Halasi Imre atya 1913. május 30-án született Felsőgallán, bányász családban. Édesapja egyszerű bányász volt, aki öt gyermekről gondoskodott. Édesanyja már gyermekkorában szívébe oltotta Jézus szeretetét. Várpalotán végezte elemi iskolai tanulmányait, majd Székesfehérváron látogatta a polgári iskolát. 1927-től elektromos-inasként dolgozott. Az egyik gyári tisztviselő figyelt fel az okos és becsületes fiúra és ezért sürgette továbbtanulását. Így került Nyergesújfalura, a szalézi iskolába. Itt megismerte a vidám és mosolygós Don Boscót és elhatározta, hogy követni fogja Őt. 1930-ban jelentkezett a szalézi novíciátusba. Fogadalma után fiatal nevelőként Balassagyarmaton tevékenykedett, majd teológiai tanulmányait Péliföldszentkereszten végezte 1937 és 1941 között.

1941. június 22-én szentelték pappá Péiföldszentkereszten, majd 1941-től 1944-ig Nyergesújfalun ekonómus és tanító. Abban a szerencsében részesülhettem, hogy itt megismerhettem Őt. Tanítása és nevelői módszere mély nyomot hagyott életemben. Fiatal gyerekként rajongtam érte, utánozni szerettem volna vidámságát, donboscói lelkületét.

Az elöljárók 1944-ben a felszabadult Erdélybe küldik, mint szalézi házalapítót. Fiatal lelkülete, vidám életfelfogása hamar meghódította az ottani fiatalok szívét. Rajongásig szerették, tisztelték. 1952-ben fájó szívvel el kellett hagynia Nagybányát és vissza kellett térnie Magyarországra. A szerzetesrendek feloszlatása után csak fizikai munkát vállalhatott. 1952-től 1956-ig Várpalotán a bányában egyszerű napszámosként, majd gépkezelőként dolgozott. Itt is azonban megmaradt vidám szalézinak. Nagyrabecsült tagja volt munkahelye labdarúgó csapatának.

1956. november 15-én Ausztriába, majd december 1-én Torinóba érkezett.Magyar menekült gyerekeket vitt Gallipoliba és igyekezett velük foglalkozni. 1957 decemberétől Halasi atya a magyar menekültek lelkésze lett és haláláig a torinói szalézi bazilikában tevékenykedett. Nagy áldozatot jelentett számára ez a megbízatás, hiszen egy rendkívül tevékeny, örökmozgó egyéniség volt. Torinói tartózkodása nagy áldás volt az itthoni szaléziak számára, akik állandó kérésekkel, kívánságokkal fordultak hozzá, melyek közül soha semmit sem utasított el. Életének jó részét Torinóban, Don Bosco koporsója mellett élte, töltötte. Nagy szeretettel fogadta és segítette a magyar és külhonban élő szaléziakat. Nagyon sokat köszönhetnek neki a magyar rendtársak. Halasi Imre atya 2000. január 15-én halt meg Torinóban.