Ha a kilencéves kori álma felfedi a „miértet” Don Bosco életéről, Valdocco konyhája mesél a „hogyan”-ról. A tizenkilencedik századi Torinóban, amelyet a gyors iparosodás jellemez, és amelyet vidékről tanoncként és munkásként érkezett fiatalok népesítettek be, Don Bosco a szegénység új és gyakran láthatatlan formájával találkozott: fiatalok család nélkül, otthon nélkül, védelem nélkül. Az ünnepi oratórium elindítása után hamar kiderült, hogy már nem elég csak vasárnaponként találkozni velük; volt, akinek még ágya sem volt, amiben aludhatott volna. Don Bosco válasza egyszerű és radikális volt: “Ez a fiú velünk marad.” Így a konyha otthon, égő tűzzel és Margit mama jelenlétével lett az első kollégium.

Amikor Don Bosco bemutatta megelőző módszerét, három egyszerű, de erőteljes szóban foglalta össze: értelem, vallás és szeretetreméltóság. Ezen a három pilléren több ezer fiatalt oktatott Valdoccóban és sok más házban, és ugyanezeken az alapokon a szalézi világ továbbra is iskolákat, oratóriumokat és szociális műveket épít szerte a világon. Ez nem egy szlogen, hanem a nevelés igazi „nyelvtana”, amely képes összetartani a fiatalok elméjét, szívét és lelkét.

Amikor Don Boscónak a sajtóhoz fűződő kapcsolatáról beszélünk, félreértés adódhat: Don Bosco sokat írt, több mint száz művet publikált, folyóiratot alapított, a Bollettino Salesianót, és több millió példányban terjesztett füzeteket, életrajzokat és népszerű kézikönyveket. Mindez egy olyan emberre utalna, aki teljes mértékben megtestesítette az „újságíró” szerepet. Mégis, ez nem így van. Don Bosco nem akart újságíró lenni, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan ezt a szakmát a tizenkilencedik században értették és gyakorolták.

Mennyit és hogyan utazott az Ifjúság Szentje? Járjuk be újra ugyanazokat az utakat. A nemzetközi expresszvonatok, a Forma-1-es versenyautók, a szuperszonikus repülőgépek és az űrrepülőgépek korában szánalmasnak tűnhet Don Bosco gyalogos, hintós vagy gőzhajós utazásairól beszélni. Tevékenységének e jelentős aspektusa azonban nem hagyhat minket közömbösen, ha figyelembe vesszük, mennyi időbe, pénzbe és áldozatba került egy olyan embernek, akinek nem volt pazarolnivalója sem időben, sem pénzben, sem az egészség terén