Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Egyház / A gyermekek megváltoztatják a szentségről alkotott képünket

A gyermekek megváltoztatják a szentségről alkotott képünket

A gyermekek megváltoztatják a szentségről alkotott képünket

2020-07-02 Csütörtök   |   #Egyház

gyerekek  • szentség   •

A francia püspökök június 10-én megindították a nyolcéves Anne-Gabrielle Caron boldoggá avatását, aki 2010-ben halt meg egy rendkívül ritka rák következtében. Az Egyházban a fiatalok így tesznek tanúságot hitükről. Mit gondoljunk erről a gyermekkori és ifjúsági "szentségről"?

A francia La Croix munkatársának kérédéseire  Dominique-Marie Dauze premontrei apát, történész, a Mondaye apátság elöljárója válaszolt.

Válhat-e példaképpé egy gyermek vagy serdülő? És kinek: azonos életkorú fiataloknak, felnőtteknek?

Az alapvető kérdés az, hogy amikor boldoggá vagy szentté avatunk egy gyereket, felnőttet, szerzetest, világit stb., tudjuk, mit is kell keresni. A valóságban, még ha kissé sértő módon beszélünk is a pápa „szenttéavatási politikájáról”, az Egyház nem azért ismeri el egy megkeresztelt személy szentségét, mert azt mondják: „Na, itt ez egy jó példa lenne!” Nem, az Egyház úgy fogadja el a szenteket, akiket Isten ad neki, ahogy vannak: legyenek bár kisgyermekek, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, feketék és fehérek. A boldoggáavatási folyamat nem az evangelizáció taktikai mesterkedése, hanem csak annak a komoly ellenőrzése, amit már mindenki érez: hogy szentekkel van dolgunk! Ami a kisgyermekeket illeti, ugyanaz vonatkozik rájuk is: ha Isten nyolcévesen adja nekünk őket, mint Anne-Gabrielle Caron, vagy akár 6 és fél éves korban, mint a csodálatos kis Nennolina Meo (1930-1937), akkor nem szabad megbotránkozni. Lehet, hogy ez az Úr ajándéka az ő korában levő gyermekeknek, de a felnőtteknek is, akiknek néha fel kell frissíteni a szívüket ezen gyermeki szentek ragyogó szépségével. A szentség lényege nem az életkor, hanem kegyelem.

De vajon jogos-e példaképeket keresni közöttük?

Ez egy érdekes kérdés, mert szigorúan véve, a keresztény ember egyetlen valódi „modellje” maga Krisztus, ő az, akit utánozni kell. A "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket" evangéliumi részben a fontos szó az "ahogy". Az Úrnak köszönhetően, az ő példájának köszönhetően tudjuk, hogyan kell szeretni, sőt, milyen messzire mehet el a szeretet. Ugyanakkor, amikor a szentek életére nézzünk, akik nagyon messzire mentek a szeretetben, tehát Jézus utánozásában, ez nagyon ösztönző lehet a saját utunkon. Valójában nem szeretném túlságosan kiemelni a "példakép" szót, mert senkit sem szabad utánozni, sem Szent Ferencet, sem Pio atyát játszani, önmagunknak kell lennünk, mert az Úr egyedivé tett minket, és arra törekednünk, hogy megtaláljuk azt, amit mindenkitől elvár, és senki más nincs a mi helyünkben! Egyszerűen fogalmazva: azt mondanám, hogy a saját ösvényünkön járva a szentek jó társaink, barátaink és közbenjáróink lehetnek. És ha az egyik ilyen szent jobban megérint bennünket, akkor az valószínűleg azért van, mert az Isten iránti szeretetre adott válaszunk, bármennyire személyes is, kissé hasonlít e szent útjára.

Van-e a gyermekkornak megfelelő szentség? Úgy tűnik, a jelenben élő gyermeknek könnyebb szembenézni a betegséggel, mint egy olyan tizenévesnek, aki már elkezdte tervezni a maga jövőjét ...

Nem hiszem, hogy a szentség különböző életkorban olyan nagyon különbözik egymástól: a mosolygós Carlo Acutisnak, aki „mindig jó volt”, egy nappal a halála előtt 15 évesen több oka lett volna a lázadásra, mint egy hatéves kislánynak, de nem tette. A szentek életrajzírójaként végzett munkám során több száz vagy inkább ezer szent életét olvastam el, különös tekintettel a fiatal szentekre, és mindenütt ugyanaz a történet: az isteni kegyelem befolyása, amely a személy egész életét irányítja. Hatéves korában Nennolina, akiről az előbb beszéltem, ezt írta Jézusnak: "Gyere a karjaimba, nagyon szorosan ölellek téged"- mert gyermek volt és gyermeki nyelven szólt. Huszonöt éves korban azonban a nyelvezet megváltozhat, a harcok különböznek, de a vágy ugyanaz, erős és gyönyörű. Nyilvánvaló, hogy felmerül a betegség kérdése is, igaz, hogy a fiatal szentek (gyermekek vagy serdülők) hihetetlen kísértések előtt állnak, de nagyszerűen ellenállnak. Szentségük azonban nem csak a "hősies" bátorság a betegséggel szemben, amely csak a legutóbbi szakasz, a legszembetűnőbb számunkra. Szentségük elsősorban abból áll, hogy szeretik Istent és felebarátaikat. Ez továbbra is igaz a betegségük során: a kis Guy de Fontgalland esetében (aki 1925-ben 11 éves korában halt meg) látni a szülei fájdalmát, amikor a szenvedését látják, sokkal súlyosabb, mint a saját fizikai szenvedése. Kis Anne-Gabrielle, akinek elviselhetetlen fájdalmai miatt éjjel többször szüksége volt morfiumra, könyörög a szülei bocsánatáért, hogy zavarja őket!

