Róma - Don Bosco Oratóriumi emlékiratai új kiadásban

2011-11-15 Kedd   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

Don Bosco kétszázaik születésnapjára készülve november 14-én Don Aldo Giraudo SDB szalézi történész a Szalézi Pápai Egyetemen hivatalosan is bemutatta és egyben méltatta Don Bosco Oratóriumi emlékiratok című művét. Az Emlékiratok legújabb kiadása idén nyáron jelent meg, elején mintegy 45 oldaln keresztül Don Giraudo e mű fontosságáról írt tudományos bevezetőt.

A könyv bemutatóján elhangzottakból néhány gondolat:

Don Aldo Giraudo

Az Emlékiratok Don Bosco egyik legfontosabb, egyedülálló műve. A könyv olvasása során mélyebb betekintést nyerhetünk Don Bosco külső tevékenységébe és belső lelkiségébe.

Három fő elemet emelhetünk ki az Emlékiratokban, ezek: a mentalitás, a lelkiség és a pedagógia. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az Emlékiratok pedagógiai és lelkiségi kézikönyv.

Don Bosco 1873 és 1875 között írta, majd néhány megjegyzéssel és javítgatásokkal 1879-ben készült el vele, így nyerte el végleges formáját, melyet ma is olvashatunk.

Az Emlékiratokat Don Bonetti és Don Lemoyne is felhasználta írásaiban, 1946-ban publikálta először Don Ceria. A kritikai kiadása először 1991-ben jelent meg.

Oratóriumi önazonosság

Az oratórium olyan mű, amely nem önmagáért van, hanem a fiatalokért, és egy nagy családot alkot. Miközben Don Bosco az oratóriumban él, felfedezi a horizontokat, melyek mint egy keret egyre bővülnek és tágulnak az ő látásmódjában, és kiteljesedik hivatása a fiatalok között.

Don Bosco nem a saját életéről akart egy teljes történelmet írni.

Mire szolgál a mű? A múlt eseményeiből tanulva megmutatja a jövő normáit.

A könyv címzettjei Don Bosco szeretett szalézi fiai.

Don Bosco kéri e műben, hogy ezeket a dolgokat, melyeket leír, se az ő életében, se halála után ne publikálják. Családiasan és bensőségesen ír a szaléziaknak az oratóriumról.

A jövő Emlékiratai

A műben az oratórium belső története tárul fel előttünk. Don Bosco tíz éves szakaszokra osztja az oratórium történetét, kezdve saját születésével, majd a kilenc éves kori álommal, majd az első tíz évvel. Ez az első tíz év nem Don Bosco tíz éves koráig tart, hanem az oratórium első tíz évét jelenti, hiszen Don Bosco akkor már 10 éves és maga is apostolkodik a társai között. Így indult a mű.

Pappá szentelése után egy meghatározó esemény a Garelli Bertalannal való találkozása 1841. december 8-án. Ez a találkozás egyben egy történeti és kronológiai központ is az oratórium történetében.

Don Bosco e műben mint nevelő és lelkipásztori modell mutatkozik meg.

Ez az Emlékirat a sajátos nyelvezete miatt is a XIX. sz. 70-es éveiben élő szaléziaknak szól. Több olyan szó is előfordul a műben, amelyeket ma már nem használ az olasz nyelv, mégis mindenki megérti.

Hogyan mutatja be magát Don Bosco mint nevelő az Emlékiratokban? – tette fel a professzor a kérdést. – Narratív módon. Elmondja az eseményeket, s közben megismerjük pedagógiáját, azt, hogyan bánik a fiatalokkal, milyen magatartást tanúsít velük kapcsolatban. Milyen az a személyes kapcsolat, amit pillanatok alatt kialakít, bárkivel is találkozik. Rögtön ráérez problémáikra, nehézségeikre, és látja, hol van szükség a segítségre. Felismeri a helyzetet.

Riccardo Tonelli SDB

Don Bosco azt mondta, hogy „Mindig hagytam magam, hogy az Isten gondviselését megértsem.”

Miért is adták hát ki az Emlékiratokat, ha egyszer Don Bosco nem akarta? A szaléziak kezdetben lelkiismereti kérdést csináltak Don Bosco kéréséből, majd amikor tanulmányozni kezdték az Emlékiratokat, akkor valaki azt mondta: „Hát ez csodálatos!” Don Tonelli idős szalézi atya is elmondta, hogy novícius korában nem ismerték az Emlékiratokat, még kispap korukban sem, csupán egy-egy részét.

