Szaléziak.hu - RSS http://szaleziak.hu hu info@szaleziak.hu http://szaleziak.hu/_images/szalezilogo.jpgszaleziak.hu 2026-06-08 12:40:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=boldogunk_sandor_istvan_emleknapjan_2026_junius_8 Szaléziak.hu Boldog Sándor István emléknapján, 2026. június 8-án, hétfőn szeretettel hívnak és várnak közös ünneplésre a Clarisseumba (1045 Budapest, Árpád út 199.), ahol 19 órai kezdettel ünnepi szentmise lesz, majd utána vonulás mécsesekkel a Boldog Sándor István parkba az emléktáblához.

Boldogunk, Sándor István mindössze 35 éves koráig örülhetett szabadon az Úrnak és a fiataloknak. Az 1949-es államosítás után az 1953. június 8-i kivégzéséig ugyanazzal a szalézi lelkülettel imádta az Urat és a fiatalokat, mint korábban, de már nem szabadon.  „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” – tanítja János apostol a szeretet konkrétságáról. Sándor István szeretete a magyarországi vallásüldözés legnehezebb éveiben az apostoli tett és igazság melletti egyértelmű tanúság volt. 1953. június 8-án ezért halt vértanúhalált. A kivégzés végrehajtására május 23-án született utasítás. A tilos és megengedhetetlen ifjúságneveléssel vádolt Sándor Istvánt Szent Medárd püspök emléknapján, este kilenc óra után tíz perccel akasztották fel volt oratóriumi diákjával, a rendszer ellen lázadó Zana Albert ávós őrmesterrel és az államvédelem szintén lázadó kiképző hadnagyával, Farkas Ferenccel együtt. Hogy hol történt, arra nincs pontos adatunk. Ádám László szalézi atya, a koncepciós perben Sándor István sorstársa szerint a Kozma utcai Gyűjtőfogházban.  Az egykori cellatársa, Szabó József úgy emlékezett, hogy a halálos ítélet után Sándor Istvánt átvitték a „siralomházba”. Az új kormányfő, a  (reform)kommunista Nagy Imre által hamarosan kihirdetett politikai amnesztiát már nem érhették meg. Az ítéletet hozók Kovács Béla hadbíró alezredes tanácselnök, Ács István és Tóth Sándor államvédelmi főhadnagyok voltak. A vádat Béres György államvédelmi őrnagy képviselte. A legtöbb koncepciós elemet tartalmazó eljárást, ahogy a szaléziak ellenit is, a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII. törvény alapján folytatták le. Eszerint halállal büntethető államellenes bűncselekmény valósult meg már azzal is, ha valaki mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményezett. Nem volt feltétele a bűncselekmény megállapításának a mozgalom vagy a szervezet tényleges létrejötte. Sándor Istvánt és társait bűnösnek mondták ki a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és hűtlenség bűntettében. Csak sejthetjük, hogy akkor este mire és kire gondolhatott. Talán nem is tudta, hogy pontosan mi történik vele. De a legfontosabbat tudta: mindenben igent mondani az Istennek. Boldog vértanúnk emléknapján imádkozzunk ehhez a derék és hű szolgához, aki a nehezebb utat választotta a magyar fiatalokért a lélekmentés bonyolult, de felemelő munkájában!   B. Varga Judit/Szaléziak.HU

2026-06-08 12:10:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=jelentkezzetek_szalezi_ministranstaborba Szaléziak.hu Kedves ministránsok, kedves szülők! Elindult a jelentkezés a nyári Szalézi Ministránstáborra, melynek időpontja és helyszíne: 2026. július 14-18. Péliföldszentkereszt. Minden 10 év feletti ministráns fiút várunk sok szeretettel, akár egyénileg, akár csoportosan a plébániáról.

Jelentkezés: minél hamarabb, de legkésőbb július 5-ig az alábbi linken: https://hivatas.szaleziak.hu/#ministranstabor A jelentkezésnél találtok részletesebb leírást a kezdeti tudnivalókról, ennek ellenére kérdéssel keressetek bennünket bátran! A tábor előtt még egy részletesebb információt küldünk e-mailen a jelentkezetteknek, addig is javasoljuk követni facebookon a tábor oldalát (https://www.facebook.com/ministranstabor), ahol információkat, eseményeket osztunk meg és a táborról is itt fogunk képekkel beszámolni. Időpont: 2026. július 14-18.Érkezés: 2026. július 14. kedd, 12 óráig! (Ezen a napon már van közös ebéd).Távozás: 2026. július 18. szombat. (Hazautazás ebéd után kb. 14.00-tól) Hozz magaddal: Hálózsákot, ministránsruhát, túrázásra alkalmas ruhát és cipőt, fürdőruhát.Részvételi díj: 20.000 Ft/főA részvételi díj magába foglalja a teljes ellátást: reggeli, ebéd, vacsora, szállás, programok látogatása, játékok stb.. A részvételi díj NEM fedezi az egy főre jutó tényleges költségeket. A teljes részvételi költség nagyjából 60.000 Ft/fő lenne. Ennek egy harmadát (20.000 Ft) a résztvevő, egyharmadát (20.000 Ft) amennyiben lehetséges a plébánia, a maradék fennmaradó összeget pedig a Magyar Szalézi Tartomány állja. Egy magasabb összeg befizetésével a rászoruló résztvevőket lehet támogatni, amit előre is köszönünk!Testvérkedvezmény: 15.000 Ft/fő (2 vagy több testvér esetében.)   Az anyagi kérdések ne jelentsenek problémát senkinek, a kéréseket vagy támogatási igényt nyugodtan jelezzétek felénk, bizalmasan kezeljük! A tábor előtt még küldünk részletesebb tájékoztatót! További információ: facebook.com/ministranstabor Tóth Gábor SC: +36 70/452-4636ministranstabor@szaleziak.hu   Mindenkit sok szeretettel várunk!   Szaléziak.HU  

2026-06-07 16:18:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=lengyelorszag___kilenc_szalezi_vertanut_avattak_boldogga_krakkoban Szaléziak.hu A krakkói Szent II. János Pál szentélyben 2026. Június 6-án reggel boldoggá avattak kilenc lengyel szalézi papot, akik a második világháború alatt a náci üldöztetés áldozatai voltak. A Szentatya nevében a misén Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Dikasztérium prefektusa celebrált, aki „a béke és a testvériség igazi magvainak” nevezte őket „egy sötét és erőszakos korban”.

Az új boldogok – Jan Świerc atya és nyolc társa – 1941 és 1942 között haltak meg az auschwitzi és dachaui koncentrációs táborokban elszenvedett kínzások, verések és rendkívüli megpróbáltatások következtében. Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német megszállását követően különösen súlyos üldöztetés indult a katolikus egyház ellen. Semeraro bíboros ezt az időszakot „a nemzet történelmének drámai oldalaként” jellemezte. Hangsúlyozta azonban, hogy az ünneplés célja nem az események fájdalmának megemlékezése volt, hanem Krisztus dicsőítése, amelyről a kilenc pap, „Bosco Szent János fiai” tanúskodtak, akik „mint Krisztus és Krisztussal együtt adták életüket”. A fiatal Karol Wojtyła által ismert mártírok A boldoggá avatás gyarapítja a már amúgy is számos lengyel szent és boldog sorát, köztük Szent II. János Pált – Krakkó érsekét és későbbi pápát –, valamint Szent Faustina Kowalskát, akik Lengyelországból terjesztették el az egész világon az Isteni Irgalmasság erőteljes üzenetét. Semeraro bíboros megemlékezett Isten Tiszteletreméltó Szolgájáról, Jan Tyranowskiról, Szent II. János Pál lelki mentoráról is, akivel a fiatal Karol Wojtyła aktívan részt vett a szaléziakra bízott közeli, dębniki Kostka  Szent Szaniszló plébánia életében. Több újonnan boldoggá avatott pap is ott végezte lelkipásztori szolgálatát. Maga Szent II. János Pál is írt róluk Ajándék és misztérium című könyvében . Hűek a szalézi karizmához Szentbeszédében a bíboros kiemelte a szalézi karizmát, amelyet Świerc atya és társai testesítettek meg. Hivatásuk a fiatalok nevelése, valamint a szegények és szenvedők gondozása iránti konkrét elkötelezettségben nyilvánult meg. Don Boscóhoz hasonlóan minden fiúban „az Úr szemében értékes, szeretett bárányt” láttak. Az elmúlt évszázadban tomboló vallásellenes gyűlölettel, erőszakkal és igazságtalanság ellenére a kilenc boldog nem menekült el. Ehelyett halálukig hűek maradtak hivatásukhoz, és a béke jelképeként ontották vérüket. Felhívás a fiatalokhoz A boldoggá avatás – folytatta Semeraro bíboros – hármas felhívást jelent. Először is, a fiatalokhoz szól, „a társadalom jövőjéhez és az egyház élő jelenéhez”, akikbe az egyház bizalmát helyezi. A mai világban – jegyezte meg – a szabadság, a boldogság és a siker gyakran elszakad az igazságtól, a felelősségtől és az áldozattól. A felkínált ideálok könnyűnek és közvetlennek tűnhetnek, sokat ígérhetnek, mégis üressé tehetik a szívet. Krisztus ezzel szemben „széppé és naggyá” teszi az életet, beteljesítve az emberiség legmélyebb vágyait. Ezért arra buzdította a fiatalokat, hogy nyissák meg szívüket Krisztus előtt, különösen a bizonytalanság, a zavarodottság és a magány pillanataiban. „Az Úr nem arra hív minket, hogy lemondjunk álmainkról – mondta –, hanem arra, hogy megtisztítsuk és megvilágosítsuk azokat”, hogy az élet teljessé, hitelessé és önátadásra képessé válhasson. Bátorítás a szaléziaknak és a híveknek A második meghívás Don Bosco Szaléziaknak szólt. Semeraro bíboros reményét fejezte ki, hogy az új boldogok öröksége képessé tesz minden papot arra, hogy nagylelkűen válaszoljon a Jó Pásztor hangjára. Szent II. János Pált idézve így buzdította őket: „Ne féljetek. Ne hagyjátok, hogy elriasszon benneteket a szent papi élet szédítő magassága.” A harmadik és egyben utolsó felhívás minden hívőhöz szólt. Egy olyan korban, amelyet a „digitális magány” jellemez, ahol a virtualitás egyre kifinomultabb eszközökkel képes a valódi kapcsolatok illúzióját kelteni, az életszentség mindenekelőtt abban áll, hogy meghallgassuk Isten akaratát anélkül, hogy engednénk a fáradtságnak vagy a csüggedésnek. Amire szükség van – mondta –, az az, hogy újra megtanuljuk felismerni a Jó Pásztor hangját, hogy még teljesebben hozzá tartozhassunk, és bátor döntéseket hozzunk Krisztus és az Ő keresztjének igazi tanítványaiként. A béke jele a mai háborúk közepette Végezetül Semeraro bíboros tekintetét a jelen történelmi pillanatra fordította, „amelyet ismét a háború szomorúsága és kegyetlensége jellemez”. Ebben a nehéz kontextusban a ma boldoggá avatott kilenc szalézi vértanú tanúságot tesz „a béke ajándékáról”, emlékeztetve a világot arra, hogy még a történelem sötétségében is mindig vannak olyanok, akik képesek „a remény, a szeretet és a testvériség fényét” elhozni.   ANS-Krakkó/Szaléziak.HU    

2026-06-06 18:07:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=india___100_nap_remeny_szaleziak_kalkutta_elfeledett_lakosainak_szolgalataban Szaléziak.hu Kalkutta nyüzsgő tömegei és szünet nélküli tempója közepette az elmúlt 100 napban minden nap egy csendes, irgalmas cselekedet zajlik. A Sealdah pályaudvar járdáitól Moulali és Mothijil szűk sikátoráig a Don Bosco Outreach Calcutta déli étkezési programja meleg, tápláló ételeket biztosít a város közel 180 legkiszolgáltatottabb lakójának, így nemcsak ételt, hanem méltóságot és reményt is nyújtva nekik.

A dél-tiroli (Olaszország) Hoffnung auf einen Besseren Morgen (Remény egy jobb holnapért) által támogatott kezdeményezés június 7-én jelentős mérföldkőhöz érkezik, mivel a szalézi szolgálat 100 egymást követő napját zárta le. A dr. Mathew George szalézi pap által irányított program koldusoknak, elhagyott embereknek, időseknek, betegeknek és mentális betegséggel élőknek szól, akik gyakran küzdenek azzal, hogy akár egyetlen napi étkezést is biztosítsanak maguknak. A kedvezményezettek között van a 62 éves Rafiq Ali, aki a Sealdah vasútállomás előtti gyalogúton lakik. Egy tányér gőzölgő rizst és burgonyacurryt tartva a kezében mentőövként írja le a szolgáltatást. „Ez az egyetlen étkezés, amit egy nap kapok. Enélkül éheznék. Emberként bánnak velünk, nem koldusként” – mondja. Mathew George atya számára a kezdeményezés a hit gyakorlati kifejezését jelenti. Korábbi teológiaprofesszor, főiskolai rektorhelyettes és tartományi titkár úgy véli, hogy az igazi lelkiségnek a rászorulók szolgálatában kell tükröződnie. „Egyszerűen megosztjuk, amink van, azokkal, akiknek semmijük sincs. Minden tányér étel emlékeztető arra, hogy senkiről sem szabad megfeledkezni” – magyarázza. Vezetése alatt az olasz filantróp, Petra Theiner által megálmodott vízió a napi étkezés hatékony elosztási rendszerévé fejlődött. A minden reggel elkészített ételeket riksa furgon szállítja a kijelölt helyekre, ahol a kedvezményezettek délig összegyűlnek. Theiner kapcsolata Kalkuttával több mint két évtizedes. A dél-tiroli születésű hölgy több mint 25 éve támogatja a jóléti kezdeményezéseket Kalkuttában, Howrahban és Dhobasole legszegényebb közösségeiben. A marginalizáltak iránti elkötelezettsége széles körű elismerést váltott ki a helyi közösségekben. „Az étel az első lépés a méltóság felé. Ha valaki éhes, semmi más nem számít. Ez a program az emberiség helyreállításáról szól” – mondja Theiner. A Don Bosco Outreach szervezettel régóta fennálló partnersége biztosítja, hogy ez a vízió nap mint nap hatással legyen az emberek életére. A művelet középpontjában egy elkötelezett önkéntesekből álló csapat áll, élükön Sajiával és Nadimmal. Napjuk napkelte előtt kezdődik, amikor nagy mennyiségű rizst, zöldséget és curryt készítenek egy szerény konyhában. A friss alapanyagokat gondosan megtisztítják, felaprítják és megfőzik, gyakran kiegészítve a helyi piacokról származó adományokkal. „Úgy főzünk, mintha a saját családunknak főznénk” – mondja Nadim, aki a program 2026. február 26-i indulása óta vesz részt benne. „Az utcán élő emberek megérdemlik a friss, meleg és gondosan elkészített ételt.”  Az étlap a változatosság és a táplálóság jegyében készült. Az ételek között rizs, tojásos curry, szójababos curry, burgonyacurry, khichdi és biryani is szerepel. Néhány napon banánt is osztanak kiegészítő táplálékként. „Az öröm, amit akkor érzünk, amikor valaki megkapja a tányérját, minden erőfeszítést megér” – teszi hozzá Sajia. A program a városi hatóságok részéről is elismerést kapott. Anindya Chatterjee, a Kalkuttai Városi Tanács egyik vezető tisztviselője megjegyzi, hogy az ilyen kezdeményezések létfontosságú szerepet játszanak a városi szegénység kezelésében. „Nemcsak az éhezők etetéséről van szó, hanem a méltóság helyreállításáról is. Az ilyen partnerségek enyhítik a városi rendszerek terheit, és reményt adnak a leginkább elhanyagoltaknak” – mondja. Az eredmény a COVID-19 miatti karantén emlékeit is felidézi, amikor a Don Bosco csapata 262 egymást követő napon több mint 1500 embernek biztosított napi étkezést. Sok kedvezményezett számára ez az időszak felejthetetlen marad. „Ha akkor nem etettek volna minket, ma nem élnénk” – emlékszik vissza Shanti Devi, a Sealdah állomás közelében élő lakos.   ANS-Kalkutta/Szaléziak.HU

