Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Egyház / A gyermekek megváltoztatják a szentségről alkotott képünket

A gyermekek megváltoztatják a szentségről alkotott képünket

A gyermekek megváltoztatják a szentségről alkotott képünket

2020-07-02 Csütörtök   |   #Egyház

gyerekek  • szentség   •

A francia püspökök június 10-én megindították a nyolcéves Anne-Gabrielle Caron boldoggá avatását, aki 2010-ben halt meg egy rendkívül ritka rák következtében. Az Egyházban a fiatalok így tesznek tanúságot hitükről. Mit gondoljunk erről a gyermekkori és ifjúsági "szentségről"?

A francia La Croix munkatársának kérédéseire  Dominique-Marie Dauze premontrei apát, történész, a Mondaye apátság elöljárója válaszolt.

Válhat-e példaképpé egy gyermek vagy serdülő? És kinek: azonos életkorú fiataloknak, felnőtteknek?

Az alapvető kérdés az, hogy amikor boldoggá vagy szentté avatunk egy gyereket, felnőttet, szerzetest, világit stb., tudjuk, mit is kell keresni. A valóságban, még ha kissé sértő módon beszélünk is a pápa „szenttéavatási politikájáról”, az Egyház nem azért ismeri el egy megkeresztelt személy szentségét, mert azt mondják: „Na, itt ez egy jó példa lenne!” Nem, az Egyház úgy fogadja el a szenteket, akiket Isten ad neki, ahogy vannak: legyenek bár kisgyermekek, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, feketék és fehérek. A boldoggáavatási folyamat nem az evangelizáció taktikai mesterkedése, hanem csak annak a komoly ellenőrzése, amit már mindenki érez: hogy szentekkel van dolgunk! Ami a kisgyermekeket illeti, ugyanaz vonatkozik rájuk is: ha Isten nyolcévesen adja nekünk őket, mint Anne-Gabrielle Caron, vagy akár 6 és fél éves korban, mint a csodálatos kis Nennolina Meo (1930-1937), akkor nem szabad megbotránkozni. Lehet, hogy ez az Úr ajándéka az ő korában levő gyermekeknek, de a felnőtteknek is, akiknek néha fel kell frissíteni a szívüket ezen gyermeki szentek ragyogó szépségével. A szentség lényege nem az életkor, hanem kegyelem.

De vajon jogos-e példaképeket keresni közöttük?

Ez egy érdekes kérdés, mert szigorúan véve, a keresztény ember egyetlen valódi „modellje” maga Krisztus, ő az, akit utánozni kell. A "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket" evangéliumi részben a fontos szó az "ahogy". Az Úrnak köszönhetően, az ő példájának köszönhetően tudjuk, hogyan kell szeretni, sőt, milyen messzire mehet el a szeretet. Ugyanakkor, amikor a szentek életére nézzünk, akik nagyon messzire mentek a szeretetben, tehát Jézus utánozásában, ez nagyon ösztönző lehet a saját utunkon. Valójában nem szeretném túlságosan kiemelni a "példakép" szót, mert senkit sem szabad utánozni, sem Szent Ferencet, sem Pio atyát játszani, önmagunknak kell lennünk, mert az Úr egyedivé tett minket, és arra törekednünk, hogy megtaláljuk azt, amit mindenkitől elvár, és senki más nincs a mi helyünkben! Egyszerűen fogalmazva: azt mondanám, hogy a saját ösvényünkön járva a szentek jó társaink, barátaink és közbenjáróink lehetnek. És ha az egyik ilyen szent jobban megérint bennünket, akkor az valószínűleg azért van, mert az Isten iránti szeretetre adott válaszunk, bármennyire személyes is, kissé hasonlít e szent útjára.

Van-e a gyermekkornak megfelelő szentség? Úgy tűnik, a jelenben élő gyermeknek könnyebb szembenézni a betegséggel, mint egy olyan tizenévesnek, aki már elkezdte tervezni a maga jövőjét ...

Nem hiszem, hogy a szentség különböző életkorban olyan nagyon különbözik egymástól: a mosolygós Carlo Acutisnak, aki „mindig jó volt”, egy nappal a halála előtt 15 évesen több oka lett volna a lázadásra, mint egy hatéves kislánynak, de nem tette. A szentek életrajzírójaként végzett munkám során több száz vagy inkább ezer szent életét olvastam el, különös tekintettel a fiatal szentekre, és mindenütt ugyanaz a történet: az isteni kegyelem befolyása, amely a személy egész életét irányítja. Hatéves korában Nennolina, akiről az előbb beszéltem, ezt írta Jézusnak: "Gyere a karjaimba, nagyon szorosan ölellek téged"- mert gyermek volt és gyermeki nyelven szólt. Huszonöt éves korban azonban a nyelvezet megváltozhat, a harcok különböznek, de a vágy ugyanaz, erős és gyönyörű. Nyilvánvaló, hogy felmerül a betegség kérdése is, igaz, hogy a fiatal szentek (gyermekek vagy serdülők) hihetetlen kísértések előtt állnak, de nagyszerűen ellenállnak. Szentségük azonban nem csak a "hősies" bátorság a betegséggel szemben, amely csak a legutóbbi szakasz, a legszembetűnőbb számunkra. Szentségük elsősorban abból áll, hogy szeretik Istent és felebarátaikat. Ez továbbra is igaz a betegségük során: a kis Guy de Fontgalland esetében (aki 1925-ben 11 éves korában halt meg) látni a szülei fájdalmát, amikor a szenvedését látják, sokkal súlyosabb, mint a saját fizikai szenvedése. Kis Anne-Gabrielle, akinek elviselhetetlen fájdalmai miatt éjjel többször szüksége volt morfiumra, könyörög a szülei bocsánatáért, hogy zavarja őket!

