Amikor Don Boscónak a sajtóhoz fűződő kapcsolatáról beszélünk, félreértés adódhat: Don Bosco sokat írt, több mint száz művet publikált, folyóiratot alapított, a Bollettino Salesianót, és több millió példányban terjesztett füzeteket, életrajzokat és népszerű kézikönyveket. Mindez egy olyan emberre utalna, aki teljes mértékben megtestesítette az „újságíró” szerepet. Mégis, ez nem így van. Don Bosco nem akart újságíró lenni, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan ezt a szakmát a tizenkilencedik században értették és gyakorolták.

Mennyit és hogyan utazott az Ifjúság Szentje? Járjuk be újra ugyanazokat az utakat. A nemzetközi expresszvonatok, a Forma-1-es versenyautók, a szuperszonikus repülőgépek és az űrrepülőgépek korában szánalmasnak tűnhet Don Bosco gyalogos, hintós vagy gőzhajós utazásairól beszélni. Tevékenységének e jelentős aspektusa azonban nem hagyhat minket közömbösen, ha figyelembe vesszük, mennyi időbe, pénzbe és áldozatba került egy olyan embernek, akinek nem volt pazarolnivalója sem időben, sem pénzben, sem az egészség terén

A Segítő Szűz Mária Leányai által vezetett tordasi oratóriumban ünnepnapot ültek január 24-én, szombaton: négy fiatal szalézi animátor tett ígéretet, ezzel megerősítve önkéntes elköteleződésüket a gyermekek és fiatalok szolgálatában.

Isten Igéjének vasárnapja van. Számunkra ez egy ismerős dolog, nem? Ferenc pápa levele óta helyezzük ki legalább egy évben egyszer a templomaikban ünnepélyesen a Szentírást, hiszen már a 70-es években, emlékszem, amikor a ministrálni kezdtem, már akkor volt Szentírás vasárnap. Már akkor kihelyeztük így, ünnepélyesen, gyertyák közé, díszesen a Szentírást, hogy rátekintsünk, hogy tudatosítsuk magunkba, mennyire nagy ajándék Isten Igéje a számunkra, és mennyire fontos forrása a hitünknek.