2026-06-05 15:51:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=2026_evi_kornyezetvedelmi_vilagnap_most_az_eghajlatert Szaléziak.hu A környezetvédelmi világnapot minden évben június 5-én ünneplik, hogy felhívják a figyelmet a világ természeti környezetének állapotára, és különösen a kritikus környezeti problémákra. Mivel a klímaválság az egyik legsúlyosabb probléma, amellyel jelenleg szembesülünk, a 2026-os környezetvédelmi világnap mottója: „Most az éghajlatért”. Ez egy sürgős emlékeztető arra, hogy most kell cselekednünk, hogy megakadályozzuk a klímaválság súlyosbodását.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a fosszilis tüzelőanyagok – a szén, az olaj és a gáz – járulnak hozzá leginkább a globális klímaváltozáshoz, a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 68 százalékáért és az összes szén-dioxid-kibocsátás közel 90 százalékáért felelősek. A globális kibocsátás nagy része a fosszilis tüzelőanyagok villamos energia- és hőtermelés céljából történő elégetéséből származik. A villamos energia nagy részét továbbra is szén, olaj vagy gáz elégetésével állítják elő, ami szén-dioxidot és dinitrogén-oxidot termel, amelyek erős üvegházhatású gázok. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedésével a globális felszíni hőmérséklet is emelkedik. Az elmúlt évtized volt a legmelegebb a feljegyzések szerint. A klímaváltozás hatásai mára minden kontinensen érezhetők: emelkedő hőmérséklet, hevesebb viharok, fokozódó aszály, felmelegedés és az óceánok szintjének emelkedése, fajok pusztulása, az éhezés globális növekedése, nagyobb egészségügyi kockázatok, szegénység és elvándorlás. Ahogy XIV. Leó pápa emlékeztetett minket a 2025 novemberében Belémben tartott COP 30 konferencián tartott üzenetében: „Tragikus módon a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők szenvedik el először a klímaváltozás, az erdőirtás és a szennyezés pusztító hatásait. A teremtett világról való gondoskodás ezért az emberiség és a szolidaritás kifejeződésévé válik.” Szerencsére már látunk reményt keltő jeleket. Globálisan jelentős eltolódást tapasztalunk a szél-, nap- és más megújuló energiaforrások felé, amelyek a fosszilis tüzelőanyagokkal ellentétben alig vagy egyáltalán nem bocsátanak ki üvegházhatású gázokat vagy szennyező anyagokat a levegőbe. A fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való áttérés a legfontosabb lépésnek tekinthető az éghajlatváltozás kezelése felé. A Szalézi Kongregáció mélyen tudatában van a világot sújtó klímaválságnak, és határozott lépéseket tett a megújuló energia előmozdítása érdekében minden szalézi tartományban. A 28. Egyetemes Káptalan utáni elmélkedésében (2020. augusztus) a rendfőnök azt javasolta, hogy „a Kongregáció vállalja, hogy 2032 előtt a világ összes tartományában 100 százalékban megújuló energiát használ”. Ezután a 29. Egyetemes Káptalan, miközben az „új határokról”, és különösen az „integrális ökológiáról” beszélt, azt javasolta, hogy a helyi szalézi közösségek „fontolják meg a megújuló energiához való hozzáférést, ahol lehetséges” (29. Egyetemes Káptalan, 69). Most elérkeztünk a megújuló energiára való átállásra kitűzött 2020-2032-es időszak feléhez. Miközben a 2026-os Környezetvédelmi Világnapot ünnepeljük, amely erőteljes felhívást fogalmaz meg a „Most az éghajlatért” cselekvésre, jó alkalom nyílik arra, hogy minden szalézi tartomány értékelje a megújuló energiára való áttérés eddigi előrehaladását, és megtervezze azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni a 2032-re kitűzött a megújuló energiára való 100 százalékos áttérés céljának eléréséhez.    P. Savio Silveira SDB, Integrális Ökológiai Koordinátor   ANS-Róma/Szaléziak.HU

2026-06-04 16:01:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=obuda___nemzeti_osszetartozas_napja_a_peter_palban Szaléziak.hu Az óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskolában ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról. Ebből a különleges alkalomból egy rendkívül tartalmas előadást hallgathattak meg B. Varga Judit tanárnő szervezésében, amelyet Judit néni és Geng Martin, az iskola tanulója közösen adtak elő diáktársaiknak.

A megemlékezés középpontjában a „Határtalanul!” program állt: az előadók beszámoltak arról a csodás utazásról, amelynek során a határon túli, felvidéki történelmi és szlovákiai településeket látogatták meg. A vetítés során megelevenedett a gazdag kulturális örökség: Nyitra és a Zobor-vidék: Felidézték a püspöki várat és Szent László király hercegi birtokát. Zsére és Zoboralja: Meséltek a helyi népzenéről és a zsérei tájházról, ahol a vendéglátók népdalokkal fogadták őket. Galánta: Megkoszorúzták Kodály Zoltán fejszobrát, ahol elénekelték „A csitári hegyek alatt” című népdalt. Deáki: Részt vettek egy vasárnapi szentmisén Balogh Károly atyával a történelmi kéttornyos templomban, az Ómagyar Mária-siralom bölcsőjénél. A közös megemlékezést és az összetartozás érzését egy igazán lelkesítő pillanat koronázta meg: a gyerekekkel együtt, közösen énekelték el a „Fel, fel, vitézek a csatára!” című jól ismert katonadalt. Az előadás végén egy hangulatos kisfilmet is megnézhettek Jóka nevű felvidéki községről, bepillantást nyerve az ottani életbe és értékekbe. Végezetül Barta Kristóf és Antal Mihály tanulók beszámolóját is meghallgathatták, akiknek nagyon tetszett az utazás, és örömmel osztották meg a gondolataikat.   www.facebook.com/Szaléziak.HU

2026-06-04 09:52:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=nyergesujfalu___kapcsolda___gyermeknapi_vigadalom Szaléziak.hu A „Kapcsolda” program keretében május 28-án reggel vendégségbe indultunk a nyergesújfalui Zafféry Károly Szalézi Középiskolából 27 diákkal, Jakab atyával és Sabu atyával Esztergomba, a Montágh Imre Általános Iskola és Speciális Szakiskolába.

2014-től mi voltunk a vendéglátók, idén ismét vendégek - a híd újabb darabját építettük ezen a napon, amely összeköti a sérült és az ép fiatalokat. Érzékenyítő kisfilmekkel, közös beszélgetéssel kezdtük a programot a Montághban, hiszen nem mindennapos élethelyzet, amikor speciális foglalkozást igénylő (autista, vak, hallássérült, stb.) és „egészséges” gyerekek töltenek el együtt néhány órát, közös feladatokkal, foglalkozásokkal. A mi diákjaink a kezdeti félelmüket legyőzve hamar megtalálták a közös „hangot” az ottani gyerekekkel. „Gyermeknapi vigadalom” volt a program témája, ehhez kapcsolódtak a játékok, programok és vidám lufik röptetése a kertben, a program zárásaként. Ügyességi, kreatív, sok-sok közös feladat színesítette az együtt töltött időt: mini gólyalábon egyensúlyozás, pecázás, körtánc, díszek készítése stb. Nagyon jól érezte magát mindenki, sok élmény, remek hangulat, boldog, önfeledt pillanatok jellemezték ezt a néhány órát. Köszönet minden résztvevőnek és külön köszönet az iskola vezetésének és a szaléziaknak a lehetőségért, minden támogatásért! www.facebook.com/zafferyszalezi.hu - Tóthné Mónika/Szaléziak.HU

2026-06-04 09:04:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=olaszorszag___sportprogramok_es_eletvezetesi_keszsegek_fejlesztese_fiataloknak Szaléziak.hu A római szalézi ifjúsági sportklubok a szalézi oratóriumokban és oktatási központokban működtetik a „GOAL. Pontszerzés a sportban és az életben” projektet. A 24 hónapos projekt célja, hogy bevonja a fiatalokat a sportba és értékes készségeket tanítson nekik.

A projektet a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium finanszírozza, és a Szaléziak a Szociális Munkáért és más egyesületeknek köszönhetően valósul meg. A GOAL több mint 400, 12 és 19 év közötti fiatalt, valamint 50 edzőt és oktatót, illetve 19 sport- és oktatási szervezetet foglal magában. Rendezvényeken, promóciós tevékenységeken és közösségi szerepvállalási kezdeményezéseken keresztül körülbelül 3000 embert ér el azzal a céllal, hogy új utakat nyissanak a fiatalok számára. Egy szalézi megjegyezte: „A sporttevékenységek, az iskola utáni klubok, a filmfórumok, a coaching workshopok, az oktatási támogatás és a felnőttképzés egyetlen útvonalon fonódnak össze, amely képes leküzdeni az oktatási szegénységet, csökkenteni az egyenlőtlenségeket és elősegíteni a jólétet.” Központi elem egy szilárd oktatási hálózat kiépítése, amely képes felismerni a helyi igényeket, és összehangolt, valamint fenntartható módon reagálni azokra, részben a szalézi hálózat országszerte jelenlévő jelenlétének köszönhetően. A szalézi kifejtette: „ A partnerszervezetek közös elkötelezettségének köszönhetően a GOAL továbbra is készségeket, kapcsolatokat és megismételhető oktatási modelleket generál a helyi közösségekben, megerősítve az érintett helyeket, mint a közösség és a befogadás valódi központjait. A projekt olyan lehetőséget kínál a fiataloknak, ahol megtanulnak önmagukba nézni és megosztani gondolataikat a környezetükkel, így megtalálva saját életútjukat.” Az olaszországi szalézi programok segítik azokat a fiatalokat, akik nem tudnak iskolába járni, és azokat, akik lemorzsolódnak, hogy a kevés elérhető munkahelyen dolgozhassanak. Egyre több gyermek dolgozik fizikai munkásként a gazdaságokban, mások pedig a szexiparban keresnek megélhetést, hogy eltartsák családjukat. A szegénységben élők gyakran megfelelő lakhatás, meleg víz, rendszeres étkezés és egészségügyi ellátás nélkül kénytelenek élni.   missionnewswire.org/Szaléziak.HU

2026-06-04 09:00:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=feny_a_sotetben_a_kilenc_lengyel_szalezi_vertanu_tanusagtetele Szaléziak.hu 2026. június 6-án a krakkói Szent II. János Pál szentélyben kilenc lengyel szalézi, nevelő és vértanú boldoggá avatására kerül sor. Ez a boldoggá avatás nyilvános elismerése hitük tanúságtételének, amely erősebbnek bizonyult az erőszaknál, a félelemnél és a halálnál.

