A Don Bosco Szaléziak éves útmutatója a 2017. évben a „Család vagyunk! Minden otthon az élet és a szeretet iskolája.” mottó. Ez a harmadik strenna, amit Ángel Fernández Artime rendfőnök adott ki a Szalézi Család számra.
A 2017. év témájának bemutatása során rendfőnök rávilágított a strenna néhány jelentős szempontjára: a család csak akkor termékeny talaj, ha befogadó, tisztelet és lelkesedés uralkodik benne, ami legyőzi a nehézségeket. Különböző életkorú, messzi országokból érkező embereket foglal magába, változatos szokásokkal. Fájdalom, fogyatékosság, különböző kultúrák... A család egy olyan sokféleség, amely a szívek egységét alkotja. Ez azt jelenti, hogy a sok különbözőségben keressük a gazdagodást, és felfedezzük, hogy akkor vagyunk a legteljesebbek és legboldogabbak, ha ezt az utat együtt tesszük meg.
A 2017. évi strennához készült kísérő videó elérhető az ANS YouTube csatornáján magyar feliratozással is.
A 2017. évi strenna bemutatása:
CSALÁD VAGYUNK!
Minden otthon az élet és a szeretet iskolája
1. CSALÁD VAGYUNK, és családként születünk!
- Már a 2006-os strenna is a családot állította a középpontba. Ezért mostantól rá is utalni fogunk.[1] Ugyanakkor nagyon fontos egyházi eseményeket is megéltünk: két Szinódust és Ferenc pápa „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdításának megjelenését. Ezek késztetnek minket, hogy a családra fordítsuk nevelési-lelkipásztori tekintetünket. Ez számunkra, mint Szalézi Család számára, nagy örömet jelent.
- Mindannyian rendelkezünk azzal a mély tapasztalattal, hogy családba születtünk és „családként születtünk!” Megtapasztaltuk mindazokat a szépségeket és korlátokat, amelyek minden család sajátjai. De alapvetően egy olyan család szívébe születtünk, amely maga az emberi valóság, ahol megtanuljuk az Élet és a Szeretet művészetét.
- A család, jól tudjuk, olyan arcokból, személyekből épül fel, akik szeretik egymást, beszélnek és osztoznak egymással, és feláldozzák magukat a többiekért megvédve saját és szeretteik életét bármi áron. A családban élve és növekedve válunk személyiséggé, általában a szülőkkel együtt, az otthon melegét tapasztalva.
- A családban, abban a házban, ahol a nevet és egyúttal a méltóságot kapjuk, ahol az érzelmeket megtapasztaljuk, ott ízleljük meg az intimitást, ott tanulunk meg engedélyt kérni valamire, bocsánatot kérni és megköszönni.
- A család – mint tudjuk – az első iskola a gyermek számára, nélkülözhetetlen hivatkozási pont a fiataloknak, és a legjobb menedék az időseknek.
- Ez az egész valami olyasmi, amit emberi és antropológiai dimenzióban valamilyen módon mindannyian átéltünk.
- Ugyanakkor nem veszítjük el azt a nézőpontot, amelyet a család valósága és Közösség-Szeretet Isten jelent, hiszen a család a Háromszemélyű Isten jele és szentsége, aki Közösség és Szeretet.
- A család egyben az az anyaméh is, amelyben Isten Fia az emberré válás útját járja be.
- Továbbá szintén e strenna címzettjei között szerepel a Szalézi Család, amely mélyen és egyre jobban tudatában van annak, hogy „CSALÁD VAGYUNK”.
- Mint szerzetesi csoport (kongregációk, intézmények, apostoli élet társaságai, hívek társulásai…) erős érzékkel rendelkezünk a családi kötelék iránt, amely egyesít minket.
- Továbbá majdnem mindannyian, a Szalézi Család csoportjai, beillesztettük a különböző alapszabályokba a családias szellemet, mint létünk alapvető elemét és mint pasztorális tevékenységet a családok felé, a családokkal és a családokért.
- Ez az előfeltevés megmagyarázza, hogy mi a kötelességünk Szalézi Családként. Ez nem csupán az a kötelesség, hogy nem tekintünk más irányba, mint, amit Ferenc pápa vezetése alatt az Egyetemes Egyház követ, hanem kötelességünk az is, hogy szerény hozzájárulásként „szalézi olvasatot” adjunk – mint gyerekek, serdülő fiúk-lányok, valamint fiatalok nevelői.
