Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Luigi Guanella, a szolgáló szeretet géniusza

Luigi Guanella, a szolgáló szeretet géniusza

Luigi Guanella, a szolgáló szeretet géniusza

2018-10-24 Szerda   |   #Szalézi világ

szent  • szolgálat  • megemlékezés  •

Október 24-én, liturgikus emléknapján Szent Luigi Guanellára emlékezünk, a XX. század kezdetének egyik legnagyobb olasz szentjére, a szegények apostolára, aki Don Bosco lelki fia volt, és különleges kapcsolat fűzte a szalézi karizmához. A 19. század három nagy torinói szentje – Cafasso, Cottolengo és Don Bosco – után negyediknek Luigi Guanellát említhetjük.

A Sandrino megyei Campodolcino ismert fia, Lorenzo és Maria Guanella tizenhárom gyermeke közül kilencediknek látta meg a napvilágot 1842-ben jómódú, köztiszteletnek örvendő, elkötelezett, hívő családban. Már kicsi korától fölfigyelt a szegényekre, főleg azokra, akik emigrációba kényszerültek. Tizenkét évesen lépett be a szemináriumba és 1866-ban szentelték pappá. Ekkor azt mondta: "Én akarok lenni a Szent Szolgálat tüzes kardja!" Savogno adminisztrátoraként elemi iskolát nyitott, s maga is tanítani kezdett. Lelkesen támogatta az 1867-ben alapított Actio Catholicát, amiért a szabadkőművesek hevesen támadták. Kizárták az iskolából és megakadályozták plébánosi kinevezését. Guanella visszahúzódott Torinóba, ahol megismerkedett Cottolengo Szent József és Bosco Szent János munkájával, és 1874-ben Lanzo Torinesében ideiglenes szerzetesi fogadalmat tett a Szalézi Társaságban három évre, majd 1878-ban, amikor ideiglenes fogadalma lejárt, Don Bosco marasztalása ellenére visszatért az egyházmegyéje szolgálatába.
Püspöke Traonába helyezte, ahol újra iskolát nyitott a szegény gyermekeknek, amit a szabadkőművesek 1881-ben bezárattak vele. A püspök és a világi hatóságok megegyezése alapján egy kicsi hegyvidéki plébániára, Picco dellOlmóba kellett mennie, majd Pianello Lario plébánosa lett. E kis faluban öregotthont és árvaházat talált, melyet egy 1878-ban alapított közösség gondozott. Marcellina Bosatta nővér segítségével a házakat és a formálódó szerzetesi közösséget is föllendítette.

1886-ban áttelepültek Comóba, ahol Cottolengóra utalva az Isteni Gondviselés Kis Háza néven nyitott házat gyógyíthatatlan férfi betegek és csökkent képességű fiúk ápolására. 1890-ben már 2000 gondozottja volt. Ellátásukra szervezte a Mária Gondviselésről nevezett Leányai közösséget, majd 1895-től a Szeretet Szolgái közösséget (guanelliánusok), melynek első tagjai 1908. II. 28-án tették le fogadalmukat.

Guanella atya sosem pihent, mindig azt mondogatta: a nyomor nem várhat. Idős korában is elmélkedéseket és ihletett műveket írt és szolgálta a rászorulókat. 70 éves korában az Egyesült Államokba is ellátogatott és oda is kiterjesztette műveit. 1913-ban Szent József tiszteletére alapított hagyományos imaközösséget a haldoklók megsegítésére, amely ma több mint 10 milló tagot számlál.

1915-ben, közvetlenül a halála előtti hónapokban Don Guanella még a körzetben pusztító földrengések áldozatait szolgálta.