A remény fogyatkozása 1939. szeptember 1-jén a náci csapatok Lengyelország elleni inváziója az emberiség számára mély éjszaka kezdetét jelentette. A nemzeti szocializmus és a szovjet kommunizmus egyesült a lengyel nemzet elpusztításának szándékos céljával. Ez a nap nemcsak egy területi konfliktus kezdetét jelentette; egy megsemmisítési terv hajnala volt. Az üldöztetés egy összehangolt tudományos terv eredménye volt, amelynek célja az értelmiség és a papság felszámolása volt. A náci rezsim számára a papság, és különösen azok, akik az oktatás frontján dolgoztak, mint Don Bosco fiai, elviselhetetlen fenyegetést jelentettek a „németesítési” projektre. A pap megütése a lengyel kultúra „lefejezését” jelentette, mivel a papság a nemzeti identitás természetes letéteményese volt. Különösen a szaléziak, 32 házzal és több mint 500 rendtárssal, a megelőző módszer szerint nevelték a fiatalokat: Don Bosco „Da mihi animas cetera tolle” elve a náci indoktrináció ellentéte volt; a rezsim számára a keresztény nevelés ideológiai szabotázs volt. Reinhard Heydrich parancsai egyértelműek voltak: „A nemességet, a katolikus papságot és a zsidókat fel kell számolni.” Az erőszak célja az egyház megbénítása és megsemmisítése volt, de a szaléziak válaszul az evangelizációt erkölcsi ellenállássá alakították át, készen arra, hogy vérükkel fizessenek lelkipásztori és nevelői megbízatásukért.  A vértanúság helyszínei: Auschwitz és Dachau Sok papot és szerzetesnőt vetettek a Konzentrationslagerek (KL) mélységeibe, ahol az emberi méltóságot szisztematikusan lábbal tiporták. Auschwitz (I., II.-Birkenau és III.-Monowitz) és Dachau nem csupán a halál helyszínei voltak, hanem az emberi méltóság és Isten szentségének tanúságát hirdető emlékművek is, egészen a vértanúságig. Itt olyan személyiségek, mint Siebert SS-tiszt Montelupichban vagy a szadista „Franz” kapo Auschwitzban, nemcsak a nép testét, hanem vallási identitását is meg akarták semmisíteni. A kőtörés kényszermunkájára és a nehéz talicskák vonszolására kínzóik ütései alatt kellett végezniük, a szalézi papok fizikai és erkölcsi szenvedéseiket Krisztus megváltó áldozatával egyesítették; a kapo istenkáromló kihívására, amely az isteni mindenhatósággal dacolva azt kiabálta: „Én vagyok az Isten, mert megölhetlek”, és a kínzók halálos csapásaira Jézus nevének szüntelen ismételgetésével reagáltak, megőrizve azt a belső nyugalmat, amely magukat a kínzókat is megdöbbentette; a gondoskodás hiányára és az öncélú, embertelen kínzásra a szeretet gyakorlásával válaszoltak, a laktanyákat „bánat imaházaivá” alakítva át, ahol a papi szolgálathoz hűségesen gyóntatták és vigasztalták a haldoklókat. Az emberi méltóság és Isten embereinek fizikai és erkölcsi megaláztatással történő megsemmisítésére a szentségek titkos kiszolgáltatásával és életük holokausztjával válaszoltak. Ezek a „haláltáborok” paradox módon „a remény táboraivá” váltak, ahol kilenc mártír írta élete utolsó oldalát. A bátorság portréi 1941. június 27-e a krakkói szaléziak elleni náci kegyetlenség tetőpontját jelentette. Ezen a napon egy csoport papot, köztük Jan Świerc atyát, Ignacy Dobiasz atyát, Franciszek Harazim atyát és Kazimierz Wojciechowski atyát, a 11-es blokk Strafkommandójába ( büntetőszázadába) osztottak be. A „szadista banditának” nevezett Franz kapo és a többi kínzó nemcsak a testek halálát, hanem a lelkek hitehagyását is célul tűzte ki. Jan Świerc atya, a legidősebb, akit Franz kapo egy órán át kínozott, az „Ó, Jézus, ó, Jézus!” szavakat suttogva halt meg, anélkül, hogy egyszer is megátkozta volna hóhérát. Ignacy Dobiasz atyát, a lelki élet mesterét, aki a vértanúságot legfőbb és végleges ajándékként fogadta, megverték és egy gödörbe vetették. A törékeny egészségű Franciszek Harazimot kínozták, miközben a kapo kiabálva felszólította, hogy mutassa meg az Istenét. „Én vagyok az Isten, mert megölhetlek, vagy életben hagyhatlak. Ha hiszel Istenben, miért nem segít neked?” Ebben az erőszakos mélységben, amikor Harazim atya, aki törött csontokkal haldoklott a veremben, kérte, hogy gyónhasson, Franz megparancsolta Wybraniec atyának, hogy hangosan és németül hallgassa meg a gyónást, megsértve ezzel a titkosságát. Wybraniec atya, dacolva az azonnali halállal, nyilvános gyónás követelése nélkül adott feloldozást, fenntartva a szentséget, és ezért brutális verést szenvedett el. Harazim atya meghalt, miután egy vasrudat nyomtak le a torkán, és vele együtt Kazimierz Wojciechowski atya is. Ugyanebben a csoportban ragyogott Ignacy Antonowicz atya alakja. Bár letartóztatása előtt lehetősége lett volna megszökni, úgy döntött, hogy visszatér a szemináriumba, hogy ne hagyja cserben kispapjait. „Minden készen áll, arra az esetre, ha nem térnék vissza” – mondta egy rendtársának. Sorsa tudatában azt mondta: „Elég nekik, ha valaki pap, hogy letartóztassák.” Hetekkel később, 1941. július 21-én meghalt, kimerülten a rá támadó kutyák harapásaitól. Karol Golda atyát 1941. december 31-én tartóztatták le Oświęcimben. „Bűne” a bűnbánat szentségének kiszolgáltatása volt. Golda két SS katonát, egy leendő papot és egy ortodox bajtársát fogadta. A náci ideológia miatt egy katona, aki átlépte a templom küszöbét, „beszennyezte az SS egyenruháját”: ezért magát a katonát több év börtönbüntetésre ítélték. Golda atyát kémkedés vádjával Auschwitzba (22-es blokk) szállították. Maximilian Grabner, a tábor politikai osztályának hírhedt vezetője szisztematikus kínzásoknak vetette alá, hogy megsértse a szentségi pecsétet, és információkat szerezzen a katonák gyónásairól. Golda teljes hallgatással válaszolt. A gyónás mártírja volt, mert nem árulta el a gyónási titoktartást. Az 1942. május 14-én lelőtt Golda egy utolsó üzenetet hagyott rendtársainak. Nem igazságszolgáltatást kért, hanem csak megbocsátást minden okozott bánatért, vérével pecsételve meg a szolgálat méltóságát. Włodzimierz Szembek atya nemes születésű agronómus volt, aki 40 évesen csatlakozott a szaléziakhoz, olyan erkölcsi hozzáállással, amely szembeszállt a koncentrációs tábor borzalmaival . 1942. július 9-én, egy brutális Gestapo-kutatás során Skawában Szembek spontán felajánlotta magát az igazgató helyett, akit túsznak szántak egy fiatal szalézi jelölt helyett, akinek sikerült elrejtőznie. A tisztek túlzott buzgalmukban úgy döntöttek, hogy mindkettőjüket letartóztatják. Mielőtt elérte volna Auschwitzot, Szembek megtapasztalta a zakopanei börtön poklát, egy nagyon keskeny, vízzel elárasztott cellába zárva, ahol a foglyok csak felváltva ülhettek. Auschwitzban kimerítő munkára osztották be, és arra kényszerítették, hogy egy nehéz kőhengerrel egyengesse a sorakozóteret. Rabtársai, köztük unokaöccse, Jan Kanty Szembek vallomásai egy megcsonkított testet írnak le: a veréstől kezei és vállai el voltak törve; minden bordája eltört az őrök ütései alatt; törzse a kezdődő üszkösödés miatt teljesen megfeketedett; a lába megdagadt és eltört, ami miatt minden mozdulat kínszenvedés volt. Ennek ellenére, Szembek szinte lehetetlen küldetésre buzdította társait: „Ki kell törölnünk minden gyűlöletet a szívünkből, el kell felejtenünk és meg kell bocsátanunk az elszenvedett bűnöket.” 1942. szeptember 7-én halt meg. Az auschwitzi kórházban, ahol a higiéniai körülményeket maguk a raborvosok is „embertelennek” minősítették, Ludwik Mroczek atya spirituális viszonyítási ponttá vált. Miután flegmone – egy nagyon súlyos, gennyes fertőzés, amely fokozatosan terjedt szét az egész testében – sújtotta, ismételt műtéteknek vetették alá anélkül, hogy érzéstelenítést vagy megfelelő gyógyszereket kapott volna. A fájdalomtól eltorzult arca és a lelke nyugalma közötti ellentét mélyen megrázta a szemtanúkat. Józef Stemler, a betegtársa, elmesélte, hogy „próbára tette” őt azzal, hogy megsértett egy kínzót, aki éppen akkor rúgott bele a papba. Mroczek válasza – „Isten bocsássa meg neki” – azonnal feltárta papi mivoltát. „Ő a szenvedés óriása… Ha nem lennének ilyen papjaink, százszor rosszabbak lennénk” – jelentette ki az őt operáló orvos. Mroczek 1942. január 5-én éjjel halt meg, haláltusáját saját hóhéraiért tett közbenjárássá változtatva. Franciszek Miska atya (1942. május 30.): a 152 szerzetes befogadására szolgáló börtönné alakított lądi szeminárium igazgatója. Megtagadta a Gestapóval való együttműködésért cserébe ígért szabadságot. Dachauban halt meg, miután törött kézzel kellett forrásban lévő levest cipelnie. A táborokban a szalézi vértanúk nem szűntek meg apák és tanítók lenni. Jelenlétük átalakította a táborról alkotott képet: ahol gyűlölet uralkodott, ott elhozták a „remény pedagógiáját”. A munkasorokon vagy kenyérosztás közben végzett gyónások visszaadták Isten gyermekeinek méltóságát azok számára, akiket pusztán egy számra redukáltak. A titkos Eucharisztia, amelyet a laktanya sötétjében, kenyérmorzsákkal ünnepeltek, a „kegyelem erejét” hozta el egy olyan helyre, amely tagadta annak létezését. A haldoklók vigasztalása a magányos haláltusát az örökkévalóság felé vezető átjáróvá alakította, emberi melegséget kínálva a tábor dermesztő hidegében. A megbocsátás az ellenségnek volt a legfelforgatóbb cselekedet. Azzal, hogy a gyűlölet mellőzésére tanították őket, a vértanúk megtörték az erőszak láncolatát, és erkölcsi és lelki szinten győztesen kerültek ki. Az emlékezet öröksége A történelemmel való kapcsolatot egy, a krakkói (Debniki) szalézi plébániáról származó fiatalember szavai pecsételik meg, aki lelkipásztorai áldozatát látva saját hivatását is érettnek érezte, a fiatal Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa. „Meggyőződésem, hogy papi hivatásomhoz […] hozzájárultak azoknak az akkori lelkipásztoroknak az imái és áldozatai is, akik […] a plébánia minden hivéért, és különösen a plébánia fiatal híveinek keresztény életéért – én akkoriban az itt élő fiatalokhoz tartoztam – nemcsak jó szóval […] fizettek, hanem a vértanúság áldozatával és vérével is.” Életükkel fizettek a plébánia fiataljainak védelméért, ugyanazon fiatalokért, akiknek a későbbi II. János Pál is része volt. A kilenc lengyel szalézi vértanú a következetesség mesterei, akik megtanítják, hogyan ragyoghat a hit fénye még akkor is, amikor az ész fénye kialszik, és teheti szabaddá az embert még a szögesdrót mögött is. Örökségük arra hív minket, hogy ma is legyünk tanúi ugyanennek az időtlen reménynek. Történetük átható paradoxont tár elénk: azok győzelmét, akik szeretetből adják fel magukat azok felett, akik gyűlöletből ölnek. Egy olyan korszakban, amely gyakran a harag és a megosztottság felé sodródik, ezek az emberek olyan kérdést vetnek fel, amely megrázza a lelkiismeretet. Hogyan lehetséges, hogy a botütések alatt, vagy a cellák sötétjében a kínzásra megbocsátással, a sötétségre pedig a másik iránti törődéssel válaszoljanak? Lelki ellenállásuk arra utal, hogy az emberi méltóság – ha az Istenbe vetett hitben gyökerezik – az egyetlen erő, amelyet egyetlen kínzó sem tud megtörni.  P. Pierluigi Cameroni SDB, szalézi egyetemes posztulátor   donbosco.press/Szaléziak.HU

2026-06-03 08:43:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=nemetorszag___megmelekezesek_50_evvel_a_halaluk_utan Szaléziak.hu Szentmisékkel, oktatási kezdeményezésekkel, kreatív tevékenységekkel – beleértve a Német Katolikus Konvenció (Katholikentag) rendezvényeit – és nemzetközi találkozókkal emlékezik meg a Don Bosco Szaléziak Német Tartománya Rudolf Lunkenbein szalézi papról és Simão Bororo őslakos vezetőről. Meruriban, Brazíliában történt meggyilkolásuk 50. évfordulója (július 15.) alkalmából. A két férfi együtt állt ki a bororo nép jogaiért, és 1976-ban lelőtték őket.

Az emlékév egyik első fontos eseménye a würzburgi „Katholikentag” volt. Itt a Don Bosco Család templomi szolgálattal, utcai művészeti tevékenységekkel és a Majna folyón tett kenutúrákkal emlékezett meg a két vértanúról. A fénypont egy ünnepi szentmise volt, amelyet Stefan Oster SDB passaui püspök celebrált, aki külön elismerését fejezte ki Lunkenbein rendkívüli küldetésfelfogása előtt. Hangsúlyozta, hogy Lunkenbein nem „értük”, hanem a bororo néppel „együtt” élt, komolyan vette kultúrájukat, és hagyományaik elemeit integrálta a liturgiába. Oster püspök „nagyszerű példaképként” jellemezte őt, és arra buzdította az embereket, hogy imádkozzanak boldoggá avatásáért, amelynek ügyét jelenleg a Vatikán vizsgálja. Az új tematikus weboldal, a www.donbosco.de/lunkenbein, anyagokat, háttérinformációkat és tevékenységeket gyűjt össze a hit két tanújának életével, munkájával és lelki örökségével kapcsolatban. Elmeséli történetüket a brazil Amazonas régióban dúló erőszak, földszerzés és elnyomás közepette – de egyben a bátorság, a remény és az elkötelezettség történetét is, mint tudatos döntést, hogy az ember saját életét mások és az evangélium szolgálatába állítja. A folyamatban lévő boldoggá avatási eljárással kapcsolatos információk mellett a weboldal számos forrást kínál iskolák, ifjúsági szolgálat és lelki elmélkedés számára. Ezek közé tartozik egy tanítási egység, a „Légy bátor – Add bele mindent!” című ifjúsági füzet, egy rövid életrajz és kreatív részvételi tevékenységek „A bátorság nyomot hagy” címmel, festékszóró sablonokkal, színezőkkel, imakártyákkal és matricákkal. A tematikus weboldalon Anna-Lena Haupt írónő beszámolója is olvasható. Közel öt évtizeddel az események után egy utazócsoporttal Meruriba utazott, és feltárta, mi maradt Lunkenbein elkötelezettségéből a bororo nép földje, nyelve és kultúrája iránt. A beszámolót egy körülbelül egyórás új dokumentumfilm egészíti ki, amely a történelmi kutatásokat a jelenkori brazíliai találkozásokkal ötvözi, és vizuális betekintést nyújt Haupt múltbéli nyomok utáni kutatásába. A film premierje a würzburgi Katholikentagban volt május közepén, jelenleg utómunkálatok alatt áll, és hamarosan megjelenik a weboldalon. A témát kiadványokon keresztül is kutatják: július elején jelenik meg Josef Grünner atya „Elhatározással, bátorsággal és reménnyel – Rudolf Lunkenbein szalézi atya és Simão Bororo” című életrajza. Emellett egy gyermekeknek szóló füzet is tervben van. Roll-upok, egy Lunkenbein pavilon és a Don Bosco Magazinban tervezett különkiadás is kiegészíti majd a megemlékezéseket. Július közepére egy Mato Grosso-i küldöttséggel is találkoznak, amelynek tagjai között a bororo nép tagjai is lesznek. A küldöttség ellátogat Döringstadtban, Buxheimben és Benediktbeuernben található, Rudolf Lunkenbein életéhez kapcsolódó helyekre, valamint részt vesznek a szülőháza közelében, Bambergben megrendezésre kerülő Heinrichsfest ünnepségen. Ezt követően egy német küldöttség Meruriba utazik, hogy részt vegyen a halálának 50. évfordulója alkalmából július 15-én tartandó megemlékezéseken. Ezekkel a széleskörű kezdeményezésekkel a németországi szaléziak remélik, hogy életben tudják tartani Rudolf Lunkenbein és Simão Bororo emlékét – a szolidaritás, az igazságosság és az élő hit inspirációjaként.   ANS-Würzburg /Szaléziak.HU

2026-06-03 08:32:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=kongoi_demokratikus_koztarsasag___ebola_veszhelyzet Szaléziak.hu A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részét sújtó ebolajárvány továbbra is terjed, és az egész országot fokozott készültségbe helyezi. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb adatai szerint már több mint 750 gyanús esetet és több mint 170 halálesetet regisztráltak. Bár az ország többi részén nem észleltek megbetegedést, vagy legalábbis csak elszigetelt eseteket, a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő szaléziak fokozták a megelőző intézkedéseket, hogy megvédjék a központjaikat naponta látogató több ezer kiszolgáltatott gyermek és fiatalt.

