Szaléziak.hu - RSS http://szaleziak.hu hu info@szaleziak.hu http://szaleziak.hu/_images/szalezilogo.jpgszaleziak.hu 2026-08-11 16:48:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=negy_nevnap_tiz_nap_alatt Szaléziak.hu És micsoda névnapok! Don Bosco soha nem felejtette el a vallási hatóságok és jótevők névnapját, de ez nem a hagyományos és általános formális kifejezések kérdése volt.

*Sok keresztény kultúrában (bár kevésbé a mi szekularizált világunkban!) a névnap (a keresztelőn egy szent után kapott név) ugyanolyan fontosnak számít, mint a születésnapunk.  Don Bosco soha nem feledkezett meg a vallási vezetők és különösen nagy jótevői névnapjáról, jókívánságait küldte nekik. De nem hagyományos és általános hivatalos kifejezésekről volt szó, talán egy elegáns kártyára írva. Sokkal több volt ezekben a kis levelekben! Nézzünk meg néhányat közülük 1884 augusztusának tíz napján keresztül!  Augusztus 7.: Szent Gaetano (Kajetán) Don Bosco néhány napja Pinerolo püspökének vendége volt. Torinóban elviselhetetlen volt számára a hőség, fáradt és öreg (69 éves!) volt. Itt azonban tollat, papírt és tintatartót fogott, és ezt írta érsekének, Gaetano Alimonda bíborosnak: „Eminenciás Uram, és minden kedves szalézi szerzetes! Ma, Szent Gaetano napján, amely Őeminenciája névnapja, nem csupán el akartam volna menni Önhöz, hanem szinte oda akartam repülni, hogy kifejezzem e szegény szívem gyermeki ragaszkodását, de be kell érnem azzal, hogy két hírnököt küldök Önhöz, akik teljesítik kérésemet. Nem hozhatnak Önnek anyagi kincseket, mert nem kívánja azokat, és a körülményeink miatt képtelenek vagyunk felajánlani őket. Ehelyett azt fogják mondani, hogy a szalézi szerzetesek minden szeretetet megadnak Eminenciás Uramnak, amit a gyermekek a legjóindulatúbb apáknak nyújthatnak.” Miután további jókívánságokat és imákat ígért, Don Bosco olyan magabiztossággal folytatta, amelyet az elődjével, Gastaldi érsekkel biztosan nem tudott volna: „Különösen ezért egyhangúlag kérjük és imádkozunk, hogy használjon fel minket minden olyan munkában, minden lelki vagy világi szolgálatban, amelyre képesnek tart minket. Biztosan meg fogja tenni, ugye?” Miután így megnyerte a bíborost, a világszerte szétszórt Szalézi Család nevében így zárta szavait: „A mennyország kegyelme szálljon bőségesen Önre és egész tisztelt családjára, míg mi, szaléziak, munkatársak és tanítványok, akik szétszóródtunk Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Amerika különböző országaiban, alázatosan letérdelünk és kérjük szent áldásodat. Minden alázatos szolgád nevében… Giovanni Bosco atya.” Miután aláírta a levelet, rájött, hogy rossz kézírása – komoly látási problémái voltak – talán tiszteletlen volt híres levelezőtársával szemben, ezért egy megható utóiratot fűzött hozzá: „Kérlek, bocsásd meg a rossz kézírásomat.” Mit gondolhatott Őeminenciája? Valószínűleg meghatódott.  Augusztus 10.: Szent Lőrinc Néhány nappal később Lorenzo Nina bíboros, a Szalézi Kongregáció védelmezője következett, akivel Don Bosco évek óta levelezett: „Eminenciás Uram, mindenkor, de különösen Eminenciás  Uram névnapján, a szaléziak egy szívvel és lélekkel egyesülnek, hogy közös hálájukat fejezzék ki méltóságos személyének mindazokért a kegyekért, amelyeket ebben az évben nekünk méltóztatott adni. A legnagyobb kegy minden bizonnyal a redemptoristák kiváltságainak közlése volt. Ez az engedmény normális állapotba hozta szerény Kongregációnkat, és annyira megnyugtatta szívemet, hogy elénekelhetem a Nunc dimittis-t... Kérem, értékeje azt az albumot, amelyben a Kongregáció európai és amerikai házai vannak leírva. Egy azonos példányt a Szentatyának is átadunk a névnapján.” Don Bosco ismét jókívánságait őszinte köszönettel társítja mindazért, amit a bíboros a szaléziakért tett, és különösen tevékenységük rendkívül pozitív eredményeiért, amelyek az ő védelmének köszönhetők. Augusztus 12.: Szent Klára Egy francia jótevő, a gazdag Clara Louvet kisasszony névnapja volt, akivel Don Bosco Lille-ben és Torinóban találkozott, és akit több tucat levélen keresztül lelkileg irányított. Két nappal korábban – a posta egyértelműen gyorsan utazott Olaszországból Franciaországba – ezt írta neki: „Clara kisasszony, Pinerolóban tartózkodom, hogy egy kicsit kipihenjem a fáradtságomat. A püspök úr igazi atyámként gondoskodik rólam… A hónap 12-én minden gyermek és pap imádkozni fog érted. Isten áldjon meg téged, a Szűz Mária védjen meg téged, Engrand atyát, szüleidet és barátaidat. Ámen. Kérem, imádkozzon ezért a szegény papért.” Kevés, de mélyreható szavak ezek Don Boscótól, aki beteg volt, de akit egy nagylelkű püspök szívesen fogadott egy kis pihenőre, és aki fiataljaival együtt imádkozik a fiatal francia lányért és minden szerettéért, akiket az előző évben Lille-ben ismert meg. Barátait, bármilyen messze is legyenek, soha nem felejtette el.  Augusztus 17.: Szent Joachim Joachim Pecci, XIII. Leó pápa névnapja volt. Don Bosco a következő szeretetteljes jókívánságokat intézte hozzá: „Szentséges Atyám, ezen a rendkívül kedvező napon, amelyet a te tiszteletreméltó nevedre emlékező Szent dicsőségének szentelünk, a legszeretetteljesebb szaléziak, fiaid és lányaid, súlyos kötelességüknek érzik, hogy kifejezzék mély és változatlan hálájukat Neked, kiváló jótevőjüknek. Te nagyon jól tudod, Szentséges Atyám, hogy alázatos Kongregációnknak mennyire hiányzott egy jelentős kegy, vagyis az az erős kötelék, amely megváltoztathatatlanul a Szentszékhez kötötte, és te méltóztattad, hogy ezt a számunkra oly dicsőséges cselekedetet május 9-én megtegyed.” Miután Don Bosco eleget tett hálájának, ismét egy követelő ígérettel folytatta: „Most már csak az van hátra, hogy mi, szaléziak, egy szívvel-lélekkel egyesüljünk, hogy a Szent Egyház javára munkálkodjunk. Igaz, hogy a nehéz időkben, amelyeken keresztülmegyünk, és a ránk váró nagy aratásban csak egy pusillus grex vagyunk. Mindazonáltal örömmel helyezzük erőforrásainkat, erőnket, életünket Szentséged kezébe, hogy mintha a sajátjai lennének, méltóztasson felhasználni azokat mindabban, amit hasznosnak ítél Isten nagyobb dicsőségére Európában, Amerikában és mindenekelőtt Patagóniában.” XIII. Leó pápa szaván fogta. Többször is gondoskodott arról, hogy a szaléziakat, és különösen az új rendfőnököt, Rua atyát „kényszerítse” a kormányok által kért feladatok vállalására a „missziós területeken”. Annak ellenére, hogy ezernyi okuk volt a halogatásra, minden erőfeszítést megtettek, hogy elfogadják a pápai felkéréseket. Hiszen hányszor mondta nekik Don Bosco: „A pápa minden kívánsága számunkra parancs”? Don Bosco jókívánságait tartalmazó levelei a címzett iránti rendkívüli udvariasság jelei voltak. A levelezőt meghatotta a gondolat, hogy Don Bosco gondolt rá, gondosan kifejezte iránta érzett érzelmeit, előre látva azt a pillanatot, amikor a papírlap a kezébe kerül, és elképzelve a reakcióját.  P. Francesco Motto SDB   donbosco.press/Szaléziak.HU

2026-08-10 09:49:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=kazincbarcika___a_mennyorszag_koztetek_van___beszelgetes_begov_ferencnevel Szaléziak.hu Begov Ferencné Katalin szalézi munkatárs, a Katolikus Karitász kazincbarcikai csoportjának alapító tagja több mint három évtizede áll a legnehezebb sorsú emberek mellett. A kazincbarcikai KolorTV munkatársa, dr. Somogyi Kinga beszélgetett vele.

Kati néni az interjúban beszél gyerekkori élményekről, a segítés családi gyökereiről, a helyi Karitász indulásáról, a szaléziakkal való találkozásról, és arról, hogyan lehet hosszú éveken át kitartani a jóság útján. Beszél arról is, hogyan válik a segítés örömmé és belső szükségletté, hogyan lehet meglátni minden emberben azt a kicsi, elrejtett szikrát, és miért hiszi, hogy a szolgálat nem munka — hanem hivatás, amely a mindennapokat is átformálja. Egy meleg, őszinte, felemelő beszélgetés hitről, emberségről és arról, hogyan válhat a mindennapi jóság valódi mennyországgá köztünk. kolorline.hu/Szaléziak.HU

2026-08-06 17:45:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=letette_elso_szerzetesi_fogadalmat_nemeth_marta_nover Szaléziak.hu Új nővérrel gazdagodott a Segítő Szűz Mária Leányainak magyarországi közössége: augusztus 6-án Rómában, a jelöltség, posztulátus, valamint a novíciátus évei után letette első fogadalmát Németh Márta nővér.

Az ünnepi szentmisét Giorgio Degiorgi piemonti szalézi tartományfőnök celebrálta, és jelen volt Chiara Cazzuola generális anya is. Márta nővérrel együtt kilencen tettek első fogadalmat a Santa Maria della Speranza Plébánián, ahol hálát adtak a szerzetes társak, családtagok és barátok a fiatal szerzetes nővérek elköteleződésért, az Úr hívására adott bátor „igen”-ért. Németh Márta nővér a nővérek egri közösségében kezdi meg szolgálatát, hogy Bosco Szent János és Mazzarello Szent Mária nyomdokain járva a fiatalokat közelebb vigye Istenhez. Imádkozzunk az új első fogadalmas nővérért! facebook.com/Szaléziak.HU

2026-08-06 10:59:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=pelifoldszentkereszt___pelilang___nyarzaro_a_csillagok_alatt Szaléziak.hu Nyárzáró, batyus jellegű, grillezős estre hívnak mindenkit augusztus 29-én, szombaton 17 órától a Gerecse Natúrpark Látogatóközpontba Péliföldszentkereszten. Amikor a nyár utolsó fényei találkoznak a csillagokkal… újra fellobban a PéliLáng.

Van valami különleges a nyárvégi estékben. A tábortűz ropogása, a zene, a nevetések, a finom falatok illata és az a pillanat, amikor felnézel az égre, és ezernyi csillag ragyog vissza rád. Még egy utolsó nyári este. Még egy grill, még egy jó zene, még néhány hosszú beszélgetés a csillagok alatt. A nyár lassan elköszön, mi viszont nem sietünk sehová: parázs, finom falatok, laza dallamok és az a tipikus „pélis” hangulat, amit nem lehet siettetni. Ami várható: grill és jó ízek, elő zene, akusztikus hangulat, arcfestés, sörkóstoló, tűz, fények, nyárvégi est, barátok, csillagles, nevetés, emlékek… A grillsütőkről mi gondoskodunk, a vacsoráról pedig Te! A PéliLáng batyus jellegű, így hozd magaddal azt, amit a legszívesebben megsütnél, mi pedig biztosítjuk a parazsat és a hangulatot. Hívd el a családodat, a barátaidat vagy azt, akivel szívesen megállnál egy estére a rohanó hétköznapok között. Üljünk körbe a tűznél, hallgassuk a zenét, nézzük együtt a csillagokat, és búcsúztassuk méltóképpen a nyarat. Ha voltál Péliföldszentkereszten a nyár folyamán – ez a zárás. Ha még nem – most itt az idő. Gyere, és zárjuk le együtt a nyarat! Találkozzunk augusztus 29-én 17 órától a PéliLángon!   facebook.com/Szaléziak.HU

2026-08-06 10:47:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=ismerjuk_meg_don_boscot_14___barolo_markino Szaléziak.hu Giulietta Colbert di Barolo, a száműzetés és a mély családi megpróbáltatások által sújtott francia nemesasszony egész életét férjével, Carlo Tancredi Fallettivel együtt a jótékonysági munkának szentelte Torinóban. A márki halála után megsokszorozta a szegények, a női foglyok, a veszélyeztetett lányok, az árvák és a fogyatékkal élő gyermekek javára indított kezdeményezéseket, intézményeket, iskolákat, kórházakat és szerzetesrendeket alapított, amelyeket az Opera Pia Barolo koordinált.