2. Meghívás egy nyugodt, nyitott és készséges szívvel történő olvasásra
- Először is egy nyugodt, nyitott és a párbeszédre kész szívvel való olvasásra hívlak meg benneteket, valamint egy találkozásra mindazzal, amit az apostoli buzdítás mond. Tegyük ezt oly módon, hogy mint Szalézi Család fedezhessük fel mindazt, amit a dokumentum üzenni akar. Ez a szeretetnek egy gesztusa a Szalézi Család részéről a családok felé, amelyeket úgy ismerünk el és értékelünk, mint Isten nagy ajándékát minden ember számára. Azok számára is a szeretet kinyilvánítása, akik nem élhették meg teljességében Istennek e tervét, és szükségük van a mi segítségünkre, és talán az elkísérésünkre is, hogy megvalósíthassák hitvesi és családi életterveiket, amelyek néha teljesen megtörtnek látszanak, vagy nagy nehézségekkel küzdenek.
- A dokumentum katolikus hívő tekintettel szemlélve nem más, mint egy szolgálat az emberiség számára valamint egy lelki és pasztorális kincs, amely azért is érdekes számunkra, mert tudatában vagyunk, hogy „Szalézi Család vagyunk”.
- A pápa buzdítása az elődök, szent II. János Pál és XVI. Benedek, valamint a 2014. ill. a 2015. évi Püspöki szinódusok tanítására épít. Ez utóbbiak záródokumentumaiból gyakran idéz is. Összefoglalja így az egyház sok év során összegyűlt megállapításait, gondolatait, ugyanakkor elkezd változtatni a hangnemen, nyelvezeten és a szemléletmódon is kánoni és pasztorális szinten egyaránt. A pápa maga mondja, hogy „szerényen és realistán el kell ismerni, hogy néha… a házasság egy teológiai ideálját mutattuk be, amely túlságosan is elvont, amit szinte mesterségesen hoztunk létre, távol a családok valós helyzetétől és hatékony lehetőségeitől. Ez a túlzott idealizálás, főleg amikor nem hangoztattuk a kegyelembe vetett bizalmat, nem járult hozzá, hogy a házasság kívánatos és vonzó legyen, hanem éppen az ellenkezője történt” (AL 36).
2.1. Az apostoli buzdítás tartalmi összefoglalása, hogy felismerjük Szalézi Családként kötelességeinket a családokat illetően
- A szöveg Ferenc pápa tanításának már ismert jellemzőit tartalmazza: egy realista, közeli, közvetlen és vonzó szöveggel találkozunk. Egy olyan nyílt szöveggel, amely meghív, hogy cselekvőleg lépjünk be témájába, és ne csupán a gondolatok passzív befogadói legyünk, hanem azon kell lennünk, hogy mi magunk éljük meg az élet és a szeretet titkát, melyet a mi saját életünk és személyes hivatásunk nézőpontjából szemlélünk. Nem egy olyan dokumentumról van szó, amely az életről elvont módon beszél, hanem amely éppen azért akar az életre mutatni, hogy bátorítást adjon mindazoknak, akiknek szükségük van rá.
- Az apostoli buzdításában a pápa a bibliai és teológiai, erkölcsi és pasztorális „egészet” vázolja fel a családot illetően. Kiemelt hangsúlyt ad a házasságra épülő család fontosságának és szépségének, valamint meghív a hitvesi szeretet értékeinek elmélyítésére, mint amelyek Isten igazi ajándékai az emberi lény élete számára. Buzdít a pozitív értékek felmutatására, amelyek emberibbé tesznek az emberi szeretet által, amely Isten szeretetének tükörképe, amely mindig erősebb az emberi tervek kudarcainál.