Napról napra nő az aggodalom az ebola terjedése miatt. A WHO nemzetközi riasztást tart fenn a járvány miatt, amelyben már több mint 750 feltételezett esetet és több mint 170 halálesetet regisztráltak, és ezek a számok naponta emelkednek az ország keleti részén tapasztalható egészségügyi és biztonsági kihívások miatt. A fertőzések többsége a kongói Ituri tartományban koncentrálódik, az ország északkeleti részén. Ugyanakkor aggodalomra ad okot Észak-Kivu is az emberek folyamatos mozgása, valamint az érintett területekkel fennálló kereskedelmi és emberi kapcsolatok miatt. Gomában, ahol a szalézi közösség jelen van, az erőszak, a kényszerű lakóhelyelhagyás és a mélyszegénység jellemzi a várost, és a helyzetet továbbra is egészségügyi megfigyelés alatt tartják. A hatóságok egyelőre csak néhány elszigetelt esetről számoltak be, amelyek az adott területekről származó embereket érintik, és a városban nem jegyezték fel széles körű járvány kitörését. Mindazonáltal a félelem és a bizonytalanság nagyon is jelen van a lakosság körében. „Családok ezrei élnek túl nagyon bizonytalan körülmények között, és egy ilyen egészségügyi vészhelyzet további fenyegetést jelent azok számára, akik már szinte mindent elveszítettek” – magyarázzák Don Bosco Gomában dolgozó fiai. Továbbá a járványnak már jelentős gazdasági és társadalmi következményei vannak. A szomszédos országokkal, Ruandával és Ugandával való határok továbbra is zárva vannak, és ez súlyosan érintett több ezer embert, akik korábban naponta átkeltek a határon, hogy dolgozzanak, tanuljanak vagy feltöltsék készleteiket. Az egészségügyi fenyegetés a kereskedelmi és szállítási útvonalakat is megzavarta Ugandában, amelyek létfontosságúak az ország keleti részének élelmiszer- és alapvető árucikkekkel való ellátásához. „ A legfontosabb most az, hogy az embereket megfelelően tájékoztassuk, és elkerüljük a pánikot” Ebben az összefüggésben a szaléziak fokozták a megelőző intézkedéseket társadalmi és oktatási munkájukban. Naponta több ezer gyermek, lány, fiatal és család fordul meg olyan központokon, mint a Don Bosco Ngangi, a Bosco Lac vagy a Goma Műszaki és Ipari Intézet (ITIG), hogy oktatásban, élelemben, támogatásban és alapvető orvosi ellátásban részesüljenek. Emellett gondosan figyelemfelkeltő kezdeményezéseket hajtanak végre annak érdekében, hogy a lakosság tudja, hogyan előzheti meg a fertőzést, és hogyan reagáljon, ha tünetek jelentkeznek. „A legfontosabb most az, hogy az embereket megfelelően tájékoztassuk és elkerüljük a pánikot” – magyarázzák a gomai szaléziak. Az elmúlt hetekben új kézmosó állomásokat telepítettek, fokozták a higiéniai kampányokat, és a gyermekeket, lányokat, fiatalokat és családjaikat tájékoztatják az alapvető megelőző intézkedésekről. De a szaléziak jelenléte messze túlmutat Gomán: az ország más részein is dolgoznak, ahol kiszolgáltatott közösségeket támogatnak, és oktatási, szociális és egészségügyi projekteket működtetnek. Olyan városokban, mint Lubumbashi, Kinshasa, Mbuji-Mayi és Tshikapa, iskolákat, ifjúsági központokat és gyermektámogatási programokat működtetnek. Az olyan elszigeteltebb és szegényebb területeken, mint Kasenga, Mokambo, Sakania és Kipushya, oktatási és szociális projekteket hajtanak végre. Továbbá jelen vannak Uvirában, Bukavuban, Nyakadakában és Kalemie-ben is, az ország keleti részén, amely a fegyveres erőszak és a tömeges elvándorlás által leginkább sújtott régiók egyike. Ott az oktatás mellett a szaléziak humanitárius segítséget, védelmet nyújtanak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekeknek, és támogatják azokat a családokat, akik évek óta konfliktusok és folyamatosan újabb vészhelyzetek közepette élnek. A szaléziak a leginkább rászorulók mellett állnak „A lakosság belefáradt abba, hogy folyamatosan vészhelyzetekben kell élnie: háború, elvándorlás, éhség… és most már az ebola félelme is közrejátszik” – magyarázza Domingo de la Hera szalézi, aki évtizedek óta dolgozik a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A WHO ismételten hangsúlyozta, hogy a kockázat továbbra is „nagyon magas” a Kongói Demokratikus Köztársaságban az egészségügyi rendszer törékenysége, a bizonytalanság és a lakosság folyamatos mozgása miatt. Továbbá továbbra sincs jóváhagyott specifikus vakcina az azonosított vírustörzs ellen. A szaléziak ismét kiállnak a leginkább rászorulók mellett: a bizonytalanság közepette központjaik továbbra is menedéket és reményt nyújtanak több ezer gyermek és család számára, akik a világ egyik legnehezebb régiójában próbálnak boldogulni.   misionessalesianas.org/ANS-Goma/Szaléziak.HU

2026-06-03 08:18:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=olaszorszag___nyilt_level_a_szalezi_munkatarsaknak_az_elozo_koordinatortol Szaléziak.hu A Szalézi Munkatársak 6. Világkongresszusán (Sacrofano, 2026. június 7–10.), amelyet a Szövetség alapításának 150. évfordulója alkalmából tartottak, a fő események között szerepelt az intézmény új világ-szintű koordinátorának, a spanyol Borja Péreznek a bemutatása. Miután az előző világkoordinátor, Antonio Boccia ezzel befejezte szolgálatát, egy levélben kívánta megosztani háláját az összes taggal, valamint néhány gondolatot és reflexiót a vezetői és kormányzói ciklusa alatt szerzett tapasztalatairól, és jókívánságait a jövőre nézve.

A levél szövegének fordítását az alábbiakban közöljük:  Kedves barátaim,   Most, hogy véget ért a világkoordinátori megbízatásom, mély szükségét érzem, hogy mindannyiótokhoz szóljak. Amit nektek írok, az nem egy hivatalos beszámoló, hanem egy szívből fakadó levél, amelyet egy olyan érzés ihletett, amely minden mást felülmúl e nyolc évnyi utazás után: a hála. Első gondolataim azokhoz szólnak, akik a legközelebb álltak hozzám a Szövetség működtetésében: a világ-szintű tanácsosokhoz és a világ-szintű küldöttekhez. Együtt, a Világtanácsban olyan éveket éltünk át, amelyeket habozás nélkül rendkívülinek nevezhetek. Váratlan kihívásokkal néztünk szembe, mint például a világjárvány, amely arra kényszerített minket, hogy újragondoljuk a közelség módját, felfedezve, hogy a közösség nem ér véget a képernyő előtt. Dolgoztunk identitásunk megszilárdításán, azon, hogy elősegítsük azt a közös felelősségvállalást, amely ma már nem csak egy szó, hanem egy élő, lélegző szervezeti kultúra. Megtapasztaltuk egy olyan gazdasági és emberi szolidaritás szépségét, amely képes volt elérni a rászorulókat, megmutatva, hogy a szalézi családi szellem képes átölelni az egész világot. Szeretném név szerint megköszönni mindannyiótoknak, drága útitársaim. Köszönet világ-szintű küldötteknek: Giuseppe Casti atyának, Nam Nguyen testvérnek, Leslie Sandigo nővérnek és Lucrecia Uribe nővérnek lelki útmutatásukért és a karizma lényegére való állandó emlékeztetésükért. Köszönet minden világ-szintű tanácsosnak, akik az évek során egymást váltották, régióink és a Végrehajtó Titkárság hangját és életét képviselve: Filippo Servilli, Franz Defaut, Stanislav Veselsky, Antuvan Amali, Patrick Hinvi, Philip Yu, Francisco Burciaga, Asmirian Montilla, Orazio Bidarra, Alzira Maraes, Carlo Pellegrino, Raul Fernandez, Italo Canaletti, Barbara Klose, Jan Daems, Blazka Merkac, Jennifer Nkonde, Athanasie Baranykwa, Alphonse Mukaya, Devasia Kuriakose, Imelda Benitez, Martin Calderon, Miguel Zevrnjia, Darlene Reis és Deliana Almendras. Köszönöm az elkötelezettségüket, a pihenésükből szakított órákat, az őszinte beszélgetéseket, és azt, hogy velem együtt mindig azt keresték, ami a Szövetségnek a legjobb. Külön köszönet és jókívánságok Borja Pereznek, aki átveszi az új világ-szintű koordinátori posztot. Örömmel és magabiztosan bízom rá Egyesületünk vezetését, abban a hitben, hogy bölcsességgel és szenvedéllyel fogja azt inspirálni. Ebben a hálás emlékezés pillanatában szívem fáj két nővér emlékétől, akikkel együtt jártunk ezen az úton, és akik most a mennyből kísérnek minket: Cinzia Arenától és Rosanna Katangutól. Hitükről és a Szövetség iránti szeretetükről tett tanúságtételük, egészen a végéig, felbecsülhetetlen ajándék mindannyiunk számára. De hálám, mint egy ölelés, kiterjed az egész Egyesületre, minden egyes szalézi munkatársra, férfira és nőre, akik az öt kontinensen szétszóródtak. Ez alatt a nyolc év alatt felbecsülhetetlen kiváltságban volt részem, hogy utazhattam, találkozhattam veletek, első kézből tapasztalhattam karizmánk vitalitását. Saját szememmel láttam globális sokszínűségünk gazdagságát. Lelkes fiatal képzőkkel, olyan családokkal találkoztam, akik nehézségeik ellenére befogadó otthonokká válnak, és olyan közösségekkel, amelyek bőkezűen adakoznak a legszegényebbeknek. Ti vagytok Don Bosco gyönyörű arca ma. Ti vagytok azok, akik a világi világ csendjében és mindennapjaiban életre keltik az Apostoli Életút projektjét. Visszatekintve arra, amit megtapasztaltunk, Mária éneke, a Magnificat jut eszembe. Mi is elmondhatjuk, hogy az Úr nagy dolgokat tett kicsinységünkön keresztül. Tekintett alázatosságunkra, és irgalmasságának eszközeivé tett minket nemzedékről nemzedékre. És pontosan azzal, hogy arra tekintünk, amivé váltunk, arra hívlak benneteket, hogy soha ne hagyjátok abba az álmodást. Az álmok, ahogy Don Bosco tanította nekünk, a motor, amely előre hajt minket. Felajánlom nektek azokat az álmokat, amelyeket ezekben az években dédelgettem: egy olyan oktatás álmát, amely valóban megérinti a szívet; olyan fiatalok álmát, akik nem csupán befogadók, hanem bátor főszereplői a döntéseinknek; egy olyan Egyesület álmát, amely gyógyító otthon a sebzett családok számára és a szinodalitás laboratóriuma az egész Egyház számára. Arra kérlek benneteket, hogy továbbra is álmodjatok jövőről számunkra, és mindenekelőtt a fiataljaink számára. Szükségük van örömteli tanúságtételünkre, világi szakértelmünkre, arra a képességünkre, hogy „szaléziak legyünk a világban”. Szalézi Szent Ferenc „szent közönyével” búcsúzom tőletek: Nem elért célként, hanem a jó talajba – ami ti vagytok – helyezett magként bízom rátok ezeket az éveket és ezeket az álmokat, bízva abban, hogy a Szentlélek és Mária, a Keresztények Segítsége továbbra is vezetni fogja lépteinket. Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok. Együtt képesek vagyunk rá, és együtt továbbra is nagyszerű dolgokat fogtok elérni.   Szeretettel és hálával Antonio Boccia   ANS-Róma/Szaléziak.HU

2026-06-02 08:55:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=portugalia___diakok_vesznek_reszt_egy_zenei_projektben_a_helyi_bortonnel Szaléziak.hu A portugáliai Évorában található szalézi iskola diákjai együttműködtek az Évora börtön fogvatartottjaival a „Beyond the Mistake” (Tévedésen túl) projekt elindításában, amely egy egyedülálló oktatási kezdeményezés, amelynek közös pontja a zene.

