli.

 

 

Iskolái elvégzése után jelentkezett a szalézi novíciátusba Péliföldszentkereszten, első szerzetesi fogadalmát 1925. október 23-án tette le. 1934. június 24-én szentelték pappá Esztergomban. 1934 és 1936 között egy-egy évet töltött Visegrádon és Rákospalotán a szalézi intézetekben, nevelőtanárként.

 

A buzgalom, hogy misszionárius legyen, Indiába vitte Varga Bertalant. 1936-ban érkezett az indiai Bombaybe, ahonnan az India északi részén fekvő Darjeelingbe küldték. De még ebben az évben tovább kell mennie Gauhatiba, a Brahmaputra folyó melletti városkába, ahol mint gyóntató és misszionárius működött. Egy új nyelv tanulása minden embernek nehéz - neki három nyelvet kellett megtanulnia, hogy a helyiekkel megértesse magát: angolt, olaszt és a hindit. De Isten segítségével minden akadály legyőzhető.

 

 

1939 végén Krishnagarba küldik. Ez a település valamivel északabbra fekszik Kalkuttától, Bengália és Banglades határán, Itt újabb nyelvet, a bengálit kellett elsajátítania.

 

Indiába érkezésekor csak egy püspök és egy egyházmegye létezett Indiában. A nagy feladat, India lakosainak kereszténnyé történő megtérítése az ide érkező misszionáriusokra várt. A hittérítés nemcsak lelki megterhelés, hanem erős fizikai igénybevételt is jelentett, hiszen a napi több kilométernyi kerékpározás, lovaglás, gyaloglás megterhelő volt az emberi szervezet számára.

 

Az a vágya, hogy aktív misszionárius legyen, akkor teljesedett be, amikor kinevezték Bhobarparába, Krishnagar egyházkerületbe, ami ma már Bangladeshez tartozik. Ekkor már a nepáli nyelvet is ismernie kellett.

 

A II. világháborúban angol koncentrációs táborba kerül Dehra Dun-ba 1942 és 1946 között. Az angolok, mint ellenséges ország állampolgárát sok olasz pappal együtt internálták, Bengál amerikai származású püspökének tiltakozása ellenére. Varga Bertalan csak 1946-ban szabadult. Nem tért vissza Kelet-Bengálba, hanem a bihár-bengáli szalézi provincia több állomáshelyén is szolgálatot teljesített. A sok megpróbáltatás közben csodával határos események is történtek. Élete során háromszor élte túl a malária kínzó lázát.

  

1946-ban újra Assam tartományba, Shillongban, majd az év végén Barbetába kerül misszionáriusként. 1947- 1950-ig Észak Lakimpurban dolgozott, mint hittérítő, még keletebbre a Brahmaputra folyó északi partvidékén. Isten segítségét továbbra is érezte, hiszen a szalmakunyhóban töltött éjszakák során előfordult, hogy kígyó mászott az ágyába, vagy tigris nézett be az ablakon, de egyik gyilkos állat sem bántotta őt.

 

 

1951-ben tért vissza Bengálba, majd a következő hét évben a rhanagati nyáj pásztora volt. 1957-től tíz éven keresztül Bandelban, Kalkutta szomszédságában lelkiatyaként és plébános-helyettesként tevékenykedett.

 

A következő tizenhárom évben Sonadaban, a rend tanulmányi házában teljesített szolgálatot. Ezután nyolc év szolgálat következett Kalkuttában, Teréz anya szolgálati helyén.

 

A lelkipásztori és hittérítői munka mellett másra is futotta idejéből. Ő gondozta Kőrősi Csoma Sándor sírját, és amikor magyar kutatók ott jártak, sok általa gyűjtött és megőrzött emléket, írást adott át nekik. Itt találkozott vele Jakabos Ödön is, aki vendégszeretete mellett nyelvismeretét dicsérte. Paptársai visszaemlékezése szerint nem volt távolságtartó, mint sok más pap: családokhoz járt, és szívesen focizott, játszott a gyerekekkel még idős korában is. A világnak a másik felén, ahol még az esők után is 40 fok melegben kellett élnie, évtizedeken át járta kerékpárjával a falvakat, és az ott élő 4-5 katolikust is úgy szolgálta, mintha tömegeket tanított volna.

 

 

Életének utolsó éveiben Ranchiban élt, mint házi gyóntató a Don Bosco Ifjúsági Központban. Ezen kívül segített, mint hitoktató, háziorvos és betegápoló. A szegényeket mindig is a szívében hordozta és ahol tudott, segített rajtuk. Minden szabad idejét a templomban töltötte: imádkozott.

 

Tényőn maradt családtagjaihoz írt leveléből mindig sugárzott a szeretet és a honvágy. Szerette volna egyszer viszontlátni még testvéreit, azonban ez csak álom maradt. Az, hogy ennyi munkával telt évet megért az orvosok jóslata ellenére, Istennek köszönhető, hiszen egy olyan száraz, meleg éghajlatra vezérelte, ami életben tartotta őt. Sokszor írta leveleiben, hogy ha ő újra Magyarországra jönne, hogy lássa szeretteit, valószínűleg belehalna az éghajlat mássága miatt. De honvágy mindig megmaradt.

 

Türelmesen viselt szenvedés után 1988. június 11-én, 82 éves korában, szeretettel és megnyugvással a szívében kötözött el a mennyei hazába. Ezt a "rövid kis időt", amit Isten neki e földön szánt, az Ő szolgálatában töltötte el.

 

 

 

Összeállítás Zsugonitsné Varga Melinda és Bangha Imre írásai alapján

 

 

 Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Ibrahim története

Olaszország – Ibrahim története

Olaszország – Ibrahim története

2016-04-07 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ibrahim, egy tizenhat éves egyiptomi fiú története megegyezik sok más fiatal történetével, akik olyanok, mint ő: az otthoni szegénység, a tisztességes kilátások hiánya, az egész család áldozata, majd az út a remény felé egy gumicsónakban a Földközi-tengeren, amely már oly sok életet követelt. Egyeseknek nem sikerült, mint a bátyjának, aki elveszett a tengeren 2011 áprilisában. Mások, mint Ibrahim, kapnak egy második esélyt az életben. Őt befogadták az "Augusztus 16" szalézi ifjúsági oktatási központba Bariban, és most várakozással néz a jövője elé.

 

 

A fiatal egyiptomi egy kis faluból jött, ahol az élet soha nem volt könnyű. Villanyáram csak néhány órát van egy nap, és a víz néha nem több, mint egy délibáb. A bátyja tragikus tapasztalata ellenére a helyzetük annyira reménytelen volt, hogy a család úgy döntött, hogy kifizeti az embercsempészeknek a nagy összeget, 3000 eurót, amit csak javaik - beleértve a kis darab földet és az állatokat, megélhetésük egyetlen forrását - eladásával tudtak összeszedni.

 

A többnapi tengeri út után Ibrahim április 1-én, másik 545 bevándorlóval, köztük 41 kiskorúval együtt kiszállt a bárkából. Egy ideig Salerno teherkikötőjében üldögélt, várakozott, hogy hallja az anyja hangját, remélve, hogy majd biztonságba kerül és képes lesz egy tisztességes jövőt megteremteni magának.

 

Mohameddel és Ahmeddel, a másik két egyiptomi kiskorúval együtt előbb egy kisvárosba került, majd utána az "Augusztus 16" oktatási központba vitték Bariba, ahol azonnal befogadták. A központ a „Kis lépések, nagy álmok” egyesület irányítása alatt áll.  

 

Befogadása Don Bosco kanonizálása 82. évfordulójának napján történt, mintegy bizonyságként arra, hogy a fiatalság szentje oly sok év után, továbbra is tárt kapukkal vár, hogy befogadja a problémás tizenéveseket.

 

 

ANS – Bari/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma – A boldoggá és szentté avatási ügyek előmozdítására irányuló első szalézi szeminárium

Róma – A boldoggá és szentté avatási ügyek előmozdítására irányuló első szalézi szeminárium

Róma – A boldoggá és szentté avatási ügyek előmozdítására irányuló első szalézi szeminárium

2016-04-08 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Hogy fokozzák a Don Bosco nyomán született szellemi, lelki és oktatási örökség szentségét; hogy útmutatásokat kínáljanak fel és kiemeljék a legjobb gyakorlatokat a szentségre jelöltek ügyének  előmozdítása céljából a Szalézi Családban; hogy segítsenek felkutatni és nyomon követni az állítólagos csodákat; és hogy megértsék a valódi értelmét és célját a szentté avatási eljárásnak – ez csak néhány a római rendfőnökségen április 6-10. között zajló szeminárium nagyra törő céljai közül, amelyet azért rendeztek, hogy támogassák és előremozdítsák a boldoggá és szentté avatási ügyeket a Szalézi Családban.

 

 

Mintegy 120 résztvevő érkezett Rómába a világ különböző részeiről, hogy részt vehessen a szemináriumon, akik között ott van a Magyar Szalézi Tartomány képviseletében Depaula Flavio atya, tartományi titkár is. A számos szerzetes mellett jelen vannak a Szalézi Család különböző ágainak képviselői és több laikus is, akik osztják a közös érdeklődést és szenvedélyt, hogy megosszák és minél jobban elterjesszék a Szalézi Család szentéletű tagjainak hírét és tiszteletét, akik Don Bosco karizmájának fényében élték le életüket.

 

A vice-posztulátorok mellett a szemináriumon jelen vannak munkatársaik és támogatóik azokról a helyekről, ahol a Szalézi Család szentjei és szentségre jelöltjei születtek, vagy ahol megélték hivatásukat és küldetésüket, illetve ahol különösen elterjedt a tiszteletük. Jelen vannak a szalézi karizmatikus központok, Torino-Valdocco, Colle Don Bosco és Mornese képviselői, valamint a képzési központok képviselői csakúgy, mint a lelkiségi és kommunikációs központokhoz kapcsolódó személyek.

 

Az előadások mellett a résztvevők kisebb csoportokban megosztják egymással gondolataikat, tapasztalataikat és a közös munka során bővítik ismereteiket a szentekről és szentségre jelöltekről a Szalézi Családban, hálát adnak és könyörögnek a szellemi és anyagi ajándékokért és csodákért. Mindez annak érdekében, hogy erősítsék és fejlesszék a szentek közelségének érzését, a szív és a lélek vonzódását a szentekhez, fokozzák az érzelmi és szellemi "szimpátiát" és a "lelki közösséget". Mindez életben tartja az emléküket, növeli az életszentséget és a szentség igazi pedagógiájához vezet.

 

A szemináriumot április 6-án egy Pierluigi Cameroni, a szalézi rend egyetemes posztulátora nyitotta meg egy ünnepséggel, amely során elhelyezték a teremben Bosco Szent Jánosnak egy igen jelentős ereklyéjét, mintegy jelezve, az esemény rangját és az alapító jelenlétét.

Bruno Ferrero a szeminárium résztvevőihez szólva megjegyezte: A szentek csillagok, amelyek vezetik utunkat, ha még mindig tudjuk, hogyan kell felnézni rájuk”.

 

Április 7-én, csütörtökön Angelo Amato szalézi bíboros, Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa elnökölt a szentmisén és nyitotta meg a szeminárium második napját.  Amato bíboros Amato családias hangú szentbeszédét a szentmisét követő ülés során folytatta  a szenttéavatási ügyek lelkipásztori dimenziójáról és egyházi jelentőségéről. Beszédében a szenteket "igazi teológusok"-ként mutatta be, akik nem elméleteket állítanak fel, hanem élik a hit emberi és természetfeletti valóságát. 

  

Az sdb.org központi szalézi honlapon egy külön oldalon elérhető a szeminárium részletes programja és folyamatosan feltöltik az elhangzott tartalmakat is.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Kongói Demokratikus Köztársaság - A világ leggazdagabb országának szegényei

Kongói Demokratikus Köztársaság - A világ leggazdagabb országának szegényei

Kongói Demokratikus Köztársaság - A világ leggazdagabb országának szegényei

2016-04-08 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

D. Snow újságíró egyszer Kongót „gazdagsággal megátkozott” országnak hívta. A Kongói Demokratikus Köztársaságban levő Bukavu városban, a Kivu tó partján a szaléziak egy szakiskolát működtetnek az utcagyerek és a szegény fiatalok számára.

 

 

14–20 éves fiatalok százai róják Bukavu utcáit. Néhányan közülük soha nem jártak iskolába. A családjuk szegénysége arra kényszeríti őket, hogy munkát keressenek, és sokan közülük kisebb munkákból tartják fenn magukat. Mindig él bennük a remény, hogy visszatérhetnek egyszer az iskolába. És a munkájuk mindig alulfizetett.

 

Az oktatás megszakítása, vagy teljes hiánya a társadalmi élet negatív eredménye a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az oktatás hiánya megfosztja az országot a fejlődés lehetőségétől. Gyakran előfordul, hogy a fiatalok alkoholra és kábítószerre költik a pénzüket, és így tönkreteszik az egészségüket. Néhányan csatlakoznak a bűnbandákhoz és a végén fegyverek végeznek velük.

 

Giovanni Querzani atya, egy olasz misszionárius elkezdett dolgozni a fiatalokkal Kadutuban, Bukavu körzetében. Szakiskolát nyitott Bukavuban, hogy szakmát adjon nekik. Néhány olasz jótevőnek köszönhetően az iskola sok mechanikai és faipari gépet kapott. Aztán az atya átadta az iskolát a szaléziaknak.

 

A szaléziak műveltségi tanfolyamokat szerveznek az utcagyerekeknek azzal a céllal, hogy értékeljék és összehangolják az induló oktatás szintjét. Jelenleg mintegy 100 gyermek vesz részt oktatási tevékenységekben. A fiatalok számára szakképzési programot szerveztek három területen: fejleszthetik tudásukat az építőipar területén, kitanulhatják az asztalos mesterséget és autómechanikusnak is tanulhatnak, bár nem sok eszköz áll rendelkezésükre.

 

A szaléziak Bukavuban meg vannak győződve arról, hogy " a veszélyeztetett fiatalok befogadása és nevelése jó a társadalomnak."

 

 

ANS – Bukavu/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Mongólia – Misszionáriusnak lenni Mongóliában

Mongólia – Misszionáriusnak lenni Mongóliában

Mongólia – Misszionáriusnak lenni Mongóliában

2016-04-09 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

"Aggódom, ha azokra a gyerekekre gondolok, akikkel nap mint nap találkozom. A mongol családok nem gondoskodnak a gyermekekről, csak akkor érdekli őket, ha a kormány pénzt ad nekik. Gyakran a jövedelem hiánya oka a családok felbomlásának, és a gyermekek szenvednek a legtöbbet, mert az utcára kerülnek, ahol lopnak, szexuálisan bántalmazzák őket vagy prostituáltakká válnak" - ez a kemény valóság, amelyről Krzysztof Gniazdowski szalézi testvér számol be, aki misszionárius Mongóliában.

 

 

Mongóliában a föld nincs senki tulajdonában, közös, de szeretik. A mongolok állandóan költöznek, az éghajlat és a hagyományok szerint. A lakosság közel egyharmada mélyszegénységben él. A mongoloknak nincs fix lakóhelyük, táboroznak és folyamatosan mozognak, ami nem jelent problémát Mongólia száraz, kontinentális éghajlatán. Nyáron a hőmérséklet egészen 40 ° C-ra felszökhet, télen pedig a bőrük megkeményedik a hidegtől. Mozognak egyik helyről a másikra, hogy találjanak élelmet, vizet és legelőt az állataiknak.

 

Mongóliában nemigen lehet látni a missziós munka gyümölcsét, mert a nomádok nem gondolnak a jövőre. Nem építenek maguknak otthont, vagy gondozzák a kertet, nem érdekli őket az oktatás. Máról holnapra élnek. Ma itt vannak, holnap pedig találnak munkát máshol. A mongol népet szolgálni addig tart, míg üdvözöljük őket, majd búcsúz intünk nekik.

 

"Nehéz az egyházat mobil alapokra felépíteni" - mondja Krzysztof testvér. 2013-ban a katolikus egyház Mongóliában az első jelentősebb évfordulóját ünnepelte: a kereszténység húsz évét Mongóliában. Ebben az évben fogjuk ünnepelni az első helyi pap szentelését, aki Koreában tanult és Mongóliában fogják pappá szentelni."

 

A szaléziaknak két házuk van az országban, két nemzetközi közösség, egy a fővárosban, Ulánbátorban, és egy Darkhanban. Ulánbátor működtetik a Don Bosco műszaki iskolát és egy menedéket az utcagyerekek számára. Az iskolának, amelynek mintegy 300 diákja van, jó a híre, és utolsó vizsgák napján a cégek képviselői már ott várják a diplomásokat az ajtó előtt. A diploma megszerzése annyit jelent, hogy aláírt szerződésed van az egyik sikeres vállalattal. "Ez a kilátás ösztönzi a diákokat. Mongólia kultúrájában ezt a sikert valóságos csodának tekintem" – zárja beszámolóját Krzysztof testvér.

 

 

ANS – Ulánbátor/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Magyar szalézi misszionáriusok nyomában Latin-Amerikában

Magyar szalézi misszionáriusok nyomában Latin-Amerikában

Magyar szalézi misszionáriusok nyomában Latin-Amerikában

2016-04-11 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Az óbudai szalézi rendház kultúrtermében április 10-én este élménybeszámolót hallgathattak meg  az érdeklődők Csány Mártontól, aki a magyar szalézi misszionáriusok nyomait kutatta a Karib-térségben, pontosabban a Dominikai Köztársaságban és Kubában.

 

 

Először a Dominikai Köztársaságban járt, ahol Wilson Rosario atya, tartományi titkár volt segítségére. Dominkában három szalézi nyomára bukkant: Németh András 1999 márciusában, 82 éves korában hunyt el Santo Domingóban, ahol élete nagy részét töltötte, apostolkodva a helyi lakosság körében. Mándly Károly sírját, aki 1995-ben hunyt el 90 éves korában, Mocában kereste fel, aki itt káplán volt és gyóntató.

 

Útja ezek után Jarabacoába vezetett, ahol 1999. június 2-án, 86 éves korában elhunyt Végh Bertalan után kutatott. A magyar misszionárius a helyi rendi kriptában nyugszik, de emléke élénken él a szaléziak között és nagy tisztelet övezi, hiszen nagyon jelentős munkát végzett itt, azok között tartják számon, akik megváltoztatták Jarabacoát. Róla nevezték el a korszerű Politécnico Bartolomé Vegh középiskolát, amelybe közel 300 diák jár, és ahol a legszegényebb diákok is helyet kapnak.

