Főoldal / Magyar Tartomány / Budapest – Munkatársi formációfelelősök találkozója
Budapest – Munkatársi formációfelelősök találkozója
2020-01-04 Szombat | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
szalézi munkatársak • Szalézi Család • találkozó • formáció •
Óbudán tartották január 4-én a szalézi munkatársi csoportok formációfelelőseinek találkozóját Sárvári Miklós, a munkatársak formációfelelőse vezetésével. A találkozóra eljöttek szinte minden munkatársi csoportból azok, akik a képzésért felelősek, de részt vett több szalézi szerzetes és a Don Bosco nővérek képviselője is.
Először Andrásfalvy János tartományfőnök atya szólt a résztvevőkhöz, majd Kirner Zoltán atya beszélt Don Bosco munkatársakkal kapcsolatos tervének fejlődéséről, végül a tartományi formációfelelős, Sárvári Miklós osztotta meg gondolatait Don Boscóról az Oratóriumi emlékiratok kapcsán.
A tartományfőnök kiemelte, hogy igen fontosnak tartja, hogy foglalkozzanak a Szalézi Családdal, és ez prioritást élvez majd az elkövetkező időszakban, ami összecseng a februárban kezdődő 28. Egyetemes Káptalan egyik kulcstémájával, az „Együtt a világiakkal a küldetés és a formáció útjain” gondolattal. A számítógépek és okostelefontok mai világában az individualizmus eluralkodik a fiatalok között – mutatott rá Andrásfalvy János -, a szaléziak ugyan nem utasítják el az eszközöket, de ragaszkodnak hozzá, hogy a rendeltetésüknek megfelelő helyen és időben használják őket, és hangsúlyosan előtérbe helyezik a családot. „Az együtt munkálkodás igazi, hatalmas, közös élmény, ezt tovább kell adni – hangsúlyozta. – Olyan erőforrás, amit erőteljesen kell fejleszteni és még jobban használni. Don Bosco egy lelki családba hívott meg minket, amit teljes mértékben ki kell használni.”
A tartományfőnök ezek után rátért a 2020. év rendfőnöki strennájára, az éves vezérgondolatra, ami a szaléziaknak utat mutat az előttünk álló esztendőre. Rámutatott, hogy az alapító „Miatyánk politikáját” kell alkalmazni és fölcsillantani az összefogás lehetőségét, hogy megvalósuljon Isten országa a földön. „Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül. Ha messzire akarsz eljutni, menjetek együtt” – idézte János atya a közismert afrikai közmondást.
Beszédében a tartományfőnök hangsúlyozta, hogy nem szabad megfeledkeznünk az ima erejéről sem, de az imaalkalmakat nem feltétlenül kell túlbonyolítani, hiszen a szalézi gyakorlatban a vidám, nem túl hosszú, de elmélyült imádságot helyezik előtérbe, amelyhez könnyen csatlakoznak a fiatalok is. Végül emlékeztett, hogy a közös öröm megélésére nagyon jól szolgálnak különböző szervezett alkalmak, ünnepek (mint pl. január 25-én a csocsóbajnokság Óbudán, valamint a tartományi Don Bosco ünnep Nyergesújfalun február 1-én), és ajánlotta az ezeken való részvételt.
A második előadást Kirner Zoltán atya tartotta, aki Rómában a Pápai Szalézi Egyetemen végez tanulmányokat. Zoltán atya arról beszélt, hogy Bosco Szent János milyen fontosnak tartotta a szalézi munkatársakat. Utalt első beszédére, amelyet 1878. május 16-án tartott a valdoccói Szalézi Szent Ferenc-templomban. A beszédet áthatotta a személyes, mély, alázatos atyai szeretet, hiszen jól tudta, hogy a világi munkatársak nélkül a szaléziak nem tudnának működni. Ők teremtették meg a hátteret ahhoz, hogy Don Bosco világméretű műve létrejöhessen, nagyon fontos volt a jelenlétük a gyerekek között és az anyagi támogatás, ami nyújtottak neki. Zoltán atya hangsúlyozta, hogy maga Don Bosco 79 konferenciát tartott a munkatársak fontosságáról, akik megjelenítik a szalézi karizmát a világban, olyan emberek, akik valóban együtt dolgoznak a szaléziakkal. Ezen kívül a munkatársak anyagilag támogatták a papi, szerzetesi hivatásokat és biztosították az imahátteret. Előadása végén Zoltán atya nyomatékosan rámutatott a munkatársak személyes jelenlétének fontosságára a gyerekek között, szorgalmazta a részvételt a közösségi alkalmakon, hiszen a személyes jelenlétből indul ki minden, ott kell lenni. „Ha csak egy fiatalnak is változtatunk az életén, egy jövőbeli család életén változtatunk” – hangsúlyozta.
Sárvári Miklós az Oratóriumi emlékiratok kapcsán osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Kiemelte élete kezdő szakaszának egyes dátumait és annak fontosságát, hogy ismerjük a történések mellett azokat a személyeket is megismerjük, akikkel kapcsolatban állt papi életének korai szakaszában és hatással voltak rá későbbi élete és munkásságának alakulása során. Minderre nagyon jó alkalom az Oratóriumi emlékiratok olvasása, részleteinek alapos átelmélkedése, elemzése, és ajánlotta, hogy építsék be a csoportok képzésébe a szalézi hagyatéknak ezt az értékes részét.
Szaléziak.HU