Mit tanítanak ezek az alakok a megpróbáltatások megélésének módjáról? Miért lenne szükségünk a gyermekek és a fiatalok szentségére?

Számomra úgy tűnik, hogy ezek a fiatalok különösen az ajándék nagylelkűségét tanítják nekünk. Kis életük valódi áldozat, és a maguk módján testesítik meg Jézus szavát: "Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt." De jobban kellene figyelnünk a nagyon fiatalok vagy a fiatalok szentségére, mert a szentség fogalma megváltozhat. Olyan elképzelésünk van, hogy a szentség egy nagyon magas erkölcsi erényhez vagy hibátlan életúthoz kapcsolódik, de mindez csak az önigazoláshoz, ésszerűséghez, megfontoláshoz vezet, és nem a szeretethez. Valójában, ezek a kicsik azért értékesek, mert csodálatos dolgokat tesznek és mondanak anélkül, hogy tudnák, hogy csodálatosak. Szentségük nem ismeri fel, hogy szentek, nem nézik önmagukat annak. A kis Édouard (1918-1924), aki részt vett eucharisztikus keresztes hadjáratban, minden nap odaadta a csokiját egy szegény embernek, és ezt "Jézus részesedésének" nevezte. Ez megmosolyogtathat, de Édouard pontosan azt tette napi rendszerességgel, amit mi nem tudunk, hogyan kell csinálni…

Hogyan értelmezi Máté evangéliumából azt a szakaszt: "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, akkor nem léphettek be a mennyek országába"?

Ez Jézusnak egy olyan mondása, amelyet nekünk, felnőtteknek rendkívül komolyan kell venni. Nem vagyok biztos abban, hogy Jézus a gyermekek feltételezett ártatlanságára gondolt, mert a gyermekek nem maguk a Szeplőtelen Fogantatás: hibáik, bűneik, küzdelmeik vannak, és néha azt látjuk, hogy nagyon nehezen kell küzdeniük a fejlődésért. Nem, azt hiszem, Jézus arra a tényre utal, hogy a gyerekek bíznak, mert kicsik. Mi, felnőttek, állandóan követeljük az önállóságot és hevesen törekszünk rá, hogy túllépjük határainkat. A gyermek viszont akkora, amekkora.
Kicsit olyan, mint a 131. zsoltárban: „Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. […] Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.” Ez a szellemi hozzáállás alapja, átadjuk magunkat Istennek, mert kicsik vagyunk. A Gyermek Jézusról nevezett Teréz nem akart "kicsi maradni": megértette, hogy miért van, és örvendezett. 1897. augusztus 6-án, néhány héttel a halála előtt, azt mondta Ágnes anyának: „Kicsinek lenni? Az nem erény, amit az embernek gyakorolnia kell (…), nem szabad elriadni a hibáinktól sem, mert a gyerekek gyakran elesnek, de túl kicsik ahhoz, hogy sok kárt tegyenek magukban."

 croire.la-croix.com/ Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Misszionárius a javából – Rudolf Lunkenbein emlékezete

Misszionárius a javából – Rudolf Lunkenbein emlékezete

#Szalézi világ 2020-07-15, Szerda

Rudolf Lunkenbein szalézi atyát azok közé a szerzetesek közé soroljuk, akik életükkel és cselekedeteikkel segítik a modern missziós lelkület megértését...

Szentség a Szalézi Családban 2020-ban

Szentség a Szalézi Családban 2020-ban

#Szalézi világ 2020-07-09, Csütörtök

A szalézi posztuláció 173 esetet jegyez, amelyek szenteket (9), boldogokat (118), tiszteletre méltóakat (17) és Isten szolgáit (29) érinti. A posztuláció..

Boldog Romero Meneses Mária és a csodatevő csapvíz

Boldog Romero Meneses Mária és a csodatevő csapvíz

#Szalézi világ 2020-07-07, Kedd

Július 7-én Romero Meneses Máriát ünnepeli a Szalézi Család. Maria egy kirobbanó erejű lélek volt, akárcsak szülőhelye, Nicaragua, a negyven vulkán..

A „Poznańi Boldog Ötök”

A „Poznańi Boldog Ötök”

#Szalézi világ 2020-06-12, Péntek

Június 12-én emlékezünk meg arról az öt fiatalról, akiket Lengyelországban „Poznańska Piątka” (Poznani Ötök) néven ismernek. 1940 szeptemberében..

Elveszett az az ember, aki veszteg marad

Elveszett az az ember, aki veszteg marad

#Aktuális 2020-06-11, Csütörtök

Nicolò Govoni egy 27 éves fiatal, akit San Marino Köztársaság a 2020-as Nobel-békedíjra jelölt. De vajon mit tehetett ez a fiú a maga rövid élete során, ami..

Címkék

 • 1% • 28EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldozat • állandó • állás • Amerika • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ázsia • béke • betegség • bevándorlók • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • cserkészek • csoda • DélAmerika • DélSzudán • digitális oktatás • díj • Don Bosco • Don Bosco Kiadó • Don Bosco Nővérek • Don Bosco Sportközpont • Don Bosco Szakközépiskola • Don Bosco Szalézi Társasága • Egyesült Királyság • ...
Összes címke
< Semmelweis Ignác és a kézmosásSierra Leone - Szalézi munka a börtönben koronavírus veszélyben, lázadás után >