A kígyó és/vagy a rózsafüzér
2020-10-07 Szerda | #Aktuális | ARCHIVÁLT
Don Bosco • ima • Szűz Mária •
Vajon a rózsafüzér egy divatjamúlt imádság? Elimádkozása hiábavaló, elvesztegetett idő? Ezekre a kérdésekre a válasz Don Bosco szerint egy egyértelmű és határozott „NEM”! Don Bosco hite sokféle módon jutott kifejezésre: a felebaráti szeretettel, a tanítás és az ima iránti elkötelezettséggel, valamint a prófétai álmokkal, amelyeken keresztül kommunikált Istennel. Mindezek lelki nagyságát mutatják.
Azok, akik már gyermekkorában ismerték, tanúskodtak az imádság iránti szeretetéről és a Szűz Mária iránti odaadásáról. A kis Giovannino Margit mama iskolájában tanulta meg szeretni és imádkozni a rózsafüzért. Emlékirataiban maga Don Bosco írja, hogy alighogy járni tudott, édesanyja reggel és este letérdepeltette a testvérei mellé és mind együtt mondták az imádságokat és a rózsafüzér harmadik tizedét. Margit mama, mint az imádság mestere, arra tanította fiait, hogy az imádság családi ügy, a hit megosztásának nagyszerű módja. Az édesanyjától eltanulva,
Giovannino nem szégyellte, hogy barátaival játék és szórakozás közben imádkozza a rózsafüzért. Olyan élvezetesen tudta előadni, hogy azok már várták az imát és a katekézist - így alakította ki azt a nevelési stílust, amely később a fiatalok papjává fogja tenni. Mielőtt elkezdte volna mutatványaival szórakoztatni alkalmi közönségét a becchi réten, és a hallgatóság már türelmetlenül várta, miféle csodát fog látni, felszólította őket, hogy mondják el együtt a rózsafüzért és énekeljenek el egy szent éneket.
Don Bosco számára a rózsafüzér fontos eszköz volt. Már az Oratórium legkorábbi napjaitól kezdve azt akarta, hogy a fiatalok mindig, minden nap elmondják. Szerinte erre a gyakorlatra éppen olyan szükség van a jó élethez, mint a mindennapi kenyérre...
Don Bosco egyik híres álma a kígyóról és a rózsafüzérről szóló álom az imádság iránti elkötelezettségről szól, amelyet maga a Szent mondott el az oratóriumába látogató vendégnek, aki azon véleményét fejezte ki, hogy a rózsafüzér ma már elavult ima. Az álomban a kötél a rózsafüzért, a kígyó pedig a gonoszt jelképezi és azt sugallja, hogy a rózsafüzér eszköz az élet minden gonoszságainak legyőzésére!
Don Bosco álma a kígyóról és a rózsafüzérről
Roberto d’Azzeglio őrgróf 1848 februárjában meglátogatta Don Boscót. Megtekintette a ház minden részét. A nemes férfi csodálatát fejezte ki, egy dolog kivételével. Szerinte a rózsafüzér imádkozása hiába veszett idő.
— Hagyja el azt az 50 összefűzött és divatját múlt szokást — mondta Don Boscónak.
— Én viszont sokat adok erre a megszokott imádságra. Nyugodtan mondhatom, hogy ezen alapszik az egész szervezetem. Sok mindenről lemondanék, de erről nem.
— Én viszont sokat adok erre a megszokott imádságra. Nyugodtan mondhatom, hogy ezen alapszik az egész szervezetem. Sok mindenről lemondanék, de erről nem.
Bátran hozzáfűzte azt is:
— Még az ön értékes barátságáról is kész lennék lemondani, de erről az imádságról soha.
(MB III. 294)
(MB III. 294)
A fiúkat is szívesen buzdította az álmaiban kapott intelmek által a rózsafüzér elmondására. Erről szól 1862-ben történt álma:
Azt álmodta, hogy a szülői ház tájékán van, a mai Colle Don Boscón. Ott voltak a fiúk is Valdoccóból. Megjelent neki az ismert Úriember, aki kérte, hogy menjen ki vele a nagy mezőre a ház mögé. Egy óriási, 7-8 méteres kígyót mutatott neki. Don Bosco utálattól gyötörve el akart menekülni. Az Úriember leintette és kérte, maradjon ott. Szerzett valahonnan egy kötelet és így szólt Don Boscóhoz:
— Fogja meg ezt a kötelet az egyik végén és akassza szorosan a kígyó egyik felére, én ugyanazt teszem a másikkal.
— De miért mindez?
— Azért, hogy jól elverjük!
— Nem lesz jó. A kígyó bármelyik pillanatban ellenünk fordulhat, és jaj nekünk! Darabokra tép bennünket!
— Fogja meg ezt a kötelet az egyik végén és akassza szorosan a kígyó egyik felére, én ugyanazt teszem a másikkal.
— De miért mindez?
— Azért, hogy jól elverjük!
— Nem lesz jó. A kígyó bármelyik pillanatban ellenünk fordulhat, és jaj nekünk! Darabokra tép bennünket!
A vendég nem tágított - meséli tovább Don Bosco -‚ és biztosított, hogy a kígyó nem fog bajt okozni. Hittem neki. Közben Ő a kötél egyik végével bogot vetett a kígyó nyakára. A kígyó nagyot ugrott, de minden hiába volt a kötél erősen a nyaka köré szorult.
— Fogja erősen a kötelet - mondta az úri vendég -‚ nehogy elmeneküljön.
A kötél egyik végét egy körtefához kötötték, a másikat pedig a ház ablaka előtti rácsra. A kígyó közben védekezett. Hatalmas testével olyan dühös csapásokat mért a földre, hogy testéről a hús cafatokban lógott és több helyen le is vált. Egészen addig ugrándozott és csapkodott, míg az utolsó tenyérnyi hús is leszakadt a testéről.
Miután a kígyó elpusztult, a vendég eloldotta a kötelet, és a ládába helyezte. Pár másodperc után kinyitotta a ládát. Nagy csodálkozásomra a kötél úgy helyezkedett el a ládában, hogy világosan ki lehetett olvasni: Üdvözlégy, Mária!
— A kígyó az ördögöt jelenti, a kötél az Üdvözlégy Máriát, helyesebben a rózsafüzért, amely Üdvözlégyekből áll, és kiválóan alkalmas az ördög legyőzésére.
Ebben a pillanatban Don Bosco elé egy szomorú kép tárult: látta, hogy a fiúk összeszedik a kígyó húsát, megették, és mérgezést kaptak.
— Nem tudtam belenyugodni - mondta Don Bosco -‚ mert figyelmeztetésem ellenére tovább ettek belőle. Szinte ráordítottam egyikre is, másikra is. Pofoztam és ütlegeltem őket, hogy ne egyenek, de hiába. Fájdalmam növekedett, amikor láttam, hogy a fiúk nagy része milyen szánalomra méltó helyzetben van.
Don Bosco vezetője felé fordult:
— Nincsen semmi ellenszer a nagy baj ellen?
— De igen, van!
— Mi az?
— Csak az üllő és a kalapács!
— Hát az meg hogyan lehetséges?
A vendég így válaszolt:
— A kalapács a gyónást jelenti, az üllő pedig az áldozást, az Oltáriszentséget.
— Nincsen semmi ellenszer a nagy baj ellen?
— De igen, van!
— Mi az?
— Csak az üllő és a kalapács!
— Hát az meg hogyan lehetséges?
A vendég így válaszolt:
— A kalapács a gyónást jelenti, az üllő pedig az áldozást, az Oltáriszentséget.
(MB VII. 238)
Szaléziak.HU