- A dokumentum kilenc fejezetből áll, amelyek a házasság és a család valóságát, helyzetét mutatják be különféle nézőpontokból. Törekszik összekapcsolni Isten terve szépségének bemutatását és a realista, egyben irgalmas figyelmet a való életben előforduló sok fájdalmas és helytelen helyzetre. Minden fejezet az igazsághoz való hűség, az együttérzés és az irgalom csodálatos összefonódása. Mindig a Jézus Krisztusba vetett hit szemszögéből tekint, és az Isten Szavával világít anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a valós helyzeteket. A központi téma mindig a családban megélt szeretet a termékenység gazdagságával és a gyermekek nevelésével, valamint azokkal a pasztorális javaslatokkal kapcsolatos, amelyek segíthetnek előre haladni a törékeny és nehéz helyzetekben.
- Az első, „Az Ige fényében”című fejezet azon túl, hogy emlékeztet a tanítás és a gyakorlat egységének szükségességére az Egyházon belül, hangsúlyozza, hogy a különböző országok kultúrái, hagyományai, kihívásai alapján a tanítás néhány pontját „másként” is értelmezhetjük. Megerősíti a férfi és a nő közötti házasság szépségét, és kiemeli a párbeszéd, az egység és a családon belüli érzelmi élet fontosságát. Ezeket nem elvont ideálokként tekinti, hanem mint megvalósítandó „mesteri feladatot”.
- A második, „A családok valósága és kihívásai” fejezetben a látótér tovább szélesedik magába foglalva a család helyzetét és kihívásait azzal a szándékkal, hogy „két lábbal a földön járjunk” (AL 6). Szociológiai és kulturális távlatokba helyezve arra is törekszik, hogy egy megfelelő, valós és reményteli képet nyújtson. Kerüli a leegyszerűsítéseket, mert a témák széles palettája és a sajátos környezet megfelelő látásmódra tartanak igényt. A buzdítás nem „az ideális család egy sztereotípiáját” mutatja be, hanem „inkább egy felszólító mozaikot, mely a sok különféle örömmel, drámával és álmokkal teli helyzetből áll össze. A minket aggodalommal eltöltő helyzetek kihívások. Ne essünk bele a kimerülésig tartó önvédelmi kesergések csapdájába, ahelyett, hogy missziós kreativitást ébresztenénk” (AL 57).
- A harmadik, „Jézus felé fordított tekintet: a család hivatása” fejezet kaput nyit az Evangéliumok tanúságtételére, az Egyház tanítására, a szentségi valóságra, a rendellenes szituációk összetettségére, valamint az élet és a hit továbbadására a gyermekek számára. „A családban megélt szeretet állandó erő forrása az Egyház élete számára” (AL 88).
- A negyedik, „Szeretet a házasságban” fejezet gyönyörűen a jól ismert szeretethimnusz (1 Kor 13) köré épül fel. Mindezt tapintattal és szépséggel teszi. Kifejti a szeretet valóságának különböző megjelenési formáit mindenféle idealizálás nélkül („az idilli és tökéletes szeretetről való bizonyos ábrándozások nem tesznek jót”, AL 135), mégis törekszik az ideálra: intimitás, közös élet, baráti szeretet, hitvesi szeretet, mely folyamatosan mozgásban van az átalakító növekedés igényével. Megfontolandók Ferenc pápa közvetlenül a fiataloknak szánt szavai a 131-132. pontokban…
- Az ötödik, „A termékennyé váló szeretet” fejezet, egy olyan szeretetről beszél, amely kitárul, termékeny, dinamikus, szenvedélyes: a termékenység, nemzőképesség, az apa és az anya megértése a folyamat során a kulcsszavak. Nagyon gazdag elmélkedést találunk „a test felfedezéséről” (AL 185-186), és sokatmondók a „kiterjedt családról” szóló oldalak is: gyermeknek, nagyszülőnek, testvérnek lenni… „nagy szívvel” (AL 169), meghívni a családokat is, hogy a befogadás helyei, továbbá a nyilvános és a személyes közötti találkozó pontok legyenek.
- Szükséges egy pasztorális fejezet is ahhoz, hogy mélyen belépjünk a konkrét életbe. A hatodik, „Néhány lelkipásztori távlat” fejezet a pasztorális szereplőkről beszél a házassági felkészítés illetve a házas élet kezdeti éveiben történő elkísérés tekintetében. Ezt bátor realizmussal teszi. Meghív „a válságok, aggodalmak és nehézségek megvilágítására” (AL 231kk) azért, hogy egy megfelelő, dinamikus és átfogó megközelítést nyújtson, amelybe a sajátos kérdések elhelyezhetők.
