Főoldal / Szalézi világ / Luigi Guanella, aki egyesítette a fiatalok és a testi ínségben élők szolgálatát
Luigi Guanella, aki egyesítette a fiatalok és a testi ínségben élők szolgálatát
2019-10-24 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szentség •
„A halál olyan, mint egy gyermekét átölelő édesanya, egy angyal, aki elvezet az örök hazába” – e szavakkal fogalmazta meg gondolatait az elmúlásról Don Guanella. A halál angyala 1915. október 24-én vitte magával a XX. század kezdetének egyik legnagyobb olasz szentjét, a szegények apostolát, aki Don Bosco lelki fia volt, különleges kapcsolat fűzte a szalézi karizmához. Don Guanella és Don Bosco jó barátok voltak. Egy olyan korszakban éltek, amelyet a nagy átalakulások és a társadalmi egyenlőtlenségek jellemeztek, jótékony apostolokként egész életükben az emberek megváltására és egy jobb társadalom felépítésére törekedtek.
Luigi Guanella mélyen vallásos családban született 1842. december 19-én Itália északi részén, egy Como közeli kis faluban, Franciscio di Campodolcinóban. Szüleinek 13 gyermeke közül ő volt a kilencedik. Mint ahogy Bosco Szent János, Guanella Szent Alajos életét is egy álom határozta meg, amit első szentáldozása napján látott. A Madonna megmutatott neki mindent, amit a szegényekért kell tennie.
Tanulmányait a comói Gallio Intézetben és az egyházmegye szemináriumában végezte. 1866-ban szentelték pappá. Ebből az alkalomból ezt mondta: „A szent szolgálat tüzes kardja akarok lenni.” A comói egyházmegyében végzett buzgó lelkipásztori munka után kereste a kapcsolatot Don Boscóval és a szeretetszolgálat kiváltságos helyével, a Cottolengo Intézettel. 1875-ben Lanzo Torinesében három évre fogadalmat tett Don Bosco rendjébe és 1878-ig a szalézi közösség tagja volt. Két évig a Gonzaga Szent Alajos Oratórium igazgatójaként tevékenykedett a torinói Borgo San Salvarióban, majd Don Bosco egy új oratórium megnyitását bízta rá Mondoviban. 1877-ben új feladatot kapott, a felnőtt hivatások gondozását. Torinóban megismerte Don Bosco és Cottolengo műveit, és egyesíteni akarta a kettőt: a fiatalok és a testi ínségben levők szolgálatát. A kapcsolata Don Boscóval megerősítette a kisemmizettek, a kicsinyek, a szegények, kiemelten a nélkülöző gyerekek iránti elfogódott szeretetében. Sosem félt attól, hogy még a hatalmasok és a politikusok előtt is megvédje a fiatalokat és a szegényeket.
Amikor ideiglenes fogadalma lejárt, püspöke kérésére visszatért saját egyházmegyéje szolgálatába. 1881-ben érkezett el Pianello Larióban, ahol plébánosi szolgálata során megismerkedett olyan fiatal leányokkal, akik vállalták a szegények gondozását. Ők alkották a Gondviselés Szűzanyja Leányai új kongregáció első csoportját. Megkezdődött az Isteni Gondviselés Házának tevékenysége, amely a kongregáció később megalapított férfi ágának is az anyaháza lett. Egyre több ilyen áldozatos lelkű személy szentelte életét a szegények közötti szeretetszolgálatra. A két kongregáció Itália különböző részein túl svájci kantonokban is megtelepedett.
1904-ben Don Guanella Rómába ment, ahol tapasztalhatta X. Piusz pápa nagyrabecsülését. A pápa megbízásából templomot épített Szent József tiszteletére. A templom mellett működni kezdett a haldoklókért imádkozó Szent József elhalálozásának Jámbor Társulata.
Tehetséges íróként és szónokként könyveket, cikkeket és beszédeket írt, hogy ismertesse a társadalommal a fogyatékkal élők problémáját, és elfogadtassa őket testvérekként és Isten áldásaként. Úgy vélte, hogy fogyatékosságaik nem választhatják el őket szeretetünktől és figyelmünktől, és hogy sokat lehet tenni az elidegenedés enyhítésére.
A misszionáriusi lelkesedés Don Guanellát Észak-Amerikába vezette, az olasz emigránsok körébe. 1912 decemberében, hetven évesen, Don Guanella útnak indult az Egyesült Államokba és meglátogatott néhány nagyobb várost.
Életének utolsó rendkívüli beavatkozására 1915 januárjában került sor, amikor Rómában akart maradni, hogy segítsen az abruzzói földrengés áldozatainak. Az idős kor, betegségei valamint Olaszország belépése az első világháborúba és a rendtársak katonai szolgálatra hívása aláásta egészségét. Luigi Guanella 1915. október 24-én halt meg, 73 éves korában. Saját írásaiban ezt az üzenetet hagyta: „A halál olyan, mint egy gyermekét átölelő édesanya, egy angyal, aki elvezet az örök hazába.” 1964-ben VI. Pál pápa boldoggá, 2011. október 23-án XVI. Benedek pápa szentté avatta.
Szaléziak.HU