A legjelentősebb művei közül kiemelkedik a fiatal nők menedékhelye. 1844-ben káplánként fogadta Don Boscót, támogatta kezdeteit és megérezte apostoli értékét. Mély lelkiséggel és nagy társadalmi befolyással rendelkező asszonyként minden vagyonát alapítványaira hagyta. 1864-ben halt meg; boldoggá avatási ügye folyamatban van. Mert mindig őszinte és következetes volt. Juliette Victorienne Françoise de Colbert-Maulévrier, XIV. Lajos pénzügyminiszterének leszármazottja, 1785. június 27-én született a Vendée régióban. Gondos keresztény nevelésben és kiváló kulturális képzésben részesült. Gyermekkorát fájdalmas veszteségek jellemezték, hétéves korában elvesztette édesanyját, majd apai nagyanyját a forradalmárok megölték. Apjával, testvérével és nővérével együtt száműzetésbe kellett menekülnie Németországba és Hollandiába. A napóleoni időszakban visszatért Párizsba, ahol meghívták a császári udvarba. Itt ismerkedett meg Barolo márkijával, Carlo Tancredi Fallettivel (1782–1838), egy gazdag piemonti úriemberrel. Maga Napóleon támogatta és szervezte meg házasságukat 1807-ben. 1814-ig a pár Párizs és Torino között élt. Ezután végleg letelepedtek a savoyai fővárosban, a gyönyörű, tizennyolcadik századi Barolo palotában. A házaspárnak nem született gyermeke, ami arra késztette őket, hogy teljesen a jótékonysági munkáknak szenteljék magukat. A Barolo házaspár sokat utazott. Így megfigyelhették, mi történik a szociális segélyezés és a jótékonysági beavatkozás terén Franciaországban, különösen Párizsban. Ugyanezt próbálták megtenni Torinóban is. Amikor 1838-ban a márki idő előtt meghalt, hatalmas birtokait feleségére hagyva, ő folytatta a szegények és rászorulók javára megkezdett munkát, és újakat alapított. Azt mondják, hogy 1819-ben, a nagyhéten az utcán térdelt, miközben a Szent Viaticum elhaladt mellette, istenkáromlást hallott a közeli női börtön ablakából. Belépett a börtönbe, és beszélni akart az illetővel; így felismerte a nyomorúságos körülményeket, amelyek között a női rabok élnek. Attól a pillanattól kezdve úgy döntött, hogy felelősséget vállal értük. Barátai, a hatóságok, sőt még gyóntatója ellenvetései ellenére rendszeresen látogatni kezdte a börtönt, és tanította a rabokat a higiéniára, az írás és az olvasás alapjaira, hittanra, hímzésre és varrásra. Sikerült létrehoznia egy tantermet és egy műhelyt, valamint bevezetnie a vallási szertartásokat. Ezen tapasztalatok eredményeként kitalálta és megvalósította egy modern női börtön tervét, amelynek felügyelőjévé nevezték ki. A Barolo házastársak számos más intézményt is alapítottak a város északi kerületeiben élő szegények számára, amelyek közül néhány ma is működik. Hogy folytonosságot és gazdasági stabilitást biztosítson mindezen kezdeményezéseknek, a márkinő megalapította az Opera Pia Barolo művet, amely a mai napig működik. Neki és férjének köszönhetően Torino népszerű általános iskoláit a keresztény iskolatestvérekre és a Szent József nővérekre bízták. Jótékonysági intézményeik közül a legimpozánsabb a Rifugio (Pia Opera di Nostra Signora „Refugium Peccatorum”) volt, amelyet a párizsi Légris Duval abbé munkássága ihletett, és amelyet 1821-ben alapítottak, hogy menedéket és képzést nyújtsanak 300 veszélyeztetett vagy börtönből szabadult fiatal nőnek. 1825-ben, Károly Félix király jóváhagyásával meghívták a Dames du Sacre Coeur (Szent Szív Társaság - RSCJ) nővéreket Torinóba a nemesi családok lányainak oktatására. 1829-ben, a párizsi Madame Pastoret példáját követve, saját palotájukban megnyitották az első óvodát szegény családokból származó kisfiúk és kislányok számára. 1832-ben ingyenes iskolát és népkonyhát indítottak a szegények számára, amely napi 250 adag ételt biztosított; a téli szezonban mindenki hetente kapott tűzifát fűtésre. Ugyanebben az évben építettek egy kolostort a Rifugio-beli (Menedékhely) fiatal lányok számára, akik az Úrnak kívánták szentelni magukat (Ritiro di Santa Maria Maddalena). Az új kongregációt az egyházi hatóságok jóváhagyták Szent Mária Magdolna Bűnbánó Nővérei (Sorelle penitenti di Santa Maria Maddalena  közismertebb néven Maddalene - Magdolnák) címmel. Szintén 1832-ben, a Magdolnák intézménye mellett és gondozásukkal a Barolo család egy otthont épített a 12 év alatti elhagyott lányok befogadására (Maddalenine - „Kis Magdolnák ” néven). 1834-ben megalapították a Szent Anna és az Isteni Gondviselés Nővéreinek Kongregációját a középosztálybeli lányok oktatása érdekében. A Szent Anna Nővérek közössége mellett otthont nyitottak körülbelül harminc árva lány (a „ Julietták ” - Giuliette) számára, akik oktatásuk befejezése után 500 frank hozományt kaptak. Férje halála után a márkinő nem korlátozódott a korábbi jótékonysági intézmények támogatására, hanem új alapítványokba is beszállt, vagy együttműködött bennük. Hozzájárult például az Adoratrici del Santissimo Sacramento (Oltáriszentség Imádó Nővérei) kolostorának építéséhez, és részt vett az Associazione per l adorazione perpetua (Örökimádás Társulása) torinói alapításában. 1844-ben megalapította a Szent Mária Magdolna Terciáriusok Intézetét azok a fiatal Rifugio-beli nők számára, akik nem éreztek hivatást a szerzetesi életre, de keresztényi módon el akarták kötelezni magukat a szolgálatra. 1844 és 1845 között megépítette a Szent Filoména Kiskórházat, hogy 120, 3 és 12 év közötti fogyatékkal élő lányt fogadhasson, akiket a Szent József Nővérekre bíztak. Emellett más innovatív alkotásokat is alapított, mint például a Szent Mária, Szent József és Szent Anna Családokat, amelyek egyfajta családi otthont biztosítottak a világi „anya” gondjaira bízott tanonclányok kis csoportjai számára. Ő finanszírozta a Borgo Vanchiglia-i Szent Giulia plébániatemplom és oratórium építését, amelyet 1862-ben kezdtek meg, és 1866-ban, halála után két évvel fejeztek be. A ragyogó barát Don Bosco 1844-ben találkozott a márkinővel, amikor Borel teológus bemutatta neki. Barolo márkinő azonnal érezte, hogy egy értékes emberrel áll szemben, és még az év őszén úgy döntött, hogy felveszi őt a Kiskórház káplánjának és lelkipásztori munkatársának egyéb műveiben. Nemcsak hogy engedélyezte számára, hogy folytassa a szegény fiúk hitoktatását, hanem ideiglenesen rendelkezésére bocsátotta az Ospedaletto helyiségeit, és anyagilag is támogatta jótékonysági tevékenységét. Amikor észrevette, hogy gyenge az egészsége, megpróbálta korlátozni apostoli munkáját, arra kérve őt, hogy kizárólag kápláni feladataira koncentráljon. Ahogy ő maga is kifejti Borelnek írt levelében, nem ellenezte az oratóriumot, de nagyon aggódott Don Bosco állapota miatt. Ennek fényében kell értelmezni a szentnek adott ultimátumot ; valójában energikus kijelentése ellenére („Adósságokba fog fulladni; hozzám fog fordulni, és már most kijelentem, hogy soha nem adok neki egy fillért sem a fiai számára.”), később is folytatta anyagi támogatását Cafasso atya és Borel révén. Hozzá kell tenni, hogy Don Bosco továbbra is lelkipásztorilag együttműködött a Barolóo művekben, személyesen vagy a szaléziakon keresztül. Valóban, Giulia Colbert halála (1864. január 19.) után elmélyültek a kapcsolatok a Szent Anna Nővérekkel, olyannyira, hogy a szent nevelő, amikor a Segítő Szűz Mária Leányai (1870–1872) alapszabályait írta, „beszervezte” a főnöknőjüket, Boldog Enrichetta Dominicit; ezenkívül két Szent Anna nővér egy ideig Mornesében élt, hogy segítsék a Segítő Szűz Mária Leányai első közösségét. A márkinő, azon túl, hogy jámbor, tehetséges és rendkívüli asszony volt, élvezte az udvar és a nemesség megbecsülését. Palotájában francia stílusú szalont tartott, amelyet olyan neves személyiségek látogattak, mint Pellico (titkára), Cesare Balbo, a Cavour fivérek, Joseph de Maistre, Lamartine költő, Monsignor Dupanloup és mások. Bár nagylelkűnek és függetlennek mutatta magát, egyáltalán nem volt világi ember. Mélyen lelki ember volt, és olyan spirituális mesterek irányítása alatt, mint Luigi Guala teológus és Giuseppe Cafasso atya, egyre inkább azzá vált. Intenzív imádságban és önmegtagadásban élt (zsákruhát viselt). 1864. január 19-én halt meg, miután elintézte, hogy vagyonát a jótékonysági tevékenységek támogatására fordítsák. A boldoggá avatási ügye folyamatban van. Arthur J. LENTI, Don Bosco: Don Bosco storia e spirito, 1. kötet, 391. oldal donbosco.press/Szaléziak.HU

2026-08-05 18:52:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=_a_segito_szuz_maria_leanyai_intezmenye_karizmajanak_forrasanal Szaléziak.hu Augusztus 5-én emlékezünk a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének (FMA) alapítására. Ebből az alkalomból Chiara Cazzuola generális anya üzenetet küld a Szalézi Család minden tagjának, a szerzetes nővéreknek és a nevelő közösségeknek.

A Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye (FMA) számára augusztus 5-e meghatározó dátum. Emlékeztet az Intézmény eredetére, gyönyörködtet bennünket a szalézi karizma szépségéről és megújítja a jelenben való cselekvés felelősségét. Mélyen becses alkalom ez; s az ünnepi hangulatban minden Don Bosco nővér valamint a Kongregációra és minden oktató közösségre bízott nevelő és lelki küldetést végző személy érzi hivatása örömét és felelősségét ezekben a bonyolult, aggodalmakkal, mégis reménnyel és várakozással teli időkben. Ez egy új korszak, amely meghív bennünket és kihívások elé állít minket. Mint minden évben, Chiara Cazzuola nővér, a generális anya, üzenetet küld a szerzetes nővéreknek és a nevelői közösségeknek, amelyben jókívánságát és közelségét fejezi ki. Ez hídként szolgál a múlt, a jelen és a jövő között, miközben elősegíti a közösség érzését, amely áthatja az egész intézményt. Idén az üzenet szeretetteljes szavakkal és imádsággal kezdődik, amelyek kifejezetten a háború, üldöztetés, természeti katasztrófák és bizonytalan körülmények között élő közösségekhez szólnak – a szolidaritás, a közelség kifejezése, amely végigvonul minden gondolatán. A generális anya ezután felidézi az Intézmény eredetének történetét, hangsúlyozva, hogy a Don Bosco által kezdeményezett hiteles szinódális stílus már a kezdetektől fogva megmutatkozott. Ezt a stílust a meghallgatás, a párbeszéd és az úgynevezett megkülönböztetés jellemzi. Felidéz egy, az Emlékiratokban elmesélt epizódot: 1871 májusában Don Bosco összehívta az Oratórium káptalanát, hogy megvizsgálja befolyásos személyek és jótevők kérését, hogy a lányokra is kiterjesszék azt a jót, amit a fiatal férfiakért tesznek. Meghatározó pillanat volt ez: Don Bosco nem egyedül döntött, hanem arra kérte rendtársait, hogy elmélkedjenek, imádkozzanak és figyeljenek. Minden taggal személyesen konzultáltak, és a közösségi mérlegelés egyhangú döntéshez vezetett, amelyet Don Bosco Isten akarataként ismert el. Ehhez a folyamathoz járult IX. Piusz pápa jóváhagyása, aki megerősítette a szalézi karizma ihlette női Intézmény megalapításának jóságát és sürgősségét. Ez a lépés kiemeli az Intézmény kezdeteinek egyházi dimenzióját: egy olyan munkát, amely az Egyházon belül, az Egyházzal és az Egyházért született. Az üzenet a következőképpen idézi fel Don Bosco és Mazzarello Mária Dominika találkozását Mornesében „Hét évvel korábban, 1864. október 8-án, Don Boscó-t Domenico Pestarino atya meghívta Mornesébe. Ezen a találkozón esett meg a tekintete egy Mazzarell oMária Dominika nevű 27 éves nőn (…). Don Bosco felismerte benne azt a képességet, hogy kreativitással, ragyogásával és dinamizmussal képes magába szívni a torinói valdoccói Oratóriumban már kipróbált és megélt nevelési módszert.” 1872. augusztus 5-én ez az „álom” valósággá vált az első 15 nővér szerzetesi fogadalmával és az Intézmény megalapításával. Mazzarello Mária Dominika volt az első, aki csatlakozott a Keresztények Segítő Szűzének Leányaként. (a helyi keresztény lányokból álló csoportból Morneseben) Aznapi prédikációjában Don Bosco meggyőződéssel kijelentette, hogy az Intézmény egy „teljesen a Szűzanyából” álló szerzetescsalád, amelyet a Szűzanya szeretett volna az Egyházban a fiatal férfiak és nők nevelésére. Ezt az igazságot a Konstitúció 1. cikkelye rögzíti: „A Szentlélek ajándékaként és Mária közvetlen közbenjárására Bosco Szent János alapította Intézményünket, mint üdvözítő válasz a fiatal nők legmélyebb vágyaira.” Mazzarello anya tudta, hogyan kell a szalézi karizmát nőies vonásokkal értelmezni, amelyet a szelídség, a türelem, a kreativitás és a kedvesség jellemzett, rendkívüli bölcsességgel és egyszerűséggel élve meg egy olyan Intézmény álmát, amely a nők számára a nevelő karizmát testesíti meg. A jelenre tekintve a generális anya az Intézmény eredetét a XXV. Általános Káptalan felé vezető úthoz köti, melynek témája – „Boldogok vagytok…: a karizma prófétai erejével a közösség misszionáriusai a fiatalokkal együtt” – arra hív, hogy „az evangéliumi logika szerint éljünk, egy Jézusban, az Atya Igéjében gyökerező és rá összpontosító életmód szerint, és hogy nagyobb elszántsággal járjunk Don Bosco és Mazzarello Mária nyomdokaiban, akik életük átláthatóságával és Isten, valamint a fiatalok nevelése melletti radikális választásukkal testesítették meg a boldogságot”. Az üzenet emlékeztet a közösségek azon vágyára, hogy merítsenek a karizma forrásából, a Szentlélek ajándékából az Egyház és a Szalézi Család számára, hogy mindenkihez eljussanak a szent alapítók ugyanazon szeretetével és missziós szenvedélyével. A generális anya ezt a vágyat a korai idők missziós bátorságához is köti, amelyet oly találóan testesített meg a nemrég szentté avatott Troncatti Mária nővér. Troncatti Mária nővér tanúságtétele felhívás a bátor és kreatív hűségre, amely képes elérni minden határt, közel vagy távol, valamint a lelki és létfontosságú perifériákat (ahogy Ferenc pápa mondaná), ezt a fiatalokkal és a fiatalokért téve, és ezáltal hozzájárulva a szeretet civilizációjának építéséhez. Augusztus 5-e megünneplése azt jelenti, hogy megújítjuk a közösségi megkülönböztetésből született, az Egyház által megerősített és Mária, a Keresztények Segítsége által vezetett szerzetesi családhoz tartozás örömét. A generális anya egy olyan kívánsággal zárja beszédét, amely jól összefoglalja az Intézmény identitását: örömmel, bizalommal és a mornese-i szellemiség iránti hűséggel éljük meg ezt az évfordulót, egy olyan szellemiséghez, amely mindig aktuális marad, mert szinodális és missziós, nyitott a jövőre, és az Egyház, valamint a mai társadalom szolgálatának szenteli magát.   donbosconoverek.hu/Szaléziak.HU

2026-08-05 10:30:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=olaszorszag___a_misszios_elet_csodalatos___crisafulli_atya_joejszakatja Szaléziak.hu A tanácsosok továbbra is jóéjszakátokat intéznek a Szent Szív közösség tagjaihoz a szalézi rendfőnökségen. Július 31-én este Jorge Mario Crisafulli atya, missziós tanácsos következett, aki megosztotta velünk azokat a gondolatokat, amelyek a missziós közösségekben tett legutóbbi látogatásai során fogalmazódtak meg.

Crisafulli atya azzal kezdte, hogy felidézte a missziós quinquennium regionális találkozóit, amelyeken az elmúlt hónapokban több mint 100 fiatal misszionárius vett részt a 150–155. számú expedíciókból, akik 2020 és 2025 között indultak útnak. „Lehetőséget adtak a közösségre, az elmélkedésre az életről, az erősségek és kihívások felmérésére, a folyamatos képzésre és mindenekelőtt a szalézi misszionáriusok életörömének megosztására” – mondta. A tanácsos hangsúlyozta, mennyire szükség van a fiatal misszionárius rendtársak szoros támogatására indulásuk előtt, alatt és után, néhány jelentős adatot említve: 1969 és 2026 között 1953 szalézi indult útnak „ad gentes” és „ad vitam” alapon. Közülük 663-an még mindig missziós területeken élnek, 466-an haltak meg azon a helyen, ahová küldték őket, 137-en megváltoztatták úti céljukat, 393-an elhagyták a Kongregációt, és 720-an visszatértek származási tartományukba. Az induláskor az átlagéletkor 35 év, ebből 954 pap, 712 szerzetesnövendék vagy diakónus és 287 szerzetes testvér. Crisafulli atya szerint ezek a számok rávilágítanak arra, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a misszionárius jelöltek kiválasztásának, elbírálásának és képzésének folyamatát. Ezért a rendfőnök és Tanácsa jóváhagyta a misszionárius képzési programok felülvizsgálatát, valamint egy új, hosszabb és mélyebb „Germoglio” kurzust (hat hónap), amelyet a 2027–2028-as tanévben kísérleti jelleggel kipróbálnak, és 2028–2029-ben valósítják meg teljes mértékben. Misszionárius közösségek látogatása Beszédének második részében a missziós tanácsos három olyan aspektust emelt ki, amelyek az elmúlt hat hónapban missziós közösségekben tett látogatások során felmerültek: az interkulturalitást, amelyet a misszionáriusok tiszteletben tartanak a szolgált népek kultúrája és hagyományai iránt, a brazil Amazonastól Vanuatuig; az áldozathozatalt és az örömöt, amelyet az Lauaretê-i és Maturacá-i misszionáriusok példája illusztrál, akik tizenkét órás folyami utazást bírnak ki, „mindig mosolyogva… képesek magukba szívni a szenvedést, és szolgálattá és reménnyé alakítani”; valamint a testvériséget, amelyet még a legnehezebb, erőszakkal és üldöztetéssel teli környezetben is megélnek, és amely új helyi hivatásokat szül, ahogyan azt Brazíliában és a csendes-óceáni szigeteken láthatjuk. A missziók nem „csak egy újabb szektort” alkotnak Crisafulli atya három meggyőződéssel zárta elmélkedését: a missziók nem „csak egy újabb szektor”, hanem „a Kongregáció apostoli vitalitásának megújításának elsődleges és szükséges eszközei”; Don Bosco egy missziós szervezetként születő és nevelkedő Kongregációt képzelt el, és a missziók továbbra is „az a kiváltságos hely marad, ahol a szalézi karizma kibontakoztatja teljes nevelési, társadalmi és lelkipásztori potenciálját” (Ricceri atya); végül a misszió „mindenkit érint”, és „olyan szellem, amely áthatja minden szektorunkat, minden régiónkat és házunkat”. „Ne egy kényelmes karosszék legyen számunkra a tartományfőnökség, hanem egy ugródeszka” – sürgette a tanácsos, arra hívva rendtársait, hogy „alázattal, örömmel és nyitottsággal éljék meg missziós útjukat: római irodáinktól a világ perifériái felé, ahol a fiatalok várnak ránk”.   ANS – Róma/Szaléziak.HU

2026-08-04 10:12:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=del_korea___a_szervezok_bemutattak_a_szouli_ivt_himnuszat Szaléziak.hu Alig egy évvel a 2027-es szöuli Ifjúsági Világtalálkozó előtt bejelentették a hivatalos jelmondatot: „Confidite, Ego Vici Mundum” azaz „Bízzatok, Én legyőztem a világot”. Ez a dallam egy egész fiatal katolikus generáció elméjét fogja megszólaltatni. A következő Ifjúsági Világtalálkozó (IIF) hivatalos jelmondatát pontosan egy évvel az esemény előtt mutatták be. A himnusz megadja majd az alaphangot a katolikus fiatalok közelgő nemzetközi találkozójához, amely 2027. augusztus 3. és 8. között gyűlik össze Szöulban.