- A hetedik fejezet „A gyermekek nevelésének megerősítéséről” szól (AL 259-290). A gyermekek jelentik a jövőre nyíló reményt. Ezeken az oldalakon megjelenik a szükséges közelség és jelenlét, az erkölcsi nevelés, a tekintély szerepe, a körülmények, a szexuális nevelés (bátor és realista, félelmek nélküli, nem felületes) és a hit átadása.
- Ugyanakkor Ferenc pápa reméli, hogy „mindenkit mélyen megszólít a nyolcadik fejezet”, melynek címe „A törékenység kísérése, megkülönböztetése és integrálása” (AL 291-312). Mindaz, aki szigorú, precíz előírásokat vár, csalódni fog. A pápa lelkipásztori fokozatosságot javasol, meghív a megkülönböztetésre, és a „belső fórum” útjára lép (AL 300). Kiemeli a „lelkipásztori megkülönböztetés enyhítő körülményeit” (AL 301) és az irgalmasság logikáját helyezi a középpontba (AL 307). Mindez „biztosítja azt a képet és légkört, amely megakadályozza, hogy egy rideg, íróasztali erkölcsöt hozzunk létre a legkényesebb témákat illetően” (AL 312).
- A kilencedik és egyben utolsó fejezet a „Hitvesi és családi lelkiségről” szól (AL 313-325), melyben a pápa egyszerű, de ösztönző módon meghív a kizárólagos és szabad szeretet lelkiségére, amely a figyelmesség, a lelki támasz és az ösztönzés lelkisége. A hittel Krisztus egyesíti és megvilágítja a családi életet, beleértve a keserű napokat is. Éppen ezért „Haladjunk, családok, haladjunk tovább… Ne veszítsük el a reményt” (AL 325).
És minthogy hisszük, hogy a család Örömhír a világ számára („A Család Evangéliuma”), a társadalom és az Egyház számára, ezért arra vállalkozunk, hogy még inkább családdá váljunk mindenhol a világban, ahol csak Szalézi Szerzetes családunk jelen van.
3. MINDEN OTTHON AZ ÉLET ÉS SZERETET ISKOLÁJA
A mi nevelési-lelkipásztori hozzájárulásunk
3.1. Közel állni, hogy segíthessünk építkezni és helyrehozni
Családi drámákat látva, amelyekben nem egyszer nehéz és kínos helyzeteket élnek meg
- Patchwork szerűen, több család darabjaiból összetett családok.
- Hívő családok, melyek egyben vannak, és amelyek sokfelé már kivételesnek számítanak.
- Súlyos sebeket cipelő családok.
- Az önzés különféle formáit hordozó családok, melyek töréseket okoznak.
- Családok olyan helyzetekkel, melyekben különösen a gyermekek lelke sérül, és ahol olykor ők a viszályok áldozatai (Ferenc pápa).
Azt kérdezzük tehát, hogy tehetünk-e valamit az előbb említett családok a javára, kiindulva nevelői-lelkipásztori tapasztalatunkból:
- Ezek a helyzetek tőlünk empátiát követelnek, látva az általuk okozott fájdalmat.
- Vannak olyan egzisztenciális helyzetek, melyekben segítenünk kell kapcsolatok építésében, sebek begyógyításában, feloldani a szorongásokat… látva a biblikus képpel, „a megtört nádszálat, amelyik még nem törött el egészen” (vö. Mt 12,20; vö. Is 42,3).
- Olyan helyzetek, ahol segíthetünk felismerni, hogy azért ezekben az életekben is létezik a bőkezűség és sok egyéb jó dolog.
- Megtanítani arra, hogy családban élni azt is jelenti, hogy vannak hibák, melyek rávezetnek minket az alázatra és a megértésre, a megbocsátásra és az irgalmasságra. Mindenkinek joga van bocsánatot nyerni és másnak megbocsátani, ezáltal építeni és helyreállítani a családot. (Morális összetevő).
- A korlátok elfogadása minden családtagnak megadja az alkalmat, hogy gazdagodjon és másokat gazdagítson a saját lehetőségeivel. Az ingyenesség a kiindulópont a család építésére. (Érzelmi összetevő).
