Olaszország - Egy pap nyílt levele az abortuszra szólító falfirkára
2017-05-31 Szerda | #Aktuális | ARCHIVÁLT
üzenet • Olaszország • Olaszország •
Don Andrea Bellò nyílt levele, amelyet a milánói Szent Mihály arkangyal és Szent Rita plébánia Facebook oldalán tett közzé, vírusként terjed a világhálón.
Ez egy kissé szomorú, de tanulságos történet, amely a Milano déli külvárosában, a Corvetto negyedben található Szent Mihály arkangyal és Szent Rita plébánia Facebook oldaláról érkezik. És mint az összes hírt, különösen azokat, amelyek a közösségi oldalakon jelennek meg, ellenőrizni kell.
A plébánia telefonszámán egy női hang jelentkezik, és miután meghallja, hogy egy újságíró van a vonal másik végén, egy kicsit „megmerevedik”, és egy „az atya nincs itt” szöveggel próbál lerázni. Nyugodt hangon folytatom a mondókámat: „Csak azt akartam tudni, hogy a történet igaz-e, és a plébániai Facebook oldal valóban az önöké-e.”
„Igen, ez mind igaz. De az atya nincs itt. "
A plébános, don Andrea Bellò egy a Facebookon megjelenő bejegyzéséről vált híressé az elmúlt órákban, amelyet a Szent Mihály arkangyal és Szent Rita plébánia oldalára írt és aláírt. 4167-en reagáltak rá, 346-an írtak megjegyzést és 1903-an osztották meg. Egy olyan oldalon, amely normális esetben 15 „like”-ot rögzít, ez rekordot jelent.
A felhasználók figyelmét Andrea atya egy bejegyzése keltette fel, amellyel a plébániája falán napvilágot látó falfirkára válaszolt. A felirat így szól: „Ingyenes abortuszt (Máriának is).”
A lelkipásztor úgy döntött, hogy ír a Facebook-on egy nyílt levelet a névtelen „firkálónak”.
A levél így szól:
„Kedves névtelen falfirkáló,
sajnálom, hogy nem tudtál a saját anyukád példáján okulni. Neki volt bátorsága. Megfogant téged, a méhében hordozott és megszült. Elmehetett volna abortuszra is. De nem tette. Felnevelt, táplált, mosdatott és ruházott. És most élsz és szabad vagy. És ezt a szabadságot arra használod, hogy azt mondd, hogy jobb lenne, ha az olyan emberek, mint te, nem születnének meg. Sajnálom, de nem értek egyet. És én tényleg csodálom anyukádat, mert bátor volt. És még mindig az, mert, mint minden anya, büszke rád, akkor is, ha rosszul viselkedsz, mert tudja, hogy benned van jó, csak meg kell várni, hogy a felszínre törjön.
Az abortusz „egy értelmetlen” dolog. Amikor a halál nyer az élet ellen. A félelem, amely legyőz egy olyan szívet, amely harcolni és élni akar, nem meghalni. Kiválasztja, kinek van joga élni, és kinek nincs, mintha ez egy egyszerű jog lenne.
Ez egy olyan ideológia, amely úgy akarja legyőzni azt emberiséget, hogy elveszi tőle a reményt. Minden reményt. Csodálom azokat a nőket, akik ezer nehézség ellenére veszik a bátorságot, hogy továbblépjenek. Neked nyilván nincs bátorságod, mivel a nevedet sem vállaltad. De el szeretném neked mondani, hogy mi a kerületben nagyon sok problémát megtapasztaltunk már, és nincs szükségünk olyan emberekre, akik összefirkálják a falakat és tönkreteszik azt a kevés szépet, ami van.
Bátor akarsz lenni? Tedd jobbá a világot, ahelyett, hogy rombolnád. Szeress, ahelyett, hogy gyűlölnél. Segíts azoknak, akik szenvednek, hogy elviseljék a fájdalmak terheit. És adj életet, ahelyett, hogy elvennéd azt! Ez az igazi bátorság! Szerencsére, a mi kerületünk, ami te rombolsz, tele van bátor emberekkel! Akik tudnak szeretni, még téged is, aki azt sem tudod, hogy mit írsz!
Aláírás:
Andrea atya”
Az eset, hogy egy templom falát összefirkálják, sajnos, nem új. Sem az, hogy a plébános a közösségi médiát használja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a támadóval. És az sem új, hogy sok embernek ez tetszik.
Ami új, az ennek a gesztusnak a bátor mivolta. A szépsége. A példája.
www.avvenire.it - Gigio Rancilio/Szaléziak.HU
