Fiatalokkal járni a remény és a valóság útját
2017-04-06 Csütörtök | #Egyház | ARCHIVÁLT
fiatalok • Ferenc pápa •
Sokak meglepetésére, Ferenc pápa új feladatot állított az egyház elé, amikor a múlt hétvégén több ezer fiatallal együtt Milánóban meghívott mindenkit, hogy hallgassuk meg a fiatalokat, beszéljünk velük és közösen álljunk a kihívások elé, az evangélium fényében.
Ez az üzenet különösen vonatkozik ránk, szaléziakra, hiszen az identitásunk gyökereit érinti, a hivatásunk jellegzetességét emeli ki és a karizmatikus jelenlététünket az egyházban. Emlékezzünk Don Bosco szavaira: „Ígéretet tettem Istennek, hogy mindenem a szegény fiúknak adom, az utolsó leheletemig.” (MB XVIII, 258).
A pápai felhívás ismerős feladatra hív minket, szaléziakat, a saját környezetünkben, a fiatalok helyzetének ügyére, ami a manapság a korábbi generációkhoz képest példátlan feltételeket állít.
Az ifjúság valósága folyamatosan változó és dinamikusan mozgó valóság. A fiatalok mostanában jobban, mint valaha, folyamatos változásban élnek, kóborolnak városokban és közösségi hálókon, virtuális közösségeket építve, ahol megoszthatják álmaikat és csalódásaikat. Ma jobban, mint valaha, az élet nem nyugodt, hanem örökké mozog. „Tetszik vagy nem, ez a világ, amiben ma élünk, lelkipásztori feladatunk, hogy segítsünk nekik ebben a világban” - ahogy Ferenc pápa mindig mondta.
A fiataljaink manapság folyamatosan szembesülnek a világ felfordultságával, amiben ők is harcolni kényszerülnek, hogy fontos szereplőként lehessenek jelen a társadalomban, közben próbálva nem a falig hátrálni. Sajnos elég csak a szemébe nézni a fiataloknak, hogy rádöbbenjünk milyen mélyre merültek a bizonytalanságban.
Különösen nehéz helyzetben élnek, hiszen a fiatalok a legnagyobb elszenvedői a gazdasági válságnak, és manapság ők a társadalmunk elfeledettjei. Az úgynevezett „harmadik világban” több millió fiatal él, akik képtelenek tanulni vagy dolgozni. Lehetőségek hiányában teljes bizonytalanságban és kedvtelenségben élnek.
Igaz ugyan, hogy a fiatalokban megvan a változás ereje, de a lehetőségek hiánya és a közpolitikai helyzet – különösen az oktatás és a foglalkoztatás – miatt rengetegen kénytelenek emigrálni, legyen az bármilyen veszélyes is, hogy elérjék a céljaikat. Számukra gyakorlatilag nincs más lehetőség az életben.
A következő zsinat a fiatalok és hivatások témában egy remek lehetőség arra, hogy találkozzunk és részt vegyünk ennek a nehéz időket élő generációnyi fiatalnak az életében. Komoly kihívást jelent számunkra újra gondolni az elhatározásunkat, azt, ahogy jelen vagyunk köztük napról napra, ahogy segítünk a fiataloknak elérni a céljaikat és megvalósítani az álmaikat.
Lehetőség lesz számunkra, hogy mélyrehatóbban együtt érezzünk a fiatalokkal és hogy „új jelentést adjunk a szolgálatunknak”, ahogy ma szaléziként élünk. Nem elég megváltoztatnunk a szerkezeti felépítést és a szolgálat formáit. Az alapvető változásnak a jelenlétünkben kell megtörténni, a hajlandóságunkban, hogy megéljük az ígéretet, amit Don Bosco tett Istennek és amit mi is tettünk hivatásunk megkezdésének napján: „Ígéretet tettem Istennek, hogy a mindenem a szegény fiúknak adom, az utolsó leheletemig.”
Fordította: Fekete Barbabás
ANS/Szaléziak.HU
