2026. január 6-án, Vízkereszt, Urunk megjelenése napján Leó pápa ünnepélyes szertartás keretében bezárta a Szent Péter bazilika Szent kapuját és minthogy már hasonlóképpen bezárták a másik három római pápai bazilika Szent Kapuit, hivatalosan is véget ért a reménység jubileumi szentéve. Ma az Úr megjelenését ünnepeljük, tudatában annak, hogy jelenlétében semmi sem marad a régiben. Ez a remény kezdete...

Bosco Szent János lelkiségében Jézus neve nem puszta fohászkodás volt, hanem mindennapi üdvözítő jelenlét, amely a Bibliában és az Egyház hagyományában gyökerezik. Az oratóriumban felhangzott a „Dicsértessék mindenkor Jézus és Mária neve!” felkiáltás, amelyet Don Bosco zenésített meg és vésett a falakra. Személyesen komponált himnuszokkal és az istenkáromlás elleni engesztelés gyakorlataival is ápolta. Ez egy olyan lelki örökség, amely továbbra is aktuális az új generációk hitben való nevelése szempontjából.

Még a meggyilkolt misszionáriusok és lelkipásztori munkások reménye is „halhatatlansággal teli remény, mert tanúságtételük a jó gonosz feletti győzelmének próféciájaként marad meg” – írja a Fides jelentése a meggyilkolt katolikus misszionáriusokról

Az újév kezdetét jelző örömteli légkörben a szalézi közösségek Vietnám-szerte egyidejűleg megszervezték a 2026-os tavaszi vásárt Mária, Istenszülő ünnepe alkalmából. A szalézi meggyőződés, hogy a “nevelés a szív dolga”, ihlette ezek az ünnepségeket, amelyek gyermekek és fiatalok ezreit hozták össze, öröm, hit, testvériség és remény tereit kínálva számukra.