Főoldal / Szalézi világ / Mit gondolnak a fiatalok a szaléziakról?
Mit gondolnak a fiatalok a szaléziakról?
2018-08-06 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
fiatalok • elmélkedés • vélemény •
Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy csoport fiatallal a római Szent Péter téren, egy szalézi iskolánk zászlóját lengették. Csodáltam a gyerekek szeretetteljes és vidám kapcsolatát a pedagógusokkal, ellentétben a hideg közönnyel, amellyel a velük levő szalézit kezelték: nem beszéltek vele, nem közelítettek hozzá... A szalézi egyedül sétált. Számukra nem létezett, egy szellem volt.
Azt gondoltam: milyen szomorú alak ez a pap, akit teljesen figyelmen kívül hagynak a fiatalok, akiknek szentelte magát!
A millenniumi generációk technológiai és értékelési forgatókönyve radikálisan különbözik elődeikétől. Ez mélyrehatóan befolyásolja kapcsolatukat a pedagógusokkal és következésképpen a mi módunkat is, ahogy köztük vagyunk, de mindenekelőtt azt, hogy mit jelentünk az ő életükben.
Ez a helyzet nemcsak a szaléziakat, hanem az egész egyházat érinti. Sajnos a fiatalok távol vannak tőlünk. Gyakran rámutatnak arra, hogy még csak nem is értik, mit mondunk, amikor a hitünket ajánljuk nekik. Úgy tűnik, hogy különbség van az érdekeik és értékeik között - és aközött, amit mi javaslunk nekik.
A 28. Egyetemes Káptalanra való tekintettel a rendfőnök meghívott minket, hogy kérdezzük meg központjaink fiatalit, mit gondolnak rólunk, a tanúságtételünkről, és arról, hogy hogyan látnak bennünket ma. Megkérdezzük őket arról a szalézi figuráról, akiről álmodnak, vagy szeretnének látni, valamint a szolgálatunk hiányosságairól, arról, mit kérnének tőlünk, hogy tegyünk meg, hogy küldetésünket teljesítsük vagy jobban teljesítsük... A felmérés eredményei nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy információkat szerezzünk azokról, akiket szolgálunk.
A meghallgatás nem valami új dolog a Szalézi Társaságban. Maga Don Bosco mindig meghallgatta fiatalit. Számára a meghallgatás a tisztelet és az őszinte szeretet megnyilvánulása volt: hallgattok azokat, akiket szerettek, figyeltek azokra, akik fontosak az életetekben. Don Bosco minden erejével szerette a fiatalokat.
A szeretetnek össze kell hangolódnia a másikkal, hogy képes legyen kommunikálni vele.
Biztosan eljött az ideje, hogy egy kicsit elcsendesedjünk, és ne gondoljuk azt, hogy mindent tudunk, amire szükségük van. Talán itt az ideje, hogy meghallgassuk, és megpróbáljuk megérteni, hogy mit kérnek tőlünk a fiatalok.
Ne várjunk azt, hogy a kérdéseinkre adott válaszainkban csak rózsákat találunk majd. Sőt, fontos lesz, hogy odafigyeljünk a tövisekre, mert ha a fiatalok valóban nyíltan és őszintén reagálnak, akkor olyan dolgokat fognak elmondani nekünk, amelyeket nem szeretünk, és ez fájdalmat okoz. Biztos, hogy a házaink sok fiatalja számára már nem jelentünk sokat, és láthatatlanokká váltunk az életünkben, a terek egyszerű adminisztrátorai, ahol élnek és az idejüket töltik.
Néhány országban bezárják az oratóriumokat. Az udvarok olyan területek, amelyek már nem hozzánk tartoznak. A fiatalok jelenléte a szentségekben csökken, és figyelmen kívül hagynak bennünket. Más helyeken a fiatalok jelen vannak a szaléziak mellett, a kongregáció növekszik, és a fiatalok és felnőttek elkötelezettek abban, hogy együttműködjenek velünk a küldetésünkben. Nagyon különböző valóságok ezek. Az első helyzetben a párbeszéd arra szolgál majd, hogy felfedje a szerzetesek és a fiatalok közötti távolság okait; a másodikban a párbeszéd segíteni fog az új apostolkodási formák feltárásában, és megvizsgálja, hogyan tudunk jobban válaszolni az új helyzetekre.
Van egy kérdés a fiatalok számára, amely alapvető: "Te hogyan segíthetsz nekünk a küldetésünkben?" Ez egy központi kérdés, mivel arra kéri ezeket a fiatalokat, hogy új módokat álmodjanak meg velünk, amelyeken elérjük társaikat, új módokat az evangelizálásra... Mindenekelőtt mindannyiunkat arra hív meg, hogy járjunk együtt: a szaléziak, a fiatalok és a laikus munkatársak, mind egyetlen egy mozgalomban.
ANS/Szaléziak.HU
