Főoldal / Magyar Tartomány / Boldog Apor Vilmosra emlékezünk
Boldog Apor Vilmosra emlékezünk
2019-05-23 Csütörtök | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
„A kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset” – ez volt a püspöki jelmondata Apor Vilmosnak, akire május 23-án emlékezik az Egyház. A szaléziak külön tisztelettel emlékeznek rá, hiszen Apor Vilmos szalézi munkatárs volt, szívesen látogatott el a szalézi intézetekbe és jó kapcsolatot ápolt a szaléziakkal.
Papi működését a nagyváradi egyházmegyében kezdte meg, ahová az 1911-ben áthelyezett Széchenyi Miklós püspök magával vitte. 1918 nyarán plébánosi kinevezést kapott Gyulára, ahonnan nemrég káplánként búcsúzott. Lelkipásztori tevékenysége során katolikus lapot alapított, segítette a szegényeket, a betegeket. Jelentős összegeket juttatott jótékony célokra – 1925 karácsonyán például elajándékozta a plébánia élelemkészletének nagy részét és minden pénzét. Plébánosi szolgálata alatt magára vállalta a legnehezebb feladatokat. Káplánjaival a kölcsönös tisztelet és barátság szellemében dolgozott együtt. Szívesen gyóntatott, másokat megértő tulajdonságai a gyóntatószékben érvényesültek a legjobban. Mint lelkivezető a mindent legyőző lelkierő kialakítására törekedett, fegyelmezettséget, igazságszeretetet igyekezett vezetettjeiben kialakítani.
Báró Apor Vilmos, akit II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatott boldoggá, példaadó szalézi munkatárs volt. Mint gyulai plébános, szorosabb kapcsolatba került a szaléziakkal, amikor gróf Wenckheim Dénes az ő javaslatára a szaléziakra bízta a gyulai várral szemben lévő nevelőintézetet. Javaslatára az adományozólevélben feltételként szerepelt, hogy a szaléziak kötelesek minden évben öt szegénysorú fiatalt taníttatni. Ha a fiatalok közül valaki egyházi hivatásra mutatott hajlandóságot, természetesen előnyben részesült.
A gyulai plébános Apor Vilmos nem elégedett meg azzal, hogy az alapító okiratba ezeket a feltételeket beleíratta. Rendszeresen látogatta a szaléziak által vezetett intézetet, követte a nevelők munkáját és mindig találkozott a kedvezményben részesült fiatalokkal.
1941. január 21-én kapta kézhez a pápai nuncius iratát, miszerint a Szentatya győri püspökké nevezte ki. A Szalézi Értesítő arról számolt be, hogy már április 30-án Apor Vilmos meglátogatta a mosonmagyaróvári szalézi intézetet:
„Április 30-án nagy megtiszteltetés érte intézetünket. Új megyésfőpásztorunk, dr. br. Apor Vilmos a város meglátogatása alkalmával minket is fölkeresett. Pontosan negyed hét órakor gördült be autója az intézet kapuján. A rendtársak, növendékek és a munkatársak nagy serege kitörő lelkesedéssel, igazi szalézi szeretettel és tapssal fogadták a kocsiból kilépő magasrangú vendéget. Egyik növendékünk üdvözölte s kérte, hogy miként a gyulai szaléziakat, úgy az óvári diákokat is fogadja jóságos atya szeretetébe.
Püspök atyánk mosolyogva felelte, hogy örömmel jött közénk, majd a fiúk közé elegyedve nyájasan elbeszélgetett velük, aztán megáldotta a szépen feldíszített új Jézus Szíve-szobrot és beszédet intézett a fiúkhoz. A Jézus Szíve iránti szeretetre buzdította őket. Az intézet megtekintésekor jóleső örömmel állapította meg annak szép fejlődését. Távozása előtt még egyszer elbeszélgetett a fiúkkal. Megyésfőpásztorunk első ízben jelent meg közöttünk, de kedvességével és szeretetreméltóságával máris meghódította mindenki szívét.”
Szaléziak.HU