Himnusz minden nemzetnek A visszaszámlálás 2026. augusztus 3-án hétfőn kezdődik a hivatalos himnusz világpremierjével a WYDSeoul YouTube-csatornán (@WYDSeoul2027). A dalt 434 beküldött pályaműből választották ki, amelyek közül 294 külföldről érkezett. A nyertes szerzeményt, a latin nyelvű „Confidite, Ego Vici Mundum”, „Bízzatok, Én legyőztem a világot” című dalt egy koreai zeneszerző, Francis Jiyoon Kim írta. A győztes dalt a világtalálkozó témája ihlette azzal a szándékkal, hogy a zarándokok számára a hit közös kifejezésévé és a szöuli világnap jellegzetes zenei szimbólumává váljon. Nemzetközi himnuszként több nyelven is előadják, többek között koreaiul, angolul, franciául, spanyolul, portugálul és olaszul. A himnusz ezzel a felhívással kezdődik: „Jöjj, kövess engem, alvó szív, ébredj fel és járj.” Két változat készült belőle, az első (amely a cikk tetején látható) klasszikusabb stílusban készült, kórussal és zenekarral, míg a második egy remixelt popverzió (amelyet alul tekinthet meg). Ennek a himnusznak az egyik célja, hogy ízelítőt adjon az eseményből. Mindenekelőtt azonban állandó aláfestő zeneként szolgál a résztvevők számára, miközben az összejövetelre készülnek. Minden kiadásnak megvan a saját dallama, amely rengeteg emléket hordoz a résztvevőkben. A himnusz egy nyílt pályázat eredménye. A feladat egy eredeti kompozíció megalkotása volt, amely a Világi Fiatalok Napjának témáját tolmácsolja: „Bízzatok! Én legyőztem a világot” (Jn 16,33). A kezdeményezés sikeres volt, 434 pályamű érkezett, köztük 294 külföldről. A kiválasztott dalt ezután jóváhagyásra benyújtották a Szentszék Világiak, Család és Élet Dikasztériumához. A koreai IVT A himnuszt a koreai zenész, Francis Jiyoon Kim szerezte, aki saját hazája és kultúrája hangulatát adta neki. A nagyrészt koreai nyelven énekelt énekhang modern hangszerelésben keveredik a helyi hagyományos hangszerekkel. A videoklip Szöul tájait és ikonikus látnivalóit mutatja be, betekintést nyújtva abba, hogy mi vár a résztvevőkre a következő nyáron. A hagyományoknak megfelelően a fővárosban megrendezésre kerülő fő összejövetelt megelőzik az „Egyházmegyei napok”. 2027. július 29. és augusztus 2. között tizenöt koreai egyházmegye fogadja a zarándokokat plébániáin és családjainál, lehetőséget kínálva nekik a helyi egyház életébe való betekintésre a szöuli ünnepségek előtt. Több mint harminc évvel az 1995-ös manilai esemény után ez az Ifjúsági Világtalálkozó lesz csupán a második, amelyet Ázsiában rendeznek meg. Ez az első alkalom, hogy az eseményt egy olyan országban rendezik meg, ahol a katolikusok kisebbségben vannak. Dél-Koreában a katolikusok a lakosság nagyjából 12%-át képviselik, egy olyan társadalomban, amelyet jelentős vallási pluralizmus jellemez. Globális ökológiai kampány Ugyanezen a napon a helyi szervezőbizottság elindítja „Az Élet Lehelete” nevű globális faültetési kampányt, mely arra hívja a fiatalokat, hogy ültessenek fákat saját országaikban és osszák meg egymással online részvételüket. Az ötletet Ferenc pápa Laudato Si enciklikája ihlette és már a 2023-as lisszaboni világtalálkozón elindítottak egy világméretű faültetési programot. A mostani kampány célja, hogy a jövőbeli zarándokokat konkrét közös ökológiai cselekvésbe vonja be, mellyel csökkentik a széndioxid-kibocsátás ökológiai lábnyomát és hogy olyan örökséget hagyjanak maguk után, mely megmarad a világtalálkozó után is. A faültetési kampány egy 2025-ben indított helyi kezdeményezésre épül, a Koreai Erdészeti Szolgálat és a Szöuli Városi Önkormányzat együttműködésével. Következő lépések A zarándokregisztráció 2026 októberében nyílik meg, a tartózkodás időtartama és a kiválasztott események alapján különféle csomagokat kínálva. Emellett egy mobilalkalmazás és egy integrált logisztikai rendszer fejlesztése is folyamatban van. A folyamattal kapcsolatos összes információ elérhető lesz a hivatalos weboldalon, a www.wydseoul.org címen. A korábbi találkozókhoz hasonlóan a vendéglátást nagyrészt a Szöuli Főegyházmegye családjai és plébániái biztosítják. Körülbelül 230 plébánia már aktívan toboroz és képzi a fogadó családokat, hogy a fiatalok megismerkedhessenek a koreai egyház mindennapjaival.  „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a 2027-es szöuli Ifjúsági Világtalálkozó a remény ünnepe, valamint Korea és Szöul vendégszeretetének és szolidaritásának bizonyítéka legyen” – mondta Peter Chung Soon-taick érsek, a szöuli főegyházmegye érseke és a helyi szervezőbizottság elnöke. A csapatok már három éve készítik elő az eseményt, és most a célba érkeztek, mielőtt a világ minden tájáról érkező több százezer fiatalt fogadnának. Várhatóan közel 30 000 önkéntest mozgósítanak. Az önkéntesek regisztrációja is 2026 második felében nyílik meg. Összesen 378 önkéntes már most részt vesz az előkészületekben. A koreai és külföldi önkéntesek toborzása a zarándokregisztrációk megnyitásával kezdődik, amelyet képzés és lelki és pszichológiai formáció is támogat. Az önkéntesek együttesen alkotják majd Korea frontvonalát a világ minden tájáról érkező zarándokok fogadásában.   ANS – Szöul/vaticannews.va/Szaléziak.HU

2026-08-03 18:55:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=pelifoldszentkereszt___ismet_megjelent_a_szentkereszti_visszhang Szaléziak.hu A Szentkereszti Visszhang első száma 1926-ban - pont 100 évvel ezelőtt - jelent meg és 1943-ig évente négyszer örvendeztette meg olvasóit tartalmas írásokkal és beszámolókkal a szentkereszti történésekről. Most ismét kézbe vehetjük a Szentkereszti Visszhangot, amelyből előzetesen értesülhetünk a Péliföldszentkereszten zajló eseményekről.

A RENDHÁZ HÍREI Augusztus 29-én tanévkezdő közösségi zarándoklatra hívjuk egyházközségeink tagjait Székesfehérvárra. A program része a 10 órakor kezdődő szentmise, majd minden idők egyik legnagyobb, Szent II. János Pál pápa életét és történelmi örökségét bemutató kiállítás közös megtekintése, ahol ritkán látható személyes tárgyai, fényképei és egyházi relikviái várják a látogatókat. A nap folyamán szabadidő is rendelkezésre áll a történelmi belváros, az egyházmegyei múzeum vagy a híres Damniczki Cukrászda felfedezésére. Jelentkezni a szentmisék után a sekrestyében, illetve munkanapokon 10 és 12 óra között a plébániai hivatalban lehet a részvételi díj befizetésével. Ars Sacra Fesztivál – "Vigyázók" kiállítás Idén is csatlakozunk az Ars Sacra Fesztivál országos programsorozatához, amely a hit és a művészet találkozását ünnepli. Ennek részeként 2026. szeptember 11-én 17.00 órakor nyílik meg a Gerecse Natúrpark Látogatóközpontban Szabó Virág szobrászművész „Vigyázók” című kiállítása. Szabó Virág alkotásai a hit, a remény és az emberi kapcsolatok témáit járják körül, szemlélődésre hívva a látogatót. A kiállítás október 4-ig tekinthető meg a Látogatóközpont nyitvatartási idejében. Szent Kereszt Búcsú Szeptember 12-13. között ünnepeljük Péliföldszentkereszten a Szent Kereszt felmagasztalásának búcsúját, amely Krisztus keresztjének, a megváltás és a remény jelének ünnepe. Szeptember 12-én 11.00 órakor dr. Fejes Csaba német nyelvű szentmisét mutat be a Kegytemplomban, majd előadást tart a Szent Vendel-kápolnában. Szeptember 13-án 10.30-kor ünnepi szentmisére várjuk a híveket, 12.00 órától pedig Urbanics Tamás orgonaművész interaktív orgonakoncertjén ismerhetik meg közelebbről a hangszerek királynőjét és annak különleges világát.   A LÁTOGATÓKÖZPONT HÍREI Péli Láng Időpont: augusztus 29. Töltsünk együtt egy felejthetetlen nyári estét a természet ölelésében! A PéliLángon közös sütögetés, hangulatos élő zene és a csillagos ég alatti kikapcsolódás vár mindenkit. Egy este, ahol lelassulhatunk, találkozhatunk egymással, és együtt élhetjük át a közösség varázsát. Az állatok világnapja Időpont: Október 3 Egy élményekkel teli családi nap, ahol az állatoké a főszerep! Játékos családi vetélkedő, izgalmas állatshow és sok-sok felfedeznivaló vár kicsiket és nagyokat. Egy nap, ahol közelebb kerülhetünk a természethez, és együtt ünnepelhetjük négylábú és tollas barátainkat. Adventi koszorúkészítés Időpont: november 28. Hangolódjunk együtt az ünnepekre egy meghitt, kreatív adventi délutánon! Saját kezű adventi koszorúk készítése, illatos mézeskalács, finom kürtőskalács és a közös készülődés örömteli pillanatai várják a családokat. Egy alkalom, ahol megállhatunk egy kicsit a rohanásban, és együtt élhetjük át az advent varázsát.   A KEGYTEMPLOM HÍREI Augusztus 09. 10.30: Zenetábor ünnepélyes zárómiséje A szentmisét Sivadó Balázs celebrálja az Ifjúsági Ház előtt, amelyet követően újmisés áldásban részesülhetnek a hívek. Augusztus 15. 10.30: Nagyboldogasszony főünnepe, szentmise a kegytemplomban Augusztus 20. 10.30: Szent István király, hazánk fővédőszentje Ünnepi Szentmise a Kegytemplomban, majd kenyérszentelés, közös imádság Magyarországért. Augusztus 31. 18.30: Esztergomi Prímás Bazilika-Főszékesegyház felszentelésének ünnepe Szentmise előtt vesperás, s ettől a dátumtól kezdve minden őszi hétfőn hívjuk a testvéreket vesperás imádságra a szentmisék előtt. Szeptember 06. Szentlélek hívó Veni Sancte Szentmise A szentmisét követően áldásban részesülnek a diákok, s tanszereik. Október 08. Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Főpátrónájának ünnepe Templomunk egyik mellékoltárának központi alakja. Az ábrázolás feletti felirat fohászra hív minket: „Patrona Hungariae, ora pro nobis!” Október 20. Szent Vendel ünnepe Kápolnánk búcsúja, a betakarítási hálaadás napja. A búcsús csoportokat az emléknapot megelőző hétvégén várjuk. November 01. 10.30 Mindenszentek főünnepe November 02. Halottak napja A szentmisét az elhunyt rendtársainkért és lelkipásztorainkért ajánljuk fel. Előtte a kedves hívekkel együtt imádkozzuk a halottak vesperasát. Október 11. vasárnap estétől október 17. szombat délig lesz szalézi közösségünk lelkigyakorlata. Ilyenkor elcsendesül a Rendház és környéke. Péliföldszentkereszti közösségünk erősödik Berkeczi Szabolcs testvér érkezésével. Ő nem papként, hanem testvérként éli meg a szalézi hivatást. Bekapcsolódik a péliföldszentkereszti tevékenységekbe és a nyergesújfalui oratórium életébe. Támogassuk imádsággal hivatását! Elérhetőségek: e-mail: info@pleifoldszentkereszt.hu Telefon: 06 20 235 9006   Szaléziak.HU  

2026-08-03 13:29:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=olaszorszag___a_kanai_menyegzo_kulcs_a_megelozo_modszer_megertesehez Szaléziak.hu Az Olaszország–Közel-Kelet Régió Szalézi Munkatársainak Egyesülete 5. találkozójára a múlt hétvégén, 2026. július 31. és augusztus 2. között került sor a Róma – Málta külvárosában, Sacrofanóban található „Fraterna Domus”-ban, az egyesület Bosco Szent János általi alapításának 150. évfordulója alkalmából, az „Irgalmas szereteted vonzásában” témával. Az augusztus 1-jei, szombati nap fénypontja, amely a „Jó cselekedetekkel újra szeretni akarunk titeket” mottó jegyében zajlott, Fabio Attard atya, a szalézi rendfőnök kétrészes beszéde volt: a „Tegyétek, amit mond” című délelőtti beszéd és a szentbeszéd az eucharisztikus szertartás alatt.