Az idősebb szaléziak között akadt még olyan, aki személyesen is ismerte Bertalan atyát és mély elismeréssel nyilatkozott róla. Irodából leválasztott hálóhelyén az ágyát (amelyen elhunyt) és kedves székét még mindig nagy kegyelettel őrzik.

 Emléke élénken él a köztudatban, hiszen az iskola egyik falán nagy murálon örökítették meg és a diákok az iskolai pólójukon viselik arcképét.

 

További útja Kubába vezette Csány Mártont, ahol Bruno Roccaro atya volt a segítségére. Itt szintén három szalézi nyomára bukkant. Gerlinger János 1957-ben, 47 éves korában hunyt el, tragikus autóbalesetben, amikor a vizitációt végző tartományfőnökét egy másik rendházba vitte, Kóczán Ákos pedig 2007-ben hunyt el, 74 éves korában, hosszú és tartalmas szerzetesi élet után. Mindketten a közös szalézi sírboltban nyugszanak a helyi temetőben.

 

Santa Clarában, a Carmen-templomban a dorogi Vándor József atya emlékét őrzik nagy tisztelettel és szeretettel. A helyiek már életében szentként tisztelték a szívvel-lélekkel az utolsó leheletéig a kubaiakat szolgáló misszionáriust. Boldoggá avatási eljárását 2003-ban kezdeményezték és remélik, hogy ez hamarosan be is következik.

 

Csány Márton elmondta: megható volt, hogy a régi szaléziak honfitársaként mekkora szeretettel és segítőkészséggel fogadták mindenhol ezekben a távoli országokban. Biztosította a hallgatóságot, hogy a tapasztaltakat írásban is összegezni fogja, hiszen úgy érzi, a régiek iránti tisztelet kötelezi őt erre.

 

 

Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Az oratórium végleges letelepedésének 170. évfordulója

Az oratórium végleges letelepedésének 170. évfordulója

Az oratórium végleges letelepedésének 170. évfordulója

2016-04-12 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Don Bosco 1846. április 12-én elkezdte a szalézi művet Valdoccóban. Húsvét reggele volt, Torino összes temploma díszbe öltözött, kongtak a harangok. A Pinardi-háznak nem volt még harangja. Egyedül Don Bosco atyai hangja hívogatta a fiatalokat.

 

Sokan jöttek, nem is fért be mindenki a templomba. Százával voltak ott. Don Bosco megáldotta a kápolnát és utána bemutatta az első szentmisét. Mise végeztével szinte a levegőben kapták el a reggelire kapott puha zsömlét, és utána ellepték a ház körüli mezőt. Örömük határtalan volt, végre lett egy ház, amely „egészen az övék” volt.

 

1846. március 15-én, nagyböjt második vasárnapján Don Boscónak és a mintegy 300 fiúnak el kellett hagyni a Filippi testvérek rétjét, ahol addig az oratóriumot tartotta. Mindenki tudott a bánatáról. Az egészsége tönkrement, és fogalma sem volt, hol fogja a jövőbe összegyűjteni a fiait. Félrevonult, felnézett az égre és így kiáltott:

– Édes Istenem, miért nem mutatod meg a helyet, ahol akaratod szerint összegyűjthetném ezeket a gyerekeket? Ismertesd meg velem, vagy mondd meg, mit kell tennem!

Alighogy ezeket kimondta, odalépett hozzá egy Pancrazio Soave nevű ember, és dadogva megszólította:

– Igaz-e, hogy helyet keres egy laboratóriumnak?

– Nem laboratóriumnak, hanem oratóriumnak.

– Akár laboratórium, akár oratórium, de hely van, csak jöjjön és nézze meg. Giuseppe Pinardi úr tulajdona, aki becsületes ember. Jöjjön csak, jól jár vele!

 

 

Torino Valdocco negyedében, ahol a földek a Dora folyó felé lejtenek és a tizenkilencedik században az első gyárak és különböző gazdaságok voltak, állt a Pinardi-ház hátsó falához támaszkodó rozoga fészer – a „laboratórium” –, ahol Don Bosco tanította a fiúkat, ahol megálmodta és megalapította a szalézi rendet, ezt a világméretű szerzetesrendet, amely már a Savoyaiak Torinójában is alapvető fontosságú volt sokak számára.

Valdocco szentjének érkezése előtt a kápolna egy fészer volt, amelyet Francesco Pinardi és testvérei, Giovanni Antonio és Carlo Filippi raktárnak és műhelynek használtak.

  

Az Oratóriumi Emlékiratokban Don Bosco így számol be első benyomásairól a Pinardi házzal kapcsolatban:

„A mondott helyre érkezve egy egyemeletes viskót láttam szúette lépcsővel és erkéllyel, körülötte kert, legelő és mező. Fel akartam menni a lépcsőn, de Pinardi és Pancrazio megállított: - Nem – mondták nekem – a megígért hely ott van mögötte.

Féloldalas tető húzódott a fal mentén és a földtől kb. egy méterre végződött. Talán raktárként vagy faanyag tárolására szolgált. Ahhoz, hogy bemenjek le kellett hajolnom, nehogy beüssem a fejemet.”

A bejárat az épület nyugati végén volt, „két lépcsőfok vezetett lefelé, télen és esős időben elöntött bennünket a víz, nyári melegben pedig a hőség és penészszag fojtogatott minket. Alig volt olyan ünnepnap, amikor egy-két gyerek ne lett volna rosszul ájulásig, hogy szabad levegőre kellett vinni..” (OE 55).

 

 

Az új templom ugyan elég szegényes volt, de mégis szabályos bérleti szerződés útján vették birtokba, nem kellett attól félniük, hogy súlyos nehézségek árán bármelyik pillanatban más helyet kell keresni. Amikor Don Bosco bérbe vette, arra kérte Pinardi urat, hogy ossza három helyiségre a fészert: magára a kápolnára, ami egy nagyobb szoba volt, és két, közel másfél méter hosszú kis szobára, amelyeket sekrestyének, kórusnak és raktárnak használtak. A kápolna elég szegényes képet mutatott (a tatarozás ellenére, amit Pinardi úr vállalt). Tizenöt-tizenhat méter hosszú volt, és öt-hat méter széles, de nagyon alacsony.

 

Don Bosco 1846. április 12-én átvitette a Menhelyről a templomi felszerelést. Két jótevő asszony finom lenvászonnal takarta le az oltárt, Carpano hittudományi doktor ajándékát. Kirakta a gyertyatartókat, a feszületet, az örökmécsest és Szalézi Szent Ferenc kis olajfestésű képét. A falon levő fülkébe a bejárati ajtóval szemben elhelyezte Gonzaga Szent Alajos szobrát, akinek a lelkisége és odaadása alapvető eleme lett az oratóriumnak. A berendezést a keresztút tizennégy állomásának elhelyezése egészítette ki a falakon, 24 kis padsor és két pad, vörös függönyök az ablakokon, vázák a virágoknak és egy kristálylámpa az oltárnál.

A templomnak kezdetben még nem volt harangja, ezt Ignazio Vola teológus adományozta 1846 novemberében.

 

A Don Bosco oratóriumát látogató fiúk száma a hely egyszerűsége és szegényessége ellenére jelentősen megemelkedett. Lenyűgözték őket az ünnepélyes szertartások, a zene és a játékok, míg a papok, akik korábban a munkatársai voltak, de elhagyták az elmúlt hónapokban, visszatértek, hogy segítsenek Don Boscónak.

 

 

 

De vajon milyen volt az élet az Oratóriumban? Hívjuk segítségül Don Boscót, és idézzünk az Oratóriumi Emlékiratokból:

„Az Oratórium működését így szerveztük meg: ünnepnapokon jó korán kinyitottuk a templomot, folyt a gyóntatás egészen a mise kezdetéig. Ezt nyolc órára terveztük, de a gyónni kívánók nagy száma miatt sokszor 9 órára vagy még későbbre tolódott. A papok valamelyike, ha éppen ott voltak, segített és felváltva mondták az imádságokat. A misén mindazok szentáldozáshoz járultak, akik felkészültek rá. Mise után, ahogy elrámoltuk a liturgikus ruhákat, felálltam egy alacsony szószékre, hogy evangélium-magyarázatot tartsak, ami idővel átadta helyét az Üdvtörténet folytatásos elbeszélésének. Ezek a történetek, melyeket egyszerű és népies nyelven adtam elő, élénk színekkel ecsetelve a különböző korok szokásait, a helyeket és a messzi tájakat, kicsiknek-nagyoknak, de még a jelenlevő papoknak is mind nagyon tetszettek. A prédikáció után a tanórák délig tartottak.

 

Délután egy órakor kezdődött a játék: boccsa, gólyaláb, fapuskák, fakardok és első tornafelszereléseink mind bevetésre kerültek. Fél háromkor hittanóra vette kezdetét. Óriási volt az általános tudatlanság. Többször is megesett, hogy elkezdtem az Ave Maria-t, és a jelenlévő kb. 400 gyermek közül egyetlenegy sem tudott bekapcsolódni, de még folytatni sem, ha abbahagytam.

 

A katekizmus után, mivel akkoriban még nem tudták énekelni a vesperást, a rózsafüzért mondtuk. Később aztán elkezdtük énekelni az Ave Maris Stellát, majd a Magnificatot, aztán a Dixitet és a többi zsoltárt; végül pedig egy antifónát is és egy év múlva már elejétől a végéig el tudtuk énekelni a Miasszonyunk vesperását.

 

Minderre egy rövid kis prédikáció következett, legtöbbször egy példázat, ami valamelyik erényt vagy bűnt mutatta be. Mindez a litánia éneklésével és szentségi áldással fejeződött be.

 

A templomból kilépve kezdődtek a szabadidős foglalkozások, amikor mindenki tetszése szerint foglalta el magát. Az egyik a katekizmust folytatta, mások az énekeket vagy az olvasást gyakorolták, a legtöbben azonban ugrándozva, szaladgálva élvezték a különböző játékokat és szórakozásokat. Az ugrándozáshoz, futkosáshoz, bűvészmutatványokhoz szükséges eszközök mind a felügyeletem alatt léptek működésbe, hisz annak idején ellestem ezeknek trükkjeit az artistáktól. Így tudtuk féken tartani a gyerektömeget, amelynek nagy részére méltán ráillett a mondás: Sicut equitus et mulus, quibus non est intellectus.[1]

 

Meg kell mondanom egyébként, csodáltam bennük, hogy nagy tudatlanságuk ellenére igen nagy tisztelettel fordultak az Egyház dolgai és a szent szolgálattevők iránt, és vágytak egyre többet tudni a vallás dolgairól.

 

Sőt, én arra is felhasználtam ezt a könnyed szórakozást, hogy vallásos gondolatokat és a szentségek gyakorlását sugalmazzam tanítványaimnak. Egy-egy fülbe súgott szóval egyeseknek nagyobb engedelmességet, pontosabb kötelességteljesítést ajánlottam; másoknak a rendszeres katekizmust, gyónást és hasonlókat. Vagyis a gyerekek szórakozása hasznos eszközzé lett számomra amennyiben ilyenkor közel tudtam kerülni hozzájuk, és aztán szívesen jöttek gyónni is szombat este vagy vasárnap reggel. Olykor pedig egyenesen a játékból szólítottam el őket gyónásra, amikor azt láttam, hogy ellenállnak ennek a fontos kötelezettségnek.

 

Az est leszálltakor a harang szavára mindnyájan visszatértünk a templomba, ahol kicsit imádkoztunk vagy elmondtuk a rózsafüzért az Úrangyalával, legvégül pedig elénekeltük a Mindig áldott legyen-t stb.

 

A templomból kilépve a gyerekek közé vegyültem és visszakísértem őket a városba, miközben ők énekeltek vagy jókedvűen kiáltoztak. Ahogy felértünk a Rondóra, még elénekeltük valamelyik dicsőítő ének egyik strófáját, meghívtam őket a következő vasárnapra is, majd fennhangon jó estét kívánva egymásnak mindenki ment a dolgára.

 

Az Oratóriumból való elindulás egészen rendkívüli jelenet volt. Amikor a gyerekek kijöttek a templomból, vagy százszor jó éjszakát kívántak egymásnak, de egyiknek se akaródzott elszakadni a többiektől.  Nem győztem mondogatni nekik:

- Indulás hazafelé, későre jár, otthon a szüleitek már várnak titeket.

Hiába. Engednem kellett, hogy körém gyűljenek; a hat legerősebb összefonta a karját, amire, akár egy trónra, kénytelen voltam felülni. Akkor aztán felsorakoztak, és ezen a karokból font emelvényen – ami magasabbra emeltek a legmagasabb szobroknál is - cipelve Don Boscót énekelve, kacagva, kurjongatva vonultak a körútig, amit közönségesen csak Rondónak hívtak. Ott elénekeltünk még néhány dicsőítést, legvégül a Mindig áldott legyen kezdetűünnepi éneket. Akkor a hirtelen beállt mély csendben végre jó estét és sikeres hetet kívántam nekik. Mindenki olyan hangosan válaszolt jó estét, ahogy a torkán kifért. Akkor aztán leszálltam a trónomról; majd ki-ki visszatért családja kebelére, a nagyobbacskák közül néhányan pedig egészen hazáig kísértek engem, aki már alig álltam a lábamon a fáradtságtól.”

 

 

Szaléziak.HU

 

 

 



[1] Értelmetlenek, mint a ló és az öszvér (Zsolt 32,9) (ford.)

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / India – Menamparampil érsek meglátogatta az elrabolt szalézi családját

India – Menamparampil érsek meglátogatta az elrabolt szalézi családját

India – Menamparampil érsek meglátogatta az elrabolt szalézi családját

2016-04-12 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Thomas Menamparampil szalézi érsek meglátogatta Thomas Uzhunnalil atya családját, akit március 4-én elraboltak Jemenben. Menamparampil érsek jelenleg Jowai apostoli adminisztrátora és Guwahati  nyugalmazott érseke Indiában. Személyesen ismeri az elrabolt szerzetest, és azért kereste fel az Uzhunnalil családot, hogy vigaszt és reményt vigyen nekik és együttérzéséről biztosítsa őket.

 

 

Menamparampil érsek több alkalommal is találkozott Tom Uzhunnalil atyával, és ismerte a nagybátyját, Mathew atyát is, aki a jemeni szalézi missziót alapította.

 

Menamparampil érsek az AsiaNews-nak adott interjúban azt mondta Tom atyáról: "A kezdetektől fogva csodáltam a bátorságát és az előrelátását minden helyzetben. Fel volt készülve a szenvedésre, és mindig maradásra ösztönözte a nővéreket, akár a vértanúság. árán is. És pontosan ezt is tették" - mondta az érsek, miközben elismerte, hogy sírva fakadt, amikor hallotta a hírt a négy nővér haláláról Ádenben.

 

Nemrégiben az érsek meglátogatta Tom atya családját Ramapuramban, Keralában, és emlékeztette őket az együttérzés hullámára, amellyel világszerte kísérik az elrabolt szalézi atya sorsát. A helyi hívek számos csoportja, köztük a püspök is, felajánlották, hogy együtt imádkoznak Tom atya bátyjával, Mathew-val. "A 20. zsoltár első öt versével kezdtük, ez a kedvencem... Ahogy elolvastam az első sort  »Az Úr hallja imáitokat a nehéz időkben«, ő sírva fakadt."

 

"Néhány évvel ezelőtt - emlékeztetett Menamparampil érsek - egy indiai szalézit, James Pulickal atyát elrabolták Szudánban, és néhány évig az emberrablók kezében maradt. Ugyanakkor az atya szívjósága annyira megérintette a szívüket, hogy a végén elengedték. Bízunk az Úrban, és tudjuk, hogy mindennek eljön az ideje.”

 

 

ANS – Ramapuram/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - A rendfőnök születésnapja: lelkesítő szalézinak lenni

Róma - A rendfőnök születésnapja: lelkesítő szalézinak lenni

Róma - A rendfőnök születésnapja: lelkesítő szalézinak lenni

2010-12-19 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5915_8119A római rendfőnökség szalézi közössége idén is együtt ünnepelte a rendfőnök születésnapját. Don Pascual Chávez december 20-án töltötte be 63 életévét, ebből 52-őt a Szalézi Társaságban töltött.
Reggel ünnepi szentmisével kezdték a napot a rendfőnökség kápolnájában, amelyen a helyi szerzetesi közösségen kívül jelen voltak a római és vatikáni szalézi szerzetesi közösségek igazgatói és az újonnan kinevezett tartományfőnökök, akik egy kurzuson vettek részt.
A szentmise kezdetén Adriano Bregolin vikárius köszöntötte a rendfőnököt, fejezte ki jókívánságait, adta át a Társaság és a Szalézi család imáit  és megköszönte nagy odaadását.

Szentbeszédében a rendfőnök felidézte életének állomásait a gyermekkorától kezdve egészen az elmúlt évig, és a liturgia fényében visszatekintett a 2010. évi strennára: "Azt kértük, hogy lássuk Jézust, és megláttuk őt!" Megemlítette az elmúlt év néhány emlékezetes eseményét: Don Rua halálának centenáriumát, a szalézi püspökök találkozóját, a volt növendékek IV. világtalálkozóját, a haiti és chilei földrengést, a pakisztáni árvizet és a vádakat, amelyek az egész Egyházra és a Szalézi Társaságra is árnyékot vetettek, és amelyek megmutatták, hogy Krisztus követése elköteleződést és áldozatokat követel.

Rámutatva a 2011. évi strennára  don Chávez kiemelte, hogy nagy szükség van hivatásokra, és visszaemlékezett a lelkesedésre, amellyel követte szalézi hivatását: "Úgy éreztem, hogy meghívott vagyok, meghívott az életre, a hitre, arra, hogy kövessem Don Boscót".

Végül a rendfőnök erőteljes felhívást intézett mindenkihez, hogy éljék meg mélyen a szellemi átalakulást: Isten felé hiteles Istennek szentelt életen keresztül; Don Bosco felé hűséggel a szalézi karizma és a megelőző módszer által, és a fiatalok felé állandó, szeretetteljes szolgálattal.

Az ünneplés délután folytatódott.

 

ANS-Róma/szaleziak.hu

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Egy missziós diáknaptár, ami kettőt ér

Olaszország – Egy missziós diáknaptár, ami kettőt ér

Olaszország – Egy missziós diáknaptár, ami kettőt ér

2016-04-13 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ez az iskolai diáknaptár nem egy egyszerű technikai eszköz a jegyzeteléshez: ez hű társa minden tanulónak a tanév 10 hónapja alatt, és gyakran válik bizalmas titkok őrzőjévé is. A 2016-2017-es tanévre különböző szalézi csoportok együttműködésével készült egy "missziós" naptár, amelynek célja, hogy a tanulókat rávezesse, hogy törődjenek társaikkal a déli féltekén.

