Húsvétkor ünnepeljük Krisztus földtámadását. A húsvéti hit első jele az üres sírbolt. De ez nem elegendő húsvét hitéhez. Többre van szükségünk. Talán Péternek és Jánosnak, akik odafutottak a sírhoz és benéztek, és azt írja János, hogy láttak és hittek, nekik elég volt. De nekünk ma többre van szükségünk, és megkapjuk ezt: Jézus nemcsak, hogy az üres sír jelét adja nekünk a húsvéti hit alapjának, hanem a találkozásait, megjelenéseit, amelyekről aztán az apostolok tanúskodnak.

Az Utcagyerekek Nemzetközi Napján, amelyet április 12-én, vasárnap ünnepelünk, a madridi MISIONES SAESIANAS missziós iroda felhívja a figyelmet több mint 100 millió fiú és lány nehéz helyzetére, akik otthon nélkül, erőszaknak kitéve és alapvető jogokhoz való hozzáférés nélkül élnek. Ezzel a valósággal szembesülve a szaléziak öt kontinensen 138 országban dolgoznak, hogy menedéket, védelmet, támogatást és második esélyt nyújtsanak nekik az oktatáson keresztül. A végső cél a családjukba való visszailleszkedésük, valamint az, hogy az iskolába való visszatéréssel vagy egy szakma elsajátításával saját életük kulcsfontosságú szereplőivé és jövőjük uraivá váljanak.

Az első világháború után, egy nagy éhínség idején Breitenbach professzor, a neves orvos súlyosan megbetegedett. Betegségével együtt általános kimerültség alakult ki nála. Orvosai először a tápláló étrendről morogtak, majd leverten vállat vontak. Éppen ezekben a kritikus napokban egy ismerőse küldött egy fél vekni kenyeret.

Ilodigwe Emmanuel Chekwube története egy nigériai fiatalember története, aki vallásos neveltetésben részesült, és úgy döntött, hogy egy önmagánál nagyobb hívásnak tesz eleget. Don Bosco Szaléziként elhagyta Nigériát, hogy ott szolgáljon, ahol a kongregáció jelenléte a legsebezhetőbb. Szembesült a nyelvi akadályokkal Libériától Magyarországig, a kulturális elszigeteltséggel és egy külföldi magányával – nem saját erejéből, hanem azzal a bizonyossággal, hogy aki küldte, az gondoskodik is róla. Története kézzelfogható tanúságtétele a missziós hitnek, amelyet Európa szívében éltünk meg.