Szaléziak.HU - Facebook Szaléziak.HU - Twitter Szaléziak.HU - Youtube

Főoldal / Szalézi világ / Márciusi missziós üzenet

Márciusi missziós üzenet

Márciusi missziós üzenet

2018-03-04 Vasárnap   |   #Szalézi világ

misszió  • zarándoklat  • misszionárius  • Európa Terv  •

A márciusi missziós üzenet, a Szalézi Missziós Ügyek a „Cagliero 11” című hírlevele a szalézi közösségek és Don Bosco barátai számára hagyományosan a missziókért felelős egyetemes tanácsos bevezetőjével kezdődik, amelyben felhívja figyelmünket rá, hogy bár most is zajlanak a történelem drámai pillanatai, kövessük a történelem járását, ne tántorítsanak el a nehézségek és legyünk mindig vidámak.

Bár még csak a 2018-as évben járunk, hittel teli tekintetünket a 2019-es évre függesztjük, arra az évre, amelynek október-ében különleges missziós hónapot fogunk ünnepelni, így emlékezve meg XV. Benedek pápa apostoli levelének, a Maximum Illudnak 100 éves évfordulójáról. Közvetlenül az első világháború utáni évben (1919) hívta fel XV. Benedek pápa az egész egyház figyelmét a történelem ama drámaian fájdalmas órájára, amely ugyanakkor a remény pillanata, a legalkalmasabb pillanat Jézus Krisztus hirdetésének mindenki számára. XV. Benedek pápa ezt mondja: „az üldöztetés dühe” a kereszténység első évszázadaiban arra emlékeztet minket, hogy reálisan és felelősségteljesen tekintsünk erre az órára, amelyet az evangéliummal való szembenállás, fényének el nem fogadása jellemez.

Teljesen nyilvánvaló a párhuzam a saját korunkkal. Ahogy Ferenc pápa annyiszor ismétli, a kellős közepén vagyunk „egy darabokban zajló harmadik világháborúnak”. Mégsem a panaszkodás ideje van most, hanem a gazdag és termékeny magvetésé. Nekünk, szaléziaknak szól a hívás: kövessük a történelem járását, ne tántorítsanak el a nehézségek. Mivel az örömhírt hirdetjük, mindig vidámak vagyunk (lásd A Szalézi szent Ferenc Társaság Alapszabályai 19 és 17 cikkelyeit). Kívánjunk hát jó missziót mindenkinek!

Don Guillermo Basañes SDB, a missziós ügyek egyetemes tanácsosa

A missziós Európa Terv lelkesen „halad” előre

„Vándor, nincs út, az úgy születik, lépted nyomán” - így kezdődik Antonio Machado költő ’Caminante’ című verse, nagyon jól ki-fejezve, hogy életünk és hivatásunk néha bizony egy meg nem tervezett utazás. Az út formálja az utazót. Azok a fiatal misszionáriusok, akik vállalták a Projekt Európa kalandját, nagyon konkrét módon tapasztalták ezt meg a „Camino de Santiago”-n.

Az Európa Terv résztvevői között Indiából, Vietnámból, KeletTimorból, Indonéziából, Peruból, Lengyelországból, Kongóból, Zambiából, Nigériából és Guatemalából származó fiatal misszionáriusok vannak. A következő országokban szolgálnak: Franciaország, Belgium, Hollandia, Írország, Anglia, Magyarország, Koszovó, Ausztria, Bulgária és Olaszország. Február 11 és 18 között együtt tették meg gyalogosan a zarándokutat Santiago de Compostelába. Velük együtt zarándokoltak a tartományokból a missziós ügyek felelősei és az egyetemes missziós bizottság tagjai.

„Zarándoklatunk olyan volt, mint az európai misszió: mivel február egyáltalán nem könnyű időszak Galíciában, a hideggel, széllel, hóval, állandó esővel kellett megküzdenünk, és ez emlékeztetett minket arra a nehéz útra, amelyet járnunk kell az evangelizációkor az európai szekularizmusban. Ez az út ugyanakkor a reményt is felvillantotta: célhoz értünk Compostelában. Az öreg kontinens 38 misszionáriusa közösséggé formálódott. A zarándoklat erőt adott, révén érettebbé váltunk szalézi és missziós választásunkban.”

Nagy Szent Jakab apostol, az Úr egyik szeretett tanítványa megerősített minket hivatásunkban (mint tanítvány-misszionáriusokat) és megtisztította evangéliumi indítékainkat. Segített felkészülni még a vértanúságra is az „Ő szent Nevéért”, ahogy Ő maga is elszenvedte a kereszthalált. Kétévente tartanak Európában a fiatal misszionáriusok számára programot a folyamatos kísérés részeként. Ezeken a találkozókon értékelik, hogyan halad a projekt és elemzik a kihívásokat. Az az út, amelyet a szalézi rend bejár Európa különböző országaiban, az élet és remény gyümölcseit termi.