- Van az emberi létnek egy alapvető és egyedülálló pontja, mely lehetővé teszi a tökéletes kommunikációt, és egyben fölkínálja a minőségi ugrást a vágyra az Egészen Másik iránt, aki az egyetlen, és aki képes betölteni ezt a teljesség iránti vágyunkat. (Lelki összetevő).
- Tulajdonképpen azt kívánják tőlünk, hogy segítsünk építeni és helyreállítani.
3.2. Az élet iskolájában, ami a család
Szalézi szemszögből nem beszélhetünk a család nevelési és alapvető értékéről anélkül, hogy ne fejeznénk ki igényünket arra, hogy elsősorban saját, személyes tapasztalatainkra hivatkozzunk, ugyanakkor pedig Szalézi Családunk alapítójának, Don Boscónak saját családi tapasztalataira is. Édesapját még kisgyermekkorában elveszítette. Édesanyja, Margit volt az első meghatározó és szellemi nevelője. Jól tudjuk tehát, hogy Don Bosco nem válhatott volna azzá, amivé vált, ha nem lett volna olyan édesanyja, mint Margit mama.
Ez az egyik kulcsa az indítványnak. Segítsünk megértetni a családokkal, hogy ők elsősorban az életre nevelnek, és ebben a küldetésben bizonyos személyek, csoportok, intézmények melléjük szeretnének állni, segíteni szeretnék őket anélkül, hogy pótolnák azt, ami pótolhatatlan: a családi tűzhely melegét, ami minden családnak sajátossága, ami egy hiteles iskolaként készít fel az életre, és ami a Szeretet segítségével tanít Szeretetben élni. Vagyis:
- Mikor a család több, mint a „jövedelemnek és a fogyasztásnak” egy központja, vagy mint egy „érzelmi hivatkozási pont”, és amiben a felnőttek, különösképpen a szülők vállalják a felelősségüket.
- Mikor az intenzív kommunikáció jelen van a családban, mely nemcsak a szükséges információcserére szorítkozik.
- Mikor adott egy olyan nevelés, mely elvárja és kéri a gyermekektől a konkrét etikai felelősséget, melyen keresztül mély meggyőződéseket lehet kifejezni és közölni, és nem csak magunkban tartani attól való félelmünkben, hogy zavarjuk egymást.
- Mikor az életre nevelés a család mindennapjainak része, melyben a teljes egyenjogúság megtapasztalható mind a szükségletek, mind a jogok és kötelességek, mind a kölcsönös tisztelet tekintetében.
- Mikor helyet kap a készség, hogy szorgalmazzuk a hatékony párbeszédek létrejöttét, melyekben a másik személye és fejlődése iránti tiszteletből kölcsönösen azt keressük, ami a másik számára jó.
- Mikor a család egy Szeretettapasztalat, ahol nem törvények súlya nehezedik ránk, hanem ahol megtanulunk ingyenesen szeretni. Ebben az értelemben, hívő szemszögből, minden házasság és család az üdvösség története.
- A család az élet iskolája, mert ugyan magába foglal olykor antagonisztikus ellentéteket, de ezek mégis harmóniába kerülnek, és felkészítenek az életre olyan értékeken keresztül, mint:
- szabadság és felelősségtudat,
- önállóság és szolidaritás,
- odafigyelés önmagunkra és mindenki javának keresése,
- egészséges versenyszellem és a megbocsátás képessége,
- készség a kommunikációra, ugyanakkor a hallgatásra és a tiszteletteljes csendre
- A család tehát az élet iskolája, mert értékeket és reményt egyaránt kínál. Közelséget és Szeretetet nyújt, ami irányt ad, javít, megelőz, segít, gyógyít, végső soron pedig megment.
3.3. A meghatározó szalézi pasztorációs misszió: ELKÍSÉRÉS
Szalézi Családként a következő kihívást javasoljuk, mely magasztos és minden eddiginél aktuálisabb.
- Hogyan kísérjük el a szülőket, a jegyeseket és azokat, akik a ???családalapítás fejeként előtt állnak?
- Hogyan kísérjük el a gyermekeket, különösképp azokat, akik házainkban élnek és részesülnek a gondoskodásból valamint minden tevékenységből, ami Szalézi Családunkon belül létezik a világban?