A szaléziak aztán kiadták, mondván: meg kell ismertetni az Emlékiratokat, mert egy bölcs írás a jövőre vonatkozóan. Don Bosco így és így csinálta, amit az oratóriumban tett, a jövő szaléziainak pedig így és így kell cselekedniük szintén felismerve az idők jeleit.

- Boldog vagyok – jegyezte meg Don Tonelli, aki különben épp a kórházból betegen jött ki erre a könyvbemutatóra –, hogy a 100 éves hallgatás után a szaléziak feloldották ezt a lelkiismeretbeli kérdést, és nyilvánosságra hozták az Emlékiratokat. Ezt nem a Don Bosco felé való engedetlenség, hanem éppen az „idők jelei” miatt tették: felismerve e mű időszerűségét és fontosságát.

Don Bosco hihetetlenül erőteljesen beszélt és tett tanúságot az Isten jelenlétéről.

Don Jesús Manuel García SDB (mint a könyvbemutató korordinátora) szerint mindenki meg lehet győződve arról, mennyire fontos, hogy a laikusok és a szaléziak együtt dolgozzanak.

Egy laikus hölgyet is megkértek, beszéljen arról, neki mit jelentett az Emlékiratok elolvasása.

Carla (egy laikus)

„Mit mond ez a mű neked?” – tették fel a kérdést.

Megfogott az a magatartás, ahogyan Don Bosco írt szeretett fiainak. Mintha Szalézi Szent Ferenc lelkisége mutatkozna meg az Emlékiratok lapjain. Szíven ütött a szolgálat lelkülete, az azonnali felelősségvállalás lelkülete. Don Bosco, mint a szerető atya, akinek egy sajátos lelkisége van, akinek stílusa a dialógusokban nagyon jól megmutatkozott. Ő valóban az az ember volt, aki nagyon is cselekvő életet élt, és a realitás talaján élt.

Don Bosco nemcsak az oratóriumi történeteket mondja el, hanem beleteszi ezekbe a történetelbe a saját egész személyiségét. Ő valóban ott van teljesen a MŰ-ben, az Emlékiratokban, az oratóriumi munkában. Ott van teljes jelenlétével a fiatalok között, de valami egészen sajátos módon.

Mindenki látja Don Bosco személyében, hogy ő egy nagyon boldog ember. Ő boldog, és így, ilyen módon vonzza az embereket.

Don Bosco életének értéke, vagyis jelenlétének értéke saját maga számára már fiatal korában megmutatkozott: „…de ha köztük vagyok, akkor jobbak.” – mondta Margit mamának.

A környezet fontossága: már kispap korában felismerte, mennyire fontos, hogy a fiatalok jó környezetben nevelődjenek.

Az ő egyéniségében megmutatkoztak a benne rejlő valódi értékek, melyeket továbbadott azoknak, akikkel éppen együtt volt és társalgott.

Don Cereda SDB szalézi elöljáró

Tanulmányozzuk Don Bosco életét és lelkiségét!

1946-ban adták ki először az Emlékiratokat Don Ricaldone rendfőnöksége alatt. 1968-ban a novíciátusban nem ismertük az Emlékiratokat. Itt Olaszországban van egy dicséretes kezdeményezés, miszerint megismertetjük a fiatalokkal és az egész Szalézi Családdal az Emlékiratokat különböző fórumokon.

Angolul megjelent Don Lenti hét kötetes műve Don Boscóról. Olvassuk el!

Az interneten is megtalálható:

http://las.ups.urbe.it/index.php?method=ecom&action=zoom&id=878

http://csdb.unisal.it/index.php?method=section&action=zoom&id=14

Pietro Braido SDB szalézi atya is írt egy két kötetes művet Don Boscóról, mely tudományosan dolgozza fel Don Bosco életét.

Don Cereda atya megjegyezte: ne múljon el ez a bicentennáriumi első előkészületi év anélkül, hogy ne olvasnánk el ezt a két kötetes művet.

P. Hartai Gábor SDB/szaleziak.hu

Don Bosco Oratóriumi emlékiratainak magyar fordítása várhatóan 2012-ben lát napvilágot.