Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Elhunyt szaléziak / Magyar Tartomány

Dauner János

Dauner János1915-2002
szalézi szerzetes pap

Utolsó állomáshelye: Óbuda, Szent Alajos Szalézi Rendház
Halála: Budapest 2002.01.28.

Nyughelye: Péliföldszentkereszt-temető

1915. február 16-án született Etyeken, ötgyermekes tanítócsaládban. 1922-ben édesapját áthelyezték Mányra, Bicske mellé. Igen hamar megérlelődött lelkében a papi hivatás. Egy évig járt a kispesti Deák Ferenc Reálgimnáziumba, majd Nyergesújfalura, a Szalézi Intézetbe került, ahol tizenkét évesen megragadta Don Bosco szelleme és fiatalos lelkesedéssel, amit élete végéig megőrzött, követte Don Boscót és a szalézi hivatást és tizenöt évesen jelentkezett a szalézi rendbe.

 

Noviciátusát 1930–31-ben Péliföldszentkereszten végezte, majd mint fogadalmas szalézi, a rend különböző intézményeiben dolgozott nevelőként. Teológiai tanulmányait 1937–1942-ig végezte Péliföldszentkereszten. 1942. június 16-án szentelte pappá Serédi Jusztinián bíboros. Már szerzetes papként 1945 és 1950 között biológia-földrajz szakon szerzett tanári diplomát, közben a Zeneakadémián egyházzenei tanulmányokat folytatott és elvégezte a Kántorképzőt is.

 

A rendek feloszlatása után (1950) fél évig taníthatott Szentendrén, majd zenei képzettsége jóvoltából hamarosan Kispesten, a Wekerle-telepi Munkás Szent József Plébániatemplomban kapott kántori állást. 1950 és 1975 között itt tevékenykedett kántorként és vezette a Harmonia Sacra nevű, több száz fős énekkart, élénk zenei életet alakítva ki.

Miután 1975-ben, hatvan évesen nyugdíjazták, 1991-ig az Egyetemi Templom szolgálatában állt, mint kisegítő lelkész és karvezető, ahol létrehozta a Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekart.

 

A szétszóratás éveiben az egyik aktív elöljárója volt a titokban működő szalézi rendnek, novíciusmester és a tartományfőnök helyettese. Az újrainduláskor, 1991-től előbb Újpest-Megyeren, az akkori Szalézi Tartományfőnökségen, majd élete végéig az Óbudai Szalézi Rendházban élt.

 

Dauner atya, mint Don Bosco hű fia, élete végéig megőrizte lelkes szeretetét rendje és a fiatalok iránt. Még halálos ágyán is aggódva kísérte figyelemmel a rend fiataljait és kórusának tagjait.

 

A péliföldszentkereszti temetőben helyezték örök nyugalomra.