A projekt a keresztény értékeket ötvözi a társadalmi befogadással. A katolikus erkölcsi és vallási nevelési tanterv részeként kidolgozott projekt most a második évében jár. A projekt során a résztvevők online foglalkozásokon és személyes próbákon találkoztak, együtt dolgozva dalszövegek és dalok megírásán, amelyeket aztán az iskola aulájában adtak elő. Az eseményen más osztályok diákjai és a két intézmény képviselői is részt vettek, David Teixeira atya, az Évora-i szaléziak igazgatója, és Paula Ramos, az Évora-i Börtön igazgatója. A projektben Artur Emídio, tanár és zenei producer, valamint az egyik fogvatartott testvére is közreműködött, aki hozzájárult a zenei hangszerelés adaptációjához és elkészítéséhez. Egy szalézi azt mondta: „Az Évora börtön üdvözölte ezt az együttműködést, mivel lehetőséget kínál a helyi közösséghez való kapcsolatfelvételre és a börtönnépességgel való együttműködésre. A szalézi oktatási közösség számára a kezdeményezés a találkozás, a tanulás és a felelősségvállalás útját jelenti, amelyben a zene a kapcsolat, a megosztás és az újjáépítés nyelvévé válik.” Ahogy Carlos Capelas, a katolikus erkölcsi és vallási nevelés tanára kiemelte, ez egy egyedülálló projekt, amely a keresztény értékeket ötvözi a társadalmi befogadással. Teixeira atya felidézte, hogy az olaszországi Torinóban Don Bosco találkozókat támogatott a börtönviselt fiatalokkal, akik mindig hittek az értékükben és a jövőjükben. A szalézi iskolák és központok szegény és hátrányos helyzetű fiatalokat oktatnak Portugália-szerte. A Világbank szerint Portugáliában közel 2,6 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, akik közül 487 000 18 év alatti. Az ország Európa egyik legegyenlőtlenebb országa a vagyoneloszlás tekintetében. A gazdag állampolgárok ötször annyi jövedelmet keresnek, mint a szegénységben élők.   missionnewswire.org/Szaléziak.HU

2026-06-02 08:05:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=szolnok___megemlekezes_boldog_sandor_istvanrol_szulovarosaban_vertanusaganak_73_evfordulojan Szaléziak.hu A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szolnoki csoportja szeretettel vár minden érdeklődőt 2026. június 8-án 18 órától a szolnoki belvárosi Szentháromság templomba, ahol megemlékezést tartanak a város szülötte, Boldog Sándor István szalézi testvér vértanúságának 73. évfordulóján.

A megemlékezés szentmisével kezdődik, utána mécsesgyújtás és koszorúzás lesz Boldog Sándor István szobránál a Szentháromság téren. Mindenkit szeretettel várnak!   KÉSZ Szolnok/Szaléziak.HU

2026-06-01 17:24:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=ujbuda___erasmus+_szakmai_gyakorlat_belgiumban Szaléziak.hu A SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnázium dekoratőr tanulói három hetet tölthettek Belgiumban, Gent városában, ahol egy nemzetközi szakmai gyakorlat keretében értékes tapasztalatokkal gazdagodtak.

A Victoria Deluxe kulturális központban olyan kreatív projektekben vehettek részt, amelyek során színházi terek, kiállítási és koncerthelyszínek, valamint külső és belső díszletek tervezésén és megvalósításán dolgoztak. A diákok saját ötleteiket és elképzeléseiket valósíthatták meg, miközben egy inspiráló, nemzetközi alkotói közegben szereztek új szakmai ismereteket. A szakmai fejlődés mellett számos élménnyel gazdagodtak, megismerhették a belga kultúrát, és életre szóló barátságokat kötöttek külföldi kortársaikkal. Büszkék vagyunk rájuk, hogy iskolánkat nemzetközi környezetben is méltó módon képviselték! Jelentkezz te is dekoratőrnek!   www.facebook.com/SZAMALK.szalezi.tech.szgi/Szaléziak.HU

2026-06-01 17:17:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=ujbuda___csaladi_nap_a_szamalk_szalezi_technikum_es_szakgimnaziumban Szaléziak.hu Május 30-án a SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnáziumban családi napot szerveztek a 9. és 10. évfolyamos diákok, szüleik és a munkatársaik számára. A résztvevőkre egész nap színes programok és közös élmények vártak.

Az ismerkedős feladatokat követően mindenki kipróbálhatta magát különböző kreatív és logikai foglalkozásokon: táskafestésen, logikai feladványok megoldásában és társasjátékokban. Az udvaron népi játékok tették még szórakoztatóbbá a napot. A jó hangulatról a finom szendvicsek, a közös pizzaebéd, valamint a szülők által készített, ínycsiklandó sütemények is gondoskodtak. Ezúton is köszönjük a családok támogatását és a sok finomságot! A délután folyamán meghallgatták az iskola gitáros körének műsorát, közös kvízen és tombolán vettek részt, valamint megtekintették a 9. évfolyam digitális kultúra órán készített videóit, amelyekben a diákok azt mutatták be, mit szeretnek legjobban az iskolában. A napot sok nevetés, jókedv és közös élmény jellemezte.    www.facebook.com/SZAMALK.szalezi.tech.szgi/Szaléziak.HU

2026-06-01 15:04:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=elhelyeztek_az_esztergomi_ferences_templomban_carlo_acutis_ereklyejet Szaléziak.hu Május 31-én, Szentháromság vasárnapján ünnepélyes szentmise keretében helyezték el Szent Carlo Acutis ereklyéjét (egy hajszálat) az esztergomi Szent Anna ferences templom Szent Ferenc-oltáránál.

A koncelebrált liturgiát Komáromi Előd OFM mutatta be, az asszisztenciát pedig a szintén 15 éves nyolcadikos diákok adták. A szentbeszédet Barcza Máté állandó diakónus mondta el. A 15 évesen elhunyt szent ereklyéje Erdő Péter bíboros támogatásával, Assisi püspökének engedélyével került a városba. Az ajándékot Andrea Sarnelli, az ereklyék őrzője adta át dr. György-Kovács Gábor öregdiáknak (1987/A), állandó diakónusnak, aki Assisiből szállította azt Esztergomba. A ferences templom igazgatója, Radics Dávid atya hangsúlyozta, hogy a Szent Ferenc-oltár mellett elhelyezett ereklye mostantól folyamatosan látogatható, így a helyszín a jövőben a zarándokok és a fiatalok lelki megállóhelyeként szolgál majd. www.magyarkurir.hu/Szaléziak.HU

2026-05-27 14:54:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=obuda___teremtesvedo_iskola_lett_a_peter_pal Szaléziak.hu Az óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola és Óvoda sikeresen szerepelt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága és a Katolikus Pedagógiai Intézet közös pályázatán, és ezzel hivatalosan is elnyerte a TEREMTÉSVÉDŐ ISKOLA címet! Ezt a rangos elismerést három éven át, egészen 2029-ig viselheti az intézmény.

„Egy ilyen komoly mérföldkő mögött rengeteg munka és összefogás áll. Nagyon köszönjük Pilinszki-Nagy Kati áldozatos és lelkiismeretes munkáját, aki projektvezetőként összefogta és sikerre vitte ezt a pályázatot! Ugyancsak hálás szívvel köszönjük mindenkinek a segítségét, aki bármilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy ezt a címet elnyerhessük. Ez az elismerés közös siker, és egyben megerősítés is számunkra, hogy jó úton járunk a ránk bízott világ óvásában és a környezettudatos nevelésben. Hálásan köszönjük, és gratulálunk mindenkinek!” – írják az iskola közösségi oldalán. www.facebook.com/Szaléziak.HU

2026-05-27 14:38:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=tudunk_e_olyan_tereket_teremteni_ahol_a_fiatal_ujra_hinni_kezd_az_eleteben Szaléziak.hu A Római Magyar Akadémián (Collegium Hungaricum) május 12-én a magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája és a magyarországi Szerzetesi Köznevelési Fórum szervezésében A nevelés magyar csillagképei – az új reménytérképek tervezéséről a magyar katolikus oktatásban címmel konferenciát tartottak az Örök Városban. A tanácskozáson előadást tartott Vitális Gábor SDB, szalézi tartományfőnök Mentsük meg a vidámságot! – A szalézi optimizmus, mint válasz a fiatalok belső ürességére és szorongására címmel. Az előadást az alábbiakban közreadjuk.

