Kiss Mihály 1891. szeptember 7-én született Győrszentmártonban. Elhagyva a családi otthon melegét, két bátyja után ő is Cavagliába indult „latin iskolára”, hogy még jobban megismerhesse Don Boscót. 

Négy év után, 1906-ban jelentkezett novíciusnak, 1907-ben tett fogadalmat. Gyakorlati éveit a torinói Oratóriumban végezte. Teológiai tanulmányait Irreában kezdte meg, majd az I. világháború kitörése miatt Oświęcimben fejezte be. Krakkóban szentelték 1916-ban.

Fiatal papként Péliföldszentkeresztre került, de 1918-ban Fiuméban találjuk, mint az ott élő magyarok lelkészét. Ezek után az elöljárók Svájcba küldték, majd 1924-ben hazatért és az óbudai Szent Alajos Ház igazgatója lett. Utána rövid ideig Rákospalotán működött igazgatóként, végül 1925-ben rábízták a nyergesújfalui szalézi iskolát.

Nyergesújfalun bontakoztatta ki igazán szalézi tehetségét. Minden erejét az ifjúság nevelésére fordította, sok lelkiséget vitt a ház életébe. Megkövetelte a rendet és a fegyelmet és ebben maga járt elő jó példával. A hivatások ápolását nagyon fontosnak tartotta. Kezdettől fogva nagyfokú takarékosságot vezetett be. Mindig a fiatalok között volt, lelkiismeretesen tanította a hittant és a fizikát. Nagy gondot fordított arra, hogy az iskolát ismertté tegye. Egy modern szalézi iskoláról álmodott, merész terveit kitartó akarattal igyekezett megvalósítani. Mindent megtett, hogy az intézmény jól felszerelt legyen. Növendékeinek kirándulásokat szervezett, hangszereket vásárolt, hogy előremozdítsa a zeneoktatást, könyvtár, színházterem, kápolna, mozigép tanúskodott munkájáról. 

1935-ben rendi költségen, melyet kiegészített saját családi örökségével, megépíttette a tervezett modern nevelőintézet egyik kétemeletes szárnyát a Dunától a főutcáig, de a II. világháború megakadályozta további terveit. 

Rövid ideig Esztergomtáborban volt igazgató, majd 1940-ben ismét Óbudára helyezték igazgatónak. Hivatalos kinevezés nélküli követségi tanácsosként, illetve titkárként működött Angelo Rotta pápai nuncius mellett a „szeretet” diplomáciájának szolgálatában. Naplója, amelyet óbudai igazgatóként írt 1944-45-ben fontos emlék ez a szaléziak számákra. A háború borzalmai közepette is mutatja Kiss Mihály emberi nagyságát. Az óbudai házban mentette, bújtatta az üldözött zsidókat és emiatt csaknem életét vesztette. Megrendítőek leírásai a nyilasok által elkövetett szenvedéseiről és a háborús borzalmakat bemutató leírásai. Ebben a helyzetben is bátor volt, védte és segítette az intézet fiataljait, nem kímélve saját magát sem.

Nem csoda, hogy ezek után egészsége megromlott, vesebaja, mely egész életében kínozta, kiújul. Gyógyulását a péliföldszentkereszti jó levegő és nyugalom sem segítette. 1946. november 29-én beszállították az esztergomi kórházba, a veséje leállt. Az esztergomi kórházból szülőfalujába, Győrszentmártonba vágyott gyógyulásra. Innen költözött az örök hazába 1947. február 3-án.

Az izraeli Yad Vashem Intézet Kiss Mihály szalézi atyának 2022-ben posztumusz odaítélte a Világ Igaza kitüntetést.