 

 

A napló címének ötlete: "Kedves távoli padtársam", egy közép-olaszországi szalézi atyától ered, és David Febbraro szalézi munkatárstól, és a ciampinói oratórium igazgatója. A két nagy szalézi misszionárius szervezet - a torinói Missioni Don Bosco Egyesület és a VIS civil szervezet (Nemzetközi Önkéntes Szolgálat a Fejlődésért) összefogott, hogy támogassák a kezdeményezést.

 

A különlegessége ennek a naptárnak, hogy…kettőt ér, ugyanis minden diák, aki megvásárolja, automatikusan juttat egy másolatot egy másik kisdiáknak, aki a missziós területeken él, a saját nyelvén természetesen. A naptárt 5 nyelven adták ki: olaszul, spanyolul, portugálul, franciául és angolul.

 

Minden hónapban a VIS bemutat egy iskolát a világ különböző részein: Angola, Albánia, Bolívia, Kamerun, Libéria, Madagaszkár, Palesztina, Kongói Demokratikus Köztársaság, stb, amelyekkel az olasz osztályok felvehetik a kapcsolatot.

 

A naptár vallásközi is. Minden napra három lehetséges naptárt kínál - keresztény, zsidó és iszlám vallásút, a különböző ünnepekkel. A vasárnapoknak és a katolikus ünnepeknek külön figyelmet szentelnek egy táblázatban, amelyet a tervező, Cesar rajzolt meg, és amit ki is színezhet az, aki szeretné.

 

A naptár vezérmotívuma egy történet, amely kilenc részből áll - havonta egy -, és amelynek főszereplője Jonathan Junior, a fia a híres sirálynak, Jonathan Livingstone-nak. A történet célja, hogy segítse és elkísérje a gyermekeket és a kiskamaszokat növekedésük, érésük során, és ösztönözze őket, hogy bátor és tudatos döntéseket hozzanak.

 

Ezt a naptárt az iskolán kívül is lehet használni, mint segédeszközt a gyermekeknek és kiskamaszoknak az oratóriumokban, plébániákon és a hittan csoportokban. Kiadtak hozzá egy segédkönyvet is a tanárok és a nevelők számára.

 

Aki többet szeretne megtudni a naptárról, látogasson el a www.diarioscolastico.com honlapra.

 

 

 

ANS – Ciampino/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Brazília - Szalézi diákok viszik az olimpiai lángot

Brazília - Szalézi diákok viszik az olimpiai lángot

Brazília - Szalézi diákok viszik az olimpiai lángot

2016-04-14 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Annak ellenére, hogy majdnem négy hónap van még hátra a riói olimpiáig, és majdnem öt hónap a paraolimpiáig, a Szalézi Család Brazíliában már győzelmeket ünnepel. A sportolók között, akiket kiválasztottak, hogy az olimpiai és paraolimpiai játékok lángját vigyék, két szalézi diák is szerepel: Eduarda és Jessika.

 

 

Eduarda dos Santos 16 éves diák és úszó, a szalézi intézet tanulója Salvadorban, Bahia államban. Kapott egy levelet a brazil Olimpiai Bizottságtól (COB), amelyben meghívták, hogy ő vigye az olimpiai lángot 2016. május 24-én, amikor a fáklya áthalad Salvador városon. És bár még van addig néhány hét, ő már követi a bizottság tanácsait.

 

Eduarda Bahia egyik legígéretesebb olimpiai úszója. "Úszni a Szalézi Intézetben nagyon fontos számomra, mert ott élek az iskola közelében. Azt hiszem, részt vehetek az olimpián 2020-ban, és szeretnék érmet szerezni Brazíliának. Az úszás az életem része. Ez ad nekem egy ígéretes jövőt és egy csomó lehetőséget" - mondja.

 

Egy másik szalézi diák, akit már kiválasztottak, Jessika Azevedo, mindössze 13 éves, a Szalézi Oktatási Központ diákja Natalban. Az ő feladata az lesz, hogy vigye a paraolimpiai fáklyát, amíg áthalad Rio Grande do Norte államon.

 

Jessika nyolcadikos és para-sportoló, aki bowlingban versenyezik. Azt mondja, nagyon boldog és nagyon meglepte, hogy rá esett a választás. "Tudtam, hogy az előválasztáson túljutottam, de amikor visszaigazolták, nem tudtam elhinni" - mondta.

 

Jessika még túl fiatal ahhoz, hogy részt vegyen a paraolimpián Rióban, de azt mondja, egy országos iskolaközi versenyre edz, amelyre az év végén kerül sor, és ahol a natali szalézi iskolát fogja képviselni.

 

Eduarda és Jessika ragyogó példái annak, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a sportnak a  szalézi oktatásban és nevelésben. Ahogy Ferenc pápa mondta 2015. június 21-én Valdoccóban: "Mit tett Don Bosco? Megismertette a fiúkkal a sportot, mert a sport teszi, hogy a fiatalok társadalmi lényként növekedjenek, egészséges versenyszellemben, megtapasztalva az együtt végzett munka szépségét."

 

 

ANS – Recife/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Kenya – Bosco Boys: történetek a reményről és a szeretetről

Kenya – Bosco Boys: történetek a reményről és a szeretetről

Kenya – Bosco Boys: történetek a reményről és a szeretetről

2016-04-14 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ha egy afrikai nagyváros nyomornegyedében születtél, úgy tűnik, a jövőd már meg van pecsételve. És ez a jövő nem éppen fényes. De ha az utca közelében, ahol játszol, van egy szalézi misszió, akkor ez a jövő másként is alakulhat.

 

 

Leah Solomon, Jemima, Stanley, Ziporah, Paul, Damaris, Mary ... csak néhány a sok 7-13 éves gyermek közül, akiket a Karenben, Nairobi legszegényebb negyedében élő és dolgozó szaléziak felkaroltak. Ez a negyed a Kuwinda nyomornegyed közelében található, ahol nem ritka az olyan gyermek, akit a szülei teljesen elhanyagoltak. Nem csoda, hiszen a szülők elvesznek az ezernyi probléma között, amelyek körülveszik őket: a munkanélküliség, betegség, mocsok, éhezés. A gyerekek pedig egész életüket az utcán töltik, szemét és szennyvíz között, és ki vannak téve mindenféle veszélynek és visszaélésnek. Gyakran előfordul, hogy egy bizonyos ponton már nem térnek vissza este a szüleikhez: otthonukká válik az utca, társaik a család.

 

Joseph atya, Cornelius atya, David atya, Paul atya... igyekeznek óvatosan megközelíteni a gyerekeket, elnyerni a bizalmukat, biztonságos menedéket és oktatást felkínálni nekik. A Bosco Boys egy befogadó központ, ahol aludni, játszani, de tanulni is lehet, mert egy általános iskolát is működtetnek itt a szaléziak. Mindazonáltal, ez egy átmeneti szálláshely, mert a szalézi misszionáriusok egyik fő célkitűzése, hogy újraegyesítsék az utcagyerekeket a családjukkal.

 

Most már sok olyan fiú és lány van, akik innen indulva befejezték a középiskolát, néhányan továbbtanultak az egyetemeken, mások vállalkozók lettek... Sajnos, az utcagyerekek generációi könyörtelenül követik egymást, de a szaléziak továbbra is fáradhatatlanul folytatják oktatási és családegyesítési munkájukat.

 

Leah tíz éves. A családja a maszáj törzs tagja, ő a második a hat gyermek közül, a szüleivel él, akik munkanélküliek és egy bádog fészerben tengetik életüket. A kislány másodikos, kiváló tanulmányi eredményeket ér el és arról álmodik, hogy egyszer jó orvos lesz.

 

Stanley nyolcéves. Ő eredetileg vidéken született, de a szülei, keresve a szerencsét, Nairobiba költöztek. Most a Kuwinda nyomornegyedben él, amely otthont ad a különböző törzsekből érkező embereknek. Ő is második osztályba jár, és ha felnő, pilóta akar lenni. Leah és Stanley csak kettő a sok fiatal közül, akit Nairobiban a "Bosco Boys" szalézi központban támogatnak és gondoznak.

 

A "Bosco Boys" a növekedés, a rehabilitáció, a remény helye. Egy hely, ahol az utcagyerekek otthonra találnak, és lehetőséget a jövőre nézve.

 

A szaléziak már 1986 óta várják itt a gyermekeket, akiket elhagytak a szüleik, vagy fennáll a veszély, hogy elhagyják őket. Ezek a fiúk és a lányok, akik a túlzsúfolt Kuwinda és Menyatta nyomornegyedekben élnek, ahol nincs más alternatíva, csak az utca, ahol a gyermekkor nem védett, és a kapcsolat a családokkal gyakran egyre jobban elmosódik, és végül eltűnik, elnyeli a nyomor és promiszkuitás.

 

A Missioni Don Bosco segélyszervezet torinói irodája április 12-én, az utcagyerekek világnapján megújította felhívását a Bosco Boys központ támogatására, amely jelenleg 283 gyermeknek ad otthont: fiúknak és lányoknak, akiknek története nehézségek között kezdődik, beleértve a szociális deprivációt és a gyermekkori sérüléseket, de most elsősorban a remény és a szeretet jellemzi őket.

  

 

ANS – Nairobi/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Egyesült Államok – Élelmiszert a hajléktalanoknak

Egyesült Államok – Élelmiszert a hajléktalanoknak

Egyesült Államok – Élelmiszert a hajléktalanoknak

2016-04-15 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A hajléktalan személyt úgy határozzák meg, mint aki nem tud magának rendszeres, biztonságos és megfelelő szállást szerezni. A hajléktalanok gyakran élnek speciális menedékhelyeken, autókban, sátorban vagy az utcán, kartondobozban. Számukra, mint bárki már számára, aki szenved és nehézségek között él, fontos, hogy megkapják a nyitottság, a figyelem és a szolidaritás gesztusait. Ez az, amit néhány önkéntes a kaliforniai Bellflowerben található Savio Szent Domonkos szalézi plébániáról minden hétvégén tesz.

 

 

2015 novemberében az állami hivatal 115.738 főre becsülte a hajléktalanok számát Kalifornia államban, ami magasabb, mint az előző évben. Ugyanebben az évben a részleges értékelések szerint Los Angeles megyében több mint 40.000 hajléktalan él.

 

A „Dance with Me ZUMBA” (Táncolj velem zumbát) csoport tagjai a Savio Szent Domonkos szalézi plébániáról Bellflowerben úgy döntöttek, hogy tesznek valamit a hajléktalanokért. Minden hétvégén elindulnak küldetésükre, hogy ennivalóhoz juttassák a hajléktalanokat Los Angeles megyében. A napjuk úgy kezdődik, hogy 8 órakor találkoznak a templom előtt, majd összekészítik az élelmiszercsomagokat legalább 35-40 hajléktalan számára. A csoport által kiosztott élelmiszer a hajléktalanok 6-7 közösségébe jut el.

 

Többen közülük találkoztak már Andrew-val, a fiatal afro-amerikaival, aki kerékpárokat javít. Jimmy egy ázsiai, aki munkanélküli volt hat hónapig, egy fehér kaukázusival, aki Californiába jött, miután a Katarina hurrikán során elvesztette kis étteremét Louisianában és Nieshell, egy afro-amerikaival, aki már nyolc éve él az utcán kábítószerfüggés miatt.

 

Ezek a személyek továbbra is valakinek a szerettei. Miért kezelik őket egyre kevesebb és kevesebb emberbaráti szeretettel? Miért nem javítja az állam ezeknek az embereknek az életfeltételeit? Humánusnak lenni annyit jelent, hogy mások gondját viseljük, amikor szükség van rá. A hajléktalanság állapotát prioritásként kell kezelni, adományokat és szolgáltatásokat juttatni a hajléktalanoknak és menedéket biztosítani nekik különböző intézményekben. Most nem a vádaskodás, hanem a változtatás ideje van. Minden ember sebezhető, és ki van téve elfogadhatatlan döntéseknek az életében, de tudjuk, hogy a változás csak akkor következik be, ha megfelelő támogatást és szakértői segítséget kapnak, ami megfelel az emberek egyéni igényeinek. A hajléktalanokat segíteni egy felhívás, hogy csökkenjen a hajléktalanok száma. Ilyen módon is lehet a szeretetet kimutatni mások iránt, akiknek szükségük van egy segítő kézre.

 

 

ANS – Bellflower/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Nemzetközi örökbefogadás Don Bosco Barátain keresztül

Olaszország – Nemzetközi örökbefogadás Don Bosco Barátain keresztül

Olaszország – Nemzetközi örökbefogadás Don Bosco Barátain keresztül

2016-04-16 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Don Bosco Barátai Egyesületet (Associazione Amici di Don Bosco Onlus) Joseph Shack atya alapította 1984-ben. A szalézi misszionárius, aki élete nagy részét Indiában töltötte, visszatérve Olaszországba a késő ’70-es években, támogatni kezdte azokat a párokat, akik gyermeket szerettek volna örökbe fogadni ebből az országból.

 

 

Mint minden más hasonló intézmény, Don Bosco Barátai is mindenekelőtt azt tartják szem előtt, hogy minden gyermeknek joga van a családhoz, és a méltó élethez az országban, ahol született. Az örökbefogadás egy külföldi házaspár részéről csak az utolsó életképes megoldás, amelynek a végrehajtásához nagy szakmai tudásra és a gyermekek jogainak körültekintő védelmére van szükség.

 

A szervezet székhelye Torino Valdocco negyedében van, egy kisebb központ pedig Leccében. Ez is része a nagy szalézi galaxisnak, amely aktív projektekkel segíti a gyermekek nemzetközi örökbefogadását öt országban: Indiában, a Fülöp-szigeteken, Kolumbiában, Mongóliában és Beninben.

 

A 2016. április 10-én megtartott Tavaszi Fesztivál keretében találkoztak Torinóban az egyesület tagjai, és üdvözölték az új elnököt, a nemrég kinevezett i Domenico Ricca szalézi atyát, aki Giampietro Pettenon atyát követi ezen a felelősségteljes poszton. Ricca atya jól ismeri a fiatalok gondjait, hiszen már harminc éve a Ferrante Aporti regionális fiatalkorúak börtönének káplánjaként működik.

 

A találkozón elhangzott, hogy van remény, és vannak pozitív jelek a világban a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatban, annak ellenére, hogy gyakran az ellenkezőjéről számolnak be. A tagok megismételték az egyesület filozófiáját: ahelyett, hogy nagy számban adjanak örökbe gyerekeket, inkább ragaszkodnak az eljárás teljes átláthatóságához és figyelemmel kísérik a gyermeket és a családot az örökbefogadás után is. Rámutattak, hogy a családok egyre gyakrabban állnak elő azzal a kéréssel, hogy idősebb, vagy speciális igényű gyermekeket szeretnének örökbe fogadni.

 

Mind az öt ország képviselői, ahol a szervezet működik, arról számoltak be, hogy 2015-ben pozitív trend mutatkozott, az örökbefogadások száma növekedett. Az egyesület most már teljesen működőképes Beninben is, és már teljesen felkészültek rá, hogy ismét intézzék a nemzetközi örökbefogadásokat Indiában. A találkozón részt vett Marien Villamil, az egyesület kolumbiai képviselője, ahol a speciális igényű gyermekek és testvérek csoportjának örökbefogadása is megengedett.

 

"A gyermek első öröme, ha tudja, hogy szeretik" - szokta mondani Don Bosco. A gyermekek jogainak védelme része a Szalézi Család DNS-ének, és az egyesületnek a szubszidiaritás elve a nemzetközi örökbefogadásban az egyik alapköve.

 

További információ: www.amicididonbosco.org

 

 

ANS – Torino/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Bolívia – Kami, az energia misszió

Bolívia – Kami, az energia misszió

Bolívia – Kami, az energia misszió

2016-04-17 Vasárnap   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Kami egy látszólag idilli falu Bolíviában, 4000 m magasan az Andokban, pont a felhők alatt. Ez egy hely, ahol a fizikai elkülönülés az ország többi részétől - párosulva zord életkörülményekkel, a tartósan hideg éghajlattal és a wolfram bányászat egészségre gyakorolt ​​negatív hatásával ​​- annyit jelent, hogy a lakosok átlagos várható élettartam mindössze 40 év.

 

 

Mielőtt 1977-ben a szalézi misszionáriusok először megérkeztek Kamiba, az írástudatlanok aránya rendkívül magas volt. A bányászaton kívül a családoknak kizárólagos bevételi és megélhetési forrása a gazdálkodás volt. És míg víz majdnem mindenhol volt a faluban, villanyáram nem volt. Áram nélkül, ami működtette volna a helyi iskolát vagy kórházat - vagy az új üzleti vállalkozásokat – úgy tűnt, a falu megmarad a szegénység szorításában.

 

De a misszionáriusok, Serafino Chiesa atya vezetésével azonnal megértették a Kamiban rejlő lehetőségeket - és ez a potenciál a folyónál kezdődött. Mivel nem fértek hozzá a tiszta vízhez, a gyermekek és a családok a szennyezett forrásból ittak, ami azt eredményezte, hogy krónikusan érzékenyek lettek különböző betegségekre. Tehát, a misszionáriusok építettek egy vízvezetéket, ami közvetlenül Kamiba vezette a tiszta vizet, és ezzel elnyerték a helyi emberek bizalmát.

 

Az ezt követő években, Serafino atya és társai módszeresen bevezették az oktatási és szociális programokat, amelyeknek az volt a célja, hogy megjavítsák az életkörülményeket Kamiban. Aztán 2010-ben felmerült egy szerencsés lehetőség: felfedeztek egy elhagyott, régi vízierőművet, amely valaha a bányászokat szolgálta.

 

"Serafino atya megörült" - magyarázza Humberto Camacho, egy bennszülött bolíviai és volt szalézi diák, aki jelenleg a nemzeti koordinátora egy civil szervezetnek, amely támogatja a szaléziak-vezette programokat. Rájött, hogy az elhagyott erőmű megnövelheti Kami mezőgazdasági ágazatának értékét, és létrehozott egy helyi, tiszta és fenntartható gazdasági forrást, hogy támogassa a közösséget, hogy önellátó, önálló és független legyen.

 

"Ő nem fél semmitől – fűzi hozzá Camacho úr -, így hát megragadta a lehetőséget!"