Luigi Guanella és Don Bosco

Don Bosco 1866-ban a bergamói szeminárium lelkigyakorlatán prédikált, és mint olyan sokszor máskor is, megnyerte magának a fiatalok szívét. Don Bosco a példaképük lett és ellenállhatatlanul vonzotta a szívüket. Ez a vonzalom a comói születésű fiatal Guanella Alajosban olyan erős lett, hogy 1870-ben meglátogatta Don Boscót Torinóban.
Don Bosco teljesen magával ragadta őt - erről maga Guanella tesz tanúságot. Amint pappá szentelték, igyekezett meggyőzni Don Boscót, hogy állomáshelyén, Savognóban, a comói egyházmegyében is nyisson egy házat. Ám a terv a püspök ellenállásba ütközött. Guanella engedélyt kér, hogy elmenjen Torinóba és eltöltsön egy kis időt Don Boscóval, hogy ha visszatér, maga is képes legyen valami hasonlót létrehozni az egyházmegyéjében. 
A püspök, bár vonakodva, de beleegyezését adja.
Nehéz idők jártak Don Bosco és követői számára. A torinói kúria hozzáállása Torino érsekének vezetése alatt messze nem volt jóindulatú. Szenvedni az Egyházért talán még kevésbé volt fájdalmas, mint az Egyház meg nem értésétől szenvedni, ahogy ez Don Bosco esetében hosszú évekig megtörtént.  Guanella is megérezte ezt a feszültséget. Don Boscót akkor éppen rendőri megfigyelés alatt tartották, ezért egy kissé vonakodott egy újabb lépést tenni, amivel kiválthatta a kúria nemtetszését, de válasza nem sokáig váratott magára.
Néhány nap múlva megérkezett Guanellához Don Bosco levele, amelyben értesíti, hogy talált neki egy helyet és várja. Don Guanella híveinek a következő magyarázatot adta távozására: "Úgy érzem, mélyen belül, hogy az isteni gondviselés hív engem Torinóban. Úgy lesz, ahogy Isten akarja. Remélem, hogy hamarosan minden ki fog derülni és jól végződik."

„1875. január 25-én este lehajoltam, hogy megcsókoljam Don Bosco jobb kezét” - emlékezik Don Guanella emlékirataiban. A Szalézi Szent Ferenc Társasága 1875. évi sematizmusában Don Luigi Guanella neve már az újoncok között szerepel. Amint megérkezett az oratóriumba, találkozott Don Boscóval, aki melegen üdvözölte őt. Don Bosco azonnal megkérdezte tőle: "Szeretne Amerikába menni?" Tudniillik néhány perccel korábban úgy döntött, hogy elfogadja a felkérést és missziót indít Dél-Amerikában. Ez egy fontos és döntő lépés a történelemben és a rend életében, ezt a szent jól tudta. "Én valóban szeretnék" - válaszolta Guanella, akinek a feje tele volt tervekkel, és aki úgy érkezett Torinóba, mint egyfajta szakmai gyakorlatra, hogy a saját egyházmegyéjében apácák és papok közösségét szervezze meg, sőt, már néhányukat be is szervezte. Már megvolt minden, amihez Don Bosco ragaszkodott. Voltak apácák is, akik szívesen csatlakoztak volna hozzá a jó terv megvalósítása érdekében.
Már ebben az első találkozásban megfogalmazódott mindaz a drámaiság, ami a három évet jellemezte, amit Guanella Don Boscónál eltöltött. Az egyik oldalon ott volt a szent, aki azt akarta, hogy teljesen bízza magát rá, egy nagy felelősséggel járó feladatot akart rábízni, bízik benne és a szó legteljesebb értelemben hozzá tartozónak tekinti. A másik oldalon ott van a szándék, ami Don Guanellát Torinóba hozta: tanulni, látni és tapasztalatokat szerezni. És ott van a püspök, aki várja őt vissza az egyházmegyébe, és végül a belső ösztön, amely azt súgja neki, hogy az Úr mást akar tőle, hogy a Don Boscónál töltött idő csak egy boldog átmeneti időszak, amelyből a megfelelő időben a saját útján indul majd el.
Később azt mondta az említett három évre: "Don Boscóval lenni olyan volt számomra, mintha a mennyben volnék." Ez az állítás nem hagy semmi kétséget afelől, hogy az érzései őszinték voltak.
Don Bosco nem hagyta, hogy Don Guanellán eluralkodjon a semmittevés. Prédikált, katekizmust tanított Valsalicében, részmunkaidőben pedig a titkára volt. A Don Rua vezette Szent Alajos oratóriumban is járt, ahol több mint 700 fiú volt. De legsikeresebb volt a Mária-fiúkkal, a kései hivatásokkal való foglalkozásban. Ez Don Bosco ötlete volt, de a közeli munkatársainál ellenállásba ütközött. Don Guanellában megtalálta az ideális embert erre a feladatra. Sokat beszélgettek róla és szép eredményeket vártak. Persze, gyorsan kellett dolgozni, a lényegre összpontosítva. Az oratóriumban "Tűzkeresztség"-nek hívták Guanellát, de Don Bosco nem szerette ezt az elnevezést.
Don Bosco Rómából IX. Pius különleges áldását küldte Guanellának ezekkel a szavakkal: "Addig, kedves Guanella, fogja munkára szívét és lelkét. Isten kegyelme nem fogja cserben hagyni. Vidámság, türelem, bátorság! Sokat fogok mesélni, ha visszatérek."
Guanella a püspökének írt levelében beszámol Don Bosco kísérletéről.  Azt javasolta a Mária-fiúkkal szerzett tapasztalatai alapján, hogy kiegészítésként kell bevezetni a szemináriumokban, hogy gyorsított tanulmányokat tegyenek lehetővé a felnőttek számára. "Tanulnak, páratlanul sok jószándékkal és csodálatosan irányíthatóak"- írta.
A következő évben (1876-1877), rektora elküldte egy akkor nyitott új házba Trinitába,  a mondoviai egyházmegyébe. Ott is Don Bosco vezérelte. Fennmaradt egy levele, egy gyöngyszem, amely tele van hasznos gyakorlati javaslatokkal. A fiatalok között is mély nyomot hagyott a személye: "Amikor Mondoviában a Szentháromság oratóriumban voltam, a fiatalok  több mint egy óráig vonatoztak, hogy eljöjjenek hozzám, és amikor Torinóba jöttek, a leglelkesebb szeretettel futottak oda hozzám. "
A teste Trinitában volt, de az elméje máson járt. A püspöke továbbra is erősködött, hogy azonnal térjen vissza az egyházmegyéjébe. Don Guanella válaszolt, megköszönte, amiért megadta neki a szabadságot, hogy a szeretett Don Bosco mellett maradjon, majd hozzátette: "A szívem azt súgja, hogy visszatérjek és hogy különleges munkába kezdjek. Kérem, szabadítson fel ezért a plébániai kötelezettségek alól, hogy más szolgálatnak szentelhessem magam."
Vajon a püspök figyelembe veszi a kérését, és azoknak a fiataloknak a szándékát, akik már több mint egy éve vártak rá, hogy csatlakozzanak hozzá? Ezek közé a személyek közé Don Bosco biztosan nem tartozott, hiszen neki más tervei voltak Guanellával. A maga részéről a püspök elrendelte, hogy térjen vissza az egyházmegyébe. Don Guanella tájékoztatta erről Don Boscót.

