Főoldal / Magyar Tartomány / Harasztifalu – Emléktáblát avattak Vámos József szalézi atya szülőházán
Harasztifalu – Emléktáblát avattak Vámos József szalézi atya szülőházán
2019-08-12 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Szülőfalujában, a Vas megyei Harasztifalun a Szent Lászlóról elnevezett helyi hagyományőrző egyesület jóvoltából augusztus 12-én emléktáblát avattak az egykori szalézi tartományfőnök, Vámos József atya szülőházának falán. A szaléziakat Csány Péter atya, szombathelyi igazgató, plébános képviselte.
József atya tehetségével, sugárzó alázatos emberségével, buzgó jámborságával és vidámságával mindenfele nagy megtiszteltetésnek örvendett, a magyar szaléziánum számára jó hírnevet teremtve. Elöljárói tisztségében megerősítő látogatása közben halt meg rendtársa karjában, aki utolsó kenetben és egy végső útravaló üzenetben részesítette.
Szülőházát, amelyen az emléktábla látható, ma is rokonai lakják.
Vámos József 1915. december 4-én született Harasztifaluban, szegény és vallásos szülők harmadik gyermekeként. Szombathelyen, a Szalézi intézetben ismerkedett meg Don Boscóval, és nagy lelkesedéssel követni akarta Őt. 1931-ben novícius Péliföldszentkereszten. 1932. április 6-án fogadalomtétellel kötelezi magát Bosco Szent János követésére. Tanulmányait a római Szent Gergely Egyetemen folytatja, majd 1940. június 9-én pappá szentelik.
Tartományunk nagy reménye volt. Kitűnt alapos tudásával és igazi szalézi lelkületével. Papi, szerzetesi élete 1950 után igazi keresztnek bizonyult számára. Csupán mint kántort tűrték meg, így szolgálta a híveket.
Előbb tartományi tanácsosként, majd tartományi vikáriusként hűségesen kitartott illegalitásba vonult tartományunk mellett, elszenvedve az üldöztetések sorát. A feloszlatás után tartományi titkárként gyermeki alázattal és tisztelettel szolgálta Ádám László tartományfőnököt. Ádám atya letartóztatása és börtönévei alatt nagy buzgalommal mentette és rejtegette a szalézi iratokat. Neki köszönhetjük, hogy a szalézi hivatalos iratok, okmányok átvészelték a nehéz időket, és az újrakezdést követően visszakerültek a Szalézi Tartományfőnökségre.
Hosszú évekig hűséges segítője és támasza volt Edelényi István tartományfőnök atyának, így nem csoda, hogy utána a főelöljárók őt bízták meg a szétszórt és nagyon megpróbált Magyar Szalézi Tartomány vezetésével. Jól tudta, milyen megpróbáltatásokat jelent számára ez a feladat, de mindezek ellenére vállalta. Minden erejét a szétszórt rendtársak felkeresésére és támogatására szentelte. Buzdított, erősített és szolgált, annak ellenére, hogy a kegyetlen idők kikezdték egészségét. Ennek ellenére soha nem panaszkodott, mindig vidám és derűlátó volt. Mindent megtett, hogy rendtársait értesítse a szalézi rend fejlődéséről, örömeiről. A Rómából kapott leveleket, értesítéseket magyarra fordította és eljuttatta rendtársaihoz. Szerzetestársai szerették, nagyra becsülték.
Sajnos áldozatos, lelkesítő munkája nem tartott soká. Súlyos betegsége mindinkább elhatalmasodott rajta, így rövid ideig tartó, két éves tartományfőnökségének a halál vetett véget.
„Nagy volt, hős volt! Ma is büszkén tekintünk rá, és emlékeinkbe véssük nagyságát. Most szabadon élhetünk és követhetjük Don Bosco Atyánkat, az elmúlt negyven év azonban sok fájdalmat és megpróbáltatást hozott a Magyar Tartományra. Megtizedelte sorainkat, hatalmas nagyságokat tört félbe az idők vihara! De, ha mi, a mai szaléziak visszatekintünk az elmúlt idők eseményeire, rendtársaira, büszkén kell mondanunk, hogy Ők hősök voltak és életükkel utat mutatnak nekünk, hogy mi is legyünk hősök és szentek” – írta róla Havasi József atya.
Szaléziak.HU
