Főoldal / Szalézi Értesítő - 2015-4 / Szaléziak a menekültekért - Egy másfajta segítésben gondolkodunk - interjú Ábrahám Béla tartományfőnökkel

Ábrahám Béla tartományfőnököt Lengyel Ákos kérdezte

A magyar szalézi tartományfőnök szeptember 8-án Rómában találkozott a közel-keleti tartományfőnökkel, Munir Al Rai atyával, akinek felajánlotta, hogy szívesen látják az ott nehéz helyzetben lévő fiatalokat, családokat, az utazásuk megszervezését is segítik és a magyarországi beiskolázásukat is vállalják. Az aleppói születésű, szír szalézi örült a lehetőségnek, bár alapvetően azt szeretné, ha mindenki a szülőhelyén élhetne méltó életet és nem gyengülnének tovább a helyi keresztény közösségek.

Ha bulváros címet akarnánk adni ennek az interjúnak, akkor azt mondanánk: „A szaléziak befogadják a migránsokat Magyarországon.” Mi ebből a valóság?

A valóság az, hogy valóban gondolkodunk rajta és imádkozunk azért, hogy meglássuk, mit lehet tenni értük. Sőt, továbblépve, fölvettük a kapcsolatot a közel-keleti szalézi tartomány tartományfőnökével, Munir Al Rai atyával, hiszen azt gondoljuk, hogy a segítség az nem valami általános maszlag, nem egy estére kell valakit berángatni a családba és úgy csinálni, mintha befogadnám, aztán visszaküldeni az utcára. Ezt nem tartom segítségnek. Mi valóban szeretnénk egy konkrét, kézzel fogható és valódi támogatást és segítséget nyújtani a valódi bajban levőknek. Ezért a közel-keleti tartományfőnökkel, akihez három szíriai rendház is tartozik, fölvettük a kapcsolatot, személyesen találkoztam vele Rómában a múlt héten. Munir atya elmondta, hogy ők alapvetően azt szeretnék, hogy a szír keresztények otthon maradjanak, hiszen ez az őseik földje, itt élik családi életüket, a hitüket itt élik meg, és hogy ha innen távoznak, akkor az is folyamatos gyengülést jelent a közösségnek.

Tudnak ők ott keresztényként élni? Nincsenek életveszélyben?

Nagyon nehéz. Szerintem ők sem tudják, mikor vannak életveszélyben és mikor nem, hiszen ahogy most a nyáron láthattuk, mind a három szalézi ház nyári oratóriumot szervezett, mindenhol volt 600-700 fiatal…

Egyiket sem bombázták le?

Nem, van élő keresztény közösség, de például Aleppóban nincs víz és nincs villany. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az aleppói animátorok közül már ketten meghaltak a háború következtében. Az egyik egy szerencsétlenség miatt, de a háborús eseményekhez kapcsolódóan, egy fiatal lányt viszont tudatosan lelőttek, hiszen ő az oratórium munkájában vett részt, azt támogatta; röplabda edzést tartott, utána biciklivel ment haza, és az iszlám szélsőségesek lelőtték azért, mert keresztényként, lányként közösségi munkát végzett. Ezeket a konkrétumokat tudjuk, és így találkoztunk Munir atyával.

 Hogyan gondolják a magyar szaléziak, hogy a szíriaiak közül befogadnak valakit? Lemennek majd Röszkére?

Nem. Munir atya elmondta, hogy nekik alapvetően az a fontos, hogy otthon maradjanak és az otthoni életüket kellene hosszú távon megoldani. Emellett azt is elmondta, hogy azért a menekülők nagy része, akik most nekiindultak Európának, kókler, és igazából gazdasági menekült. A keresztények nagy része még otthon van és megpróbálja a családi és közösségi életét élni. Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy egyáltalán meddig lehet még így élni, és főleg az aleppói közösség van bajban.

Az atyával abban állapodtunk meg, hogy kapcsolatban fogunk maradni vele, személyesen tájékozat majd bennünket, és az ő ajánlására befogadunk fiatalokat, családokat. Szeretnénk már akár az utazásukat is támogatni, hiszen a valódi bajban lévőknek nincs pénzük útra kelni.

Akkor nem is az az elképzelés, hogy gyalog induljanak útnak?

Lehetőleg nem, hanem valamilyen szalézi csatornán, egyházi kapcsolatokon keresztül indulnának útnak. Ennek a részleteit majd még kidolgozzuk, ha egyáltalán van rá igény.  Azt mondtuk neki, hogy nem csak befogadni szeretnénk fiatalokat, de szerepet tudunk vállalni abban, hogy angol nyelven akár még szakoktatásban is részesüljenek, tehát valamilyen módon folytassák tanulmányaikat, ne csak csellengjenek, mint menekültek, hanem abban a reményben, hogy majd visszatérhetnek, mert ez nekik nagyon fontos, azért közben az életüket tudják előbbre vinni, egy kicsit tudjanak tanulni. Ebben is szeretnénk majd támogatni, a szalézi karizmánknak és hivatásunknak megfelelően.

A teljes cikk a Szalézi Értesítőben található.