Elhunyt 2020. december 26-án Budapesten.

Varga László 1953. július 22-én született Budapesten, ötgyermekes, budapesti belvárosi családban, az egyik testvére ikertestvér volt. Mélyen hívő, katolikus szülőkkel még a kommunizmus alatt is templomba és hittanra jártak.

Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban tett érettségit 1972-ben, és már ekkor szerzetesi hivatást érzett. Ezután először a ferences noviciátusba jelentkezett, majd az esztergomi szemináriumba lépett be. A Székesfehérvári Egyházmegyében 1977. június 24-én szentelte pappá Kisberk Imre püspök atya.

A Székesfehérvári Egyházmegyében Ercsi (1977), Törökbálint (1978-1979), Pomáz (1979-80), Dunaújváros (1980-83), Tököl (1983-84), Székesfehérvár-belváros (1984-86), Előszállás-Nagykarácsony (1986-1992) településeken végzett papi munkát, a végén már plébánosként.

1992-ben ismét jelentkezett szerzetesnek Don Bosco Szalézi Társaságába. A noviciátust Szombathelyen kezdte meg. Örökfogadalmát 1996-ban tette le. Szalézi szerzetesi életét az óbudai rendházban kezdte, ahol ekonómus is lett, 1996-1999-ig. Balassagyarmaton (1999-2002) vikárius és ekonómus volt, ezután Szombathelyen (2002-2005) rendházigazgatóként szolgált. Eközben tartományi tanácsosnak is megválasztották (2002-2005). Majd ismét Balassagyarmatra került 2005-2010 között, mint ekonómus, majd vikárius 2009-2010 között. 2010-2012-ig újra Szombathelyen teljesített szolgálatot, ekkor mint vikárius és ekonómus. 2012-től Kazincbarcikára került ekonómusnak (2012-2017-ig), illetve káplánként szolgált a plébániákon.

2020-ban kiderült, hogy daganatos betegségben szenved, ezért Óbudára került, hogy a megfelelő gyógykezeléseket megkaphassa. Mintegy fél éven át tartott kálváriája, amit türelemmel viselt. Szervezete egyre gyöngült, majd 2020. december 26-án este visszaadta lelkét Teremtőjének. Állhatatos papi szolgálata és türelemmel viselt szenvedése példaértékű volt. Imádkozzunk lelki üdvéért, hogy fogadja őt az Úr minél hamarabb mennyországba!