Főoldal / Szalézi világ / Giovanni Massaglia, Savio Domonkos barátja
Giovanni Massaglia, Savio Domonkos barátja
2020-05-20 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A marmoritói Giovanni Massaglia (1838-1856) nem volt semmivel sem kevésbé szent, mint Savio Domonkos Mondonióból. Ők ketten elválaszthatatlan barátok voltak. Giovanni 1856. május 20-án halt meg, tizennyolc évesen, Domonkos pedig alig egy évvel később, tizenöt évesen.
A beszámolók közül, amelyek erről biztosítanak bennünket, a leghitelesebb az, amely Don Boscótól származik: "Ugyanúgy papok akartak lenni, valódi vágyakozással, hogy szentté váljanak.” Lényegében abban az életszakban, amelyben barátságukat élték, és amelyben a szoros barátságok döntő befolyással bírnak, ez a kettő a szívbéli jóbarát volt.
Giovanni eredetileg Marmorito di Aramengóból származott: Romagnolo faluban még mindig áll a ház, amely a családjáé volt, egy olyan hely, amely meghatározta születését, gyermekkorát és halálát. Giovanni és Domenico már korábban is találkoztak Mondonióban (a Saviók és Garesiók lakóhelye, és Massaglia anyjának családjáé). Mindketten egyszerre érkeztek az oratóriumba, így együtt éltek a Don Bosco által irányított környezetben az 1854/55-ös tanév során és az azt követő év első felében. Giovanni négy évvel idősebb volt, a gimnázium felső tagozata idején lakott itt, a beöltözés és a filozófia kurzus első éve alatt. Korábban a Cocconato iskola alsó gimnáziumába járt.
Rövid és egyszerű történetük azt mutatja, hogy könnyebb és örömtelibb elérni a szentség csúcsait, ha összefogunk, vagyis "jót teszünk egymással, példaként versenyezünk és tanácsokkal segítünk egymásnak a gonosztól elmenekülni és a jót gyakorolni", társakat vonunk be a vállalkozásba, különösen azokat, akiknek leginkább szükségük van erkölcsi és anyagi segítségre.
Az tanulás, a vallásosság és a szabályok iránti engedelmesség szempontjából is példás Massaglia ismert volt fizikai erejéről, éles elméjéről és iskolai teljesítményéről. Savio Domonkos számára igazán gondoskodó társaság volt, aki képes volt hatásos, gyengéd és elegáns, önállóságra buzdító támogatást biztosítani neki. A mindennapi életben mindent megosztottak, így a betegség megosztására is sor került. A tuberkulózis mindkettőjüket arra kényszerítette, hogy visszatérjenek a családjukhoz. Giovanni 1856. május 20-án halt meg, tizennyolc évesen. Domonkos pedig 1857. március 9-én, tizenöt évesen.
Ezekben a hónapokban a spirituális barátság is összekötötte Domonkost Giovanni Massagliával: „Ugyanúgy papok akartak lenni, valódi vágyakozással, hogy szentté váljanak.” Ez a szövetség segítette őket a keresztény élet magasságainak elérésében, a szellemi és apostoli tapasztalatok megosztása, a hibák kijavításának gyakorlása és a feletteseknek való engedelmesség révén.
"Azt akarom, hogy igaz barátok legyünk" - mondta Domonkos Giovanninak. És valóban "valódi barátok voltak a lélek dolgai szerint", kezdve az ifjúsági szentség iskoláját, melyet intenzív imaélet, áldozatos és szorgalmas szellem, örömteli apostoli gyümölcsözőség jellemez.
Don Bosco azt mondta Giovanni Massagliáról: "Ha le szeretném írni a fiatal Massaglia erényeinek gyönyörű vonásait, nagymértékben meg kellene ismételnem a Savióról mondott dolgokat, akinek hű követője volt mindaddig, amíg élt".
http://www.santiebeati.it/Szaléziak.HU
