Nyergesújfalun született többgyermekes családban. Eredeti neve Komeiner. Négy gimnáziumi osztályt bejáróként a helybeli Szalézi Intézetben végzett. Jó zenei adottságai voltak.
A noviciátus után, miután 1924-ben letette első fogadalmát, elöljárói a közeli Esztergom-Táborba küldték, az ottani szalézi intézetbe, további tanulmányai elvégzésére. Az esztergomi bencés gimnáziumot látogatta, de tanulmányai mellett nevelői tevékenységet is folytatott. GÉrettségi után az elöljárók Nyergesújfalura küldték, ahol az iskolában először felügyelő volt, majd később hivatásos latintanár. Nagy lelkesedéssel oktatta és nevelte a fiatalokat, kivette részét a szabadidő felhasználásában, különösen a zene terén.
Teológiai tanulmányait Péliföldszentkereszten kezdte meg, de az elöljárók, látva kiváló tehetségét és példás magatartását, Torinóba, a rendi főiskolára küldték további tanulmányokra, majd Rómában, a híres Gregorián Egyetemen fejezte be teológiai tanulmányait. 1933 nagyszombatján került sor a pappá szentelésére.
Hazatérve ismét Esztergom-Táborban működik. A fiatalok lelkesedtek érte, ő pedig igen nagy szeretettel vette körül ezeket a szegény, elhagyatott fiatalokat. Fájó szívvel hagyta el Esztergom-Tábort, amikor elöljárói Péliföldszentkeresztre küldték teológiatanárnak. Itt is nagy odaadással és lelkesedéssel oktatta a fiatal teológusokat, akik szeretettel követték tanítását.
1939-ben Kalmár atyát Gyulára küldték, ahol új szalézi intézet nyílt meg. A szaléziakra bízták a gyulai kollégiumot, és Kalmár atya ott kezdte el áldásos működését. A Szent Imre Kollégiumban a környékbeli fiúk kaptak szállást és ellátást, hogy a város iskoláiban folytathassák tanulmányaikat. Kalmár atya szeretettel fogadta őket és törekedett rá, hogy Don Bosco példájára a fiatalok atyja legyen. Ezt gyorsan el is érte, lelkesedtek érte a fiatalok, de az egész város felfigyelt rá és igen nagy tisztelettel vették körül. Egészségét nem kímélve mindent megtett a fiatalokért.
Sajnos, mivel nem törődött egészségével, és minden idejét a fiatalokra áldozta, szervezetét kikezdte az alattomos betegség, a tüdőbaj.  Nagy elfoglaltsága mellett nem adott sokat a gyakran jelentkező izzadságra. Amikor a tüdőbaj már előrehaladott állapotban volt, a szívrendellenessége is beleszólt, s mindig mosolygó arca egyszer csak elnémult. 
1943. május 27-én, a Szent Kereszten függő Krisztust csókolva, mosolyogva adta át lelkét a Teremtőnek. Kalmár atya fiatalon, 36 éves korában távozott az élők sorából. A három évvel előbb hasonló körülmények között eltávozott Varga Alajos papnövendék mellé temették.