Főoldal / Pályázatok / 7. Szalézi Zenetábor - "Áldom Nevedet"
"... Minden áldást dicséretté formál szívem. Ha körülzár a sötétség, azt mondom én: áldott legyen az Úr neve áldom nevedet…" csendült fel az ének augusztus 13-án vasárnapi szentmisén Péliföldszentkereszten közel 50 zenész előadásában. A szentmisét Andrásfalvy János tartományfőnök atya mutatta be.
Idén immár 7. Alkalommal került megrendezésre a Szalézi Zenetábor Péliföldszentkereszten, szaléziak, fiatalok és animátorok szervezésében. A jókedv és a vidámság most sem hiányzott, de a főszerep most is az Istennek tett zenei szolgálat volt. Dorka és Donát, a tábor ötletgazdái és megálmodói, a szaléziak és a szervezők idén is számos jó programmal örvendeztették meg az ideérkezőket. Az idei tábor témája a dicsőítés, a közösség és a családiasság, mottója: "Áldom Nevedet".
Az első nap az ismerkedés és játékok mellett rögtön szerepet kapott a zene, szekciópróba keretén belül. A Natúrpark termeibe külön vonultak a szólóhangszeresek: trombita, fuvola, klarinét, kürt, tuba, hegedű, furulya, cselló és a billentyűsök. A kórus a templomban kapott helyet, a gitárosok pedig a szaletli alatt. Elkezdődött a munka. A szekcióvezetők nagy elánnal kezdtek neki a közös gyakorlásának, tanításnak. Édes teher ugyan de sokak áldozatos munkájának a gyümölcse mindez, a szekciópróbák és az összpróbák hamar mindennapos rutinná váltak. Délelőtt munka, délután kikapcsolódás.
Minden reggel közös imával kezdődött a templomban, és mindennap szentmisén vettünk részt, ahol az énekesmadarakról elnevezett csoportok zenei szolgaláttal segítették a misébe való bekapcsolódást. Rejtett cél volt, hogy a fiatalok később önállóan is el tudjanak látni zenei szolgálatot a saját templomi közösségükben. Csütörtökön pedig egy hosszabb lelkiest vette kezdetét, ahol az Istendicséretét elmélkedtük végig. Jób példájára, aki minden időben képes volt az Istent áldani, örömben, szomorúságban, tragédiában, boldogságban bővelkedésben és nélkülözésben egyaránt.
Délutánonként meghívott vendégeink is voltak. Kedden a Gável testvérek jöttek el hozzánk. Közös éneklés és képzés vette kezdetét. Legfontosabb üzenetként a zenei szolgálat minősége az arra való felkészültség, korszerűsége és lelkületének fontossága fogalmazódott meg. Saját életutukról, örömeikről és nehézségeikről is esett szó. Másnap az Emmánuel Közösségből érkezett hozzánk Lelle és Dini, akik személyes tapasztalataikat osztották meg velünk és egy közös imagyakorlaton keresztül vezettek be minket a karizmatikusdicsőítésbe, mint imaformába.
Délutánonként a strand sem maradhatott el és a rosszidő ellenére kétszer le is jutottunk. Játék, fürdés, kézműveskedés volt terítéken, de előkerült a tarsolyból a dinnyeevő és a dinnyemag köpködő verseny is. A jól megszokott röpi bajnokság és a vizes játék sem maradhatott el. Jókedvből én szórakozásból nem volt hiány.
Esténként közös játékok vettek kezdetet. Volt társasozás, filmvetités, beszélgetések. Élőzenés táncházon is részt vehettünk, a kisméretű terem ellenére a táncot mindenki lelkesen ropta és örömmel hallgatta a táncvezető meséjét. Volt frizbis glóriaszurkáló, fényharcos kalandjáték. Szombat este egy fergeteges “KI MIT TUD” vette kezdetét. A komolyzenétől kezdve a prózán át a humorig mindenki megmutatta tehetségét a választott műfajban.
A szalézi családias vidám légkör az egész tábort áthatotta. Tartalmas és építő volt emberileg, lelkileg és zeneileg egyaránt. Aki kedvet kapott, hogy élőben is megtapasztalja mindezt, várjuk jövőre a 8. Szalézi Zenetáborban, aminek a mottója: “Itt az idő”.
A tábor több sikeres pályázatnak köszönhetően valósulhatott meg. Támogatóink: az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Együttműködési Alap illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Hálásan köszönjük ezeket a nélkülözhetetlen összegeket!
