Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – „Az álom, mely álmodásra késztet”: Bozzolo atya teológiai olvasata
Olaszország – „Az álom, mely álmodásra késztet”: Bozzolo atya teológiai olvasata
2024-01-17 Szerda | #Szalézi világ
Torinó-Valdoccóban, a Segítő Szűz Mária-bazilikában rendezték meg január 15-én, hétfőn a rendfőnök 2024-es strennájához kapcsolódó előadást, mely Andrea Bozzolo atya, a római Szalézi Pápai Egyetem (UPS) rektorának mélyreható teológiai tanulmányából állt.
A szalézi karizma alapító pillanatának ezt az újraolvasatát streamingen keresztül a nagyobb közönség és a számos jelenlévő is követhette. Bemutatták azokat az elemeket, amelyek megmutatták, hogy a kis János tapasztalata a bibliai hagyományban és az evangélium hirdetésében gyökerezik. Radikálisan eredeti megközelítést alkalmazva a UPS rektora az Ifjúság Atyja és Mestere nevelési „programján” túlmutatva tovább tágította a látókört, belépve lelkiségének szívébe.
A bazilika igazgatója, Michele Viviano atya által tervezett és szervezett találkozó Leandro Castellani „Don Bosco” című filmje (1988-ban, száz évvel a szent halála után) kiemelkedő képsorainak vetítésével kezdődött, amelyben IX. Piusz pápa arra kéri a torinói papot, aki még bizonytalan volt az útját illetően, hogy jelölje meg tapasztalatának alapvető pillanatát.
A szaléziak alapítójának sok időbe telt, mire eleget tett IX. Piusz kérésének, hogy vesse papírra a meghitt esemény emlékét. Nem kifejezetten arra „használta” volna ezt az álmát, hogy a fiatalokat Valdoccóba vonzza, vagy a befogadás módját felvázolja, de továbbra is szívében őrizte. Csak 1874-ben, az íróasztalánál ülve válaszolt a pápának azzal, hogy rekonstruálta a rendkívüli személyes meghívás elemeit.
A lelkiségének ez a kulcsa, amely újraolvasható az „alapító” életrajzában, amely Norciai Benedekéhez, Assisi Ferenchez, Guzman Domonkoshoz, Loyolai Ignáchoz hasonlítható. Kora történelmének és az Egyháznak megfelelő feladattal: felfedezni annak lehetőségét, hogy minden fiatalt visszavezessünk az Istenhez való közeledés útjára, az életszentség magaslatainak megérintésére.
A „kilencéves kori álom” tökéletesen illeszkedik a zsidó és a keresztény hagyományhoz: az álomnak ugyanazt az „útját” követte Isten, amikor megszólította Jákobot és a pátriárkákat; majd amikor a Názáreti Máriához, Józsefhez, Tarzusi Pálhoz fordult. Ez egy olyan módozat, amely nem biztosít bizonyosságot, kivéve azt a lehetőséget, hogy utólag megértsük a Lélektől kapott kérés mértékét.
Fontos megjegyezni azt is, hogy az „álmok” óriási felelősséget is rónak rájuk, amelyet az ember soha nem tudna elfogadni, ha felismerné ezek nagyságát. Valódi kihívást jelentenek az ésszerűség és a konkrétság számára. Ezek „lehetetlen” projektek – jegyezte meg Bozzolo atya –, de éppen ezért olyan emberekre bízzák őket, akik bíznak Istenben. „Te fogod lehetővé tenni” – hangzott a válasz annak a Bosco Jancsinak, aki még álmában sem veszítette el realitásérzékét, és tudni akarta, „hogyan megy végbe a farkasok átalakulása bárányokká”.
A válasz, az álomban és a hit valóságában, az Ő keze – akihez Margit mama megtanította imádkozni –, amely a fiú vállán nyugszik. A "hölgy" nem ad választ, nem ad utasításokat, ajánlásokat; de közelséget, jóindulatot és védelmet biztosít. Elég, ha elkezdjük Krisztust követni anélkül, hogy elvárnánk, hogy minden világos legyen. Paradox módon, magyarázta a beszélő, minél több fényt kap az ember, annál inkább van sötétben! A tanítvány csak úgy tudja megtenni az utat, ha maga is megy. Ez egy „fogadás”, amelynek alapja Jézus feltámadásában van, vagyis abban, hogy hátra hagyta a halál, a végső lehetetlen feletti győzelmének nyomát.
Az álom könnyekkel végződik: a félelemtől? Az örömtől? Közben úgy érzi, mintha megverték volna. A kis Jancsi megkérdezi beszélgetőpartnerét: "Ki vagy te?" - de nem kap választ! Édesanyja megtanította neki, hogy megkérdezze az idegenektől, akikkel találkozott, hogy kik ők. De a nevet nem közölték! Így volt ez Ábrahámmal és Mózessel is – amikor találkoztak az Igével. Istennek nincs olyan neve, amit megismerhetnénk. Amikor megpróbáljuk megnevezni, csak néhány mássalhangzót tudunk dadogni. Ha ez a közös mátrixa a kilencéves kori álom megtapasztalásának, akkor egy időn átívelő szentséggel állunk szemben! Egy olyan művel, amely túlszárnyalja az esetlegességeket!
Miközben e misztikus epizódon töprengünk, felvetődik a kérdés – amelyet egy fiatal nő tett fel a valdoccói Mária, a Keresztények Segítsége házában tartott találkozó végén: „Hogyan ismerjük fel a a transzcendenciát a tapasztalatainkban?” "Az életben egy hívás lakozik" - válaszolta a szónok -, ami körülöttünk van, az nem show. Mindenki élete másoknak van rendeltetve; minden élet szerkezetileg egy hívás. Valami, ami még akkor is hozzánk tartozik, ha nem helyeztük el magunkban. Ezért teret kell adnunk Isten Igéjének, hogy az felszínre kerülhessen és megérthetővé válhasson.”
Ennek az elmélkedésnek értékes segítséget nyújt az a könyv, amelyet a találkozó végén a jelenlévők rendelkezésére bocsátottak, és amely a könyvesboltokban is megtalálható: „A kilencéves kori álom– teológiai olvasmány”, amelyet maga Bozzolo atya írt és több nyelvre lefordították a szalézi Libreria Ateneo Salesiano kiadásában.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
