Főoldal / Szalézi világ / Fülöp-szigetek – Szalézi munkatársak a világ végén
Fülöp-szigetek – Szalézi munkatársak a világ végén
2019-04-02 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Mi tesz boldoggá egy szalézi munkatársat? Mi tölti el örömmel a szívét? – ezeket a kérdéseket tették fel a szalézi munkatársaknak – a Szalézi Család világban élő, családos tagjainak – az egész világon, most éppen a Fülöp-szigeteken. A kérdésekre adott válaszok megmutatják nekünk a világi szalézi hivatás sokféleségét.
Borongan egy település a Fülöp-szigeteken, Kelet-Samarban, ahová 1992-ben érkeztek meg a szalézi szerzetesek, hogy megosszák Don Bosco lelkiségét. Az első szalézi munkatársak 2011-ben tettek ígéretet és a kápolnában folyó lelkipásztori munkának és a Don Bosco Ifjúsági Központ gyakori eseményeinek köszönhetően vannak fiatal érdeklődők és jelöltek is.
Mivel ez a szerzetesi közösség a legtávolabbi a szaléziak tartományi központjától és nem egykönnyen megközelíthető, hosszabb időt vett igénybe a Szalézi Munkatársak Egyesületének létrehozása. Mindemellett örömmel fogadták a tartományi tanács tagjainak látogatását és szívesen vesznek részt a Szalézi Család összejövetelein a többi öt Fülöp-szigeteki szigeten, mint Cebu, Mindanao vagy Negros.
Mi tesz boldoggá egy szalézi munkatársat? Mi tölti el örömmel a szívét? - ezeket a fontos kérdésekre Borongan vidám, egyszerű és szolgálatkész szalézi munkatársai így válaszoltak:
- Mint szalézi munkatársak jobban megismerjük egymást.
- Jobban megismertem Don Bosco karizmáját, ami megváltoztatta az életstílusomat.
- Úgy érzem, jobb keresztény vagyok.
- A Szalézi Család tagjainak öröme állandóan emlékeztet rá, hogy szalézi munkatárs vagyok.
- Sokat tanultam az emberekről, közelebb kerültem Istenhez. Amikor magányos vagy frusztrált vagyok, Don Bosco vezet.
- Örülök, hogy meglátogathattam más szalézi helyeket, mint a Don Bosco műveket Negrosban, Dumangasban, Cebun.
- Élvezem az utazásokat, az imádságot és a megosztást tartományunk más munkatársaival.
- Közelebb kerültem a szalézi szerzetesi közösséghez, imádkozunk egymásért az Egyesületben.
- Amióta a szaléziak letelepedtek Boronganban (1992) tudom, hogyan lehetek együtt a gyerekekkel és a fiatalokkal.
- Megtanultam szeretni a gyerekeket, még mielőtt megelégeltem volna a zajt, amit csapnak. Most már mélyen meg van győződve arról, amit Don Bosco mond: „Hagyd őket futkározni, ugrálni és kiabálni… és hozd őket közelebb Istenhez.”
- A találkozók, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, megismertük egymás életét, segítünk olyan embereknek, akik nem a mi családunk tagjai, például az ösztöndíjjal a diákjainknak, vagy a megosztás sok emberrel, akik messze vannak.
Imádkozunk azért, hogy a Boronganban „a szalézi világ végén” folyó elkötelezett élet arra serkentse a szaléziakat más távoli közösségekben is, hogy támogassák újabb munkatársi csoportok megalakulását!
www.bosco.link/Szaléziak.HU