Kána, a megelőző módszer kulcsa Beszédében Attard atya a kánai menyegzőt (Jn 2,1–11) úgy mutatta be, mint „egy értelmezési kulcsot, amely összekapcsolja a strennát és a karizmát, az evangéliumot és a szalézi pedagógiát”, hangsúlyozva, hogy ez nem „mesterséges egymás mellé helyezés”. A rendfőnök arra kérte a jelenlevőket, hogy „nézzék meg alaposan a jelenetet” a kánai menyegzőn, és azonosítsanak benne négy elemet, amelyek összefoglalják Don Bosco nevelési stílusát: Mária tekintete, amely mindenki más előtt képes észrevenni, hogy „nincs boruk”; szavai, amelyek „a szolgákban a Jézusba vetett bizalom és hit válaszát ébresztik fel”; az ebből fakadó elkötelezettség légköre, ahol a szolgák szabad akaratból, és nem vak engedelmességből „csordultig megtöltik a korsókat”; és végül maguknak a szolgáknak az aktív szerepe, akiket „az Úr nem kerül meg”, hanem „bevon a munkájába”. Ezen az evangéliumi alapon Attard atya kidolgozta a megelőző módszer három pillérét: - Értelem: felhívás arra, hogy a fiatalok világát „ne a félelem, az ítélkezés vagy a nosztalgia szemüvegén keresztül”, hanem olyan tekintettel nézzük, amely képes felismerni „Isten jeleit, a mély vágyakat, az őszinteség iránti szomjat” is a városi peremkerületek fiataljaiban, a háborús országokban, a migránsok körében és a digitális környezetben. - Vallás: az „Istenre való odafigyelés” szükségessége a napi imában, mint minden lelkipásztori tevékenység alapjára, szem előtt tartva, hogy „anélkül, hogy naponta hallgatnánk az Igét, fennáll a veszélye annak, hogy sok nagylelkű, de nem igazán evangéliumi kezdeményezést hozunk létre”. - Szeretetreméltóság: egy olyan stílus, amely a kánai szolgák mintájára „nem függőséget, hanem közös felelősséget teremt”, a fiatalokat és a világiakat „a jó ügynökeivé” teszi, akik „képesek meríteni az új borból és elvinni azt másoknak”. A rendfőnök a kánai násznagy szavaira – „Mostanáig őrizted a jó bort” (Jn 2,10) – utalva zárta beszédét, mint a remény képét az egyesület számára: „A 150 éves történelem ünneplése nem azt jelenti, hogy nosztalgikusan megőrizzük a szüreti bort: azt jelenti, hogy hisszük, hogy az Úrnak még mindig van új bora, amit rajtunk keresztül szolgálhat fel, és hogy hivatásunk legjava nem mögöttünk van, hanem előttünk.” Ezután a találkozót a Máriára, a Keresztények Segítségére, „a kánai virrasztó anyára”, valamint Don Boscóra bízta, kérve a kegyelmet, hogy „az a szerény és termékeny kovász legyen, amely megkeleszti a tésztát”. A prédikáció: a következetesség mint a mindennapi mártíromság Az eucharisztikus ünneplés során Attard atya Keresztelő János vértanúságának evangéliumi elbeszéléséhez fűzött megjegyzéseket (Mt 14,1–12), párhuzamot vonva a találkozás témája és Heródes története között, aki „egy tragikus alak, aki találkozik a kegyelem üzenetével, mégis elutasítja, hogy magához vonzza”. A rendfőnök megjegyezte, hogy Heródes „nem találkozik Jézussal; csupán visszhangját hallja”, amelyet „nyugtalan lelkiismeretén” keresztül szűr át, és rámutatott, hogy a tetrarcha „soha nem hoz valódi döntést: döntéseit mások hozzák”, először a tömegtől való félelem, majd a többi vendég emberi tisztelete tartja fogva. Attard atya ezt a terméketlen alakot Keresztelő Jánossal állította szembe, aki bár „láncra verve és halálra ítélve” szabad és termékeny marad, mert „nem torzítja az igazságot, nem hajlítja azt a hatalom érdekeihez”. Innen ered a prédikáció központi kijelentése: „Addig nem leszünk tanúk, amíg hitünk csupán vélemény marad, amely ki van téve a közvélemény szeleinek […]; annyiban leszünk tanúk, amennyiben a hit meggyőződéssé, a meggyőződés tanúságtétellé válik, és ez a tanúságtevő – ha az Úr kéri – kész megfizetni az árát.” A rendfőnök közvetlenül a szalézi munkatársakhoz fordulva tisztázta, hogy a ma megkövetelt vértanúság nem feltétlenül vérontás, hanem „állandóságé: azt mondani, hogy »ez nem megengedett«, amikor mindenki más hallgat, hűségesnek maradni, amikor kényelmesebb lenne elfordulni, érintetlenül tartani az evangéliumot egy olyan világban, amely hajlékonyabbnak, konformistábbnak, megszelídültebbnek akar minket látni.” Emlékeztetett arra, hogy ez a következetesség „nem a saját erőnkből fakad, hanem abból, hogy először engedtük magunkat szeretni”, visszhangozva a találkozó mottóját, és azzal zárta, hogy a résztvevőket a Máriára, a Keresztények Segítségére, „az elsőre, akit vonz magához”, és Keresztelő János, „a Vőlegény barátja” tanúságtételére bízta. A találkozó befejezése Az ötödik találkozó augusztus 2-án, vasárnap ért véget, az „Ezért ígérjük” témának szentelt napon, a szalézi munkatársak záróünnepségével és az ígéret megújításával. Az összejövetel egy 2014-ben Pesaróban kezdődött, Palermón, Falernán és Chianciano Termén átvezető út ötödik szakaszát jelenti – egy olyan utat, amelyet a szervezők úgy írnak le, mint egy „szálat”, amely életeket, helyeket és generációkat köt össze a Bosco Szent János által 150 évvel ezelőtt alapított egyesületen belül   ANS-Róma/Szaléziak.HU

2026-08-03 11:33:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=steg_2026___egeszsegetekre_valjek Szaléziak.hu A 7. Stég fesztivál július 30-án kezdődött Péliföldszentkereszten. A célunk a hétvégére: minden az egészségünkre váljon!

Amellett, hogy mozgalmas feladatokkal hangolódtunk - kötélhúzással és szellemi kihívásokkal is találkoztunk közösen -, az érkezéskor lélekben is mélyre mentünk: Isten elé hálát adni egymásért, a közös élményekért. Készülünk a második napra is: a parketten a Magidom és DJ tekerte fel a hangerőt. A pénteki napot Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász előadásával kezdtük, termékenységi problémákat körüljárva. Ezzel párhuzamosan párkapcsolat és a függőség kapcsolatáról tartott ötletelést a Réz házaspár. Tudtunk épülni testileg és lelkileg is Pulay Eszter workshopjain keresztül ahol dicsőítő aerobikra is volt lehetőség. A strandon sok kézműves és játék mellett bekapcsolódhattunk egy szuper kezdeményezésbe, a Szalézi Család palástjának készítésébe! Délután a kálvárián egy hangulatos lelki esten vehettünk részt. Este a szalézi munkatársak borkostolója vonzott sok embert, ahol megismerhettük ezt a szalézi hivatást is. A napot Brumiko koncerttel és karaoke partyval zártuk. Szombaton megérkeztek a hétvégi jegyesek, így nagyobb csapattal vágtunk neki a hétvégének. Délelőtt Vitális Gábor tartományfőnök atya előadását hallgathattuk meg arról, hogy a mai, sokszor algoritmusok által vezérlet világban hogyan tudjuk felismerni Isten személyesen nekünk szóló meghívását a hivatásunkra. Ezt követően Emmanuel atya online-offline evangelizációról szóló előadásán, ezzel párhuzamosan a Hegedűs család tanúságtételén vehettünk részt. A délután a nagy hőség ellenére is bővelkedett programokban: Riesz Domonkos atya imádságról szóló interaktív műhelye, rózsafüzér készítés, bibliodráma, egészségtudatos életmód workshop közül választhattunk, valamint kipróbálhattuk a pizzakészítést és a gyertyamártást is. Az estét egy hangulatos grillezős piknikkel kezdtük, majd Kolibri koncert, borkóstoló következett, végül egy fergeteges, hajnalig tartó buli és fényshow zárta az utolsó teljes napunkat. Az utolsó nap is tartalmasan telt fesztiválunkon! A délelőtt folyamán Mázik Réka és Kovács Sándor SDB előadásán keresztül a mentális és lelki egészség témájában mélyülhettünk el, hasznos gondolatokat és útravalót kapva a mindennapokra. Ezt követően Berkeczi Szabolcs testvér osztotta meg velünk mexikói tapasztalatait, bepillantást engedve a missziós élet örömeibe. Párhuzamosan az Örökké-haza egyesület munkájával ismerkedhettek meg a résztvevők. A STÉG szalézi fesztivált ünnepélyes zárószentmisével fejeztük be, amelyet Vitális Gábor SDB tartományfőnök atya mutatott be. Hálát adunk az együtt töltött napokért, a közös élményekért, a találkozásokért és mindazért, amivel gazdagodtunk! Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott – reméljük, jövőre újra találkozunk! https://www.facebook.com/szalimegyesulet

2026-08-02 17:48:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=szalezi_szavak___evkozi_18_vasarnap Szaléziak.hu A kényérszaporítás csodájának a lényegére vetnénk egy pillantást és néhány gondolatot. Érdemes a körülményeket is megvizsgálni. A helyzetet. Talán úgy átsiklunk fölötte, hiszen többször is előfordul az, hogy Jézus egy félreeső helyet keres, ahol egy kicsit egyedül lehet, kicsit az atyával egységben lehet, imádkozhat. De most van egy körülmény, ami miatt ezt teszi: értesül Keresztelő János haláláról.

Jézus érzelmeit keveset szoktuk látni az evangéliumok alapján. Az biztos, hogy érzelgősség nem jellemzi, de aktívan megéli az emberi életteljességét érzelmekkel telítetten. János halála lehet egy emberi aspektus is, hiszen mégiscsak ő az előfutár, találkoztak, rámutatott Jézusra, megkeresztelte Jézust a Jordánban, és azt mondja, hogy: „Íme,  az Isten báránya.” És Jézus nagyon jókat mondott Jánosról, hogy mennyek országában, majd ő is nagy lesz. Ugyanakkor viszont János halála Jézus számára valahol jel is: az előfutár meghalt, beteljesítette a küldetését, és bizony ezt az utat kell nekem is tovább járnom. János halála már azt jelent Jézusnak, hogy élesebbre fordult a helyzet megváltói, messiási küldetésének végrehajtásában. És ez arra indítja őt, hogy elmenjen, egyedül legyen. Nagyon fontos, hogy egy kicsit mi is tudjunk elcsendesedni, egyedül lenni. Tudjunk befelé figyelni. Nagyon sok zaj, szinte szennyezésszerű zaj vesz körül bennünket. Nagyon sokak számára a kikapcsolódás, vagy a szabadsága az egy ilyen őrült hajszából áll. Rohanni, megnézni, lefotózni, megkóstolni, tovább menni. Egy ilyen élményspirálba tesszük magunkat, hogy még ezt, még azt. És aztán azt vesszük készre, hogy bár sok csodát, sok szépet, sok lélekemelőt láttunk, élhettünk volna meg, de elrohant mellettünk mindez. Nem tudtuk befogadni, nem tudtuk elcsendesedni. Nem tudtuk megállni, csodálni. Nem tudtuk megállni, hálát adni. Nagyon sokak mellett maga az élet is így elrohan. Zajjal, dübörgéssel. Nagyon sok embere emiatt frusztrálttá válik, különböző mentális betegségeket él meg és hordoz. Nagyon nagy gyógyító ereje van és nagyon szükségünk van arra, hogy kicsit elcsendesedjünk. Megkérdezhetjük ma magunktól, hogy: „Vajon én mit tartok pihenésnek és kikapcsolódásnak? Vajon az én pihenésem és kikapcsolódásomban ott van-e Jézus?” A családos táborban is, meg jövő héten majd a hittantáborban is előkerül a kánai menyegző, mint a szalézi strennának az evangéliumi alapja: menyegzőre hívják Jézust. Vajon én meghívom-e Jézust az én ünnepemre, az én pihenésembe, az én kikapcsolódásomba, hogy legyen velem, csendben, vigasztaló szeretetével, megerősítésével. Hogy ezt megtehetem, arról az evangélium többszörösen is tanúskodik, hiszen miközben Jézus azt szeretné, hogy egyedül legyen, meglátja a tömeget, amely keresi őt, amely utána megy, amely eléje megy, és megesik rajtuk a szíve. Ugyanaz a szív szeret ma is bennünket. Jézusnak a szíve ma is megesik rajtunk, akik keressük őt, akik eléje megyünk, akik hozzá visszük a sebzettségeinket, a fájdalmainkat, a bizonytalanságainkat és a reményeinket, meg az örömeinket is, persze. És milyen szép - nem szeretném hosszan ragozni, biztos sokszor volt már szó a kenyérszaporítás csodájának a jelentőségéről, arról, hogy ez egy eucharisztikus előkép, egyetlen mondat, amit talán elvihetünk magunkkal. Az apostolok jönnek, hogy: „Hát, Mester, baj van, késő van, sokan vannak, éhesek, fáradtak, engedd el őket.” „Ti adjatok nekik enni” - mondja Jézus. Milyen nagyszerű a mi Istenünk! Milyen fantasztikus, megváltott létben vagyunk, ahol a megváltottság nem egy konzerv, amit úgy elég dobnak, mint egy macskának egy ilyen konzervkaját, aztán nesze, lakjál jól, hanem meghívottak vagyunk arra, hogy társak legyünk ebben, az üdvösségeknek, a megváltásnak a megélésében. Újra és újra Isten szeretete kifejezi azt, hogy ahhoz, hogy csoda legyen, szükségem van rád. Ugye, a kánai menyegzőn a szolgák, akik vagy 600 liter vizet odahordanak, nem tudják kinek a szavára, nem tudják miért, de megteszik. Mert szabadok a szolgálatra. „Hívők, akik szabadok a szolgálatra” - ez az idei szalézi sztrenna. Az apostolok is most ezt megteszik. „Ti adjatok nekik enni!” És azt a kicsit, amijük van, azt oda teszik Jézus kezébe: öt kenyér és két hal. De a mesternek ennyi elég. Nem kell több. Nem neked kell megváltani a világot, hanem arra hív meg Jézus, hogy társa legyél a szeretetben, társa legyél a jóságban, társa legyél az emberek iránti isteni kegyelem és gazdagság közvetítésében. Ha neked csak egy kenyered van és még halad sincs, lehet, hogy az is elég. Sőt, biztos! Az Istenünk nagyvonalú. De amink van, az akkor van igazán nekünk, ha az ő kezébe adjuk. „Ti adjatok nekik enni!” Ez az örök egyháznak szóló örök felszólítás. Egyénileg, de még inkább közösségben, az egyház közösségben. Hogy figyeljünk egymásra, gondunk legyen egymásra, törődjünk egymással, hogy egymás számára tanúságot tegyünk Isten szeretetéről, kegyelméről, megbocsátásáról, az újrakezdés állandó lehetőségéről. Hogy Jézus nevében mi is tudjunk meghívni másokat, családot, barátot, szeretteket, szomszédot, hogy ne legyenek étlenek, ne legyenek szomjazóak, ne legyenek megtörtek, ne legyenek frusztráltak, hanem Jézusban megtalálják az igazi táplálékot és az igazi életet. Kérjük az Urat, hogy adjon számunkra is bátorságot. És még egy félmondat, ez nagy kedvencem és nagy mániám, teremtés-védelem kapcsán is: Jézusnak van gondja a maradékra, összeszedik a maradékot. Ma, amikor ennyire hosszú és nagy a pazarlás, akkor egyszer erre is lehet gondolni. Nincs kidobás, nincs szemét, nincs fölösleg. Meg egy kicsit spirituálisan is. Néha az ember úgy lemond magáról, mert megint nem sikerült, mert megint nem úgy volt, mert megint hibáztam, mert visszaestem abba a bűnömbe. Te vagy a szent maradék. Jézusnak nagyon gondja van rád, összeszed téged is. Nincs olyan maradék, nincs olyan morzsa, amire Jézusnak ne lenne gondja. Ne venné magához szeretettel, ne gyűjteni össze. Ez az egyház maga, az összegyűjtött maradék. Adjunk érte hálát, hogy az ők eszében vagyunk, összegyűjtve és egy kicsit egymásra is bízva! Ezen a forró héten vigyük magunkra ezt a gondolatot. Mi majd egy kicsit a hittantáborba is, hiszen hétfőn reggel indulunk Pannonhalmára, majd kicsit odakozmálunk a hét folyamán, de Jézus szeretetével ezt is megoldjuk. És újra és újra eszünkbe fog jutni a meghívottságunk, hogy: „Ti adjatok nekik enni!” Ámen.    P. Ábrahám Béla SDB   Elhangzott Nyergesújfalun, 2026. augusztus 2-án. Szasléziak.HU

2026-07-31 18:39:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=elhunyt_balla_arpad_a_kazincbarcikai_szalezi_szent_ferenc_gimnazium_igazgatoja Szaléziak.hu Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Balla Árpád, a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium igazgatója 2026. július 31-én méltósággal és türelemmel viselt betegség után megtért Teremtőjéhez.