 

Ma, hála ennek a lehetőségnek, Kami össze van kapcsolva Bolívia nemzeti villamosenergia-hálózatával. Serafino atya irányításával néhány civil szervezet szakértői és önkéntes csoportok összefogtak, hogy az erőművel ismét működőképessé tegyék. A felújított turbinák villanyvilágítást és technológiát biztosítottak a diákoknak, jobb egészségügyi ellátást a betegeknek és villamos energiát egy új fűrészüzem, valamint más vállalkozások számára. A felesleges energiát pedig a lakosok eladhatják a bolíviai elektromos műveknek. Ennek eredményeként Kami most maga kezdi finanszírozni a saját fenntartható fejlődését és sokkal szebb jövő elé néz.

 

"Ennek a közösségnek az emberi fejlődése, amely mindig hátrányos helyzetben volt a saját sorsa miatt, ezen a helyen, ahol még utak sem voltak, rendkívül fontos eredmény; még fontosabb, mint a kő és a cement, amiből az erőmű épült" - mondja Serafino atya.

 

A Nem Rochelle-i székhelyű Szalézi Missziós Iroda segít, hogy vízhez és elektromos áramhoz jussanak azok, akiknek szükségük van rá. Biztosítják, hogy a közösségek hozzájussanak tiszta ivóvízhez, vízhez a mezőgazdaság fejlesztésére és vízzel hajtott elektromos berendezések üzemeltetésére. A szalézi misszionáriusok azon dolgoznak, hogy a enyhítsék a szegénységet, felébresszék a reményt, és stabilabb társadalmakat építsenek szerte a világon.

 

 

 

www.salesianmissions.org/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ecuador - A szalézi házak is megsérültek a földrengésben

Ecuador - A szalézi házak is megsérültek a földrengésben

Ecuador - A szalézi házak is megsérültek a földrengésben

2016-04-18 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

"A természet ismét az egyik legszegényebb területet sújtotta Latin-Amerikában. Szombaton este a Richter-skála szerinti 7,8 ° földrengés pusztított Ecuador egy részén, ami elképzelhetetlen tragédia. Legalább 272 ember halt meg, és több mint 2000 a sebesültek száma. Sokan maradtak a romok alatt" – írja az " El País " újság.  A helyzet a szaléziaknak sem kedvezett. 

 

 

A leginkább érintett városok Manta, Portoviejo és Pedernales. A szaléziak Mantában egy iskolát, egy plébániát, oratóriumot és egy központot vezetnek az utcagyerekek számára. Itt működik a szalézi munkatársak és a volt szalézi növendékek egy-egy helyi központja is. Marcelo Mejia azt mondja: "Jelenleg folytatjuk a törmelék eltávolítását, keressük a túlélőket, akik csapdába estek a földrengés során összedőlt épületek romjai alatt."

Luis Mosquera atya, a mantai szerzetesi közösség igazgatója arról számolt be, hogy a szerzetesek jó egészségben vannak és a szalézi diákok között sincs sérült. Ez annak köszönhető, hogy a földrengés idején már nem volt tanítás és az épületek be voltak zárva. Aggódnak egy csoport diákért a cuencai szalézi műszaki iskolából, akik egy kurzuson vettek részt Mantában és annak tudatában indultak haza, hogy minden rendben van.

 

A szaléziak és egy csoport fiatal segít a földrengés áldozatainak, de sokan azért jönnek a szaléziakhoz, hogy kapjanak egy-két vigasztaló szót ezekben a nehéz időkben. Sok az idegesség és a fájdalom.

 

Annak ellenére, hogy a szalézi épületekben okozott kár tetemes Mantában, különösen a lelkigyakorlatos ház és a plébániatemplom sérült meg, a szaléziak segítik a rászoruló családokat, reményt, nyugalmat és lelki támogatást kínálva nekik.

 

A földrengésben leginkább érintett szalézi művek Manta és Esmeraldas. "Az iskola Mantában komoly károkat szenvedett, főleg a földszint. A Rosario-templomnak megsérült a homlokzata, de a Szűzanya szobra a helyén maradt, annak ellenére, hogy kőtömbök és törmelék záporozott rá. Tarqui fel van dúlva, sok épület és szálloda sérült meg" – jelentette tegnap Maffeo Panteghini szalézi misszionárius az első károk felbecslése után. Sajnos még nincsenek hírek a szalézi közösségektől Esmeraldas, Guayaquil és Machala területéről.

 

Tegnap óta minden szalézi intézmény gyűjtésbe kezdett: nem romlandó élelmiszert, vizet, meleg ruhát és sürgősségi ellátás megkezdéséhez szükséges felszerelést gyűjtenek, hogy segítsék a földrengés áldozatait.

 

 

 

ANS – Manta/misionessalesianas.org/ Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Ecuador - Nem tudunk mindent megoldani, de segíthetünk

Ecuador - Nem tudunk mindent megoldani, de segíthetünk

Ecuador - Nem tudunk mindent megoldani, de segíthetünk

2016-04-21 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Mostanra már mindenki értesült a szívszorító hírről, hogy erős földrengés rázta meg április 16-án Ecuador part menti területeit. "Az embereket egyszerre sújtja a szomorúság és a szükség. Együttérzésre hívok mindenkit az irgalmasság évében" - mondta Jorge Molina atya, Ecuador tartományfőnöke az emberek helyzetéről a földrengés után.

 

 

Legalább 400 ember halt meg a földrengésben múlt szombaton Ecuador északnyugati részén. Válaszul a pusztításra, az ecuadori elnök, Rafael Correa, aki korábban maga is szalézi önkéntes volt, országos vészhelyzetet hirdetett. Arra emlékeztet, hogy a struktúrákat újra lehet építeni, de az emberi életeket nem – és ez a legfájdalmasabb.

 

Luis Mosquera szalézi atya, a mantai szalézi közösség igazgatója arról számolt be, hogy a többi szalézi szerzetessel együtt már megszervezték a humanitárius segély gyűjtését: alapvető élelmiszert, vizet, takarókat, gyógyszereket gyűjtenek. Egy csapat önkéntes orvos és szakember a sérülteknek nyújt segítséget, a papok pedig igyekeznek keresztény temetést biztosítani az áldozatoknak és vigasztaló szavakat a gyászolóknak. Imádkoznak és reménykedve várnak a mentőkre, akik megpróbálják kimenteni a romok alatt rekedt embereket. Több ezer érintett van, és minden segítség nagyon hasznos ebben a kritikus helyzetben. Az emberek között eluralkodott a félelem és a kétségbeesés, hiszen sokan elveszítették mindenüket, máshol nincs víz és áram és már érezhető az élelmiszerhiány is.

 

"A San Jose Szalézi Kollégium mintegy 1800 diákja vált hajléktalanná. Sokan élnek a területen, közel az iskolához, ahol a kár helyrehozhatatlan, és sokan vesztették el szeretteiket" - mondja Marcelo Mejia, a tartomány tömegtájékoztatási felelőse.

 

A Rózsafüzér Királynője szalézi templom szerkezete károkat szenvedett, ezért zárva tart, de gyakori, hogy a hívek az ajtó előtt imádkoznak. Rubinsky Sanchez atya, a mintegy 8000 lelket számláló plébánia plébánosa fogadja és segíti őket, a plébánia dolgozóival együtt.

 

Molina atya létrehozott egy válságcsoportot, amely a károk elhárításával foglalkozik. Az iskola, a közösség, a plébániatemplom és a lelkigyakorlatos ház nagyon súlyos károkat szenvedett. Tartományoktól különböző országokból érkeztek a szolidaritás üzenetei és a tartományi ekonómus koordinálja, miként lehet segíteni ezekben a nehéz időkben.

 

A mottójuk: "Nem tudunk mindent megoldani, de segíthetünk valamiben, különösen azokon a területeken, ahol a szaléziak jelen vannak." Minden szalézi házban az országban már dolgoznak  a gyorssegély összegyűjtésén, és koordinálják az önkéntesek munkáját az erős földrengés által a leginkább érintett területeken.

 

"Több mint 7000 családnak segítünk. Adományokra van szükségünk, hogy élelmiszert és gyógyszert tudjunk vásárolni; az emberek között nagy a kétségbeesés és a szeretteik elvesztése fölött érzett fájdalom nem szűnik meg. A jövőben helyre kell hoznunk a károkat, de most először az emberekre kell figyelnünk"- mondják a szaléziak.

 

Az esmeraldasi szalézi közösség a földrengés által az egyik leginkább érintett területen van. A plébánia területén élő több száz család otthonában okozott károkat a földrengés; a falak megrepedeztek, málladoznak, az oszlopok és a házak falai ledőltek.

 

Juan Flores atya az esmeraldasi szalézi közösség igazgatója megemlíti, hogy csak anyagi károkat szenvedtek, hála Istennek a rendtársai mind élnek. Az iskolában 3120 diák tanult és közel ezer gyermek látogatja az oratóriumot, akiknek az otthona a közelben van. A Maria Auxiliadora iskola falain repedések és törések tátonganak, különösen a második emeleten nagy a pusztítás.

 

 

 

ANS – Manta/ misionessalesianas.org/ Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Japán - Imádkozni, segíteni

Japán - Imádkozni, segíteni

Japán - Imádkozni, segíteni

2016-04-21 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Április 14-én este 7-es erősségű földrengés rázta meg Kumamoto prefektúrát, amelyet több mint 500 folyamatos rengés követett Kyushu szigetének különböző részein, Japán délnyugati részén, főleg Kumamoto, Oita és Fukuoka prefektúrában. A Szalézi Család létesítményei kisebb károkat szenvedtek.

 

 

Április 18-ig 41 halottról érkezett jelentés, több mint 2000-en kerültek kórházba, és több mint 200.000 embert evakuáltak otthonaikból. Egyre nagyobb veszélyt jelentenek a földcsuszamlások a földrengés sújtotta területen. A közlekedési létesítmények, utak, vasutak és a repülőterek megrongálódtak, ami megnehezíti az eljutást a földrengés sújtotta területekre. Az Önvédelmi Erők, a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat az ország minden tájáról küldött erőket a katasztrófa sújtotta területekre, az életmentő munka éjjel-nappal folyik.

 

A Szalézi Családnak nincsenek házai a Kumamoto prefektúrában, de vannak házai és művei a szomszédos Oita, Fukuoka, Nagasaki, Miyazaki és Kagoshima prefektúrában. A Beppu templomban, Oita prefektúrában, a nagy földrengés során 16-án késő este a Szent Szív-szobor ledőlt, és a jobb keze letört, míg a márvány keresztelő medence teteje kettétört. Azon az estén a szomszédok összegyűltek, hogy menedéket keressenek a templomban. A lelkész, Puppo atya ellátta őket étellel és takarókkal. Sokan egész éjjel a templom melletti óvoda játszóterén maradtak.

 

A Kumamoto prefektúrával szomszédos Beppu és Oita prefektúrákban a Segítő Szűz Mária Leányai két háza működik. Ebben a két műben volt néhány sérülés, és bár a földrengés kevésbé volt intenzív, mint Kumamotóban, itt is erősen érezték. Beppuban eltört a víztartály, így a közösség egy időre víz nélkül maradt. Leestek a szobrok és egyéb tárgyak, de szerencsére nem volt személyi sérülés. Az utórengések mér érezhetőek, de úgy tűnik, az erejük nem csökken, sőt, mintha egyre erősödne. A nővérek házában Oitában, ahol nehéz helyzetben levő gyermekekről és fiatalokról gondoskodnak, egy óvodát és egy iskolát is működtetnek, nagy a feszültség és az aggodalom, mert a szakértők szerint a rengés epicentruma kelet felé tolódik.

 

„Ebben a helyzetben először is imádkozni akarunk az emberekért, akik meghaltak a földrengésben, az eltűntekért, a sebesültekért és az otthon nélkül maradt emberekért (mintegy 3000 otthon elpusztult). Azért imádkozunk, hogy az emberek, akik mindenüket elvesztették, érezzék Isten közelségét, és hogy a helyzet hamarosan normalizálódjon. Szolidaritást vállalunk az emberekkel, és tartjuk a kapcsolatot a Caritasszal és a templomokkal az érintett területen. Imádkozunk Ecuadorért is, amelyet szintén erős földrengés sújtott, számos áldozattal. Az ottaniak felé is szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat és együttérzésünket” - üzenik a Segítő Szűz Mária Leányai Japánban.

 

Miyahara püspök, Fukuoka Egyházmegye püspöke, amely magában foglalja a Kumamoto prefektúrát, imákat kért és felhívást intézett a lakossághoz, hogy szervezzenek gyűjtést a földrengés által érintett emberek számára. Kérte, hogy nyissák meg az egyházi létesítményeket, hogy segítsenek a rászorulóknak. A japán Caritas is gyűjtést szervezett a vészhelyzetben levők számára.

 

 

ANS – Tokió/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Róma - Formálódás a kommunikáció és az irgalmasság terén

Róma - Formálódás a kommunikáció és az irgalmasság terén

Róma - Formálódás a kommunikáció és az irgalmasság terén

2016-04-22 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Ebben az évben is a pápának a tömegtájékoztatási világnapra írt üzenete lesz a tanulmányozás és kutatás tárgya a Szalézi Kommunikációs Napokon, amelyet a Szalézi Család formációban levő tagjai számára rendeznek meg április 29-30-án, Rómában. A Pápai Szalézi Egyetemen (UPS) megrendezésre kerülő rendezvény célja: meghallgatni, megbeszélni és átültetni a gyakorlatba, és egyben felkínálni egy képzési lehetőséget a fiatal szerzetes-növendékeknek és világiaknak, hogy jó kommunikátorok legyenek ebben a gyorsan változó világban.

 

 

A kezdeményezést támogatja a szalézi rend Tömegtájékoztatási Dikasztériuma és a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének Tömegtájékoztatási Részlege, aktívan együttműködve az UPS Kommunikációtudományi Karával és a római Auxilium Pápai Neveléstudományi Fakultással.

 

Az ötödik Szalézi Kommunikációs Napokon a képzésben levő fiatal szaléziak és Don Bosco nővérek mellett lesz néhány laikus is a Canção Nova mozgalomból, a Szalézi Munkatársak Egyesületének néhány tagja és a kezdeti formáció felelősei más szerzetesrendekből. A Szalézi Család kezdeti formációban levő tagjai közül összesen kb. 180 személy várható.

 

Április 29-én, a köszöntés után Giulio Albani atya, a “Popoli e Missione” és az “Il Ponte d'Oro” igazgatója, és Rita Marchetti professzorasszony, a Perugiai Egyetem tanára bemutatják és kifejtik Ferenc pápának a tömegtájékoztatás 50. világnapjára írt üzenetét: „Kommunikáció és irgalmasság: gyümölcsöző találkozás”.

 

A kerekasztal beszélgetést élőben közvetítik, és követhető lesz az fsc.unisal.it oldalon, valamint a YouTube-on és a Twitteren is.

 

Ezt követően  a résztvevők párhuzamos szekciókban különböző nézőpontokból fogják megvitatni a témát. A beszélgetéseket a kommunikáció és az irgalmasság terén dolgozó szakértők és szereplők vezetik majd: Alessandra Morelli (UNHCR), Giovanni Carpentieri, (Associazione FuoriDellaPorta ONLUS); Donatella Parisi (Astalli Központ, Róma); Spriano Alexander (a római Rebibbia börtön lelkésze) és Gabriella Bottani (TalitaKum).

 

A második nap délelőttjét a kommunikációs műhelyeknek szentelik, ahol a média elemzés gyakorlatának segítségével az irgalmasság kommunikálásából kapnak útmutatást a résztvevők.

 

A rendezvény során bemutatásra kerül a „Kommunikáció és irgalmasság, egy gyümölcsöző találkozás” című könyv. Ez a gyűjtemény a Kommunikációtudományi Kar tanárainak közös munkája Emanuela Coscia és Teresa Doni szerkesztésében, amely minden évben a pápa aktuális üzenetének megjelenését kíséri.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Kicsi a világ!

Kicsi a világ!

Kicsi a világ!

2010-12-20 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

07networkingA "networking" vagy megközelítően lefordítva hálózati kapcsolatok kifejezést néhány éve egyre több helyen alkalmazzák, így nem meglepő, hogy találkozhatunk vele a Szalézi Családra vonatkoztatva is.

Alapvetően leginkább azért használjuk ezt a szót, mert általánosan elterjedt a közhasználatban anélkül, hogy valaha is átgondoltuk volna, hogy milyen valós lehetőségek rejlenek a hálózati kapcsolatokban, mert ezeket a lehetőségeket egyszerűen nem tudjuk felmérni.  Természetesen elsősorban azért nem tudunk erről, mert nem tanulmányoztuk a lehetőségeket, de vannak, akik ezt megtették, és ma már betekintést nyerhetünk a vizsgálatok eredményeibe. Például Duncan J. Watts és társai komoly elemzéseket adtak ki néhány valóban megdöbbentő eredménnyel a kutatásokról, amelyeket  végeztek az elmúlt 30-50 évben. És ez az, amit meg kellene kísérelnünk felfogni, hogy segítse "a királyság terjedését".

Watts és társai arra a következtetésre jutottak, hogy a  "kicsi-a-világ" jelenség nagyon gyakori a manapság létező sokrétű hálózati kapcsolatoknak köszönhetően. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy én csak néhány kapcsolatnyi távolságra vagyok bárkitől ezen a földkerekségen! Gondoljunk csak valakire, akinek 10 közeli barátja van, és ezek mindegyikének is van tíz-tíz közeli barátja Vegyük ezt néhány további kapcsolati szinten keresztül, és gyakorlatilag máris exponenciális számú személlyel lehetek kapcsolatban. A kutatás azt mutatta ki, hogy 5 vagy 6 lépésben kapcsolatba tudok lépni bármely személlyel a világon, megtalálva az ismerősök azon ismerőseit, akik ismerőseinek megismerése kölcsönös ismerősökké tesz bennünket. Így tehát elmondhatjuk, hogy: "Milyen kicsi a világ!"

Jól hangzik? De gondoljuk át a következményeket is: a helyi cselekvéseknek globális következményei lehetnek, és feltételezhetően máris érdekesnek találhatjuk a választ az olyan kérdésekre, mint: "Hogyan fejlődik az együttműködés?", vagy "Hogyan lehet a leghatékonyabban felépíteni egy kommunikációs hálózatot? ", vagy talán még:" Miért érezzük úgy, hogy az egész kommunikáció a régióban vagy a központ és a tartományok között időnként egyszerűen nem működik hatékonyan? "

Van valaki, aki tanulmányozta a hálózati kapcsolatok hat fokozatát, és annak lehetőségeit a szalézi hálózatépítésben?

