Isten az emberi szív Istene – XVI. Benedek Szalézi Szent Ferencről
2018-01-24 Szerda | #Egyház | ARCHIVÁLT
Szalézi Szent Ferencnek, a Don Bosco Szalézi Társasága névadójának és védőszentjének ünnepén XVI. Benedek pápa katekézisét idézzük 2011-ből.
„Dieu est le Dieu du coeur humain” – Isten az emberi szív Istene – kezdte tanítását a pápa Szalézi Szent Ferenc gondolatának felidézésével, amely bár egyszerű megállapításnak tűnik, mégis magába foglalja e jelentős szent spiritualitásának lényegét – emelte ki XVI. Benedek.
Ferenc 1567-ben született Franciaországban, savoyai nemesi család sarjaként. Kiváló neveltetésben részesült: alapfokú tanulmányait Párizsban végezte, amely során teológiát is tanult. Ezt követően apja akaratának megfelelően a padovai egyetemre került, ahol jogot tanult az intézmény kiváló diákjaként. Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás tanítását tanulmányozta, amely kétségeket ébresztett benne az örök üdvösséggel és a korszakban aktuális témával, azaz az isteni predestináció, vagyis az eleve elrendelés tanával kapcsolatban. A kor legfontosabb teológiai kérdésein való elmélkedésének időszakát lelki drámaként élte meg; folyamatosan imádkozott, e belső harc mégis olyannyira kínozta, hogy sem enni, sem aludni nem tudott. Ekkor látogatott el a párizsi domonkos templomba, hogy imádkozzon és megnyissa szívét a válaszra.
A fiatal Ferenc ezt követően nyugalmat talált az Isteni Szeretet felszabadító és radikális valóságában: bármiféle elvárás nélkül szeretni az Urat és bízni szeretetében. Szeretni kell Istent attól függetlenül, hogy mit ad és mit vesz el. Csak így lehet békére lelni – magyarázta Szalézi Ferenc meggyőződését a Szentatya, majd elmondta, hogy ez a szent életének titka, amelyet az Értekezés az istenszeretetről című fő művében fogalmazott meg.
Ferenc ezután meggyőzve apját döntéséről, az Úr hívására adott választ: 1593. december 18-án pappá szentelték. 1602-ben Genf püspökévé nevezték ki, amely a korban a kálvinizmus egyik fellegvára volt. Ferenc püspökként egy szegény és gyötrelmekkel teli egyházmegye főpásztori feladatait látta el, mégis életének és tanításának példája a korabeli Európa egész területén elterjedt. Apostol volt, hithirdető, író, az ima és a szeretetcselekedetek embere, aki azon fáradozott, hogy megvalósítsa a trentói zsinat elképzeléseit. A katolikus megújulása és a protestánsokkal való párbeszéd mellett kötelezte el magát a személyes kapcsolatok jelentősége és a szeretetcselekedetek által. Fontos diplomáciai és a kiengesztelődésre irányuló szolgálatot végzett európai szinten – hangzott el Benedek pápa katekézisében.
Szalézi Szent Ferenc egyik legjelentősebb tevékenysége a lelkivezetés volt: egy fiatal nővel való találkozásából született meg a modern kor egyik legolvasottabb írása, a Bevezetés a lelki életbe. E mű Chantal Szent Franciskához fűződő mély barátságának gyümölcse, amely egy új szerzetesrend megszületéséhez vezetett. A vizitációs nővérek rendjét az Istennek szentelt élet jellemzi, amelyet egyszerűséggel és alázattal élnek meg tagjai. Szalézi Szent Ferenc így írt erről: „Azt kívánom, hogy a nővéreket egyetlen ideál vezesse, ez pedig az Úr dicsőítése alázatos módon.”
Szalézi Ferenc 1622-ben halt meg, 55 évesen. Élete teljességet tükröz szellemi válaszkeresése, tanítása által, amely nagy hatással volt a kereszténységre. A humanizmus aspektusaiból számos dolgot megtestesített, így például a kultúra és az előzékenység, a szabadság és a gyengédség, a nemeslelkűség és a szolidaritás fogalmát. Bevezetés a lelki életbe című művében arra hív, hogy adjuk át magunkat Istennek, teljességgel megélve az életet és feladatainkat. A dokumentum, amellyel XIII. Leó pápa egyházdoktornak nyilvánította Szalézi Szent Ferencet, pontosan ezt emeli ki életéből, vagyis az életszentségre való meghívást, amelyet a szent mindig hirdetett. Szalézi Ferenc ezt így fogalmazta meg írásában: „Az ember a világegyetem tökéletessége; a lélek az ember tökéletessége; a szeretet a lélek tökéletessége; a szeretetcselekedet pedig a szereteté” – idézte Szalézi Szent Ferenc szavait XVI. Benedek.
Ferenc tanítása korunk számos pedagógiai irányzatában és lelkiségében fellelhető, amely nélkül nem ismerhettük volna meg Bosco Szent Jánost vagy Lisieux-i Szent Terézt. Egy olyan időszakban, amikor a nemzetek akár erőszak és gyötrelmek árán is a szabadságot keresik, nem feledkezhetünk meg Szalézi Szent Ferenc alakjáról, aki a béke és a lelki élet embere volt, aki embertársainak a lelki szabadságról tanított, aki a keresztény humanizmus példás alakja volt. Tanítása, szavai arra emlékeztetnek minket, hogy az ember lelke mélyén magában hordozza az Isten iránti vágyat, nosztalgiát, és csakis Őbenne találja meg az igaz boldogságot és kiteljesedést – hangsúlyozta a pápa Szalézi Szent Ferencről szóló, 2011. március 2-án elhangzott tanításában.
Vatikáni Rádió/Szaléziak.HU