A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium nevében Tokárné Bányai Marianna, igazgatóhelyettes közölte a gyászhírt. Balla Árpád több mint három évtizeden át dolgozott a kazincbarcikai gimnáziumban. Az iskola egykori diákjaként 1994-ben tért vissza az akkor még Ságvári Endre Gimnáziumként működő intézménybe, ahol angol nyelvet tanított, 2019-től pedig igazgatóként vezette a közösséget. Történelemtanári, népművelői, angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári és bölcsész végzettséggel, valamint közgazdasági és társadalomtudományi szakfordítói képesítéssel is rendelkezett. Pedagógusként fontosnak tartotta, hogy tanítványai biztos nyelvtudást szerezzenek, munkájában pedig korán helyet kaptak a digitális oktatási eszközök és a saját készítésű tananyagok is. Rendszeresen szervezett londoni tanulmányutakat, és az iskola honlapjának, valamint eseményeinek dokumentálásában is aktívan részt vett. Tanári és intézményvezetői munkája mellett sokoldalú, nyitott emberként ismerték. Szenvedélyesen érdekelte a fotózás és a videózás, szeretett utazni, úszni és síelni, a rockzene pedig tinédzserkora óta meghatározó része volt az életének.   kolorline.hu/Szaléziak.HU

2026-07-31 10:24:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=leo_papa_videouzenete_a_portugal_fiatalokhoz Szaléziak.hu A Szentatya egy videóüzenetben arra buzdította a portugál fiatalokat, hogy engedjék, hogy nyugtalanságuk közelebb vigye őket Istenhez, és helyezzék elé legnagyobb kérdéseiket és legmélyebb vágyaikat. Köszöntését a Portugália északi részén található Lamego városában második alkalommal megrendezett „Örüljetek - Nemzeti Ifjúsági Nap” résztvevőinek küldte.

Engedjétek, hogy nyugtalanságotok közelebb vigyen benneteket Krisztushoz, és emlékezzetek: az életszentségre kaptatok meghívást – mondta XIV. Leó pápa a portugál fiataloknak a július 26-án közzétett videóüzenetében. „Ne féljetek a bennetek lévő nyugtalanságtól! Hadd inspiráljon benneteket arra, hogy még közelebb kerüljetek Krisztushoz, és hogy tegyetek tanúságot az Evangélium értékeiről. Szilárdan Jézus Szavába gyökerezve, minden nap olvasva az Evangéliumot, soha ne hagyjátok abba az álmodozást egy olyan földről, ahol béke és testvériség van, valamint továbbra is szemléljétek csodálattal a világot és továbbra is tekintsetek a remény fényével a jövőbe” – kérte a fiatalokat Leó pápa. „Kedves fiatalok, ne hagyjátok, hogy bármi vagy bárki ellopja a reményeteket!” – buzdított Leó pápa videóüzenetében, amelyet a július 24. és 26. között megrendezett portugáliai ifjúsági találkozóra küldött. „Továbbra is örömteli összejövetelt kívánok nektek Lamego városában! És remélem, hogy 2027 augusztusában találkozunk Szöulban” – hangsúlyozta a pápa, utalva a jövőre Dél-Koreában megrendezésre kerülő következő Ifjúsági Világtalálkozóra. Legyetek szentek és folytassatok párbeszédet Istennel Leó pápa videóüzenetében arra buzdította a fiatalokat, hogy „haladjanak előre”, kiemelve a rájuk jellemző „nyugtalan szellemet”. Arra kérte őket, hogy gondolkodjanak el fontos életkérdéseken, vigyék Isten elé ezt a nyugtalanságot és minden problémájukat, hogy párbeszédet folytassanak Vele az imádság és a csend pillanataiban. Kérdezzék meg Istentől: „Uram, mit szeretnél, hogy mit tegyek az Egyházban és a világban? Mi a hivatásom? Családalapításra hívsz a házasság által? Vagy a papságra hívsz? Vagy a szerzetesi életre?” Ezek fontos kérdések, amelyeket fel kell tenni – mutatott rá Leó pápa. Kiemelte azonban egyúttal azt is, hogy soha nem szabad elfelejteni „azt az egyetlen bizonyosságot, amely egységet ad belső életünknek: Isten mindig életszentségre hív minket, és a szentek mélységesen emberek. Legyetek tehát olyan igazi emberek, mint maga Krisztus, és biztosan jobbá fogjátok tenni ezt a világot”. Isten a szívünk legmélyén vár ránk Leó pápa szintén üdvözölte a fiatalok izgalmát és azt a tényt, hogy azért gyűlnek össze, hogy „élve tartsák a 2023-as Ifjúsági Világtalálkozó lángját”, amelyre Lisszabonban került sor. „Mindig különleges a fiatalokkal lenni, mert a hitetek lelkesedése ragályos” – hangsúlyozta Leó pápa, miközben megemlékezett a 2025-ben Rómában tartott ifjúsági jubileumról és a júniusi spanyolországi találkozójáról a fiatalokkal. „A Krisztus iránt tanúsított szeretetetek vigaszt nyújt. Csodálatos látni korunkban olyan fiatalokat, mint ti, akik tele vagytok hittel, és nem féltek ezt kimondani” – mutatott rá videóüzenetében Leó pápa. „Gyönyörű látni, hogy erősen szomjaztok az igazságra, és őszinte szívvel keresitek azt. Gyönyörű látni, hogy éheztek az igazságosságra és a szeretetre, és nem elégedtek meg a múlandó értékekkel. Gyönyörű látni, hogy szeretitek a szépséget, különösen az örökkévaló és örökké új szépséget: a mi Istenünket, aki a szívünk legmélyén vár ránk.” Krisztus „velünk van, és Ő az örömünk oka! Ő az egységünk forrása. „In Illo uno unum” – „sokan egy testet alkotunk Krisztusban” – hangsúlyozta a pápa, idézve Szent Pálnak a Rómaiakhoz írt levelét, a 12. fejezet 5. versét. XIV. Leó arra buzdította a fiatalokat, hogy örvendezzenek, bárhol is találják magukat, és az esemény minden résztvevőjére a „mennyei kegyelmek bőségét” kérte. „Örüljetek - Nemzeti Ifjúsági Nap” Lamegóban A nagyszabású esemény a lisszaboni Nemzeti Ifjúsági Lelkészség (DNPJ) és a Lamegói egyházmegye közös szervezésében valósult meg, mintegy 1200 portugál fiatal részvételével. A „Rejoice 2026 – Jornada Nacional da Juventude” (Nemzeti Ifjúsági Nap) elnevezésű katolikus ifjúsági találkozó  a 2023-as lisszaboni Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó (JMJ) lelki örökségét vitte tovább, egyúttal elindította a fiatalokat a 2027-es szöuli Ifjúsági Világtalálkozó felé vezető úton. A három nap során a fiatalok imádságokon, koncerteken, közösségi megosztásokon és ünnepi szentmiséken vettek részt. A Szentlelket hívó záró szentmisét a Lamegói városi parkban tartották, ahol Américo Aguiar bíboros bejelentette, hogy a következő nemzeti találkozót az Aveirói egyházmegyében rendezik majd meg. vaticannews.va/Szaléziak.HU

2026-07-31 10:12:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=ismerjuk_meg_don_boscot_13___giovanni_borel_teologus Szaléziak.hu Giovanni Borel szilárd képzettségű torinói papként tűnik fel, aki mélyen beágyazódott a város lelkipásztori és karitatív életébe. Királyi káplánként, majd a Barolo márkinő Rifugio-jának (Menedékhely) lelki igazgatójaként több mint harminc éven át a befogadott fiatal nők, az apácák és a kapcsolódó intézmények segítésének szentelte magát, együttműködve Cottolengóval és Cafasso atyával, különösen a börtönlelkészi szolgálatban. Kiváló és népszerű prédikátorként ötvözte az evangéliumi egyszerűséget az apostoli buzgalommal. Don Boscóval való kapcsolata meghatározó volt. Miután a Konviktusban találkozott vele, barátja, vezetője és fő támogatója lett az oratórium korai éveiben, megvédte, anyagilag segítette, és felelősséget vállalt érte a legnehezebb pillanatokban. Így diszkrét, de döntő módon kísérte a szalézi mű születését és megszilárdulását egészen 1873-ban bekövetkezett haláláig.