A reményvesztés nem elmélet: arcai vannak A minap két fiatal mentori beszámolóját olvastam. Az egyik történetben lassú, de valóságos előrehaladást láttam: erősödő bizalom, tudatosabb pénzügyi döntések, munkatapasztalat, egyetemi tervek, szalézi közösséghez tartozás, oratóriumi szolgálat, hitbeli kapaszkodók. Egy fiatal, aki még küzd, de már kezd térképet kapni az életéhez. A másik történetben egyetlen negyedév alatt szinte minden megingott: munkahely elvesztése, sikertelen álláskeresés, kórházi kezelés, anyagi ellehetetlenülés, mentális bizonytalanság, csökkenő önbizalom. Egy fiatal, aki nem elsősorban nagy terveket keres, hanem azt, hogy a következő napot hogyan élje túl emberhez méltóan. A két történetben van egy közös pont. Mindkettőjük életében ott volt a szalézi közösség. Az egyiknél már fejlődési térként, a másiknál egyelőre megtartó erőként. Az egyiknél a közösség identitást épít, a másiknál megakadályozza, hogy teljesen széthulljon a remény. Számomra a katolikus oktatás egyik legfontosabb kérdése: tudunk-e olyan tereket teremteni, ahol a fiatal nemcsak tanul, hanem újra hinni kezd az életében? Tudunk-e olyan iskolákat, oratóriumokat, közösségeket építeni, ahol a remény nem szlogen, hanem tapasztalat? Don Bosco Torinója is ilyen reményvesztett fiatalokkal volt tele. Elhagyott, sodródó, munkát kereső, családi háttér nélküli fiúk között kezdte. És először nem rendszert írt, hanem teret teremtett: házat, iskolát, templomot és udvart. Don Bosco válasza: létrehoz egy teret, az oratóriumot  Amikor Don Bosco elkezdte a munkáját Torinóban, az nem egy pedagógiai rendszerrel indult. Csupán egy kérdéssel kezdte: „Hogy hívnak?”. Egy fiatalhoz lépett oda, kapcsolatba lépett vele, majd név szerint megszólította. Ebből a személyes interakcióból született minden. A 19. századi Torinó világa sok tekintetben meglepően közel áll a mai világ helyzetéhez: gyors társadalmi átalakulás, fiatalok tömegei kiszakadva családi és közösségi struktúrákból, munka és jövőkép nélkül, identitásukban bizonytalanul. [1] Don Bosco válasza elsősorban nem elméleti volt. Egy egzisztenciális teret hozott létre. Olyan környezetet, amelyben a fiatal megtanulta a viselkedés szabályait, de megkapott miden olyan segítséget is, amely az élethez és életvezetéshez szükséges. Ezt, az általa létrehozott teret nevezzük ma oratóriumnak. Egy sajátos nevelési tér, amelynek négy alappillére van: – ház, amely befogad; – iskola, amely életre vezet; – templom, amely megtanítja a hit útját; – és udvar, ahol barátság és öröm születik. [2] Bosco Szent János pedagógiai intuíciója ma különösen is aktuális, mert a mai fiatalok problémája a szabályok megértésén és elfogadásán túl az is, hogy nincs egy tér, ahol értelmet találjon a létük, az életük. Don Bosco oratórium építése egy világos antropológiai és teológiai meggyőződésből születik: minden fiatal szívében ott van a jóhoz vezető pont, még akkor is, ha az el van rejtve, sérült vagy elfeledett. [3] A nevelés ezért nála nem ránevelés, inkább feltárás. Ennek a sajátos pontnak a megkeresése, felismerése és felismertetése. Annak a belső pontnak, amelyet megtalálva belülről bontakozik ki egy értelmes élet és nem kívülről ráhelyezett kényszer vagy rend alapján. Az általa megfogalmazott megelőző módszer kezdetleges alapelve valahogy úgy foglalható össze: nem a hibák büntetése a cél, inkább olyan környezet teremtése, ahol a fiatal szinte képtelen a rosszat választani, mert kapcsolatok, értékek és jelenlét veszi körül. [4] A Megelőző Módszer rendszerének három alappillére – értelem, vallásosság és szeretetreméltóság – nem technikai elemek, és nem is csak pedagógiai fogalmak. A belső tér három dimenziójáról van itt szó: – az értelem világosságot ad az élethez, – a vallásosság távlatot ad az életnek, – szeretetreméltóság pedig azt az élményt, hogy az élet jó, mert szeretve vagyok. [5] Don Bosco pedagógiájának egyik legmélyebb mondata így hangzik: „Nem elég, ha a fiatalokat szeretjük, tudniuk kell, hogy szeretve vannak.” [6] Ennek a mondatnak a mély és tudatos megélésében történik meg a nevelés döntő fordulata: a külső nevelési tér belső térré változik. Ez a kulcs a mi kérdésünkhöz is. Úgy gondolom, hogy nem elég intézményeket működtetni. Olyan tereket kell teremtenünk, ahol a fiatal újra képes lesz kapcsolatba lépni önmagával, másokkal és Istennel. Don Bosco mindezt nehezen tudta megfogalmazni elméletben és nem is írta le, mert megélte a fiatalok között. A belső tér pedagógiája – az értelem, vallásosság és szeretetreméltóság mélysége  A szalézi nevelés sajátossága nem merül ki abban, hogy kedvező, barátságos vagy motiváló környezetet teremt a fiatal számára. Don Bosco pedagógiájának valódi újdonsága mélyebben ragadható meg: olyan folyamat ez, amelynek során a külső nevelési tér fokozatosan belső térré válik a fiatal életében. A mai fiatal helyzetének egyik meghatározó jellemzője a belső töredezettség. A külső ingerek sokasága, a digitális jelenlét intenzitása, az identitásformáló hatások sokszínűsége és gyakran ellentmondásossága olyan állapotot hoz létre, amelyben az egyén nehezen képes saját tapasztalatait egységbe rendezni. A mai fiatal számára a szorongás nem csupán pszichológiai jelenség. Egyfajta belső antropológiai visszhang, vagyis a belső egység megbomlásának tünete. A nevelés feladata épp ezért nem kizárólag a kompetenciák fejlesztése vagy a normák közvetítése. Szükséges elősegíteni, hogy a fiatal saját életének belső rendjét képes legyen újra felépíteni. A megelőző módszer – értelem, vallásosság és szeretetreméltóság hármasa – egy olyan integrált pedagógiai ill. sokkal inkább antropológiai látásmód, amely a személy értelmi, spirituális és kapcsolati dimenzióját egyaránt figyelembe veszi. Ezek összehangolt fejlődését célozza.[7] Az értelem dimenziója a valóság értelmezhetőségének tapasztalatához kapcsolódik. A fiatal akkor képes kilépni a sodródás állapotából, amikor életének eseményeit nem csak történések sorozataként éli meg. Felismeri az azok közötti összefüggéseket, belátja döntéseinek következményeit, és a saját cselekvését értelmes módon tudja alakítani. A szalézi pedagógia a szabályok közvetítésén túl értelmezési keretet ad: segíti a fiatalt abban, hogy a valóság érthető és alakítható térként jelenjen meg számára, így kilépjen a kaotikus valóságból. [8] A vallásosság dimenziója ezt az értelmezési keretet kitágítja. Az emberi élet nem csupán érthető, hanem értelmes is kell legyen. A mai fiatalok körében gyakran tapasztalható, hogy a cselekvés lehetősége adott, de annak végső iránya és jelentése bizonytalan. Don Bosco pedagógiájában a vallási dimenzió, mint a személy – ún. transzcendens – hivatásának horizontjaként jelenik meg. A fiatal életének eseményei nem elszigetelt történések. Egy nagyobb történet részei amelyben Isten jelenléte és meghívása értelmet ad az egyéni útnak. Ez a távlat különösen akkor válik jelentőssé, amikor a jövő előre nem láthatóvá válik: a transzcendens horizont képes stabilitást adni ott is, ahol a konkrét élethelyzet bizonytalan. [9] A szeretetreméltóság dimenziója a személy legmélyebb szintjét érinti. Don Bosco pedagógiai intuíciója szerint a nevelés végső kulcsa nem az értelem és nem is kizárólag a hitbeli távlat, hanem a kapcsolatban átélt szeretet tapasztalata. A már idézett híressé vált megfogalmazása arra utal, hogy a személy belső stabilitása alapvetően relációs természetű. A szeretet megtapasztalása egyszerre nyújt érzelmi biztonságot és lehetővé teszi az önazonosság fokozatos kialakulását is. A fiatal önmagát olyan valakiként kezdheti el látni, aki értékes, elfogadott és képes a fejlődésre. A három dimenzió egysége hozza létre azt a belső teret, amelyben a személy integrációja végbe mehet. Amikor a fiatal képes értelmezni saját életét, amikor megtapasztalja annak transzcendens távlatát, és amikor mindezt egy elfogadó és szeretetteljes kapcsolat hálójában éli meg. Ilyen esetben megjelenik benne az a belső biztonság, amely a remény alapját képezi. A remény tehát nem külső biztatás eredménye. Egy belső alap. Annak tapasztalata, hogy az élet értelmes, célorientált és kapcsolatokban gazdag. Úgy gondolom, hogy Don Bosco pedagógiája nem csupán egy nevelési módszerként értelmezhető. Az a remény feltételeinek tudatos megteremtése is. A megelőző módszer lényege ebből vizsgált lényege az, hogy a fiatal ne csupán külső segítséget kapjon, váljon képessé saját életének belső formálására. Ez az a pont, ahol a nevelés túlmutat önmagán, és a személy teljes kibontakozásának szolgálatába áll. A vidámság megmentése: a keresztény öröm, egyfajta spirituális ellenállás A szalézi pedagógia egyik legkönnyebben felismerhető, ugyanakkor legkönnyebben félreérthető sajátossága a vidámság hangsúlya. A felszínes értelmezés hajlamos ezt pusztán hangulati elemként kezelni: jókedvként, közvetlenségként vagy pedagógiai eszközként. Don Bosco tapasztalatában azonban a vidámság ennél lényegesen mélyebb jelentéssel bír: antropológiai és spirituális jel, amely a személy belső rendeződésének és a kegyelmi élet jelenlétének kifejeződése. A szalézi hagyomány következetesen hangsúlyozza, hogy az öröm nem járulékos elem. Olyan karizmatikus valóság, mely a nevelési folyamat belső dinamikájához tartozik. Don Bosco lelkiségében az „öröm, optimizmus, remény” túl azon, hogy pedagógiai stílusjegy, egy a kegyelmi életből fakadó alapmagatartás is.[10] Az öröm ebből következően nem a nehézségek hiányából születik. Sokkal inkább abból a tapasztalatból, hogy az élet – minden törékenysége ellenére is – (nincs magára hagyva) Isten kezében van és értelmes. A mai fiatalok helyzetében ez a dimenzió különös jelentőségű. A szorongás, amelyet a társadalmi bizonytalanság, a kapcsolati instabilitás és a jövőkép hiánya táplál, gyakran nem nyílt szomorúságként jelenik meg. Megmutatkozik viszont belső feszültségként, szétszórtságként, olykor közömbösségként. Ebben az összefüggésben a vidámság nem a problémák elfedését jelenti. A vidámság annak a jele, hogy a személy képes újra kapcsolatba lépni saját életének pozitív értelmével. Don Bosco pedagógiai gyakorlatában a vidámság szorosan kapcsolódik az általa kialakított nevelési környezethez. Az oratórium – még mielőtt a szervezeti formáját érintenénk – olyan „életvilág”, amelyben a fiatal megtapasztalja a közösséghez tartozás örömét, a játék felszabadító erejét, a közös tevékenységek jelentőségét és az ünnep tapasztalatát. A különböző pedagógiai tevékenységek – sport, zene, színház, közös programok – azok az elemek, melyek által a fiatal egységbe rendezheti kognitív, érzelmi és kapcsolati dimenzióit.[11] A vidámság ezért a személy integrációjának jeleként értelmezhető. Amikor a fiatal képes örülni, akkor nem csupán egy pillanatnyi érzelmi állapotot él meg. Mutatkozik annak a tapasztalata is, hogy az élete nem esik szét. Az öröm így az egység jelévé válik. Annak a kifejeződése lesz, hogy a személy önmagával, másokkal és Istennel való kapcsolatában bizonyos harmóniára jutott. A szalézi pedagógia ezt az örömöt tudatosan neveli. Nem spontán módon várja megjelenését. Olyan környezetet és kapcsolatokat épít, amelyek ezt elősegítik. A bizalom légköre, a személyes jelenlét, a közös élmények és a fokozatosan felépített felelősségvállalás mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatal ne pusztán alkalmazkodjon a környezetéhez, hanem belülről megerősödjön. Ezen a ponton válik érthetővé, hogy a szalézi vidámság miért tekinthető spirituális válasznak. Nem a valóság nehézségeivel szembeni naiv optimizmust jelent, sokkal mélyebben annak a meggyőződése, hogy nem a rossz, a kudarc vagy a bizonytalanságé az utolsó szó. Itt rejlik az öröm húsvéti természete is. S mindez abból a tapasztalatból fakad, hogy az élet végső értelme a beteljesedésben van.[12] A nevelés szempontjából a fiatal számára nem elegendő tehát a problémák kezelésének képességét átadni. Szükséges, hogy megtapasztalja az élet élhető, a kapcsolatokban kibontakozó és a jövőre nyitott voltát. A vidámság így a nevelés egyik legfontosabb indikátorává válik. Jelzi, hogy a fiatal belső világa kezd újra egységbe rendeződni. A megelőző módszer gyakorlati pedagógiájában tudatosan teret adott a fiatalok játék iránti igényének, mert felismerte, hogy a mozgás, a közös öröm és az ünnep tapasztalata nélkülözhetetlen a személy egészséges fejlődéséhez.[13] A vidámság így vált pedagógiájában a nevelés egyik nélkülözhetetlen eszközévé. Megmutatja azt is, hogy a fiatal hol tart belső lelki egységével. A mai katolikus oktatás számára ez különösen fontos felismerés lehet. A remény átadása ugyanis nem elsősorban fogalmi vagy morális síkon történik, szükségszerűen kell, hogy tapasztalati módon is megjelenjen. Ahol a fiatal képes örülni, ott már megjelent a remény csírája. Ahol a közösségben való jelenlét örömöt ad, ott a személy nincs egyedül. Ahol az élet apró mozzanatai is jelentéssel telítődnek, ott a jövő nem pusztán bizonytalan lehetőség. A szalézi pedagógia egyik legaktuálisabb felhívása: meg kell menteni a vidámságot! Nem azért, hogy könnyebbé tegyük a nevelést, hanem azért, mert a vidámság az a tér, ahol a fiatal újra találkozhat saját életének értelmével. Reménytérképet rajzolni ma A szalézi pedagógia értelmezése nem zárulhat le a módszer, a tér vagy az élmény szintjén. A kérdés végső formája mindig az, hogy mindez milyen felelősséget jelent a jelen nevelési gyakorlat számára. Különösen egy olyan kontextusban, ahol a katolikus oktatás tudatosan keresi saját identitását és jövőformáló szerepét. A „reménytérkép” kifejezés különösen beszédes. A térkép nem maga az út, és nem is a cél, inkább csak egy olyan eszköz, amely segít eligazodni, irányt találni, és értelmezni a megtett lépéseket. A nevelés feladata nem a fiatal helyett megrajzolni az utat, hanem képessé tenni őt arra, hogy saját útját felismerje és azon járjon. Don Bosco pedagógiája nem elsősorban struktúrákat kínál. Olyan életteret kíván létrehozni, amelyben a fiatal megtapasztalja, hogy az élete értelmezhető, élhető és nyitott. Ez az a tapasztalat, amelyre minden további döntés épülhet. A fiatalok mai kihívásaira a szalézi válasz nem gyors megoldásokat kínál. Szeretne egy folyamatot biztosítani: jelenlétet, kísérést, közösséget, fokozatos felelősségvállalást. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a fiatal a külső alkalmazkodás helyett belülről erősödjön meg. Ezért a katolikus oktatás jövőjének egyik alapvető feladata az értékek közvetítése vagy a tudás átadása mellett, olyan környezetek létrehozása, amelyekben a remény megtapasztalhatóvá válik. Ahol a fiatal nemcsak hall a jövőről, hanem elkezdi azt elképzelni. Ahol nemcsak feladatokat kap, hanem megtapasztalja saját felelősségének értelmét. Ahol nemcsak közösségbe kerül, hanem otthonra talál. A szalézi tapasztalat itt kínál egy sajátosságot az egész egyház számára. Azt a meggyőződést, hogy a nevelés akkor válik teljessé, amikor a fiatal nemcsak fejlődik, hanem örülni kezd. A jövő pedig lehetőségként jelenik meg számára. A „vidámság megmentése” kulcskérdés. Mert ahol a fiatal képes örülni, ott már nem zárult be önmagába. Ott már megjelent a kapcsolat, a bizalom, a jövő iránti nyitottság és a remény tapasztalata. A szalézi pedagógia mai aktualitása így ragadható meg: nemcsak utakat kell mutatnunk a fiataloknak. Olyan tereket kell teremtenünk, ahol újra elhiszik, hogy érdemes úton lenni. Az elején két fiatal történetét idéztem fel, és talán mindannyian felismertünk bennük valakit. A szalézi pedagógia nem választja szét a sikereset és a küzdőt. Mindkettő mellé odaáll. Mert ahol valaki ott marad a fiatal mellett, ott a remény már elkezd dolgozni. [1] Vö. A. F. ARTIME, La pedagogia salesiana oggi, Palermo, 2023, 1–2. [2] Vö. Szalézi Alapszabályok (továbbiakban: A.) 40. pont [3] Vö. G. B. LEMOYNE, Memorie Biografiche di Don Giovanni Bosco, V, 367: „In ogni giovane… avvi un punto accessibile al bene”. [4] Vö. G. BOSCO, Il sistema preventivo nell’educazione della gioventù (1877), in: P. BRAIDO (ed.), Don Bosco educatore, LAS, Roma 1997, 248–249. [5] Vö. A. F. ARTIME, La pedagogia salesiana oggi, 4. o.; valamint A.38. [6] Vö. G. BOSCO, A Rómából írt levél (1884) [7] Vö. A. F. ARTIME, La pedagogia salesiana oggi, 4. [8] Ibidem [9] Ibidem [10] 23. Egyetemes Káptalan (1990), 165-170.pontok [11] Vö. A. F. ARTIME, La pedagogia salesiana oggi, 2 és 9. [12] Vö. Szalézi Ifjúságpasztorációs referenciakeret, Róma 2014, 4. [13] Vö. G. BOSCO, Il sistema preventivo nell’educazione della gioventù (1877) Fotó: Piarista Tartományfőnökség Magyar Kurír/Szaléziak.HU

2026-05-27 12:56:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=nyergesujfalu___elo_nyelvtanulas_es_szalezi_baratsagok_ausztriaban_ Szaléziak.hu A nyergesújfalui Zafféry Károly Szalézi Középiskola tizenegy németes diákja és négy tanára felejthetetlen napokat töltött az elmúlt héten Unterwaltersdorfban és Bécsben. A cél nem is lehetett más, mint az aktív nyelvgyakorlás és a testvériskolai kapcsolatok elmélyítése.

A bécsi Salesianumban kialakított bázisukról indulva lépésről lépésre fedezték fel az osztrák főváros csodáit: megcsodálták a Hofburgot, a Sissi Múzeumot, a Stephansdomot, a Parlamentet és a Rathaust is. A kulturális programok után pedig a Mariahilfer Straße forgatagában, éles helyzetekben tesztelhették a diákok a nyelvtudásukat vásárlás közben. De a történet itt nem ér véget, sőt! Szeptemberben a Zafféry tantestülete utazik ki Ausztriába egy közös csapatépítő és szakmai kirándulásra, a jövő tanévben pedig már otthon készülődnek a vendégfogadásra: az unterwaltersdorfi diákok és tanárok látogatnak el Nyergesújfalura! www.facebook.com/zafferyszalezi.hu/Szaléziak.HU

2026-05-27 10:46:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=olaszorszag___uj_otthon_a_madagaszkari_sebezheto_lanyok_szamara Szaléziak.hu Januárban, a Szalézi Családi Lelkiségi Napjain elképzelt projekt közelebb került a megvalósításhoz egy együttműködési megállapodás hivatalos aláírásával, amelynek célja egy új oktatási és bentlakásos központ létrehozása a veszélyeztetett lányok számára Antananarivóban, Madagaszkáron.

