Süttőn született 1903-ban. Szentkereszten volt növendék. A noviciátust Ensdorfban végezte, 1921-ben tett fogadalmat. 1930-ban szentelték pappá Esztergomban. Balassagyarmaton, majd Borsodnádasdon volt igazgató.

Élete alkonyán elmondhatta: „Sok munkám volt ifjúságomtól fogva!” Már tanulmányi éveiben gazdagon kamatoztatta sokoldalú tehetségeit a szalézi nevelőintézetekben, vasárnapi oratóriumokban, ifjúsági körökben. Kitűnt az egyházi zene iránti szeretetében. Sok áhítatos órát, sok kellemes pillantot szerzett a szalézi templomok látogatóinak és a köré csoportosult ifjúságnak. Példaadó volt töretlen ragaszkodása a Szalézi Társasághoz.

1934-ben megbízást kapott az akkor létesült balassagyarmati Szalézi Intézet vezetésére, ahol igazi szalézi légkört teremtett, a nép fiai javára elindította az oratóriumi munkát, megszervezte a szalézi munkatársak egyesületét, megépítette Bosco Szent János tiszteletére Balassagyarmat második templomát.

Egyre jobban elhatalmasodó szervi szívbaja háromévnyi alkotó munka után pihenésre kényszerítette. Visegrádon, majd Borsodnádasdon mint házi gyóntató értékesítette élettapasztalatait. Keresztjét vidám lélekkel hordozta. Áldást vetett, áldást aratott. Sajnos nem adatott meg neki egy hosszabb élet, mert szívbaja korán elszólította teremtőjéhez. Don Bosco alázatos fia életének 39., szerzetesi fogadalmának 21., áldozópapságának 12. évében hunyt el 1941. augusztus 27-én a borsodnádasdi Szalézi Rendházban.