Peisch Ferenc 1922. március 26-án született Csillaghegyen. Szegény, de igen vallásos család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja és édesanyja gyári munkások voltak, de mindent megtettek, hogy gyermekeiket iskoláztassák és felkészítsék az életre. Ferenc atya két bátyja is Don Boscóhoz szegődött, így testvérei által hamar megismerte a szalézi élet szépségét. Polgári iskolai tanulmányai után ő is jelentkezett a szaléziakhoz. 1939-ben tette le első fogadalmát, majd Esztergomtábori intézetünkben volt felügyelő, ahol folytatta középiskolai tanulmányait. Az esztergomtábori nehéz körülmények megerősítették őt hivatásában. 1942 és 1948 között teológiai tanulmányait a péliföldszentkereszti szalézi főiskolán végezte. 1948-ban, Esztergomban szentelte pappá Meszlényi Zoltán püspök atya.

Újmisés papként Balassagyarmaton kezdte meg működését, de mivel 1948-ban államosították a balassagyarmati intézetet, elöljárói Mezőnyárádra küldik, ahol a kispapok nevelőjeként munkálkodik. 1950. június 13-án azonban a kispapokkal együtt innen is távoznia kellett.

Ezzel megkezdődött kálváriája. Először a szüleinél húzta meg magát, kisegítve a plébánián, ahol hitoktatást is vállalt. Ezirányú tevékenységét azonban a hatóság nem nézte tétlenül. Így fizikai munkával kereste kenyerét. Különböző helyeken dolgozott, de amint kitudódott papi mivolta, el kellett hagynia állását. 1982-es nyugdíjba vonulását követően könnyebben tudott illegális papként működni. Hosszú éveken keresztül kisegítő lelkészként és hitoktatóként dolgozott a VI. kerületi Szent Család plébánián.

A rendszerváltás után az elsők között jelezte visszatérési szándékát a rendbe. A budapesti III. kerületi Segítő Szűz Mária Lelkészség vezetésével bízták meg. Részt vett Tartományunk újjászervezésében, új templomot, rendházat épített, gyermek- és ifjúsági hittancsoportot vezetett. 1999-ben elöljárói a Pestszentlőrinc-Szemere telepre, majd az újpest-megyeri plébániára helyezték. Egészsége hamarosan megromlott így az Óbudai Rendházba került vissza. Sokat betegeskedett, így el kellett viselnie, hogy a lelkipásztori munkából már nem tudja kivenni részét. Mivel egészségi állapota tovább súlyosbodott, gondozásra a Székesfehérvári Papi Otthonba került. Itt érte a halál.

Szeretett Peisch Ferenc atyától 2011. július 8-án  vettünk végső búcsút az óbudai temető Főnix-termében, majd örök nyugalomra helyeztük a temető szalézi kriptájában.