Főoldal / Szalézi világ / Pap mindörökké - Bosco Szent János pappászentelésének emlékére
Pap mindörökké - Bosco Szent János pappászentelésének emlékére
2020-06-05 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
1841. június 5-én a torinói Szeplőtelen Fogantatás templomban Fransoni érsek pappá szentelte az ifjú Giovanni Boscót. Édesanyja, Margit mama azonnal figyelmeztette őt: "Ha az a szerencsétlenség ér, hogy meggazdagodsz, soha többé nem lépem át a házad küszöbét." Furcsállhatnánk ezeket a kemény szavakat egy édesanyától, hiszen manapság általában pont az a fő célja legtöbb fiatalnak, hogy minél előbb, minél jobban meggazdagodjon, és ezt az édesanyák sem ellenzik, de tudnunk kell, hogy Margit mama egész életében szegény volt, szegényen is halt meg: egyetlen ruhája volt csupán, abban temették el a szegények temetőjében, ezért nem is ismerjük sírja helyét.
Pár perccel később az érsekkel együtt Bosco János elkezdi első szentmiséjét. Don Boscóvá lett.
„Az első szentmisémet – amint leírja – Assisi Szent Ferenc-templomában mutattam be, Don Giuseppe Cafasso, kiváló jótevőm és igazgatóm volt a kézvezetőm. Szülőfalumban is nagyon vártak rám, Szentháromság vasárnapja volt, már hosszú évek óta nem volt újmise a faluban. Mégis úgy gondoltam, hogy Torinóban, az őrangyal oltáránál, minden külsőség nélkül mutatom be. Az volt életem legszebb napja. Amikor a pap az elhunytakért imádkozik, hozzátartozóimra, jótevőimre gondoltam, különösen Don Calossóra, akit mindig nagy és jeles jótevőmnek tartottam. Jámbor hiedelem, hogy az újmisés pap kérését Isten meghallgatja. Égő vággyal szavaim erejét kértem a lelkek javára.”
A második újmisés szentmiséjét Don Bosco a Szűzanya szentélyében, a Vigasztaló Szűz oltáránál mutatta be. Amikor felemelte szemét, a magasban a csodálatosan ragyogó Asszonyt látta, aki 17 évvel ezelőtt álmában szólt hozzá: „Légy alázatos, erős és szilárd”. Don Bosco mindig ezt akarta tenni. Most következett el számára az idő, amikor „mindent meg fog érteni”.
A következő csütörtökön, Úrnapján szülőfalujában misézik.
A harangok hosszan hívogatták az embereket. Ott volt mindenki a hatalmas templomban. „Szeretettel vettek körül – emlékszik vissza Don Bosco –, és velem együtt mindenki elégedett volt.”
A kisgyermekek tágra nyílt szemekkel és figyelmesen hallgatták, hogy ez a pap egy kis bűvész volt. A nagyobbak úgy emlékeznek rá, mint játszó- és iskolatársukra vagy barátjukra. Az idősek gyakran látták a közeli dombokon, hogy mezítláb, könyvvel a kezében őrizte a jószágot.
Azon az estén Margit mama mégis talált időt arra, hogy négyszemközt beszéljen vele: „Pap lettél, közel vagy Jézushoz. Én nem olvastam a könyveidet, de jól jegyezd meg, hogy elkezdeni a misézést annyit jelent, mint elkezdeni a szenvedést. Nem veszed észre azonnal, de lassan rájössz, hogy édesanyád igazat mondott. Ezentúl csak a lelkek üdve legyen előtted, és miattam ne aggódj.”