"Kedves don Luigi, ha megengedi magának, hogy elragadják a gondolatok, amelyek eszébe jutnak, nehezen fogja felismerni Isten akaratát. Ha valaki fogadalmakkal köti magát, komolyan kell hogy kezelje ezeket és el kell utasítania minden tanácsot és minden tervet, ami ezekkel a fogadalmakkal illetve az elöljárói szándékával nincsenek összhangban.  Különben annyi kongregáció volna, ahány ember, és a szerzetesi élet hatástalan és ártalmas volna. Ezért ne beszéljünk semmiről mindaddig, amíg a hároméves fogadalom le nem jár. Addig csak a keresztrefeszített Jézussal beszéljen és kérje őt, hogy fedje fel, mi az, ami a halála óráján majd boldoggá teszi. Ez az egyetlen útja, hogy az életben ne kövessünk el hibát...
Kedves Don Luigi, segítsen nekem megmenteni a lelkeket. Európa és Amerika apostoli munkások után kiált. Ne hagyjon magamra ebben a munkában. Vegye fel bátran a harcot, és akkor biztosan elnyeri a dicsőség koronáját..."

Július közepén Don Bosco újabb nagyon vonzó javaslattal tért vissza. Dolgozni akar, mégpedig sokat? Akkor meg kell maradnia a Szalézi Társaságban. Itt Isten biztosan értékelni fogja a munka iránti olthatatlan vágyát.
A Szentatya elrendelte, hogy abban az évben misszionárius expedíciót küldjenek San Domingóba. Ott van egy kisebb és nagyobb szeminárium, a katedrális és az egyetem - mindent át kell venni. "Mit gondol, kedves Don Luigi, nem szeretne részt venni ebben az új expedícióban, ebben az új típusú küldetésben? A nyelv a spanyol. Azt hiszem ez egy gondviselésszerű alkalom az Ön számára."
Ugyanabban a hónapban, 27-én ismét levél érkezik: "Ne felejtse el a mondást, hogy aki jól érzi magát ott, ahol van, az ott is marad, és aki jót tesz, az segíthet. Sokan nem hallgatták meg a tanácsot és hagyták magukat tévútra vezetni: a legjobb után áhítoztak és úgy végezték, hogy semmit sem csináltak meg jól. A szívemből szólok, mert az Ön boldogságát tartom szem előtt most és a jövőben is."

