Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Felice Canelli – egyházmegyés pap és szalézi munkatárs

Felice Canelli – egyházmegyés pap és szalézi munkatárs

Felice Canelli – egyházmegyés pap és szalézi munkatárs

2020-11-23 Hétfő   |   #Szalézi világ

megemlékezés  • Szalézi Család  • szalézi munkatársak  •

Felice Canelli atya 1977. november 23-án tért meg Teremtőjéhez, 97 évesen, elégve az irgalmasság tüzében, Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére – méltóan Don Bosco lelkes követőjéhez. A Szalézi Családban a szalézi hivatású világi papok jellegzetes, fénylő példája, égi születésnapján emlékezünk meg róla.

Ennek az apró termetű, törékeny papnak olyan szíve volt, amely ideális arra, hogy a papságát az apostolok módján élje meg: dolgozni, harcolni, élni és szenvedni akart, felépíteni Isten országát a legutolsók, a nép, a hétköznapi emberek között, tanúságot tenni az élő hitről, szorgalmasan jótékonykodni...

1902 vége felé a san severói fiúk között az a hír járta, hogy oda is eljönnek Don Bosco fiai. Azon a helyen, ahol most a szalézi intézet áll, egy fiatal diakónus, Felice Canelli a fiúkkal együtt egy kis kunyhót épített, egy találkozásra alkalmas helyet sokuk számára, azzal a céllal, hogy bevonja őket a játékba, találkozásba és imádságba, és természetesen nem hiányozhatott a karamella szétosztása sem, ami elkerülhetetlen, amíg várakoznak a szaléziak érkezésére.

Sokan a fiatalok közül az utcán csavarogtak és nem kevés veszély leselkedett rájuk. Míg a politikai és civil életben egyre inkább teret hódított magának a szocialista mozgalom, amelynek San Severo a fellegvára volt. Don Felice összefogta az ifjúságot, és egy igazi katolikus mozgalmat hozott létre, amelynek ő volt a lelke.

A szaléziak 1905 októberében érkeztek meg San Severóba, és néhány hónappal később Don Felice megkérte Don Caramaschit, a szalézi mű első igazgatóját, hogy együttműködhessen a szaléziakkal a sokrétű apostoli munkában, megélve velük együtt a szenvedélyt a fiatalok iránt, a szalézi kezdeményezőkészséget és a lendületet a munkában.

1906-ban egy meghatározó találkozása volt, amelyet gyümölcsöző és radikális elköteleződés követett a szalézi karizma iránt: találkozott Boldog Michele Ruával, akiben „Don Bosco élő emlékét” látta.

Don Rua egy Spanyolországban és Szicíliában tett hosszú útjáról visszatérőben, 1906. május 17-én megállt San Severóban, Don Scappini tartományfőnök és Don Barberis titkár kíséretében. A fogadtatás szeretetteljes és lelkes volt. Felice Canelli így írja le ezt a találkozást:

„Ezen a napon bemutattuk a Három caesareai vértanú című háromfelvonásos drámát. Don Rua a második felvonás végén érkezett, 19 órakor, a Foggiából érkező vonattal.

A bejárati ajtónál álltunk az igazgatóval, Don Ermidoro Caramaschival, és szerencsénk volt kezet rázni vele és kezet csókolni Don Ruának, a férfinak, aki élő emléke Don Boscónak. (…) Úgy tűnt, egy szent jelenlétében találtuk magunkat (…); jóságos, széles, őszinte mosolya megnyitotta a szívünket: őszinte bizalommal lestük gyengéd és szeretetteljes szavait, amelyek szelídségről és atyai szeretetről árulkodtak; átható tekintetét, (…) amelynek nagyon különleges varázsa volt: mert ez a vékony, törékeny ember, aki oly szerény volt, őszinte és kirobbanó lelkesedéssel töltötte el a szívünket.(…)

A szobában a kápolna mellett úgy szólt a szalézi munkatársakhoz, mint egy apa a gyermekeihez. Hasznos tippeket és tanácsokat adott, biztosította őket jóindulatáról és megígérte, hogy támogatni fogja őket. Még mindig emlékszem a mosolyára, amely kísérte minden szavát, a szeme simogatóan pihent mindannyiunkon, ahogy magával ragadott ez az alázatos ember…(…)

Mielőtt elhagyta az oratóriumot, letérdeltünk a lába elé és az áldását kértük. Elmosolyodott és teljesítette kérésünket... Ezt a remegő kezet és a mosolyt mindig hordozni fogjuk a szívünkben, szomorúság idején emlékezni fogunk rá, érezve vigasztalását, és ösztönzést érezve rá, hogy alázatosan kövessük…”

Ez a találkozás először ahhoz vezetett, hogy Felice Canelli egészen 1925-ig a mű minden volt növendéke, Don Bosco fiai és leányai számára atya és mester legyen, majd később, 1930-ban, a szalézi munkatársak egyházmegyei igazgatója, amely tisztségre Boldog Filippo Rinaldi jelölte ki. Szeretetének csíráit Don Bosco és megelőző módszere iránt elhintette mind a helyi hívek között, mind a szomszédos templomokban.

1927-ben Don Felicét kinevezték egy új plébánia, a Santa Croce (Szent Kereszt) élére plébánosnak, egy olyan negyedbe, ahol számos alkalmi munkából élő, szegény család lakott.