 

Forrás: Kelet-Ázsia és Óceánia Szalézi Régió blogja (Don Andrew Wong SDB)

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Spanyolország – Fotókiállítás az ebolajárvány következményeiről

Spanyolország – Fotókiállítás az ebolajárvány következményeiről

Spanyolország – Fotókiállítás az ebolajárvány következményeiről

2016-04-25 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

"Az ebola és az ebolán túl" (Ébola, más allá del ébola) a címe Alfons Rodríguez fotókiállításának, amely a Szalézi Missziós Iroda madridi kirendeltsége támogatásával jött létre. A tárlat 30 képen mutatja be, milyen következményekkel járt a szörnyű járvány, amely Sierra Leonében, Libériában és Guineában pusztított 2013-ban, és több esete előfordult még a múlt év végén is.

 

 

Sierra Leone példa a legrosszabbra, ami történhet egy országban, ahol felüti a fejét az ebola. A következmények a lakosság számára messze túlmutatnak a pusztításon és a több ezer haláleseten, amit a járvány okozott Nyugat-Afrikában 2014. és 2015. között.

 

Az ebolajrávány következményei szörnyűek. A járvány az egész országot évtizedekre visszavetette a fejlődésben. Nemzetközi ügynökségek és nem kormányzati szervezetek, mint például a Szalézi Missziós Iroda kirendeltsége Madridban, igyekeznek nem csak a betegséggel foglalkozni, hanem ennek súlyos következményeivel is. De a harc bonyolult és több fronton zajlik.

 

A kiállítás célja, amely április 22-én nyílt, hogy bemutassa az aktuális helyzet és a betegség társadalmi következményeit most, hogy a járványt már megfékezték.

 

A túlélőket még mindig megbélyegzik. Azt mondják, hogy számukra otthonhoz jutni kész megpróbáltatás. Szinte senki sem akar vigyázni az ebola-árvákra, az egészségügyi dolgozókat és a sírásókat elkerülik még a barátok és a szomszédok is. Meg kell értenünk, hogy nem ér véget minden az utolsó beteggel. A vírus lappanghat és a járvány bármikor újra felütheti a fejét, mint ahogy az utóbbi esetet regisztráltak Libériában, egy országban, ahol már bejelentették, hogy mentes a betegségtől. Készen kell állnunk, hogy megzabolázzuk a vírust, de megtegyünk bármit, amit meg kell tenni utána is. Az érintett országok gyengék, sok a hiányosság és gyakran képtelenek mindezzel megbirkózni.

 

A fotókiállítás célja, hogy tájékoztassa és tudatosítsa a lakosságot, és ugyanabban az időben, hogy áthidalja az információs szakadékot, amely a médiában erről a kérdésről létezik. A főcímek azt sugallják, hogy már elfelejtettük a helyzet súlyosságát, és a kárt, amely nem szűnik meg a lakosság körében.

 

 

ANS – Madrid/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Egyiptom – Szalézinak lenni egy muzulmán országban

Egyiptom – Szalézinak lenni egy muzulmán országban

Egyiptom – Szalézinak lenni egy muzulmán országban

2016-04-26 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Abuna Louis Ghorghi Reefat egy szalézi szerzetes pap a kairói Zaytoun közösségből.  Nicoletta Volpi, a közép-olaszországi szalézi tartomány kommunikációs munkatársa interjút készített vele arról, milyen az élete egy szalézinak Egyiptomban.

 

 

Hogyan fedezte fel szalézi hivatását egy túlnyomórészt muzulmán országban?

 

Gyerekként volt egy rokonom, aki pap volt. Számomra ő volt a modell, a tanúságtevő. Felső-Egyiptomban születtem, és egy keresztény általános iskolába jártam, de a diákok többsége muszlim volt. Sok muzulmán barátom volt. Az iskola igazgatója is muszlim volt, talán még egy kicsit fanatikus is.

 

A negyedik osztályban elgondolkodtam azon, hogy belépnék a szemináriumba. Két évvel később találkoztam egy szalézival, aki beszélt nekem a hivatásról és ez a találkozó meghatározó volt számomra. Megemlítettem neki, hogy pap akarok lenni. Amikor meghallotta ezt az iskola igazgatója, a jó jegyeim ellenére nem akart engedni a záróvizsgára.  Ekkor a helyi plébános elment az iskolába, hogy beszéljen vele, és megmagyarázza a helyzetet, így sikerült befejezem a hatodik osztályt. 1967-ben a plébánosom azt javasolta nekem, hogy ahelyett, hogy a kopt katolikusokhoz mennék, lépjek be a Szalézi Társaságba. Ez a találkozó a szalézi atyákkal sok kis „botrányt” okozott nálam, mert náluk sok mindent más volt, mint amit én valaha láttam és tapasztaltam. Például, hogy a papok a tipikus egyiptomi ruházat helyett nadrágot viseltek, vagy, hogy fürdőnadrágban fürödtek a tengerben.

 

Mint egyiptomi, mit tud mondani a jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi helyzetről?

 

Sok minden megváltozott, jobb lett... Ez megnyilvánul abban is, hogy 24 keresztény vesz részt a kormány soraiban, és nagyobb a szabadság. Úgy érezzük, tisztelettel bánnak velünk és odafigyelnek ránk. A szabadság és tisztelet légköre uralkodik, és még az sem tűnik furcsának, ha egy keresztény kijön az utcára, és tolmácsolja jókívánságait a muzulmánoknak ramadán alkalmából. (...) Még sok időre van szükség, hogy gazdasági szinten is megmutatkozzanak az eredmények: most az átállás időszakában élünk, bizonytalan az életszínvonal és széleskörű a munkanélküliség.

 

Elmondana nekünk egy érdekes történetet?

 

Sok emberrel találkozom, és sokan kérnek segítséget tőlem. Volt egy család, amelyet néhány héttel ezelőtt ismertem meg. Egy férfi, a felesége és a két gyereke, hat és négy évesek, akik mintegy két hónappal ezelőtt jöttek Kairóba szerencsét próbálni, abban a reményben, hogy sikerül meggyógyítani az anya májbetegségét, de nem volt elég pénzük. Amikor először találkoztam velük, legalább 50 fontra volt szükségük, hogy megvegyék a felírt gyógyszereket. Ugyanezen a napon egy jótevőtől kaptam 200 fontot, és ezt nekik adtam. A kezelés költségei is hamarosan összegyűltek, pont időben, és ők mindig azt mondogatták, hogy az Úr elküldi a szükséges pénzt. Az isteni Gondviselés nem hagyott cserben! Valóban, úgy tűnt, hogy mindig az én oldalamon áll! Ez a család egy olyan szállást bérelt, ahol nem voltak háztartási gépek, bútorok, nagyon rossz állapotban volt minden… Ahogy elterjedt ennek a híre, mindig kaptak valamit. Egy lány bútorokat talált nekik, a másik egy heverőt adott, mi, szaléziak egy kályhát tudtunk adni… és így tovább.  Az Úr soha nem hagy minket cserben, nem hagyja, hogy bármiben is szükséget szenvedjünk.

 

 

ANS – Kairó/DonBoscoICC/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Kongói Demokratikus Köztársaság – Foci a vulkán árnyékában

Kongói Demokratikus Köztársaság – Foci a vulkán árnyékában

Kongói Demokratikus Köztársaság – Foci a vulkán árnyékában

2016-04-26 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Harmincöt éve szervezi Honorato Alonso spanyol szalézi misszionárius a Copa Don Boscót – a kongói gyerekek focikupáját Gomában. A kezdeményezés sikerét a Nyiragongo vulkán közelsége és a rossz talajviszonyok sem akadályozzák. Idén száz csapat és 1600 gyermek versenyzett a bajnokságon, amelynek legfőbb célja a nevelés.

 

  

Honorato testvér 1981-ben hagyta el szülővárosát, a spanyolországi Burgost és jött Gomába, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén található szalézi közösségbe. És többé nem hagyta el ezt a helyet. Még ugyanebben az évben megszervezte a focibajnokságot, amely szabad és nyitott minden focizó fiatal előtt. Később bebizonyosodott, hogy ez egy forradalmi kezdeményezés volt: több száz gyerek jött el a környékről, és a bajnokság mára már nagy hírnévnek örvend.

 

Idén áprilisban száz csapat és 1600 gyermek vett részt a 9-15 gyerekek számára szervezett legnagyobb bajnokságon az ország keleti részén. A mérkőzéseket a Don Bosco iskola pályáján játsszák, a csapatokban mindenféle etnikai csoportból és társadalmi osztályból származó gyerekek megtalálhatóak. Ha kérdezősködünk róla Goma utcáin, sokak melle dagad a büszkeségtől: „Én is játszottam Honorato ligájában.”

 

A misszionáriust a pálya szélén találjuk, amely tele van gyerekekkel. Őt nem különösen érdekli a labdarúgás. „A sport nagy hatással van a gyerekekre és a fiatalokra, ezért kihasználom, hogy olyan értékeket adjak át, mint a csapatjáték, a pontosság, a játékvezető és az ellenfél tiszteletben tartása, vagy a frusztráció levezetése. Összhangban mindezzel azt is megtanulják, hogyan kell veszíteni.”

 

A bajnokság három osztályra tagozódik életkor szerint, az előírások a pedagógia szellemében vannak megállapítva: három pont jár a győzelemért, kettő a döntetlenért és egy a vereségért. „A részvételért már jár az egy pont, csak az kap nulla pontot, aki csalt, későn érkezett, vagy valami szabálysértést követett el. Ez kizárással is járhat” – magyarázza a szerzetes.

 

A gyerekek szenvedélye határtalan, és még csak növeli, hogy a csapatok ismert európai klubok neveit, vagy kitalált, hangzatos neveket viselnek, mint Barcelona, ​​La Pulga Sport, Arsenal vagy Real Christian. Honorato testvér vezeti a csapatok hivatalos nyilvántartását. Egy kockás noteszban jelöli a gyerekek nevét és játékos becenevüket. „A gyerekek ismernek minden játékost - magyarázza Honorato - és szeretnék a bálványozott focista nevét viselni.” Így Kongóban van Pascal Messi, Izra Benzema és Fabrice Fernando Torres. És ők mind egy csapatban játszanak.

 

Az üres telek, ahol a mérkőzéseket játsszák, egy darabja Kongó történelmének. Korábban itt egy kerítés volt, amely az uruguayi kék sisakosok bázisát jelölte, alig száz méterre pedig egy tömegsír van, ahol eltemették a több tízezer menekültet a ruandai népirtás idején. „Kolera pusztított és éhezés... szörnyű volt” - emlékezik Honorato. A látóhatár szélén a Nyiragongo vulkán árnyéka rajzolódik ki. Mindenütt láthatjuk az utolsó kitöréskor, 2002-ben megszilárdult lávát, amely elpusztította a város egy részét és megölt 147 embert.

 

De mindez elmúlt, és a területen ma az öröm az úr. A mező fel van osztva hat téglalapra, Honorato labdákat és mezeket oszt minden csapatnak, amit vissza kell majd adni a mérkőzés végén - és a síp jelére mind a hat pályán egyszerre kezdődik a játék. Maradona a legjobb. A többi napon a neve Junio Kitibito, de amint felveszi a sportcipőt, tizenöt éves argentin focicsillaggá válik. „Elhatároztam, hogy úgy fogok játszani, mint ő; van egy CD otthon, és láttam őt játszani; és én is ballábas vagyok” - mondja. A ligában olyan népszerűségnek örvend, mint a kongói első osztályú játékosok. Csapata, a Coeur de Lion (oroszlánszív) nem szerepel túl jól, de nem adják fel: „Honorato azt mondja, hogy bár nehéz, de küzdeni kell; néha az ellenfél jobb, de nem adjuk fel” - magyarázza.

 

Néhányan szakadt cipőben, utcai lábbeliben játszanak, de nem tiltakozik ellene senki. A főnyeremény a játék maga. A győztes csapat jutalma, hogy egy napig megtarthatja a mezeket és a kupát. Miután elkészülnek a képek a trófeával és büszkén körbejárnak a környéken, a következő reggel vissza kell szolgáltatni mindent. „Nincs sok eszközünk – szabadkozik Honorato –, így ugyanazt a trófeát adjuk át minden évben, és van olyan mez, amit már tíz éve használunk.”

 

A lelkesedés, amellyel a gyerekek játszanak ragályos. Az üres telek szabálytalan, a fű hiányos, a pálya itt-ott sáros, de úgy kergetik a labdát, mintha az életük függne tőle. Innocent Sangano részére, aki a Brazília csapatában játszik, a Don Bosco kupa nemcsak fegyelemre és bajtársiasságra tanít, hanem ez az életének az egyik legboldogabb napja. Már az is egy csoda volt, hogy bekerültek a döntőbe, de még fontosabb, hogy a szülei látták őt játszani. Ez már  egyenlő a győzelemmel! „Azon a napon több száz ember volt a pályán, és ők is ott voltak. Még soha nem jöttek el. Úgy éreztem, nagyon büszkék rám.”

 

 

www.lavanguardia.com/Szaléziak.HU

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szíria – Imádkozzatok értünk!

Szíria – Imádkozzatok értünk!

Szíria – Imádkozzatok értünk!

2016-04-29 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Mint egy inga, amely az erőszak és a pusztulás között leng - ilyen a helyzet Aleppóban, a városban, amely a háború jelképe lett Szíriában. Vannak olyan időszakok, amikor törékeny fegyverszünet áll be - ami talán csak a károk és az áldozatok számbavételére, és az új túlélési stratégiák kidolgozására jó -, majd ismét felváltja a kegyetlen erőszak egy újabb kitörése.

 

„Az elmúlt 72 órában volt egy erősebb támadás, mint általában... eddig mintegy1300 támadás zajlott a város minden részében - lövedékek, bombák és rakéták ... majd ismét bombák, újra és újra, rosszabb, mint korábban. Sok a halott és a sebesült”  - mondja Georges Fattal atya, az aleppói szalézi közösség igazgatója.

 

A szíriai kormány ideiglenes becslései szerint több mint harminc civil vesztette életét egy kórházra mért légitámadásban, amit az Orvosok Határok Nélkül és a Nemzetközi Vöröskereszt működtetett Aleppóban. Ennek a mészárlásnak az áldozatai csak egy részét képezik a lázadók és a kormány között fellángoló újabb harcok során a városban keletkezett több tucat halálesetnek és több száz sérültnek.

 

A támadás a kórházra szerdán, április 27-én este történt, és az egyik ember, aki meghalt Mohammed Wasim Moaz volt, az utolsó gyermekorvos, aki Aleppóban, a lázadók által ellenőrzött kerületben dolgozott. Stephen O'Brien, az ENSZ humanitárius műveletekért felelős vezetője már tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot "a humanitárius helyzet újabb komoly romlásáról Szíriában” és az aleppói helyzetet "katasztrofális"-nak írta le.

 

A szalézi oratóriumot kénytelenek voltak bezárni. A keleti egyházakban éppen nagyhét van, az az időszak, amikor a korábbi években is megerősödött a bombázás. Az emberek kimerültek, és szinte remény nélkül maradtak, várva talán a pápa egy újabb felhívását, amely változást hozhat: "Az emberek remélik, hogy a Szentatya beszédet intéz majd a nemzetközi közösséghez. Meg kell adnunk a reményt az embereknek"- teszi hozzá Georges atya.

 

Aleppó fiataljainak kérésére, mint február végén, Fattal atya most is hív minden plébániát és közösséget a Szalézi Családban, hogy végezzenek hetente egy óra szentségimádást - esetleg hétfőn délután, lelki közösségben az aleppói közösséggel – és kérjék a békét Szíriában. A felhívást jóvá hagyta a rendfőnök, Ángel Fernández Artime rendtársaihoz intézett videó-üzenetében.

 

Fattal atya most megújítja felhívását: "Köszönjük, hogy megemlékeztek rólunk, aleppói szaléziakról és minden itteni fiatalunkról. Kérjük, hogy imádkozzatok értünk."

 

 

ANS – Aleppo/Szaléziak.HU

Fotó: AFP

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Cottolengo Szent József - a Gondviselés máig tartó csodája

Cottolengo Szent József - a Gondviselés máig tartó csodája

Cottolengo Szent József - a Gondviselés máig tartó csodája

2016-04-30 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

 Giuseppe Benedetto Cottolengo is Torino szentje volt, mint Don Bosco, aki végtelenül nagy bizalommal viseltetett a Gondviselés iránt. Április 30-án emlékezik meg róla az Egyház. „Életútja olyan volt, mint az irgalmas szeretet egyetlen nagy napja” – írta temetésekor egy piemonti újság.

 

 

Cottolengo a Gondviselésre támaszkodva végezte apostoli munkáját. Önkéntes ápolóit a Szent Vince testvérei, illetve nővérei testvériségbe tömörítette. Az első nevezetessé vált házat azonban az 1832. évi kolerajárvány és a szomszédok ellenérzése miatt a városi hatóságok bezáratták. A kanonok így átköltözött kórházával Torino nyomornegyedébe, Valdoccóba, ahol 20 évvel később Don Bosco is megnyitotta Oratóriumát a szegény fiúk számára.

 

1832. április 27-e volt. Azon a tavaszon, amikor Bosco János barátaival a Torino melletti dombokat járta, telepedett le a városban Cottolengo kanonok 35 olyan beteggel, akiket nem vettek fel egyik kórházba sem. A kanonok megvett egy romos házat, ami valamikor kocsma volt. A betegeket rajta kívül két apáca és egy szamár által húzott kordé kísérte. Az ajtóra kifüggesztett egy kartont a következő felirattal: „Az isteni Gondviselés kis háza”. Ebből lesz Torino csodája. Tízezer olyan gyógyíthatatlan beteget fog gondozni, akiket mindenki elutasít.

 

Összegyűjtve a környék árváit, a süket, vak és testi hibás betegeket, a bukott, bűnbánó nőket Cottolengo, semmi vagyona nem lévén, egyedül az isteni Gondviselésben és a Szent Szűzben bízhatott. A kezdet szerény volt: egy ház, de hamarosan újabb és újabb házakat kellett melléje építeni, és mindig nagyobbakat. Ma már sok utcányi sor lett belőlük. Az első ház még ma is áll, Don Bosco valdoccói oratóriumának közvetlen közelében.

 

Don Bosco és Cottolengo jól ismerték egymást, hiszen szinte szomszédok voltak. Don Bosco visszaemlékezett az első találkozásra Cottolengóval. Alig érkezett meg Torinóba, azonnal meglátogatta a Gondviselés Kis Házát. A kanonok érdeklődött honnan jött és mi a neve, majd jóságos mosollyal ezt mondta:

– Úriember kinézése van. Jöjjön dolgozni a Gondviselés Kis Házába. Mindig lesz munkája.