A megállapodást Bryan Magro, a Don Bosco Voltnövendékei és Barátai Világszövetségének elnöke, valamint Guido Pedroni, a Comunità Missionaria di Villaregia (CMB) – Madagaszkár alapítója írta alá a Szalézi Család Valdoccóban tartott konzultációján. A kezdeményezés formalizálná a Don Bosco Máltai Barátai és a CMB közötti együttműködést a társadalmilag kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal nők támogatása érdekében. Az új projekt, a Centro Formativo „EFFATÀ” biztonságos otthont és strukturált szakmai képzési programot kínál a 14 és 19 év közötti lányok számára. A központ elsősorban azokat a fiatal nőket fogadja, akiket már kísértek a Fianarantsoa-i „Casa Henintsoa” CMB projekten keresztül, lehetőséget biztosítva számukra a tanulmányaik folytatására, szakmai készségek elsajátítására, valamint a tartalmas foglalkoztatásra és a felkészülésre az önálló életre. A megállapodás értelmében a Don Bosco Máltai Barátai pénzügyi támogatást nyújt a létesítmény működéséhez, és lehetőségeket keres arra, hogy a máltai önkéntesek közvetlenül hozzájárulhassanak a projekt célkitűzéseinek megvalósításához. A központ várhatóan 2026 októberében nyílik meg, amikor a kedvezményezettek első csoportja beköltözik az új lépületbe. A kezdeményezésről szólva Bryan Magro mély elégedettségét fejezte ki az együttműködéssel kapcsolatban, amelyet „a fiatal nők szükségleteire adott konkrét és bátor válaszként” írt le, „akik lehetőségeket, méltóságot és reményt érdemelnek”. Hangsúlyozta, hogy a projekt Don Bosco karizmáját testesíti meg, amely határokon átnyúló közösségben él. „Ez a partnerség azt mutatja, hogy amikor a Szalézi Család együtt halad, tartós hatást tudunk elérni. Az EFFATÀ nem csupán egy épület – hanem egy jövő ígérete sok fiatal nő számára, akiknek most lehetőségük lesz fejlődni, tanulni és hinni magukban” – mondta. A kezdeményezés tükrözi a szaléziak elkötelezettségét a rászoruló fiatalok támogatása iránt, segítve őket az önállóságuk fejlesztésében, a szakképzésben és a méltóságteljes jövő felépítésében az oktatás és a munkalehetőségek révén. A megállapodással kapcsolatban Dominic Nam szalézi testvér, a rendfőnök küldöttje Don Bosco Voltnövendékei és Barátai számára világ-szinten az együttműködést a Szalézi Család vitalitásának kézzelfogható kifejeződéseként írta le, amelyben különböző csoportok egyesülnek egy közös küldetés körül, hogy folytassák Don Bosco munkáját a sebezhető fiatalok körében. Az EFFATÀ projekt a remény és a szolidaritás jele, kiemelve, hogy a Szalézi Családon belüli nemzetközi együttműködés hogyan teremthet tartós lehetőségeket és változtathatja meg a fiatal nők életét Madagaszkáron.   ANS-Torinó/Szaléziak.HU  

2026-05-27 10:33:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=olaszorszag__jezus_hiteles_tanitvanyainak_lenni___ifjusagi_kuldottek_iskolaja Szaléziak.hu A tartományi ifjúságpasztorációs küldöttek ötödik Iskolája 2026. május 25-én, hétfőn délután kezdődött a szaléziak székhelyén, a római Szent Szív templomban.

A találkozón 44 küldött vett részt, köztük szaléziak és világiak a szalézi világ különböző tartományaiból. A megnyitó testvéri, szívélyes légkörében zajlott, már a kezdetektől fogva ösztönözve a kölcsönös ismeretség és a párbeszéd pillanatait a résztvevők között. Délután Fabio Attard rendfőnök atya, Rafael Bejarano Rivera, az ifjúsági szolgálatért felelős egyetemes tanácsos kíséretében meleg fogadtatásban részesítette a küldötteket, és arra kérte őket, hogy igazi tanítványokként éljék át ezt az időszakot. „Az első dolog – hangsúlyozta Attard atya –, hogy hitelesen éljük meg hitünket. Ha nem tanúskodunk az igazi keresztény életről, akkor azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük küldetésünk lényegét.” Visszatérve az ifjúsági szolgálat minőségének témájára, a rendfőnök hozzátette: „A minőséget az méri, ahogyan a fiatalokat és a laikusokat kísérjük. Vizsgáljuk meg tehát identitásunkat és azt, hogyan végezzük a különböző folyamatokat. Nem arról van szó, hogy bezárkózunk egy önreferenciális gondolkodásmódba, azt gondolva, hogy »jók« vagy »engedelmesek« vagyunk. Az a fontos, hogy Jézus hiteles tanítványai legyünk.” Végül, a szalézi javaslat lényegét összefoglalva, így zárta gondolatait: „A tanítványságnak és az apostolkodásnak kéz a kézben kell járnia: szenvedélyes tanítványoknak és elkötelezett apostoloknak kell lennünk.” A beszélgetés végén Bejarano atya néhány kérdést tett fel a rendfőnöknek, feltárva a küldöttek iskolájának eredetét és jelentőségét napjainkban. Ezt követően a résztvevők a rendfőnök vezetésével szentmisén vettek részt. Az este ünnepi és baráti hangulatban folytatódott vacsorával, valamint különböző kulturális kontextusokból származó emléktárgyak cseréjével, amelyek a szalézi jelenlét gazdagságát fejezték ki a világban. A nap végén Bejarano atya megköszönte mindenkinek a részvételt, és külön elismerését fejezte ki a szalézi központ ifjúságpasztorációs csapatának a rendezvény megszervezésében végzett kemény munkájukért. Arra is kérte a jelenlévőket, hogy nyitottan közelítsék meg a következő napokra tervezett elmélkedés és mélyebb tanulmányozás pillanatait. ANS-Róma/Szaléziak.HU  

2026-05-26 13:10:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=a_voltnovendekseg_szamomra_nem_mult_ido___beszelgetes_nemeth_adammal_ Szaléziak.hu A Don Bosco Barátai Alapítvány négy esztendeje dolgozik azon, hogy a szalézi voltnövendékek ne csak emlékeket őrizzenek, hanem alkalmanként új és új szálak fűzzék Don Bosco barátait egymáshoz, a szaléziakhoz és a hátrányos helyzetű fiatalokhoz. Találkozók, lelki programok, segítő projektek, közösségi összefogások és nemzetközi kapcsolatok – sokféle kezdeményezés áll a négy esztendős szervezet mögött. Németh Ádámmal, a Don Bosco Barátai Alapítvány elnökével beszélgettünk arról, mit jelent ma Magyarországon szalézi voltnövendéknek lenni, és hogyan próbálják életben tartani Don Bosco örökségét az egykori szalézi növendékek között.

Hamarosan új elnökséget választ a Don Bosco Barátai Alapítvány. Mit érdemes tudni erről a folyamatról? Most érkezünk el a hazai voltnövendék szervezet második elnökségi választásához, ami számunkra 2 évente a megújulás lehetőségét hozza. Az első ciklus koordinálását Csány Marci vállalta, aki sok energiát tett abba, hogy az alapítvány közösségi és szervezeti szempontból is jól induljon. A második elnökségi csapatot én fogtam össze, ennek az ideje május végével telik le. Az új elnökség tagjai is két évre vállalnak szolgálatot: közösségépítést, programszervezést, kapcsolattartást és különböző szalézi ügyek támogatását. Mit jelent számodra személyesen a voltnövendékség? Számomra a voltnövendékség nem múlt idő. Persze azt is jelenti, hogy valaha egy szalézi fiatalokból álló közösséghez tartoztam, de azt is, hogy ma is engedem, sőt keresem, hogy hasson rám Don Bosco szellemisége. Az aktuális kíváncsiságom: miként tudom megélni itthon, a gyermekeim között a hittel teli jelenlétet, a megelőlegezett bizalmat, az ebből fakadó nevelést, valamint a játék és vidámság általi kapcsolódást. Most ez a három a kihívásom van. Kedvelem, és nem csak én fejlődök ezáltal. Talán ezért is érzem fontosnak, hogy mások számára is lehetőség legyen az újrakapcsolódás. Mit csinál tulajdonképpen a Don Bosco Barátai Alapítvány? A legegyszerűbben úgy fogalmaznék, hogy kapcsolódási alkalmakat teremtünk. Szervezünk találkozókat, lelki programokat, támogatunk szalézi ügyeket és próbálunk olyan alkalmakat teremteni, ahol jó újra találkozni. Emellett figyelünk arra is, hogy a voltnövendékek ne csak egymáshoz, hanem a fiatalokhoz és társadalmi ügyekhez is kapcsolódjanak. A Don Bosco Barátai Alapítvány egy olyan öregdiák szervezet, ami élő híd szeretne lenni a múlt élményei és a jelen aktualitásai között. Miért ilyen fontosak a találkozók és közösségi programok? Jézus példabeszédeinek zöme egy-egy találkozással vagy meglévő kapcsolattal indul (Az irgalmas szamaritánus, A tékozló fiú, A magvető, stb). Jézus nem csak történeteiben, hanem életéban is találkozások mentén hatott, Don Bosco is, és a velünk egykor először találkozó szaléziak is. Ez elég jól bejött - úgy gondolom. :)  A legjobb, amit tehetünk tehát, hogy találkozási alkalmakat mozdítunk előre. Legutóbb a Szalézi Család napján erős élmény volt nekem a regisztrációs pultból nézni, hogy több generáció együtt tudott volt lenni, és mindannyian emiatt a találkozás öröme miatt. Az elnökség munkájában hangsúlyos a lelki örökség továbbadása. Ez hogyan jelenik meg? 2024 októberében Don Pasqual Chávez korábbi rendfőnök tartott lelki napot a Szalézi Család tagjainak. A részvételre több voltnövendék is megmozdult. Öröm volt számunkra az is, hogy a Don Bosco Kiadóval való együttműködésnek köszönhetően magyarul is megjelent a máig egyetlen voltnövendék boldognak, Alberto Marvellinek az életrajza. A beszélgetéseinkből azt érzékeljük, hogy évi egyszeri voltnövendék lelki nap is igény volna adventben vagy nagyböjtben. Ezt még fel kell mérni, és ha valóban ez látszik és energia is van rá, akkor ezt lehetne egy következő lépés.  Több segítő kezdeményezésetek is van. Miért tartjátok fontosnak? Don Bosco lelkiségéből ez természetesen következik. Figyelnünk kell azokra, akik nehéz helyzetben vannak. Ezért szervezzük  az Angyalkaprojektet a kazincbarcikai tanodás gyermekeknek, vagy ezért mozdult meg ennyire erősen a közösség Danka Laca egykori óbudai fiatal balesete után. Ezekben a helyzetekben mindig megtapasztaljuk, hogy a voltnövendékség ugyan nem közösség, nem teszünk ígéretet és fogadalmat sem, de mégis egy olyan lazán kötődő csapat, ami megtartó erővel bír. Itt szeretném leírni, hogy igen hálás vagyok Ónodi Rékának, aki már az 5. Angyalkaprojektet koordinálta idén, és Csány Marcinak is, aki Laca gyűjtését indította el és vitte véghez. Az Útitárs projekt egy ritka szakmai kezdeményezés. Hogyan született? Azt láttuk, hogy sok 18-35 közötti fiatal felnőtt keres kapaszkodót, támogatást, egy biztonságos beszélgetést. Innen jött az ötlet, hogy voltnövendék szakemberek segítsenek voltnövendékeknek coachként, pszichológusként és mentálhigiénés szakemberként. Az Útitárs projekt számomra nagyon szalézi kezdeményezés: nem megoldani akarjuk mások életét, hanem szakemberként melléjük szegődünk egy időre. Talán ez a kísérés az egyik legdonboscóibb formája az egymás felé fordulásunknak. Mennyire fontos a nemzetközi kapcsolódás a magyar voltnövendék mozgalomban? Fontos, mert a szalézi világ eleve nemzetközi, sokszínű közösségként működik, és benne a voltnövendék ág ugyanígy. Jó megtapasztalni, hogy ugyanazok az értékek jelennek meg Máltán, Olaszországban vagy Magyarországon is. Kapcsolódunk nemzetközi kezdeményezésekhez, részt veszünk közös ügyekben és próbáljuk a magyar közösséget is bekapcsolni ebbe a nagyobb történetbe. Valdocco például sokunk számára emblematikus helyszín, még akkor is, ha csak néhányszor jártunk ott. Mi motivál benneteket ebben a munkában? Sokunk életében voltak szalézi atyák, nővérek és odaadó pedagógusok, akik időt, figyelmet és bizalmat szenteltek nekünk. Az ember egy idő után szeretne ebből valamit továbbadni. Emellett nagyon inspiráló az is, hogy az elnökségben jó együtt dolgozni. Azokkal találkozok kéthavonta, akikkel egyébként is szívesen koccintanék, kapcsolódnék. A projektek pedig, amik megszületnek a céljaink mentén, általában elég magával ragadóak, jó benne dolgozni. Mondtad korábban a voltnövendék lelki nap megszervezését. Mik lehetnek még a következő lépések? Don Pascual Chávez három területet jelölt ki a Szalezi Család számára, melyek sorrendje is fontos. Az első, hogy ismerjük meg egymást, és kezdjük el megszeretni egymást. A második, hogy kezdjünk el együtt képződni, fejlődni. Azt is hozzátette, hogy szükségünk van ezekre az alkalmakra. A harmadik, hogy dolgozzunk együtt ott, ahol lehetséges. Mi most az elsőt járjuk be, és nem is szeretném ezt sürgetni. Az azonban biztos, hogy a magam részéről ementén szeretnék továbblépni. Mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak rajta, hogy bekapcsolódjanak az elnökségi munkába? Azt, hogy nem kell főállásban ezt csinálni, és azt, hogy az elnökség nem magasan ülő döntéshozókból áll, hanem olyan “munkásokból”, akik szívesen adnak két év erejéig valamilyen hozzájuk közel álló aktivitást a voltnövendék célok mentén. Van, aki szervez, van, aki pályázatot ír, van aki gyűjtést mozdít előre, és vannak élethelyzetek, amikor egyszerűen csak jelen vagyunk. Szeretném, ha a voltnövendékséghez kapcsolódó alapvető tapasztalat az volna, hogy mindig van benne hely az ember számára.   Szaléziak.HU  

2026-05-26 10:16:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=leo_papa_elso_enciklikajarol___a_mesterseges_intelligenciat_le_kell_fegyverezni Szaléziak.hu Május 25-én, Pünkösdhétfőn, Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepén mutatták be XIV. Leó pápa „Magnifica Humanitas” kezdetű első enciklikáját a szinódusi aulában. A Szentatya maga is részt vett a dokumentum bemutatásán és angol nyelvű beszédében kiemelte a módszerét, melyet így fogalmazott meg: „Mint XIII. Leó pápa, én is úgy látom, hogy a hit szemével, az ész tisztaságával, a misztérium iránti nyitottsággal, a szegények és a föld kiáltásait szívemben visszhangozva szemléljem korunknak változásait.