A külvárosi plébániák sok helyen „az élet központját” jelentik az ott élők számára. A Santa Croce plébánián egy sor ifjúsági, szociális, formációs és egyéb egyesület alakult meg, a „szalézi karizma második műve” az egyházmegyében, ahogy Don Felice a csoportosulások számos formáját nevezte, amelyek kapcsolódtak a kereszténység szociális megnyilvánulásaihoz, amelyeket az Eucharisztia fénye világított meg a társadalmi élet minden területén. A katolikus körökben a fiatal férfiak és nők között voltak csoportok, akik énekeltek, kultúrával, színházzal, sporttal foglalkoztak, a helyi és tartományi pártok csoportjai, Don Bosco felfedezői, a jótékonykodó hölgyek és a Katolikus Akció keretében valósult meg az ellentmondást nem tűrő meghívás a „Da mihi Animas”-ra, hogy felébressze álmukból a katolikusokat, hogy elvigye az Egyházat az emberekhez, és az embereket az Egyházhoz, hogy megvédje a katolikus hitet, hogy bevigye a katolikus elveket a társadalmi valóságba.

A volt növendékekből és a szalézi mű felnőtteiből 1911-ben megszületett a „Don Bosco Kör”, akik részt vettek a Katolikus Akció (GIAC) olasz ifjúságának a rendezvényein, animálták és fokozott működésre késztették a katolikus ifjúsági klubokat. Don Felice volt a helyi és tartományi ifjúsági mozgalom vezetője, az „ifjúság apostola”, San Severo „Don Boscója”, a „kis Szent Vince” az ő határtalan szeretetével a kirekesztettek és elhagyottak iránt.

Már a kilencvenes éveiben járt, amikor megszervezte és animálta a Segítő Szűz Mária Leányai megalapításának centenáriumi ünnepségeit 1972-ben, akik segítették és támogatták már jelenlétük első napjától fogva az Asilo Trottában és több éven keresztül vezették a hitoktatást a plébánián.

 

1977. november 2-án Don Felice eltörte a combcsontját, és a san severói kórházba került, ahol november 23-án 20 óra 15 perckor meghalt: 97 éves volt. A pap, aki mellette volt, így emlékszik rá: „Még mindig emlékszem Don Felice arcára, mielőtt a koporsót bezárták, majd a Croce Santa kriptájában eltemetté: derűs, nyugodt, fénylő, szinte mosolygós volt. Azóta ez az arckifejezés, amely jobban ízlelte a mennyet, mint a földet, mindig a szívembe és az elmémbe vésődött.”

Így tért meg Teremtőjéhez, elégve az irgalmasság tüzében, Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére – méltóan Don Bosco lelkes követőjéhez. Boldoggáavatási ügyét 2006-ban indították meg. A helyi hívek sokáig várták a híreket az egyházmegyei eljárás folyamat kezdetéről és amikor elhangzott a bejelentés, kimondhatatlan öröm terjedt el a közösségben. Don Felice valóban kivételes személy volt, mindenki által szeretett és tisztelt, nagyon nagylelkű és gyengéd a szegények, gyermekek és betegek iránt, nyitott és figyelmes a társadalmi kérdésekre és a szolidaritásra, mélyen hitt a Gondviselésben. 

 

 

www.diocesisansevero.it/www.michelecampanozzi.com/Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

A Szalézi Család 39. Lelkiségi Napjai: Isten elkísér minket a jelen kihívásaiban is

A Szalézi Család 39. Lelkiségi Napjai: Isten elkísér minket a jelen kihívásaiban is

#Szalézi világ 2021-01-18, Hétfő

„A technikai eszközök megkönnyítik a találkozásunkat, de ami erősen összeköt bennünket, az az élő szalézi szellem nagy lelki hálózata mindannyiunk..

Kezdődnek a Szalézi Család Lelkiségi Napjai 2021-ben online

Kezdődnek a Szalézi Család Lelkiségi Napjai 2021-ben online

#Szalézi világ 2021-01-15, Péntek

A Szalézi Család Lelkiségi Napjaira 2021-ben január 15., péntek és 17., vasárnap között kerül sor Ángel Fernández Artime rendfőnök vezetésével,..

A francia becsületrend tiszti fokozata Yvonne Reungoat anyának

A francia becsületrend tiszti fokozata Yvonne Reungoat anyának

#Szalézi világ 2021-01-10, Vasárnap

A Francia Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2021. január 1-jei különkiadásában, amelyben a nemzeti érdemrendekkel kitüntetettek nevét közlik, közlik,..

Szalézi munkatársak formációfelelőseinek találkozója

Szalézi munkatársak formációfelelőseinek találkozója

#Magyar Tartomány 2021-01-09, Szombat

Az óbudai tartományfőnökségen találkoztak január 9-én a szalézi munkatársak formációs felelősei, hogy megvitassák a képzésükkel kapcsolatos témákat. A..

Ludwik Mroczek, a szenvedés titánja

Ludwik Mroczek, a szenvedés titánja

#Szalézi világ 2021-01-05, Kedd

Isten Szolgája Ludwik Mroczek szalézi atya az egyike a második világháború azon lengyel mártírjainak, akik, Boldog Jozef Kowalskihoz hasonlóan, az auschwitzi..

Címkék

 • 1% • 28EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • alapítvány • Albertfalva • áldás • áldozat • alkalmazás • állandó • állás • Amerika • Amoris laetitia-családév • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ázsia • beiktatás • béke • betegség • bevándorlók • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • Clarisseum • Colle Don Bosco • család • cserkészek • csoda • DélAmerika • DélSzudán • digitális oktatás • díj • Don Bosco • Don Bosco Kiadó • Don Bosco Nővérek • ...
Összes címke
< Don Bosco megoldásai egész embert kívánnak - beszélgetés Fülöp Tibor testvérrelNem szűnt meg a Szalézi Értesítő, csak késik… >