Ezen a helyen (Compostelában) hangzottak el szent II. János Pál pápa híressé vált szavai: „Én, Róma püspö-ke és az egyetemes egyház pásztora könyörgök hozzád szeretettel, vén Európa: Térj vissza magadhoz! Ismerd fel újra magadat és legyél önmagad, fedezd fel újra alapjaidat. Erősítsd meg gyökereidet. Élj ismét azok szerint a valódi értékek szerint, amelyek történelmedet nagyszerűvé tették, áldássá jelenlétedet más földrészeken. Építsd újra lelki egységedet, olyan légkörben, amely tisztelettel adózik más vallásoknak. Lehetsz még a világ számára a civilizáció fénye és a fejlődés ösztönzője.”

Milyen öröm Don Bosco karizmáját továbbadni!

Meggyőződésem, hogy missziós hivatásom ugyanakkor kovácsolódott ki, mint szalézi hivatásom. A gondviselés jóvoltából Sevillának egy nagyon szegény részén nőttem fel, gyerekkoromban pedig egy nagyon fiatal szalézi közösség költözött a szomszédunkba. A második vatikáni zsinat utáni korszak jellegzetességei látszottak: szegényes épületek, tanúságtétel az evangéliumi és a szalézi élet mellett, és a legszegényebbekkel való, kézzel fogható szolidaritás. Gyerekkoromat, mint sok más gyerekét a környéken, teljesen átformálta az oratóriumi légkör. Vonzó volt számunkra, egyben át is alakított, nyitottá a vidámságra és a közösségi életre, a Jézus iránti szeretetre, és mások, főleg a legszegényebbek szolgálatára. Az a közösség segített sok gyereket, engem is, hogy folytassuk tanulmányainkat. Az ottani szaléziak mély benyomást tettek rám, annyira, hogy olyan akartam lenni, mint ők. Spontán adódott, már a képzésem kezdetétől, hogy Afrikába akarok menni.

Missziós életemben számos kihívással találkoztam. Kettőt leírok. Az első a betegség volt. A malária majdnem megölt a legelső missziós évemben, Togóban. Csak az azonnali távozásom mentett meg. Ekkor majdnem vége lett az ad gentes missziós életemnek. A második próbatétel az új szalézi jelenlét volt Ouagadougouban, Burkina Fasso fővárosában. Úgy tűnt, mintha nekem kellene feléleszteni, amit annyira csodáltam a szaléziakban gyerekkoromban. Anyagi források nélkül, infrastruktúra nélkül, saját otthon nélkül…csupán egyetlen rendtárssal közösségünkben. Közösségünk és munkánk alapja az volt, hogy spontán oratóriumokat tartottunk az utcán, ellátogattunk családokhoz és a fák árnyékában tartottunk vasárnapi miséket. Két évig tartott, mire előállhattunk egy stabil tervvel, hogyan oktassunk és végezzünk lelkipásztori tevékenységet, de mindezeket csak azután tudtuk megtervezni, miután alaposan megvizsgáltuk azt a területet. Tervünk egyszerű volt és gyakorlatias: teljesen az ottani egyszerű gyerekek és fiatalok szolgálatáért.

Egyik nagyobb örömöm misszionáriusként a jelenlétünk kezdete volt Ouagadougouban. Nagy kihívást jelentett, mégis hatalmas öröm volt. Láthattuk, hogy át tudjuk adni a karizmát a szavainkkal, tetteinkkel, döntéseinkkel. Don Bosco munkájának alapjait fektettük itt le. Emellett át tudtam érezni a missziós küldetést, mert olyan helyen éltem és dolgoztam, amelyre az első evangelizáció volt jellemző, olyan emberek között, akik szomjazták az evangéliumot, olyan országban, ahol jelentős volt a keresztény jelenlét.

A második örömömet azok az évek jelentették, amikor Maliban éltem – 6 évet töltöttem el egy csodálatos országban, amely nagyrészt muzulmán, de toleráns más vallások, főleg a kereszténység iránt. A szalézi központokat nagyon sokra tartják, az egyházat nagyon tisztelik. Sok diákunk és munkatársunk igazi keresztény életet élt, és nagyszerűen be tudtuk őket vonni a szalézi munkába. Számomra ez arra adott reményt, hogy a vallások tudnak békében egymás mellett élni. Van jövője az egyház és a szaléziak munkájának azokban az országokban, ahol főleg muzulmánok élnek.