Mert igaz barátok voltak. Keveset tudunk Borel atya családjáról. A torinói San Giovanni Battista plébánia (azaz a székesegyház) keresztelési anyakönyvi kivonataiból megtudjuk, hogy Giovanni Luigi Teobaldo Maria, Giuseppe Antonio Borel és Carola Motto fia, 1801. július 1-jén jött a világra, és másnap keresztelték meg. Egy idősebb testvér, Luigi Giuseppe 1798-ban, míg egy másik, fiatalabb, Michele Gaetano, 1804-ben született. Mind az 1801-es évet, mind azt a tényt, hogy a bejegyzett név Giovanni (és nem Giovanni Battista) volt, polgári és egyházi dokumentumok is megerősítik. A hivatalos anyakönyvekben, mind az egyházi, mind a polgári anyakönyvekben Borel a vezetékneve, de Don Bosco az Oratóriumi emlékiratokban, és gyakran leveleiben is, „Borrelli” vagy „Borelli” formában említi. Talán úgy gondolta, hogy a „Borel” egy nyelvjárási forma, és olaszosítani akarta. Barolo márkinő mindig „Borelnek” hívta, de nem valószínű, hogy a név és a családnév francia eredetű lenne. Az akkoriban érvényes iskolarendszer szerint járt általános és középiskolába. Így 1809 és 1814 között a francia modell alapján épült torinói iskolák tanulója volt, amelyek három év általános iskolai és három év középiskolai tanulmányokat (ezt követően a líceumot) írtak elő. 1814 és 1817 között azonban a visszaállított savoyai rendszer szerint fejezte be középiskolai tanulmányait, ami az elemi és az alsó latin tanulmányok után három év felső latin tanulmányokat (nyelvtan, humán tudományok és retorika) írt elő. Ezután a kétéves filozófiai képzésre (1817-1819) és az ötéves teológiai képzésre (1819-1824) váltott. A torinói egyházmegyében az externális (külső) papnevelési rendszer volt érvényben, amelynek keretében a szeminarista otthon lakhatott, és filozófiai és teológiai kurzusokat látogathatott az egyetemen vagy a szemináriumban. Borel egy „külső szeminarista” csoport tagja volt, akiket az erre a célra kijelölt négy templom egyikéhez osztottak be, az érsek által kinevezett prefektus irányítása alatt. 1817-ben öltötte fel a papi ruhát, és csatlakozott a Corpus Domini templomhoz tartozó klerikusok csoportjához. Ezt maga is megerősítette, amikor tanúvallomást tett Giuseppe Benedetto Cottolengo boldoggá avatási eljárása során. Teológiai tanulmányaival és vizsgáival kapcsolatos feljegyzések a Torinói Egyetem Történeti Levéltárában találhatók. Alapdiplomáját 1821. március 29-én, licenciátusát 1823. június 3-án, doktori címét pedig 1824. május 24-én szerezte meg (ettől kezdve használhatta a „teológus” címet). Érdekes megjegyezni, hogy Luigi Guala teológusnak, a teológiai kar professzorának és az Assisi Szent Ferenc Egyházi Kollégium rektorának az aláírása Borel összes vizsgabizonyítványán szerepel. szeptember 16-án, 23 éves korában szentelték pappá. Az újonnan felszentelt papnak a felszentelést követően, a teológiai kurzus befejezéseként és a szolgálat gyakorlására való felkészülésként körülbelül két évig részt kellett vennie az elismert helyszínek (szeminárium, egyetem, Assisi Szent Ferenc Kollégium) egyikében tartott erkölcsi konferenciákon. Nincsenek dokumentumaink arról, hogy Borel melyik helyszínen vett részt, de mivel azonban nevét azok között a papok között említik, akik Cafasso álláspontjához közel álltak (aki azonban csak 1836 körül kezdett el tanítani), feltételezhetjük, hogy részt vett legalább néhányon Guala teológus nyilvános előadásai közül. Mindenesetre Borel atya kapcsolata a Főiskolával, valamint teológiai-lelkipásztori irányultsága tagadhatatlannak tűnik. 1824-ben, amikor pappá szentelték, már a „ház és a királyi kápolna kispapjaként” szolgált; 1831-ben „királyi káplánná” léptették elő, ezt a tisztséget 1841-ig töltötte be. Natale Cerrato ezt írja: „Az udvari papság, amely meghatározott időpontokban volt jelen, hogy meghatározott vallási szolgálati feladatokat lásson el, alkotta a »Királyi Kápolnát«, élén a fő alamizsnással, aki Torino érseke volt. Alatta hat alamizsnás állt, nemesi családból származó egyházi személyek, akik az udvarban képviselték őt, szent ruhák viselése nélkül vettek részt a liturgikus szertartásokon, de fekete köpenyben állva a királyi személyek segítőjeként. Az alamizsnásokon kívül ott voltak a káplánok és a kispapok, akik a liturgikus szolgálatot látták el, az előbbi misét celebrált és prédikált, az utóbbi a meghatározott beosztások szerint szolgált. A királyi káplán tisztsége tiszteletbeli és áhított pozíció volt, amely fizetéssel járt, és bőséges szabadidőt hagyott más foglalkozásokra.” 1837-ben benyújtotta királyi kápláni nyugdíjkérelmét, de szolgálatát 1840 decemberéig folytatta, amikor Barolo márkinő Rifugio-jának lelki igazgatójává nevezték ki. Miközben továbbra is a Királyi Palotában szolgált, Carlo Antonio Borsarelli teológussal együtt, az 1829-30-as és 1842-43-as tanévtől a Paolai Szent Ferenc Királyi Kollégium lelki igazgatója volt. Fő feladatai a napi szentmise bemutatása a diákoknak, a vasárnapi prédikáció az iskola közösségében (reggel az evangélium magyarázata, délután pedig a keresztény tanítás oktatása), valamint a napi katekizmusóra voltak. Paolai Szent Ferenc iskolája a minimita rend egykori kolostorában működött, amely egyben az egyetemi kollégiumnak is otthont adott. Borel együttműködött Giuseppe Benedetto Cottolengo kanonokkal, az Isteni Gondviselés Kicsiny Házának alapítójával is. Az intézményben krónikus testi és szellemi betegségben szenvedőket, különösen szegényeket gondoztak. Egyéb elkötelezettségei ellenére hosszú éveket szentelt a Kicsiny Ház lelki szükségleteinek, amint azt maga is tanúsította Cottolengo boldoggá avatásának egyházmegyei eljárása során, amely 1863 és 1873 között zajlott. Nem tudjuk biztosan megmondani, mikor kezdte meg lelkipásztori szolgálatát a foglyok között. 1840-ben már biztosan együttműködött Cafasso atyával, és valószínűleg élete végéig folytatta ezt az együttműködést. Az biztos, hogy Don Bosco, amikor a kollégium diákjaként Cafasso börtönlelkészi munkájában segédkezett, Borelt is ott találta Borsarelli kanonokkal és Mathias atyával, az Irgalmasság Testvériségének igazgatójával együtt. Borel Cafasso atyával együtt különös gondot fordított a halálra ítéltekre. Az Életrajzi emlékiratok ezenkívül érdekes részleteket közöl a foglyokkal folytatott módszeréről. 1840. december 29-én Borel atyát, Luigi Delrivo atya utódjaként kinevezték a Rifugio (Menhely) lelki igazgatójává. Attól a naptól kezdve több mint 30 éven át buzgón szolgálta a Barolo-féle intézményeket. Ez volt minden szolgálata közül a legfontosabb, kiterjedtsége, intenzitása és az abban megnyilvánuló elkötelezettség, de a legnagyobb felelősség miatt a legigényesebb is. Lelki vezetője és tanítója volt a menhelyen élő fiatal nőknek és a róluk gondoskodó Szent József nővéreknek. Emellett a Szent Mária Magdolna bűnbánó nővéreinek (közismert nevén Magdolnák) lelki vezetője is volt, akik félig elzárt körülmények között éltek a Menhely melletti kolostorukban. Munkája magában foglalta a napi szentmise bemutatását, a prédikációt, a hitoktatást, a gyónást és a lelki vezetést, valamint a betegek lelkigondozását. Az Opera Pia Barolo archívumából számos olyan pap nevét találjuk, akik együttműködtek Borel teológussal a márkinő által alapított intézményekben: Pietro Ponte atya (1821-1892), a Szent Anna Intézet káplánja; Sebastiano Pacchiotti atya (1806-1884), a menhely káplánhelyettese; Bosco atya, a menhely káplánhelyettese és az Ospedaletto di Santa Filomena kijelölt káplánja 1844 és 1846 között; Giovanni Giacomelli atya (1820-1901), az Ospedaletto káplánja 1854-től; Marcantonio Durando atya (1801-1880), vincés szerzetes, a Magdolna nővérek szerzetesrendjének hivatalos vezetője. Borel neve többször is megjelenik az Oratóriumi emlékiratokban, Don Bosco levelezésében és az Életrajzi emlékiratokban, mint barát és támogató. Don Bosco először akkor találkozott vele, amikor szemináriumban volt, egy lelkigyakorlaton. Megbeszélte vele a hivatásában való kitartás eszközeit, és megjegyezte válaszát: „Az elvonulással és a gyakori áldozással az ember tökéletesíti és megőrzi hivatását, és igazi egyházi személyiséggé válik.” Később, a kollégiumban töltött évek alatt többször is látta, amikor lelkipásztori szolgálatot látott el a börtönben és a város más jótékonysági intézményeiben. „Borelli teológusban megismerkedésünk első percétől kezdve – olvashatjuk az Oratóriumi emlékiratokban –, szentéletű papot láttam, aki csodálatra és követésre érdemes. Ahányszor csak alkalmam nyílt vele beszélgetni, az mind a papi buzgóság, a jó tanácsok és a jóra való buzdítás egy-egy leckéje volt. A három konviktusi év alatt gyakran hívott, hogy szolgáljak neki a szent szertartásoknál, gyóntassak és prédikáljak vele. Így aztán a munkahelyem ismerős és bizonyos értelemben otthonos is volt számomra. Hosszasan és sokszor beszéltünk arról, milyen szabályokat kövessünk annak érdekében, hogy segíthessük egymást a börtönök látogatásában és teljesíthessük a ránk bízott kötelezettségeket, ám ugyanakkor a fiatalokat is támogathassuk, akiknek erkölcsi állapota és elhanyagoltsága egyre jobban fölkeltette a papok figyelmét.” 1844 őszén Borel – Cafasso atya kérésére és Barolo márkinő beleegyezésével – magával vitte Don Boscót a Rifugióba, mivel lakhatásra és fizetett munkára volt szüksége, amíg az Ospedaletto elkészül. Ettől a pillanattól kezdve legközelebbi és legmegbízhatóbb támogatójává vált. Fokozatosan kapcsolatba hozta a torinói nemesség és polgárság gazdag embereivel. Segítette és védte őt vándorló oratórium időszakában (1844-46), kiállt mellette, például amikor elűzték a San Pietro in Vincoliból és a Mulini kápolnába költöztették, vagy amikor 1846 elején a környék plébánosai félelmüket fejezték ki amiatt, hogy az oratórium beavatkozik a plébániák tevékenységébe. Mindenekelőtt nem hagyta el a legnehezebb pillanatokban. Mellette állt a Barolo márkinővel való szakítás során, anyagilag segítette a bérleti díjban, majd később a Pinardi-birtok megvásárlásában. Amikor az oratórium végre letelepedett Valdoccóban, ő áldotta meg a fészer-kápolnát. A következő években továbbra is együttműködött Don Boscóval a prédikálás, a gyónás, a nyilvános kapcsolatok és az Oratórium igazgatása terén. Vezette a könyvelést, feljegyezte a bevételeket, kiadásokat és a említésre méltó dolgokat (például 1846-ban feljegyezte, hogy 650 fiatal vett részt Szent Alajos ünnepén). Amikor 1845 végén Don Bosco egészsége megromlott, értesítette a márkinőt, aki akkoriban Rómában tartózkodott. A márkinő is aggódott, és ezt írta Borelnek: „Emlékszel, hányszor javasoltam, hogy gondoskodj róla, és hagyd pihenni stb. stb. Nem hallgattál rám; azt mondtad, hogy a papoknak dolgozniuk kell.” Végül, amikor Don Bosco 1846 nyarán súlyosan megbetegedett, mindenben gondoskodott róla, és a Becchiben töltött lábadozása alatt (augusztus és november között) Vola és Carpano teológusok, valamint Trivero és Pacchiotti papok segítségével átvette az oratórium irányítását. Goffredo Casalis ezt írja: „Ezek [a fent említett papok] négy hónapon keresztül, Borelli teológussal egyetértésben, mindenben helyettesítették az intézmény távollévő alapítóját, és oly módon támogatták annak széles körű bevezetését, hogy hamarosan kiérdemelték az összes fiatal megbecsülését és szeretetét. A megbecsülést és a szeretetet nekik is, akárcsak az alapítónak, nagyon nagy türelem és számtalan áldozat árán kellett megszerezniük. Kezdetben ez az intézmény sokkal szegényebb volt, mint jelenleg, és rakoncátlan, mindenféle nevelés nélküli fiatalokkal kellett foglalkozniuk, akik közül sokaknak sokszor egy darab kenyerük sem volt, hogy csillapítsa az éhségüket. Rendkívül rongyosak és piszkosak voltak, és ezen felül, ahogy az mindenkivel megesik, aki jót akar tenni, nem kevés, nem is kis ellentmondást kellett elviselniük. Visszatértekor Don Bosco nagyobb illemszabályokat talált a kápolnában, és számos új fiút látott, akik először üdvözölték jótevőjüket. A dolgok már javában haladtak […]. Borel képzett prédikátor volt; népszerű és élénk stílust használt, amelyet nagyra értékeltek; ezért gyakran meghívták, hogy dicsőítő beszédeket tartson és missziókat vezessen a torinói egyházmegyében és másutt is. Mindig nagylelkűen és apostoli buzgalommal végezte ezt. Prédikációi egyszerűek, kellemesek, humorral és anekdotákkal teliek voltak, de tartalmasak, mélyen keresztényiek, megindítóak és nagy hatásúak. Cafasso atya azt mondta róla, hogy „talán ő volt az egész egyházmegye legjobb szónoka, mivel könnyedén beszélt jó piemonti nyelvünkön, a közmondások, a szellemes megjegyzések, a szellemes kifejezések miatt, amelyek ajkán virágoztak, és amiatt, hogy világosan elmagyarázott bármilyen tanbeli nehézséget, a célnak legmegfelelőbb hasonlatokat használva; főleg amikor a fiatalokhoz kellett szólnia, akik az ő legnagyobb öröme voltak.” Ebben a szolgálatban Don Bosco számára is mindig elérhető volt. Egyik vasárnap, miután az egész délelőttöt különböző templomokban töltötte ünnepléssel, prédikációval és gyóntatással, azt mondták neki, hogy szükség van rá az oratóriumban egy prédikációra. Aki érte ment, a veteményeskertben találta, amint kenyeret és paprikát evett. Nem késlekedett. Néhány perc múlva a Pinardi-kápolna szószékén volt, és egy fiúcsoportnak prédikált. 1852 után a Szalézi Szent Ferenc templomában is prédikált. Nyilvános párbeszédei Don Boscóval híresek voltak. A fiúk között ült, és nagyon szórakoztatóan játszotta egy naiv fiatalember, egy gazember, egy mesterkéletlen bűnbánó szerepét, miközben Don Bosco a szószékről oktatott és prédikált. A hír, hogy egy bizonyos vasárnap a teológus „beszélgetni” fog, elég volt ahhoz, hogy figyelmes hallgatókkal töltse meg a templomot. 1849-ben, Borsarelli, Ponte és ... atyák segítségével... Gastaldi vezetésével sikeresen prédikált a fiúknak három oratóriumból, akik az Irgalmasság Testvérisége templomában gyűltek össze egy hétnapos lelkigyakorlaton (december 22-28.). Evangéliumi szempontból egyszerű és takarékos életmódot folytatott. Soha nem aggódott magáért. Az 1860-as években egészsége romlott. Gyakran kénytelen volt ágyban maradni, vagy egy széken ülni a Rifugióban. 1869. március 25-én Don Bosco visszatért Rómából a Szalézi Társaság jóváhagyásáról szóló hírrel. Borel szobájából hallotta az oratóriumbeli fiúk éljenzését és a zenekar játékát. Megértette, mi történik. Este nyolc óra körül járt az idő. Kikelt az ágyból, botjára támaszkodva lement az utcára, és belépett az oratórium udvarára. Itt találkozott Don Boscóval, és megtudta a jó hírt. „Köszönöm, Uram, most már boldogan halhatok meg!” – kiáltotta, és anélkül, hogy bármit is szólt volna, visszatért a Rifugióba. 1870. május 8-án érdemei elismeréseként a Királyság egyik legrangosabb tiszteletbeli címét adományozták neki: a Szent Móric és Lázár Rend lovagjává nevezték ki. Továbbra is végzett némi papi tevékenységet, de élete utolsó két évét ágyhoz kötötten töltötte. 1873. szeptember 8-án, 72 éves korában halt meg, valószínűleg agyvérzés következtében. Olyan szegény volt, hogy még a temetésére sem hagyott elég pénzt. Koporsóját a Valdoccóban az őszi konferenciákra összegyűlt szalézi igazgatók vitték a temetőbe, az oratórium zenekarának és a ház összes fiataljának kíséretében. Szegényes kis szobájában Szalézi Szent Ferenc képe alá Szent Pál szavait írta: „Omnibus omnia factus sum” – Mindenkinek mindene lettem.    Forrás: Arthur J. LENTI, Don Bosco storia e spirito, I. kötet, 383. o.   donbosco.press/Szaléziak.HU  

2026-07-31 09:19:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=elcsendesedes_nyar_kozosseg_a_szalezi_noverekkel Szaléziak.hu Még lehet jelentkezni a Don Bosco Nővérek augusztusi lelkigyakorlatára, amelyet minden évben nyáron szerveznek azoknak a 18–30 év közötti lányoknak, akik keresik Isten álmát az életükről. Ezen a lelkigyakorlaton a Szűzanyához fordulunk segítségért, hogy jobban megértsük mit is mond Jézus konkrétan nekem, mi az Ő álma az én életemről. Nem mindegy hogyan élem az életemet, színültig, vagy...

Ezek a lelkigyakorlatok elsősorban segítenek elmélyíteni női identitásunkat, anyai küldetésünket (a házasságban vagy az Istennek szentelt életben), és megnyílni Isten minden értelmet felülmúló szeretetének, aki azt akarja, hogy teljes, boldog életet éljünk. Ha számodra is fontos együtt keresni mit álmodik Isten konkrétan a te életedről, akkor téged is szeretettel várunk. Az előadásokon, szentségimádásokon és a lelki programon kívül lesz lehetőséged a személyes beszélgetésre is, és a közösség építésére a hozzád hasonlóan keresőkkel. „Női szívvel színültig” - lelkigyakorlat 2026. augusztus 11-15. között Sárospatakon. A lelkigyakorlat ára 20 000 ft. Az odajutással segítünk, Budapestről és Egerből kisbusszal, illetve autóval megyünk. Szeretettel várunk, tölts velünk és a Jóistennel időt nyáron! JELENTKEZÉS   donbosconoverek.hu/Szaléziak.HU

2026-07-30 15:04:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=manuel_jimenez_atya_a_rendfonok_uj_megbizottja_a_szalezi_csalad_fele Szaléziak.hu 2026. július 7-én Fabio Attard rendfőnök Manuel Jiménez Castro atyát nevezte ki a Szalézi Család Titkárságának új rendfőnöki megbízottjává a 2026–2032 közötti hatéves ciklusra. Joan Lluís Playà atya utódja lesz, aki 2020 óta vezette a titkárságot.

A kinevezés és a megbízatás Kinevező levelében a rendfőnök Jiménez atyát megbízta a Szalézi Család különböző csoportjai közötti közösség előmozdítását célzó lelkesítő szolgálattal, tiszteletben tartva sajátosságaikat és autonómiájukat, a szalézi alapszabályok és szabályzatok szellemében. Jiménez atya 2026. december 1-jén lép hivatalba. Manuel (Manolo) Jiménez Castro atya 1959. október 23-án született a spanyolországi Cádiz tartománybeli Tarifában. Jelenleg a torinói Valdoccóban található Segítő Szűz Mária Anyaház közösségének igazgatója, ezt a tisztséget 2023. december 5-től töltötte be. Pályafutása a szalézi kongregáción belül kiterjedt és nemzetközi volt. Igazgatóként és novíciusmesterként szolgált a spanyolországi Sanlúcar la Mayorban, majd Afrikába költözött, ahol igazgatóként szolgált Karában (Togo), majd Lomé-Gbényedziben (Togo), ahol plébánosként is szolgált; a Nyugat-Frankofón Afrika Tartomány vizitátora, majd tartományfőnöke (2004–2010); az Egyenlítői Trópusi Afrika Tartomány elöljárója (2010–2015); és az Afrika-Kongó-Kongó Tartomány első elöljárója (2017–2023) volt. A 2015–2017 közötti időszakban a római szalézi rendfőnökség igazgatójaként is szolgált. A kongregáció szintjén Jiménez atya 2023. szeptember 1. óta a Don Bosco Önkéntesei (VDB) központi asszisztenseként is tevékenykedett. ANS-Róma/Szaléziak.HU

2026-07-30 10:29:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=leo_papa_videouzenete_a_brazil_fiataloknak Szaléziak.hu A Szentatya videóüzenet küldött a Halleluja Fesztiválra, amely július 22-26-a között zajlott Brazíliában. A pápa örömmel állapította meg, hogy a fiatalok lelkesedése magával ragadó volt, majd aggodalmát fejezte ki a digitális háló rejtette kockázatok miatt, melyek félő, hogy átveszik a valódi értékek helyét. A fiatalok kövessék Szent Carlo Acutis példáját, aki mindig Krisztust helyezte a középpontba – buzdított.

A Shalom Katolikus Közösség évente rendezi meg Fortalezában a Halleluja Fesztivált, ami Latin-Amerika legnagyobb katolikus zenei és művészeti rendezvénye. Öt nap alatt több mint egymillió fiatal vett részt a zenei, táncos eseményeken, imádságokon és kulturális programokon, melyek a hit, a művészet és a közösség élményének megtapasztalását segítették. A pápa arra buzdította őket, hogy ne veszítsék szem elől a legfontosabb célt: a béke építését a kapcsolatokban, és ne hagyják magukat messzire sodorni Istentől. Lelkesedés és missziós buzgalom Videóüzenetében XIV. Leó pápa örömmel csatlakozik az idei fesztiválhoz, mely évről évre olyan kezdeményezés, ami a zenén, a dicsőítésen és a szentségimádáson keresztül sok ember szívét érintette meg, az evangelizálás jó gyümölcseit teremve: gyónások, megtérések, papi és szerzetesi hivatások formájában. „Szeretném ma hangsúlyozni, mennyire jó a fiatalokkal lenni. Ragadós a lelkesedésetek, és mindannyiunkban megújult apostoli buzgalmat ébreszt. Legutóbbi utazásaimon és a fiatalok jubileumán megfigyeltem, hogy mindegyikőtök rendelkezik a világ átalakítására azzal a pótolhatatlan missziós erővel, amire az evangéliumnak olyan kétségbeesett szüksége van. Soha ne veszítsétek el ezt a missziós buzgalmat” – mondta a brazil fiataloknak a pápa. A Krisztus nélküli életből hiányzik a kegyelem Ezt az életerőt várja az Úr minden megkeresztelttől a jó hír terjesztésében. Napjainkban még sok embernek szüksége van arra, hogy megtudja: Jézus képes válaszolni legmélyebb vágyaikra, azzal, hogy kinyilatkoztatta az emberiségnek a róla szóló igazságot. „Hirdessétek bátran, hogy a Krisztus nélküli életből hiányzik a kegyelem! Ő az Út, az Igazság és az Élet, ő ad értelmet a létnek és minden dolognak. Ez a hit mozgat minket, és érdemes megosztani azokkal, akiket szeretünk és akiknek a legnagyobb szükségük van rá”. Lehetséges azonban, hogy idővel az ünnepi lelkesedés elhalványul. Ahhoz, hogy ébren tartsuk a hit lángját, és tanúskodjunk a feltámadásról barátainknak és azoknak, akikkel találkozunk, meg kell maradnunk Isten jelenlétében az imádságon keresztül. Az Úrral való hiteles kapcsolat következetességet, kitartást igényel és azt a biztos meggyőződést, hogy a Mennyei Atya soha nem hagy el minket, éppen ellenkezőleg: Fiában eljön hozzánk. „Soha ne féljetek Krisztustól! Ő semmit nem vesz el, hanem mindent megad” – idézte XVI. Benedeket a Szentatya. Aki a Megváltóra bízza magát, százszor annyit kap, és mindig győztes lesz. A sportban látjuk a győztes örömét, de a vesztes bánatát is. Krisztussal mindig győzünk. A szentek a bizonyíték rá. Óvatosan a közösségi médiával és a mesterséges intelligenciával Hagyjuk, hogy ösztönözzön bennünket Szent Carlo Acutis példája! Ő megmutatja, hogyan tegyünk mindig Krisztust a középpontba, a technológia használatában is. Őt vegyék a fiatalok példának, mértékkel és fegyelmezetten használják a közösségi hálót és a mesterséges intelligenciát, ami egy irreális világba vetíthet minket, ahol a múlékony, a puszta látszat és a megtévesztés végül átveszi a valós értékek és a tényleg fontos dolgok helyét. „Kedves fiatalok! Hagyjátok, hogy a Szentlélek egy nagyobb szeretetet gyújtson bennetek, mely képes evangelizáló erővé alakítani ifjúságotokat, valamennyitőtöket a béke városát építő élő kővé tenni, amelyre annyira vágyunk, hogy - Szent Ágoston szavaival - Isten városa jelen legyen az emberek városaiban. Isten erősítse meg a fiatalokat a próbatételekben és segítsen hűen megélni az életszentségre szóló hívást!” – búcsúzott a pápa a fiataloktól, majd apostoli áldását adta a Halleluja Fesztivál résztvevőire és szervezőire. vaticannews.va/Szaléziak.HU

2026-07-30 10:17:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=olaszorszag___elia_comini_szalezi_atya_boldogga_avatasa Szaléziak.hu 2026. szeptember 27-én, vasárnap 17.00 órakor a bolognai San Petronio-bazilikában boldoggá avatják Ubaldo Marchioni egyházmegyés papot, Elia Comini szalézi atyát és Martino Capelli dehoniánus atyát. Ezeket a papokat a náci csapatok ölték meg 1944-ben a Monte Sole-i mészárlások során. A boldoggá avatási szertartásra ünnepélyes misén kerül sor, amelyet Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa celebrál, és Matteo Zuppi bíboros érsek koncelebrál, Fabio Attard atyával, a szalézi kongregáció rendfőnökével és Carlos Luis Suárez Codorniú atyával, a Jézus Szent Szíve Papjai Kongregációjának elöljárójával együtt.