Együtt képesek vagyunk megérteni korunk legfontosabb kérdéseit Leó pápa őszintén köszönetet mondott mindazoknak, akik megszervezték ezt a találkozót, akik megosztották vele szakértelmüket és tapasztalataikat, valamint akik jelen vannak vagy online követik az eseményt. Micsoda nagyszerű jele a reménynek, hogy különbözőségeink ellenére képesek vagyunk meghallgatni egymást – szólt a pápa. Ez a párbeszéd egyértelműen tanúskodik a pillanat komolyságáról, valamint arról a bizalomról, hogy együtt képesek vagyunk megérteni korunk legfontosabb kérdéseit, és így az emberiség jövőjét is. XIII. Leó pápa megértette, hogy az Egyház nem maradhat távol A történelem kulcsfontosságú pillanataiban az Egyház arra hivatott, hogy az evangélium és az emberi méltóság fényében értelmezze az „új dolgokat”. 135 évvel ezelőtt tiszteletreméltó elődöm, XIII. Leó figyelemmel kísérte a gyári munkások helyzetét, és ennek következtében elszakadásukat a családjaiktól, továbbá a gyors ipari átalakulás által előidézett újfajta szegénységet. Megértette, hogy az Egyház nem maradhat távol. Az emberi méltóságot fenyegető korszakos fordulóponton a Rerum Novarum, vagyis az „Új dolgokról” szóló enciklika evangéliumi és társadalmi üzenetet fogalmazott meg a folyamatban lévő „új dolgokról”.   A hit szemével, az ész tisztaságával, a misztérium iránt nyitottan szemlélem a mai átalakulást      Ma hasonló mértékű, talán még nagyobb következményekkel járó átalakulással állunk szemben. A mesterséges intelligencia máris életünk számos területét érinti, és befolyásolja azokat a döntéseket, amelyek az emberek együttélését alakítják. Emellett drámai módon megváltoztatja a háborúskodás módját is. Akárcsak a korábbi „Leó pápa”, én is úgy látom a rám bízatott feladatot, hogy a hit szemével, az ész tisztaságával, a misztérium iránti nyitottsággal, valamint a szegények és a föld kiáltásait szívemben visszhangozva szemléljem ezt az újabb hatalmas átalakulást. A Magnifica Humanitas enciklika abból az odafigyelésből született, ahogyan azt XIII. Leó pápa tette. Én is meghallgattam azokat a tudósokat és mérnököket, akik őszinte lelkesedéssel dolgoznak olyan technológiákon, amelyek képesek enyhíteni a hatalmas szenvedést; meghallgattam azokat a politikai vezetőket és köztisztviselőket, akik kitartóan törekedtek az igazságos szabályok kialakítására; továbbá meghallgattam azokat a szülőket és tanárokat, akiket mély aggódalom tölt el a fiatalabb generációk jövője miatt. A meghallgatásból születő felismerés: a mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni! Más, nagyon aggasztó hangok is eljutottak hozzám az egyre inkább önálló módon működő fegyverrendszerekről, amelyek gyakorlatilag már nem állnak az ember hatalmában, hogy hatékonyan irányítsa őket. Nagyon aggasztó beszámolók is eljutottak hozzám olyan algoritmusokról, amelyek előítéletekkel és igazságtalansággal terhelt adatok alapján megakadályozhatják az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz és a biztonsághoz való hozzáférést. És meghallottam azok hallgatását, akiknek nincs hangjuk, amikor döntéseket hoznak – olyan döntéseket, amelyek valószínűleg a kirekesztés és a szenvedés új formáit hozzák létre. Ebből a meghallgatásból egy nyugtalanító meggyőződés alakult ki bennem, amelyet a Magnifica Humanitas kezdetű enciklikában fogalmaztam meg: a mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni. Tudom, hogy ez erős kifejezés, de szándékosan választottam, mert a jelen pillanat olyan szavakat igényel, amelyek képesek felkelteni a figyelmet, felrázni a lelkiismeretet, és utat mutatni az emberiség számára a jövő felé – hangsúlyozta Leó pápa. A leszerelés azonban önmagában nem elég. Építenünk kell! Az Egyház már régóta a nukleáris leszerelés mellett áll ki, tudatában annak, hogy minden nagy technikai erő hatást tud gyakorolni az emberek életére, ezért azt megfelelő erkölcsi megfontolásnak és nyilvános ellenőrzésnek kell kísérnie. A nukleáris leszerelés továbbra is a béke és az emberi család méltóságának szolgálatát jelenti. Hasonló értelemben a mesterséges intelligencia is „leszerelést” igényel, megszabadulást azoktól a logikáktól, amelyek uralkodás, kirekesztés vagy halál eszközévé teszik. Az atomenergiához hasonlóan ennek is mindenki szolgálatában kell állnia, és a közjót kell szolgálnia. A technológiával kapcsolatos döntéseket soha nem szabad elválasztani a lelkiismerettől és a felelősségtől. „Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!” – intett egykor Pál apostol, de ma is szükség van ilyen éberségre. A béke, nem csupán a háború hiánya, hanem az igazságosság működése. Ám amikor a technológia legyengíti kritikai érzékünket, maga a béke is veszélybe kerül. A leszerelés azonban nem elég. Építenünk kell! – kérte a pápa. Helyreállítjuk a kötelékeket, visszaadjuk a bizalmat, újraélesztjük a jövőbe vetett reményt Az „építeni” szó a perui misszionáriusi éveimet idézi fel bennem. 2017-ben heves esőzések és árvizek sújtották az ország északi részét: sok család látta, ahogy otthonát elnyeli a sár, és számos út is hasonló sorsra jutott. Ott tanultam meg, hogy az újjáépítés nem csupán azt jelenti, hogy pótoljuk, ami megsemmisült. Azt jelenti, hogy helyreállítjuk a kötelékeket, visszaadjuk a bizalmat, és újraélesztjük a jövőbe vetett reményt. Ráadásul senki sem épít újjá egyedül. A Magnifica Humanitas enciklikában a pápa Nehemiás prófétára hivatkozik, aki Jeruzsálem lerombolt falai előtt összegyűjti az elcsüggedt embereket, hogy újjászülessenek. A falak képe nem a bezárkózást vagy a megosztottságot igazolja, hanem mindenkit arra hív fel, hogy tegye meg a magáét. Tégla téglára rakva jön létre egy igazságosabb együttélés, amely képes mindenki méltóságát megőrizni. Nehemiás erőfeszítései a mi korunkra is vonatkoznak. A mesterséges intelligencia a közösség horizontján belül a történelem építése lehet, amelyben a technikai fejlődés megtanulja az emberi életet szolgálni. Ne féljünk a mesterséges intelligenciától, hanem tartsuk napirenden annak emberi vonatkozását!  „Minden építőmester gondosan válassza meg, hogyan vet alapot” (1 Kor 3,10) – figyelmeztet Szent Pál. Ő nem fél az építkezéstől, hanem inkább arra int, hogy ne építsünk szilárd alapok nélkül. Ne féljünk a mesterséges intelligenciától, hanem tartsuk folyamatosan napirenden az emberi kérdést. Nem lehetünk gondatlanok a leghatékonyabb technikai eszközeink iránt. A valódi fejlődés – mondja VI. Pál pápa – mindig „minden egyes embert és az embert teljes egészében” érinti. A „minden egyes” azt jelenti, hogy senkit sem szabad a digitális átalakulás peremére szorítani. A „teljes egészében” pedig azt, hogy senkit sem lehet pusztán termelékenységre, kognitív teljesítményre vagy egyszerű adatokra redukálni. Az ember magában hordozza azt a szabadságot, belső világot, valamint a szeretetre és az imádásra szóló hivatást, amelyet egyetlen gép sem tud helyettesíteni vagy blokkolni. Közös munkával irányítsuk a mesterséges intelligenciát a közjó felé! Csak egy ilyen integrált látásmóddal lehet a mesterséges intelligenciát a közjó felé irányítani. Csak együtt – a rendszerek tervezői és azok, akiket azok érintenek, a gazdagabb és a szegényebb országok, az intézmények és az egyének, a hatalmi központok és a perifériák – leszünk képesek olyan jövőt építeni, amely nem csak néhány kiváltságosnak szól, hanem az egész emberi családnak. Ez az a szeretet civilizációja, amelyről Szent VI. Pál beszélt, és amelyet Szent II. János Pál olyan erőteljesen hirdetett, mint a közösen keresendő horizontot. Ez nem naiv álom. Ez egy irány. Ez az az út, amelyet Jézus Krisztus nyit meg a történelemben. Ezért az Egyház alázattal és őszintén szeretne részt venni a mesterséges intelligenciáról folytatott párbeszédben. Nincsenek technikai válaszaink, és nem is akarjuk kiszorítani a szakértőket. De mi az emberre vonatkozó olyan bölcsességet hozunk, amelyre korunknak olyan nagy szüksége van: minden ember egyedülálló és pótolhatatlan, szabad és értelmes, lelkiismerettel rendelkező alany, aki képes Istent keresni, egymást szolgálni és gondoskodni közös otthonunkról. Maradjunk éberek, és mint „a remény mesterei” működjünk közre korunk építésében! Ezért felhívom az Egyház és az emberi család minden tagját: tanuljunk meg egymásra hallgatni, bátran nézzünk szembe a jelen kihívásaival, és működjünk együtt egy emberségesebb és testvéri társadalom építésében. A Magnifica Humanitas enciklika „bevetése” révén vigyétek magatokkal azt az elkötelezettséget, hogy éberek maradjatok, és mint „a remény mesterei”, működjetek közre korunk építkezésében. A feltámadt Urunk, Jézus Krisztus Lelke támogassa közös munkánkat. A Szentatya végül mindenkit Szűz Mária gondjaira bízott, aki a Magnificat-jában Isten nagyságáról énekel, aki felemeli az alázatosakat. Ő tanítson minket arra, hogy szeretetben és szolgálatban ismerjük fel mindenki valódi nagyságát. Az Úr tegye gyümölcsözővé azt a nagy vállalkozást, amelyet ma a kegyelmére bízunk, hogy a szeretet civilizációja érjen be a történelemben, majd szívből adta mindnyájukra az apostoli áldását. vaticannews.va/Szaléziak.HU

2026-05-25 15:19:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=kazincbarcika___halaadas_a_harminc_eve_alapitott_karitaszcsoportert Szaléziak.hu Előadásokkal, tanúságtételekkel emlékeztek vissza a helyi római katolikus egyházközségi karitász harminc évének legszebb pillanataira május 20-án Kazincbarcikán. Az ünnepi esemény a Szent Család-templomban szentmisével kezdődött, melyet Cseh István aranymisés putnoki plébános mutatott be, környékbeli papok koncelebrálásával.

A szentmise szónoka Mischinger Ferenc kerületi esperes volt. Prédikációjában a szeretetszolgálatról mint ajándékról beszélt, amellyel Isten a hívő embereken, karitászönkénteseken keresztül megmutatja jelenlétét, szeretetét a világban. A karitászönkéntesek harminc éve arra vállalkoztak, hogy azoknak is eljuttatják Jézus mindenki iránti szeretetét, akik emberi mércével mérve nem annyira szeretetre méltók, csak segítségre szorulók. Aki találkozik az Isten szeretetével, és megtapasztalja azt, annak vissza kell tükröznie, tovább kell adnia mások felé – hangsúlyozta az esperes. Amikor próbára tesz bennünket a karitatív hivatásunk; amikor a szomszédunk, az anyósunk, apósunk, vejünk, menyünk jön hozzánk, és nehézzé válik a felebaráti szeretet, ha Jézushoz fordulunk, az ő szemével látjuk a hozzánk fordulót, akkor könnyűvé válik ez a szeretet – mondta Mischinger Ferenc atya. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne ijedjenek meg a nehéz körülményektől, mert Isten kegyelmével meg lehet oldani a nehézségeket is. Az ünneplés a szentmisét követően a Don Bosco Sportközpontban folytatódott, ahol Derosi Raja plébános, szalézi szerzetes köszöntötte a megjelenteket. Majd a karitászönkéntesek meséltek azokról a színes programokról, segélyakciókról, támogatásokról, amelyeket az elmúlt évtizedek során megvalósítottak a városban. Begov Ferencné, a karitászcsoport vezetője felidézte: 1996. május 20-án alakult meg a csoport, és elsőként a betegek, idősek felé fordultak. Látogatták őket otthonaikban, kórházban és idősotthonokban, Jézus Krisztus szeretetét átadva. Anyagi alapjuk nem volt, ezért jótékonysági vásárokat, bálokat szerveztek, adományokat gyűjtöttek, hogy a munkanélkülieket, kisnyugdíjasokat, nehéz helyzetben élő nagycsaládosokat segítsék. A városban működő hajléktalanszálló által befogadott hetven-nyolcvan embert a kezdetektől támogatják ruhaneművel, cipővel, élelmiszerrel, ünnepekkor meleg étellel, valamint a jelenlétükkel és imával is. 2014 óta, amióta a szalézi szerzetesek vették át a kazincbarcikai római katolikus plébánia vezetését, a karitásztagok is megismerkedtek a roma lakosság és a mélyszegénység sajátosságaival, bekapcsolódtak a szerzetesek által működtetett oratórium és tanoda munkájába is. Az orosz–ukrán háború kitörésekor kilenc család lakhatását, ügyintézését biztosították. A régi feladatok mellett mára lehetőségük nyílt az Egri Főegyházmegye támogatásával krízissegélyben részesíteni a legrászorultabb családokat. Árvai Ferenc, az Egri Főegyházmegyei Karitász igazgatója oklevéllel fejezte ki háláját és köszönetét a kazincbarcikai karitászönkéntesek munkájáért. Ezt követően előadásában arról beszélt, hogyan jelennek meg az irgalmasság cselekedetei a szervezet tevékenységében. A mai zajos világ nehézségei, kihívásai közepette a lélek maradandóságára hívta fel a figyelmet. Isten országa bennünk és általunk épül. Isten jónak teremtette a világot; az ember teremtette bele a szegénységet, kirekesztettséget, önzést, előítéletet, nélkülözést, megbélyegzést. Krisztus közösségének, az Egyháznak az a feladata, hogy tegyék újra jóvá a világot – hangsúlyozta Árvai Ferenc. A szervezet felépítése kapcsán az Egri Főegyházmegyei Karitász igazgatója kiemelte: a legfontosabbak az egyházközségi karitászcsoportok, mert a személyes, közvetlen kapcsolaton, odaforduláson keresztül jut el a támogatás a rászorulókhoz. Ezért fontos a közösségek erősítése, lelki programok szervezése is, amiből maguk az önkéntesek is töltekezhetnek – mondta az igazgató. Intelmei között szerepelt, hogy a karitatív munkát végzők empátiával, szeretettel forduljanak a rászorulókhoz, mert ők nem arra fognak emlékezni, hogy mit kaptak, hanem arra, hogy azt hogyan, mekkora szeretettel adták nekik.   Forrás: Egri Főegyházmegye   Magyar Kurír/Szaléziak.HU