Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Fáklyásmenet a békéért Francesco Convertini tiszteletére
Olaszország - Fáklyásmenet a békéért Francesco Convertini tiszteletére
2019-08-29 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Tiszteletreméltó Francesco Convertini születésének napján, augusztus 29-én két közösség, a locorotondói és a cisterninói, útra kel, hogy együtt járjanak ugyanazon cél: a béke felé.
Francesco Convertini Bari megyében, a Locorotondo és Cisternino községek között elterülő Papariello falucskában látta meg a napvilágot 1898. augusztus 29-én - ennek emlékére szervez már negyedik alkalommal fáklyás felvonulást a két önkormányzat együttesen, hogy a Marinelli kerület tölgyének biztonságos koronája alatt találkozzanak, ahol Francesco atya szeretett üldögélni, hogy Isten szeretetéről beszéljen azokkal, akikkel találkozott azon ritka alkalmakkor, amikor szülőföldjére látogatott.
Augusztus 29., csütörtökön 19.30-kor a Cuccinella tanya udvarán kezdődik a menet a Marinelli kerület felé. Itt lesz egy irányított elmélkedés a Francesco Convertini atya által írt levelekről.
"Biztosak vagyunk benne, hogy ebben az alkalommal is sokan eljönnek majd, hogy emlékezzenek egy olyan nagy hitű ember születésére, mint Francesco Convertini atya, és az ő nyomdokain járjanak” - mondta Mariangela Convertini városi tanácsos.
Convertini atya szalézi misszionárius volt, akit püspöke a krishnagari szalézi misszióba küldtött. Az egyházmegye hatmillió lakosa közül a fele muszlim, a fele hindu volt 12 500 kis faluban szétszórva, csupán ezer szórványban élő katolikussal. Krishnagarban senkinek nem volt annyi barátja, annyi lelki gyermeke, mint neki, tudatlanok és képzettek, gazdagok és szegények között egyaránt. Convertini atya folyamatosan úton volt, gyalog járta a falvakat, szalézi szeretetreméltósága megnyitotta az emberek szívét. Válogatás nélkül, mindenkire figyelmet szentelt: muzulmánokra, hindukra, keresztényekre..., mindenki szerette és tisztelte. Convertini atya nem volt az elméletek embere. Nagyon gyakorlatias volt, és képes volt számos irányba terjeszteni az evangéliumi értékeket. A kegyelmet nem homályos, szentimentális érzelmekként értelmezte, hanem a konkrét gyakorlatban, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel. Már életében elterjedt életszentségének.
Kétszer tért haza Olaszországba, és mélységesen megbotránkozott a szemétbe jutó kenyerén, miközben Indiában a gyermekek éhen halnak. Utoljára a kórházban azt mondták neki, hogy a szíve elfáradt, napjai meg vannak számlálva, és arra is figyelmeztették, hogy India meleg és nedves éghajlata egyáltalán nem kedvez az egészségének, de sikerült meggyőznie feletteseit, hogy hagyják újra elmenni, mert élete végéig Indiának akarta adni magát, „India földjévé” akart válni.
Hinduk és muszlimok is részt vettek a temetésén, és sokan közülük tanúskodtak a bodoggá avatási folyamat során is, mert mindenki meg volt győződve arról, hogy Don Francesco nagy „sadhu” volt, egy szerzetes, aki Isten békéjét hozta a földre.
valleditrianotizie.it/Szaléziak.HU