2024. december 18-án Ferenc pápa, majd 2025. november 21-én XIV. Leó pápa felhatalmazta a Vatikáni Szenttéavatási Dikasztériumot, hogy kihirdesse azokat a dekrétumokat, amelyek elismerik Elia Comini, Ubaldo Marchioni és Martino Capelli atyák „hit iránti gyűlöletből” elszenvedett vértanúságát. Ez a három új boldog csatlakozott Giovanni Fornasini atyához, a Monte Sole-i mészárlásokban megölt és 2021. szeptember 26-án Bolognában boldoggá avatott másik paphoz. Ubaldo Marchioni atya, aki 1918. május 19-én született a bolognai Appenninek Vimignano (Grizzana) nevű településén, példás életű pap volt, aki a háború legtragikusabb pillanataiban is hűséges maradt közösségéhez. 1942-ben szentelték fel, és 1944 májusától plébánosként szolgált San Martino di Caprara-ban és Casagliában. Ugyanazon év szeptember 29-i náci mészárlás során hívei mellett maradt egészen a casagliai oltár lépcsőjén bekövetkezett erőszakos haláláig. Az oltár törmelékei között találtak egy golyónyomokkal teli cibóriumot, a hit és a vértanúság szimbólumát. Martino Capelli atya 1912. szeptember 20-án született Val Serianában (Bergamo), és vallási és tudományos képzését a dehoni atyáknál, többek között Bolognában végezte. 1933. szeptember 23-án örökfogadalmat tett, és 1938-ban pappá szentelték. Elia Comini atya, a Szalézi Szent Ferenc Társaság fogadalmas papja, 1910. május 7-én született Calvenzano di Vergatoban (Bologna). 1944 nyarán mindkét férfi a Salvaro plébánián élt, és a plébánost segítette a háború sújtotta lakosság megsegítésében. Szeptember 29-én a nácik letartóztatták, miközben a credai mészárlás áldozatainak segítettek, és egy nagy csoport összegyűjtött emberrel együtt bebörtönözték őket. Október 1-jén a három papot, valamint további 45 férfit kiválasztottak, és a Salvaro-csatorna partján lelőtték őket. ANS-Róma/Szaléziak.HU

2026-07-29 15:28:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=boscofeszt_2026___gorogjon_az_elet_szinultig_merjed Szaléziak.hu Péliföldszentkereszten július 20-án hivatalosan is kezdetét vette a 12. BoscoFeszt!

Az első nap rengeteg élménnyel telt: a regisztráció után a Péli Tours különleges buszos idegenvezetésével ismerkedtünk az itt felépült görög világgal, majd Áron testvér és a Szalim stáb köszöntött bennünket. Ebéd után elkezdődött az igazi csapatépítés: a fürdőbombák segítségével mindenki megtalálta a csoportját, közösen megfestettük a görög tengert, majd az első csoportperceken jobban megismerhettük egymást. A délután során Sipka Bence pszichológus gondolatébresztő előadását hallgattuk meg, elindítottuk a heti "Fanövesztő" mobilmentesítő játékot, majd a vacsorát követően közösen vettünk részt a nyitó szentmisén. Az estét egy izgalmas "Trójai háború" témájú csapatjátékkal, egy színdarabbal, valamint naplóírással és "Jóéjszakát" gondolattal zártuk. Akiknek még maradt energiájuk, teaházban beszélgettek, társasoztak, dartsoztak, Among Ust játszottak vagy fényröpiztek. A második nap is tartalmas volt! A napot közös rózsafüzérrel és reggeli imával kezdtük, majd Takács Gusztáv görögkatolikus atya „Töltsétek meg színültig!” című előadásában mélyülhettünk el a nap üzenetében, miközben a görögkatolikus és a római katolikus liturgia közötti különbségeket is jobban megismerhettük. A csoportpercek után együtt ünnepeltük a Szent Liturgiát. Ebéd után sem unatkoztunk: az animációs színdarabot, stáb vs. résztvevő párbaj követte, délután kezdetét vette a strandröplabda-bajnokság, a vízicsata és a homokvárépítő verseny pedig rengeteg vidám pillanatot tartogatott. A kézműves foglalkozásokon rózsafüzérek készültek, a Partrádió pedig egész délután gondoskodott a jó hangulatról. Az estét a lourdes-i barlangnál zártuk, ahol a Te Deum dicsőítő zenekar vezetésével közösen adhattunk hálát, miközben gyónási lehetőség is várta a résztvevőket. A nap végén pedig még mindig nem fogyott el a lendület: görög táncház, csocsóbajnokság, vitaest, teaház és a hagyományos belga tánc gondoskodott arról, hogy méltó lezárása legyen ennek az élményekkel, közösségi pillanatokkal és lelki feltöltődéssel teli napnak. Egy nap, ezer élmény! A harmadik napunk megszokottan reggeli imával és reggelivel kezdtük, majd kezdetét vette a workshopos délelőtt, ahol mindenki megtalálhatta a hozzá legközelebb álló programot. Festettünk óriás ecsettel, mozaikoztunk, zenéltünk, drámáztunk, íjászkodtunk, kötelet húztunk, kvízeztünk, ételkóstolón vettünk részt, és még szoborcsoportokat is alkottunk. A szentmise után a strandon folytatódott a nap, ahol az olimpiai versenyszámok – diszkoszvetés, távolugrás, futás és kötélhúzás – mellett Szöllősy Bóra fitnesztornája, Zsinka Laci street workout foglalkozása és a napszemüveg-díszítő kézműves program is sokakat megmozgatott. Ahogy lement a nap, különleges hangulat töltötte meg a helyszínt: tetoválások készültek, naplementés fotók születtek, majd a közös zenélés koronázta meg az estét. A Látogatóközpontnál közösen néztünk meg egy animációs videót, megosztottuk a Jóéjszakát gondolatainkat, és naplóírással zártuk a napot. Akiknek még maradt energiájuk, fakultatív esti programok közül választhattak: bátorságpróba, csocsóbajnokság, fáklyás rózsafüzér, teaház és gyónás várta őket. Egy újabb élményekkel teli nap! A negyedik napot is a megszokott reggeli imával és közös reggelivel indítottuk, majd kezdetét vették a műhelyfoglalkozások. Mindenki megtalálhatta a hozzá közel álló témát: volt PapCast – Tabuk nélkül! Szlama Ákos atyával; bibliodráma; gyógytorna; pirográfia; mesterséges intelligencia; jelnyelv; cukrászat; párkapcsolati beszélgetés házaspárral és tánc. A délután strandjátékokkal és kézműveskedéssel folytatódott, majd ellátogattunk a péliföldszentkereszti Idősek otthonába, ahol a jelenlétünkkel és beszélgetéseinkkel igyekeztünk örömet szerezni. A nap csúcspontja a közös szentmise volt, amelyet egy különleges görög ünnepi vacsora követett.  Ezután elkészült a napi videó és animáció, majd naplózással és Géza testvér Jóéjszakát gondolataival tekintettünk vissza a nap ajándékaira. Az estét fényröpi, teaház és DJ Ser Marci fergeteges bulija tette felejthetetlenné. A napot pedig hárfakíséretes szentségimádással és éjféli dicsőítéssel zártuk. Jó volt megélni ezt a sok mosolyt, beszélgetést, találkozást és közös élményt! Végül egy újabb felejthetetlen nap várt ránk, amit ismételten közös reggeli imával kezdtük. Ezután jött a reggeli, a készülődés és a pakolás – mert minden jó táborfesztivál egyszer véget ér… de előtte még akadt bőven teendő! A záró impulzus és a "Szalim percek" segítettek visszatekinteni az együtt töltött napokra. A búcsúzás persze nem maradhatott el, ahogy a záró csoportpercek sem, ahol még egyszer együtt lehettünk a kis közösségeinkben. A délelőtt csúcspontja a szentmisére való ráhangolódás és a közös mise volt, ahol hálát adhattunk mindazért, amit ezen a héten megélhettünk. Köszönjük, hogy az idei BoscoFeszten is velünk tartottatok! Bár a nyár valóban görög tovább, reméljük, hogy az elmúlt hét emlékei még sokáig veletek maradnak! szalim.hu/Szaléziak.HU  

2026-07-29 11:29:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=erettsegi_utani_kepzeseink___szamalk_szalezi_technikum_es_szakgimnazium Szaléziak.hu Tanulj piacképes szakmákat Budapesten, modern képzési rendszerben, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező tanárainktól, high-tech környezetben! A SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnázium a Szalézi Intézmény Fenntartó iskolájaként működik. Oktató-nevelő munkánkat harminc éves tapasztalatunkra építve, Don Bosco pedagógiai-nevelési értékrendje szerint, az eddigi eredményeink gazdagításával folytatjuk.

13-14. évfolyamon indított képzéseink bemeneti feltétele a sikeres érettségi. A jelentkezéseket a beérkező beiratkozási anyagok sorrendjében fogadjuk és soroljuk osztályba. A szakképzésben a jelentkezés nincs egy fix dátumhoz kötve, mint az egyetemi rendszerben. Amennyiben az osztálylétszám betelik, a jelentkezési lehetőség az adott szakmairányra megszűnik. Technikumi szakmák: - Informatikai rendszer- és alkalmazás-üzemeltető technikus | NAPPALI - Informatikai rendszer- és alkalmazás-üzemeltető technikus | Nem nappali - Szoftverfejlesztő és tesztelő | NAPPALI - Szoftverfejlesztő és tesztelő | Nem nappali - Dekoratőr | NAPPALI - Digitális festő és média designer | NAPPALI - Divat-, jelmez- és díszlettervező (Divattervező) | NAPPALI - Fotográfus (Kreatív fotográfus) | NAPPALI - Fotográfus (Kreatív fotográfus) | Nem nappali - Grafikus | NAPPALI - Grafikus | Nem nappali --Mozgókép- és animációkészítő | NAPPALI - Turisztikai technikus (Idegenvezető) | NAPPALI - Turisztikai technikus (Turisztika szervező) | NAPPALI - Vállalkozási ügyviteli ügyintéző | NAPPALI - Vállalkozási ügyviteli ügyintéző | Nem nappali Szakgimnáziumi szakma: - Képző és iparművészeti munkatárs (Festő) Bővebb információ: www.szamalk-szalezi.hu

2026-07-29 10:55:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=erettsegi_utani_kepzeseink___meta_don_bosco_technikum_es_szakgimnazium Szaléziak.hu Szeretnél egy piacképes szakmát tanulni, de nem egy egyetem az álmod? Gyakorlati, azonnal alkalmazható tudásra vágysz? Fontos számodra, hogy egy jó közösség része legyél? Megtapasztalnád, milyen egy modern, jól felszerelt iskolában tanulni? És szeptemberig nem töltöd be a 25. évedet? Ha a kérdésekre a válaszod IGEN, akkor a META-Don Bosco Technikum és Szakgimnázium téged vár!

Jelentkezz nappali tagozatos képzéseinkre, és két év alatt szerezd meg álmaid szakmáját! Keddi és csütörtöki napokon tudsz beiratkozni a kiválasztott szakra. Államilag támogatott, érettségi utáni képzések: - Turisztikai technikus – idegenvezetői szakirány - Rehabilitációs terapeuta – Fizioterápiás asszisztens - Egészségügyi asszisztens – Perioperatív asszisztens - Mentőápoló - Egészségügyi asszisztens – Gyógyszertári asszisztens szakmairány - Rehabilitációs terapeuta – Gyógymasszőr szakmairány - Kisgyermekgondozó, -nevelő - Kereskedő és webáruházi technikus - Pedagógiai munkatárs – Gyógypedagógiai asszisztens szakmairány - Fitness-wellness instruktor - Pénzügyi-számviteli ügyintéző - Logisztikai technikus – Logisztika és szállítmányozási szakmairány Bővebb információ: www.metakepzes.hu

2026-07-28 12:04:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=venezuela___egy_szalezi_misszionarius_beszamoloja_a_foldrenges_helyszinerol Szaléziak.hu Ubaldino Andrade venezuelai szalézi misszionárius, aki általában a menekültekkel együtt dolgozik Afrikában, ideiglenesen visszatért hazájába, hogy meglátogassa családját. Tartózkodása alatt felkereste a földrengések által legsúlyosabban sújtott területeket, és együtt dolgozott a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberekkel, önkéntesekkel, egészségügyi dolgozókkal és családtagokkal, akik továbbra is szeretteiket keresik a romok között. Beszámolója egy olyan tragédiát tükröz, amely már nem kerül be a hírekbe, és amely elviselhetetlennek bizonyul a lakosság számára.