 

Don Bosco többször meglátogatta szentéletű szomszédját. Meggyóntatta a mozgássérült gyerekeket és elbeszélgettek közös gondjaikról. Egy ilyen alkalommal Cottolengo Don Bosco reverendáját ujjai közé vette, megdörzsölte a vékony szövetet és ezt mondta neki:

– A reverendája nagyon vékony szövetből készült, csináltasson egy erősebbet, mert majd nagyon sok gyerek kapaszkodik bele.

 

Az Isteni Gondviselés Kis Házában mindenkinek megvolt a sajátos feladata: volt, aki tanított, aki a házimunkákat végezte, aki imádkozott, és aki intézte a gondnoki teendőket. Cottolengo saját személyének nem tulajdonított semmi érdemet. Azt mondogatta magáról, hogy „én egy semmirekellő vagyok, azt sem tudom mit csinálok, ám az Isteni Gondviselés annál inkább tudja mire van szükségünk. Én csak az Ő egyszerű kétkezi munkása vagyok.” Cottolengo a szegények faluján kívül öt szemlélődő kolostort és remeteséget alapított és ezeket tartotta valamennyi létesítménye szívverésének.

 

Cottolengo kanonok 1842. április 30-án halt meg. Az „Isteni Gondviselés Kis Házában” ekkor már ezerszámra ápolták a gyógyíthatatlan betegeket. Pár évvel korábban a pénzügyminiszter magához kérette a karizmatikus papot.

– Ön az igazgatója az Isteni Gondviselés Kis Házának?

– Nem. Én csak a Gondviselés egyszerű napszámosa vagyok.

– Miattam lehet, de honnan veszi az anyagiakat, hogy a betegekről gondoskodjon?

– Mondtam már egyszer, a Gondviseléstől.

A miniszter megszokta, bevételeket, kiadásokat vizsgáljon és átnézze az éves mérleget. Most azonban elveszítette a türelmét:

– A pénzt atyám, a dohányt? Honnan szed össze ilyen sokat?

– Elég legyen, kétszer is mondtam már, hogy a Gondviselés adja. Az isteni Gondviselés ellát mindennel, eddig nem hagyott még cserben. Én biztosan meghalok, Ön is Miniszter Úr, de a Gondviselés biztosan nem felejti el a Kis Házát.

Amikor Cottolengo egészsége meggyengült, maga Károly Albert hívatta a királyi palotába.

– Kanonok úr – mondta neki enyhén gúnyos hangon –, feltételezem, hogy Ön is alá van vetve a halál kíméletlen törvényének. Mi lesz azzal a sok gyógyíthatatlan beteggel, fiatallal és időssel, akiket összeggyűjtött a Házába, ha elérkezik a pillanat?

Miközben a király beszélt, Cottolengo kitekintett a palota hatalmas ablakán. Látta, hogy katonák menetelnek és hallotta is az ütemes lépéseket. Megérkezett az egyik szakasz és szembeállt a másikkal.

– Fenség, mi történik az udvaron?

– Semmi más, csak őrségváltás van. Egyik szakasz váltja a másikat.

Cottolengo mosolygott:

– Itt a válasz kérdésére. A Gondviselés Kis Házában is csak őrségváltás van. Cottolengo kanonok elmegy és a Gondviselés küld helyette valakit.

Tényleg így volt. Halála után Anglesio kanonok vette át a helyét és a Kis Ház nyugodtan működött tovább az Oratórium szomszédságában.

 

A két szentről kering egy jámbor történet, ami mindkettőjükre jellemző. Cottolengo így tanította munkatársait: ,,Nekünk nem a Kis Ház szükségleteiért kell imádkoznunk és nem aggodalmaskodnunk kell, hanem csak azzal kell törődnünk, hogy Isten kedvében járjunk és mindenütt megtegyük Isten akaratát. A mi Urunk ugyanis arra tanított minket, hogy először Isten országát keressük, és minden mást ráadásként megkapunk. Amit a szegényeknek adunk, egészen adjuk oda. Ha visszatartunk valamit, a Gondviselés nem küld semmit, mert Ő tudja, hogy még van tartalékunk. Ki kell osztanunk, amink van, és nem kell a holnapi napra gondolnunk...”  - és megparancsolta, hogy minden este a megmaradt fölösleget dobják ki az ablakon, nehogy akadályozzák a Gondviselés munkáját. Don Bosco pedig, aki igen gyakorlatias volt, és köztudottan mindig pénzszűkében, ott állt az ablak alatt, és a kidobott pénzt összeszedte…

 

Ferenc pápa 2015 nyarán Torinóban tett látogatása során megemlékezett mindkét nagy torinói szentről, betért Don Bosco Oratóriumába és Cottolengo Gondviselés Kis Házába is.

 

 

Szalézial.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Málta – Tartományfőnökök találkozója elnöki látogatással

Málta – Tartományfőnökök találkozója elnöki látogatással

Málta – Tartományfőnökök találkozója elnöki látogatással

2016-05-02 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Tadeusz Rozmus atya, régiós felelős vezetésével a máltai Sliemában tartották április 28. és május 1. között az Észak- és Közép-Európai Régió tartományfőnökeinek találkozóját, ahol a Magyar Szalézi Tartományt Ábrahám Béla tartományfőnök és Depaula Flavio, tartományi titkár és ekonómus képviselték.

 

 

A találkozón 16 tartomány és 2 delegáció vezetői megvitatták az aktuális problémákat és a legfontosabb aktuális kihívásokat a régióban. Az eseményen részt vett a rendfőnök vikáriusa, Francesco Cereda, az egyetemes ekonómus, Jean Paul Müller; a rendfőnök delegátusa a Szalézi Család számára, Eusebio Muñoz; a Volt Szalézi Diákok Szövetségének elnöke, Michal Hort és a a Valdocco projekt felelőse, Rafael Gasol is.

 

Különösen jelentős mozzanata volt a találkozónak a Máltai Köztársaság elnöke, Marie Louise Coleiro Preca látogatása, aki méltatta a szalézi karizmát és a szaléziak jelenlétének fontosságát Málta számára, kiemelve a szegény fiatalok javára az oktatás területén kifejtett értékes munkájukat.

 

ANS-Sliema/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szíria - Levél Aleppóból, a haldokló városból

Szíria - Levél Aleppóból, a haldokló városból

Szíria - Levél Aleppóból, a haldokló városból

2016-05-03 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Pier Jabloyan szalézi atya, az aleppói szerzetesi közösség tagja levelet írt Olaszországban tartózkodó tartományfőnökének, Munir El Rai atyának, amelyben tájékoztatja az Aleppóban jelenleg uralkodó helyzetről.

 

 

„Kedves Munir atya!

Üdvözletemet küldöm Aleppóból, a haldokló városból, ahogy mostanság nevezik... A helyzet a városban nagyon nehéz és aggasztó. Nem annyira a közszolgáltatások (villamos energia, gáz, víz ...) hiánya miatt, hanem a folyamatosan ismétlődő, erős bombázás, az aknavetők gránátjai, rakéták, bombák és nehéztüzérségi tűz miatt… Mindezek célzottan (és eszement módon) a városra és a civil lakosságra irányulnak. Már rengeteg az áldozat, közöttük sok fiatal és gyermek...

 

 

Mi, szaléziak is kénytelenek voltunk berekeszteni minden tevékenységet az oratóriumban, ugyanakkor felajánlottuk a rendelkezésre álló helyet, hogy befogadjuk azokat, akik szükséget szenvednek, vagy veszélyben vannak.

Köszönetet mondunk az Úrnak, hogy eddig megóvta az épületeinket a pusztítástól, és mi, Don Luciano és én jól vagyunk.

 

Kedves Munir atya, kérlek, imádkozzatok értünk, és Aleppo népéért, hogy ez az értelmetlen háború mielőbb véget érjen.

 

don Pier Jabloyan

Aleppo - Szíria”

 

 

Egy üzenetben, amelyet tegnap, május 2-án közölt a Fides hírügynökség, Aleppo katolikus püspökei felhívással fordultak „mindazok lelkiismeretéhez, akik kitervelték, és akik folytatják ezt a háborút”, könyörögtek, hogy vessenek véget az ellenségeskedésnek, „Isten szeretetéért és az emberek irgalmáért”, „a gyermekek és a mártírok véréért, amely Istenhez kiált” és „a gyászoló anyák könnyeiért.” Ugyanakkor, a püspökök arra ösztönözték az embereket, hogy ne veszítsék el a reményt, mert a sok szenvedés „megszentelt és megszentelő, Szíria békéjéért és városunk megváltásáért.”

 

Jabloyan atya egy hasonló tartalmú videó-üzenetet is küldött, amelyet az ANS YouTube videó-csatornáján tekinthetnek meg.

 

 

ANS – Aleppo/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Libéria – Keresztény szeretetre nevelni a fiatalokat

Libéria – Keresztény szeretetre nevelni a fiatalokat

Libéria – Keresztény szeretetre nevelni a fiatalokat

2016-05-05 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Libéria egyik lelkipásztori problémája a családot érinti. A szaléziak az országban nagyon nehéz és összetett helyzettel szembesülnek: nagyon sok az élettársi kapcsolat, az olyan gyerek, akit egy szülő nevelt fel, és az olyan lányok, akik már anyák ugyan, de még az iskolapadban kellene lenniük. A szaléziak lelkipásztori tevékenységének jelentős részét a fiatalok érzelmi nevelése teszi ki, nem is beszélve az olyan kezdeményezésekről, amelyekkel előremozdítják a vallással kapcsolatos tevékenységeket és a rászorulók javára végzett szociális munkát.

 

 

„Számunkra a családnak szentelt év és Ferenc pápának a legutóbbi szinódus utáni buzdítása ötletként szolgált, hogy programokat dolgozzunk ki, amelyek során támogatjuk a jó családot, ösztönözve a nem házas párokat, hogy a házasság szentsége által rendezzék kapcsolatukat, valamint felkészítve a fiatalokat, hogy partnerségi kapcsolataikban a keresztény szeretetet válasszák” - mondja Nicola Ciarapica szalézi atya, aki Monrovia Matadi kerületében szolgál.

 

A térségben élő legtöbb család nagyon kétes higiéniai körülmények között él, többek között a tiszta víz hiánya miatt. Az irgalmasság jubileumi évében sok jótevő segítségével a szaléziak biztosítani tudtak három kutat ivóvízzel. Két másik kutat is üzembe helyeztek, és átadták a helyi közösségek számára.

 

Jelenleg a szaléziakra bízott Aprószentek plébánia közössége kibővíti a templomot, hogy még 500-600 embert be tudjon fogadni. Erre azért van szükség, mert megnövekedett a résztvevők száma a liturgikus eseményeken, és nincs elég pad, hogy a hívők mellett elférjen a missziós iskola 500 diákja is.

 

Azzal is próbálkoznak, hogy egyre inkább „kimenő egyház” legyenek, így május hónapban a közösség folytatja a 2013-ban megkezdett hagyományt, hogy a szentmiséket a környéken lakó családok otthonaiban mutassák be. „Ez egy lehetőség számunkra, hogy közel kerüljünk hozzájuk, osztozzunk örömeikben és bánataikban” – mondta el Ciarapica atya.

 

 

ANS – Monrovia/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Savio Domonkos és Don Bosco találkozása a mennyországban

Savio Domonkos és Don Bosco találkozása a mennyországban

Savio Domonkos és Don Bosco találkozása a mennyországban

2016-05-05 Csütörtök   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Alig múlt el két esztendő Savio Domonkos halála után, és Don Bosco Valdoccóban a fiúk között osztogatni kezdte korán elhunyt társuk életrajzát, amit jó atyához illő gyengédséggel ő maga írt meg. Összegyűjtötte mindazt, amit maguk a fiúk mondtak el, amikor Domonkosról emlékeztek

 

 

Don Bosco megjegyzi: ,,Aki Domonkost megfigyelte külső magatartásában, mindent természetesnek talált és könnyen azt mondhatta róla, az Isten ilyennek teremtette. De akik közelről ismerték, azok tudják, hogy nem kis erőfeszítésébe került mindez.

 

1856 vége felé gyenge testalkata miatt a nagy erőfeszítés már sok lett a számára. Don Bosco megvizsgáltatja Francesco Vallauri orvossal és a következő diagnózist kapja: ,,A gyerek gyenge szervezete, a koraérett szellemi képessége, az állandó lelki feszültség, mint a reszelő, állandóan koptatja életerejét.” Don Bosco megkérdezi, milyen orvosság segítene rajta. Vallauri azt mondja, hogy abba kell hagynia a tanulást, levegőváltozásra van szüksége, stb. De hozzáteszi: ,,A legjobb orvosság az lesz, ha engedik a mennyországba. Véleményem szerint erre már nagyon megérett.”

  

1857 elején, mint különben minden hónapban, megtartották az Oratóriumban a „Jó halál gyakorlatot”, és annak befejezéséül, mint mindig, akkor is elmondtak egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet azért, aki közülük elsőnek fog meghalni. Savio Domonkos aznap többször is azt mondta: - Nem úgy kellett volna mondani: azért, aki közülünk elsőnek hal meg, hanem: mondjunk el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet Savio Domonkosért, aki legelsőnek hal meg közülünk!

 

És így is volt. 1857. március 1-jén Don Bosco néhány napi pihenésre hazaküldte Mondonióba, hátha az otthoni levegő jót tesz neki, de Domonkos március 4-én ágynak esett. A falusi orvos állapotát súlyosnak találja: tüdőgyulladást feltételez, és négy nap alatt tízszer eret vág rajta. Valaki nagyon találóan azt mondta az akkori orvoslásra, hogy „az orvosi tudományt gyakorolják ugyan, de még nem fedezték fel”, és a mi esetünkben valóban így lehetett: Domonkosnak a vérveszteséggel minden ereje elszállt.

 

Március 9-én az orvos, az utolsó érvágásnál azt mondja a szülőknek: ,,Helyben vagyunk, a bajt legyőztük.” De ahogy az orvos elment, Domonkos a betegek szentségét kéri. ,,Most öröm fogott el - mondja -, igaz, hogy hosszú utat kell tennem az örökkévalóságba, de Jézus lesz a társam, és ha velem van, mitől féljek?” És hozzáteszi: ,,Igen, Jézusom, Szűz Mária, most és mindörökké ti lesztek lelkem barátai.”

– Estefelé – meséli Don Bosco –, úgy látszott, mintha kissé elaludt volna. De rövidesen felébredt és érthetően suttogta: ,,Édesapám, Isten veled! A plébános úr még azt akarta mondani... Ó, milyen szép, amit látok!” És e titokzatos szavakkal elszunnyadt. Az Úr Jézushoz és a Szűzanyához költözött, akiknek egész életét szentelte.

 

„Így egy angyallal kevesebb van a földön és eggyel több az égben!” – kiáltott fel Don Bosco, amikor értesült a szomorú esetről, és ugyanez volt társai véleménye is, akik sírva és imádkozva gyászolták.

 

 

Domonkos már tíz éve halott volt, de Don Bosco túlságosan szerette különleges tanítványát, és még évekig folyamatosan álmodott vele. Híres álmában, amely a Szalézi Társaság jövőjéről szól (Lanzóban, 1876 decemberében) Don Bosco még egyszer látta Domonkost. Tíz oldalt írt erről az Életrajzi Emlékek tizenkettedik fejezetében. Itt csak röviden összefoglaljuk:

  

„Egy végtelennek látszó mező szélén álltam, amelynek olyan kék színe volt, mint a tenger. De nem vízből volt: egy lapos és fényes kristálynak tűnt. Körülöttem kellemes dallamú zene szólt.

És lám, egy hatalmas gyereksereg jelent meg; néhányat ismertem az Oratóriumból vagy valamelyik kollégiumunkból, de a többséget nem. Közeledtek felém. Elől haladt Domenico Savio, utánuk kispapok, papok és mindegyik egy-egy csoportot vezetett.

 

Domenico Savio előrelépett és olyan közel állt meg tőlem, hogy elég lett volna kinyújtani a karom, és megérinthettem volna. Gyönyörű látvány volt! Hófehér tunika volt rajta, leért egészen a lábfejéig. Egy drágakövekkel kivert, széles, bíborvörös öv volt a derekán; nyaka körül virágkoszorú, fején rózsákból font korona. Csillogó, emberfeletti lény volt, olyan szép és vonzó, hogy szinte angyalnak látszott.

Domenico Savio beszélni kezdett:

– Miért hallgatsz? Nem te vagy az a férfi, aki valamikor nem félt semmitől, rendíthetetlenül ellenállt a rágalmaknak, az üldöztetésnek, az ellenségnek, a félelemnek és minden fenyegető veszélynek?

Dadogva válaszoltam:

– Tehát, te vagy Domenico Savio?

– Én vagyok! Fel sem ismersz már? Azért jöttem, hogy beszéljek veled. A földön sokszor beszélgettünk. Milyen sokszor meg voltam győződve barátságodról. Nem voltam hálás szeretetedért? Nagyon nagy a bizalmam benned!

– De hol vagyunk most?

– A boldogság helyén vagy.

– Miért vagy ilyen ragyogó tunikában? És miért az a bíborvörös öv a derekadon?

Egy gyönyörű hang énekelte a Biblia szavait: »…szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt« (Jel 14,4). Megértettem, hogy a bíborvörös öv a vér színe, a nagy áldozatokat jelentette, mintha vértanúság lenne a tisztaság erényének megőrzésében. És a ragyogó fehér tunika pedig a keresztségi ártatlanság megőrzését jelenti.

 

– Miért te vezeted a többieket? – kérdeztem tőle.

– Én Isten követe vagyok. A múltra vonatkoztatva kijelentem: Társaságod eddig nagyon sok jót tett. Látod azt a hosszú sereg fiatalt? Te mentetted meg őket, papjaid és kispapjaid, akiket te vezettél a papsághoz. Sokkal többen lehetnének, ha nagyobb a hited és a bizalmad az Úrban.

– És mi van most a jelenben?

Domenico egy csokrot nyújtott át: rózsa, viola, liliom, Szent László füve és búzakalász volt benne. Ezt mondta még:

– Add át gyermekeidnek. A rózsa a szeretet, a viola a szerénység, a Szent László füve a vezeklés, a liliom a tisztaság, a kalász pedig az Eucharisztia iránti szeretet jele.

– És a jövő?

– Tudd meg, hogy Istennek nagy tervei vannak Társaságoddal. Nagy dicsőség vár rá. Te csak arról gondoskodj, hogy a szaléziak ne térjenek le arról az útról, amelyen vezeted őket. Ha méltónak bizonyulnak küldetésükhöz, ragyogó jövőjük lesz, végtelen sok személynek hoznak majd üdvösséget. Az a feltétel, hogy gyermekeid tiszteljék a Szűzanyát és megőrizzék az Istennek nagyon tetsző tisztaság erényét.