- Hogyan kísérjük el a fiataljainkat ifjúsági, család-, vagy plébániai szolgálatunkkal, akiknek életében a házasság és a családtervezés gondolata érlelődik?
Ez bizonyos döntéseket kíván szolgálatunktól:
3.3.1. Fokozott figyelmet szentelni a Családokra, melyek kiemelt nevelési-pasztorációs jelentőségűek.
3.3.2. Egy döntő, végleges és határozott lépés megtétele mely által elsődleges helyre kerül az elkísérés:
- Elkísérni a szülőket és a jegyeseket, akik elfogadják ezt.
- Ténylegesen elkísérni a gyermekeket és fiatalokat, akik a világban jelenlévő szaléziakhoz tartoznak, különösen azokat, akik családi és személyes nehézségekkel küzdenek.
- Azoknak a fiataloknak a hivatásszerű elkísérése, akik konkrét szándékukat fejezik ki arra, hogy életükben megérleljék a házasság hivatását.
- Egy elkísérés lefordítva a lelkiségnek és a hitnek, mint az élet értelmének indítványozására, a családok változatos valóságában.
3.3.3. Sürgősségét tekintve, Szalézi Családként, vegyünk részt abban a széles körű egyházi reflexiós és hivatástisztázó útban, ahol nagyobb figyelmet szánunk a család valóságának és a kegyelemnek, mint az Evangélium alapvető értékének, melyet pasztorációs és nevelő tevékenységünk során tükröznünk kell.
3.3.4. Ezért el kell mélyülnünk a hivatáskeresés személyes és lelkipásztori segítésében, ami oda vezet majd, hogy nem kell egyértelmű válaszokat keresnünk vagy remélnünk meglehetősen nehéz helyzetek előtt állva, melyek távol állnak a keresztény ideáltól. Egy szolgálat, mely megérint és felelevenít konkrét házassági és családi történeteket.
3.3.5. A nevelés ilyen módján, melynek során a család nem tud lemondani arról, hogy a támogatás és az elkísérés helye legyen (AL 260), hisszük, hogy tudunk valami olyat nyújtani, ami nagyon hozzánk tartozik, nagyon „Szalézi”: Segíteni a családokat, hogy szívből és szeretetből neveljenek és növekedjenek, mindazzal, ami nevelési (Megelőző) módszerünkben foglaltatik.
3.3.6. Nagyon komolyan kell vennünk továbbá a szülők támogatását gyermekeik szexuális nevelésében, mely számunkra a Szeretetre való nevelés hiteles módját jelenti.
3.3.7. Segítsünk felfedezni a szentségi házasságot, mint „hivatást”, az életút tisztázásának gyümölcsét (mint minden hivatásban), továbbá mint egy utat az életszentséghez.
3.3.8. Működjünk közre minden lehetséges módon, hogy ápoljuk és előmozdítsuk a családokban a Szeretet örömének érzékelő képességét.
3.3.9. Segítsük a családokat, hogy az „élet olyan terei” legyenek, ahol a szülők szabadon nevelik gyermekeiket Isten megismerésére és szeretetére.
3.3.10. Még ha ez jelentéktelen is olykor a család létezésében, egy lehetőség lesz arra, hogy neveljük a családokat, nevelőket, a fiatalságot és végül önmagunkat a teremtett világ értékére, mintegy felelősségteljes választ adva a teremtett világgal és a nyomorral szemben, ami akkor jön létre, amikor nem figyelnek oda a teremtés harmóniájára.
3.3.11. A Szalézi Család néhány konkrét kötelessége a családok iránt, mint pl. a Szalézi Család küldetése Don Bosco megelőző módszerének fényében: olyan otthonná tenni a világot, ami egy hatalmas családi játszótérre emlékeztet – barátokkal, felkészítéssel az életre, és Istennel való találkozással.
Ahhoz, hogy Szalézi Családként teljesíteni tudjuk kötelességeinket az egyházi revitalizációnak ezen mozgalmában, ajánljuk magunkat az Édesanyának, aki mindig kezeskedik értünk zarándokutunk során.
[1] Pascual Chávez. Rendfőnöki levél: „Jézus gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben” (Lk 2,52) ACG nº 392, 3-46