Több mint egy hónappal a június 24-én Észak-Venezuelát sújtó két, a Richter-skála szerint 7,2-es és 7,5-ös erősségű földrengés után a halálos áldozatok száma tovább emelkedik. A legfrissebb hivatalos adatok 5546 halálos áldozatról számolnak be; továbbá 16 740 ember megsérült, és 17 907-en elvesztették otthonukat, vagy nem tudnak visszatérni oda. A venezuelai származású, Ubaldino Andrade szalézi misszionárius, akit mindenki csak „Uba” néven ismer, és dél-szudáni menekültekkel dolgozik Észak-Ugandában, La Guairába látogatott Jorge Bastidas szalézival és a venezuelai szalézi ifjúsági mozgalom egy tagjával. Ott olyan emberekkel találkozott, akik – annak ellenére, hogy kimerültek és már nem remélik, hogy túlélőket találnak – továbbra is keresik szeretteik holttestét. Íme a beszámolója: „Sokan elvesztették a reményt, hogy élve megtalálják családtagjaikat, de abban még reménykednek, hogy legalább a holttestüket megtalálják. Az emberek továbbra is puszta kézzel ásnak” – hangsúlyozza a szalézi misszionárius. Kiemeli, hogy nehéz felfogni a pusztítás mértékét, amíg az ember személyesen nem látogatja meg az érintett területeket. Teljes épületek romba dőltek, a felső emeletek pedig új földszintekké váltak, mivel több emelet is a romok alatt maradt. „Ami a médián keresztül eljut hozzánk, semmi a tragédia mérhetetlenségéhez képest. Nincs olyan utca, ahol ne találnánk lerombolt épületet vagy házat” – magyarázza. A pusztítással szembesülve a misszionárius kiemeli ezrek spontán mozgósítását. Caracasból és az ország más államaiból folyamatosan érkeznek vízzel, kávéval, rizzsel, arepával ( lepénykenyérrel ), ruhákkal, szerszámokkal és fáklyákkal megrakott járművek. Az emberek által mutatott szolidaritás kiemelkedik egy elképzelhetetlennek tűnő tragédia közepette „Nem csak azért jönnek, hogy nézelődjenek. Azért jönnek, hogy segítsenek, vigasztaljanak, rendet tegyenek és a testvéreikkel legyenek. Szent Pál szavait átfogalmazva: ahol bővelkedik a bánat és a szerencsétlenség, ott a szolidaritás, az együttérzés és a közelség is bővelkedik” – folytatja a szalézi. Andrade atya és társai vizet, gyümölcsleveket, ruhákat, szappant, higiéniai termékeket és élelmiszert tudtak osztani a sátorvárosokban élő családoknak, akik elvesztették otthonukat, értéktárgyaikat, emlékeiket és még dokumentumaikat is. A segélycsomagok között néhány egyszerű csokis keksz is volt. Egy orvos, aki több napnyi munka és alváshiány után kimerült volt, elmagyarázta nekik, mennyire fontos lehet egy ilyen látszólag jelentéktelen gesztus abban a pillanatban. „Annyi szomorúság van itt, és olyan erős a halál szaga. Egy kis keksz nem kelti fel az étvágyat – a szomorúság valóban elviselhetetlen –, de eltüntetheti azt a keserű ízt, ami a szánkban van” – mondta az orvos Andrade atyának. A szalézi szerzetes arról is beszél, hogy a gyerekek képesek megteremteni a normális élet kis szigeteit. „Egy nap a sátrak és a romok között találtunk egy csoport gyereket, akik egy régi, elhagyott autó belsejében játszottak, és a katasztrófa közepette úgy tettek, mintha normális életet élnének – póló nélkül, mert a hőség elviselhetetlen volt.” Az úgynevezett „ground zero”-ban (az epicentrumban), ahol egy, egyenként több mint 14 emeletes lakóházakból álló épületcsoport úgy összeroppant, mintha egy óriási szendvics lenne, az emberek továbbra is arra várnak, hogy a „vakondok” – szakmai képzéssel nem rendelkező hétköznapi emberek – behatoljanak a romok közötti résekbe, és továbbra is keressenek valakit. „Már nem sok nemzetközi csapat maradt. Az emberek viszont még mindig itt vannak: egyetemisták, venezuelai és külföldi orvosok, törvényszéki patológusok, ápolók és fiatalok, akik továbbra is ásnak és holttesteket keresnek” – folytatja a szalézi. Mindezeknek az embereknek lámpával ellátott sisakokra, meleg ruházatra, zseblámpákra és védőfelszerelésre van szükségük. Az egészségügyi dolgozók emellett szúnyoghálókat is kérnek, hogy elzárhassák a sátrakat, ahol dolgoznak, mivel elszaporodtak a legyek azokon a területeken, ahol még mindig holttesteket emelnek ki. Fiatalok, egészségügyi dolgozók és önkéntesek kutatnak a romok között, szinte semmilyen erőforrás nélkül Látogatása során Andrade atya találkozott egy nővel, aki még mindig több családtagját keresi. Ő és egyik gyermeke túlélte, mert nem voltak otthon, amikor a földrengések bekövetkeztek. „Azt mondta nekünk, hogy nem tudott sírni, mert erősnek kellett maradnia, hogy a gyermekei ne csüggedjenek. De meddig bírja ki az ember ilyen körülmények között?” – tűnődik Andrade atya, aki azt a csodát is kiemeli, hogy egy hónappal a földrengések után életben találtak valakit a környéken. A misszionárius ezután arra figyelmeztet, hogy miután a kezdeti mentési szakasz véget ér, hamarosan egy ugyanilyen összetett feladat veszi kezdetét: egy traumatikus élmény pszichológiai következményeinek kezelése, amellyel sokan még nem tudtak megbirkózni. A „MISIONES SALESIANAS” Missziós Iroda és a „Jóvenes y Desarrollo” nem kormányzati szervezet a maga részéről már több mint 350 000 eurót különített el a „Vészhelyzet Venezuela” kampányból, hogy a szaléziak segíthessék a lakosságot, és megkezdődhessen az újjáépítés tervezése. A szaléziak válasza magában foglalja az élelmiszer, a víz, a gyógyszerek és a higiéniai termékek elosztását, valamint az egészségügyi és pszichoszociális támogatást, a gyermekvédelmet, a sürgősségi oktatást, valamint a sérült otthonok és infrastruktúra helyreállítását. Az egyik kezdeményezés hat hónapon keresztül nyújt támogatást 680 különösen kiszolgáltatott családnak Caracasban, La Guairában és Carabobóban. A plébániák, iskolák és szalézi központok továbbra is nyitva tartanak, hogy fogadják az embereket, tárolják és kiosszák a segélyeket. A szerzetesek, a fiatalok és az önkéntesek továbbra is naponta utaznak az érintett területekre, minden rendelkezésre álló erőforrással. Vége a napnak, és Andrade atya így zárja beszámolóját: „Csendben, szótlanul térünk haza. De holnap egy másik nap lesz, és visszatérünk, megrakodva azzal, amit csak sikerül megszereznünk.” ANS-Caracas/Szaléziak.HU

2026-07-27 16:39:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=zambia__a_makululu_mezogazdasagi_projekt Szaléziak.hu Két év intenzív munka után egyre világosabban látszanak a Don Bosco Szaléziak jelentős erőfeszítéseinek eredményei a zambiai Kabwe közelében található Makululu misszióban. Az ország legnagyobb informális településén és Afrika egyik legnagyobbjának tartott misszió egy széleskörű mezőgazdasági projektet dolgozott ki három céllal: megbízható, egészséges élelmiszer biztosítása a misszió által befogadott kiszolgáltatott fiatalok számára; a munka gazdasági fenntarthatóvá tétele az élelmiszerköltségek csökkentésével és a többlettermékek értékesítéséből származó jövedelemszerzéssel; valamint fokozatosan munkahelyteremtés a helyi lakosság számára.

A több mint két évvel ezelőtt indított kezdeményezést a szaléziak és a nemzetközi jótevők széles hálózata, köztük számos szalézi missziós iroda együttműködésével viszik tovább. A sok támogató hozzájárulásának köszönhetően a makululiui szalézi mezőgazdasági projekt most a következőket foglalja magában: – egy teherautó, egy traktor és számos mezőgazdasági gép, amelyek megkönnyítik a terepmunkát; – egy gyümölcsös több mint 300 különböző fajtájú fával; – egy nagy zöldségeskert, gondosan felszerelve kutakkal és víztartályokkal, hogy a növények folyamatosan öntözve legyenek; – két ház mezőgazdasági munkások számára; – két nagy épület, amelyek takarmány- és felszereléstárolóként, valamint baromfiólakként is szolgálnak. Jelenleg 2800 szabadtartású csirke és tojótyúk van itt, de ennél sokkal több fér el bennük; a jelenlegi termelés körülbelül napi 1500 tojás; – tizenegy halastó, amelyek mindegyike körülbelül 5000 hal tenyésztésére szolgál; – egy körülbelül 100 sertést tartó sertéstelep; – egy 50 kacsából álló csapat, amely várhatóan idővel növekedni fog; – egy 50 kecskéből álló csorda, amely várhatóan idővel szintén bővülni fog; – falak, kerítések és világítás a projekt helyszínének biztosítása érdekében. Mindez nehézségek nélkül valósult meg. A helyi szaléziaknak gyakori, heves esőzésekkel kellett megküzdeniük, amelyek ismételten a munka leállítását kényszerítették ki, sőt a tervek felülvizsgálatát is szükségessé tették az éghajlati változékonyság miatt. Emellett megbízhatatlan beszállítókkal és jelentős árfolyam-ingadozással is szembesültek, ami több esetben jelentős változásokat okozott az összköltségekben és a végső kifizetésekben. „Ez egy igazán fontos projekt a zambiai szaléziak számára – és nem csak számukra –, mert megtestesíti a szalézi szellemet. Nem csupán a központ önellátóvá tételét célozza; mindenekelőtt a Makululu otthonban szívesen látott fiatalokat támogatja, különösen azokat, akik, még mielőtt az iskola diákjai lettek volna, az utcán éltek. Ha jól irányítják, könnyen fenntarthatja a szalézi központot, és példaként szolgálhat nemcsak a zambiai, zimbabwei, malawi és botswanai (ZMB) altartomány, hanem az egész kongregáció számára is. Személyes felelősséget kell vállalnunk, és keményen kell dolgoznunk misszióink támogatásán” – mondta Piotr Gozdalski atya, egy Makululuban szolgáló lengyel szalézi misszionárius. A projekt valóban Don Bosco első számú kedvezményezettjeit – a Makululuban szívesen látott utcagyerekeket – helyezi középpontba. Egy részlet ezt különösen világossá teszi: „A gyümölcs- és zöldségtermesztés ciklusokban szerveződik a folyamatos ellátás biztosítása érdekében. A kert nem tömegtermelésre és -értékesítésre szolgál; elsődleges célja, hogy friss zöldségeket biztosítson gyermekeink számára. Most már teljesen önellátóak vagyunk zöldségből, sertéshúsból, tojásból és hallból” – magyarázta Gozdalski atya. Ugyanakkor a többlettermékek értékesítése továbbra is a kezdeményezés egyik kimondott célja, a fiatalok mezőgazdasági és állattenyésztési képzésével együtt. A farm fejlesztése a helyi közösségben is nagy érdeklődést és pozitív visszhangot váltott ki. „A közösség sok tagja látogatja meg a földjeinket, és nagy érdeklődéssel követi a fejlődést. A projekt azt mutatja, hogy a fenntartható mezőgazdasági fejlődés és az életkörülmények fokozatos javítása még nehéz körülmények között is lehetséges” – tette hozzá a lengyel misszionárius. Ugyanilyen biztató volt a helyi közösség tagjai körében növekvő motiváció, hogy saját kisüzemi gazdálkodási tevékenységekbe kezdjenek. Ily módon a projekt nemcsak közvetlenül járult hozzá az élelmiszertermeléshez, hanem katalizátorként, példaként és inspirációként is szolgált a környező lakosság számára. „Évek óta álmodoztam egy ilyen projekt létrehozásáról, de a múltban az általam javasolt ötleteket soha nem ültették át a gyakorlatba. Talán az emberek azt gondolták, hogy ez nem megvalósítható” – zárta Gozdalski atya. „Most megmutattuk, hogy meg lehet csinálni. Mindenekelőtt arra tanít minket, hogy kezdeményeznünk kell, és fáradhatatlanul kell dolgoznunk a fiatalokért – különösen a legszegényebbekért, az utcagyerekekért.”   ANS-Kabwe/Szaléziak.HU

2026-07-27 13:28:00 http://szaleziak.hu/article.php?t=a_remeny_jeleinek_ideje___jachimowicz_atya_joejszakatja Szaléziak.hu „A remény jeleinek ideje”: így foglalta össze Roman Jachimowicz atya, Közép- és Észak-Európa regionális tanácsosa az elmúlt időszakot a Szent Szív közösség – rendfőnökség tagjaihoz intézett jóéjszakátjában július 23-án, Szent Brigitta ünnepén.

Sokan érzik úgy, hogy valami többre van szükségük Az elmúlt hónapokban a regionális tanácsos több európai országban – Máltán, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Belgiumban, Hollandiában és Lengyelországban – is járt, nagyon eltérő helyzetekkel találkozva, mégis egy fontos jellel bírt: „Az európai gondolkodásmód változik” – jelentette ki, egyfajta „lázadás” kialakulását jellemezve a mainstream gondolkodásmód, a politikai korrektség és a világi gondolkodásmód ellen. „Sokan érzik, hogy valami többre van szükségük” – magyarázta, hangsúlyozva, hogy hányan elege van a világi és üres életből. Jachimowicz atya beszámolt arról, hogy élénk, lelkes és kreatív szalézi jelenlétet talált, amely képes válaszokat adni azoknak, akik új utakat és mélyebb hitet keresnek. Különösen jelentős élmény volt a belgiumi és hollandiai látogatása – ezeket az országokat a tanácsos „az európai változás laboratóriumának” nevezte –, ahol mindössze néhány évtized alatt mélyreható változásokon ment keresztül a család fogalma, a társadalmi szokások és a vallással való kapcsolat. Az euróbankjegyek szimbolikáján elmélkedve – amelyek inkább ablakokat, ajtókat és hidakat ábrázolnak, mint szenteket vagy hősöket – a tanácsos megjegyezte, hogy ezek a képek egy „világi spiritualitást” képviselnek, amely absztrakt eszmékből áll, amelyek azonban nem elegendőek egy civilizáció fenntartásához. Mélyebb kérdések az élet értelméről Fordulópont jött el egy hollandiai találkozón, amikor Jachimowicz atya a szokásos, projektekkel és szervezéssel kapcsolatos technikai kérdések helyett a fiatalok lelki életéről kérdezte a felelősöket. Intenzív és váratlan párbeszéd bontakozott ki: sok világi, mondta, már régóta várt erre a beszélgetésre, de nem volt bátorságuk elindítani. „A szociális munka önmagában nem elég” – mondták neki: az embereknek válaszokra van szükségük az élet értelmével és a szenvedéssel kapcsolatos legmélyebb kérdésekre is. A regionális tanácsos számára ez annak a jele, hogy Európa kezdi felismerni a lelki élet elvesztése által hagyott űrt, miután évtizedekig azt hitték, hogy az ész, a jólét és a személyes szabadság minden kérdésre választ adhat. „Az embernek is szüksége van Istenre, szépségre, harmóniára, jóságra, családra, közösségre és biztonságra” – mondta, hangsúlyozva a valódi, nem pedig a virtuális kapcsolatok, a gyökerek és a közös remény szükségességét. Jachimowicz atya egy másik veszélyre is figyelmeztetett: az „információtúlterhelésre”, amely a mai virtuális életet jellemzi. A sok digitális tartalmat a gyorséttermi ételekhez hasonlítva – amelyek képesek betölteni az elmét, de nem táplálják azt –, egy valódi „mentális elhízásról” beszélt, amely eltorzítja a valóság megértésének képességét, és különösen a fiatalok körében növekvő nyugtalanságot kelt a világi kultúra által kínált abszolút szabadság ígéreteivel szemben, ami gyakran magányhoz, félelemhez és depresszióhoz vezet. A hiteles tanúságtételek szükségessége A Párizsból Chartres-ba tartó évenkénti zarándoklatokon részt vevő számos fiatal példáját említve a regionális tanácsos felidézte egy fiatalember vallomását, aki arra a kérdésre, hogy miért választotta a hagyományos és igényes hitet, így válaszolt: „A szüleim nem adtak nekem semmi igazán mélyet”. Ez a kijelentés, Jachimowicz atya megjegyzése szerint, különösen a szaléziak számára kellene elgondolkodtatónak lennie: a mai fiatalok nem egy szabályokból vagy társadalmi aktivizmusból álló vallást keresnek, amely a világot tükrözi, hanem hiteles tanúságtételeket és olyan embereket, akik valóban találkoztak Istennel. Gaudí híres válaszára emlékeztetve, amelyet azoknak adott, akik megkérdezték tőle, hogy tudja-e, mennyi ideig fog tartani a Sagrada Família építése – „Az ügyfelem Isten, és Isten nem siet” –, a tanácsos mindenkit türelemre buzdított, emlékeztetve őket arra, hogy a legfontosabb dolgok lassan fejlődnek. Jó éjszakátja zárásaként Jachimowicz atya megosztott egy képet, amelyet ajándékba kapott az egyik belgiumi találkozója végén: egy kis csomag virágmagot. „Úgy gondoltam, ez a kép találóan leírja szalézi küldetésünket” – mondta. „Arra kaptunk hivatást, hogy vessünk, műveljük és előkészítsük a talajt. Néha jó a talaj, néha kemény, tele ideológiákkal, radikalizmussal, félelemmel vagy fundamentalizmussal. De nem hagyhatjuk abba a vetést.” ANS-Róma/Szaléziak.HU