Don Guanella meghajolt püspöke óhaja előtt. "A legnagyobb szerencsémnek tartom, hogy megismerhettem Don Boscót, de üresség lett volna a szívemben egész életemben, mert állandóan emészt a gyötrő vágy, hogy néhány "ciabottót" (piemonti szó, kis kunyhót jelent) építsek az egyházmegyémben." Ezeket Don Boscó alapításoknak hívta.

És így Don Guanella távozott. 

Don Bosco halálakor don Guanella ezt írta don Ruának: "Biztosítani akarom ragaszkodásomról Don Bosco iránt. Elhagyni őt olyan volt, mint elhagyni az otthonomat." Visszagondolva az oratóriumban eltöltött évekre így ír: " Megtapasztaltam Don Bosco erényeit és lelki irányultságát, aki annyi jót tett mindannyiunkkal. Szíve olyan volt, akár a mágnes, amely mindenkit magához vonzott; jól irányított szavai fényt gyújtottak az elménkben. Örökké hálás leszek Don Boscónak és a műveinek."

Luigi Guanella boldoggá avatási eljárását 1939-ben indították meg, VI. Pál pápa 1964. X. 25-én boldoggá, XVI. Benedek pedig 2011. október 23-án szentté avatta. 

Don Bosco Don Guanella jó barátja és tanítómestere volt. Mindketten egy olyan korszakban éltek, amit a nagy átalakulások és társadalmi egyenlőtlenségek jellemeztek, a jótékonyság apostolai voltak, és az egész életüket a megváltás művének szolgálatában és egy jobb társadalom kiépítésében töltötték.

  

www.luigiguanella.com/Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Boldog Apor Vilmosra emlékezünk

Boldog Apor Vilmosra emlékezünk

#Magyar Tartomány 2019-05-23, Csütörtök

„A kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset” – ez volt a püspöki jelmondata Apor Vilmosnak, akire május 23-án emlékezik az Egyház. A szaléziak..

Luigi Olivares, a segítőkész szeretet püspöke

Luigi Olivares, a segítőkész szeretet püspöke

#Szalézi világ 2019-05-19, Vasárnap

Égi születésnapján, május 19-én Tiszteletreméltó Luigi Olivares szalézi püspökről emlékezik meg a Szalézi Család.

Amikor csak a hit, a csend és az ima marad...

Amikor csak a hit, a csend és az ima marad...

#Szalézi világ 2019-05-18, Szombat

A szalézi rendfőnök üzenete a Szalézi Családnak az egész világon egy újabb szalézi misszionárius, a 60 éves Fernando Hernández atya meggyilkolása kapcsán.

Szent Luigi Orione, az isteni gondviselés eszköze

Szent Luigi Orione, az isteni gondviselés eszköze

#Szalézi világ 2019-05-16, Csütörtök

Május 16-án Szent Luigi Orionére emlékezik a Szalézi Család, aki munkásságával és az isteni gondviselésbe vetett törhetetlen bizalmával méltó követője..

Mazzarello Mária, aki az átlagos szövevényei között megélte a rendkívülit

Mazzarello Mária, aki az átlagos szövevényei között megélte a rendkívülit

#Szalézi világ 2019-05-13, Hétfő

Május 13-án, liturgikus emléknapján Mazzarello Szent Mária Dominikára, a Segítő Szűz Mária Leányai társalapítójára emlékezik a Szalézi Család.

Címkék

28EK • adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • Albertfalva • áldozat • állandó • Amerika • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ázsia • béke • betegség • bevándorlók • bicentenárium • boldoggáavatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • Budapest • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • cigány pasztoráció • Clarisseum • család • cserkészek • csoda • DélAmerika • DélSzudán • díj • Don Bosco • Don Bosco Kiadó • Don Bosco Nővérek • Don Bosco Sportközpont • Don Bosco Szakközépiskola • Don Bosco Szalézi Társasága • Egyesült Királyság • egyetemes káptalan • együttműködés • életvédelem • elhunyt • elismerés • elkísérés • ...
Összes címke
< Kazincbarcika - Ünnepi megemlékezésBudapest - Szerzeteselöljárók találkozói >