Egy rövid gondolat a fiatalok számára: hiszem, hogy érdemes szalézi életet élni. Ha missziós lelkülettel, derűs elkötelezettséggel éljük, szeretjük a szegény fiatalokat és mindig elérhetőek vagyunk számukra, ez be-tölti egész létezésünket.

Antonio Herrera, spanyol szalézi misszionárius Beninben (AFO)

A szalézi misszionárius életszentségének tanúságtétele
Don Pierluigi Cameroni SDB, a szentté avatási ügyek posztulátora

Boldog Alberto Marvelli (1918-1946), a rimini oratórium volt növendéke. Születésének századik évfordulója március 21-én lesz. Arra emlékeztet minket, ahogyan előkészítjük a földet a magvetésre. Az Úr Lelkéért dolgozók végezték ezt a munkát, Alberto családján belül és a szalézi oratóriumban. Vigyáztak Alberto életére, emberi és keresztényi növekedésére. Tehát mindnyájunknak nagy a felelőssége, és hogy ennek tudatában cselekedjünk, szívünkben legyen meg az életszentségnek az a szikrája, amely az Istenkeresőket mint közösséget segíti, hogy a mennyek országáért dolgozzanak.

 Szalézi missziós imaszándék: A szaléziakért Európában

Hogy Jézus Krisztus Kezdeti Igehirdetése megvalósuljon az európai kontinensen, hogy a szalézi család multikulturális és vallások között kontextusában megkapja a megkülönböztetés képességének ajándékát a Szentlélekben.

Európa nagyszerű multikulturális és sokféle vallású olvasztótégely. A keresztény közösségek számára kihívás, hogy tiszteletteljes párbeszédet folytassanak le, emellett legyen bátorságuk felajánlani keresztény lelki örökségüket, hogy párbeszédben és igehirdetésben beteljesíthessék hivatásukat.

 

Szaléziak.HU

Kapcsolódó cikkek

Magyarország – Lendületben a missziós önkéntesség

Magyarország – Lendületben a missziós önkéntesség

#Magyar Tartomány 2018-09-13, Csütörtök

A missziós tudatosság ébren volt még nyáron is, amikor többen a rövidtávú missziós szolgálatra mentek Magyarországról Egyiptomba, Indiába, Belgiumba,..

Szeptemberi missziós üzenet

Szeptemberi missziós üzenet

#Szalézi világ 2018-09-13, Csütörtök

Szűz Mária szent nevének emléknapja alkalmából jelent meg a szeptemberi missziós hírlevél magyar nyelven, amelyben kifejezetten a 149. missziós expedícióról..

Isten szolgája Oreste Marengo, a feledhetetlen misszionárius

Isten szolgája Oreste Marengo, a feledhetetlen misszionárius

#Szalézi világ 2018-08-29, Szerda

„Oreste kereste az embereket, és az emberek keresték őt” – mondják róla. Don Pierluigi Cameroni megemlékezett arról, hogy Oreste Marengo 1906. augusztus..

Brazília - Egyesülve Isten Bárányának rejtélyében

Brazília - Egyesülve Isten Bárányának rejtélyében

#Szalézi világ 2018-07-15, Vasárnap

2018. július 15-én ünnepeljük Isten szolgái Rodolfo Lunkenbein szalézi szerzetes és Simão Bororo bennszülött katekista mártíromságának 42. évfordulóját...

Brazília - Egyetemisták projektje az őslakos indiánokért

Brazília - Egyetemisták projektje az őslakos indiánokért

#Szalézi világ 2018-07-02, Hétfő

"Az apátia, a szolidaritás hiánya, a konformizmus és az egyetemi hallgatók alacsony elkötelezettsége aggasztó jelek a latin-amerikai egyetemeken" - jelentette..

Címkék

adomány • advent • Afrika • ajándék • akció • alapítás • Albertfalva • áldozat • állandó • Amerika • Ángel Fernández Artime • animátor • Argentína • Ázsia • béke • betegség • bevándorlók • bicentenárium • boldoggá avatás • boldoggáavatási eljárás • BoscoFeszt  • börtön • Brazília • búcsú • bűnmegelőzés • bűvészet • Centenárium • Clarisseum • család • cserkészek • csoda • DélAmerika • DélSzudán • díj • Don Bosco • Don Bosco Iskola • Don Bosco Kiadó • Don Bosco Nővérek • Don Bosco Sportközpont • Egyesült Királyság • egyetemes káptalan • együttműködés • életvédelem • elhunyt • elismerés • elkísérés • elmélkedés • előadás • emberkereskedelem • emlékhely • ...
Összes címke
< Venezuela – 107-ik születésnapját ünnepelte a legidősebb szaléziÚj ünnepet rendelt el Ferenc pápa >