Október 10-én, pénteken és 11-én, szombaton este szentségimádás előzte meg, vasárnap pedig Tagle bíboros, az Evangelizációs Dikasztérium proprefektusa celebrálta a szentmisét a Santuario della Spogliazione-ban (szó szerint: a Levetkőzés kegyhelye), Carlo Acutis halálának húszéves évfordulóján, amelyre október 12-én kerül sor. „Számára küldetés volt, hogy mindenkit meghívjon az Úr lakomájára” – mondta a bíboros.

Folytatjuk a negyedik résszel, amely Don Bosco megelőző módszerének főbb szövegeit tárgyalja.

Giuseppe Buzzetti, egy fiatal kőműves volt, akit Don Bosco elbűvölt és magával ragadott, az Oratórium első és leghűségesebb munkatársai közé tartozott. Egy súlyos baleset megakadályozta abban, hogy pap legyen, de egész életét a gyermekek szolgálatának és a szalézi munkának szentelte, szerény, de elengedhetetlen feladatokat látva el: adminisztráció, hitoktatás, asszisztálás, lottójátékok szervezése és a ház napi működtetése. Mivel az Oratóriumot a családjának tekintette, válságba került, amikor a Kongregáció új struktúrát vett fel, és attól tartott, hogy a háttérbe szorul. Don Bosco szeretete azonban meggyőzte, hogy maradjon végleg. Ebből a tapasztalatból érett meg benne a szalézi "testvér" (kodajutor, laikus testvér) alakja. 1877-ben Buzzetti hivatalosan is belépett a Szalézi Társaságba, és haláláig a csendes és teljes odaadás példaképe maradt.

A kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium közösségi oldalán Fedor Péterné hitoktató számolt be a tizedikesek hittanprojektjével kapcsolatos élményekről.