Főoldal / Szalézi világ / Mongólia – Már az is értelmes missziós tevékenység, ha együtt vagyunk a fiatalok
Mongólia – Már az is értelmes missziós tevékenység, ha együtt vagyunk a fiatalok
2020-12-03 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A mongóliai Darkanban található oratórium valójában a szalézi misszió első tevékenysége a városban, ahová az első két szalézi 2005 áprilisában érkezett meg. Az egyikük Andrew Nguyen Trung Tin atya volt, aki ma mesél a szalézi küldetésről azon a távoli földön.
Míg az országot még a téli hó borította, mindenhol fehér volt, bejártuk a piacot és a falusi utakat. Úgy tűnt, hogy senki sem látott minket, mert az emberek a gerben (= sátor) vagy a házukban voltak, a gyerekek pedig az iskolában; csak néhány kutya ugatott.
Egy labdával kezdtük: elmentünk az iskolába, ahol a gyermekek voltak, engedélyt kértünk, hogy játszhassunk a gyerekekkel, és az iskola vezetője ezt megengedte nekünk. Felszerelkeztünk néhány labdával, néhány zacskó cukorkával és bementünk. Miután megismertük őket és barátságot kötöttünk a darkani fiatalokkal, babysitterek lettünk néhány környékbeli gyerek számára! Szüleik ránk bízták gyermekeiket, hogy biztonságban legyenek a hazatérésükig.
Egy idő után meghívtuk őket a házunkba, ami azt jelenti, hogy lassan barátaink lettek a Don Bosco játszótéren, az iskolában és az ifjúsági központban. Ily módon a gyerekek és a fiatalok megismerték az oratórium jelentését, az ima, a kikapcsolódás helyét és a házat, ahol eltölthetik az időt, ahol valóban önmaguk lehetnek - mint otthon.
Most, 15 év után, az ifjúsági misszió még mindig tart, bár vannak nehézségek, de a szaléziak a laikus missziós partnereikkel, a szalézi munkatársakkal naponta működtetik az oratóriumot - valóban 24 órában, egész héten. Bár nincs tornatermünk, csarnokunk vagy megfelelő helyünk a beltéri játékokhoz vagy nagyobb rekreációs helyiségekhez, soha nem zárjuk be a fiatalok előtt az oratóriumot.
Nem tudom, a világon hány helyen vezetnek úgy oratóriumot a szaléziak, mint Darkanban. A mongol társadalmi rendszer határain belül, a zord időjárásban mindent megteszünk, hogy együtt legyünk a fiatalokkal - például a nyári melegben (+30 ° C) vagy a 6 hónapos tél rendkívüli hidegében, amikor -30 C° vagy akár -40 C° is van! Itt a szabadban, a szörnyű hidegben már néhány perc után a kosárlabda sem tud a pattogni - ezért a kezünk és a karjaink minden erejét fel kell használni, hogy pattogtassuk és játsszunk! És valójában egy labda csak néhány hétig tart, és gyorsan tönkre megy, megreped a hideg miatt! Ilyen a mongol tél hidege!
De a fiatalok naponta jönnek ide az oratóriumba a barátaikkal, a mosolyukkal, a boldogságukkal. Van egy kis könyvtárunk is a számukra, zeneórát, emberségórát tartunk, nyáron gazdálkodást tanítunk, kirándulásokat, túrákat szervezünk az országban. Néha arra is lehetőség nyílik, hogy külföldre menjünk egy üzenettel, valamint a zenei és táncos csoportunkkal. Havonta kétszer formációs foglalkozást tartunk az ifjúsági vezetők számára, hogy elősegítsük a minőségi csoportélményt. Esti tagozat is működik a szegény fiatalok számára, munkatársaink és szalézi munkatársaink segítségével. Egy kis éennivalót is biztosítunk vacsorára, amit az ifjúság és munkatársaink főznek, majd a tanulás után, mielőtt hazatérnek, egy szalézi megosztja „jóéjszakát” gondolatait.
Most kosárlabda, röplabda és labdarúgás edzéseket tartunk, az „edzők” néhány felnőtt oratóriumi fiatal, akik viszont mostantól fiatalabb „testvéreiknek” viselik gondját. A sportot követően szombat esténként a fiatalok összegyűlnek a Mária Keresztények Segítsége szobor előtt, hogy elmondjanak egy tized rózsafüzért és a jóéjszakátot követően néhány cukorkát kapnak, majd hazamennek.
Mindannyian, mongóliai szaléziak misszionáriusok vagyunk - ha külföldi vagy, és már nem vagy olyan fiatal, követni az oratóriumban a fiatalokat fizikailag valóban nagy kihívást jelent, nem könnyű: irányítani a futást és a játékot, a pálya szélén várni a játszótéren, mozgás nélkül – gyorsan megfagynál! Nem könnyű a szabadban lenni az oratórium ideje alatt, mindennap 16 és 17.30 között, vagy hétvégén egy órával tovább.
Ilyen az életünk és a küldetésünk itt, a darkani oratóriumban: örülünk, hogy együtt vagyunk a gyermekekkel, és láthatjátok a szomorú arcokat, amikor nincs közöttük egy szalézi sem! Itt, Mongóliában már az is értelmes missziós tevékenység, ha együtt vagyunk a fiatalokkal (jelenlét!), olyan, mint egy áldozat, mint egy vezeklés! Néha mi, szaléziak, sok mindent akarunk csinálni, nagyokat álmodni - de a valóság nem engedi meg! Még a saját rendtársainknak sem tetszik néha, ahogy csináljuk - mivel úgy tűnik, hogy nem csinálunk semmit! De ha megkérdezi a Darkan környékén élő fiatalokat, hogy milyen szaléziakra van szükségük - meg tudják mondani!
ANS-Darkan/Szaléziak.HU
