Főoldal / Szalézi világ / Markiewicz Bronisław és Constantin Vendrame
Markiewicz Bronisław és Constantin Vendrame
2020-01-30 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség • megemlékezés •
A Szalézi Család nagy odafigyeléssel készül alapítója, Bosco Szent János közelgő ünnepére, de az ünnep előtti napon, január 30-án ennek a nagy családnak két kiemelkedő személyéről is megemlékezik: Markiewicz Bronisławról, a szegények papjáról, a Szent Mihály arkangyalról elnevezett férfi és női kongregáció alapítójáról, akinek ekkor van a liturgikus emléknapja, valamint Isten szolgája Constantino Vendrame misszionáriusról, akinek ekkor van égi születésnapja. Mindketten Don Bosco nyomdokain járva kiterjesztették művét a szegények között.
Markiewicz Bronisław lengyel pap szeretett emberek között lenni, különösen a szegények között. Vonzották a társadalom peremére szoruló gyerekek, akiknek a szegénység minden fajtájában részük volt. Miattuk szeretett volna pedagógiát tanulni, hogy a lehető legjobb módon segíthessen nekik a lelkük megmentésében. A Gondviselés sugallatára tagja akart lenni egy fiatalokkal foglalkozó vallási intézménynek, így indult el Olaszországba, ahol teljesen lenyűgözte Don Bosco lelkisége, amelyet tudtán kívül, már ő is a szívében hordozott. Belépett a szalézi rendben és 1887-ben magának Don Boscónak a kezébe tette le örökfogadalmát. 1892-ben visszatért Lengyelországba, ahol főként a szegény és elhagyott gyermekeknek szentelte életét. Néhány félreértés miatt el kellett hagynia a szalézi rendet, de Don Bosco szellemében folytatta nevelői munkáját. Hogy a lehető legjobb módon válaszolhasson a nyomorúságos helyzetben lévő Galícia konkrét igényeire, Bronisław úgy érezte, még radikálisabban kell megélnie Don Bosco elveit, és munkatársai egyetértésével megalapította a Szent Mihály Arkangyal Társaságot, melynek a jelszava: „Munka és mértékletesség”. Halála után kilenc évvel az Egyház elismerte a Társaságot férfi és női ágával együtt, így jött létre a két kongregáció, Mihály arkangyal védelmébe ajánlva. Tagjai a miheliták nevet kapták és elismerték őket a Szalézi Család tagjainak is.
Isten szolgája Constantino Vendrame misszionárius volt, aki a legkisebbek és legelhagyatottabbak között teljesítette küldetését Észak-Kelet India népei között. Nem elégedett meg azzal, hogy egy helyen végezze missziós munkáját, nem várta meg, hogy az emberek eljöjjenek hozzá, hanem sok helyen megfordult, találkozott emberekkel, családokkal , felkereste a távoli falvakat, folyamatosan utazva, anélkül, hogy az időjárástól vagy bármilyen veszély eltántorította volna. Isten országának kiterjesztése hajtotta, elvitte Isten Igéjét mindenhová, néhány éven belül több ezer kilométer utat megtéve. Folyamatosan látogatta a falvakat, találkozott az emberekkel és a kisgyerekekkel: elvegyült közöttük, kereste az emberi kapcsolatokat. Bement a szegények és betegek házába, segített nekik és beszélgetett velük, meghallgatta történeteiket, és miután a barátjuk lett, mesélt nekik Jézus életéről. Felismerte a nők fontosságát a helyi kultúrában, figyelmet fordított a hitoktatók képzésére.Don Boscóhoz hasonlóan mindig az élen járt, térítő munkája során a falvakban is használta a tömegkommunikáció eszközeit, például levetítette Jézus életét. A vetítésen rengeteg olyan ember vett részt, akik utána azonnal kérték a keresztséget. A hinduk, muzulmánok és metodisták közé is elvitte a kereszténységet, olyan nagyszerűen, hogy Xavéri Szent Ferenchez és Szent Pálhoz hasonlították. Nagyon alázatos ember volt, aki rengeteget imádkozott: mindig látszott, hogy kapcsolatban van Istennel. Don Boscóhoz hasonlóan ő is gyermeki ragaszkodással szerette a Segítő Szűz Máriát, akiről folyamatosan beszélt. Alapított egy fiatal nőkből álló csoportot is „Mária Légiója” néven, akiknek feladata az volt, hogy látogassák a szegényeket és betegeket és imádkozzanak értük. Egészen utolsó lélegzetvételéig Észak-Kelet Indiának ajándékozta magát.
Szaléziak.HU
