Főoldal / Szalézi világ / Dorotea Chopitea, Barcelona szegényeinek anyja
Dorotea Chopitea, Barcelona szegényeinek anyja
2019-04-03 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Április 3-án Tiszteletreméltó Dorotea Chopitea égi születésnapjáról emlékezik meg a Szalézi Család, aki jámbor feleség és hat gyermek édesanyja volt, az első szalézi munkatárs, akinek a boldoggá avatási eljárását megindították. A szaléziak legnagyobb spanyolországi jótevőjét a „Barcelona szegényeinek anyja” néven tisztelték.
Dorotea de Chopitea egyike volt azon keveseknek, akiket Don Bosco úgy nevezett: "Mamma". És ő valóban mindenki számára egy anya volt: mindig készen állt arra, hogy közbelépjen ott, ahol segíteni kellett. Egy 31 pontból álló listát lehetne összeállítani azokról a művekről, amelyek az ő nagylelkűségének köszönhetően jöhettek létre.
Dorothea de Chopitea 1816. június 5-én született Santiago de Chilében, egy előkelő, tehetős baszk családban. Hároméves volt, amikor családja politikai okokból Barcelonába költözött. Tizenhat éves korában férjhez ment egy gazdag kereskedőhöz, Giuseppe Maria Serrához, aki szintén chilei születésű volt, és később egyike lett a Banco de Barcelona és a Maquinista Terrestre y Marítima fémfeldolgozó vállalat alapítóinak. A boldog házasságból hat leány született: Dolores, Anna Maria, Isabella, Maria Luisa, Carmen és Gesuina, akik „kiváló keresztények és példás anyák” lettek.
Dorotea a nagy hittel és jámborsággal megáldott asszony volt, aki soha nem fáradt bele a vezeklésbe. Minden évben lelkigyakorlaton vett részt. Egy ilyen alkalommal a következő szándékát fejezte ki: nem hagyom el az elmélkedést és az olvasást súlyos ok nélkül; naponta hússzor bűnbánatot gyakorlok; reggel két órán keresztül vezeklőövet hordok. Mindezek ellenére a legfőbb erénye a jótékonysága volt. "Isten alamizsnása" olyan nagy mértékben áldozott a vagyonából, mint ahogy Barcelonában senki más nem tette az ő idejében. Értékrendje skálájának első helyére a szegényeket tette: "A szegények leszek az első gondolatom." Don Rinaldi, aki személyesen találkozott vele, azt mondta róla: „A saját szememmel láttam, ahogy számtalan esetben támogatta a gyermekeket, özvegyeket és időseket, a munkanélkülieket és betegeket... A legalantasabb szolgálatot is elvégezte a betegekért." A férje pedig teljes mértékben megbízott benne és támogatta tetteit.
Dorothea férje halála után minden idejét kedvenc küldetésének szentelte. Ebben az időszakban született meg, és azonnal ki is terebélyesedett kapcsolata a szaléziakkal és a Segítő Szűz Mária Leányaival. 1882. szeptember 20-án Don Boscónak írt levelében arról értesíti a szentet, hogy egy kollégiumot szeretne alapítani a külvárosban – ezt Sarriában valósította meg. Két évvel később alapított egy művet a Segítő Szűz Mária Leányai számára.
Amikor Don Bosco 1886-ban, Dorothea Chopitea többszöri, sürgető hívására Spanyolországba érkezett, ő maga üdvözölte és a családja körében gondoskodott róla. Ekkor Don Bosco maga is szemtanúja lehetett a nagy jótevő által elért eredményeknek.
A Szent Dorottya kollégium épületének megvásárlásához Don Bosco halálakor még hiányzott 7000 peseta. Dorothea azonnal felajánlotta az összeget, amit öreg korára tartogatott, mondva: „Isten azt akarja, hogy nagyon szegény legyek: és én az leszek.”
A 1891-ben, nagypénteken egy jótékonysági gyűjtésen elnökölt, amikor tüdőgyulladást kapott. Egy hét leforgása alatt a betegség el is vitte őt. De mielőtt meghalt volna, csak azért aggódott, hogy a szegények és az általa alapított művek semmiben ne szenvedjenek hiányt.
Földi maradványai Sarriában, a Segítő Szűz Mária szentélyben nyugszanak.
1983. június 9-én a Szent II. János Pál tiszteletre méltónak nyilvánította.
Pierluigi Cameroni/Szaléziak.HU
