1919. szeptember 4-én született Mosonmagyaróváron. Már kora gyermek éveiben vonzódott és vágyott a papi hivatásra és ezért került 1935-ben a szalézi iskolába. Itt még jobban megismerte és megszerette a papi hivatást, ezért a Szalézi Rendbe kérte felvételét. A noviciátus elvégzése után 1938-ban tett fogadalmat a Szalézi Társaságban. Elöljárói mint fiatal nevelőt előbb Esztergomtáborba, majd Rákospalotára és Balassagyarmatra helyezték. 1943-tól 1948-ig teológiai tanulmányait rendünk péliföldszentkereszti teológiai főiskoláján végezte. 1948. június 27-én Esztergomban szentelték áldozópappá. Első papi tevékenységét az újan megnyílt sajóládi közösségünkben végezte. Nagy lelkesedéssel oktatta és nevelte a fiatalokat. Sajnos következett a rendek feloszlatása, így neki is, mint minden rendtársának, el kellett hagynia rendi közösségét. Az Egri Főegyházmegye vette fel és életének nagy részében a főegyházmegyét szolgálta. Mint segédlelkész működött Sajóhidán, Jászberényben, Tarnaleleszen, Jászjákóhalmán és Fegyverneken. 1956-ban plébános lett Cserépváralján. Itt igen szegény és igen nehéz körülmények között működött, míg végre kitartó és minden nehézséget legyőző akarat lévén, sikerült egy szép templomot építenie. 1962-ben Bodonyba került plébánosnak. 29 éven át szolgálta nagy lelkesedéssel és szeretettel Bodony híveit. Mindig nagy szeretettel beszélt volt híveiről és többször lelkesen kereste fel őket.A rendszerváltozás után elöljárói hívására azonnal visszatért a rendbe. Idős kora ellenére is fiatalos erővel vállalta a fiatal rendtársak nevelését. Elöljárói novíciusmesternek választották és ő ezt lelkesen végezte. Tartományunk ezért örökös hálával adózik Fias atyának. Nyugdíjas éveit Szombathelyen mint gyóntató és kedvelt kisegítő lelkész élte. Mindig kész volt bekapcsolódni a lelkipásztori munkába, vállalva kisegítést, gyóntatást és a lelkigyakorlatokat. A szombathelyi hívek nagy szeretettel vették körül.