A nevelés egyik legfontosabb feladata megtanítani a gyereket gondolkodni. Valójában minden az elmében mozgó gondolatokból indul ki: akinek egészséges gondolatai vannak, az jól élhet, akinek rossz gondolatai vannak, az csak rosszul. Igen: az ötletek mozgatják az élet kerekeit; az agy a felelős. A gázkamrákat nem Hitler találta ki: azok találták ki, akik kigondolták őket; Hitler csak megnyitotta a csapot és meggyújtotta a gyufát. A berlini fal tehát, mielőtt a csákány csapásai alatt leomlott, valakinek a fejében dőlt le.
Közelebbről elmondhatjuk, hogy nem elég, ha sisak van a fejeden, kell a fej is a sisak alá! Ez a néhány kezdeti szó elég ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy gyermekünk agyának védelme, a jó gondolkodás elősegítése nem pedagógiai lehetőség, hanem az egyik első számú feladatunk. ogy rögtön a konkrétumokra térjünk, lássuk, mit kell tennünk.
Megmenteni a kétségeket
A gondolkodásra nevelés mindenekelőtt a kételyek megmentését jelenti. A nem túl távoli múltban (gondoljunk csak a fasiszta korszakra) az emberek szabadon gondolkodhattak, de nem mondhatták ki, amit gondolnak; ma már szabadon kimondhatják, amit gondolnak, de gondolkodni már nem gondolkodhatnak szabadon: van, aki mindenki helyett gondolkodik!
És akkor itt van a tömeg, amely úgy járkál, mint a robotok: mindent lenyelnek, mindent elhisznek, mindennek engedelmeskednek. Mottójuk: "Mindenki ezt csinálja." A dán filozófus, Soeren Kierkegaard „majmok tömegének” nevezné őket.
Hagyjuk hát meg a kételyeket!
Mit tesz például az apa, amikor az autóban hangosan tűnődik, hogy a hátsó ülésen ülő gyerekek is hallják: "Miért kell ezeket a borzalmas italokat inni, szörnyű ízekkel, csak azért, mert a televízióban reklámozzák őket? Miért kell olyan cipőt hordani, amitől fáj a nagylábujjad, csak azért, mert a divat megköveteli?”
Kritikai gondolkodásra nevelni
A gondolkodásra nevelés azt is jelenti, hogy kritikát kell gyakorolni a szó helyes értelmében, ami szűrést, szelektálást jelent.
Az anya, aki a boltban megkérdezi a lányától: "És mit gondolsz erről a ruháról, erről az ételről?", kritikára nevel, mert megbeszél, párbeszédet folytat, megvitat. És közben a gondolat csiszolódik, megfontolttá, mélyrehatóvá válik. Valódi gondolkodás lesz belőle.
Egy jó kritikai tartalékkal rendelkező ifjú mindig szabad ember lesz, aki megértette, hogy a legrosszabb bilincs a mentális bilincs.
Nemet mondani az előre gyártott gondolkodásra
Végül a gondolkodásra nevelés azt jelenti, hogy nemet mondunk az előre gyártott gondolkodásra.
Ma, amint egy gyermek megszületik, ezrek csapnak le rá, hogy rákényszerítsék az életre vonatkozó használati utasításokat. Mindent beprogramoznak neki, a születéstől a halálig. Megmondják, milyen ételt egyen, milyen pelenkát használjon, mikor büfizzen. Később megmondják, hogy milyen ruhában menjen óvodába, melyik hátizsákot vegye a vállára általános iskolába, melyik naplót vezesse a középiskolába... Ünnepek, sport, szavak... minden meg van tervezve. És jaj annak, aki elhagyja a nyájat, azt alaposan megfigyelik: indulatos, szemtelen, beképzelt. Az ellaposodás és az indoktrináció olyan idejét éljük, mint még soha. A mi társadalmunk a nézők, a követők társadalma, nem a főszereplők társadalma. Ezért mondjuk: elég az agyhalálból, elég az előre kifőzött gondolatokból.
Charles Peguy francia költőnek minden oka megvolt arra, hogy azt mondja: "Van valami rosszabb a rossz gondolkodásnál: az előre gyártott gondolatok." Nos: gondolkodásra nevelni azt jelenti, arra nevelni, hogy visszaszerezzük az uralmat az elménk felett, arra nevelni, hogy életünk főszereplői legyünk, hogy mi magunk irányítsuk.
Megmenteni a könyvet
Az ismert író, Edmondo De Amicis mondta: "Az a különbség köztem és egy vadember között, hogy az apám házában volt egy könyvtár." Egyetértünk: az olvasás jelenti a különbséget! A könyv az agy rozsdásodásgátlója, a lélek talapzata, a képzelet csiklandozója. Emiatt még az elektronika korában is megőrzi minden oktatási értékét. Míg a televízió azt kínálja, amit a tudósok "gyors gondolkodásnak" neveznek, addig a könyvek lehetőséget nyújtanak a "mély gondolkodásra". A televíziózás olyan, mint vonaton ülni vagy autóban száguldani; könyvet olvasni olyan, mint gyalog menni: többet látni, többet ízlelni. A folyó vízben nem látod a csillagokat!
Legyünk őszinték: túl kényelmes beletörődni abba, hogy ma a fagylaltozók megelőzik a könyvesboltokat, hogy miközben a gasztronómia az egekbe szökken, a kiadók válságban vannak, miközben a banki részvények felértékelődnek, a könyvcímeket figyelmen kívül hagyják.
A könyv túlságosan fontos gyermekeink pszichés fejlődéséhez. Meg kell védenünk, meg kell mentenünk. De milyen módon?
Gianni Rodari, egy nagyon jó gyerekkönyvíró nagyon reálisan ezt mondta: „Az ember nem születik az olvasás ösztönével, ahogyan más ösztönökkel sem születik: evés stb. Az olvasás olyan ösztön, amelyet nevelni, ápolni, művelni kell”. Ezt akarjuk mi is tenni.
Íme néhány tipp, amelyeket mindig hasznosnak találtunk.
✦ Gyermekeinket már egészen kicsi koruktól kezdve elvisszük a könyvesboltba, a könyvtárba, hogy lássák, tapogassák, lapozgassák a könyvet. A termelés bőséges és minden korosztály számára magas színvonalú.
✦ Ha már nagyobb a gyerek, fizessünk elő néhány magazinra. Tartunk otthon legalább egy egyszerű könyvespolcot. De Amicis azt is mondta, hogy „A ház könyvespolc nélkül méltóság nélküli ház”.
✦ Tekintsünk magunkra olvasóként, és ne csak tapétakönyvek vásárlóiként.
✦ Amikor ajándékot adunk, soha nem felejtsünk el könyvet is adni hozzá. A könyv okosabb, mint egy aranylánc. Nyilvánvaló, hogy a könyvet legalább olyan körültekintéssel kell kiválasztani, mint ahogyan cipőt veszünk, amit a lábunkra húzunk.
✦ Soha ne mondjunk „nem”-et, amikor arra kér minket, hogy vegyünk neki egy megfelelő könyvet. Hányszor láthattuk azt, hogy a gyerektől megtagadták a kiváló (nem drága) könyvek megvásárlását, és hallottuk, hogy rögtön utána megkérdezték tőle: „Kérsz fagyit?
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
