Főoldal / Magyar Tartomány / Kazincbarcika - Határtalan utazás Erdélybe
Kazincbarcika - Határtalan utazás Erdélybe
2016-10-11 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium hetedikesei négy pedagógussal 2016. szeptember 28-án a Határtalanul program keretén belül, a Scool-Túra Kft. szervezésében útnak indultak Erdély felé.
Az utazásról Vassné Szokircsák Diána tanárnő küldött beszámolót:
Az utazást megelőzően ugyan többször beszélgettünk az iskolában a gyerekekkel a határon túli magyarság helyzetéről, az otthontalanságról, de így, hogy saját maguk tapasztalhatták meg, mit jelent örökre magyarnak maradni, többet ért bármilyen tanóránál.
A program célja nemcsak diákjaink tanulmányainak elmélyítése volt, de a Böjte-házak kis lakóinak megsegítését is célul tűztük ki, ezért a kirándulást megelőzően iskolánk dolgozóinak és diákjainak hála rengeteg ruhát, élelmiszert és tisztálkodó szert raktunk a buszba. A gyors határátlépés után első állomásunk Nagyvárad volt, amit csoportfoglalkozás keretében fedeztek fel a gyerekek. Nagy élményt nyújtott mindannyiunk számára a nagyszalontai Csonkatorony, hiszen nemcsak Arany János személyes tárgyait tekinthettük itt meg, de igazán különleges, humoros idegenvezető mutatta be a tárlatot. Bizonyára mindannyiunknak a nagyszalontai szállás marad meg leginkább az emlékezetében. Nagy szeretettel és törődéssel vártak minket a szalontai otthonban, ahol diákjaink rövid műsorral kedveskedtek az ottlakóknak, majd átadtuk a hozott adományok egy részét. Szívbemarkoló látvány volt a gimnazistáink számára is, hogy mennyire tudnak örülni az otthon lakói egy kis csokoládénak, egy jó szónak, egy simogatásnak, közös játéknak.
Minden Erdélyben töltött nap új és új élménnyel gazdagított bennünket, hiszen utunk során leróhattuk tiszteletünket az Aradi 13 emlékeinél, láthattuk a legendás Déva-várát, megismerhettük a dévai gyermekotthon lakóit és nevelőiket, valamint Bethlen Gábor szülőházát és Vajdahunyad-várát is megtekinthettük. A dévai gyerekek idegenvezetésével megcsodáltuk Déva belvárosát, parkjait, egy közös csángó táncot tanultunk, majd a kolostorba átsétálva egy gyermekotthonban felnevelkedett fiatal előadása nyomán betekintést nyerhettünk az intézet működésébe, a gyerekek életébe, mindennapjaiba. Diákjaink érdeklődéssel hallgatták az itt felnevelkedett diák élményeit, kérdezhettek tőle, átérezhették néhány ittlakó szomorú sorsát.
Hazafelé a Király-hágó felé haladva, gyönyörű kilátás nyílt a Tordai-hasadékra, majd Erdély kapujából elbúcsúzva a gyerekkel felelevenítettük a négy nap alatt látottakat, és számos élménnyel gazdagodva, fizikailag fáradtan, de lelkileg feltöltődve búcsút vettünk Erdélyországtól. Hálásan és összeszoruló szívvel emlékezhetünk vissza utunkra, mely megismertette gyermekeinkkel az összetartozást, az empátiát, és úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy a buszon énekelve a „Nélküled” című dal refrénjét megértették, átérezték a dal és egyúttal utazásunk mondandóját:
„S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk.”
sagim.hu - Vassné Szokircsák Diána/Szaléziak.HU