– Na és mi lesz velem?

– Oh, ha tudnád milyen sok gondod lesz még!

Ekkor felé nyúltam, hogy megfogjam a szent fiú kezeit. Mintha levegő lett volna, kicsúsztak a kezeim közül és nem értem el őket...”

 

 

 

Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szlovákia – XXVII. Nemzetközi Szalézi Ifjúsági Sportjátékok

Szlovákia – XXVII. Nemzetközi Szalézi Ifjúsági Sportjátékok

Szlovákia – XXVII. Nemzetközi Szalézi Ifjúsági Sportjátékok

2016-05-06 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Szlovákia és Ausztria karöltve rendezik az idén a Nemzetközi Szalézi Ifjúsági Sportjátékokat (Giochi Internazionali della Gioventù Salesiana – PGSI) május 4-8. között. A rangos sportrendezvény Pozsonyban kezdődött és Bécsben ér majd véget. A 13 országból érkezett közel 1000 résztvevő öt sportágban méri össze tudását és ügyességét.

 

 

A játékok mottója „Hiszünk a végsőkig” – ami nem csak a sportra, hanem a fiatalok életére és a szaléziak küldetésére is vonatkozik – fejtette ki a sajtótájékoztatón a játékok szóvivője, Peter Novak.

 

A szalézi sportjátékoknak most első alkalommal két ország a házigazdája: Szlovákia és Ausztria. „A 2014-es játékok végén megkérdezték tőlem, hogy megszerveznénk-e újra a játékokat. Igent mondtam, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar sor kerül majd rá. Elfogadtuk, egy feltétellel: hogy egy másik befogadó országgal együtt rendezzük meg a játékokat” - mondta el Radovan Rumanovič szalézi atya, a rendezvény igazgatója. A szervezőknek kétszáz önkéntes segít Szlovákia szalézi oratóriumaiból, hogy biztosítsák a rendezvény sikerét.

 

Hans Randa szalézi atya, a játékok szervezője Ausztriában kiemelte, hogy PGSI összehozza a fiatalokat Európa-szerte és támogatja a sportszerűség szellemét.

 

A Nemzetközi Szalézi Ifjúsági Sportjátékok három alappillére: a sport tapasztalatok, a szervezési tapasztalatok és a lelki élmény. A nagy megnyitó ünnepség, a szentségimádás, a záró szentmise, a „Találkozások sátora” – egy kápolna a szórakozásra szolgáló részlegben – és a „Valdocco” szabadidős terület... ezek mind jó gyakorlatok, amelyeket a 2014-es játékok során tanultak meg a szervezők.

 

Pozsonyban megismételik az úgynevezett "EXPO"-t, az esti programot, amely során az egyes nemzetiek küldöttségei kapnak lehetőséget a bemutatkozásra. Megismétlődik az úgynevezett „Valdocco” is, ahol a sportolók és az önkéntesek szórakozhatnak, pihenhetnek, értesülhetnek a legfrissebb hírekről és megtekinthetik az eseményen készült képeket és videókat.

 

 

A rendfőnök, Ángel Fernández Artime atya egy videó üzenetben köszöntötte a résztvevő fiatalokat spanyolországi útjáról.

 

A XXVII. Nemzetközi Szalézi Ifjúsági Játékokat a Szlovák Köztársaság elnöke, Andrej Kiska és Pozsony város polgármestere, Ivo Nestroval védnökségével szervezték meg.

 

Minden frissítés elérhető a rendezvény honlapján www.pgsi2016.sk és a Facebook-on www.facebook.com/pgsisk/

 

 

A PGSI rövid története

 

A Szalézi Sportjátékokat első alkalommal 1967-ben rendezte meg Gino Borgogno Olaszországban, a Szalézi Családdal karöltve. Húsz évvel később, Don Bosco születésének századik évfordulóján a játékok túlléptek az olasz határokon és lépésről lépésre elterjedtek egész Európában.

 

1990-ben a sporteseményt Máltán rendezték meg, és ekkor vált valóban nemzetközivé azzal, hogy ettől fogva minden évben más helyszínen rendezték meg.

 

A játékokon egyre több tartomány képviselteti magát. Voltak már résztvevők Egyiptomból, Szíriából és Brazíliából, de elsősorban zömmel az európai szalézi tartományokból érkeznek.

 

A sportágak, amelyek a játékokon megjelennek, hagyományosan a futball, futsal, röplabda, asztalitenisz és a kosárlabda. Korábban dzsúdóban és atlétikában is megmérkőztek, de ma ezek a sportágak már nem szerepelnek a listán.

 

Az előző, XXVI. Nemzetközi Szalézi Ifjúsági Sportjátékokat Torinóban rendezték meg Bosco Szent János születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére.

 

 

ANS-Pozsony/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / "Venite e Vedrete 2011" - a hivatások történetének éve

"Venite e Vedrete 2011" - a hivatások történetének éve

"Venite e Vedrete 2011" - a hivatások történetének éve

2010-12-21 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1_13_5945_December 22-én megkezdte működését a YouTube-on a már korábban beharangozott külön csatorna, amelyen a Szalézi Családon belül megélt sokszínű hivatások rövid történeteivel ismerkedhetünk meg. Azoknak az embereknek a tanúságtételeit láthatjuk és hallhatjuk, akik életüket Don Bosco "da mihi animas..." mottója szerint élik.

A rövid filmek gyűjtése novemberben kezdődött és ma is tart, hiszen az ANS-hoz küldött újabb anyagokat folyamatosan töltik fel. Más-más élttörténetek elevenednek meg különböző nyelveken, de ugyanattól a közös karizmától vezérelve, mintegy illusztrálva a rendfőnöknek a 2011. évre kiadott strennáját, amellyel sürgeti és kéri, hogy a Szalézi Család mindegyik csoportjában különös gondot fordítsanak a hivatásokra.
Mától a szalézi hivatásukról tanúságot tevő férfiakról és nőkről szóló videók megtekinthetőek a YouTube csatornáján és az sdb.org honlapon keresztül is.

ANS-Róma/szaleziak.hu
Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szíria – A fiatalokkal maradni, bármi áron

Szíria – A fiatalokkal maradni, bármi áron

Szíria – A fiatalokkal maradni, bármi áron

2016-05-06 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Míg a nemzetközi hírügynökségek jelentése szerint az utóbbi napok heves harcai után 72 órás fegyverszünet lépett életbe Aleppóban, amit kevéssel a kihirdetése után már megsértették, Pier Jabloyan aleppói szalézi atya arról beszélt egy interjúban, hogyan látja a jelenlegi háborút, a fiatalokat, a jelent és a jövőt, a mindennapi életet a fegyveres konfliktus idején... és mi, végső soron, a „szalézi élet valódi értelme”.

 

 

Mitől félnek a legjobban: a bombák zajától, vagy az üres játszótértől?

 

Amikor a játszótér tele van a gyerekekkel és fiatalokkal, az azt jelenti, hogy van még remény egy jobb jelenre és jövőre. Mivel – ahogy az előző rendfőnök, Pascual Chávez egyszer mondta – a fiatalok nem csak a jövő forrásai, a fiatalok a jelen forrásai is!

 

A bombák zaja biztosan el fog múlni, de ha nincsenek fiatalok, az nem jó előjel.

 

Rendi szabályzatunk 18. cikkelye, amely a munkáról és a mértékletességről szól, azt mondja, hogy a szalézi kész elszenvedni hideget és meleget, éhséget és szomjúságot, fáradtságot és megvetést, valahányszor csak Isten dicsőségéről és a lelkek üdvösségéről van szó. Azt hiszem, a háborút is hozzáadhatjuk, és a háború okozta összes kárt.

 

Mit csinál most a közösség?

 

Ma a helyzet javult, bár még mindig hallani a robbanásokat. A közösségben folytatjuk az életet: reggel, mint káplánok, a Szent József nővérekhez megyünk, akiknek kórházuk van, és a ferences nővérekhez. Majd visszatérünk az elmélkedésre és a reggeli imára. Aztán elvégezzük a szokásos házimunkát: karbantartás, felkészülés, vagy találkozók a fiatalokkal és öregekkel. Tehát, valahogy elfoglaljuk magunkat.

 

Juan Vecchi, Don Bosco nyolcadik utóda szokta mondani: „A fiatalok fognak megmenteni minket.” Mit jelent az önök számára ez a kifejezés mostanság?

 

Azt hiszem, egy szalézi igazi életformája az, hogy a fiatalok körében legyen: ők adnak értelmet a jelenlétünknek... Don Bosco azonnal megértette ezt, amikor először találkozott Garelli Bertalannal. Ez volt a döntő számára, ekkor jött rá, hogy ez a küldetése. Ez az, amit az Úr akart, hogy csináljon. És mi itt, mint sok más szalézi a világon, ugyanezt az érzést osztjuk, amit Don Bosco.

 

Azokkal a fiatalokkal megyünk a mennybe, akiket mi mentettünk meg. Ily módon ők fognak megmenteni minket. A rendfőnöknek, Ángel Fernández Artime atyának a 27. Egyetemes Káptalanon elhangzott beszéde szerint: ők a mi égő csipkebokrunk!

 

Újra kérjük az imáikat. El akarjuk terjeszteni a hírét, hogy május 8-án, vasárnap imanap lesz Szíriáért. Köszönetünk mindenkinek!

 

 

Szolidaritást vállalva a szíriai emberekkel, a rendfőnök megosztotta a Facebookon Jabloyan atya kérését, hogy felhívják a figyelmet erre a „botrányos” háborúra.

 

 

ANS – Aleppo/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Novíciusok és prenovíciusok találkozója

Olaszország – Novíciusok és prenovíciusok találkozója

Olaszország – Novíciusok és prenovíciusok találkozója

2016-05-06 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Róma melletti Genzano nemzetközi novíciátusában találkoztak május 1-4. között a hat olasz tartomány és az európai tartományok Olaszországban tanuló novíciusai és prenovíciusai.

 

 

A „Faccia a Faccia” (szemtől szembe) elnevezésű találkozón, amelyet Ivo Coelho egyetemes formációs felelős vezetett, részt vettek a novíciusmesterek, formátorok és a szalézi rend formációs részlegének tagjai is. A szerzetesi életre készülő mintegy 70 fiatal találkozóján az olaszokon kívül Spanyolország, Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Horvátország, Szlovénia, Portugália és Magyarország novíciusai és prenovíciusai voltak jelen.

 

 „Ez a nagyszerű kezdeményezés alkalmat adott a fiatal szerzetes-újoncoknak, hogy jobban megismerjék egymást és okuljanak az elhangzó tanúságtételekből” – mondta a formációs felelős.

 

A szentmisén május 4-én Francesco Cereda, a rendfőnök vikáriusa elnökölt, aki homíliájában emlékeztette a novíciusokat és prenovíciusokat, mennyire fontos, hogy a feltámadt Krisztus tanítványai és apostolai legyenek a fiatalok számára, mint ahogy Don Bosco is az volt.

 

 

ANS-Genzano/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / A szalézi munkatársak 140 éve: a jövő többet rejt, mint a múlt

A szalézi munkatársak 140 éve: a jövő többet rejt, mint a múlt

A szalézi munkatársak 140 éve: a jövő többet rejt, mint a múlt

2016-05-09 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

1876. május 9-én, Urunk mennybemenetelének ünnepén Don Bosco egy álma valóra vált: a nevelés és a legrászorultabb gyermekek iránt elköteleződött világiakból álló ága a Szalézi Családnak megkapta IX. Piusz pápa hivatalos jóváhagyását. Ebben az évben tehát Szalézi Munkatársak Egyesülete jóváhagyásának 140. évfordulóját ünneplik. Ez a Szalézi Család harmadik csoportja, amelynek több mint 30.000 tagja van, mintegy 1400 helyi központban. 11 szalézi régióban működnek - többek között hazánkban is.

 

 

Don Bosco már sok évvel korábban álmodott a szalézi munkatársakról és dédelgette az ötletet a szalézi rendhez kapcsolódó világiak szervezett csoportjáról, de meg kellett várnia, amíg eljön az ideje, mindenekelőtt, míg a kor el tudta fogadni és fel tudta fogni az ötletet egy mozgalomról, amelyet „laikusok és papok együtt alkotnak a veszélyben levő fiatalok megváltása érdekében.”

 

Amikor 1876 áprilisában Don Bosco Rómába ment, hogy benyújtsa a végleges tervezetet, elfogadta a pápa javaslatát, hogy ne hozzanak létre egy külön ágat a női munkatársak számára, hanem egyesítse őket egyetlen formációba. „A nők, természetüknél fogva vállalkozó szelleműek és hatékonyabbak, mint a férfiak. Kizárva őket, megfosztaná [a Társaságot] legértékesebb segítőitől” - mondta a pápa (MB XI 73-74).

 

Don Bosco üdvözölte a pápa javaslatát, és módosította a szöveget. IX. Piusz megadta a Szalézi Munkatársak Egyesületének mindazokat a búcsúkat, amelyeket a ferences harmadrendnek is biztosított, és hallgatólagosan jóváhagyta az Egyesület jogi formáját.

 

A szalézi munkatársak stílusát a kezdetektől jellemezte Don Bosco kreativitása - szerepelnek közöttük tanárok, edzők, színészek és zeneművészek, hitoktatók és anyák... És a 140 év során a szalézi munkatársak hűségesen követték Don Bosco tervét és frissítették hagyatékát. Több szent is kikerült soraikból, mint például Tiszteletreméltó Margit mama, Tiszteletreméltó Attilio Giordani és Edvige Carboni, Boldog Alexandrina da Costa, Giuseppe Toniolo és Marello Szent József, aki a Szent József oblátusok alapítója.

 

Most, 140 év után a szalézi munkatársak még mindig olyan emberek, akik gazdagok emberségben, odaadóan szolgálják az Egyházat és szenvedélyesen közreműködnek a szalézi küldetésben.

 

 

ANS – Róma/Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Szalézi munkatársak – a Szalézi Család világiakból álló ágának története

Szalézi munkatársak – a Szalézi Család világiakból álló ágának története

Szalézi munkatársak – a Szalézi Család világiakból álló ágának története

2016-05-10 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Most, amikor megemlékezünk arról, hogy a Szalézi Munkatársak Egyesülete 140 éve kapta meg a pápai jóváhagyást, alkalom kínálkozik arra, hogy kicsit bővebben szóljunk a szalézi rendhez kapcsolódó világiak szervezett csoportja, a szalézi munkatársak alapításáról.

 

  

A Szalézi Munkatársak Egyesülete egyike a Szalézi Család első ágainak. A Szalézi Szent Ferenc Társaságával, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményével és más hivatalosan elismert  csoportokkal együtt hordozza a közös szalézi hivatást és velük közösen felelős a Don Boscó-i terv megvalósulásáért a világban. Bár lényegében hasonlít a harmadrendhez, valójában mégsem az. Amíg ugyanis a harmadrendi tagok tökéletesedésüket a mélyebb lelki és imaélet által érik el, a szalézi munkatársak inkább a tevékenykedés, az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek gyakorlása révén jutnak el az önmegszentelődésig. Nincs szerzetesi fogadalmuk, hanem ígérettel kötelezik el magukat Don Bosco eszméi mellett. A kegyelmeknek és búcsúknak gazdagságát éppen úgy élvezik, mint más harmadrendi tagok. 

  

„Ahogy 1841-ben elkezdődött az oratórium műve – írja Don Bosco – azonnal akadtak segítőim is, jámbor papok és világiak személyében, akik derekasan kivették részüket abból a bő aratásból, amelyet az isteni Gondviselés a veszélyeztetett fiúk körében jelölt ki számomra munkatérnek. Ezek a munkatársak voltak mindenkor azoknak a jámbor műveknek a támaszai, amelyeket a jóságos Isten reám bízott.”

Különböző írásaiban Don Bosco sűrűn megemlékezik azokról a papokról, akikkel munkája kezdetén együtt dolgozott. Valdocco, Porta Nuova és Vangchiglia oratóriumaiban végzett pasztorális tevékenysége során – a Szalézi Társaság alapítása előtt 18 évvel – Don Bosco olyan embereket keresett és talált, akik vele együtt dolgoztak: egyházmegyés papokat, előkelő származású, vagy egyszerű férfiakat, akik katekizmust oktattak vagy az esti iskolában tanítottak, gondoskodtak a szükséges anyagiakról, munkát találtak a fiúknak a városban, nőket, akik mostak, varrtak, takarítottak. Mások pénzzel segítették művét. Kezdettől fogva hő vágya volt Don Boscónak, hogy programot adjon nekik, hogy így, egyesítve erőiket a kölcsönös jó példával annál gazdagabb eredményt érhessenek el; viszonzásul pedig a munkatársak lelki kegyelmekben és javakban részesüljenek.

 

Hogy megőrizze a lelki egységet és a fegyelmet, Don Bosco már egészen korán, 1844-ben azon gondolkodott, hogy munkatársait egy strukturált egyesületbe fogja össze. 1845-ben ötven munkatársa számára, akik különösen szolgálatára voltak az oratóriumnak, XVI. Gergely pápától teljes búcsút eszközölt ki haláluk órájára, és lassan meggyőződésévé vált, hogy a munkatársakat egy egyesületbe kellene tömörítenie. Az első próbálkozás 1850-ben történt. Azon fáradozott, hogy egy ideiglenes egyesületet alakítson, összehozta hét bizalmas emberét, akik „katolikusok és laikusok” voltak, de ez a társulás nem volt sikeres.

 

1864-ben jött a második kísérlet. Amikor a Szalézi Társaság Alapszabályait bemutatta Rómában, beszorított egy fejezetet a „külsős” szaléziakról. Olvasás közben sok prelátus fintorgatta az orrát. A „külsős szalézi” kifejezés nem tetszett nekik. Az Alapszabály akkori változata szerint bárki, akkor is, ha családban él, szalézi lehetett volna. Nem fogadalmas, de együtt dolgozhatott volna a szaléziakkal a szegény fiatalok javára. Az 5. fejezetben még arról is szó volt, hogy ha egy szalézi, „elfogadható ok miatt” kilép a rendből, „külsős szalézi” lehessen. Ezt a fejezetet teljesen elvetették. Don Bosco piemonti keményfejűséggel átgondolta és megváltoztatta a szöveget, de így sem fogadták el. Amikor ugyanis 1874-ben elfogadták a Szalézi Rend Alapszabályzatát, ezt törölték. Ebbe bele kellett nyugodnia.