Mit tanítanak ezek az alakok a megpróbáltatások megélésének módjáról? Miért lenne szükségünk a gyermekek és a fiatalok szentségére?

Számomra úgy tűnik, hogy ezek a fiatalok különösen az ajándék nagylelkűségét tanítják nekünk. Kis életük valódi áldozat, és a maguk módján testesítik meg Jézus szavát: "Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt." De jobban kellene figyelnünk a nagyon fiatalok vagy a fiatalok szentségére, mert a szentség fogalma megváltozhat. Olyan elképzelésünk van, hogy a szentség egy nagyon magas erkölcsi erényhez vagy hibátlan életúthoz kapcsolódik, de mindez csak az önigazoláshoz, ésszerűséghez, megfontoláshoz vezet, és nem a szeretethez. Valójában, ezek a kicsik azért értékesek, mert csodálatos dolgokat tesznek és mondanak anélkül, hogy tudnák, hogy csodálatosak. Szentségük nem ismeri fel, hogy szentek, nem nézik önmagukat annak. A kis Édouard (1918-1924), aki részt vett eucharisztikus keresztes hadjáratban, minden nap odaadta a csokiját egy szegény embernek, és ezt "Jézus részesedésének" nevezte. Ez megmosolyogtathat, de Édouard pontosan azt tette napi rendszerességgel, amit mi nem tudunk, hogyan kell csinálni…

Hogyan értelmezi Máté evangéliumából azt a szakaszt: "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, akkor nem léphettek be a mennyek országába"?

Ez Jézusnak egy olyan mondása, amelyet nekünk, felnőtteknek rendkívül komolyan kell venni. Nem vagyok biztos abban, hogy Jézus a gyermekek feltételezett ártatlanságára gondolt, mert a gyermekek nem maguk a Szeplőtelen Fogantatás: hibáik, bűneik, küzdelmeik vannak, és néha azt látjuk, hogy nagyon nehezen kell küzdeniük a fejlődésért. Nem, azt hiszem, Jézus arra a tényre utal, hogy a gyerekek bíznak, mert kicsik. Mi, felnőttek, állandóan követeljük az önállóságot és hevesen törekszünk rá, hogy túllépjük határainkat. A gyermek viszont akkora, amekkora.
Kicsit olyan, mint a 131. zsoltárban: „Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. […] Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.” Ez a szellemi hozzáállás alapja, átadjuk magunkat Istennek, mert kicsik vagyunk. A Gyermek Jézusról nevezett Teréz nem akart "kicsi maradni": megértette, hogy miért van, és örvendezett. 1897. augusztus 6-án, néhány héttel a halála előtt, azt mondta Ágnes anyának: „Kicsinek lenni? Az nem erény, amit az embernek gyakorolnia kell (…), nem szabad elriadni a hibáinktól sem, mert a gyerekek gyakran elesnek, de túl kicsik ahhoz, hogy sok kárt tegyenek magukban."

 croire.la-croix.com/ Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Carlo Acutis és Savio Domonkos: a fiatalok szentsége nem megy ki a divatból

Carlo Acutis és Savio Domonkos: a fiatalok szentsége nem megy ki a divatból

#Szalézi világ 2020-10-10, Szombat

Carlo Acutis és Savio Domonkos között von párhuzamot Manuel Serrano, a spanyol Boletín Salesiano (Szalézi Értesítő) munkatársa a kiadvány honlapján.

Előrendelhető a Boldog Carlo Acutis életéről szóló könyv

Előrendelhető a Boldog Carlo Acutis életéről szóló könyv

#Magyar Tartomány 2020-10-10, Szombat

A Don Bosco Kiadónál október 22-ig 25% kedvezménnyel előrendelhető Umberto de Vanna Boldog Carlo Acutis - 15 év barátság Istennel című könyve.

Alberto Marvelli, egy ma is időszerű kiváló példakép

Alberto Marvelli, egy ma is időszerű kiváló példakép

#Szalézi világ 2020-10-05, Hétfő

Október 5-én ünnepeljük Boldog Alberto Marvelli liturgikus emléknapját. Kiváló példája ő a Don Bosco akarata szerinti jó kereszténynek és becsületes..

Szlovénia - Andrej Majcen szalézi misszionáriusra emlékeztek

Szlovénia - Andrej Majcen szalézi misszionáriusra emlékeztek

#Szalézi világ 2020-09-30, Szerda

Szeptember 30-án Isten Szolgája Andrej Majcen szlovén szalézi és hős misszionárius égi születésnapja, akit vietnami "szalézi pátriárkának" tekinthetünk...

Egymillió gyermek fohászkodik Máriához a járvány elmúltáért

Egymillió gyermek fohászkodik Máriához a járvány elmúltáért

#Egyház 2020-09-23, Szerda

Október 18-án ismét kérik a gyerekek, szüleik, tanáraik és hitoktatóik imáit szerte a világon, hogy Szűz Mária anyai közbenjárására szabadítsa meg a..

Címkék

 • 1% • 28EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldozat • állandó • állás • Amerika • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ázsia • beiktatás • béke • betegség • bevándorlók • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • cserkészek • csoda • DélAmerika • DélSzudán • digitális oktatás • díj • Don Bosco • Don Bosco Kiadó • Don Bosco Nővérek • Don Bosco Sportközpont • Don Bosco Szakközépiskola • Don Bosco Szalézi Társasága • ...
Összes címke
< Semmelweis Ignác és a kézmosásSierra Leone - Szalézi munka a börtönben koronavírus veszélyben, lázadás után >