Giovanni Cagliero története 1851-ben kezdődik, amikor, még kisfiúként, megkérte Don Boscót, hadd kövesse őt Torinóba. Az oratóriumban szegény, de családias környezetben nőtt fel, és hamarosan a szent egyik első és legmegbízhatóbb munkatársa lett, részt vett a Szalézi Társaság megalapításában. Életvidám temperamentuma, kiváló kommunikációs készsége és kiemelkedő zenei tehetsége karizmatikus személyiséggé tette a fiatalok körében. A kolerajárvány idején váratlan gyógyulást tapasztal, ami mély nyomot hagy az életútján. 1875-ben Don Bosco őt választotta az első amerikai missziós expedíció vezetésére. Dél-Amerikában elkötelezettsége a püspöki, majd a bíborosi hivatalhoz vezette. 1926-ban halt meg, ő volt az utolsó közvetlen tanúja a korai szalézi missziós törekvéseknek.

Folytatjuk Don Bosco megelőző módszerével kapcsolatos főbb szövegek elemzésének második részét. Az előző cikkben egy beszélgetést elemeztünk Urbano Rattazzi belügyminiszterrel. Ezúttal a beszélgetést elemezzük, amelyet Francesco Bodratóval, a város tanítójával folytatott.

Nagyszerűen indult a „Piros fotel” 2026/27-es évada az óbudai Don Bosco Közösségi Házban szeptember 16-án. Az első est témája: Három szerzetesi hivatás egy családban! A három Tóth testvér megosztotta a hallgatósággal, hogyan kapták az elhívást, és mit jelent számukra a szalézi, illetve a ferences lelkiség.

Elia Comini atya (1910–1944), Monte Sole-i szalézi és vértanú – akit 2026. szeptember 27-én, vasárnap Bolognában boldoggá avatnak Ubaldo Marchioni egyházmegyei pappal és Martino Capelli dehoniánus atyával együtt – szentségéhez vezető útja a szigorú napi aszkézisben és az Isten felé való bensőséges törekvésben gyökerezik. Ennek az útnak az egyik legfontosabb mérföldköve „A papi élet szabálya”, amelyet 1935. március 13-án fogalmaztak meg Montodine-ban (Cremona), a pappá szentelésére való felkészülésként tartott lelkigyakorlat végén, ami március 16-án volt a bresciai székesegyházban. Ez a szöveg igazi lelki iránytűként szolgált papi és nevelői szolgálatához.