 

De Don Bosco nem esett kétségbe, és újból nekilátott a munkának, hogy valami elfogadhatót fogalmazzon meg. 1874-ben nagy vonalakban megalakította a Szalézi Szent Ferenc Csoportját. A szalézi igazgatók ennek az elnevezésnek sem voltak lelkes rajongói. Ez nem lett volna más, mint egy, a többi rendnél már ismert harmadrend. Don Boscónak az elutasítás nem tetszett és fejét csóválva mondta: „Halvány fogalmatok sincs, mit akarok. De meglátjátok, hogy ez a csoport lesz majd Társaságunk támasza. Tanulmányozzátok a lehetőséget.”

Don Bosco ugyanis hármas célt tartott szem előtt:

– az elhagyatott ifjúság felkarolása a lelkünket is gazdagabbá teszi;

– olyan legyen az ájtatossági gyakorlatuk is, mint a szaléziaké;

– gyűjtsék össze a szegény gyerekeket, saját otthonukban tanítsák és óvják őket a veszélyektől.

  

Mihelyt megtörtént a Szalézi Társaság alapszabályainak szentesítése, Don Bosco tüstént elhatározta az új társulat alapítását is. 1874-ben vázolta a szabályzatot, s magát a társulatot Keresztény Egyesületnek nevezte. 1875-ben módosította a szabályzattervezetet, az egyesületnek pedig a Jó Művek Társulata, ill. Szalézi egyesület nevet adta.

 

A szalézi munkatársak programjában akkoriban egy szó sem esett a női munkatársakról. IX. Piusz ezt észrevette, s megkérdezte Don Boscót, miért nem veszi fel egyesületébe a nőket is? „Ne tegyen kivételeket, vegye be a női munkatársakat is! A jó művekben a főrész úgyis a nőknek jut, egyházi téren is, a népek megtérítésében is. Ők jótékonyak és többet elbírnak, mint a férfiak, ha a jó művek fenntartásáról van szó. Ehhez megvan a természetes hajlamuk. Ha kizárja őket, saját magát fosztja meg a legjobb támaszaitól…” Don Bosco engedelmeskedett.

 

Végre 1876-ban megállapodott az elnevezésben. Szalézi Munkatársak, vagyis hogyan lehet segíteni a jó erkölcsön és a polgári társadalmon. Segítőtársainak lelkes tagjait szalézi munkatársaknak nevezte. Megfogalmazta, kinyomtatta és gyorsan elküldte a pápának jóváhagyásra. A pápai „határozatot” IX. Piusz 1876. május 9-én küldte el Torinóba.

 

A cél ugyanaz maradt, mint két évvel korábban: mindenki törekedjen az életszentségre, segítse a szaléziakat munkájukban, akadályozzák meg a rosszat, ami árthat a fiataloknak. Az eszközök hasonlóak a szaléziak által gyakorolt tevékenységhez: katekizmus, lelkigyakorlatok, papi hivatás ápolása, a jó sajtó terjesztése, a buzgó imádság és a szeretet gyakorlati megvalósítása. Ennek az utolsó szónak sokan nem örültek, kétértelműnek tartották. Sok szalézi úgy vélte, hogy ez azt is jelentheti, hogy a szalézi munkatársak eleget tesznek küldetésüknek, ha anyagiakkal támogatják az ő munkásságukat.

 

Don Bosco erélyesen közbelépett: „Jól meg kell érteni, mit is jelent a munkatársak tevékenysége. A szalézi munkatársaknak rendünket nemcsak pénzbelileg kell támogatniuk, hanem minden más eszközt is meg kell ragadniuk, hogy együttműködjenek testvéreik lelkének megmentésén, különösen, ha a fiatalokról van szó.”

 

A szalézi munkatársak olyan világi szaléziak, akik családban élnek, de sajátos szalézi módon vesznek részt az Egyház küldetésében. Ez egy ajándék, és egyben annak szabad egyéni elfogadása, ami értelmet ad az életüknek. 

 

 

Felhasznált forrás: Lemoyne - Bosco Szent János élete

 

Szaléziak.HU

 

 

 

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Salamon-szigetek - Mobil szent kapu

Salamon-szigetek - Mobil szent kapu

Salamon-szigetek - Mobil szent kapu

2016-05-10 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Amikor bejelentette az irgalmasság jubileumi szentévét, Ferenc pápa azt mondta, hogy egy szent kaput kell nyitni minden egyházmegyében, „hogy mindenki megtapasztalhassa Isten szeretetét, aki megvigasztal, megbocsát és reményt ad.” A Gizo egyházmegyében a Salamon-szigeteken a probléma a plébániák és az egyházmegye központja közötti távolság és az elszigeteltség, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi az emberek számára, akik a falvakban élnek, hogy eljöjjenek a székesegyházba a szent kapuhoz. Emiatt az egyházmegyében, amelyet Luciano Capelli szalézi püspök vezet, egy mobil szent kaput állítottak fel.

 

 

„Az irgalom láza átalakítja a szíveket és megbocsátásra, szolgálatra és szolidaritásra kötelez bennünket, ami elérte a legmagasabb szintet itt, Gizo egyházmegyében” - mondja Capelli püspök, aki már 2007 óta vezeti az egyházmegyét.

 

A lelkipásztori csapat arra gondolt, hogy mivel az elszigetelt lakosság nem tud eljönni a székesegyház szent kapujához, így a kapu fog útra kelni a plébániákra és a falvakba, hogy elérje az elszigetelt embereket. Így két hónap alatt a szent kapu eljutott az egyházmegye legtávolabbi szigeteire és falvaiba is. A zarándoklat május 9-én ért véget. A szent kapu mind a 14 állomásán soha nem látott szintű részvételt tapasztaltak a liturgikus eseményeken.

 

A programot szinte azonos módon hajtották végre minden faluban: a falu harcosai hivatalosan üdvözölték a szent kaput. Ezt követte egy három napig tartó liturgia, amely során bemutatták a jubileum jelentését. Ez magában foglalt egy imavirrasztást, felkészüléssel a bűnbánat szentségére, majd a megbékélés párbeszéde következett a konfliktusban álló emberek és csoportok között.

 

„A papokat is meglepte a tömeges részvétel, a kegyelem légköre és a jóakarat, amelyet megtapasztaltak” – mondta Capelli püspök. „Szép, ha az emberek képesek megbocsátani és újrakezdeni... A hibák és a konfliktusok a találkozás és a növekedés pillanataivá válhatnak, ha nyitott szívvel, hittel és nagylelkűséggel közeledünk egymáshoz.”

 

 

ANS – Gizo/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Venezuela – Nem fogadják el az önkényes földfoglalást

Venezuela – Nem fogadják el az önkényes földfoglalást

Venezuela – Nem fogadják el az önkényes földfoglalást

2016-05-11 Szerda   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Betolakodók csoportja betört a San Jose Szalézi Mezőgazdasági Szakközépiskola területére a venezuelai Barinasban, elfoglalták a föld egy részét és számuk egyre növekedik, ami veszélyezteti az oktatási intézet biztonságát, a szalézi közösség és a tanárok munkáját, valamint bizonytalanná teszi az oktatási tevékenységeket. Figyelembe véve az eseményeket, az iskola igazgatója, Rafael Montenegro atya védelmet kért az iskola 220 diákja számára, akik többnyire kiskorúak.

 

 

A „San Jose” iskola, amely már 32 éve oktatja és neveli a fiatalokat és képez áldozatos munkával új agrár szakembereket Venezuelának, a dél-amerikai ország oktatási rendszerének egyik innovatív központja. „Iskola, amely tanít, dolgozik és termel” –vezérgondolattal korszerű mezőgazdasági és állattenyésztési ismereteket tanítanak a fiataloknak. A diákok az intézet közel 1900 hektáros földterületén zöldségeket és gyümölcsöket (kukorica, cirok, banán, manióka, maracuja, guava, papaya) termelnek, állatokat (szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, tojótyúk, brojlercsirke, méhek, nyulak) tenyésztenek, valamint mézet, sajtot, húst, vajat, joghurtot készítenek, ezzel biztosítva a maguk és az egész régió ellátását. Emellett elsajátítják a környezetvédelem alapjait és a biológiai sokféleség védelmét, az ökológiai erdők telepítését és a dísznövények gondozását, figyelembe véve a régióban őshonos növényfajokat és vadon élő állatokat, mint egy természeti parkban.

  

A helyzet Venezuelában már egy ideje komoly aggodalomra adott okot a nemzetközi közösségnek a gazdasági nehézségek, a növekedő erőszak és a magas szintű infláció miatt, ami komoly nehézségeket állít az ország stabilitása elé. Egy másik jelenség a büntetlenség, ami sérti az emberek jogait és a kormányhoz közeli csoportok által vezetett intézményeket.

  

Az elmúlt néhány hónapban a szalézi közösség áldozatul esett ezeknek a visszaéléseknek, amelyeket egy nyilvános nyilatkozatban ítéltek el: „Kategorikusan kifejezzük aggodalmunkat az iskolánk illegális elfoglalása miatt” – mondja a nyilatkozat, amelyhez társult Barinas Egyházmegye is. Elutasították a jogellenes cselekményeket és az önkényes földfoglalást. Az is világossá vált, hogy nincsenek közigazgatási és jogi eljárások a Nemzeti Földhivatal (INTI) részéről, ami a legmagasabb hatóság a témában, vagy bármely más szerv részéről, amely megkérdőjelezné a föld tulajdonjogát.

  

A Barinas város szélén levő mezőgazdasági iskola fennállása óta nem ez az első alkalom, hogy különböző embercsoportok megpróbálták elfoglalni a földet, de eddig minden ilyen próbálkozás pozitív módon megoldódott. A mostani erőszakos cselekmények néhány hónappal ezelőtt kezdődtek, és azóta a helyzet csak romlott. Egy magát Corpoelec csoportnak nevező társulás tagjai lebontották a kerítést, megszállták az ingatlan egy részét, fákat vágtak ki, felgyújtottak egy teherautót és folyamatos támadásokkal veszélyeztetik az iskolai személyzetet és a diákok testi és lelki épségét. Emiatt a szaléziak felszólították a földfoglalókat, hogy azonnali hatállyal távozzanak a San Jose Szalézi Mezőgazdasági Szakközépiskola területéről, biztosítsák az intézmény teljeskörű működését, és a Venezuelai Bolivári Köztársaság alkotmánya szerinti jogot az oktatásra és a termelésre.

 

Azonban rövidtávon még mindig úgy tűnik, hogy nincs kiút ebből a helyzetből, és sajnos más aktivista csoportok is csatlakoznak a törvénytelen földbitorlókhoz.

 

 

ANS – Barinas/Szaléziak.HU

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Engedelmesség és hűség - Mazzarello Mária emlékezete

Engedelmesség és hűség - Mazzarello Mária emlékezete

Engedelmesség és hűség - Mazzarello Mária emlékezete

2016-05-13 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Szinte mindenki tudja, ki Don Bosco, a szalézi rend alapítója, de kevésbé ismert Mazzarello Mária Dominika nővér munkája, aki Don Boscóval együtt a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének (Don Bosco Nővérek) társalapítója volt. Ez az egyszerű és szerény teremtés előtt tiszteleg május 13-án a Szalézi Család, aki úgy döntött, hogy utánozni fogja Don Boscót, és a szegény fiatal lányoknak áldozza életét.

 

 

Mária Mornesében született, népes parasztcsaládban. Szíve olthatatlan szeretettel égett mások javára, és miután nagy nehezen kigyógyult a tífuszból, barátnőjével, Petronillával kislányokat kezdenek varrásra oktatni.

 

Egy őszi kirándulás alkalmával 1864-ben Don Bosco ellátogatott növendékeivel Mornesébe. Este érkeztek, a nép mégis lelkesedéssel várta a plébánossal, Don Vallével és a káplánnal, Don Pestarinóval. A szokatlan idő ellenére is a rezesbanda kíséretében vonultak a templom felé. Az első sorban ott állt egy 27 éves lány, Mazzarello Mária.

 

Don Bosco 1869-ben úgy érezte, elérkezett az idő, hogy megalapítsa szerzeteseinek „második családját”, és kiszemelt erre négy egyszerű mornései lányt, közöttük elsőnek Mazzarello Máriát. Felicina Mazzarello, Mária nővére így emlékezett vissza a kezdeti nehéz időre: „A kis közösségnek sokszor hiányzott a legszükségesebb élelmiszer, mint például a kukoricaliszt; amikor ebből volt, nem volt tüzelőjük, hogy megfőzzék. Ilyenkor Maria valamelyik lánnyal kiment az erdőbe, és szedtek egy köteg rőzsét. Vállukra vették, és nem szégyelltek végigmenni vele a falun. Szegénységük a nyomorúság határát súrolta. Ünnepi eledelük a puliszka és a főtt gesztenye volt. A pár darab gesztenye illata egy nővér visszaemlékezése szerint már órákkal előre érezhető volt, amibe szinte beleszédültek. Elkészítették az ételt, a gőzölgő puliszkát tálba helyezve kivitték az udvarra, és a földön ülve jó étvággyal elfogyasztották. Hiányzott a tányér és az evőeszköz, de az étvágyukkal és a kedvükkel nem volt semmi baj.”

 

Don Bosco 1871 májusában ismét összehívta a Káptalant és ismét megkérdezte mindenki véleményét. Az volt az egységes álláspont, hogy a lányok részére is kell kezdeményezni valamit. Don Bosco megállapította: „Most már mindannyian biztosak lehetünk, az Isten akarata, hogy a lányokkal is törődjünk.”

  

A Segítő Szűz első tizenöt leánya 1872. augusztus 5-én öltötte magára a szerzetesi ruhát. Tizenegy közülük fogadalmat is tett három évre. Közöttük volt Mazzarello Mária is. Don Bosco részt vett a beöltöztetési szertartáson és a fogadalomtételen is. Egyszerű szavakkal fejezte ki érzését:

– Kellemetlenül érzitek magatokat, nem is tudjátok letagadni, mindenki kinevet és megaláz benneteket, még rokonaitok is hátat fordítanak. A Szűzanya zsolozsmájában olvastátok: „A nárdus olaj kellemes illatot áraszt”. Tudjátok, hogy a citromfű illata mikor kellemes? Amikor jól kipréselik. Ezért kedves leányaim ne zavarjon, ha a világ így bánik veletek. Legyetek bátrak, és vigasztaljon benneteket az a tudat, hogy csak ilyen módon készülhettek fel, hogy a rátok bízott feladatot teljesíteni tudjátok. A hivatás hűséges követése alkalmassá tesz benneteket, hogy mások hasznára legyetek és biztosítsátok lelketek üdvösségét.”

 

A kezdetek sok nehézsége és a nagy szegénység a csoport fiatal megszentelt életű leány áldozata meghozta gyümölcsét: az új művek elterjedtek Olaszország-szerte, és hamarosan a missziókban is.

 

1877 szeptemberében indult a nővérek első missziós csoportja, hogy az évek során, párhuzamosan a szalézi szerzetesekkel, egyre szélesebb területet hódítsanak meg minden kontinensen.

 

 

Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco jóslata – 125 éve hunyt el Mazzarello Mária

Don Bosco jóslata – 125 éve hunyt el Mazzarello Mária

Don Bosco jóslata – 125 éve hunyt el Mazzarello Mária

2016-05-14 Szombat   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Mazzarello Mária nem tudta végig követni a megkezdett művének felvirágzását, mert rossz egészségi állapota és törékeny szervezete ebben meggátolta. Pont 125 éve, 1881. május 14-én halt meg. Még csak 44 éves volt.

 

 

1881 januárjában a nővéreknek feltűnt, hogy Mazzarello anya egészségi állapota egyre inkább hanyatlik. Tapintatosan megemlítették neki, mielőtt súlyosabb lenne a betegség, törődjön többet az egészségével. Ezt válaszolta:

– Mindenkinek jobb lesz, ha elmegyek. Lesz helyettem egy jobb elöljáró.

Akkor roppant össze, amikor egy csoport nővért kísért a genovai kikötőbe, akik Argentínába mentek misszióba. Egy előre nem látott akadály miatt, összekuporodva a kikötő egyik folyosóján, magas lázzal, felöltözve töltött egy éjszakát. Reggel nem tudott felkelni. Délelőtt alig tudta a nővéreket a hajóhoz kísérni. Röviddel utána egészen világos volt minden:

– Kétoldali tüdőgyulladás! – állapítja meg az orvos.

A magas láz negyven napon át gyötörte. Az orvos szinte kíméletlenül őszinte: már csak egy pár hónapig él csupán.

 

 

Nizzába visszatérve találkozott Don Boscóval és megkérdezte tőle:

– Az orvos világosan beszélt. Önt is megkérdezem, Don Bosco: van reményem, hogy felgyógyuljak?

Don Bosco nem adott egyenes választ, hanem elmondott egy példabeszédet:

 

„A halál bekopogott egy kolostorba. Mindegyik nővérnek, akivel csak találkozott ezt mondta: »gyere velem«, de mindegyik valami fontos munkára hivatkozva kitért a kérés teljesítése elől. Elment a főnöknőhöz és azt mondta neki: »Neked kell példát adnod, gyere velem«. A főnöknő lehajtotta fejét és követte.”

Mazzarello anya fejet hajtott és megpróbált mosolyogni.

 

A végleges leépülés tavasszal kezdődött. Látta a természet ébredését és a nyíló virágokat. Hallotta még a lányok zsivaját és gondtalan játékuk szemlélése is elszórakoztatta. Szívesen elbeszélgetett még a nővérekkel:

– Szeressétek egymást. Tartsatok össze. Elhagytátok a világot, ne ábrándozzatok egy másikról. Gondoljatok gyakran arra, hogy miért lettetek a Kongregáció tagjai.

 

 

Nagyon rosszul volt, de nem akart senkinek a terhére lenni, erőt vett magán és még énekelt is. Az Úr május 14-én szólította magához. Még suttogva elbúcsúzott mindenkitől: „Találkozunk a mennyországban”. Csupán 44 évet élt.

 

 

Halálakor az Intézet 165 apácát és 65 novíciát számlált összesen 28 házban (19 Olaszországban, 3 Franciaországban és 6 Amerikában).

XI. Piusz pápa 1938. november 20-án boldoggá, XII. Piusz pápa 1951. június 24-én szentté avatta.

 

 

 

Szaléziak.HU

 

Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Az európai tömegtájékoztatási megbízottak találkozója

Olaszország – Az európai tömegtájékoztatási megbízottak találkozója

Olaszország – Az európai tömegtájékoztatási megbízottak találkozója

2016-05-13 Péntek   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Május 12-én kezdődött Rómában az európai tartományok tömegtájékoztatásért felelős megbízottainak találkozója, amelyen mintegy húsz küldött vesz részt különböző európai szalézi tartományokból, kie