Az egyház tanulja meg a média új nyelvezetét

2011-02-28 Hétfő   |   #Szalézi világ   |   ARCHIVÁLT

A Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsának plenáris üléséhez intézett beszédében XVI. Benedek idézett a Tömegtájékoztatás Világnapjára írt üzenetéből, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az új technológiák nemcsak a kommunikáció módját változtatják meg, hanem széleskörű kulturális átalakulást idéznek elő. A megértés, a gondolkodás új fajtái fejlődnek ki, eddig soha nem tapasztalt lehetőségek nyíltak a kapcsolatteremtésre, a közösségépítésre. Az emberek nem pusztán használják a nyelvezetet, hanem bizonyos értelemben benne élnek. A zsinat által „csodálatosnak” nevezett műszaki feltalálások (Inter mirifica, 1) ma átalakítják a kultúrát.

A digitális tömegtájékoztatásban kifejlődő nyelvezetek a gondolat logikai rendszerbe foglalásának új formáihoz vezetnek el, eltűnőben van az írott és beszélt nyelv közötti hagyományos különbség. A közösségi oldalak dinamikája feltételezi, hogy a felhasználó azonosítja magát azzal, amit közzétesz. Amikor az internetezők kicserélik információikat, egyben megosztják másokkal világnézetüket: tanúivá válnak annak, ami értelmet ad életüknek. Természetesen mindenki előtt világos, hogy mindez veszélyeket hordoz magában: a bensőséges kapcsolatokat a felszínesség váltja fel, az igazság keresése helyett a legmeggyőzőbbnek tűnő vélemény kap elsőbbséget.

A kommunikációban a kiindulási pont maga a kinyilatkoztatás, amely arról tesz tanúságot, hogy hogyan közölte Isten csodálatos dolgait az emberekkel egészen Fia megtestesüléséig. A hit mindig áthatja, gazdagítja és élettel tölti el a kultúrát, a kultúra pedig a hit közvetítőjévé válik. Szükség van tehát arra, hogy az egyház figyelemmel meghallgassa korunk emberének nyelvezetét. A Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa fontos munkát végez, amikor elmélyíti a „digitális kultúra” lehetőségeit. Nem pusztán arról van szó, hogy az evangéliumi üzenetet a kor nyelvezetével közvetítjük, hanem az előző korokhoz hasonlóan alaposan át kell gondolnunk a hit, az egyház élete és a napjainkat jellemző változások közötti kapcsolatot.

A tömegtájékoztatás hatással van az ember egész kulturális, szociális és spirituális környezetére. A teológia egy klasszikus meghatározás szerint a hit intelligenciája, ez pedig nem idegen a folyamatban lévő kulturális változásoktól. A digitális kultúra új kihívások elő állítja azt a képességünket, hogy hogyan szóljunk a transzcendenciáról. Maga Jézus is korának és környezetének kulturális elemeit használta fel Isten országa hirdetésekor. Példabeszédeiben olyan képeket alkalmazott, mint a nyáj, a mezők, a vetőmagvak. A mai digitális kultúrában is olyan jelképekhez és metaforákhoz kell folyamodnunk, amelyek segítenek Isten országa hirdetésében.

XVI. Benedek pápa ismételten rámutatott, hogy az ember és a gépek közötti egyre szorosabbá váló kapcsolat a hit és a spirituális értékek gazdagságában még szélesebb távlatokra találhat, mint amelyeket a korlátlannak tűnő technológia kínál fel. Erre mutatott példát a 400 évvel ezelőtt elhunyt Matteo Ricci jezsuita atya. Kína nagy apostola mindent egybegyűjtött, amit a kínai nép hagyományában pozitívnak talált és azt Krisztus bölcsességével és igazságával hatotta át. A hívők ma is mutassák fel azokat az értékeket, amelyeket a digitális kultúra önmagában véve nem képes képviselni. A bibliai kommunikáció Isten akarata szerint mindig kapcsolódik a párbeszédhez és a felelősséghez, mint ahogy erről Ábrahám, Mózes, Jób és a próféták tanúskodnak. Soha nincs köze azonban a nyelvi csábításhoz, mint amire a kígyó adott példát, vagy a kommunikáció-képtelenséghez, az erőszakhoz, mint ahogy ez Káin esetében történt – mondta a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa plenáris üléséhez intézett beszédében XVI. Benedek pápa.


Vatikáni Rádió/szaleziak.hu